Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=796962#post796962][b]Aksel Vasquez - 2020.03.04. 21:17[/b][/url]

Valami nincs rendben. Valahol teljesen máshol kéne lennie. Biztos eltévedt. Csak ez lehet a magyarázat arra, hogy még nincs a klubhelyiségben. Pedig szinte biztosra vette, hogy ez a helyes út. Azt mondhatjuk, hogy az esetek nyolcvanöt százalékában Aksel megtalálta az utat. Na, ez az eset a maradék tizenöt  százalékot képviselte. Már bolyongott egy ideje, amikor ráébredt, hogy talán nem emlékezett helyesen az útvonalra. Először még vállat rángatott, s "majd lesz valami" alapon megindult a szimpatikusabb irányba. De amikor hosszú percek után sem sikerült a helyes útra terelődnie, már kissé összehúzott szemöldökkel, a szokottnál kicsit gyorsabb tempóban kezdett lépegetni előre. A cél biztos volt, de az oda vezető út már annál kevésbé. Hiányozni kezdett neki a Beauxbatons. Ott bizony már csukott szemmel is könnyűszerrel eltalált volna akárhova. A testvére most egyedül van ott. Most Aksel nem siethet a segítségére, hogy magára vállalja az ikerhúga kihágásait. Vajon most milyen kalamajkába keveredik épp? Ezen morfondírozott hát hősünk az adott folyosó mennyezetét pásztázva. Azért a Bagolykő sem egy rossz hely, sőt! Eddig mindenki nagyon kedves és aranyos volt a fiúval. Viszont hiányzott az az egy-két jó ismerős Franciaországból. Barátoknak nem igazán voltak nevezhetők. Aksel csak elvolt velük, amikor rendhagyó módon társasághoz volt kedve. Eddig nem is írtak neki. Nem is várta el, de azért belül rosszul esett neki. Hát ilyen kevés hatással volt rájuk a távozása? Egyszer csak legörbült szájjal vette tudomásul újonc Eridonosunk, hogy fáklyafényben menetel, vagyis már besötétedett. A takarodó beálltával nem lenne jó, ha a folyosón érnék, hiszen akkor még pontokat is vonhatnak tőle és akkor már háztársai is megutálták. Minden kihaltnak tűnt körülötte, a festmények mogorva arca pedig nem éppen azt sejtette, hogy szívesen igazítanának útba elveszett, törött-magyarul beszélő diákokat. Ahogy kérdőjelekkel feje felett csoszog, egy ajtó mögül hangokat hall. Gondolta, az illetőtől talán segítséget kérhet. Ahogy belöki az ajtót, legnagyobb örömére egy erkélyre téved. Csak pár másodpercbe telik, hogy észrevegye a földön összegömbölyödő, szőke lányt. Mit keres ő kint? Ő is egy varázslény? Vagy csak itt érte az álom? Ilyen és ehhez hasonló teóriák szelték át Aksel agyát, miközben egyre közelebb merészkedett az ismeretlenhez.
- Phoblémád van? Segít'etek? - vonta fel szemöldökét. Hangjában érződött valódi szándéka, az esetleges probléma felmérés és megoldani vágyás, ám arcára csak egy kis megvető, félig felhúzott szemöldök jutott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=799864#post799864][b]Aksel Vasquez - 2020.03.22. 18:46[/b][/url]

Aksel úgy érezte, most egy választás elé került. Vagy megpróbál esetlegesen előbb, magától kikeveredni ebből az elveszett helyzetből, illetve esetlegesen elkerüli azt, hogy egy prefektus, vagy egy tanár letolja a késői kint kolbászolásért. Ugyebár az előző iskolájából elpaterolták és ide is azzal a feltétellel vették fel, hogy lapul, mint a lapulevél, ha nem jobban. Szóval egy ilyen, mások számára bagatell kihágás és méretes következményekkel járhat. Másrészről viszont lehet, hogy esetlegesen segíthet valakinek, elvégre a fiú által hallani vélt hangom nem éppen egy magabiztos, járőröző tanárról, vagy prefektusról árulkodtak. Inkább kétségbeesettnek és elveszettnek hallottak. Segíteni meg mindig jó. És talán cserébe meg el is igazíthatja a kis franciát. Habár az kicsit kellemetlen lenne, ha a bajbajutott egyén is ugyan úgy el lenne veszve, mint Aksel. Az ilyen csöbörből vödörbe szituáció volna. De a kis gondolatmenet útján, amit levezetett, sok veszteni valója nem volt, szóval belépett a helységbe.
Az ajtó másik oldalán boldogan könyvelte el magában, hogy az erkélyen van. A boldog érzések egyből átjárták. Lehet, hogy öreg este volt már, de a kastélyban való kóborlás után jól esett neki egy kis friss levegő. Ennek a helynek a hollétét nem ártana megjegyezni, később jó lesz itt üldögélni, fotózgatni. Aksel a pillanatnyi mámor után észbe kapott és lassan megindult a lány (mert mint kiderült, a keserves illető lány) felé. Tekintetük találkozik. Aranyos, kedves lánynak tűnt. Habár a fiú érezett magán egy kereső szándékú tekintetet, amit nemigen tudott mire vélni. Kérdésére pedig kicsit felszalad a szemöldöke.
- Tahán ugy nézek ki? - biggyesztett egy fáradt mosolyt az arcára - Je suis désolée*, dé én sém tudom, mehhe van á viszáut. En is új vágyok. - biggyesztette lefelé szája szélét Aksel. Hát, ezt benézte. Kiegyenesedett és összeráncolt szemöldökkel körbekémlelt, majd szemét ismét a lány felé fordította
- Egyébként ném vágy ismehős. Más 'ázbol jöhétsz. - ráncolta a szemöldökét Aksel, hangosan gondolkodva. Arról viszont megint elfeletkezett, hogy ez egy kívülállónak úgy néz ki, mintha a fiút zavarná a kimondott tényekben valami, esetleg előítéletességet vonhat le az adott idegen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=805932#post805932][b]Aksel Vasquez - 2020.04.18. 02:35[/b][/url]

Aksel (ebben a tekintetben legalábbis) nem ringatta magát olyas tévképzetekben, hogy nem egyértelmű, hogy francia ész pörög a kobakjában és francia szív dobog a mellkasában. Vagy legalább is az biztos, hogy nem anyanyelvi magyar. De hogy így szemtől szembe, mondhatni kupán vágta a ténnyel, ez kicsit fura volt neki, sőt, egy kicsit átment ez már kellemetlenbe. De az az említett kellemetlenség inkább a lány megfogalmazásából származott. Tényleg ilyen nevetséges, ahogy beszélt? Tényleg ennyire pocsék a tudása? A két, kicsivel egymás után következő, de értelmezésében ugyanazon mondat úgy érte a fiút, mint egy jobb és bal horog egy boxmérkőzésen. Ugyan más számára egyértelmű, hogy a lány szándékai közt a hangjából ítélve semmi rossz szándék nem volt. De haj, a mi kis franciánk azzal nem törődött. Már meg is indult a túlgondoló-expressz. Az már alig foglalkoztatta, hogy a lány melyik házban is lett besorolva.
- Ez ném fuha, fhancia vágyok. - mondta inkább csak a padlónak, ráncolt szemöldökkel. Talán arcán egy kis pír is megjelent foltokban. Ha ez most egy anime lett volna, Aksel kis homlokának egyik felé ott csücsülne az a vízcsepp. A lány további szavai kicsit visszarántották a béka feneke alól, viszont azért kellett egy-két pillanat, hogy reagálni is tudjon. Szemei újra fókuszba kerültek, kerekei pedig szétszedték a mondatot értelmezés céljából. Arcán szomorkás fintor jelent meg, egy csipet lemondással.
- Ném adok neki sok éhtelmet, 'iszen kühömbözö 'ázbán vagyunk. -nézett el a kis levitás válla felett. Aztán amit kikúszot a szájából az előbbi mondat, egyből megbánás burkolta be a szívét. Ez nem hangzott kedvesen. Talán bele kellett volna mennie? De hát ez az igazság, két külön vezető úton nem mehetnek együtt. De hát mit tudhat saját elmondása szerint a kis francia az érzelmekről? Tudni illik, hogy van neki megannyi, sőt, csoda, hogy kis lelke nem ereszt néha. Ám az arcára ennek csak a csekély töredéke ül ki, ami sokakat félrevezetett. Szóval a sok komment az évek alatt a nemlétező hiányosságára eléggé paranoiássá tette. Tekintetét hirtelen a lány szemébe dobta.
- Dé, aum... me'etunk akah, 'a ez néked megfelel. - próbálta javítgatni magát minden erejével. De mire válaszolhatott volna, sőt, mire a most már felül írt mondat is elhangzott volna, a beszélgetőpartner már neki is indult. Aksel megrázta a fejét, kiegyenesedett, majd lassú léptekkel és egy félig felvont (inkább bizonytalan, mintsem megvető, olyan 60-40 arányos) szemöldökkel követte a lányt.
- Ázt mundtad, ném tudod, mehhe. - nézett összezavarodottan a szőke lányra, mikor utolérte. Úgy tűnt, ő mégis tud valamit, amit Aksel nem. Keserédes volna, hisz így segíthetett a franciának is, de így feleslegesen társultak. Lehet a másik útba tudja igazítani és már mehet is. Nem mintha olyan antipatikus lenne a hölgy, csak nemigen volt ereje a fiúnak senkihez.