Kelemen Farkas
Kedd, 4 óra

Tulajdonképpen valahol számított erre, így nem különösebben érte hideg zuhanyként a levél, amit kapott. Akárhogy is nézzük, ha ő felügyelő lenne, akkor biztosan utánanézne valakinek, aki ilyen fiatalon mestertanonc és még prefektus is. Aztán persze az aktája további érdekességeket is tartogatott.
Óra után még felment a szobájába, hogy lepakolja a holmiját, és csak utána indult el, hogy megkeresse a találkozó kijelölt helyszínét. Nem idegeskedte halálra magát, az nem segített volna semmit, úgyhogy inkább csak azt gondolta át, hogy bizonyos kérdésekre mit lenne érdemes válaszolnia. Egyenletes tempóban haladt közben, úgyhogy bár nem sietett, de négy előtt durván két perccel megérkezett az erkélyhez.
Mivel nem tudta, hogy a másik ott van-e már, így a kopogást hanyagolta, inkább egyszerűen kilépett a szabadba, és csak akkor nézett szét maga körül. Mikor észrevette a férfit egy félmosoly jelent meg az arcán, ami főleg Farkas pontosságának szólt.
- Üdvözletem - szólalt meg. - Remélem nem késtem - szaladt végig a szeme az aktán, ami nyilván az övé volt, és nem is túl vékony, pedig szabályszegést végképp nem tartalmazott.
A múltkori beszélgetés után annyira nem érezte szükségét, hogy feszengve álldogáljon, úgyhogy csakhamar le is telepedett egy székre a férfival szemben. Kényelmesen el is helyezkedett, mert szinte biztos volt benne, hogy ez hosszú lesz.
- Nos, mit szeretne kérdezni? - tért rögtön a lényegre.

Kelemen Farkas
Kedd, 4 óra

Ha nem késett, az jó, bár sanda gyanúja, hogy éppen csak benne volt még az időkeretben, de a felügyelő nem tűnt annak a fajta embernek, aki esetleg öt percért leharapta volna a fejét. Igaz, Sebby is ügyelt rá, hogy lehetőleg ne késsen sehonnan, már amikor rajta múlt.
- Valóban kellemes - bólintott, aztán jó angol módjára elővette az időjárás témát, bármennyire sztereotipikus is. - Szerencse, hogy már ilyen meleg van és így süt a nap - nézett szét maguk körül, megszemlélve a mostanra már szépen zöldellő növényeket. Farkas tényleg jó helyet választott.
Ezután viszont visszavándorolt a tekintete a férfire, aki láthatóan tényleg bajban volt azzal, hogy hol is fogjanak bele. Hát, meg tudta érteni.
- Helytálló - bólintott aztán, mikor elhangzott az első kérdés. Egy pár pillanatot várt, hátha a másik közbekérdez, de akár megtette, akár nem, folytatta, hiszen teljesen logikus volt, hogy mi lesz a következő, amit felvetnek neki.
- Magántanuló voltam, mielőtt az iskolába érkeztem, és ennek köszönhetően már magasabb volt a tudásom, mint azt az évfolyamom megkövetelte. Érdekelt a legilimencia, ezért hát megpályáztam a lehetőséget és úgy döntöttek, hogy alkalmas vagyok legilimentornak. Valamivel kevesebb, mint két és fél év szorgos gyakorlásának hála, januárban végül bejegyeztek - mesélte. Nagyon hivatalos meghallgatás jellege volt az egésznek, növények ide vagy oda, a maga részéről már részt vett nem egy ilyenen titkárként, és tudta, hogy minden hangra figyelnek, amit kiejt.

