Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=598125#post598125][b]Egerszegi A. Flóra - 2016.06.01. 13:49[/b][/url]

Nem voltam éhes, így kihagytam az ebédet. Amúgy is mondták a manók, hogy ma nem lesz palacsinta sem, így az utolsó esély is elmaradt, hogy bemenjek a többiekkel a Nagyterembe enni. Viszont valamit csinálnom kéne, például kipróbálni valami őrültséget. Állítólag az erkélyen olyan bűbáj van, hogy ha ki akarnál ugrani, visszadob. Oké, ez tényleg őrültség, mert ha pletyka, akkor belepasszírozódok a földre, és viszlát Flóra. Na, de akkor hogyan lehet megbizonyosodni felőle? Ma laza napot tartottam, egy fehér ujjatlan póló és egy rövid szoknyában jártam a folyosókat, egyre csak közeledve a célpontomhoz, azaz az erkélyhez. A kíváncsiság egyre hajtott és vadabbnál vadabb ötletek jutottak az eszembe, hogy hogyan is kéne tesztelni az erkélyt. ~ Találni kellene valakit, aki senkinek sem hiányzik, hihihi. ~ Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ennyire gondosz vagyok, nem, csak már nem tudtam mit kitalálni, amikor kiléptem az erkélyre. Megcsapott a szél, összeborzolta a hajamat, ami ugye frissen volt festve, szőkes é színes csíkok voltak benne, Fancsi csinálta és nagyon boldog is vagyok miatta, na meg nagyon hálás is az én kis barátnőmnek.
Az erkélyen egy fiú üldögélt valami széken, és egy pergament olvasgatott. De lehet, hogy többet is, nem igazán láttam, mert nekem háttal ült. A szikrázó napsütésben majdnem nem is vettem észre, a kezemmel kellett árnyékot vetnem a szememre, hogy szétnézhessek itt. Odalopakodtam mögé, és egy kissé félrefordulva megpróbáltam ráijeszteni kicsit. Jó móka, igaz?
- Szia! Mit csinálsz? – mondom vigyorogva hirtelen, nagyon kíváncsi vagyok, hogy megijedt-e. Nem vagyok ám gonosz, csak egy kicsit szeretem megviccelni az embereket. Ha szerencsém van, nem egy morcos rellonos az. Közben megkerültem őt, és odahúztam egy másik széket mellé, majd le is huppantam. Közben pedig néztem, hogy miről lehet szó, kevesen tanulnának szerintem az erkélyen, még akkor is ha nyugis hely. Vannak bűbájokkal ellátott termek, meg olvasószobák, ahol mindenki csendben van. De bizony az egészen unalmas, lehet, hogy a fiú nem a könyvek között szeretett volna lenni. Meg is értem, én is unom ezeket, csak Ninánál nem lehet lógni… csak a hazaút szokott a kelleténél tovább tartani, mert elég szigorú a nővérkém. Főleg miután meglátta a hajamat… nem mondanám, hogy el volt ragadtatva, de mindegy. Most koncentráljuk az érdekesebb dologra, ami jelenleg egy fiú.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=598443#post598443][b]Egerszegi A. Flóra - 2016.06.02. 07:45[/b][/url]

A rellonosok nem gonoszok, a rellonosok nem gonoszok, a rellonosok nem gonoszooook. Ha sokat mondogatom magamnak, akkor biztosan úgy is van, de most muszáj volt megpróbálnom megijesztenem azt a fiút. Egyrészt nem tűnt túl idősnek – így hátulról -, másrészt olyan tökéletes pozícióban volt, hogy az ilyet nem szabad kihagyni. Ráadásul ez csak egy kis csíny, biztos nem veszi a szívére. És sikerült, jupiii! De mivel a rellonosok nem gonoszok, ezért odamegyek mellé, mert úgy kívánja az illem és a kedvesség.
- Á, dehogy, csak így sikerült – vonom meg a vállam és a hajam egy nagyobb mozdulattal hátrafésülöm. Megnézem magamnak a srácot, és ismerős! Tuti, hogy láttam már és… biztos órán! Nem, megvan, hol láttam!
- Fujj, teszed el rögtön! – förmedek rá viccelődve. – A világ legunalmasabb órája, bár a tanárbácsi legalább jóképű, így ha már aludni éppen nem tudok, legalább nézhetem, hihi – nevetgélek, de tényleg így van. – Ő a mágustusa bajnoka, tudtad? Na, mindegy, az óra amit tart, az viszont rém unalmas sajna – fintorgok kicsit. De persze kiragasztom a csibészes „Flóramosolyt” a képemre, és úgy nézem, ahogy a fiú végigmér. De tényleg, biztos tetszik neki a rucim, meg a cipőm, meg minden, ami rajtam van. Hát, erre már régóta odafigyelek, mégiscsak egy híres Egerszegi modell testvére vagyok. Úgy érzem, mintha melegebb lenne egy picit, meg is érintem az arcomat. A cuki fiú utána a hajamról kérdez.
- Fancsi festette be pár napja. Ő a barátnőm, Péter Fanni. Hmm, tudom már! Az Eridon szuper fogója! Onnan csak ismered! – lelkendezem, és amúgy is Fancsi feltűnő jelenség. Piercingek, rózsaszín és mindenféle színű hajak, és vidám egy teremtés. Ekkor ugrik be még jobban, ami már korábban is, mikor a fiú bemutatkozik végre.
- Én meg Flóra. Te pedig kviddicsezel, igaz? – nem tudom, hogy meccsen, vagy edzésen láttam-e már, de biztos, hogy láttam repülni, és nem valamelyik óráról, hanem seprűháton.
- Én is kviddicsezem ám, a Rellonban! A múltkor is dobtam pár gólt, persze a többiek nagyon ügyik, azért. Nekem csak rá kellett vágnom a karikára, hogy sikerüljön – felállok és eljátszom a legutolsó gólt, majd kissé kapkodva a levegőt, visszaülök mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=601080#post601080][b]Egerszegi A. Flóra - 2016.06.09. 15:29[/b][/url]

Az rendben van, hogy megijedt, de hogy ilyen dolgot olvasni, mint a mágiatöri nyílt színen! Szinte felháborító, rá is kell szólnom, nehogy itt maradjon, és véletlenül megtudjunk belőle valamit. Szerencsére veszi a lapot, nevet és el is teszi a csúnya pergament.
- Na, helyes – bólogatok elismerően. – Jó te fiú vagy, te nézegesd a Zoé tanárnénit unalmadban – nevetgélek, bár az ő órája nem annyira unalmas. Legalábbis vannak benne érdekességek, mint Ariadné, vagy mi volt tavaly. Igen, a tanárnéni csinos, ízlésesen öltözködik… mondjuk Emma néni is. Na, mindegy, ezzel foglalkozzanak a fiúk, nekem meg marad Nagy és Markovits tanár úr. Mondjuk az utóbbi félelmetes is tud lenni, szóval, inkább odafigyelek, meg érdekes, mert kviddics és repülés.
- Tényleg ismered? De jó – felvidul az arcom, még puszit is adnék neki, de hát az milyen már?! Nina így is kivan, hogy milyen jó fej vagyok az idegenekkel. De hát ismeri Fancsit, az pedig már félsiker, ha ő is a barátom akar lenni. Márpedig miért ne akarna, sok mókában vehetünk részt, bizony!
- Igen, ő festette – felelem büszkén és egy kicsit meg is mutatom neki a hajam, hogy ő is lássa teljesen, hogy milyen szuper lett. Gyorsan bemutatkozom és tetszik neki a nevem. De kis aranyos, csak mosolygok, mert szerintem nem annyira, de ezt kaptam, ezt kell szeretni.
- De még lehetsz! Csak nyomni kell a sok edzést, meg ilyesmi – próbálom lelkesíteni. Őszintén szólva nem emlékszem rá, mondjuk én az eridonnak drukkoltam, és nagyrészt Fannit néztem. Annyira muris, ahogy lobog a rózsaszín haja a szélben.
- A tesómék sem gondolták, mégis belevágtam. Mondjuk többnyire pont ezért, mert tiltották - vonom meg a vállam, de végül is ez nem is annyira érdekes sztori. Nehogy már megmondják, hogy mit csináljak és egyébként is jól döntöttem. Tök jó a kviddics, nagyon izgi és félelmetes, meg szuper. Nagyjából így minden egyszerre, akkor meg mi kellene még? Hát palacsinta! Közben megmutatom neki, hogy én milyen nagy gólt dobtam, ő pedig… ő pedig sokat? Nana, ne füllents fiatalúr!
- Na, persze, sokat mi? – teszem karba a kezemet, és a szemeit az övébe fúrom. Ne akarjon már átejteni, mert megpöckölöm az orrát.
- Csináljunk valami murisat, mit szólsz? Mondjuk, küldjünk valakire csikizőátkot, vagy ilyesmi, az olyan vicces! – vigyorgok, mint a vadalma, és várakozva nézek rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=605176#post605176][b]Egerszegi A. Flóra - 2016.06.27. 12:22[/b][/url]

Hát ez a fiú, milyen cuki már! Mindjárt betekerem egy palacsintába és megeszem, hát! Seri a barátnőmet, meg kviddicsezik ő is, és milyen rendes, hogy elteszi azt a pergament, ami az egyik unalmas óra anyaga. Borzasztó, hogy nekünk, szegény diákoknak mennyi felesleges dolgot akarnak a fejünkbe tömni. Pedig amit tömni kell, az csak egy van, de azt úgyis tudja mindenki. Hát persze, hogy az. Nem, a libára gondoltam, hihi.
- Fogadtál, hogy beállhass? De bátor vagy! – őszinte csodálattal nézek rá, mert mégiscsak bátor, aki ötven kilós gurkók közé merészkedik fogadásból. De mivel él és semmi baja, eddig egészen jól megúszhatta az edzéseket és a meccseket is.
Megmutatom neki, hogy milyen szuper gólt szereztem a múltkor, és azt mondja, hogy neki is van sok, aztán persze kiderül, hogy nem is olyan sok. Fel akart vágni, de cuki.
- Kis hantás, de azért nem haragszom ám. Én nem olyan vagyok – kuncogok, és tökre ülök, hogy ilyen rendes kis fiúcskával találkoztam. A csikizős ötletem gyorsan elveti, ezért visszaülök mellé, kicsit csalódottan.
- Feltűnt, csak gondoltam elmehetnénk valahova – durcizom egy kicsit, de nem sokáig. Végül is nem mindenki szeret átkokat szórni gyanútlan áldozatokra, mint a háztársaim. Én nem, dehogy is! Csak néha, ha uncsizom, de nem csúnyákat, csak vicceseket, becsszó! Nina meg is ölne, ha kiderülne, hogy ilyeneket művelek.
- Te melyik évfolyamba jársz? Én másodikos vagyok – töröm meg végül a csendet, aztán eszembe jut valami.
- Te mit szeretsz csinálni, amikor nem kell tanulnod? Én palacsintát enni – tényleg, egészen régen, nagyjából hat órája ehettem utoljára. Az milyen már! Azt mondja Nina, hogy dagadt kecske lesz belőlem, ha ennyit eszek. De hát sportolok is, lemorgom, meg ilyesmi.