34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 29. 21:47 | Link



A vacsorát - mint mindig - egyedül töltöttem. Jó, ültek mellettem, de szinte észre sem vett senki. Én sem szóltam hozzájuk, ezért ők sem hozzám. Ez most már nagyon aggasztó. Rossz, hogy nincs legalább egyetlenegy barátom. A reggelit és az ebédet is csendben, magányosan szoktam elfogyasztani. Miután végzek az evéssel rendszerint visszatérek a Gólyalakba és olvasok. Bizony. Már öt éve járok ide és még a Gólyalakban lakom. Mivel nem kértem még meg senkit, hogy hadd költözzek már be mellé, nincsen rendes szobám. De néha ők is felkereshetnének engem, nem? Miért mindig kell hozzájuk igazodnom? Ah, mindegy... Be kell látnom, hogy én magányosan fogok meghalni.
Mivel már nem is a könyvemre figyelek,(bizony, könyvet olvastam, már megint) felkelek az ágyikómból és azon kezdek gondolkodni, hogy mit is csináljak. Mindjárt takarodó, de nem vagyok álmos. Nincs kedvem itt lenni, de ha elkapnak... á, nem kapnak el. Tízre visszaérek. Gyorsan felhúzom a lábamra a cipőm és már el is indulok. Még nem tudom, hogy merre menjek, mert egy csomó hely van, ahol még nem jártam. De... talán az erkély jó lesz. Szerencsére a kék színű meleg pulcsi van rajtam, amiben egyáltalán nem fázom. A hajamat kicsit megigazítom az ujjaimmal, mert lehet, hogy találkozni fogok valakivel és akkor nem szeretnék rosszul festeni. Báár... ha bárkivel is találkozok az vagy le fog pottyantani, vagy egy prefi lesz, aki visszaküld a hálóba. Esetleg tényleg találkozok egy olyan egyénnel, aki szívesen csevegne velem. Á, ez kizárt.
Ekkor meg is érkezem az erkélyhez. Kinyitom az ajtót és a huzat miatt a szél a hajamba kap. Gyorsan becsukom, mert nem akarok nagy hangzavart kelteni. Odasétálok a korláthoz és Bogolyfalvát kezdem kémlelni.
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 30. 16:40 | Link

Melegszendó

Ismét a takarodó idejéhez közeledve indult meg Amira kifelé. Mostanában sűrűn tartózkodik éjszaka kint, visszatért az éjjeli bagoly énje. Előre látta, hogy tesz majd egy prefektusi sétát is, ezért a készülődés során vastag pulcsijára kitűzte a jelvényét. Haja finom hullámokban omlott a vállára, a sminkje pedig teljes mértékben igazodott a ruhájához, azaz csak vékonyan kihúzta a szemét, és ajkára is világosabb árnyalatú rúzs került.
Ecset és Leo a szobában maradtak. Jó kisgyerekek módjára lefeküdtek aludni, hosszú napjuk volt. Jártak minden felé a gazdival, és sokat játszottak. Ennek egyébként a lány eléggé örült, ugyanis sűrűn rosszalkodnak ha nincsenek lefárasztva.
Mira célirányosan az Erkély felé sétált, normál tempóban. Csak elvétve futott össze pár diákkal, akik már a körletükbe igyekeztek. Egy rossz szava nem volt senkihez, eléggé el volt amúgy is gondolkodva. Nem ment haza ebben a szünetben, és átfutott az agyán, hogy talán mégis haza kéne látogatni egy kis időre. A tanév közben járt otthon, de akkor csak az anyjával töltötte az időt. A testvéreit is régen látta már, kivéve Maxie-t.
A nagy elmefuttatás közepette alig vette észre, hogy megérkezett az erkélyhez. Megállt az ajtó előtt, és fejcsóválva lépett ki a hűvösre. Egy srác teljes nyugodtságban támaszkodott a korlátnál. Körülbelül három perce lett volna rá, hogy visszafusson a hálójába, ha nem akar büntetést.
Egy szó nélkül támaszkodott mellé, és ugyanúgy a falut kémlelte, mint a srác.

