Ma különösen szar napja van, ami abban nyilvánul meg nála, hogy full hangerőn üvölt a fülébe a Tirpa, és gonoszul szuggerálja az eget, nyilvánvalóan arra várva, hogy egy atombomba fénye villanjon a távolban. Enyhén kocognak a fogai a metsző hidegtől, ennek ellenére feltűrt ujjú pulcsiban támaszkodik a fekete kovácsoltvas korlátnak. A bal karja libabőrös, a jobb csak azért nem, mert vastagon be van fáslizva csuklóig.
Az ujjai között házilag sodort cigarettát tart, és magában motyogva szidja valakinek a felmenőit, natürlich németül. Nem nagyon törődik azzal, hogy mi történik akkor, ha mondjuk egy házvezető tanár besétál a teraszra, mert kedve szottyan levegőzni a farkasordító zimankó közepén.
Beleszív a csikkbe, ami felparázslik az ujjai között, majd kipattintja a wirelesst a fél füléből.
- Mit akarsz? - pillant hátra a válla fölött. Mágikusan ugyan nem érzékeli mások jelenlétét, és a diszkrét hörgést sem hallotta, de ha tartósan fixírozzák a háta közepét, azt bizony bárki megérzi.
- Farsangi buli van? - húzza fel aztán a fél szemöldökét. A lány a teraszajtóban pont úgy fest, mint egy smink- és fodrászbaleset tragikus áldozata.

- Fogalmam sincs, miről beszélsz - mondja halványan mosolyogva, miközben odanyújtja a félig szívott cigit a lánynak. - Úgy nézek én ki, mint egy díler?
(Zárójeles megjegyzés: igen, pont úgy néz ki.)
Hunyorogva méregeti a karneváli jelenséget. A spiné orosz akcentussal beszél, harsány és flegma, amivel nincs semmi gond, de ezen túl is van benne valami értelmezhetetlen Ricsi számára. Az biztos, hogy teljesen flúgos... ennélfogva ideális tárgyalópartnernek tűnik.
A szarkasztikus megjegyzést elengedi a füle mellett, mert bizniszben nem ismer tréfát meg személyeskedést. A tekintete kócos fejbúbtól csillogó klumpáig vándorol, majd elgondolkodva megdörgöli az orrát.
- Négyezer - biccent a cigi felé - és nem alkuszom - mondja röviden, tömören.
Ez természetesen szemérmetlen rablás, de ő nem a Máltai Szeretetszolgálat. Nem kevés kockázatot vállal nap mint nap, azt' a végén még ki is csapják a suliból. Nem mintha attól összereccsenne pszichésen.
- Igény szerint bővíthető a repertoár - teszi hozzá.

- Most komolyan megszagoltál? - vonja hátrébb a fejét.
Ja, komolyan.
Nem hat rá a könyörgés és a megfélemlítés sem, ahhoz ő túl... Eridonos. Habár ez a skatulya nem mentség a viselkedésére, Ricsi hajlamos nyíltan beleállni a konfliktusokba, és konzekvensen meghúzni a határokat. Nem véletlenül landolt a főnixek között.
- Devushka - csóválja meg a fejét. - Szoríts ki, ha tudsz.
Nem tűnik realisztikus fenyegetésnek, de ha a piac elbírja, és a kereslet továbbra is keresztezi a kínálatot, akkor tőle aztán nyugodtan érvényesülhet bárki.
- Négyezer per gramm - ismétli meg makacsul. - Ha nem tetszik, menj máshoz, vagy Dí-Áj-Váj. Csináld magad.
Félrebillenti a fejét, és kiül az arcára a jellegzetes cickányvigyor. Kétség kívül tetszetős, ahogy a lány teszi-veszi magát cigivel a kezében, és az apróját számolgatja, mint aki a buszjegy automata előtt ácsorog a Deákon.
- Elcsábíthatsz, de olcsóbb akkor sem lesz.
Pont. Ebből akkor sem hajlandó engedni, ha helyből leszo... Szóval ha helyből rimánkodni kezdenek neki. Ez itt nem az Ecseri piac, hanem egy iskola. (Jó vicc!) Úgyhogy nincs helye alkudozásnak.

A zakkant spinéből sugárzó "je ne sais quoi"-tól a Ricsi arcán világló grimasszerű vigyor mosolygássá szelídül. Még akkor is, ha a másik totál kettyós, és egy tíztől provokatívig terjedő skálán, hát... erős tizenegyes.
A pénzérme, amit a lány hozzá pöcköl, lepattan az álláról, és elgurul a voidba. Tulajdonképpen egy arcizma se rezdül tőle, mert az "Ennyit érsz!" kijelentés az évek során megbízható, standard dogmává nőtte ki magát, és beépült a tudatába.
- Jössz még egy tízessel - jelenti ki, miközben belapátolja a kilónyi aprópénzt, és csörögve elsüllyeszti a kapucnis pulcsija végtelen zsebében. Majdnem olyan ez, mint egy női retikül, csak az övéből nem rúzs meg kompakt púder kerül elő, hanem USB-kábel, vényköteles gyógyszer, mobil és kalasnyikov vízipisztoly. Utóbbinak különösen nagy hasznát lehetne venni most, mínusz tíz fokban.
Türelmesen figyeli a lányt, ahogy az kényelembe helyezkedik a balkon szélén, és csak akkor szól, amikor amaz már kipakolta a teljes junkie-felszerelést.
- Találkozzunk húsz perc múlva a Bibircsókos banya folyosóján - mondja. - Mert ott nem jár senki, és nem fagy be a seggem. Csak ne nagyon pofázz.
Igen, közölhette volna korábban is, hogy vissza kell mennie a szobájába a cuccért, abban viszont hol az irónia? Igazság szerint azt tervezte, hogy vodkába áztatja az idegeit, de az ügyfél az első. Haloványan átvillan ugyan az agya hátsó részén, hogy van-lesz baj itt pár éven belül, ha már tizennégy évesen így szét van csúszva. No de! Jól viselkedő kisfiúk/kislányok ritkán írnak történelmet.
- Nyugati szárny, első emelet - bólint, majd zsebre dugja az átfagyott kezeit, sebességbe teszi magát, és enyhén bicegve elcsalinkázik az erkélyajtó felé. Hogy átcseszte-e a flúgost, az majd akkor derül ki, ha húsz perc múlva nem lesz sehol.