Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=598315#post598315][b]Kevin Schönfeld - 2016.06.01. 20:18[/b][/url]

Hetekkel ezelőtt ismét találkozott Vele. Nem értett semmit, csak azt, hogy ez a hirtelen találkozás elindított valamit, egy folyamatot. Feljöttek benne a gyerekkori emlékek, amikor még pisisként hárman játszottak az udvaron, Shayleen, Gwen és Kevin. Azok az emlékei is eszébe jutottak, amikor gyerekként produkálta magát, csak hogy észrevegye őt a lány. Mókás volt visszagondolni ezekre az emlékekre, Kevin csak egy hülye kisgyerek volt, aki fülig szerelmes volt a szomszédlány unokatestvérébe. Most pedig egy nagy gyerek, aki nem találja a helyét a világban.
Jelenleg azt érezte Kevin, hogy ez a folyamat a szívében indult el. A régi, elnyomott érzelmek lüktetni kezdtek benne, feléledtek. Megint mintha picit belezúgott volna a lányba, aki tabu volt a számára. Fogalma sem volt arról, hogy mit tegyen. Tartott attól, ha elmondja mindezt a levitásnak, az elszakad tőle. Még a gameboy nyomkodásától is elment a kedve, pedig ilyen sosem fordult még elő.
Zsebre vágott kezekkel sétálgatott a kastélyban, úgy érezte megpusztul, ha otthon marad. Ahogy sétálgatott, meg-megállt kinézni az ablakokon, majd az erkélyre keveredett. Mivel üres volt, és nyugodt, úgy gondolta, hogy tökéletes hely lesz a gondolkodásra, és arra, hogy valami megoldást találjon az összes bajára, problémájára. Szemei előtt Shayleen arca lebegett, kezein azt érezte, mintha a puha bőrét tapintaná ismét. Teljesen össze volt zavarodva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=598634#post598634][b]Kevin Schönfeld - 2016.06.02. 18:37[/b][/url]

Teljesen el volt veszve a gondolatai közt, ahogy össze volt zavarodva és nem tudta, mit kellene tennie. Több opció is megfordult a fejében, de aztán mindet elvetette, mert az ő logikája szerint nem végződött olyan fényesen.
A korlátra támaszkodva nézett ki a fejéből, ahogyan agyalt. Kívülről úgy tűnt, mintha csak az erkélyre táruló látképet csodálta volna, de nem. Ez más volt.
Fáradttan sóhajtott egyet, lehunyta szemeit, súlypontját a kezeire helyezte át, és a fejét lehajtotta. Olyan volt, mint egy depis, szőrös, óriás bébi. Ácsorgott ott még pár pillanatig, amikor valaki elkapta őt hátulról. Szemei azonnal kipattantak, a fejében ez volt az első gondolat: ÚRISTEN, IDÁIG KÖVETETT A SZELLEM!, az a szellemlány jutott eszébe, aki jó múltkorában úgy ráhozta a frászt, hogy majdnem összecsinálta magát. Gáz.
De az a szoros ölelés nem tartott sokáig, körülbelül addig, amíg helyre nem rázódott a feje. Amikor felpillantott, hirtelen szóhoz sem jutott, maikor meglátta a lányt, aki miatt fájt a feje.
- S... Shay...- ennyit tudott gyorsan kipréselni az ajkai közül. Bár az állapotát látva nem csodálkozom. Szegény srác igen csak szét volt csúszva, a haja bozontosan állt, kitudja mikor látott legutoljára fésűt. Rövid borosta lepte be nyúzott arcát. Úgy nézett ki, mint aki három héten keresztül éjszakás műszakban dolgozott. Végig hallgatta Shayleen csipkelődését, ami mosolyt csalt az arcára, még ha rottyon is volt. Belül boldog volt, hogy ismét láthatta a lányt, szerette vele tölteni az időt, amikor alkalma volt rá, fontos volt a számára.
- Nem gondoltad volna, mi? Tele vagyok meglepetésekkel. - jegyezte meg.
De még milyen meglepetéseket tartogat. Drága Merlin, kérlek, óvd meg ezt a szerencsétlent.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=606495#post606495][b]Kevin Schönfeld - 2016.07.03. 16:30[/b][/url]

Az ölelés olyan hirtelen volt számára, és olyan rövid ideig tartott, mint egy villámcsapás. A mennydörgést pedig a fiú dadogása helyettesítette, ami mindig a villámlást követi. Zavarba jött, hirtelen azt sem tudta, hogy mit mondjon. Shayleen nevét sem tudta egyszerre kimondani, csak a felét. Szüksége volt pár pillanatra, mire ismét észhez tért, és vette a poént, amit a levitás az imént sütött el. Magabiztos mosoly húzódott végig borostás arcán, miközben ő is tett egy csípős megjegyzést. Aztán eszébe jutott, hogy mi lenne, ha Shayleen válaszát még tetézné.
- Hogy milyen kis kíváncsi lettél. – A mesélésre értette. Magabiztos mosolya inkább már csak egy huncut, pajkos vigyorrá nőtte ki magát, amíg tartott a hatás. Végül ismét az a búbánatos, szürke hangulatú Kevin-pofa tért vissza, ami napok óta díszítette az eridonos fejét. Viszont egy halvány mosoly ott görbült a szája szélén, hála a lány jelenlétének.
- Honnét tudtad? - Meglepetten visszakérdezett.  Aztán rájött, hogy elég feltűnő lehetett azok számára, akik már ismerték, és tudták, mekkora szószátyár is valójában. Bízott Shayleenben, de nem volt abban biztos, hogy most kellene letámadnia a lányt a szerelmi vallomásával. Úgy gondolta, terel egy kicsit, legalább nem csak a pályán terel, hanem itt is. Haha. Szóvicc.
- Mármint…igen! Nő van a dologban, de nem lényeges. - legyintett egyet – Tényleg semmi komoly. - Remélte, hogy ennyivel le is fogja zárni az egész témát, és ezért megpróbált terelni.
- Csinos vagy ma. - végig mérte a lányt kétszer is, miután eleresztette ezt a bókot. Bár lehet buta ötlet volt a Kevin részéről, főleg, hogy miről próbált terelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=610266#post610266][b]Kevin Schönfeld - 2016.07.28. 22:37[/b][/url]

Huncut mosoly terült el az arcán, a lány visszavágására. Sajnos ez a mosoly nem tartott túl sokáig, így hamar visszaesett abba a komor, depis hangulatba, amibe kikullogott az erkélyre.
Egyébként nem tudta, régóta nem látta a lányt. Hiába került közelebb hozzá, hat év alatt nem igazán látta Shayleent, csak néhányszor. Akkor lobbant fel benne valami, de ezt már mondtam.
Ahogy faggatni kezdte őt, majd végig simított a felkarján, Kevin nyelvét elvitte a cica. Összerezzent, és fülig elvörösödött.
- Én.. Én..öhm. - Nyögdécselt. Fogalma sem volt arról, hogy hirtelen mihez kezdjen, egy kiutat látott optimálisnak, azt, ha tereli a témát. Igyekezett lenyugodni, és meg is dicsérte Shayleent. Bár ezt akkor is megtette volna, ha nem kell témát terelnie. Szíve szerint mindig dicsérte volna, mindig, amikor csak tehette volna. Sajnos erre nem volt alkalma olyan gyakran, főleg, hogy most beszélgetett vele ismét, oly sok év után először.
Úgy nézett ki, sikerült terelnie, ezért a mosoly ismét visszakúszott a borostás képére. Végig is mérte Shayt, az alakja még most is megdobogtatta Kevin szívét. Nőiesen kecses volt s törékeny, pont az ideális. A szíve egyre hevesebben vert, ahogy a közelében volt. Nem tudta, hogy mit tegyen, nem tudta, hogy most bevalljon-e mindent, vagy folytassa tovább a játékot. Folytatta.
- Egyre gyönyörűbb leszel. - Jaj, már megint bókolsz. Kevin, találj ki valami eredetibbet! - Még otthon. - Megismételte a lány szavait. Szép volt.
- Figyelj, én... én... - nem bírta tovább elhatározta magát, bár még így is elég ingatag volt a hangja. Bármelyik percben visszavonulhatott volna, de Eridonoshoz hűen nem hátrált meg, ehelyett kihúzta magát s Shayleen szemeibe nézett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=613262#post613262][b]Kevin Schönfeld - 2016.08.20. 15:43[/b][/url]

Gondolkodott. Nem tudta, hogy fejezze ki magát. Tudta, hogy Shay és ő nagyon jó barátok. Félt attól, ha ott elmondja neki, hogy szereti, akkor lehet ez a jó viszony köztük örökre megszakad. Abba pedig belehalna a fiú, úgy érezte, hogy Ő az igazi, bár ez közel sem volt olyan biztos. Igazából Kevin ismét a rózsaszín felhők közt lubickolt, és elvakította a szerelem. Mély levegő, kifúj. Ösztönözni próbálta magát lélekben, hogy meg tudja csinálni. A fejében heves csatát vívott az esze és a szíve, a teste pedig verítékezve állt a levitás lány előtt, mint a cölöp. Makogott, kereste a szavakat, kínjában már dicsérte Shayt, csak, hogy valami értelmeset is ki tudjon mondani. Végül visszatért a makogáshoz. Látta a lány tanácstalan arcát, biztos volt Kevin abban, hogy tényleg így is érzett szíve hölgye. Ide-oda kapkodta a tekintetét az ipse, mintha kiutat keresett volna, vagy valami. Végül megelégelte, nem tudott dönteni.
- Én.... én... megyek, mert még segítenem kell... öhm... segítenem kell Merkovszky tanár úrnak, szia! - Megfutamodott. Olyan gyorsan felhúzta a nyúlcipőt, hogy csak a porfelhőjét hagyta maga után, és a tárcáját, ami kicsúszott a zsebéből, egyenesen Shayleen lábai elé. Észre sem vette Kevin, hogy elhagyott valamit, felhúzta a képzeletbeli szemellenzőt és amilyen gyorsan csak tudott lelépett. Szégyellte magát, bűntudata is volt. Az arca olyan vörös volt, mint az Eridon. Vajon eszébe jut a tárca? Egyszer biztosan.