BK Fórum - Erkély

Épp csak megérkezett Madagaszkárra úgy egy hete, máris vége a nyaralásnak. Nem panaszkodik, mert az a hét se telt rosszul, meg már egyébként is járt ott a már majdnem világ-körülinek mondható útja alkalmával, akkor viszont nem volt szerencséje annyi bikiniben mászkáló lányhoz, mint ez alkalommal. Főleg nem a dzsungel közepén, ahová néhány ritka virág csábította, amiket le akart rajzolni. Az a botanikus még egészen szép summát is adott, akinek végül eladott néhány élethűre sikerült festményt végül, szóval neki végeredményben megérte. Ezúttal meg pihent és bár nem vitte túlzásba, de ismerkedett is. Ez pillanatnyilag is nagyon beleférne, jót tenne neki egy kis figyelem, mi több, szinte sóvárog utána, hogy valaki már érdeklődve hallgassa végig, ahogy élete érdekesebb és unalmasabb történeteit beleéléssel meséli, vagy netán már arra felcsillanjon a szeme az illetőnek, hogy bemutatkozik, elvégre ő aztán nem akárki. Ugyan kénytelen volt már szembesülni vele, hogy errefelé aligha mond sokat az embereknek a neve, de kivételek mindig akadnak és ő meg nagyon is bizakodó e tekintetben. Részben ezzel a szándékkal hordoz magával éppen egy már félig vázlatokkal és többé-kevésbé kész rajzokkal teli rajzfüzetet, hogy legyen mit megmutatnia az esetleges érdeklődőknek aláhúzandó a tehetségét. A visszatérés alkalmából szükségét érezte valami változásnak, hát most hirtelenszőke hajjal vágott útnak egy egyszerű színező varázslatot használva a haján, fekete ingét végig begombolta, már csak a nyakkendő hiányozna az összképből, de azt egy ilyen sétához még ő is túl hivatalosnak érezte. Az inghez fekete farmert választott meg a legegyszerűbb sportcipőt, amit csak sikerült fellelnie, és az említett rajzfüzet is tartozéka az összképnek, akárcsak a füle mögé tűzött ceruza. A füzet spiráljába is beleszúrt még kettőt, már csak professzionális okokból is, hiszen a HB2-es ceruza mellé mindig kell legalább egy B meg egy H jelzésű is külön, hogy ne máris teljes ceruzakészlettel induljon meg. Az épület folyosóit róva az erkélyt teljesen véletlenül sikerült felfedeznie, nem volt kifejezett célja ide jönni, sőt, úgy egyáltalán sehová nem indult kifejezetten, a kilátás viszont nagyon szépnek tűnik és még társaság is ígérkezik. Remek helynek tűnik mindent összevetve. Gondolkodás nélkül lép ki az ajtón, megközelíti a párkányt és felül rá.
- Helló - köszön a lányra felé fordulva, majd felüti a rajzfüzet fedelét és térdére helyezve elgyönyörködik a tájban, szeme sarkából pedig néha a lányon, mert véletlenül is egy félkész rajznál nyitotta ki, ami a kastélyt ábrázolja, csak még be kellene fejeznie két tornyot is.
- Szép a kilátás - próbálkozik angolul, magyarul még aligha boldogulna a folyékony beszéddel, több lenne a szavakat összekötő és gondolkodásra időt adó folyamatos félhangzóáradat, magyarán az "ö" hangok kissé indokolatlan sorozata.
- Egyébként Cameron Wallace. Kihez van szerencsém láblógatáshoz társaságnak? - folytatja, mert nagyon sokáig nem bírja a csendet, muszáj hallani és hallatni a hangját és szóra bírni a társaságát is.