Lora Fontaine
Outfit

Gyilkos meleg van, még itt bent is. Ráadásul van még két órám mielőtt vissza mehetnék a szobámba zuhanyozni, szörnyű...
Lassan, kényelmesen sétálok a folyóson, próbálva kikerülni a többi diákkal való érintkezést. Nincs nekem bajom az emberekkel, csak ebben a melegben jobb a tisztes két lépés távolság, ne érjen hozzám senki. Ezt mondjuk elég nehéz megvalósítani a tömött folyóson, de azért próbálkozom.
Rövid diákok közti szlalomozás után a terasz felé veszem az irányt, kétlem, hogy ott hűvösebb van, viszont kevesebb diák van ott szerintem.
Nagy nehezen sikerül eljutnom az ajtóig, apró elégedett sóhajjal lépek ki, végre egy kis nyugalom. Még, ha csak pár perces is.
Ahogy kiérek a fényre egy kosza napsugár elvakít, hunyorítva lépek előrébb. Ezzel egy időben pedig neki ütközöm valakinek és kis híján elesem. Na, remek. Csak ez hiányzott egy újabb kellemetlen találkozás, nem elég a tegnapi navinés lány...
Miután a napsugár eltűnik kíváncsian fordítom a tekintetem az ütközés irányába. Egy velem egy idős lányba sikerült belesétálnom. Magamra erőltetek egy udvarias mosolyt.
-Bocsi.

Lora Fontaine

A nap elbújik egy felhő mögé én, pedig szembe találom magam egy bosszús navinéssel, kissé sajnálkozva nézek rá. Valószínűleg már így is a gyengélkedőről jött, pechjére pedig én is tovább rontottam a napját, bár most nem szándékosan. Szóval teljesen érhető a drámai reakció, mondjuk nekem csöppet túlzó. Persze, persze, szörnyű ember vagyok. Nincs ebben semmi új, mondták már párszor. Mivel nem úgy néz ki, mint aki egy könnyen meg békélne lassan elkezdek hátrálni, nem hiányzik a napomból egy zabos navinés. Az ő házával amúgy sincs jó tapasztalatom. Tegnap is és ma is megvolt a szerencsétlen találkozás, most már egy ideig inkább kerülök minden sárgát, ezzel csak jót tehetek. Hátrálás közben válaszolok.
-De, mondtam, hogy bocsi. Nem láttalak.
A rohamos torok koszörülés egyre gyanúsabbá teszi, csak nem egy újabb dilis csaj? Ez az univerzum vicce...
Mire bármi egyebet tehetnék, mondhatnék vagy gondolhatnék előkapja a pálcáját és bűbájt röpít felém. Már nem tudok ellépni előle, ezért bosszús fintorral elkezdek táncolni. Szerencsére gyenge a varázslat, nekem pedig elég jó az állóképességem. Amíg a lábam magától jár előveszem a pálcám.
-Pofix!
Így legalább nem tud többször támadni, sőt ami még jobb ócsárolni sem. Ezután már csak az akaratlan tánc probléma maradt...

Én is, durcás átkozom. Lora Fontaine

A varázslatom megtette a hatását, de mielőtt örömködhettem volna egy kicsit, hogy elhallgat megszüntette. Ó, Merlin szakállára! Ki a fene ez a csaj? Na, mindegy... Semleges arccal tűröm a hangja vissza szerzése miatti örömét. Örülj amíg tudsz, majd letörlöm a mosolyod. Gyorsan elkezdem fejben forgatni az ismert igéket, de mielőtt megszólalhatnék támad. Pech, nem sikerült apró önelégült mosollyal intek felé.
-Aculeus Lingua!
Nem tudom mennyire sikerült a varázslat, kicsit megbicsaklót a hangom közben, szóval esélyes, hogy nem, de nincs időm ezen gondolkodni. Ha sikerült, ha nem támad, megint... Reflexből védekezem.
-Protego!
Éljen, siker! A tánccal még nem tudtam mit kezdeni, kellemetlen. De változás sem történt, szóval tűrhető az állapot. Fagyosan mosolygok a sárgára. Nem fog megverni egy ilyen csaj, még mit nem.
Az öntelt megszólalásra szélesedik a mosolyom, támadok.
-Offende Onorare!
Aztán csak várom a hatást. Remélem ez a bájos varázslat okoz neki néhány szép pillanatot, addig pedig valahogy abba hagyom a táncot vagy még jobb kiütöm...

Lora Fontaine

A beszélgetés kezd kissé egyoldalú lenni, mivel én csak átkokat vágok a fejéhez. Többre nem vagyok hajlandó pazarolni a levegőm. Nem mindegyik varázslatom lesz sikeres, de azért okozok neki bőven kellemetlenséget. Meg is érdemelte, én még mindig táncolok, csak tudnám, hogy szüntessem meg...
Az utolsó átkom elég jól betesz neki, látszik rajta a kábulat. Gonosz mosollyal újra felé intek.
-Prohibere!
A varázslat elméletileg sikeres, bár ez csak akkor derül ki, ha az előző elmúlik és lépni próbál. Nos, addig legalább gyönyörködhetem a látványban.
Na, ne! Hogy jött ki ilyen gyorsan a bűbáj hatása alól? Ennek lényegesen tovább kellett volna tartania.. Ez elvi képtelenség...
Mire bármit tovább gondolhatnék vagy esetleg mondhatnék, gyanús mosollyal megszólal. Most már harag lobban bennem is, pont egy ilyen csaj kritizálja a külsőm?! Vegyem már vissza egy kicsit.
-Fogd vissza magad mielőtt vissza küldelek a gyengélkedőre.
Már emelném is a pálcám, amikor az arcomba fúj valami csillámpor szerűt. Hirtelen fáradság lesz úrrá rajtam és térdre esem, nagy nehezen megszólalok, bár olyan a nyelvem, mintha ólomból lenne.
-Ezt még megkeserülöd...
Tovább nem juttok elsötétül körülöttem a világ, az utolsó amit láttok a lány arca, de abban sincs köszönet.