Ruha
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 30. 19:51 | Link



Talán vissza kéne menni a Gólyalakba, hiszen mindjárt takarodó és nem akarom, hogy elkapjanak. Az, az nem én lennék. Még soha sem szegtem meg szabályt és nem is akarok. Vagyis... de, igen! Én nem akarok örökre ilyen kis nyomi maradni, aki mindent betart, mindig engedelmeskedik. Meg akarok változni! De félek, hogy akkor egyáltalán nem fognak elfogadni az emberek, ha olyan lennék, mint egy rellonos. Lehet még a saját házam is kiutálna. Istenem, még most is milyen szerencsétlen vagyok! Nem tudom eldönteni, hogy mit akarok. Ah, utálok itt lenni.
Ezek a gondolatok cikáznak a fejemben, míg a falut bámulom. Március vége van, de még mindent hó borít. Így egész szép a falu. Már régen jártam ott, pedig a Pillangó-varázsban nagyon finom zöld-teát árulnak. Mmmm... imádom. Ekkor lépteket hallok és mire megfordulok, már be is lép egy egész csinos lány. Jut eszembe. Még sosem volt barátnőm és ez is olyan gáz. Még szerelmes sem voltam. Mégis milyen életem van nekem?! Ha?! Mivel érdemeltem ki ezt?! Visszafordulok és továbbra is a falut kémlelem. Hallom, hogy a leányzó egyre csak közeledik, ám ekkor mellém ér és ő is a falut kezdi vizslatni. Talán meg kéne szólítanom, de nem tudom, mit is mondhatnék.
 - Szi...szi...szia. - köszönök kicsit félénken. Ah, légy már férfi! Teljesen dedósnak fog nézni! - Yannicknak hívnak. Újvári. Te biztos Amira vagy. Már láttalak a folyosón. -
Ajaj, ő prefi, simán megbüntethet. De nem érdekel. Laza vagyok, nagyfiú vagyok, menő vagyok.
 - Rellonos vagy. Kérhetek tőled valamit? Őőő... - próbálom összeszedni a gondolataimat. - Segítenél nekem megváltozni? Szerintem azt sem tudod, hogy ki vagyok, pedig már öt éve idejárok és kiszeretnék tűnni. Nem akarok többé a kis magányos nyomi gyerek lenni.
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 30. 23:33 | Link

Melegszendó

Unalmas a Sárkányfészek, Kristóf nélkül pedig pláne. Valószínűleg ezért jár gyakran kint a lány, ilyenkor pedig a rosszalkodók eléggé ráfaragnak. Már ha nem kerüli el Mira figyelmét, mint ahogy majdnem Dávid és Vanília.
Az erkélyre bizony nem csak azért érkezett, hogy friss levegőt szívjon. Egyszerűen pont megfelelő helynek gondolta ahhoz, hogy rossz példát mutasson, és elszívjon egy szál cigit. Bianca miatt a szobájukban kevesebbszer gyújt rá, ami az utóbbi időben szokatlan, hiszen kezd erre a csúnya dologra visszaszokni, és jobb esetben naponta gyújt rá.
Mivel nem volt egyedül, várt gy picit. A srác mellé dőlt, és bámult ki a fejéből. Pár másodpercig. Aztán végül is a valamit valamiért elven rájött, hogy ha nem bünteti meg az idegent, akkor ő sem fogja senkinek elmondani, hogy prefktus létére mit csinált. Előhúzta zsebéből a gyújtót és a cigit, már a harmadik slukknál tartott amikor a mellette álló megszólította.
-Ühüm -hümmögött csak válaszképpen. Na igen, azért a legtöbben ismerik, van elég sok hely, ahol összefuthattak a nevével, vagy akár már vele is. Igazándiból a Yannick gyerek pontosan hidegen hagyta, előre látta, hogy a nevét sem fogja megjegyezni. Csak szívta tovább a cigijét, nem foglalkozva azzal, hogy a srác biztos valami üdvrivalgást vár, amiért megismerték egymást.
Ahogy tovább magyarázott, már Mira nem bírta, és hangosan felnevetett. Ez a nevetés dolog annyira "jól" sikerült, hogy köhögni kezdett tőle és a cigitől, szóval a maradék a szálból le lett pöckölve az erkélyről.
-Nem vagyok a jótündér keresztanya a mugli mesékből -megcsóválta a fejét. Az előbbi nevetőgörcsből egy pillanat alatt váltott teljesen komoly arcra, és ezzel a lendülettel le is ült egy hozzá közeli székre. Köhögött még párat, majd a srácra emelte tekintetét.
-Egyáltalán mit vársz tőlem? Hogy menjünk el a hotelbe, hogy aztán tudj mesélni és "menő" legyél? -a menő szócskánál idézőjeleket mutatott a levegőben, és egyébként tényleg nem értette, hogy pontosan mit is vár el tőle a srác. Ebbe a verzióba biztos nem ment volna bele, habár az Edictum tuti lehozta volna a pletykarovatban, és hoppá, máris hírneve van.
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Yannick
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 31. 00:09 | Link



