34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint
Erkély - Mary Glotter hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 19. 14:49 | Link

Leonie, Ron és Adri Sajnálom, de ezt nem hagyhatom ki! Grin

Eleget görnyedt a tankönyv fölött, és az is fölötte, aznap. A legkevesebb kedve, vagy idegzete sem volt már felvenni a harcot a rengeteg információval, ami igyekezett menekülni előle. Nem arról van szó, érdekes volt, de már a szellemi fáradtság is túlnőtt rajta. Fájt a feje, nem emlékezett már rá, mi volt az előző mondatban, de ha meg visszaolvasta, olyan volt, minta egész nap ezt mondogatta volna. Mérhetetlenül idegesítette a helyzet, hogy fel sem fogja, mit olvas, és ha kell, el is kalandozik a sorok pásztázása közben. Így már csak a lehetőségre várt, hogy végre letehesse a vaskos könyvet, és bármi mást csinálhasson helyette. Még az is megváltás lett volna, ha egy megadott gyorsasággal háromszor körbe kellett volna szaladnia a kastélyon. Minden mocorgásra, lapozásra felkapta tekintetét, és mikor látta, hogy Adri készül elhagyni rezidenciájukat, nevezetesen a Dzsumbulylakot, Mary becsapta könyvét, felpattant ágyáról, és Adri után, lépett ki az ajtón. Remélte, hogy a lány nem bánja, ha Mary is vele tart. Nagyon megkedvelte már Adrit, csak úgy, mint a többieket. Bár őt egy kicsit másképp, illetve más miatt, mint Laggert meg Maiát.
Ketten indultak hát útnak, és hagyták el a Navine körletét. Csendben baktattak egymás mellett, és haladtak előre. Konkrét kikötési hely nem volt, céltalanul rótták a folyosókat.
Egyszerre viszont, mikor épp az erkély felé haladtak, meghallották, hogy két ember veszekszik. Adri ezt korábban szúrta ki, mert egy pár lépéssel előbb állt meg Marynél. Egy fiú és egy lány hangját lehetett hallani, amint épp arról veszekednek, hogy a fiú megcsalta a lányt, a lány pedig a következő pillanatban segítségért kiabál.
Adri és Mary elkezdtek az erkély felé futni, bár Adri kicsit hamarabb ért célt. Mikor Mary is megérkezett, csak épp hogy felmérte a terepet, azaz hogy Adri már a fiú felé irányított egy nagy követ, előtte állva rákiabál, és Leonie - mert a fiúval ellentétben a lányt felismerte - ott áll Adri mögött, a fotelen. Mary is rögtön pálcát ragadott, majs a Vingardium Leviosa bűbájjal felemelt egy virágcserepet, és a fiú fejére borította tartalmát - feltéve, hogy az előbb említett szerzet nem kapcsol, és ugrik el időben. Lehet, hogy a kőhöz képest ez gyermekded próbálkozás, viszont ha a vizes virágföld beborítja arcát, nem lát majd semmit, és a lányok időt nyerhetnek vele. Amennyiben erre lesz szükség.
Szál megtekintése

