34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint
Erkély - Ronald Little-Leah hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 16. 21:28 | Link

Leonie

Nem rég érkeztem meg a faluból, de még mindig a gondolataimba merülve, céltalanul csatangoltam a kastélyban. Nem hagyott nyugodni a tudat, hogy már megint nem a tanuláson jár az eszem. Ebben a hidegben is csak én vagyok ennyire elvetemült, hogy egy nagy túrát tegyek a közeli hegyekbe. Most aztán jól átfáztam.
Hiába van rajtam barna meleg sapka, kötött pulóver, na meg kesztyű és sál is, nem is beszélve a bakancsom hangos csattogásától, ami felveri a kastélyt.
Valami még mindig nagyon bánt, muszáj újra kitisztítani a fejem.
Hirtelen meglátok egy üres erkélyt. Kilépek az ajtó, még egyszer visszanézek, nem jön -e valaki.
Mi ez? Miért kerülöm a többieket? Kicsit kivagyok. Na ne, ez nem igaz. Nagyon is kivagyok akadva a tegnapi nap miatt. Miért is áltatom magam? Nóra már a múlté, nem tehetek róla, de kiábrándultam belőle. Már jó két hónapja véget kellett volna vetnem a kapcsolatunknak, de...
Ekkor egy nagy csattanással a hátam mögött kivágódik az ajtó.
Hirtelen nem értettem semmit. Egy mamuszos, piros harisnyás lány jelenik meg az ajtóban, rikító citromsárga pólóban. Nem mindennapi jelenség azt meg kell hagyni.
Ahogy elkiáltja magát:
-Megjöttem! Kitárt karral, tekintetét az ég felé emelve, piros pozsgás arcával igazi tünemény.
De a meglepetés most kezdődik. Hirtelen a nyakamba ugrik, majd feldönt, de két karomba zárom. Sok idő telik el mire a lány kiszabadul karomból, vele kacagok én is. Közben össze-vissza beszél, milyen régóta vár már rám. Egy pillanatra el is hiszem annyira a pillanat varázsa alatt vagyok.
Nem tudom ki ez a lány, a furcsa öltözködéssel, gyönyörű vörös hajával, de egy biztos, mellette az élet nem lehet unalmas.
Ahogy a gondolatom e tüneményre fókuszál, most, hogy láthatom teljes valójában, valami páfrányról, meg öntözésről beszél nekem.
Veszem a fonalat és megpróbálom tovább gömbölyíteni.
-Jaj drágán, ne is kérdezd. Fenn voltam a hegyekben és a tél elzárta a külvilágot előlem. De mond csak, mi is van azzal a páfránnyal?- kérdeztem mosolyogva. Nem tudom miért, de már nem éreztem annyira nehéznek a lelkem.
-Mondd csillagom, hová készültél ebben a szép ruhában?- nevetem el újra magam, miközben a vöröske- mert ugye még mindig nem tudom ki is ez a lány- körbe-körbe forog kitárt karokkal. Micsoda boldogság ül az arcán. Teljesen kipirult már. Félek megbetegszik, megfogom hát a kezét és két kezem közé szorítva rálehelek. Ránézek és csak annyi kérdek még:
-Nem fázol idekint?
Szál megtekintése
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 16. 22:37 | Link

A hegyekben? Kaptam fel a fejem. Te jó ég, minek is mentem a hegyekbe? Tényleg élnek ott Yetik? Na ne... ezt senki nem mondta, döbbentem meg egy pillanatra, de hamar észrevettem, a kis vöröske csak szédít. Naná. Igaz nem vagyok nagy vadász, de talán a varázspálcámmal meg tudnák menekülni egy Yeti elől. De, hogy a fejét elhoztam-e szuvenírbe? Ezt biztos nem gondolta komolyan. Nevetek vele együtt.
-Nem kicsim, Yetivel nem találkoztam, de sajnos ebben a hidegben Tulipánra sem leltem, eddig a pillanatig. De láttam pár ritka madarat, mókust meg egy kecskét. Szerintem az legelte le a tulipánod.
Majd megint megdöbbentem, mikor elmeséli mi történt a páfrányommal. Te jó ég, nekem nincs is páfrányom, na meg, hogy sétálni vitte, hát azt ki is nézném ebből a cserfes lánykából.
Na de ahogy belecsapott a kicsi kezébe, ahogy a sas tenne, az már mindennél több volt. Nem bírtam már komolyan folytatni, elnevettem magam.
-Na de drágán, egye meg a fene azt a páfrányt, legalább nekem itt hagyott téged az a sas! De nem lepődnék meg azon sem, ha kiderülne, hogy kitömetted azt a madarat és az foglalja el a szekrény tetején a helyet.
Ahogy Leonie megpördül és mutatja új ruháját esik csak le az állam. Milyen törékeny ez a kicsi lány, és mekkora életkedv buzog benne. Legszívesebben és is pörögnék vele együtt, de egyenlőre megpróbálok két lábbal állni a földön.
-Hogy tetszik-e az új ruhád? Nagyon, sőt egyre jobban. Legszívesebben újra a karjaimba kapnám.
-Hátha fázol akkor tényleg én tehetek róla. Gyere menjünk beljebb, ne maradjunk itt a cúgban. Mintha azt mondtad volna, hogy ha hazamegyünk...
-Vagy tudod mit? Itt a sapkám, a kötött pulóverom is. Most melegíts te engem, ha már a lelkem felvidítottad.
Elkezdek vetkőzni, ha Leonie ebből sem esik ki víg kedélyéből és folytatja ezt a kellemes csevegést, akkor fázzunk meg mind a ketten, nem bánom.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. február 16. 23:11 Szál megtekintése
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 17. 18:09 | Link

Leonie



Mikor megkérdezte, hogy ritka szép madarat hoztam-e neki, felcsillant a szeme. Hirtelen úgy éreztem Ő megérdemelné, hogy tényleg kapjon egy szép énekes madarat. Milyen szép lenne látni gyönyörű szemében azt a pillanatot, amikor kalitkájába teszi kicsi, vörös énekes madarát. Épp olyan boldog lehetne, mint amikor én voltam a baglyom megkapásakor. Habár ez nem igaz, ez a Lány bármin túltenne örömében.
És amikor arról beszél milyen szép lenne a madárcsicsergés. A kis vörössel még én is szívesen mennék kirándulni, bár apró lábaival biztos lassan haladnánk.- gondoltam végig.
De olyan gyorsan alakul minden. Még, hogy az a sas, meg az izmai.
Ebből a csinos karból maximum egy kedves sas simogatásra tellene, de ahogy belegondolok szívesen lennék a sas helyébe.
-Tudod mit kedvesem. Ha ennyire szeretsz repülni, hogy a sast is üldözöd, szívesen elmennék veled egészen a csillagokig. Megnézhetnénk az összeset. Nem így földhözragadt halandóként, hanem közelről, onnan fentről, ameddig csak seprű repül.
Mi lenne, ha velem jönnél?
- ebben a pillanatban komolyan is gondoltam, vele a világ végére is elmennék, hogy újra és újra másfelé keressük együtt a következő világ végét.
Láttam, ahogy meglepődik vetkőzésem láttán, hiába, zene nélkül nem tudok táncolni, pedig az biztos tetszene neki. Nem tudom mi lett velem, magával ragadott ez a kicsi vörös lány szenvedélye.
Mert, hogy szenvedélyes az biztos!
-Hogy csontos vagyok?-kérdem tetetett felháborodással, majd elnevetem magam.
-Jaj kicsim, hát nem tudod? Épp éhségsztrájkot folytatok, idestova két hónapja. Csak a mosolyodból táplálkozom, az éltet, mint hegyi patakot az olvadó hó!
-Még, hogy a boszorkány sokáig etetne? Hát ne ezt teszed velem minden alkalommal, mikor szép szemedbe nézhetek kedvesem?
Te jó ég, mekkora a pulóverem rajta. Milyen törékeny, akár egy karcsú váza. Pont ezt a szépséget akarja eltitkolni tökéletes alakját? Te jó ég, mi történt velem? Megbabonázott?
-Lehet egy kívánságom?  -te jó ég! Elmerjem hívni a faluba a cukrászdába? Vagy kérjem meg, hogy legyen a párom a vizsga utáni bálban? Esetleg kérjem meg, hogy mindig itt maradjon velem, kettesben ezen a csöpp kis erkélyen?
Ahogy beleveti magát a fotelbe, mint egy hercegnőn a báli ruha, lebben körülötte a hatalmas pulóver.
De ahogy beljebb invitál, be a melegbe. Te jó ég, ahogy két kis kezét felém nyújtja és megpróbál a meleg kastély felé csábítani, tudom. Most már boldog vagyok. Csak ez az este el ne múljon!