Kezeimet a zsebembe mélyesztem, mert kezdek kicsit fázni. Ami nem meglepő, hiszen majdnem olyan hideg van, mint januárban, pedig hamarosan április, a második tavaszi hónap. Már nyílnia kéne a virágoknak, a madaraknak visszaköltözni, a napnak pedig sütni. De erre szerintem még egy jó ideig várhatok. Már elegem van a télből. Mindig is utáltam azt az évszakot. Olyan fehér és hideg. Akkor inkább a tavasz, ami kicsit ravasz, mert sosem lehet tudni, hogy eső fog esni, vagy hét ágra fog sütni a nap. Kiszámíthatatlan. Olyan mint... hát nem, nem olyan mint én. Bah, inkább ebbe nem megyek bele, mert megint felhergelném a magam, amit nem szeretnék. Szinte mindennap csak magamat ócsárolom, hogy milyen béna vagyok. Elég volt! Végre tennem kéne valamit, hogy ez elmúljon. Igen, tenni is fogok! Oké. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem így lesz. Ugyanúgy tanulni fogok és ugyanolyan csendes leszek. De hát ez vagyok én. Megtudnék változni, csak félek, hogy milyen lenne az ÚjYannick. De akkor biztos ismerné mindenki a nevem, mert akkor úgy viselkednék, mint egy rellonos. Akit csak a rossz dolgai miatt ismer az egész suli. Akitől mindenki fél. Akinek lenne egy-két haverja. Ez a Yannick soha nem fog eljönni, ebben biztos vagyok.
Ekkor nyílik az ajtó és belép rajta egy nagyon szép lány. Ismerősnek tűnik. Ahogy közelebb jön, észreveszem, hogy Amira Loveuarddal van dolgom, aki arról híres, hogy milyen sok pasija van/volt. Mindenki híres valamiről, csak én nem. Azt sem tudják, hogy létezem. Szóval ez a lány ugyanúgy nekitámaszkodik a korlátnak és rágyújt egy cigire. Cigaretta. Még soha sem próbáltam ki, mert károsítja a szervezetet. Rákot okozhat, amit én nem akarok. De egyszer ezt is ki kéne próbálnom.
Egy kis ideig azon gondolkodom, hogy leszólítsam-e a lányt, de végül az igen mellett döntök. Miután bemutatkozom, csak annyit mond: ühüm. Gondolhattam volna, hogy nem akar velem beszélgetni. Ki akarna velem dumálni? Megforgatom a szemeimet, majd folytatom. Miután befejezem a mondandómat, Amira nevetni kezd. Megvakarom a fejem és egy nagy levegőt veszek. Ne merj elérzékenyülni! Természetesen rosszul esik, hogy kinevet, de muszáj ezen (is) túl tennem magam. Ha azt akarom, hogy segítsen, azt is fogja csinálni. Muszáj lesz neki, mert az ÚjYannick akaratos lesz.
 - Talán. De itt is elmondom. Tudom, hogy nem fog érdekelni, miért is érdekelne? De senkivel sem tudom megosztani a gondolataimat, pedig muszáj, mert egyszer felrobbanok. - mondom csendesen. Helyet foglalok az előtte lévő széken és folytatom. - Te nem tudod milyen érzés, ha senki sem tudja, hogy ki vagy. Ha senki soha meg nem kérdezi, hogy "mi újság?" Ha átnéznek rajtad az emberek, mert sosem mersz megszólalni, ugyanis félsz, hogy kinevetnek. Ha sosem mondod ki azt, amit gondolsz. Ha semmibe vesznek és csak arra kellesz, hogy megcsináld a másiknak a házit. Nos, én ilyen vagyok és szeretnék erősebb lenni. Megváltozni, mert nem akarok örökre ilyen lenni. Más akarok lenni, egy igazi rellonos, aki kemény és minden hidegen hagyja, de beszól a másiknak, ha kell. - miután végzek ránézek a lányra, majd ennyit mondok: - Kérlek.
Hozzászólásai ebben a témában
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2013. március 31. 00:44 | Link

