Kornél

Sose bírtam ezt a vizsga körüli hajcihőt. Azt a csepp életkedvem is elveszi mások szorongása. Én most nyugodtan dőlhetek hátra, hisz elhatároztam, halasztok egy évet, jobban mondva, nem vizsgázok. Majd jövőre, hisz nem lenne fair tőlem, ha nem várnám meg Amandát. Na meg, az ősöknek is megspórolom a mizériát. Úgy helyes, ha egy napon van a szülinapunk, akkor egy napon is végezzünk.
Nyugodtan szelem a folyosókat, olykor elhúzva a szám, a tömérdek könyv láttán, jobbára diákok helyett csak azokat látom, és nem, cseppet sincs ínyemre. Betérek a konyhába egy kávéért, mert a lagymatag idő, belőlem is zombit csinál. Hiába nézek ki már-már tökéletesen, ha a kedvem a béka hátsó fertálya alatt van.Néhol belebotlok pár ex-háztársba, kiknek egy bájos mosollyal az arcomon intek. Talán kicsit naiv voltam, mikor azt hittem, változtam annyira, hogy a jellemem megfeleljen a kékek elvárásainak, hát nem kellett sokáig várnom, mire kiderült, ez koránt sincs így. Nem mintha meglepődnék rajta, nekem a Rellon az otthonom, mindig úgy érzem, hogy hazajárok, és nem mellesleg az ikrem is ott van, ez talán a legfontosabb tényező, bár a világért se vallanám be.
Bögrével a kezemben haladok az erkély felé, kevés hely van, amit nem fedeztem még fel az öt évem alatt, egy kettőhöz kellemes emlékek is fűznek. Sose voltam egy angyal, ezt bárki elmondhatja, aki öt percnél tovább tartózkodott a társaságomban, és hímnemű lény.
Felmorranok, mikor meghallom a két eminenst, Seren ultra nehéz vizsgájáról acsarogni. Ugyan már, Manda szerint az idén jelentősen visszafogta magát, és a testvérem szavában sose kételkedem, szóval ez így van. Lehet azért, mert mostanság nincs a toppon? Nem kell komoly ismertség ahhoz, hogy ezt lássák rajta, bár oda se mentem hozzá megkérdezni, vajh' mi lehet a baj, annyira azért nem érdekel a dolog.
Az erkélyre érve, egészen korlát végig sétálok, majd felülve rá, a falnak vetem a hátam, és nyugodtan iszogatom a kezemben tartott löttyöt. Még szerencse, hogy nem olyan vékony, így nem fenyeget a lezuhanás veszélye, bár talán a reflexeim is közrejátszanak benne, eddig még nem hagytak cserben.

Kornél

Mi sem bizonyítja jobban, hogy egyedül is teljesen életképes vagyok, mint az, hogy most is egymagam vagyok az erkélyen. Ja nem, a kávé a társaságom, amiből nagyokat kortyolok. Engedve a kísértésnek, alapos körbenézés után, elő is kotrom a zsebemből a cigim meg a gyújtom, mert a koffein mellé kell. Amúgy passzív dohányos vagyok, nem fanyalodok rá folyton, viszont vannak alkalmak, mikor felettébb jól esik.
Csúnyán nézek a Levitás gólyára, akire rá van írva, jönne ismerkedni. Nekem viszont nincs kedvem hozzá, kezd elegem lenni abból, hogy volt házam friss tagjai folyton a nyakamra járnak. Persze teszek róla, hogy ez az állapot ne legyen maradandó, mert nem hiányzik egy kolonc.
Kifújva a füstöt, forgatom meg a szemem. Kornél jelenléte mindig meglágyítja a szívem, és a szavai már.már simogatják a lelkem. És most őszintén bízok benne, hogy mindenki átérezte az iróniát.
- Ne haragudj, hogy velem kell beérned, hidd el, ez nekem fáj a legjobban - meredek rá unottan, de egy félmosolyt csak kicsikar belőlem. Bírom a srácot, akivel a kapcsolatunk csupán egymás agyának húzásán alapult, mert ugye házi nyúlra nem lövünk...
- Meglepő, hogy még a suliban vagy. Nem rúgtak ki? A tanárok se az igaziak - morranok fel. Kornélnak volt pár afférja, amit a jelek szerint rendesen figyelmen kívül hagytak. Ez lesz Bagolykő veszte.
Rászánom magam, és arrébb húzódok, ha van kedve a srácnak, pattanjon fel, mert én ugyan nem harapok. Meg amúgy is, a rellonos nem elég nagy falat nekem. Egyszer se mondtam, hogy hasonlítanék Mandára, csak a külcsín egyforma, azért a jellemünkben akad némi eltérés.
- Na, mesélj Casanova, hány ártatlan lelket szédítettél már meg? - fordulok felé, miután kifújtam a füstöt. Itt természetesen nem a tesómra gondolok, nyílt titok, hogy Sélleivel karöltve szeretnek több vasat tartani a tűzben. Engem ugyan nem zavar, nem én leszek az, aki felképeli őket, ha rájön, persze arról az alkalomról meg vétek lenne lemaradni, ezért is figyelek a pletykákra. A sárkányok nem is, de a kastély többi diáklánya rögeszmésen hajlamos többet látni bizonyos dolgokba, mint kéne, ami... öreg hiba.