Navinés Kisasszony

 Végre van egy lyukasórám. Már alig vártam, hogy legyen pár percnyi pihenőm elolvasni a baglyot, amit Tőle kaptam. Naponta legalább kettőt váltunk, mert sajnos találkozni azóta a szombat óta nem tudtunk. Apró törtető lépteimmel, lebegő talárral viharzok végig a folyosón remélve, hogy üresen találom ilyenkor tanítási idő alatt az Erkélyt.
 Benyitok, pontosabban inkább ki a szépséges későőszi napfényben fürdő balkonra majd pár apró mozdulat után már kinn is vagyok. Sajnos azonban nem egyedül, s ennek most valahogy tényleg nem tudok örülni. Társam a kilátás élvezetében nem más mint egy diák, ha jól emlékszem Navinés lehet.
 Tőlük szokatlan a lógásnak még a fogalma is, így inkább élek a gyanúperrel, hogy neki sincs épp órája, de akkor hol vannak a társai? Teszem fel magamnak a kérdést, ám nem tudom a választ, s úgy döntök őt magát kérdezem meg erről. Magamra öltöm a zsebemben lapouló levél tartalmán gondolkozó ábrándos nő helyett a szokásos morózus professzornői magatartásomat és érzelmektől mentes hangon egy rövidke köszöntés után, mert annyira bele van merülve könyvének olvasásába, hogy talán észre sem vette jöttömet, rákérdezek ittlétének okára.

- Jó napot Kisasszony! Önnek nincs most órája, hogy itt napfürdőzik tanítási idő alatt?

 Nem épp szívélyes ismerkedés ez részemről, de én nem a diákok barátja, hanem elsősorban a tanára vagyok. Jó, persze ebből a helyzetből is ki lehet jönnie úgy a lánynak is és nekem is, hogy ne legyünk eztán egymás első számú közellenségei. De lássuk előbb mit reagál kérdésemre, hogyan szólal meg, mit veszek észere testtartásából, hangjának lejtéséből, hiszen az rengeteget elárul az emberről és általában nem hazug próféta, így csak nézek átható fahéj szín íriszű szemeimmel az ifjú hölgyre és várok.

Navinés Kisasszony

 Az ifjú hölgy keresi a megfelelő szavakat és sikeresen meg is találja őket. Legalábbis én beérem azzal amit mond, sőt fel is kelti az érdeklődésemet a vacillálása és a tény, hogy tárgyat ad le. Igyekszem tapintatos enni, de rá fogok kérdezni az okára mert szeretném tudni mi vezetett ideáig nála, miért döntött így.

- Ne aggódjon, nem tisztem órára zavarni a diákokat akikkel összefutok. Viszont azt megkérdezném miért szeretné leadni azt a bizonyos tárgyat, természetesen nem kell megnevezne mert az irreleváns számomra.

 Tényleg csak ő érdekel, mert ha egy fiatal Navinés kisasszony valamilyen tantárgyat nem szeretne tovább tanulni annak komoly oka lehet. Igaz egyik házról sem gondolom, hogy változtatgatnák órarendjük elemeit, mégis ez az eset figyelemreméltó számomra, talán pont azért mert ránézésre már nem elsős vagy másodikos a lány. Abban a korban még elnézhető, ha valaki nem tudja pontosan mit is akar, még keresheti az útját, de felsőbb évfolyamon és mesterképzési idő alatt ez nem épp szokványos.

- Megengedi?

 Kérdezem egy székre mutatva, ami egy kicsit magasabb a többinél és közel van az ajtóhoz. Ugyan tériszonyos vagyok, de macska is így szeretem a magaslati pihenőhelyeket és ülőalkalmatosságokat, ahonnan beláthatok mindent magam körül.
 Mivel a kisasszony bólintott leülök és míg válaszra várok megnézem milyen könyvet olvas. Állatokról szól, tehát vagy van saját kedvence, vagy épp most szeretne egyet és előtanulmányozást végez, hogy megfelelőt válaszzon végül. ez is Navinés vonás, jellemző rájuk az elemzés és ez jó dolog. Lassú víz partot mos mondják és milyen igaz is ez.  

Navinés kisasszony

 A Kisasszony megjegyzésére felvonom szemöldökömet, mert tetszik az őszintesége, még ha esetleg csak véletlenül csúszott is ki a száján az ominózus mondat. Igen tudom, hogy morózus a megjelenésem és ridegek vonásaim, de nem vagyok gonosz ezt sokan bizonyíthatják például a Levitából, legalábbis remélem, de ez most talán mellékes. Ami viszont tény, hogy szeretem a rendet, a szabályok betartását, de ha valakinek nyomós oka van arra, hogy kihágást vigyen véghez és ezt bizonyítani is tudja, akkor nincs értelme vitázni.

- Félreértés ne essék, nem helyeslem a lógást sőt, de eben az esetben, mivel épp leadni készül azt a tárgyat, melyen nem vesz részt el fogok tekinteni a dorgálástól és prédikációt sem tartok, azt meghagyom az egyházi méltóságoknak, de ez egyszeri alkalom. Ha olyan órára nem megy be, ami órarendjében szerepel és pechére összeakad velem, akkor számolnia kell a következményekkel, ezzel jó ha tisztában van.

 Mondom, s bár arcom szigorú és kemény, szememből azért láthatja neki akarok jót azzal ha nem hagyom rászokni a stiklikre és figyelmeztetem. Ezután rátér az okra is, amiért meg szeretne válni a tárgytól. Fülem megakad egy mondat részleten, amire azonnal ahogy a Kisasszony befejezi beszámolóját rá is kérdezek.

- Mik voltak az elképzelései? Ha beavat, esetleg javasolhatok tárgyakat önnek. A sajátom, a gemmológia például főleg a gyógyítóknak ajánlott, de jól jöhet az auror vagy a tanári pálya iránt érdeklődőknek is.

 Nem akarok tolakodni, sem reklámozni magam, de tudom milyen nehéz az, amikor el kellene döntenie az embernek mi is akar lenni és mivel szeretne foglalkozni élete hátralévő részében tizenéves kora közepén. Senki sem kívánhat ennél felelősségteljesebb döntéshelyzetet, ráadásul az is bonyolítja a helyzetet, hogy nem mindenkinek egyszerű a választás. Néha jól jöhet egy kis segítség. Remélem az ifjúhölgy elfogadja az enyémet, még ha kéretlenül is nyújtottam neki.

Navinés kisasszony

 Az ifjú hölgy láthatóan szeretne játszani a tűzzel, de nem adom meg neki ezt az örömöt, ha egyáltalán annak érezné. Nem veszem figyelembe a válaszában bujkáló több értelműséget sem, mert akkor ismét figyelmeztetnem kellene.
 Nem azért nem tessékeltem vissza az órára mert nem veszem komolyan a lógást, hanem mert nincs már meg az a tárgya, aminek az órájára visszaküldhetném. Minden esetre figyelni fogok a Kisasszonyra, mert ha most megszereti a tunyaság érzését akkor később szinte lehetetlen lesz leszoktatni róla.
 Belefog annak ecsetelésébe, hogy mivel is szeretett volna eddig foglalkozni tervei szerint. Bájitalfőzői ambícióit az én kedves pót apám Felagund professzor törte derékba. Nos igen van egy stílusa neki is, ha valóban rokonok volnánk azt mondanám hasonlítok rá, mert nekem is van, de ez a velem szemben ülő lány esetében mellékes momentum. Azután kiderül, hogy gyógyítói babérokra is tört egykor mert melodimágus, emellett járt gemmológiára, de azt leadta mondván nem volt elég gyakorlatias a számára. Felvonom szemöldökömet és megszólalok, kezd kicsit frusztrálni, hogy valaki ennyire labilis és határozatlan, de igyekszem a lehető leghiggadtabban és megértőbb hangnemben beszélni hozzá.

- Jelen állás szerint mi vonzza a legjobban? Milyen tárgyakat érez elég gyakorlatiasnak és hasznosnak a jövője szempontjából? Ha talál köztük közös nevezőt könnyebb a döntés. Sorakoztasson fel pro és kontra érveket a kiválasztott szakmák mellett, ez segíthet, mert úgy látom ön igen bizonytalan ebben a kérdéskörben és ezt most ne sértésnek vegye, hanem puszta tény megállapításnak.

 Pillantásom metsző és lélekbe látó, fürkészem a fiatal lányt fogódzót keresek, azt az egy pontot jellemében ami már stabil és sziklaszilárd, amire építeni tud és ami alapján én magam is kiismerhetem, hogy segíthessek neki. Látom rajta, hogy éles az esze, mert rögtön jól felmért engem, ez aurori jellemvonás épp úgy lehet mint gyógyítói. Bizakodó vagyok vele kapcsolatban.
 Lehet nem lesz könnyű menet, de szerintem rá fog találni a saját útjára, ha viszont auror szeretne lenni, akkor sürgősen össze kell szednie minden kitartását mert arra a szakra csak a legjobb és legkeményebb pszichével rendelkező emberek alkalmasak.

Navinés Kisasszony


 Látom a lányt mélyen érinti az ez a fránya pályaválasztási ügy. Elgyengül, szemében könny csillan, de összeszedi magát. Elmondja, hogy az első év nem fogta meg gemmológiából. Van az úgy, nem lehetünk egyformák érdeklődésünk terén. Nem akarom én őt leckéztetni azzal amiket mondok neki, csak szeretném, ha tudná, mások kívülállók miként látják őt szinte ismeretlenül.

- Higgye el rá fog lelni azokra a dolgokra, amik igazán önhöz illenek.

 Próbálom biztatni, ha már így őszintén elmondtam mit gondolok a hozzá hasonló döntéseikben még nem sziklaszilárd, fejlődő jellemű de lángoló lelkű emberekről. Magam is ilyesmi voltam egykor, bár a gyógyítás és a kövek szeretete születésem óta bennem voltak így az út előttem le volt fektetve csak rá kellett lépnem és járnom rajta. Választhattam volna mást is de affinitásom volt hozzá és nem kényszer, hanem vágy vezetett felé.
 Nézem és hallgatom a lányt, figyelem rezdüléseit. Nagyon kattog valamin az agya, szinte hallom a fogaskerekek finom koccanását. Lehet az aurorságon jár az esze, hiszen azzal példálóztam neki. Úgy döntök rátérek ismét a dologra, mert bár így hirtelen nem biztos, hogy javasolnám neki, mégis azt hiszem kellő motiváció mellett akár még az is válhatna belőle.

- Lehet önből végtére is Auror. Ha valóban ezt szeretné akkor van rá mód, hogy azzá is váljon, csak elszántság kell és önbizalom. Higgyen önmagában ez az első lépés. A második pedig az, hogy merjen segítséget kérni, ha úgy érzi elcsüggedt.

 Szavaim után várom miként reagál, lehet kitámad, hogy szakadjak már le róla diák szlenggel élve, de az is lehet, hogy kap egy cseppnyi löketet és feltárja előttem erről alkotott elképzelését. Bármelyik is legyen a kettő közül én készen állok rá, ráadásul amúgy is mindjárt vége annak a bizonyos ellógott órának és nekem is mennem kell megtartani a sajátomat a következőben.