Szál megtekintése
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 18. 09:11 | Link

Leonie Rohr

-Csillagokra zsupszkulccsal? Tényleg kényelmes lenne. De mond, megvan még az a cserép amiben a páfrányom volt? Elég lesz abba csillagpor, vagy másikba is szeretnél ültetni csillagvirágot?
Nem hittem el, hogy belecsöppentem ennek a kis vörös teremtésnek az életébe. Sokszor elhittem amit mond, néha pedig értetlenül álltam. Vajon tényleg annak hisz aminek mond is engem, vagy csak jó színészi előadásával szórakoztat mindkettőnket?
Persze nem mintha nagyon fontos lenne a kérdésem, mert jól érzem magamat vele.
-Tudom, tudom. Ott a szílvásgombóc, a palacsinta, a babgulyás... -soroltam én is párat.
-Mesekönyvben drágám? Hát azt hiszed a szépségedet és a mennyei mosolyodat le lehetne írni egy könyvbe? Vagy szavakba öntve továbbadni nemzedékeken át? Hisz ily csoda még nem élt a földön, de nem is fog ezt biztosan állíthatom!
Úgy néz ki ezt nagyon komolyan mondhattam mert kicsit elcsodálkozott. Talán meg is lepődött, hogy ilyen fordulatra nem számított.
De hirtelen megmoccan, beletemeti arcát a pulóverembe és villámló tekintettel nekem esik.
-Méghogy női parfüm illata lenne a Pulóveremnek?
Hirtelen visítása és számonkérése megdöbbent.
-Milyen lánnyal? Hol? De hát én túrázni voltam!
Persze, hiszen tegnap szakítottam Nórával, mégha nem is ez a pulóver volt rajtam tegnap, akkor is érezheti rajta a jázmin illatát! Hiszen valamelyik nap ráadtam a klubhelyiségben, mert annyira fázott.
Az térített észre a tegnapi emlékektől, hogy hozzám vágja a pulóverem gyengéd, nőies mozdulattal, amiben azért benne volt a jogos, vagy annak vélt felháborodás.
-De hát én nem csaltalak meg, nincs nekem más rajtad kívül!-estem kétségbe. Ez így is van. Ez a kis erkély jelenet, amit fel tudok mutatni az egyetlen szál ami most nőhöz köt. Érzelmileg két-három hete vége volt mindennek azzal a lánnyal, aki most oly távolinak tűnt. A most, a jelen pedig igaznak, valónak és oly közelinek, hogy szinte kétségbe estem.
De hirtelen eszembe jutott, te jó ég mibe keveredtem? Magyarázkodok a kis vörös tüneménynek? Hisz még a nevét sem tudom. Csak nem valami bűbáj miatt van mindez?
Vagy túl beleéltem magam az eseményekbe?
-Hidd el nem voltam senkivel!- vágtam rá dacosan a gyanúsítás miatt.
Éreztem, hogy kimegy a fejemből a vér. Biztos bele is sápadtam a dologba, de nincs mit tenni. Ez a lány megérdemli, hogy boldog legyen. Mégha csak bolondozik is, nem fogom elrontani az estéjét! Meg kellene vigasztalnom. Odalépek elé, kezét a kezembe veszem....
Utoljára módosította:Ronald Little-Leah, 2013. február 18. 18:27 Szál megtekintése
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 19. 20:05 | Link

Leonie, Mary és Adri

Épp elkezdtem volna mondani a kis vörösnek, hogy csak véletlenül került rá a pulóverére a női parfüm illata, hiszen kölcsönadta azt egy lánynak, mint most is felajánlotta neki. Ám ebben a pillanatban kivágódott az erkély ajtaja, és egy szőke lány felemelt pálcával rohant ki.
Már itt gondoltam, ebből baj lesz. Mivel nem szerettem volna senkit bántani, így eszem ágában sem volt, hogy pálcát rántsak. Ez hiba volt, mert egyből hasba talált egy elég nagy kődarab. Hirtelen alig tudtam levegőt venni. De, ha azt hittem, hogy ezzel véget ér a meglepetés, hát nagyot tévedtem.
Mary, akivel már találkoztam a Fő utcán, kiugrott az ajtó mögül, na, erre tényleg nem számítottam. Sokkal kellemetlenebb volt a fejemre irányított virágcserép, és annak teljes tartalma, mint maga a kő.
Nem elég, hogy a pulóver nélkül félmeztelen voltam, dagadó satnya izmaim, és libabőrös felső testemen ez a ragacsos föld a mellszőrzetemet összehúzta. Na, ez sem volt kutya.
Csak álltam és bámultam Eridonos társamra. Nem volt szokás ugyanis saját házunk tagjait pálcával támadni.
De őszintén, fordított helyzetben én is ezt tettem volna.
Nem tudtam mit mondani, de valamit kellett. Három lány, akik közül visít, mint egy kismalac, mikor elveszik az anyja mellől. Míg két társa fenyegetően néz rám, várva, hátha támadok.
-Na lányok, ezt benéztétek. Amint látjátok, nem bántom a kis vöröst - vágtam oda flegmán. - Persze épp azon voltam, hogy elmondjam neki mi történt, de ha akarjátok, hallgassatok meg. Ha nem, akkor van még pár virágcserép amott a sarokban, na meg pár párna a fotelekben.- ez utóbbit mosolyogva mondtam, mert elképzeltem, hogy fogok kinézni, tiszta sárosan, abba beleragadt tollakkal. Én lehetnék Bogolyfalva réme. Ahogy ezt végiggondoltam, megint elmosolyodtam, majd hangos nevetésben törtem ki.
-Szívecském, bocsáss meg. Ígérem ezentúl lányoknak nem adom kölcsön a pulóverem, de neked sem ám! nevettem tovább.
A két lány teljesen kipirult arccal értetlenül állt. Míg a kis vörös először megszeppent és szó nélkül nézett a furcsa jelenetre.
-Kicsim, Szeretlek - mondtam békésen.
Ha azt hittem ezzel mindent rendbe hozok, nagyot tévedtem. Nem ismertem még a lányok furcsa viselkedését, így nagyot hibáztam. Egy lány is sok nekem nem, hogy három.
Lehet, hogy ez lesz életem legszörnyűbb napja? Pedig olyan jól indult a kis vörössel. Most már azért Ő is megszólalhatna. Most, először alig jön ki hang a torkán.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. március 2. 19:32 Szál megtekintése
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 21. 19:35 | Link

Csetepaté Mugli módra?

Sosem hittem volna, hogy ilyen dologba üssem az orrom, mármint egy pár szétválasztásába. Igaz, mindig körültekintően kerestem partnert. Nem akartam senkinek sem fájdalmat okozni emiatt.
Így, amint betoppant ez a srác, tudtam gond van. Először azon lepődtem meg, hogy itt mindenki meggágyult. Vagy mugli mód akarnak verekedni, vagy bárminemű kérdés helyett egyből pálcáért nyúlnak.
Hát, nekem még nem borult el az agyam. Persze ami eddig szórakoztató volt, most egy pillanat alatt teljesen a másik végletbe ejtett át.
Mit keresek én itt? Csak nem valami jól kitervelt féltékenységi jelenet miatt szórakoztattuk eddig magunkat a kis vörössel? Persze már tudom Lonie a neve, de nem gond, ha továbbra is vöröskének hívom. Ez marad meg, sajnálom.

A srác, amint kapcsol majdnem elsírja magát. Milyen szánalmas? Ennyire maga alatt lenne pár pillanat alatt? Ezt nem engedhetem. Ha már a kis vörösnek nincs annyi lélekereje, hogy a lebukás után megszólaljon, akkor majd én beszélek vele.

-Ne haragudj, nem tudtam, hogy van barátja Lonie-nak. De nyugodj meg, semmi nem történt még köztünk és nem is fog. Bocsáss meg neki, ha szeret téged elmondja az igazságot és most már nem ködösít tovább a lányok előtt sem. Ha kicsit is fontos vagy neki, most bocsánatot kér tőled. Ez a minimum. Mi pedig majd nyugodt körülmények között megbeszéljük mi volt itt, ha Lonie-nak nem hinnél.


Amint ezt kimondtam, tudtam, itt nagy balhé lesz. A lányok már nem érdekeltek. Azt csinálnak, amit akarnak, de ennek a srácnak az érzelmeivel nem játszhatnak.
Nekem ebből elég volt. A játék, amibe belementem vagy fél órája, talán órája is, már nem az aminek indult. Itt érzelmekről van szó. Hiába éreztem jól magam, nem húzhatom fel a srác agyát, mert képes valami meggondolatlanságot csinálni. Az ilyen jellemű embereket jól ismerem.

-Lonie, térj észre és beszélj négyszemközt a barátoddal.

Ezzel a mondattal el is köszöntem a megdöbbent négyestől. Koszosan, viccesen és jót mulatva magamban bementem az erkélyről. Elindultam a folyosón Eridon klubhelyisége felé.


Majd pár méter után magamra irányítóm a pálcámat és egy halk -Suvickus elmondására teljesen eltűnnek a sérülésnyomok rólam, így menet közben felhúzhatom a pulóveremet, amit mától az eszeveszett négyesnek nevezek el.-Fogadtam meg magamnak.

De azért nem árt az óvatosság, hátha valamelyik boszorkány úgy érzi, nem végzett és még szórakozni akar, netán hátba támadna, gyorsan egy pajzsbűbájt próbálok magam köré vonni: - Protego Totalum!

Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. március 2. 21:29 Szál megtekintése
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 24. 19:25 | Link

Leonie-kis vörös, Zsolti fiú, Mary, és Adri

Ahogy elindultam a folyosón, egyre csak Leoniere gondoltam. Nem lehet, hogy egyedül magyarázza ki magát a barátja előtt. Én is épp olyan ludas vagyok a kialakult helyzetben, mint Ő. Csakhogy én csaptam is neki a szelet, ah nem is komolyan, de a végére mégis úgy éreztem, ezt a lányt akár nekem is teremtethették. Szerelem? Nem alakulhatott ki köztünk ilyen hamar. Vagy igen? Nem tudom, csak azt, hogy fontos nekem, nehogy magára haragítsa mindhármukat. Pont miattam?
Vissza kell mennem. Na, ennek nem lesz jó vége.
Hogy ne támadjanak rám megint a felbőszült lányok? Na, ezt meg kellene oldanom.
Ahogy beléptem felemelt pálcával, határozottan elkiáltottam magam:
-Digitus Arcus!     
Ebben a pillanatban a Szőke lányka felé irányítottam a bűbájomat. Majd vártam a hatását, vajon sikerült -e az ujjait összecsomózni, hogy ne tudja a pálcáját fogni és -használni?
-Ne haragudjatok, de valahogy vissza kellett jönnöm. Leonie-nak nem szabad egyedül elvinni a sarat.
Ezzel a monológgal nem fogok díjat nyerni, de megtette. Majd közömbösen eltettem a pálcámat, hogy lássák a többiek is, a jó szándékom.
-Ne haragudj Leonie, hogy az észt osztottam.Tudnod kell, hogy a kis játékunk alatt megkedveltelek, így melletted állok, ha bármit is akarsz mondani a többieknek. Ha nem, akkor sem fogok magyarázkodni nekik. Én nem. Majd komolyan Zsolti felé fordultam.
-Zsolti! Nem attól férfi a férfi, hogy verekszik, hanem attól, hogy ésszerűen gondolkodik, na meg türtőzteti magát. Nem szép dolog a másiknak oktalanul és minden további nélkül támadni, főleg nem ott, ahol otthon kellene érezned magad. És Bagolykőn otthon vagyunk. Vannak házirendek, amit nem jó megszegni. Nem ártottam neked. Bocsáss meg.
Na ezt sem fogják nekem jó szemmel nézni a lányok. Ahogy látom, Adri inkább annak örülne, ha vér folyna. Elég mulatságos lenne, más körülmények között.
-Na? Mit szóltok egy kis fegyverszünethez?
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. március 2. 21:48 Szál megtekintése
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 7. 10:04 | Link

Sok hű-hó semmiért

Ahogy végignéztem a társaságon, már tudtam, itt csak egyvalaki ért meg belül, az pedig a kis vörös. De valahogy még mindig tart a színpadi hatás, ahogy ránéztem.
Persze, először kicsi Zsolti fiúcskát figyeltem meg alaposan. Nevetséges kisfiús alakját, épp kis izomtömeg alkotja és még Ő akar verekedni? Nem baj, de én még senkivel sem verekedtem ok nélkül. Márpedig itt ok az a saját szemszőgömből nincs, maximum, ha támad akkor megvédem magam. Na, ebben jó vagyok. Csak kezdeményezzen. Alig várom.
Még jó, hogy édesanyám mugli születésű és beíratott a mugli Shotakan karate iskolába. Igaz, a sok mugli gyerek miatt kissé idiótán bámultam a harcmodorukra, hiszen varázspálca nélkül vívtak meg.
Azt hiszem sokkal jobban tudnám bántani, ha.... igen.
-Leonie drágám, sajnálom, ha azt hiszed hogy megcsaltalak. Nem akartam fájdalmat okozni. De nem tettem ilyet. Szeretlek, teljes szívemből. Ha el akarsz hagyni, ám legyen. Megértem, hiszen itt van neked ez a szájaló, hősködő, izmaiban gyönyőrködő kis hiú ficsúr.- reméltem, hogy a kis vörös belemegy a további játékba.
Ám hirtelen Adri kezdett el szapulni, de ezen is csak mosolyogni tudtam.
Nem is érdekelt, hisz épp azért őt vettem célba, mert meggondolatlan, tűzes kis jellem. Amúgy Adri szavai kicsit furcsák néha. Hippi? Az meg mi a fene? Ez valami mugli szó, ha bántani akar valaki egy másik illetőt? Nem értettem, igaz én igazi varázsló családban nőttem fel.
Azon viszont megijedtem, amikor Maryre néztem. Azonnal segíteni akartam, de láttam Adri pillantásán, hogy Ő már máshol van lelkileg. Automatikusan lehajoltam a pálcájáért, és még mindig félig béna kezébe nyomtam a pálcáját.
-Leonie drágám, ha nem bánod és Adri is megengedi segítenék az évfolyam és háztársam Mary gyengélkedőre szállításában.
Adri nem érdekelt, Mary viszont annál jobban, hiszen Őt megkedveltem közös kalandunk alkalmával. Zsolti fiú? Ha akarja a hülyeségét folytatni, megteheti később is, itt már nem az ő féltékeny közbelépésén van szó. Meg a nyálcsöpögős dolgain. Persze ezt nem mondtam ki neki, mert most másra kellett összpontosítani.
Adri félt hozzáérni Maryhez, de én nem. Karjaimba kaptam a kicsi lányt és szaladtam vele ki a folyosóra. Adri legnagyobb meglepetésére. Amíg Ő csak beszélt Maryhez, én cselekedtem.
-Ne félj Mary, hamar a gyengélkedőn leszünk.- Súgtam oda gyengéden.
-Leonie! Szeretlek!!!-kiabáltam vissza, majd sebesen hagytam magam mögött a métereket és a kicsi Adrit is.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. március 22. 22:05 Szál megtekintése
Erkély - Ronald Little-Leah hozzászólásai (8 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint