Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=194684#post194684][b]Ombozi Noel - 2013.11.05. 17:12[/b][/url]

Az első pár nap a lehető legjobban sikerült, s szóba sem jöhet az esetleges hangulatereszkedés. A kastély falai már nem tűnnek szokatlannak, és az a furcsa szag, a nyirkos levegő dohos illata sem esik rosszul a fiú orrának. Egészen vidám hangulatban rója a folyosókat, nem döntött még, hogy merre lesz az útja, csak követi cipőinek orrát, és azok a kastély déli szárnyához vezetik a fiút. Világos, zöldellő kilátóhoz hasonlatos helyen találja magát, és hihetetlen módon itt sincs egyedül. Úgy néz ki, ebben a kastélyban az összes sarokban lányokba ütközik. ~ Remélem, véletlenül nem egy lánykollégiumba jöttem... bár, nem biztos, hogy baj volna... ~ Oldalra néz a barna lánykára, majd a növényekhez fordul, a kilátást veszi szemügyre, végül leül az ismeretlennel szembe, és igen erőteljes de javu érzések kerítik hatalmába. Az elmúlt napok mind ezzel a mozdulatsorral és helyzetjelenségekkel teltek. Odament egy még ismeretlen nőneműhöz, bemutatkozott, majd más-más témában, de elcsevegtek. Valószínűsíthető, hogy ez most is így lesz, de egyelőre nem tesz semmit, csupán nézi a sárga ruhás lányt, szemléli a könyvét, a haját, a mozdulatlanságát, és figyeli az esetlegesen bekövetkező reakcióját a nem titkolt bámulására. Ő maga a szék háttámlájára nehezedik, kezei összefonva pihennek mellkasán, haja loboncos, mégsem kelti igénytelenség hatását. Noel csendkirályt játszik, és igazán kíváncsi, viselkedésével zavarba hozza-e ezt a kastélylakót, avagy az úgy olvas tovább, mintha a fiú nem tűnne totális pszichopatának. Ízlések és pofonok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=195856#post195856][b]Ombozi Noel - 2013.11.07. 14:57[/b][/url]

Ahelyett, hogy a könyvébe bújt lány zavarban érezné magát Noel szokatlan viselkedése miatt, inkább visszabámul a fiúra, tekintetével végigköveti annak arcvonásait, haját, és valószínűleg öltözetét is jól szemügyre veszi. Az elsőéves válaszul a lány szemeit kezdi feltűnően nézni, hátha elér némi zavartságot nála. Az idegen viszont csak nem jön zavarba, és ez némiképp csorbítja a fiú önbizalmát. Nem tapasztalt még ilyen mértékű zavartalanságot másoknál, és egyébként is szereti, ha mások miatta pironkodnak.
- Üdv - szólal meg ő is, és átnyújtja jobbkezét az asztal felett, hogy bemutatkozásának megadja módját. - Ombozi Noel.
A sárga ruhás lány következő kérdésén képtelenség nem felnevetni, Noelből hangosan tör elő a jókedv. Külföldi? Azért, mert beszéd helyett nézelődött egy kicsit? Vicces. Bár meg kell hagyni, előfordulhatna ilyen lehetőség is, csak éppen nem vele.
- Nem, teljes mértékben magyar vagyok - nyugtatja meg Ivettet. - Székesfehérváron születtem, és külföldi földet csak akkor taposok, ha éppen arra vet az élet.
Beszéd közben hol asztalon nyugvó kezét, hol hallgatóságát nézi. Az erkély hangulata megkívánja a beszélgetést, már csak egy forró ital hiányzik, ami a hűvös időt elfeledteti a fiatalokkal.
- Nemrég érkeztem Bagolykőbe, ezért nem futottunk össze eddig - tér vissza a lány első mondatára, és reméli ezzel mindent elmondott. - Te mióta tanulsz itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=198909#post198909][b]Ombozi Noel - 2013.11.12. 19:16[/b][/url]

Nem tudja hova tenni Ivett pillantását, az egész lányt furcsának, mindemellett öntudatosnak tartja. Nem szimpatizál vele, és biztos abban, hogy ez fordítva is így van. Társasága az eridon házat gazdagítja, magabiztossága hasonlatos Noeléhez, és mint tudjuk, két ilyen ember nem fér meg egymás mellett. Az egyiknek győzedelmeskednie kell a másik felett, vagy így, vagy úgy.
- Mi a baj a nevemmel? - kérdezi felvont szemöldökkel, nem teljesen érti mire fel érkezik a lánytól ez a megjegyzés nevével kapcsolatban. - Ivett, örvendek.
Érzelmek nélküli arccal, kissé álmos tekintettel nézi a számára különc leányzót, akiről nem képes eldönteni, hogy barátkozni szeretne, vagy csak úgy van, és beszélget, mert éppen nincs jobb. A bemutatkozás udvarias, gyors, programszerű. A sárga ruhás kastélylakó elmondja mióta van itt, és beszél, mintha kötelező lenne. A fiú nézi, de nem látja, hallgatja, de nem hallja. Néha bólint, és még a szemben ülő tekintetét is megtalálja.
- Köszönöm - mondja apró, felszínes mosollyal arcán, és lélekben már egészen máshol jár. Nem gondolja, hogy szüksége van tanácsokra, de ha már kapott párat, illik válaszolni rájuk. - Nem szokásom eltévedni, igen jó érzékkel közlekedem, és ha véletlenül mégsem ott lyukadok ki, ahová célom vezetett, hát felfedezek.
Ujjai halk ritmust dobolnak az asztalon, beszéd közben végig mozdulatait nézi, nincs ínyére ez a társalgás. Valahogy ez most nem úgy alakul, ahogy annak kellene normális esetben.
- Ikrek, mi? - kérdése inkább kijelentésnek hangzik, Ivett valószínűleg nem tud mit mondani, ezért fecseg mindenről, ami éppen eszébe jut. - Még nem találkoztam eggyel sem, kivéve persze téged. Nekem egyébként mindegy kiből hány darab van, egészen addig hidegen hagynak, amíg nem kötnek belém, vagy nem állnak az utamba.
Nem különösebben van érzékeny kedvében, párbaj és csínytevés után vágyakozik. Ivett kedves kisugárzású, és nincs mit tenni, ez a találkozó már nem sok jót ígér.
- Tegnap érkeztem, így még csak hálótársaim ismerem, de őket is csak látásból, és maximum horkolásuk alapján tudnám beazonosítani őket.
Ez az első ízesebb megszólalása a lánnyal való beszélgetése során, és az az igazság, hogy ez sem róluk, sokkal inkább a rellonos hálókörlet fiú részlegéről szól. Nem kérdez semmit, egyáltalán nem érdeklik Ivett lányos dolgai, sem szerelmi élete. A széktámlának dőlve, halálos nyugalommal nézi társaságát, vagy éppen idilli környezetét. Jobb most nem firtatni, csak elfogadni, és tovább lépni.
- Nem sértődöm meg, ha itt hagysz - teszi hozzá csendesen, és sóhajt egy mélyet, mint aki éppen most könyörült meg valakin.