Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=861181#post861181][b]Mészáros Z. Csongor - 2023.03.23. 08:28[/b][/url]

Nem állítom, hogy kifejezetten ráfeküdtem erre a vizsgaidőszakra. Tudom, tudom, levitások szégyene vagyok, hogy nem hajtottam mindenből a kiválóra, de egy csomó minden annyira nem tud érdekelni, hogy nem volt kedvem órákig magolni egy vizsga kedvéért. Így is mindenből legalább elfogadhatóval átmentem, apuék büszkék lesznek rám, főleg azokra a tárgyaimra, amikből mégis sikerült egy-egy kiválót bezsebelnem. Olyan fura érzés hazamenni. Mármint nagyon hiányzik a farm, és még
jobban a családom, de kiszakadni a megszokott hétköznapokból... nem egyszerű. Biztosan ez érzelmi stressz váltja ki belőlem, hogy elindul egy dalkezdemény. Így szokott ez lenni, általában valami kellően nagy érzelmi változás motivál arra, hogy új dalokat írjak, de szerintem ez pontosan így van rendben. Ilyenkor aztán nincs mit tenni, gitár a hátra, notesz a kézbe, és irány keresni egy csendes helyet, ahol tudok dolgozni az új szerzeményen.
Nagyjából húsz percem van egyedül, ez arra elég, hogy kialakuljon a hozzávetőleges hangzásvilág. Gyors jelzésekkel vésem fel magamnak a formálódó akkormdenetet, mielőtt elkezdek a dallamvezetéssel szöszölni. Valamiért általában előbb születik meg a zene, mint a szöveg, aztán persze a dallamon finomítok még, hogy passzoljon majd a sorokhoz. Most ilyesmire nincs időm, mert kedves navinés barátom bukkan fel az ajtóban.
- Hát szia! - mosolygok fel rá. Annyira aranyos ez a srác, hogy majdnem bármikor képes jobb kedvre deríteni. - Köszönöm kérdésed, idén sem sikerült megbukni. Lehet, akkor megvertek volna a többiek, vagy nem tudom - vonom meg vigyorogva a vállam. - A legrosszabb is elfogadható, de nekem megfelel. Neked milyen volt az elmúlt pár hét?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=861471#post861471][b]Mészáros Z. Csongor - 2023.03.28. 13:04[/b][/url]

- Csak egy készülő kezdemény. Egyelőre még leginkább semmi. - De azért persze örülök, ha tetszett neki, mert az azt jelenti, hogy már most felismerhetően jól hangzik. Vagy legalábbis neki. Egyelőre ennél többet nem szeretnék belőle mutatni, mert ilyenkor mindig attól félek, hogyha idő előtt lát nyilvánosságot elveszik az a varázsa, amit egyébként látok benne. Mert a zene szerintem pont ugyanolyan varázslat, mint az, hogy egy pálcával hadonászva képes vagyok hajmeresztő dolgokra.
- Igazán köszönöm! Mindenesetre nem szeretném kipróbálni ezt a titkos rítust. Hacsak nem én vagyok az, aki áldoz. - Persze amúgy tök nem, mármint soha nem lennék képes bántani senkit szerintem. És elég visszás is lenne, ha pont én akarnék bárkit megkövezni. Én, a lustaság tankönyvi példája. - Ne de úgy látom, neked sincs okod panaszra! Főleg, ha te is örülsz - villantom meg a kedvenc mosolyom. Többféleképpen is tudok ám mosolyogni, de ilyen kis kedvesen-barátságosan szeretek a legjobban.  
- Ne is mondd, tök jó lenne ha tudnánk kicsit lazítani. De nálunk ilyenkor van igazán szezon, szóval szerintem dolgozok majd. Mármint ne érts félre, ez nem olyan igazi munka, ami gyötrődéssel jár, csak mégis, eléggé helyhez köt. - Most már semmiért sem cserélném el az életem. Mikor leköltöztünk a farmra, mindenkit elátkoztam, hogy érezzék, mennyire nem kedvelem ezt a szituációt, de azt hiszem, Apáék mindig is jobban ismertek engem, mint én magam, és ők már akkor is tudták, hogy imádni fogom. - Ha gondolod, nézzetek be ti is. - Szerintem ezt mindenkinek receptre kéne felírni.