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 21. 01:17 | Link

Leonie, Zsót, Ron, és Adri - avagy: Az embörök és a szappanyópera

Aznap reggel, mikor még az év végi vizsgákra tanult szobatársaival, meg sem fordult a fejében, hogy ilyesmibe keveredik. Pedig Mary egy olyan lány, aki előszeretettel fantáziálgat össze storykat, saját élete szereplőivel, illetve azokkal, akiket legalább egy kicsit, akár látásból, ismer. Vagy saját maga, vagy valaki olyan főszereplésével, akit csak látott eddig. Itt léte során már sok történet megformálódott agyában: Kalandos, párbajos, hősi, verekedős, tragédia, még szerelmi is... Na de egy ilyen jelenet még egyszer sem ötlött eszébe. Legalábbis, nem úgy, hogy részletesen, végig is gondolja, ki is tervelje azt. Pedig bőven elég hasonló helyzetekkel csordultig telt szappanoperát nézett már életében. És most itt áll, mintha csak egy filmben lenne. Egy kész forgatáson érzi magát. Mintha teljesen beleélné magát annak a szerepébe, akit alakít, és már el is felejtené, mi a valóság. Mintha a karakter totál magába burkolná, új lenne, és a sorozat kellős közepén robban be társával.
Most ott áll az ajtóban, szemben a csupán sárral borított felső testű Ron előtt, kitől nem messze Adri, szikrázó szemekkel, védelmezve a mögötte fellelhető Leoniet. Mary csak most szúrta ki, hogy az általa irányított virágföld célpontja nem idegen neki. Legalábbis, nem rég találkozott vele a faluban, és szimpatikusnak tűnt. Kicsit hülyén jött ki, hogy rögtön a következő találkozási alkalommal leborítja virágfölddel. Normális esetben Mary rögtön zavarba jönne, mi kényszeres vigyorát is előhozná. De nem. Bármily kellemetlen a helyzet, inkább kacagna rajta, mintsem szégyellné. Ezen ő maga lepődik meg legjobban, ellenben nem bánja. Legalább, nem csinál nagyobb hülyét magából. Ha meg ez eddig sem következett be, annak még jobban örül. A fiú cserepes beszólására Mary sem marad kussban, még akkor sem, ha kellene.
- Amennyiben szükség lesz rá, alkalmazom! - vág derűs arcot. Habár ez nem épp az aktuális helyzethez illő, de így jött ki neki. Végül is nem baj, ha amíg lehet, magabiztos marad. Nem rá vall ez a viselkedés, de tetszik neki, hogy nem drámázza túl a helyzetet, és ezt ki akarja használni. Talán ez a későbbiekben jó orvosság lesz a zavarbanlét elhárítására.
A fiú következő mondataira azonban már értetlen képet vágott, elvégre nem tudhatta, mire utalnak a szavak. Ekkor fedezte fel a kissé csípős érzést arcán. A hirtelen hőmérséklet változás egy hangyányi rózsaszín árnyalatot adott pluszba arcának, de ezzel sem foglalkozott sokat. Pulcsi volt rajta, lábai sem fáztak, ellesz még egy darabig így, ami a helyzetet elnézve, hasznára is válna.
Összevonja szemöldökét, mikor a kis vörös is megszólal. Igazán mérgesnek látszik, Ron komolyan így kicseszett kiszúrt volna vele? Mary nem nézte volna ezt ki az Eridonos legénykéből, de mivel nem ismerte még rendesen, nem ítélkezhetett. Egyelőre azonban, míg még nem tudni, mi a helyzet pontosan, nem akart álláspontot foglalni. Ennek ellenére, a két Eridonos évfolyamtársa között járatva szemét, lassan odasétált Adri mellé. Perpillanat ez a fizikai álláspont tűnt a legideálisabbnak, ha pártilag még egy harmadik, azaz semleges helyet is foglalt.
- Tssz... Na, szépen vagyunk. Egy vádaskodó csaj, két másik támadó üzemmódban, meg egy félmeztelen srác, aki - vélhetőleg - két tűz között ragadt. Ez egy filmben még el megy, de ha belegondolok, külső szemlélő számára, élőben nagyon röhejesen nézhetünk ki. - csúszott ki a lány száján, és a végére még egy apró mosoly is telepedett szája sarkába. Eredetileg csak gondolni kívánta a mondottakat, de végül is nem olyan nagy baj, ha szembesíti vele a többieket, nem igaz? Nem mintha nem lennének ezzel tisztában maguktól is. Merthogy tisztában vannak, ugye?
- Nos? Hogyan tovább? - vont vállat, és nézett végig a három másikon. Bár a kérdés nekik szólt, a választ nem tőlük kapta meg. Ennek oka pedig az volt, hogy egy újabb évfolyamtársuk, Zsolt toppant be. Ront ellökve, kiabálva vonta kérdőre. Pár pillanattal később azonban úgy tűnt, mintha a Levitás hirtelen megvilágosodott volna, és következő kérdést már az Eridonos lánynak intézte. Szegény fiú igen csak kétségbeesettnek tűnt, és Mary sem bírta már megint a nélkül, hogy ki ne nyissa, alapvetően lepcses száját.
- Na jól van, gyerekek, én már komolyan valami tiniszappanoperában érzem magam! - az utolsó pár szót, nevetéssel küszködve ejtette ki. Ahogy így belegondolt, egyre mulatságosabban festhettek. Bár nem igen segített a jelenlegi helyzetükben, és idő közben még Zsolt pólója is leszakadt, mi megint csak vonzotta a nevetési kényszerűséget. Mikor már minden összejött, nem bírta tovább, kitört belőle. Az igazat megvallva, belefáradt már a sok tanulásba, és aludni sem aludt jól. Ilyenkor pedig ötször olyan könnyen kapja el a kacarászhatnék, mint amúgy. A jóízű nevetés kezdte teljesen kinyírni rekeszizmát, levegőt sem kapott már, és még a feje is belefájdult.
- Shahahajnálohom... Sehigétséhég... - nyöszörögte, mikor már csak a Levitás évfolyamtársának lába adott támasztékot, és akadályozta meg abban, hogy a földön fetrengjen.
Úgy egy perccel később azonban, kifejezetten hirtelen, és igencsak váratlanul, abbahagyta a röhögést, majd halálosan higgadt képpel felugrott. Mikor már stabilan állt, végignézett a jelenlévőkön, és ismételten hangszálai értelmesen hallatszódó használatára nyitotta a száját:
- Mi bajotok? Mit néztek? - értetlenkedett összevont szemöldökkel, mint aki nincs tisztában vele, mi történt az imént.
Szál megtekintése