Kelemen Farkas
Kedd, 4 óra

Ő is elmosolyodott, mikor megkapta a tipikus választ, avagy hogy a másik is jóváhagyta, hogy milyen remek, hogy ilyen az idő. Miután ennyire szépen sikerült letudniuk ezt, rá is tértek a lényegesebb kérdésekre. A legilimenciát valóban bőven fejtette ki a fiú, hiszen a legkevésbé sem vágyott rá, hogy mindenre külön rákérdezzenek nála, egymás idejét és idegeit húzva. Éppen ezért lepte meg, mikor a másik azt kérte, hogy ne legyen ennyire hivatalos a beszélgetés. Ő tényleg úgy vette, hogy ez most egy kihallgatáshoz hasonló helyzet, még ha most nem is voltak körülöttük komor, szürke falak és ki tudja hány auror. Egyébként igen, megfordult a fejében, hogy esetleg más is figyeli őket álcázva magát valahonnan, mert a paranoiája nem hagyta az ilyesmit szótlanul, de a logikája hamar jobb belátásra térítette, mondván, hogy nem lenne értelme egy ilyen lépésnek.
- Tudja, könnyebb lenne baráti beszélgetésnek venni, ha nem lenne maga előtt az aktám, és lenne az asztalon mondjuk két csésze tea - felelte egy mosollyal, és egy kicsit valóban szórakoztatónak találta a helyzetet. Ilyesmire nem számított. Mégis, úgy érezte, értékelnie kellene a másik törekvéseit, és válaszolni neki.
- Egyébként köszönöm kérdését, viszonylag laza - felelte hát. - Mondjuk a dupla bájitaltan eléggé fárasztó volt, de az ember nem is vár mást mesterképzésen - tette hozzá. - És Önnek milyen napja volt? - kérdezett vissza, félig illemből, félig meg azért, mert talán valami érdekeset is hallhat a másiktól. Még mindig nem tett le arról, hogy megpróbálja kideríteni, hogy mi folyik itt valójában, de kezdte belátni, hogy az ilyesmi nem fog olyan könnyen menni, hogyha nem kommunikál. A legilimencia használatot pedig nem merte volna még egyszer megkockáztatni az igazgatóhelyettesen sem, pláne nem úgy, hogy ennyi vizsgálódó szem figyeli.

Kelemen Farkas
Kedd, 4 óra

A fél szemöldöke egy egészen kicsit feljebb szaladt, mikor meghallotta a választ. Mi a csuda, csak nem egy ígéretfélét kapott? Valamiért kezdett benne megingani a törekvés, hogy teljes mértékben elkerülje a felügyelőket, vagy legalábbis ezt itt vele szemben, mert akárhogy is nézzük, nem volt kellemetlen vele beszélgetni, még a téma ellenére sem. Valószínűleg a másik kisugárzása tette, és jobban végiggondolva, egy kihallgató tisztnek ez a tulajdonság csak hasznára válhat.
- Kérem - mosolyodott el, miközben hátradőlt a székben és a kezével tett egy "tessék csak" mozdulatot.
A bájitaltanos részt hallva egy fokkal még szélesebb lett a mosolya.
- A jövőhéten eljöhet velem, ha akar, a professzor úr bizonyára egészen odalenne az örömtől - villant meg a szeme. Nem volt baja Felagunddal egyébként, mármint nem annyi, mint egyeseknek, de az érzés, hogy borsot lehetne törni az orra alá, az bizony benne is ott bujkált. Ez valószínűleg ilyen alapvető reakció minden diáknál, aki az iskolába kerül.
Hamarosan azonban továbbhaladtak, és újra az aktája került előtérbe. Annak, hogy sajnálja, hogy Seth-tel már nem beszélhet, Sebby csak egy átsuhanó gondolattal adózott, aminek a lényege az volt, hogy a bátyja biztosan nem sajnálja ennyire. Kicsit egyébként úgy volt vele, hogy nem is bánja, hogy ezt a helyzetet most egyedül kell megoldania, mert volt benne valami izgalmas, a nyilvánvaló veszélyek ellenére is.
- Nem rég fejeztünk be egy nagyobb projektet, úgyhogy most egy kicsit szünetet tartunk épp - felelte egy mosollyal. Milyen jó, hogy a prefektus detektor nem lett szabadalmaztatva, nyilvánvaló okokból, így legalább nem kelt gyanút, hogy most is ügyködik valami hasonlón. - Meg hát nem is annyira egyszerű most már, hogy nem lakunk együtt a testvéremmel - tette még hozzá. A találmányok elkészítését mindig együtt végezték, mindenkinek megvolt a maga feladata, amiben igazán jó volt, úgyhogy neki Seth nélkül kicsit hosszadalmasabb és problémásabb lett volna bárminek az elkészítése.

