Flóra

A mai reggel sem volt kivétel, aludtam, mint a bunda. Mikor felkeltem, már rég órán lett volna a helyem. Persze, ilyenkor már kedvem sincs bemenni órákra, de azért az összeset mégsem hagyhatom ki. Az első kettőt ki is hagytam, legalább tudtam valamit reggelizni is. Viszont aztán nem volt megállás, óráról órára mászkáltam, míg csak nem untam meg az egészet, és mágiatörténeten folytattam is az alvós projektemet.
Sajnos nem megy minden olyan szépen, bár a professzor nem vett észre/nem szólt érte, de a jegyzetelést ma sem úszták meg azok, akik ébren maradtak. Már nem is tudom, hogy ki keltet fel az óra végeztével, de bizonyára ő tolta elém azt a jó néhány pergamenes firkálmányt, hogy holnapra írjam át. Ajj, miért?
A késői reggelinek köszönhetően, egyáltalán nem voltam éhes, amikor mindenki a nagyterembe csődült, így én társ nélkül maradtam, és kerestem magamnak valami helyet, ahol leülhetek egy kicsit.
Már nyakunkon a nyár, talán ez az oka annak, hogy mostanában állandó jelleggel, reggeltől-estig meg lehet sülni odakint. Így van ez ma is, talán így lesz holnap is, és még azután is.
Kora délután tájt nem nagyon szoktam még bemenni a klubhelyiségbe, most se szeretnék. Ezúttal nem is olyan messze a Navine háztól, az erkély felé veszem az irányt, ma még úgysem voltam friss levegőn.
Kiérve a kis terasszerű helyre, nyomban megragadok egy kis széket, és közelebb húzva magamhoz, leülök rá. Hát nem is fogok megtenni még egy lépést. Nem, ez így jobb.
A széken ülve, csak, hogy ne unatkozzak, előveszem a táskámból a pergament, ami a jegyzetet tartalmazza, és néhány bekezdésbe bele-bele olvasgatok. Te jó ég, hogy ez mennyire hosszú. Biztos elfogja venni kb másfél órámat az este.

Flóra

Ajj, kellett nekem aludni! Nem lenne már mára semmi programom, ha figyeltem volna azon az órán. Mostanra már le lenne tudva minden, és a klubhelyiségben már semmi más nem várna, a barátokon és a kanapén kívül.
Miközben az unalmasabbnál unalmasabb sorokat böngésztem, észre se vettem, hogy valaki más is kijött az erkélyre. Szerencsémre hamar rádöbbentem erre, egy talán túlságosan is hirtelen hang véget. Hirtelenjében a hang irányába kaptam a fejemet, de a napnak köszönhetően nem tudtam kivenni az ismeretlen alakból semmit, azon kívül, hogy lány. Mikor viszont ő is leült egy székre, akkor már viszont sokkal többet láthattam, s fel is ismertem a lányt. Na jó, nem név szerint, sőt még azt sem tudom, hogy melyik házba tartozik, de az száz százalék, hogy láttam.
- Ezt gyakran gyakorlod, vagy csak most kedvet kaptál hozzá? -Bukik ki belőlem a hirtelenjében jött kérdés, talán nem túlzás, ha azt mondom, hogy rám hozta a frászt.- Amúgy, szia! -Köszönök én is, egy kis mosollyal az arcomon.- Semmi különöset. Ezt a jó hosszú jegyzetet olvasgatom, de hidd el nekem, hogy nem akarod megtudni, milyen unalmas. Mágiatöri...-Válaszolok neki, de már a szóban forgó tárgyat összetűrve süllyesztem a táskám zsebébe.
Csendben mérem végig a lányt, tetőtől-talpig, aztán a haján akad meg a szemem. Na nee. Itt mégis, hogyan oldják meg a hajfestést? Tudtommal nincsen semmilyen fodrász szerűség a faluban.
- Már régóta ilyen, vagy már itt festetted? -Kérdem tőle, fejemmel a haja felé bökve, hogy azért tudja, hogy miről van szó.- Egyébként Gellért vagyok. -Nyújtok kezet, miután beugrik, hogy egymás nevét sem tudjuk. Vagy csak én nem tudom az övét...

Flóra

Örülök, hogy legalább neki boldogságot okozott az, hogy megijesztett egy embert, bár annak ezerszer jobban örülnék, ha az nem én lettem volna. Na, már mindegy, megtörtént.
- Nyugi, már itt sincs. -Nevetem el magamat. Legalább abban egyetértünk, hogy nem a mágiatöri a legjobb tantárgy a világon. Ott van például a repüléstan. Buta aki azt nem szereti.- Hát nem tudom, hogy te, hogy vagy vele, de én nem igazán szoktam nézegetni, hogy Đominic mennyire jóképű, vagy sem. -Húzom mosolyra a szám. Hát igen. Nem nagyon szoktam nézegetni. Vagy csak a pergamenem bámulom és próbálok mindent feljegyezni, vagy húzom a lóbőrt, úgy, ahogy ma.
- Óhhóhóhó, hogyne ismerném? -Nevetem el magam. Habár még sosem beszéltünk, de a Navi-Eridon meccset nem fogom egy ideig elfelejteni. Több okból is. Egyrészt akkor léptem először pályára...- Nemrégiben játszottam ellene. Magán, a meccsen nem sokat foglalkoztam vele, de azután elég sokat hallottam az akkori kapitányunktól, hogy milyen nehéz dolga volt. -Vigyorodom el. Luca tényleg nagyon sokat beszélt róla, mikor a meccset elemeztük.- Ahamm, értem. Gondolom, akkor a sajátját is ő festette. -Igen, ez eléggé valószínű. Nem is értem, hogy miért kérdeztem meg.
- Flóra? Szép név. -Mosolyodtam el. Tudtam, hogy ismerős, de a nevét akkor még biztos nem hallottam, mivel most egyáltalán nem számítottam, pont erre a névre.- Pontosan. Ahogy az előbb is említettem. Én lennék a Navine sztárhajtója. Na jó, nem. -Neem, még véletlenül sem vagyok egoista. Egyszerűen csak próbálok vicces lenni, habár ez nem mindig sikerül. De azért igyekszem!
- Nem gondoltam volna, hogy kviddicsezel. -Egyáltalán nem rossz indulatból mondtam, csak olyan törékenynek néz ki a kviddicshez. Mosolyogva nézem Flórát, ahogy bemutatja a legutóbbi gólját, majd mikor ismét leül, rádöbbenek, hogy akkor most nekem is elő kell hozakodni valamivel.- Hát, én nem is tudom, hogy melyiket mutassam be, a sok közül... -Mondom vigyorogva. Soha sem tudtam jól hazudni, úgyhogy most is próbáltam picit viccesebbre fogni. Hát igen. Nem túl szemgyönyörködtető az az egy gólom, két meccs alatt...

Flóra

Az, hogy ő végignézi, azt, ahogyan én elrakom a pergament, egyre csak erősíti bennem azt a feltételezést, hogy ezek a rellonosok borzasztóan utálnak minden egyes tárgyat, amiről ők a tanulásra asszociálnak. Így nem is csoda, hogy jelen pillanatban elsők a házak közötti pontversenyen. Hátulról.
Na jó, ez csak amolyan hiedelem, hisz a mi házunkról sem azt tartják, hogy szorgalmasak vagyunk, és tanulunk, de eddig mégis mi vagyunk az élen. Ha már mi vagyunk az élen, akkor azt se felejtsük ki, hogy a kviddicses tabellán is mi vagyunk az elsők, bár ott egyel több meccset játszottunk, mint a többiek.
- Rendben, majd meglátom. -Csupán ennyi említést tettem arra, hogy őszerinte a házvezető helyettesemet kellene csodálnom minden egyes mítoszok órán.- Ha mondom. -Ismét tőmondatban válaszolok, de talán nem is igényel ez egy hosszabb magyarázatot. A lényeg, hogy ismerem, és kész.
Igazából engem is nagyon érdekelnek az ilyen hair design dolgok, de annyira nem olyan régóta, hogy értsek is hozzá. Így hát csendben, szó nélkül nézem Flórát, majd egy biccentéssel jelzem, hogy igen, szép lett.
- Ja, persze. Majd egyszer. -Nevetem el magam. Sajnos a navinés csapatedzések nem elegendőek ahhoz, hogy valaki sztárrá váljon. Nap, mint nap edzenem kéne, de egyedül halálosan unalmas. Egyrészt amiatt, mert mást nem tudok csinálni, csak üres karikákra gyakorolni a dobást, valamint csak úgy repülni vágtába. Én viszont ezt nem szeretem. Minimum kéne egy társ, akivel bármikor lejárhatnék a pályára, amikor nekem tetszik. Igaz, ilyen nem nagyon létezik a kastély falain belül.- Tyű, én már nem emlékszem, hogy miért csatlakoztam. -Mondom, és megjelenik az arcomon egy halvány vigyor.- Talán fogadásból. Vagy nem tudom.Nevetem el magam. Hát ez van. Rémes a memóriám, pedig egyáltalán nem történt olyan régen.
Na igen. A hazudás sem az erősségem, úgyhogy nem volt olyan nehéz dolga Flórának, mondhatni könnyen leleplezett. Na, de miért nem lehet elhinni, hogy valaki csodahajtó? Hogy valaki elképesztően gólérzékeny. Na jó, talán azért, mert rólam van szó. Na de azt mégsem mondhatom, hogy még csak egy tetves gólom van, míg ő már nem tudom mennyinél jár...
- Na jó, lehet, hogy nincsen olyan sok... -Csupán ennyit mondok, nem többet. Ezzel még nem árultam el semmit. A hirtelen ötletén először csodálkoztam egyet, majd csendesen válaszoltam rá.- Nos, nem tudom, hogy feltűnt-e, de jelenleg az égegyadta világon senki nincs itt rajtunk kívül, márpedig én innen nem fogok felállni, az biztos. Szóval ez kilőve. -Vágok egy megjátszott szomorú arcot. Mondjuk az sincs kizárva, hogy csak úgy gondol egyet, és engem vesz célkeresztbe, de reméljük ez nem fog előfordulni, különben biztos, hogy az én pálcám is meg fog villanni.