Dehlya

Ruha

Szép reggel van, még ugyan mindig havazik és hideg van, de akkor is szép a reggel. Jó lenne most kint iszogatni egy forró kakaót. Hallottam, hogy valahol van egy erkély, azt hiszem a Déli szárnyban. Elmondták mikor idejöttem, de nagyon nem szoktam figyelni ilyenkor. Miért is ne figyelnék? Nehogy véletlenül odataláljak bárhova is akadálymentesen. Neem... jó nekem úgy, ha előtte hatszor eltévedek, vagy oda se találok, mert feladom. Anélkül nem lenne értelme bárhová is elindulni, nem igaz? Azért készíthettek volna valami térképet az olyan idiótáknak, mint amilyen én vagyok. Mert hát miért ne...
Felöltöztem és elindultam a Déli szárny felé. Azt sem tudom, hogy az emeleten van vagy a földszinten... Na mindegy, elindulok a folyosón, úgy sincs messze a klubhelyiségtől. Valamerre majd csak megtalálom. Biztos feltűnő lesz, mert gondolom beáramlik majd a fény kintről a folyosóra. Na mindegy, sétáljunk tovább... Kezemben a pohár forró kakaóval óvatosan sétáltam végig a folyosón. Á, meg is van! Kinyitottam az ajtót, majd körülnéztem. Gyönyörű volt maga az egész erkély. Tele azzal a rengeteg növénnyel, olyan friss és üdítő hangulata volt annak ellenére, hogy majd meg lehetett fagyni odakint. Leraktam a bögrémet, majd kinéztem a korláton. Onnan egész Bogolyfalvát be lehetett látni. Elámulva a csodálattól, lassan és biztosan leültem a bögrém elé, majd bámultam tovább a tájat.

Dehlya

Pár percig elcsodálkozva néztem a környéket, majd belekortyoltam a kakaómba. Még mindig ugyanolyan jó forró és finom volt, mint mikor kihoztam a klubhelyiségből. Alig hogy leraktam a bögrémet, már nyitódott is az ajtó. Egy ismerős arcot pillantottam meg. Dehlya volt az, akit véletlenül még a karácsonyi vásáron fellöktem, mert "szaladtam" a süti felé. Mielőtt én köszönhettem volna, ő már megelőzött és megtette helyettem. Nem baj, akkor majd most.
- Szia Dehlya! - mosolyogtam rá. Látom ő is most jár itt először. Hiszen annyira nézi ő is a tájat és magát az erkélyt. Tényleg szép látvány. Ha máskor jövök ide, akkor is úgy fogom nézni, mint most. Hiszen ezzel a látvánnyal nem lehet betelni. Persze, vannak szép helyek, de nem tudom. Ez valahogy mégis az egyik legszebb. Még a suli hangulatát is feldobja. Úgy érzem, ide még többször is fogok jönni. Belekortyoltam a kakaóba. Még jó hogy így tettem, ugyanis ha most nem fogom meg, akkor az egész a fehér nadrágomra ömlött volna... Dehlya beleütközött az egyik székbe, ezáltal az asztal is megbillent egy kicsit. Bár ahogy elnézem, most nem nagyon örül.
- Jól vagy? - kérdezem a lábát fájlaló lánytól.

Dehlya

Ó, akkor rendben. Nem ülsz le? - mutatok a mellettem levő székre.
Elmosolyodom. Folyton összetöri magát, ez annyira ismerős. Persze csak ha éppen valami másra koncentrálok nagyon. Mint a sütiknél amikor véletlenül szegény Dehlyát fellöktem és vele együtt én is elestem.
- Hát igen, már egy jó ideje nem találkoztunk. - mondtam. Igazából jó egy olyan emberrel beszélni itt a suliban, akivel van egy kis közös múltatok. Ugyanis nem kell elmagyarázni egy csomó mindent amit mások nem érthetnek.
- Úgy érted, miért ide jöttem? Tudod, Lola a legjobb barátnőm elköltözött. Én pedig addig könyörögtem anyáéknak, amíg sikerült ideköltöznünk. Közben kiderült hogy apa ágáról varázsló vagyok, így ide jöttem. - válaszoltam. - Na és te Dehlya?