Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=799560#post799560][b]Tristan Devereux - 2020.03.20. 19:42[/b][/url]

A korláton könyökölve szív mélyet cigarettájából, miközben bámul maga elé, anélkül, hogy tulajdonképpen felfogna bármit is a tájból. Nem szívbajos a srác, őszintén szólva a legkevésbé sem érdekli, ha valami elsős kis takony beköpi, vagy véletlen pont most tévedne a környékre egy tanár. Jól megdorgálják, hogy mennyire csúnya, rossz dolog és tilos az iskola területén dohányozni – mintha nem történnének ennél sokkal komolyabb kihágások is az orruk előtt. Prefektusként példát kéne ugyan mutatnia, de mivel rámorrant minden alsóbbévesre, akik idekint lebzseltek, mondván, neki most nagyon fontos megtárgyalnivalója van háztársnőjével, aki egyébiránt szintén prefektus, úgyhogy ne is fontolgassák az ellenkezést, mert a végén még jóval több időt tölthetnek el szerény kis társaságukban… az alagsor valamelyik eldugott helyiségét sikálva. A nyelvükkel. Szóval igen, a jelvény jelentette hatalom látszatát kihasználva felszabadította maguknak az erkélyt, már nincs kinek példát mutatni. Shame.
Amennyire kényelmes az iskolában elherdálnia az életét, annyira teszi most frusztrálttá a tény, hogy valószínűleg megint évet fog ismételni. Nem mintha kifejezetten ambiciózus célokat űzne egyébként, de kezdi fárasztani ez az egész.
 -  Mi vonz annyira az ereklyékben? – teszi fel a kérdést hosszú percek elteltével, mialatt lehet, hogy a lány beszélt hozzá, Tristan nem igazán reagált, vagy fogott fel belőle bármit is valójában. Van egyfajta tehetsége ahhoz, hogy kiszúrja a hangsúlyt, ami után szükségeltetik egy megerősítő hümmögés, hogy igen, még ott van és tökre figyel is; és általában tényleg odafigyel, még ha különösebben nem is feltétlenül izgatja a happening. Váratlanul hathat az érdeklődése, de nem érdemes a mögötte meghúzódó indíttatást keresni. Ha tudatában van, se fogja megosztani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=803080#post803080][b]Tristan Devereux - 2020.04.04. 16:54[/b][/url]

Ha szorult volna belé egy cseppnyi bizonyítási vágy, vagy bármiféle kényszer, hogy megvédje oly’ féltve őrzött férfiúi büszkeségét, de legalábbis, ha eljutnának tudatáig a lány szavai, biztosan felajánlaná, hogy szíves-örömest bemutatja saját falhoz nyomós és egyéb készségeit… Így azonban csak ösztönösen morran halkan, egy kis legyintő gesztust téve lustán lógó kézfejével, az ujjai közé tűzött szállal. Esetlegesen szóvá tenné a nagy rajongást, de érdektelensége megkíméli Kisombit a cukkolástól.
Oldalra fordítja arcát és felnéz a közeledésre, rezzenéstelen kifejezéssel tűri a vizslatást, és hogy kivegyék kezéből a nikotinfüggősége csillapítására már-már melankolikus nyugalommal szívott cigarettát.
- Érezd magad megtisztelve – bólint egyet megerősítésképp, ahogy visszatulajdonítja a szálat, aztán kurtán felnevetve folytatja. – Egyébként őszintén kételkedem, lehetséges- e ez egyáltalán. Zavarba hozni Ombozi Borókát. Egészen úgy hangzik, mint egy challange. – Szórakozottan löki el magát a korláttól, csak hogy ő is pozíciót váltson, háttal, a csípőjével támaszkodik neki újra. Egyiküktől sem sajnálták a porciókat, amikor magabiztosságért álltak sorban, ez kétségtelen – még ha az emögött meghúzódó okok jócskán különböznek is.
Igazzá akarom tenni a legendákat.
Egy hosszú pillanatig csendben figyeli a lányt. A szavak mélységes őszintesége és a végtelen ambíciók mögött meghúzódik valamiféle gyermeteg naivitás, ez pedig megmosolyogtatja. Kicsit hitetlenkedő, de nem kifejezetten kinevető.
- Igazán elbűvölő – tárgyilagos, egészen szórakozott kijelentés. Nem szándéka lekezelően viseltetni Boró életcéljai felé és biztos benne, hogy a lány már hozzászokott, hogy reakciói nem az általános lelkesedés-fokozaton égnek. És amúgy sem tűnik sértődékeny típusnak. – Már a hatalomvágyon túl. – Nevetős szussz. – Van olyan legenda, ami régóta a bakancslistádon van? – Érdeklődik tovább. Igazából lenyűgözi mások elszántsága, van valami furcsán megnyugtató abban, ha valaki ódákat zeng az általa kiemelkedően kedvelt dolgokról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=809710#post809710][b]Tristan Devereux - 2020.05.27. 02:55[/b][/url]

Kecsegtető és egészen visszautasíthatatlannak hangzó ajánlat, ez kétségtelen. Vigyorogva sandít oldalra; ha nem tudná, hogy nem így van, azt hinné, flörtölnek vele.
 - Majd máskor – hárít. Egy mélyet és egy rövidebbet szív a cigarettába, inkább már annak szűrőjébe, és orrán fújja ki a füstöt, ahogy komótosan elnyomkodja az erkély korlátján a parazsat. – Vedd úgy, hogy kapsz egy kis egérutat, hogy rákészülhess. – Jókedvűen, halkan felkuncog, szórakozottan csillan a mélyzöld tekintet. Nehéz megállapítani, hogy a bolondját járatja- e háztársával és a tíz percen belül már nem lesz annyira izgalmas, hogy emlékezzen a dologra, vagy ezúttal komolyan beszél. Esetlegesen csak úgy sejti, ezzel valamelyest kihozza a sodrából, mert hát mégis hova gondol, hogy Őtökéletességének helyzeti előnyre lenne szüksége?
Ugyanakkor jelenleg, egy üres erkélyen, valamirevaló nézőközönség nélkül nekiveselkedni egy ilyen küldetésnek? Kérlek… Ennél azért jócskán rafináltabb. Fontos a lehetőségek és korlátok felmérése, mielőtt beleáll az ember egy fogadásba tulajdonképpen, még ha azzal nem is nyer többet, mint csupán azt, hogy elmondhatja magáról, hogy győzött. És hogy zavarba hozta Ombozi Borókát. Egészen hangzatos titulus lehetne ez; Tristan Devereux, hetedéves bájitalkeverő szakos mestertanonc, rellonos prefektus, és a tag, aki zavarba hozta Omboziék legkisebbikét. Na, majd!
 - Azon túl, pontosan. Ha megelégednél ennyivel, nem beszélnél ilyen szenvedéllyel róla – bólint egy aprót ahelyett, hogy égnek emelné tekintetét a fellengzősség hallatán. Igazából ebben az iskolában két jellembeli kategória létezik: vannak, akik fenemód el vannak szállva és kiskirályt meg királynőt játszanak, és azok, akik teljesen életképtelenek, ennek pedig végtelen alkategóriáját jegyezhetjük. Elesnek a saját lábukban, minden második pillanatban zavarba jönnek valamitől, nem mernek megszólalni, vagy éppen hogy megállás nélkül orbitális faszságokat zagyválnak összefüggéstelenül. De valójában, ha nem szokott volna hozzá Boró attitűdjéhez, akkor sem különösebben akadna fenn rajta.
Az eddig pótcselekvésként ujjai közt forgatott csikket most hüvelykjére gördíti, hogy egy precíz, mégis végtelenül lusta mozdulattal a távolba pöckölje.
 - Hm – pár pillanatig még ízlelgeti a sztorit. Ellöki magát a korláttól, tesz egy apró fejmozdulatot az ajtó felé jelzésképp, hogy ideje továbbállni. Hűvös van. – Kíváncsi lennék, mennyi a túlcsicsázott körítés a kincseket övező történetekben. Nyilván bizonyos mértékig kell ez az idealizálás, hisz ez teszi őket legendákká, különben mi lenne? Egy vénember kísérleteinek véletlen sikereként teremtett kavics. – Nem a legfelemelőbb ez a realista szemléletmód, de távol álljon tőle, hogy energiát fektessen a lány szenvedélyének lekicsinylésébe; az ereklyék komoly mágiával rendelkező tárgyak, ez vitathatatlan. – Így valóban elég lame. Hogyha valaha feltalálok valami brutál nagyhatalmú löttyöt, rád bízom, hogy olyan helyre rejtsd, ahol senki nem találja meg, és olyan sztorit rittyents hozzá, amivel az összes ereklyevadászt tutira behálózod. – Már-már nosztalgikus a vigyor, ami kiül arcára, ahogy zsebébe süllyeszti kezeit és a lány oldalán belép a kastélyba.