Keiko
~Ma délelőtt

Csodás a mai nap. A vizsga időszak utolsó napja,és nekem nincs vizsgám már. Élvezhetem a pihenést,amit már el is kezdtem azzal hogy ma későn keltem. De az ért még ma nem délben,mert dolgom van. Felkel köszöntenem kedves levitás barátnőmet. Csak azt nem tudom hogy hol is találom meg. Mert nincs a szobájában,és nem akarom meg várni míg vissza jön,inkább meg keresem és nem állok az ajtóban az ajándékával. Szóval elindulok,csak úgy tetsző leges irányba,és ha látok valakit meg kérdem hogy látta-e. Ezzel a haditervvel útnak is indulok. A déli szárny felé veszem utam,nem tudom mért,de ez tűnik jó ötletnek. Lassan,kényelmesen haladók. Az ajándékot óvatosan fogva,hogy el ne ejtsem szegényt. Tegnap meg vettem és az óta nagyon vigyázok rá. Most le takartam egy vékony takaróval,így kevésbe zavarja hogy cipelem. De azért jó lenne meg találni Keikot. Bár nem tudom hogy mit fog szólni az ajándékhoz. Ezen elgondolkozva nézek ki az erkélyre,de vissza is lépek azonnal mert meg látom Keikot. Gyorsan a hátam mögé rejtem az ajándékot,amit majd nem teljesen eltudok takarni. Veszek egy nagy levegőt,és újra kilépek az erkélyre. Mosolyogva köszönök Keikonak.
-Szia.
Majd mikor jobban meg nézem,leesik az állam. Egy koponyát próbál szétszedni a barátnőm. Az első meglepetés után viszont már látom hogy nem igazi koponya,hanem csak egy műanyag,ami meg nyugtat. Azért még mindig kicsit furcsának találom,de nem mutatom.

Keiko

Keiko igazán vicces. Köszönésemre majd nem ledobja az erkélyről a koponyát. Mikor pedig elkapja ő is majd nem kiesik. Hát most nagyon jó már. Vajon mi lesz,akkor ha az ajándékot is meg kapja? Akkor lehet hogy az ajándékkal együtt elrepül örömében. Bár nem hiszem hogy elbírja az ajándékom. Míg ezen gondolkozom Keiko vissza köszön nekem. Valamint észre veszi az ajándékot a hátam mögött. Amit nagyon sajnálok,nem akartam hogy már most meg lássa,de ez van. Nagy mosollyal az arcomon felelek arra hogy mi is ez. De az ért kikerülöm a teljes válasz adást.
-Ááá,semmi csak egy kis apróság.
Meg próbálom jobban eltakarni az ajándékot,aztán folytatom az eltérítést.
-Nálad mért van koponya?
Még szélesebben vigyorgok ehhez a mondathoz.
-Talán valakitől ezt kaptad szülinapodra?
Ha igen lesz a válasz,akkor az én ajándékom már nem lesz olyan jó. Mert egy koponyát nem igazán tudok csak úgy túlszárnyalni. Hiába nagyon jó szerintem az ajándékom.

Keiko

Ez nagyon vicces. Keiko a szülinapján koponyát dobál,hát ez se minden napi eset. Kicsit kuncogok,mert tényleg elég furcsán néz ki így koponyával. Nem hiszem hogy bármelyik kéket lehet ne így látni rajta kívül.
Keiko  szerencsére nem firtatja a meglepetését. Ami azt jelenti hogy egyenlőre meg úsztam. Bár nem lett volna túl nagy gond ha már most meg kapja. De ezt a témát egyenlőre lezártuk. Keiko magyarázatot ad arra,hogy mért is szorongat egy koponyát. Amitől újra mosolyognom kell. Hamlet...hát nem valami Keikos,de jó. Kicsit vicces kedve válasz szolok neki.
-Hamlet nagyon eredeti volt.
Kicsit meg próbálok komoly lenni míg Keiko elkezd szavalni. De miután ő is elkezd nevetni én sem bírom,belőlem is kiszakad a nevetés. Annyira hogy az már fáj. Miután abba hagyjuk,Keiko elkezdi ténylegesen magyarázni. Én pedig a hallottak után meg próbálok segíteni.
-Hát nem szoktam fejeket szétszedni,de ha ide adod meg próbálom.
Közelebb lépek és meg nézem hogy milyen is. Közben Keiko felel a következő kérdésemre. Kiderül hogy egy egész csontvázról van,hát érdekes,hogy a padlásukon egy műanyag csontváz van. De az ért jó mókának tűnik szét szedni egy fejet. Most már azt hiszem itt az ideje felhozni a szülinapját. De csak úgy rávezető legesen.
-Pedig viccesebb lett volna,ha a ma kapod.
Újra meg igazítom az ajándékát,aztán folytatom.
-Igazán jó szülinapi ajándék lett volna.
Ezen egy kicsit elgondolkozom,mert tényleg érdekes ajándék lett volna. Hát úgy látszik bekel érni-e az én ajándékommal. Szerintem az is nagyon fog tetszeni neki.

Keiko

Meg kapom a koponyát. Kicsit meg kopogtatom a pöcöknél,majd megpróbálom fel nyitni. Második próbálkozásra meg is adja magát. Én pedig diadalittasan emelem le a koponya tetejét. Keiko felé nyújtom.
-Tadam!
Aztán kíváncsian bele nézek,meg szemlélem a műagyat. Majd azt is oda adom Keikonak. Majd viccesen közlöm,hogy legközelebb is hozzá jöjjön ha van egy szét szedni való feje.
-A legközelebbi fejnél is szólj nekem,én leszek a fejspecialistád.
Ehhez rá is mosolygok,lássa,hogy csak vicc volt. Bár ki tudja lehet,hogy van még koponyája. De ez most nem lényeges. Áttérünk a szülinapjára. Kiderül,hogy a szülei ajándéka még nincs itt. Aminek kicsit örülök,mert talán akkor az én ajándékom lesz az első. De Keiko,már kezd kíváncsi lenni,hogy mért is faggatom erről. Picit gondolkozik,majd rá kérdez. A kérdésre pedig kicsit izgulva,de azért mosolyogva válasz szolok.
-Hát tudod,az én ajándékom...
Nem fejezem be a mondatott,mert rá jövök,hogy nem jó. Kicsit várok majd újra kezdem.
-Tudod én is vettem neked valamit,de nem tudom,hogy tetszeni fog-e. A beszélgetéseink alapján vettem.
Lassan elő húzom a hátam mögül az ajándékot. Aztán egy hatalmas mosoly kíséretében át nyújtom neki a ketrecet. Amiben egy alvó füles bagoly van. Aztán várom,hogy Keiko levegye róla kis takarót amit rátettem,hogy ne zavarja a fény és,hogy legyen mit "bontani". Közben pedig felköszöntöm.
-Sok boldog szülinapod. Remélem tetszik.
Ezzel már a kezébe is teszem.