Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=821067#post821067][b]Marina Darik - 2020.11.12. 00:29[/b][/url]

#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi

Szörnyű ez a pinceélet. No nem azért, merthogy képtelenség megszokni, hanem mert szimplán nehéz onnan felszökni a felszínre. Míg más tornyokból a portré után el lehet indulni minimum három útvonalon, addig Marina még jó ideig kénytelen követni az egyetlen utat, csakhogy aztán végre szívhasson egy kis friss levegőt. És igen. Most az következik, amire mindenki gondol.
Ahogy kilépett, és mezítelen lába megérintette a hideg padlót, máris húzta elő zsebéből a jó kis Prince cigarettáját, melyet még otthonról csempészett az utazójába. Egy szálat a szája sarkába illesztett, majd a dobozért nyúlt. A gyufa sercegett az oldalán, és elsőre meggyulladt a gyors mozdulatnak köszönhetően. A jó kis füstös levegő gyorsan megtöltötte Marina tüdejét, és mintha csak először kapna rendesen lélegzethez napok óta, hatalmasakat szívott belőle, és jó ideig bent tartotta, mielőtt félig száját, félig pedig az orrán kifújva engedte volna távozni.
Rátámaszkodott a párkányra, és onnan nézte a város fényeit. Azzal játszott, hogy hol elhunyorogott, ezzel nagyobbakká téve a fényfontokat, hol újra kitisztult előtte a kép. Lába szép lassan kezdett átfagyni, ahogy vékony pizsomanadrágja átengedte a hűvös szellőt.
- Åh, hvis du kunne se fru Lykke nu...Oh, ha most látna Madam Lykke - ingatta a fejét a lány, ahogy újra anyanyelvén szólalt meg. Ha nem is sok minden, akkor a dán nyelv biztosan egy volt a számára hiányzó dolgok közül.
Elnyomta a párkányon cigarettáját, és eldobta valamerre messzire. Aztán újabb szálat gyújtott. Elvégezte ugyanazt a rituálét, csak ezúttal megfogadta, hogy lassabban igyekszik kivégezni a dohányt. Illetve hogy utána visszavonul a hálókörletbe. Elég levegőt szívott mára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=821199#post821199][b]Marina Darik - 2020.11.14. 00:49[/b][/url]

#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi

Megrezzent az egész teste, ahogy lábain keresztül felkúszott benne a hideg. Gyorsan nyúlt, hogy meggyújtsa a következő szál cigarettát, és legalább abban meleget leljen. De csak úgy ukk-mukk-fukk kialszik a gyufája.
- Jeg kan ikke tro det Hát ezt nem hiszem el- mormogta az orra alatt a barna, és egy heves mozdulattal lehajította a fadarabot a korláton túlra. Kihúzta a dobozt, de mielőtt kivehetett volna egy szálat is belőle, valami mozgás támadt a látóterében. Sikkantott egyet, és ahogy ugrott egy kicsit hátra, a doboz teljes tartalma a földre hullott. Megbűvölten nézte a kis gömböcskét, mint aki nem tudja eldönteni, hogy már felébredt-e vagy még mindig alszik igazából. Nem is foglalkozva az erkélyen elterülő fadarabokkal megy a tüzecske után, mintha csak vonzaná. Pedig csak kíváncsi, merre megy.
Hátrahőkölt a fej láttán, és egy pillanatra le is fagyott, ahogy a titokzatos nő megszólalt.
Révületéből azonban egy kis hezitálás után kiugrott, és szájából kikapva a cigarettát, arcán hatalmas mosoly jelent meg. - Te olyan... mágus vagy - próbálta visszaváltani gondolatait is a magyar nyelvre, de olyan késő volt, hogy valahogy csak nem akart eszébe ugrani a szó, amelyet keresett. - Szóval hogy tehetségedben áll tüzet hajlítani - magyarázott tovább, mintha csak valamelyik barátnőjével beszélgetne el. - Van egy kérdésem feléd. Szóval mint ahogy szemeiddel megfigyelheted, fával igyekszem mindig gyújtani a szálakat. Mert más aromát ad a ciginek. De milyen lehet, ha bűvölöd? Meg tudnád csinálni? - kérdezte csillogó szemekkel, mintha csak valami hihetetlenül jó ötlet pattant volna a fejébe.
- Elnézést a modoromért. Te is kérsz? - nyújtotta a dobozt az ismeretlen felé, ahogy zsebéből előkapta. Lábai folyamatosan jártak, hogy ne fagyjon teljesen oda a kőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=821231#post821231][b]Marina Darik - 2020.11.14. 21:36[/b][/url]

#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi

Nagy szemekkel mered a barna a másikra, mintha csak valami hihetetlennel találta volna szembe magát. Ami végül is igaz is volt, hiszen az Ombozi néznek az iskola falain belül presztizse volt. De igyekezett nem foglalkozni ezzel a ténnyel.
- Pájromágus - próbálgatta. Felhúzta orrát, érezte, hogy valami nem stimmelt. - Pijromágus...mmm.... piromágus - ejtette ki szótagolva, és elmosolyodott. Aztán még háromszor kimondta, ugyanis a nagyija azt tanította, hogy minimum ötször kell elmondani egy szót, hogy azt végül megjegyezd. Aztán mintha nem történt volna semmi, csak megingatta kicsit fejét, és újra elkezdett Boróhoz beszélni.
Tisztára lázban volt, szinte megállíthatatlanul osztotta meg gondolatait a másikkal, de édes jó istenem Marinára percenként tört rá valami belső érzés, amelyet már rég igyekszik elnyomni magában. Összeszorította szemeit, igyekezett összpontosítani, hiszen az a valami csak az ő fejében létezik. Arról nem is beszélve, hogy senki nem is kér belőle.
- Akkooor... - dülöngélt előre hátra lábain. - ... nem lehetne, hogy utolsó kívánságom, hogy a tüzeddel mégis meggyújtod nekem ezt a szálat? - nézett kérlelően a másikra, és csücsörített szájával. Pillantását igyekezett csak és kizárólag a lány szemein nyugtatni, de azok is olyanok voltak, mint két gyönyörű kristály. Mi van veled Marina?
Ő is lenézett saját lábaira, pedig tökéletesen tudta, hogy hol vannak, és mit csinálnak. Érezte, ahogy alulról hő kezd el sugározni. A kellemes érzés azonban gyorsan váltott át valami egészen másba. Talpán a bőr égni kezdett, mintha csak parázson állna.
- For det gjorde ondt Au, ez fáj- sziszegte, és előre ugrott, hogy újra a kellemes hűvösön érezze lábait. - Veszélyes képesség - húzta el a száját a barna, ahogy ránézett Boróra. Észrevette milyen nagyon közel vannak egymáshoz, és torkába a gombóc visszaköltözött, mintha csak újra tizenkét éves lenne. Megköszörülte a torkát, és anélkül, hogy hátrébb lépett volna, felemelte a cigarettát, és a szája sarkába illesztette. - Szóval meggyújtod nekem? - Szemei véletlen tévedtek rá a nő telt ajkaira, mire hatalmasat nyelt, és inkább visszavezette pillantását a pillákra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=822082#post822082][b]Marina Darik - 2020.11.27. 18:59[/b][/url]

#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi

Kiskorában volt egy lány az utcában. Már elsőre felkeltette Marina érdeklődését, mikor még csak az ablakból nézte elhaladni. Aztán addig kérlelte Madam Lykke-t, míg át nem mentek hozzájuk egy doboz sütivel. Aznap rengeteget játszottak, és titkokat suttogtak egymás fülébe. Mígnem Mae közel nem hajolt a szőkeséghez, és be nem vallotta, hogy nagyon tetszik neki. Még egy arcra puszit is adott a másiknak, azonban a dolog nem úgy sült el, ahogy ő gondolta. Kicsúfolta őt a copfos, és ez még akkor is folytatódott, mikor már a Roxfortba jártak. Marina pedig sose próbálta újra.
Most azonban, mintha az évek alatt elfojtott érzelmek egyszerre akartak volna kitörni belőle. Reszketett a lába, a levegőt nehézkesebben vette, és a gondolatai olyan kuszák lettek, mint egy tíz oldalas számmisztika dolgozat után.
Próbált laza maradni. Minden erejével azon volt, hogy visszatuszkolja gyomorgörcsének okát oda, ahonnan jött. A cigarettára figyelt, a fájó talpára, a lány válaszára, a lány ajkaira, a lány pillantására, a lány illatára... Nem Marina!
Egy pillanatra lehunyta szemét, egy hatalmasat nyelt, és mire felnézett, Boróka már még közelebb volt hozzá. Ajkai elváltak egymástól, kiszáradt szája közül a cigaretta szál kiesett, és hangtalanul a kőre pattant. Pillák, ajkak, szemek, száj. Marina tekintete ide-oda járt, a pillanatok óráknak tűntek, ő pedig anélkül reagált, hogy átgondolta volna.
Jobb tenyerét végigcsúsztatta a lány nyakának oldalán, füle mögött tarkójára vezette, és közelebb húzta magához. Ajkai résnyire elváltak egymástól, és apró csókkal illette a másikét. Nyelve lassan előre kúszott, és megízlelve a másik száját kért engedélyt a bejutáshoz. Félénken pillantott fel Boróka szemeire, mintha csak az újabb elutasítást várná. Gyomra talán még az eddigiektől is jobban kavargott, tőle szokatlan határozatlanság uralkodott el rajta.
Egészen addig, míg meg nem kapja az engedélyt. Ha ez megtörtént, már sokkal magabiztosabban csókolja Borókát, nem csak fejjel, de egész testében közelebb húzódva hozzá. Szemeit lehunyva, és teljesen átadva magát az élménynek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=822099#post822099][b]Marina Darik - 2020.11.27. 21:25[/b][/url]

#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi

Az agyában sokáig jártak a gondolatok, talán túlon túl sokáig is. Éveken keresztül érezte, hogy valami nincs rendben vele, hogy egy részét a lényének el kell nyomnia ahhoz, hogy érvényesülni tudjon. Barátot szerzett magának, hogy mindenkivel elhitesse, a pletykák nem igazak. Hogy azt mondhassa, hogy ő nem más.
Azonban mikor ajkai végre a másikét érték valami kiteljesedett benne. A mellkasa végre nem szorította úgy, ahogy éveken keresztül, ereiben pedig a zabolázatlan érzelmek egész skálája járt végig. Boróka hangját valahonnan egészen távolról hallotta, ahogy kimondja a nevét. Az övét, és senki másét. Hirtelen érintése úgy hatott a Marinára, mintha csak egy édes álomból ébresztenék. A hideg kő már egyáltalán nem zavarta, fűtötte az a belső tűz, mely egész eddig kialudni látszott. Ajkain gyermeteg mosoly táncolt, ahogy a másikét fürkészték. Olyan szépen alkották azokat a szavakat. Tekintetét végül átvezette Boróka szemeire, bennük játékos magabiztosság csillogott.
- Másra se próbáltak megtanítani. De látod mennyire nem ment nekik - vonta meg vállait. Ártatlan volt ő a legtöbb bűnben. De most ebben az egyben nem akart. A lány ajkait nézte újra, az azok közül kikandikáló nyelvet. Szemeire a vágy aranyos ködöt húzott, bele se gondolt mit tesz éppen, csak hagyta, hogy vágyai vezessék.
Épp egy arasznyival közelebb tolta fejét, hogy ajkai végre újra birtokba vehessék Boróét. Mélyen és hosszan csókolta. Közben egyik karja visszacsúszott a lány arcára, a másikkal pedig derekánál ölelte, hogy minél közelebb húzhassa magához. Teste reagált a másikéra, érezte, ahogy még a sejtjei is vibrálni kezdenek az új élménytől.
Csókjai egyre lejjebb araszoltak, Boróka füle tövéhez, arcának éléhez és végül nyakához. Eddig a másik derekán nyugvó karja előbb felkúszott a másik hátán, majd le, hogy a barna farzsebébe állapodjanak meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=822140#post822140][b]Marina Darik - 2020.11.28. 23:17[/b][/url]

#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi

Ombozi Boróka. Hogy is lehetne leírni őt? Egy jelenség. Egy ideál. Egy rég vágyott kincs, ami nem mindenkinek jár. Azonban azon az estén valamiért Marina mégis abban a tiszteletben részesült, hogy neki megadta magát. Azok a gyönyörű, íves ajkak az ő nevét ejtették ki, és csak az ő száját csókolták, tökéletes teste az övének feszült neki a hideg éjszakában és szemei csak a a lány barnáiban leltek megnyugvást.
A pillanatban Marina egyszerre érezte a teljes megnyugvást, amiért valaki elfogadja, és a hihetetlen hévet, amely elöntötte feje búbjától a kislábujjáig. Csókjaiban nem volt megbánás, csak színtiszta vágy. Többet akart, és még többet. Érezte a tarkójába fúródó körmöket, de ahelyett, hogy azok fájdalmat okoztak volna neki, csak még inkább felperzselték. Bőrén és belsőjében egyaránt jelen volt számára a bizsergés, mely a gyomrában kezdődött és annál egy picivel lejjebb fejeződött be. Sose volt még része a könyvekből és történetekből ismert érzésekben, de amint Boróka megragadta nadrágja szélét, már el tudta képzelni miről beszéltek neki.
Kissé remegve fújta ki a levegőt. Mellkasa fel-le járt a csók okozta oxigénhiánytól, és hirtelen már egyáltalán nem érezte hűvösnek az éjszakát. Beharapta alsó ajkát, ahogy érezte, hogy teste reagál Borókáéra. Lehunyta pilláit, és hatalmasat nyelt. Most vajon tényleg megtörténik vele?
Hirtelen még idegesebb lett, mint a csók előtt. Érezte, hogy nem áll rá készen, hogy neki ez még túl sok lesz, de mikor ránézett Borókára, egyszerűen mégsem tudott neki nemet mondani. Megszólalni se volt képes. Csak nézte Ombozi Borókát. A jelenséget. Az ideált. Aki ott térdelt előtte. Aki játszott vele mint egy macska az egérrel.
Tökéletes ajkai a cigarettához értek. Bár értek volna újra ajkaihoz. De hang nem jött ki a torkából. Némán átvette a szálat, és csak hagyta, hogy a nagybetűs nő ringó csípővel elhagyja. Remegő karja óvatosan behelyezte a szálat szája szegletébe, és nekidőlve a falnak lassan lecsúszott. Összekuporodott, és várt. Hogy szíve megnyugodjon, hogy lelke újra megerősödjön. Hogy képes legyen felállni. Vajon ez csak az ő, Boróka és a fényes Hold titka lesz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=846427#post846427][b]Marina Darik - 2022.05.13. 22:35[/b][/url]

#Boró
#Yours
#Elsőésutolsó

Szemei újra és újra végigfutottak a sorokon, mintha csak nem akarná elhinni, ami ott van. Talán így is volt. Mellkasa nehezen emelkedett és süllyedt. Újra. Ma. Az erkélyen. Boróka, miért pont ott? Marina a karjaiba dőlve próbálta eldönteni mi lenne a helyes lépés. Ez a nő akárhányszor megjelent az életében, nagy port kavart, és hatalmas űrt maga után. Még akkor is, mikor nem történt semmi, és már Ádámmal járt. Valami elemi erő húzta hozzá, és ugyanez a külső erő nem hagyta, hogy elszalassza a mai alkalmat.
Lassan, hangtalanul lépkedett ki a hűvös csempékre. Úgy jött el, ahogy volt, nem zavartatva magát, hogy Borókáról van szó. Ha belegondolt volna, talán értelmetlenül festette volna ki magát, ruhába bújtatta volna testét, és úgy tett volna, mint aki újra el akarja csábítani a nőt. Pedig már nem volt mit tenni. Nem volt mit mondani. Más utat választott, és Mae csak hálás lehetett a közösen töltött időért.
Szeme rögtön a lányokra tapadt. Megállt az ajtóban. Félt. Nem a lány kezében lévő tűztől, de ami benn égett a mellkasában, és mindig felgyulladt Boróka láttán.
- Visszanyerted az elemed - állapította meg színtelen hangon. Mikor legutóbb találkoztak Boróka fél lábbal a sírban volt. Ő pedig kislányos féltéssel maradt vele másnapig. Nem aludt egy szemhunyásnyit sem, csak simogatta a haját. Aztán a nő elment. Ahogy mindig teszi. Vajon most mikor fog megtörténni újra?
- Örülök, hogy jobban vagy - bólintott, mintegy megerősítve szavait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=846851#post846851][b]Marina Darik - 2022.05.26. 23:43[/b][/url]

#Boró
#Yours
#Elsőésutolsó

Félt, sőt rettegett ettől a találkozótól, mert tudta, hogy Boróka bármire képes. Több hónapon keresztül elhitette vele, hogy szereti, miközben jegyben járt. Vajon szereti egyáltalán a lányokat? Lassan mindent meg kellett kérdeznie, ami vele kapcsolatos volt, talán csak így tudott fátylat bontani a múltra. Már ha képes lett volna. Mert az igazság az, hogy az első szerelem soha nem múlik el teljesen. Mindig az emberrel marad, és ha csak egy irányú volt is, Marina az egész szívét belerakta.
- Mint előttem, vagy előtte? Van egyáltalán különbség? - kérdezte meg érdesen, bár szemében a legnagyobb naivitás fénye csillogott. Tudni akarta, melyik Borókát ismerte. Amilyen volt? Vagy akivé abban a kapcsolatban vált? A kérdések egyszerűen túlnőttek rajta, és a dermesztő hideg végigfutott a karján, pedig tavaszi meleg szél fújt az erkélyen.
A szíve a torkában kezdett el dobogni, ahogy a nő felé közelített. Hátrálni akart, elmenni, de a lábai nem engedelmeskedtek. Talán ha csak elmozdítaná egy kicsit. Ha egyetlen izma kifejezné, hogy nem akarja, csak egy picit. Ám végső soron a kérdés tette kezébe a hatalmat. Óriásit nyelve nyitotta száját válaszra.
- Boróka én nem... nekem... mi nem.... barátom van, és én nem... - ingatta a fejét. Leginkább sírni lett volna kedve a benne háborút vívó hullámok kereszttüzében. Hiszen megtehetné, megcsalhatná Ádámot. Egyetlen estéért. Ám mégis képtelen volt rá. - Kérlek ne kényszeríts rá, hogy elutasítsalak - szűkölt a lány tehetetlenségében. Borókának ellentmondani olyan volt, mint megszegni a legfontosabb elvét. Mint elfelejteni a dán származását. Lehetetlen.