Norcsi
Mióta a Bagolykőbe érkeztem, rengeteg időmet felette a beköltözés és beilleszkedés. Anyám szerint kiskoromtól kezdve könnyen megszoktam a területváltást. Mondjuk Bogolyfalvából sosem költöztünk el.
Mikor Norina megtudta, hogy átiratkoztam a Bagolykőbe, teljesen odavolt. Annyira szeretem. Furcsa belegondolni, hogy egészen pelenkás korunk óta barátok vagyunk, és most már nem csak azok.
Kevés időt töltöttünk együtt, mióta megérkeztem, úgyhogy minél hamarabb kettesben akartam maradni vele. Meg is üzentem neki bagolyban, hogy az erkélyen találkozzunk. Ez végülis egy meghitt hely.
Körülnéztem, és örültem, hogy nem volt itt senki. Így könnyebben elkészülhettem.
Elhelyeztem az utolsó gyertyát is az asztalon. Mindenhol gyertyák voltak. Az asztalon, a korláton, a padlón. Már csak remélhettem, hogy nem fog lángra kapni valami.
Izgatott voltam. Alig vártam, hogy együtt tölthessünk egy estét. Úgy terveztem, hogy nem is megyünk le vacsorázni a Nagyterembe. A konyháról a manók örömmel adtak két tányér ételt, és talán nem is lesz feltűnő ha két diák nincs ott az asztalnál...

Norcsi

Nem vártam sokat. Norina mindig pontos volt.
Még emlékszem, pontosan mikor is szerettem bele. Hogy is felejthetném el?
Mindig elbűvölően csinos volt, ugyanakkor makacs, de elképesztően intelligens.
Elmosolyodtam amikor megláttam, aztán a komolyság maszkját erőltettem az arcomra.
- Kisasszony- vettem el apró, fehér kezét.
Meghajoltam, és csókot nyomtam a kézfejére.
- Örömömre szolgálna, ha velem tartana ma este.- mutattam körbe az erkély kidíszített zugaira.
Megfordítottam a lányt, hogy a háta a mellkasomnak nyomuljon. Apró csókot nyomtam a nyakára és végigsimítottam a karján, megállapodva a kezén. A sajátomat az övére kulcsoltam, és visszafordítottam szembe magammal.
Az erkély egyik sarkából halk zene vette kezdetét, én pedig meghajoltam a hölgyem előtt.
- Szabad egy táncra?