Podmanicky Anna, Farkas Kamilla

Összefont karokkal áll a korlát előtt. Szeme Bogolyfalva innen aprónak tűnő épületeit fürkészi. A fiú első ránézésre muglinak néz ki, pedig nem az.  Ez az első napja a kastély falai között, semmittevésre szánta az egész napot, öltözéke tehát egy fekete hosszított pólóból, egy kék színű szűk farmerból és muglis sport cipőből áll. Nyakában ezüst nyaklánca található édesanyja medáljával. A fiú tekintete szomorúnak tűnik. Fel-fel néz az égre, és arra gondol vajon ugyanazokat a felhőket látja legjobb barátja Londonban, mint ő itt a kastélyban?
- A sírás ráncokat okoz és táskássá teszi a szemeid, Levi. - Mondja rekedt hangon magának. Senki nincs körülötte, egyedül van a teraszon. Az otthon hiánya és az ismeretlenben lévő magány miatt a fiú a sírással küszködik mióta felkelt. Felkelt? Nem is aludt sokat az éjjel. Hirtelen egy szellő tűnik fel a semmiből összeborzolva Levi egyébként precízen belőtt haját. Ha valaki a fiú körül állna a szellő miatt édeskés parfüm illata csapná meg az orrát.
- I miss you, mum... - Mondja elcsukló hangon majd az ajkához emeli nyakláncán lévő medálját, és csókot lehel a medálon lévő képre. Ahogy ezt teszi, lépteket hall. Gyorsan letörli arcán legördülő könnycseppjeit, majd az ajtó felé fordul felvont szemöldökkel, kíváncsian ki közelít.    

Anna, Kamilla

Levi két ugra-bugri lányt lát közeledni. Mindketten nagyon boldognak és élettel telinek tűnnek, ami normális embereknek imponálna, de Levi éppen utál mindent és mindenkit. Ahogy a két lány közelebb kerül, Levi észreveszi, hogy az egyikük suttog valamit a másiknak, miközben mind a ketten őt méregetik. A fiú felvonja a szemöldökét, majd nagy levegőt vesz száján keresztül, hogy beszóljon a lányoknak, amiért sugdolóznak róla, de mielőtt ezt megtehetné, Anna raköszön egy barátságos mosollyal. Levi hirtelen egy mosolyt erőltet az arcára.
- Sziasztok. - Hangja túlzottan barátságos és magas, a lányok minden bizonnyal leszűrik, hogy a fiú kedvessége csak álca. Nem akar bunkó lenni, ezért a kamu mosoly. ~ Nagyszerű, most vagy itt hagyom ezt a gyönyörű kilátást, vagy hallgathatom ezt a két gumi-maci lányt vidáman cseverészni. Mióta ilyen boldogok az emberek, vizsgaidőszak van, nem? ~ Gondolja magában a fiú. Igen, Levi legtöbbször ilyen ellenséges, de csak azért, mert úgy gondolja jobb mindenkinél. A fiú hiúsága és önteltsége sokszor kellemetlen helyzetbe hozza őt, de ez nem érdekli. Otthon, Angliában is csak egy pár barátja volt, azokkal természetesen máshogy viselkedik.  Miután köszönt a lányoknak, hátat fordít nekik és megigazítja, széltől összeborzolódott haját. Pár másodperces kellemetlen csend következik, amit Levi tör meg.
- Levi vagyok. - Ahogy belekezd mondatába, visszafordul a lányok fele. Mozgása gyors, elegáns és nőies. - Tetszik, a felsőd. Honnan van? - Szól Annához. Ha a lányok eddig nem szűrtek le, Levi nem egy átlagos fiú. Érdekelt a divatban, na meg a szépségápolásban. Szeret drága ruhákba öltözni, mindig jó illata van, ja és a fiúkra bukik. Miután Levi jobban szemügyre veszi a két lányt, szimpatizmus fénye jelenik meg a szemében. A lányoknak van stílusa, talán még barátok is lehetnek.
- Titeket hogy hívnak? - Kérdezi. Próbál minél rövidebb mondatokban beszélni, mert nem szeretné, hogy a lányok észrevegyék akcentusát. A fiú angolul gondolkozik, egyedül édesanyjával beszélt magyarul néha, tehát furán ejt ki pár szót. Emiatt sokszor szégyenlős és szűkszavú.

Anna es Kamilla

A fiú egy elfojtott nevetéssel nyugtázza a megfagyott levegőt a három diák között. Levi elképesztően viccesnek találja a lányok hirtelen hangulatváltozását. A fiú legkedveltebb és egyben legidegesítőbb tulajdonsága az, hogy imád másokra hatni és kellemetlen helyzetbe hozni embereket.  ~ B*sszus Levi, ez a két virágszál mindjárt elájul. Milyen édesek. ~ Gondolja magában a két lányról. Miután Kamilla is bemutatkozott, Levi elereszt egy szívből jövő mosolyt.
- Valami rosszat mondtam Anna? - a fiú immáron normális, fiús hangján szólal meg. Magas, kényes hangját csak akkor használja, ha szarkasztikusan szeretne valakivel beszélni. Mikor legelsőnek meglátta a két lányt, szerette volna éreztetni velük, hogy barátságos köszönését csak magára erőltette, hátha a lányok elmennek onnan. Azonban azok után, hogy Annában gyarkolatilag egy világ zuhant össze, miután Levi megszólalt, a fiúnak felkeltette a két lány az érdeklődését.
- Igen, tegnap este érkeztem. - Mondja mosolyogva, majd lehuppan egy közeli fotelbe. Bal lábfejét jobb térdére helyezi, majd körülnéz, mintha azt akarná tudni, valaki figyeli-e.
- Kamilla. Szép név. Tetszik! - Levi elismerően vigyorog, majd lassan belenyúl a zsebébe valami után matatva. Egyszer csak előhúz egy kisebb méretű dobozt. A dobozból egy cigarettát emel a szájához, amit pálcájával egy pillanat alatt meg is gyújt. Nem szép dolog a dohányzás, Levi tudja ezt nagyon jól. A fiú nem menő szeretne lenni, sajátos okai vannak, miért dohányzik.
- Remélem, nem bánjátok. - Mondja a lányoknak két szívás között. - Ls ti, mióta vagytok itt? Tippelhetek, melyik házba tartoztok? - Kérdezi Levi egy cserfes vigyorral, miközben hamuzik egyet a tenyerébe. Akármennyire is hihetetlen, a fiú most barátságosan viselkedik, mármint saját magához képest.