Kelemen Farkas
Kedd, 4 óra

Bár egy hangyányit későn jutott eszébe, hogy mennyire lehet számára problémás, ha egy felügyelővel látják együtt, de kicsit úgy érezte, hogy Felagund arckifejezéséért még ez is megéri. Amúgy is prefektus volt, valószínűleg már úgyis elkönyvelte róla mindenki, hogy besúgó. Egyébként is, valami zseniális lesz, hogyha Fela rájuk ripakodik, hogy "mit sugdolózik ott maga azzal a felügyelővel?!". Meg is mosolyogta a képet, ami megjelent a fejében.
Ezután már inkább a találmányaikról beszélgettek.
- Köszönjük, átadom a bátyámnak is - biccentett a dicséretet hallva. Ő maga ugyan nem volt az a fajta ember, aki szeret kérkedni az eredményeikkel, de mindenképp jólesett neki az elismerés, ha már csak így osztogatta valaki.
- Nem hagyunk fel, csak meg kell még találni a módját, hogy miként tudjuk így is egyszerűen megoldani a közös munkát - biztosította róla a felügyelőt. - Az iránytűket pedig rendelésre is elkészítjük - tette hozzá egy mosollyal, nem igazán burkoltan célozva arra, hogy ha kell neki, akkor vehet.
A következő megállapításokra Jared hümmögött egy sort, de csak amíg össze nem rakta, hogy hova akar kilyukadni a másik.
- Arra kíváncsi, hogy akkor miért pont bájitaltan, igaz? - biccentette kicsit oldalra a fejét beszéd közben. - Valóban, nem biztos, hogy laikus számára könnyen átlátható, de a varázstárgyak készítéséhez szükség van rá, hogy legyen egy erős bájitaltanos a csapatban. A bűbájtanban a bátyám jobb, nekem ebben van inkább tehetségem. A bájitalokra szükség van ahhoz, hogy a tárgyak anyagát megfelelően kezeljük, elég ellenállóvá tegyük, de csak hogy egy teljesen praktikus dolgot említsek, még a díszítést is el lehet készíteni maró hatású bájitalokkal a fémeken. Az alapanyagoknak nem csak a bűbájokkal lehet különleges tulajdonságokat adni, hanem különféle főzetekkel is. Vegyünk például egy darab fát - jutott eszébe, hogy a hajó egyes részeit hogyan kezelték. - Natúr formájában sérülékeny és az időjárás viszontagságai is könnyen tönkreteszik. Bájitalban pácolva erőssé és sziklaszilárddá tehető, anélkül, hogy látszatra megváltozna a textúrája. Ezen az alapon elhelyezett varázslatok pedig tartósabbak lesznek, hiszen nem egy bizonytalan erősségű felületre helyezik el őket.
Ritka eset, hogy magától ennyire lelkesen magyarázatba fogjon a szakját illetően, de most legalábbis látszólag figyelmes hallgatóságra talált, úgyhogy szokásától eltérően dőlt belőle a szó. Aztán persze észrevette magát, és kicsit talán szégyellős mosoly jelent meg az arcán.
- Elnézést, gondolom ennyire mélyen nem érdekelte - túrt a hajába némi zavarral.

Kelemen Farkas
Kedd, 4 óra

Mikor a másik a bájitaltanról kérdezett, akkor könnyű volt belefeledkeznie az egészbe és igen hosszan ecsetelni, hogy ez miért is jó neki az, ha ilyesmit tanul. Tulajdonképpen meglehetősen ritka eset, hogy ilyen hévvel magyarázzon, aminek a magyarázata valahol ott rejlik, hogy a bátyja ezzel már tisztában van, a többiek meg inkább odébb mennek, ha valaki erről a tárgyról kezd beszélni. Most viszont volt rá lehetősége, hogy meséljen, és talán egy kicsit azt is kihasználta tudat alatt, hogy a férfi kénytelen meghallgatni. Szerencsére rosszallás helyett mosolyt kapott Farkastól, ami némileg megnyugtatta és egy kicsit bátorította is. Na meg egy töredékmásodpercre a figyelmét is elvonta, ugyanis a nappali fény látni engedte, hogy a szemben ülőnek kék szemei vannak, ráadásul olyan árnyalatban, hogy az Jaredet bámulásra késztette - volna, ha a felügyelő nem éppen akkor szólal meg, hála az égnek.
- Tényleg? És van olyan eszköz, amit ismerhetek, és az apja készítette? - csillant fel Jared szeme a szavak hallatán. Egy picit mostanra tényleg elfeledkezett arról, hogy ez egy hivatalos meghallgatás, így pedig bele sem gondolt, hogy talán nem kellene kérdezősködnie.
Persze az illúzió nem tarthatott örökké, és mikor az auror pálya jött szóba, akkor Sebby sóhajtott egy nagyot. Értette ő, hogy éppen dicsérik, de mégis fájó pontot talált el a férfi.
- Nos, Kelemen úr, ha olvasta az aktám, akkor azt is tudnia kell, hogy egy életre elegem van a bűnözőkből - húzta el a száját. - Ne gondolja, hogy nem jutott eszembe, hogy milyen jó lenne az, ha olyasmi ellen tehetnék, amitől magam is irtózom, de az aurorság a maga kötelezettségeivel, például a terepmunkával, nem nekem való - mosolyodott el kényszeredetten, hiszen a férfi volt az élő példa ebben a pillanatban, hogy ez bizony a legtöbb ember munkakörében benne van, noha ha ő inkább arra gondolt, hogy nem akar átkokkal szedni le embereket, még a jó cél érdekében sem.

Kelemen Farkas
Kedd, 4 óra

- Hm, értem - felelte, bár igazából folytathatta volna azzal, hogy oké, hát ettől még elmondhatja neki, mert könnyen lehet, hogy már ő is belefutott a minisztériumban, de ha a másik nem tudott a régi munkahelyéről, akkor nem ő fogja felvilágosítani, az biztos. Így is túl sok dolog van abban az aktában.
A megállapításra bólintott egyet. Valóban nem csak aurorként vehetne részt a bűnüldözésben, de igazából sokkal izgalmasabb volt a feltalálás, még ha már most tudta is, hogy talán sosem fog tudni teljesen elszakadni az első munkájának az árnyékától. Szívesen időzött hivatalnokok társaságában, persze mikor nem épp őt hallgatták ki, és még mindig megvolt az az ötlete, hogy talán legilimenciával segíthetné a munkájukat majd egyszer.
- Tény, bár a veritaszerumot elavultnak tekintem a legilimencia mellett - mosolyodott el újra, ezúttal már sokkal kevésbé kényszeredetten.
Aztán mikor már azt hitte, hogy lezárhatják a témát, akkor jött csak az igazi meglepetés, amitől a fiú szemöldöke rögtön felszaladt. Pár pillanatig mérlegelt, mielőtt felelt volna, mert ez valahogy túl könnyűnek tűnt, őt pedig nem ejtették a fejére.
- Ez az alku elgondolkodtató... ahogy az is, hogy honnan tudom majd, hogy valós információkat kapok Öntől - húzódott egy kicsit szélesebbre a mosolya. - Ne értsen félre, de bármennyire is jól elbeszélgetünk, nincs okom bízni Önben, még ha az ajánlata szimpatikus is számomra - tette hozzá magyarázatképp. A férfit meg tudta volna kedvelni, ez tény, mert odafigyelt rá és nem is volt kellemetlen a közelében lenni, de mégis csak egy felügyelő volt, Jared pedig még mindig nem tudta eldönteni, hogy ő most tulajdonképpen a törvény melyik oldalán foglal helyet. Nem akart senkinek sem ártani, nem tett semmi büntetendőt, de a feje tele volt halálfaló varázslatokkal. Eléggé zavarba ejtő helyzet.

Kelemen Farkas
Kedd, 4 óra

Nem gondolta, hogy a másik csak úgy belemenne, hogy bármilyen módon ellenőrizze őt, enélkül viszont nem állt szándékában alkut kötni. Ő nem fog semmit sem kiadni, ha nem érzi valódi fenyegetésnek, úgy meg pláne nem, ha nincs biztosítéka arra, hogy oda-vissza őszinte információáramlás zajlik. Tulajdonképpen érette ő, hogy miért pont őt környékezte meg a férfi azzal, hogy segítsen nekik, hiszen nem tudhatja, hogy akar-e ellenük cselekedni. Ha akarna, az elég kellemetlen fejlemény lenne számukra, mert megvolt hozzá minden képessége, hogy akadályozza a munkájukat. Szerencse, hogy nem forgatott ilyesmi a fejében, legalábbis addig nem, amíg a saját mércéjével indokolatlanul rá nem szállnak valakire.
- Át fogom gondolni - biztosította a másikat róla, és valamiért még szélesebb lett a mosolya, holott éppen most esett el egy azonnali lehetőségtől. Azonban az is tény, hogy az efféle gondolati síkon játszódó sakkjátszmák végtelenül szórakoztatták, ez már kiderült akkor is, amikor Kolosnál kapott munkát. Mert ugye az sem csak a férfi szívjóságának volt köszönhető, ugyebár.
A köszönetre csak bólintott egyet. Hát most mondja, hogy szívesen? Az nem lett volna éppenséggel tökéletesen igaz. Sokkal jobban örült volna neki, ha nem olyan a neve és úgy általában az élete, hogy azzal felkelti a felügyelők érdeklődését. Mennyire jó is lenne, ha csak egy teljesen átlagos valaki lenne, minisztériumi akta nélkül! Bár ezen a ponton felmerült benne a kérdés, hogy tényleg ezt akarná-e, ha lehetne. Talán nem, mert akkor nem is lenne többé önmaga.
- Önnek is - felelte végül köszönésképp, aztán továbbra is a helyén ülve végignézte, ahogy a férfi távozott. Kicsivel később már a korlátra támaszkodva figyelte a tájat, miközben fejben feljegyzéseket készített, összegezve amit ma hallott és a lehetséges megoldásokon töprengve. Nem követte volna el azt a hibát, hogy az ilyesmit tényleg leírja.