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 25. 02:39 | Link

A szappany, és egy kis váratlan fordulat Rolleyes

Míg Mary el volt foglalva a hülyeségeivel, és mindenét szétröhögte a földön fetrengve, csak úgy zajlottak körülötte az események. Mire magához tért, Ron már sehol sem volt. Négyen álltak hát, a létszám ellenére azonban nem kapott választ kérdésére. ~ Na jó, azt hiszem, jobb lesz szellemileg is itt maradni, nem csak fizikailag. Mi van itt? Hová tűnt Ron? Hogyhogy Adri még nem kaszabolt le senkit? ~ Tűnődik. Azonban a párbeszéd nem ér véget, Mary félig felvont szemöldökkel, és immár karba tett kézzel hallgatja a jelenlévőket. Elég érdekesnek titulálta a Zsolt és Leonie között történő párbeszédet, inkább Zsolt felől, mint Leonie részéről. Persze mindkét részről az volt, kétségtelen. Főleg, ha cseppet lemarad az ember. Inkább filmbeillő jelet volt, mintsem életben történő, tizennégy évesektől. ~ Mary, nem elkalandozni, maradni! ~ Parancsol magára szigorúan, majd figyelmesen, gondolataiban ugyanazokat a szavakat fogalmazza meg, kórusban a kimondóval. Így jobban tud figyelni, és még fel is fogja, mit mond a másik. Az esély is kisebb, a lemaradásra. Feltéve, hogy tudja tartani magát az elhatározáshoz. Mindig így szokta. Mikor bejön, mikor nem. És most remélhetőleg bejön, mert kíváncsi, miről maradt le. Habár abban nem biztos, hogy elejtenek infókat, például arról, hogy melyik fekete lyukba veszejtette Adri Ront, vagy hogy miért tart még mindig a sztriptízbemutató. Ennek ellenére fülel, akár egy kiskutya. Vagy jobban, mert a kutyák fülelés nélkül is meghallják a legapróbb neszeket. És bár ezek nem épp nevezhetőek apró nesznek, figyelni azt kell, hogy némely szó esetlegesen kizökkentse mélázásából.
Ami a sztriptízbemutatót illeti, ugyan messziről érezhető az irónia, de meglepik Adri szavai. Nem nézte volna ki belőle, hogy ilyen is kitelik a lánytól, még akkor sem, ha százszázalékos gúnyolódás, amivel Mary tisztában volt. Nemsokára Ron is felbukkant, amit Mary nem igen értett. Ha az előbb elment, mit keres ott megint? Meggondolta volna magát?
- Na, ezt most miért? - dönti meg fejét, és végtagjait lengetve, mindenféle különösebb mimika nélkül néz a srácra. Nem felháborodott, értetlen, inkább természetes, nyugodt, lazít arcszerkezetén. Inkább kifejezéstelen, mintsem haragos. Kérdésére ezúttal kap választ, hamarabb, minthogy a fiú felfoghatná, ez neki szólt. Vagy hogy mit mondott egyáltalán, sőt, mondott-e bármit is.
- Nem fogom, megígérem. - mondja, de csak az után, hogy visszavette az őhozzá tartozó fontos tárgyat. Az újonnan visszatért személy monológja második fele közben teszi el pálcáját, figyelmesen hallgatva a fiút. Meg is lepik az elhangzottak, függetlenül attól, hogy egyet ért. Vagy pont azért.
- Jó meglátás. - biccent, majd jobb kezét a fiú felé nyújtja, eshetőséges kézfogás gyanánt. - Én benne vagyok. Hogy Markovits lökne le a seprűdről, a gurkó belédrepülésének reményében! - kiált fel hirtelen, s szinte azonnal. Hogy miért pont ez bukott ki belőle? Na azt a jó ég tudja, de a lényeges nem ez, sokkal inkább az ok.
- Mi folyik itt? - kérdi haragosan, ami nem csoda, hisz fejét, nyakát, vállait, egész felsőtestét, sőt, lábai némely részét teljesen beborította valami jéghideg, mégis égető, ragacsos, lassan folyó, és vastag trutymó. Ami alapvetően nem zavarná annyira, ha nem érezné úgy, hogy összehúzza bőrét, és kezdené szép lassan összezsugorítani az egész lányt.
- Na jó, nem valami alacsony a fájdalomküszöböm, sőt, de ez már tényleg kezd fájni... Mi ez? És honnan jött? Azon kívül, hogy a fejem fölülről... - kérdi ingerülten. Mivel fejét lehajtotta, arca megúszta a találkozást néhány cseppel. A lány viszonylag távol állt a többiektől, és mikor körbenézett, megállapította, hogy a többieknek nem volt szerencséjük megismerkedni a nyálkával.
- Áu! - nyögte, mikor valami nagy, és erős fémvödör ütközött össze fejével, majd csörömpölve a földdel is. Látása kissé elhomályosult, de szerencsére teljesen nem hagyta el.
Szál megtekintése

Erkély - Mary Glotter hozzászólásai (3 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint