Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=693975#post693975][b]Mácsai Ráhel - 2017.08.03. 20:01[/b][/url]

Valami megváltozott. Egyszerűen már nem érzem, hogy hű de biztos lennék abban, hogy nekem mellette kell lennem. Nem érzem azt a valamit, amit napokon keresztül, és frusztrál a tény, hogy mint azt a csajokkal kiokoskodtuk, vélhetően nem is magam miatt éreztem. Elkeserítő még csak belegondolni is abba, hogy Dante tehetett ilyet, de könyörgöm? Miért ne tehetett volna velem bármit is? Az értékrendje teljesen más, és biztos, hogy ő maga is azt hitte, teljesen oké, ha eléri, hogy ne magam döntsek, vagy érezzek, hanem valami más. De akkor az nem én vagyok. Persze, érthető, a bizonytalanság mindig is ott volt bennem, mert tudom, merre felé húz a szívem, de a problémákat akkor sem így kellene megoldani. Pedig azt hittem megbeszéltük.
- Miért? - tárom ki az erkély ajtaját, miután sikeresen kinyomoztam, hogy a rellonos itt van. Nem, nem akarok köröket futni, nem akarom megbeszélni, valószínűleg tisztában van vele, ha tesz valamit, ami múlandó annak előbb-utóbb ez a vége.
Nem vagyok dühös. Csalódott igen, értetlen meg annál is inkább, viszont legalább a tudat megvan, hogy ez köztünk tényleg nem működik. Nem is rontok neki egyből, nem hordom le a föld alá, mert felesleges, és marha gyerekes.
- Csináltál valamit, tuti, hogy csináltál valamit, mert felszállt a köd... nem érdekel, hogyan és mit... csak... miért? - ezt pedig jogom is van tudni szerintem. Nem egy normális eset ez, az emberek a problémákat megbeszélni szokták, nem valami rafinált dologgal a szőnyeg alá söpörni, mert úgysem lehet, íme itt az élő példa rá.
És még én érzem magam rosszul, mert olyan könnyedén beadtam a derekam, nem akartam, nem terveztem, és mégis...