Noel

Nem tudta, hogyan került az erkélyre, mindenesetre az elmúlt pár hétben megtanult egy leckét tankönyvek segítsége nélkül is: a kastély, bármilyen ügyes,furfangos felfedező legyen az ember, mindig tartogat számára valami újat, valami meglepetést. Legyen az új diák, szellem, vagy egyéb lakó, esetleg új helyiség, stb.
A korlátnak támaszkodott, és élvezte a késő őszi időjárást. Ja, ami tökéletesen borult volt, mint mindig, de nem bánta, inkább örült annak, ami osztályrészül jutott neki. Közben magával hozta könyvét is, amit nem fejezett még be. A lány ezúttal az időjárás ellenére is sárga, hosszú ruháját vette fel piros topánnal a lábán.

Kicsit úgy érezte magát a sok növény között, mintha inkább egy kertben lenne, mint erkélyen. Ivett belegondolt abba, hogy mit ki nem hozott belőle eddig a suli. Tulajdonképpen élvezte. Megtanult korcsolyázni vége, új barátai lettek, viszonylag hamar megtalálta a helyét.
Eltűnődött, hogy vajon más is így van-e ezzel, aki újként bekerül egy közösségbe.
 Tulajdonképp A Levitából ismert csak embereket, a többi két házról szinte alig tudott valamit, csak az általános jellemzőjüket.
Viszont ideje, mint a tenger, így gond egy szál se - jóformán akárhol lehet ismerkedni, csupán a fizikai határok szabhatnak gátat ebben a  tevékenységben. Hacsak nem zárkózottabb típus az ember lánya/fia, mint az ő ikerhúga, Hajni.

Szeretett volna kicsit többet megtudni arról, ami körülveszi, és remélte, hogy azért megszeretik a zöldek is, bajkeverő-típusa ellenére is. Ivett gondolataiba merülve ült le az egyik székre, hogy olvasson, éppen akkor bukkant fel egy ismeretlen arc is az erkélyen...

Noel

Ivett felfigyelt a léptekre, s a őt bámuló fiúra. Nem ijedt meg nyuszika módra, inkább visszabámult: a fiúnak vállig érő, barna haja volt,és láthatóan tökéletesen idegen volt neki a kastély. Ő már úgy-ahogy kezdte megszokni a furcsaságokat, és ráadásul már barátai is akadtak, nem csak a saját házában.
- Szia! - köszönt, s remélte, hogy reagál a fiú.
- Még sosem láttalak errefelé. - Nos, ezúttal nem igazán találhatta őt beszédes kedvében, és láthatóan nehezére esett elszakadnia a könyvétől. - Hogy hívnak?

Semmit sem utált úgy, mint ha szótlanul bámulták, legalább bemutatkozott volna az illető. Ivett várakozón pillantott zöld szemeivel az ismeretlen felé, s felmerült benne a gondolat, hogy talán egy nem túl társasági lénnyel, azaz rellonos diákkal akadt dolga. esetleg külföldi az illető, és nem beszéli rendesen a magyart? Fél, hogy extra módon sikerül beégnie egy esetleg magyar diák előtt?
- Tudsz magyarul? - biztos-ami biztos alapon ez lesz a lány következő kérdése.  

Noel

Ivett furcsán tekintett a fiúra, aki egy szimpla kérdés miatt volt olyan édes-kedves és kiröhögte. Mondjuk mit is várhatna egy rellonostól, legalább is a sárkányos házjelvényről ezt a következtetést vont le.
- Pedig akár külhoni is lehetnél a neved alapján - jegyezte meg.  - Kertesi Hanga Ivett, de az Ivettet jobban szeretem.
Nos, nem várt túl nagy durranást, egy rellonos biztos nem annyira társasági ember. Az öltözékéből ítélve biztosan hiú a külsejére a fiú, legalább is így vélte.
Hogy hamar vont-e le következtetést, az majd kiderülhet később is.
- Értem. Én se vagyok valami régi diák, körülbelül egy hónapja, hogy itt vagyok. - Nem szokott zavarba jönni Ivett, legfeljebb az emberek, ha esetleg felhúzták, és utána láthatták a következményeit.
- Jó tanács: mielőtt kiszemelsz egy úti célt, legalább fél órával előbb indulj el, hogy biztos odaérj. Amúgy a falu is nagyon szép - Noha már neki is akadt egy-két eltévedős pillanata, azért akkora gáz talán még nem történt vele, hogy valahol tanácstalanul ácsorogjon egyedül, hogy merre is menjen.

Ivett kissé tanácstalanul állt, na, most jól jött volna Ginnie segítsége, hogy kihúzz szorult helyzetéből. Még neki is sok tanulnivalója volt a kastélyról, bőven bele kellett szoknia a társaságba, és a tájékozódási képességein se ártott volna javítani, merthogy az neki is, és Hajninak is botrányos volt.
- Um... és mielőtt elfelejtem. Vigyázz, mert egyesekből duplát is láthatsz, ha érted, mire gondolok - célzott az iskolában előfordulósok ikerpárra, mint ahogy a Kertesi-lányok is, azaz ő és Hajni is az ő táborukat gyarapították.
- Nekem is  itt van az ikertesóm. Egyébként találkoztál már saját házad-béli diákokkal? - kérdezte. Nyilván a srác nem egy társasági típus lehetett abból ítélve, hogy nem túl beszédes.