Melegszendó

Különös, amikor valaki egy ismeretlen által okozott nevetőgörcs-cigifüst félretüdőzésébe akar belehalni. Még nem volt kész rá a prefektus, hogy ilyen módon -vagy másképp- elhagyja a kis világát, bár tutira visszatért volna szellemként.
Nem igazán értette, hogy mi a problémája a fiúnak, főleg azt nem, hogy miért kér segítséget ahhoz, hogy kitűnjön. És egyáltalán miért pont tőle? Tudhatná már, hogy ha nem a legjobb barátja, vagy a szerelme, akkor elmehet a fenébe. Meg is mondta a véleményét az egészről, de azért a kíváncsisága nem hagyta nyugodni, és rákérdezett, hogy mit várna tőle.
Átfutott az agyán, hogy ha már Maryvel is kivételt tett, esetleg még Yannick is belefér... A lány igazából csak azért került Mira kezei közé, mert látta benne az ismerőset, és ezt nem akarta veszni hagyni. Főleg mivel tanoncka eggyel a csárdában ismerkedett meg ahol minden bizonnyal szétkapták volna a bicegő kislányt.
-Óh! A végén még elbőgöm magam -gúnyos hangneméhez ilyen arckifejezés is társult. Nem tudta eldönteni, hogy röhögje képen, vagy sajnálja amiért ilyen. Mivel mindenki magáért felelős, inkább az utóbbira jutott. Aztán tovább hallgatta a szövegelést.
-Oké. Befogtad? -szemöldökét felvonva pislogott pár másodpercig rá. Na mintha a kérlek annyira hatásos lenne. Mira nagyot sóhajtott mielőtt szólt volna. Egyébként nehezére esett kigondolni, hogy mit mondjon, ugyanis általában nem alacsonyodik le senkihez annyira, hogy hosszabban jártassa a száját.
-Most komolyan, nem elsős vagy, akinek nem volt még esélye rá, hogy megmutassa milyen is tud lenni. Nem én vagyok az egyetlen rellonos, és mellesleg...van jobb dolgom is, mint az ilyen elesetteket pesztrálni. Menj el a pszichológushoz, ő biztos tud veled kezdeni valamit -nemes egyszerűséggel megvonta a vállát, és az égre emelte a tekintetét.
Egyszer ő is ilyen volt. Vagyis nem egy nyuszi, de egy senki. Főleg amikor még nem jártak iskolába... Ahogy megszabadult a testvérétől akkoriban, úgy nőtt az önbizalma, és lett az, aki most. Percek teltek el így, hogy csendben hallgatott, és gondolkodott. Talán mindenkinek jár még egy esély.
-Tudod mit? Látom benned, hogy akarod. Érdekes, de beszéltél hozzám, szóval annyira mégsem lehetsz félénk. Benne vagyok, egy igazi főhőst faragok belőled -mondandója közepe felé járva nézett csak a vele szembe ülőre, pislogás nélkül állta a tekintetét.
-De baromi keményen megfoglak dolgoztatni -tovább nem akart ott maradni, fogta magát, és felkelt. Az ajtóhoz sétált, de mielőtt kilépett volna, még megtorpant.
-Ó és holnap keress meg a büntetésed ügyében -rákacsintott a fiúra, és tovább indult.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint