Hédi

Ilyen az én formám! Miért pont én? Olyan ügyetlen vagyok, hogy még gyakorolni sem tudok! Egy egyszerű varázslatot sem tudok megcsinálni felfordulás nélkül!
Hédivel éppen bűbájtant gyakoroltunk, mikor én rosszul mondtam egy varázslatot, és a kedvenc könyvem ami az asztalon volt malaccá változott! Ilyet se hallottam még! Malacot is most látok először, mert Szibériában nincs sok.
   -Ezt te is láttad? - fordultam az Eridonos lány felé, majd mikor visszapillantottam az állattá vált könyvre, azt láttam, hogy elkezd futni meg ugrálni.
   -Maradj nyugton Durotan, nem tudtalak még végigolvasni! - kiáltottam a malacra, de ez nem nyugtatta le. Megpróbáltam elfogni, de sikertelenül. Egyfolytában kicsúszott a kezeim közül.

Hédi

   -Bocsi, nem direkt volt! - próbáltam menteni a menthetetlent, és elkapni a szökött könyvet, vagy malacot, vagy malackönyvet. Ez örökké fog tartani, na meg ha el is kapom, hogyan fogom tudni visszaváltoztatni? Én még soha életemben nem változtattam tárgyat élőlénnyé, nem is tudom hogy csináltam, hisz ha jól tudom elsősök még nem is tanulják. Ezért nem szeretek semmit se csinálni órán kívül, mindig bajt okozok. Amikor próbálok valamit csinálni akár varázslattal, akár mugli módon, biztos hogy szétesik, felrobban vagy meggyullad valami. A malac meg menekült előlem, én pedig próbáltam elkapni. Sikertelenül.

Hédi

   -De kis cuki! - mentem oda Hédihez és a malackönyvhöz. Szeretik a malacok az uborkát? Ezt megjegyzem. Durotan elfogva, már csak az a kérdés hogy hogy kellene visszaváltoztatni. Esetleg lehetne szerezni egy olyan könyvet, amiben benne van a teendő. Jó ötlet volt az Eridonos lánytól az uborka! Lehet nekem is tartanom kéne a zsebemben. Ha sikerül visszaváltoztatni a könyvet, akkor uborkás lesz? Bele se merek gondolni, hogy hova kerül a zöldség. Mi van ha zöldek lesznek a lapok vagy a betűk?
   -Most hogy el van fogva, mit kéne csinálni, hogy újra könyv legyen? - tettem fel a legfontosabb kérdést.

Hédi

   -Add oda, gyorsan kikeresem belőle a varázslatot! - vettem ki a kezéből a könyvet. Gyorsan el kezdtem benne keresni, és közben elviselni az elviselhetetlen visítását a malackönyvnek.
Pár perc lapozgatás után megakadt a szemem egy varázslaton, és elolvastam, hogy mit csinál. Ez volt az amit kerestem!
   -Megvan! - örültem eléggé hangosan. Már csak kettő félnivalóm volt:
Megint bajt okozok, például Hédit változtatom át, vagy ha vissza is változtatom a malacot könyvvé, akkor a könyv lapjai zöldek lesznek. Vagy uborkásak. Mindenesetre, jobb ha visszaváltoztatom!
   -Sus libertus! - mondtam ki a varázslatot, mire a malac összébb ment, téglalap alakot vett fel, és rózsaszín-fekete mintázatból újra a Durotan nevű ork-ot ábrázoló borító lett.
   -Ne haragudj ezért a felfordulásért, én sajnos ilyen ügyetlen vagyok. - mondtam, miközben felvettem a könyvet a földről, és kinyitottam. Nem volt se zöld, se uborkás, sőt még Hédit sem változtattam át semmivé. Jó pont.

Meglepett, hogy állítólag ez a vörös hajú lány, aki amúgy nagyon szimpatikus a rokonom lenne. Az anyukám soha sem beszélt róluk, csak egyszer véletlen megemlítette hogy van egy unokatesóm, de az már nagyon régen volt és nem is kérdeztem tőle többet a témába, mert nem szeretne róla beszélni. Azt hittem el fogok késni, mert nem találtam a szemüvegemet, és anélkül nem látok rendesen.
   -Szia! - köszöntem vissza neki. Kicsit még lihegtem a rohanástól, de majd elmúlik.
   -Én Lily vagy Aleksey! - nem szeretem a Lily-t. Az Aleksey szerintem normálisabban hangzik, meg még normális dolgot is jelent, ha jól tudom harcos oltalmazót?

   -Köszi! - mondtam. Invitálására leültem a lány mellé. Hirtelen ért egy kérdésvihar az unokatesómtól.
   -A hobbim az éneklés, és a gitározás, a kedvenc színem a fekete, szeretek zenét hallgatni, és minden tárgyat szeretek. Ugyan ezek a kérdéseim hozzád. - mondtam el  gyorsan minden kérdésére a választ. A szüleim halála óta csak akkor mosolygok, amikor a nagypapámtól kapok levelet. Úgy látom, az összes rokonom puszta jelenlététől, vagy egy életjelétől el tudok mosolyogni, de amúgy nem tudok máson.

Miért lát alig társaságban, az jó kérdés, mert magam sem tudom. Hülye fejet vágva gondolkodtam valami válaszon.
   -Magam sem tudom. - vontam meg a vállamat. Zene jejj! Kérdésére felcsillantak a szemeim, mert ez az a téma, amiről akárkivel beszélek.
   -A Tankcsapdát, a Leander Rising-et ami feloszlott már, és a Leander Kills-et magyaroktól, oroszoktól az Arkonát, az amcsiktól meg a Linkin Parko-ot. - mondtam el az összes olyan előadót, amit meghallgatok. Imáádom a rockot meg a metalt, valamiért az fog meg igazán.

Ha így lelkesedik, akkor ő is szeretheti a Linkin Park-ot. Meglepődtem egy nagyon aprót az újabb kérdés bombázáson, de nem igazán bántam.
   -Nem, nem ismerek varázszenéket, én se vagyok bennük jártas. A kedvenc kajám a pirog, a kedvenc könyvem pedig a Warcraft: Rise of the Horde. Nekeed?
A könyves kérdésének nagyoon örültem, mert olvasásfüggő vagyok.

   -Nekem is a macska, és nekem is van egy, Allának hívják. - mosolyogtam, és rájöttem hogy már reggel se láttam a macskámat. Á, majd előkerül. Mindig elkóborol, de megtalál. Vagy én találom meg.
   -A könyvtár. Neked? - ez az a kérdés, amire gondolkodás nélkül tudok válaszolni.

   -Szibériai cicus a kis cukiság. - mosolyogtam. Puha, pufi kis aranyosságbomba.
   -Én nem szeretem ahol sok ember van. - vontam meg a vállamat. Nem szeretem, mert egyszerűen kiráz tőle a hideg.
   -Szeretem a fagyit! Te? - válaszoltam meg első kérdését az újabb kérdés bombázásból.
   -Még nincsenek olyan közeli barátaim. Neked? Bulizni meg nem nagyon szeretek. Te? - válaszoltam a többi kérdésére is.

A cicatémára már fülig ért a szám, imádom őket, olyan puhák és aranyosak!
   -Igen, megnézheted! - mosolyogtam még mindig.
   -Nálunk mindig családi parti van amikor hárman össze vagyunk eresztve a tesóimmal. - már a nevetés szélén álltam, mert visszagondoltam azokra a percekre, amikor a bátyám a húgom és én össze voltunk egyszer eresztve, és a szomszédok nagy örömére metal zenét hallgatva ugráltunk meg minden.
   -Nekem a wasabis és az édesburgonyás. Igen, voltam Japánban, éltem is ott jó pár évet. - imádom a japánok furcsaságait, lehet sok embernek bizarr, de nekem ízlik.
   -Fogalmam sincsen!