Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

Szerencsésen sikerült befejeznem a vizsgaidőszakot, azt kell, hogy mondjam, jól teljesítettem. Nem zártak le mindenből kiváló érdemjeggyel, de nem is baj, nem törekszem a tökéletességre: odabent béke uralkodik bennem, a teljesítményemmel elégedett vagyok, sokat fejlődtem és összességében ez egy nagyszerű év volt! A zsebemben lapul a frissen megkapott bizonyítvány, amit jön is velem haza holnap Szalamandrára. Jó lesz végre egy kicsit otthon tölteni pár hetet a családommal, feltöltődhetek a Gyülekezet imaházában. Édesapám mindig annyira motiváló tud lenni, hihetetlen meglátása van a világról. Egy napon én is pont olyan prédikátor szeretnék lenni, mint Ő!
Én egy szerencsés ember vagyok, csodálatos családom van, egészséges vagyok és boldog, ettől több nem is kell.
Úgy döntöttem, hogy az enyhe tavaszi időre való tekintettel magamhoz veszek egy csésze jó meleg teát és az erkélyen fogyasztom el a körleten kívül. Mindig jó meghallgatni mások érzéseit, örömét, bánatát és az iskolai közös erkély kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy szocializálódjon az ember.
Útközben meglepően sokakkal találkozom, többen sietnek, hogy a ma esti vonathoz még kiérjenek a faluba.
Megúszom, hogy köztük lavírozva kiborítsam az aranyló nedűt, ahogy megérkezem az éppen rügyező erkélyhez.
- Mézga, hát szia! - Köszöntöm levitás barátom, ahogy megpillantom. Arcomon széles mosoly, őszinte örömmel tölti el a lelkem, hogy láthatom.
- Mi újság? Vizsgák? - Kérdem tömören. Még ma beszélünk róluk, de holnaptól tényleg a pihenésé a főszerep.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=861048#post861048][b]Winkler Ábel Julián - 2023.03.20. 18:25[/b][/url]

Szerencsésen sikerült befejeznem a vizsgaidőszakot, azt kell, hogy mondjam, jól teljesítettem. Nem zártak le mindenből kiváló érdemjeggyel, de nem is baj, nem törekszem a tökéletességre: odabent béke uralkodik bennem, a teljesítményemmel elégedett vagyok, sokat fejlődtem és összességében ez egy nagyszerű év volt! A zsebemben lapul a frissen megkapott bizonyítvány, amit jön is velem haza holnap Szalamandrára. Jó lesz végre egy kicsit otthon tölteni pár hetet a családommal, feltöltődhetek a Gyülekezet imaházában. Édesapám mindig annyira motiváló tud lenni, hihetetlen meglátása van a világról. Egy napon én is pont olyan prédikátor szeretnék lenni, mint Ő!
Én egy szerencsés ember vagyok, csodálatos családom van, egészséges vagyok és boldog, ettől több nem is kell.
Úgy döntöttem, hogy az enyhe tavaszi időre való tekintettel magamhoz veszek egy csésze jó meleg teát és az erkélyen fogyasztom el a körleten kívül. Mindig jó meghallgatni mások érzéseit, örömét, bánatát és az iskolai közös erkély kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy szocializálódjon az ember.
Útközben meglepően sokakkal találkozom, többen sietnek, hogy a ma esti vonathoz még kiérjenek a faluba.
Megúszom, hogy köztük lavírozva kiborítsam az aranyló nedűt, ahogy megérkezem az éppen rügyező erkélyhez.
- Mézga, hát szia! - Köszöntöm levitás barátom, ahogy megpillantom. Arcomon széles mosoly, őszinte örömmel tölti el a lelkem, hogy láthatom.
- Mi újság? Vizsgák? - Kérdem tömören. Még ma beszélünk róluk, de holnaptól tényleg a pihenésé a főszerep.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=861181#post861181][b]Mészáros Z. Csongor - 2023.03.23. 08:28[/b][/url]

Nem állítom, hogy kifejezetten ráfeküdtem erre a vizsgaidőszakra. Tudom, tudom, levitások szégyene vagyok, hogy nem hajtottam mindenből a kiválóra, de egy csomó minden annyira nem tud érdekelni, hogy nem volt kedvem órákig magolni egy vizsga kedvéért. Így is mindenből legalább elfogadhatóval átmentem, apuék büszkék lesznek rám, főleg azokra a tárgyaimra, amikből mégis sikerült egy-egy kiválót bezsebelnem. Olyan fura érzés hazamenni. Mármint nagyon hiányzik a farm, és még
jobban a családom, de kiszakadni a megszokott hétköznapokból... nem egyszerű. Biztosan ez érzelmi stressz váltja ki belőlem, hogy elindul egy dalkezdemény. Így szokott ez lenni, általában valami kellően nagy érzelmi változás motivál arra, hogy új dalokat írjak, de szerintem ez pontosan így van rendben. Ilyenkor aztán nincs mit tenni, gitár a hátra, notesz a kézbe, és irány keresni egy csendes helyet, ahol tudok dolgozni az új szerzeményen.
Nagyjából húsz percem van egyedül, ez arra elég, hogy kialakuljon a hozzávetőleges hangzásvilág. Gyors jelzésekkel vésem fel magamnak a formálódó akkormdenetet, mielőtt elkezdek a dallamvezetéssel szöszölni. Valamiért általában előbb születik meg a zene, mint a szöveg, aztán persze a dallamon finomítok még, hogy passzoljon majd a sorokhoz. Most ilyesmire nincs időm, mert kedves navinés barátom bukkan fel az ajtóban.
- Hát szia! - mosolygok fel rá. Annyira aranyos ez a srác, hogy majdnem bármikor képes jobb kedvre deríteni. - Köszönöm kérdésed, idén sem sikerült megbukni. Lehet, akkor megvertek volna a többiek, vagy nem tudom - vonom meg vigyorogva a vállam. - A legrosszabb is elfogadható, de nekem megfelel. Neked milyen volt az elmúlt pár hét?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=861320#post861320][b]Winkler Ábel Julián - 2023.03.26. 00:26[/b][/url]

Én úgy gondolom, hogy nagyon szerencsés volt ez az év, és mivel a maximumot hoztam ki magamból, ezért ennél jobb nem is lehetett volna. Persze, ha a tökéletességre törekszik az ember, akkor mindig van feljebb, de én nem gondolom, hogy ekkora nyomást kellene helyezni magára az embernek. Legyél a lehető legjobb önmagad, figyelj az igényeidre és arra, hogy milyen vagy másokkal, és a világ meghálálja. Egészen máshogyan fog sütni a nap, ha érzed, hogy megtölti a lelked és táplálkozol belőle.
Ezért is jöttem ki az erkélyre, hogy magamba szippantsam az utolsó napsugarakat, a friss tavaszi levegőt és szünet mindsettel induljak haza a családomhoz.
Mézga is bizonyosan hasonló okokból jött ki a gitárjával, egészen más ilyen miliőben írni, mint egy sötét szobában.
- Tetszik, amit az előbb játszottál. Mi volt az?- Kérdem érdeklődve pislogva. Remélem, hogy nem zavartam meg nagyon, figyelem a reakcióit. Hallottam már olyat, hogy valaki soknak tart, de nem tehetek róla, ez vagyok én. Azért persze próbálkozom, én tényleg.
- Örömmel hallom, gratulálok! - Felelem nevetve. Biztos voltam benne, hogy nem bukik meg, hiszen levitás. Nekem meggyőződésem, hogy ők képtelenek rá.
- A levitában szerintem rituális emberáldozat van azokra, akik rontják a tanulmányi átlagot. - Helyeslek bólogatva, majd megeresztek egy félmosolyt jelezvén, hogy ez a vicc helye volt.
- Én is kaptam egy elfogadhatót, de többnyire K-t és V-t. Én is teljesen elégedett vagyok, és örülök a szünetnek. - A legnagyobb dicsőségem, hogy megdicsérték az éneklő dementorokról szóló esszém SVK-ból.
- Holnap indulok haza Szentegyedre, nagyon várom már. Elmegyünk együtt a családdal a hegyekbe feltöltődni. - Magyarázom izgalommal a hangomban. Azok a legjobb programok, amikor csak mi négyen vagyunk és rengeteg időt töltünk együtt, miközben foglalkozunk a lelkünkkel és varázserőnkkel. Ezektől mindig jobban indul az új tanév, szinte kicserélve érzem magam.
- Neked mi a terv? - Érdeklődöm fejem kissé oldalra biccentve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=861471#post861471][b]Mészáros Z. Csongor - 2023.03.28. 13:04[/b][/url]

- Csak egy készülő kezdemény. Egyelőre még leginkább semmi. - De azért persze örülök, ha tetszett neki, mert az azt jelenti, hogy már most felismerhetően jól hangzik. Vagy legalábbis neki. Egyelőre ennél többet nem szeretnék belőle mutatni, mert ilyenkor mindig attól félek, hogyha idő előtt lát nyilvánosságot elveszik az a varázsa, amit egyébként látok benne. Mert a zene szerintem pont ugyanolyan varázslat, mint az, hogy egy pálcával hadonászva képes vagyok hajmeresztő dolgokra.
- Igazán köszönöm! Mindenesetre nem szeretném kipróbálni ezt a titkos rítust. Hacsak nem én vagyok az, aki áldoz. - Persze amúgy tök nem, mármint soha nem lennék képes bántani senkit szerintem. És elég visszás is lenne, ha pont én akarnék bárkit megkövezni. Én, a lustaság tankönyvi példája. - Ne de úgy látom, neked sincs okod panaszra! Főleg, ha te is örülsz - villantom meg a kedvenc mosolyom. Többféleképpen is tudok ám mosolyogni, de ilyen kis kedvesen-barátságosan szeretek a legjobban.  
- Ne is mondd, tök jó lenne ha tudnánk kicsit lazítani. De nálunk ilyenkor van igazán szezon, szóval szerintem dolgozok majd. Mármint ne érts félre, ez nem olyan igazi munka, ami gyötrődéssel jár, csak mégis, eléggé helyhez köt. - Most már semmiért sem cserélném el az életem. Mikor leköltöztünk a farmra, mindenkit elátkoztam, hogy érezzék, mennyire nem kedvelem ezt a szituációt, de azt hiszem, Apáék mindig is jobban ismertek engem, mint én magam, és ők már akkor is tudták, hogy imádni fogom. - Ha gondolod, nézzetek be ti is. - Szerintem ezt mindenkinek receptre kéne felírni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=861923#post861923][b]Winkler Ábel Julián - 2023.04.01. 23:20[/b][/url]

Azt hittem, hogy többet fog mesélni a szerzeményéről. De megértem, hogy amíg nincs kész, addig nem mutogatja, elvégre még sokat változhat a mű.
- Biztos klassz lesz, majd mutasd meg, ha készen van. - Felelem bátorítva. Én sosem tudnék zenét írni a zongorámon, ahhoz nagyon kevés gyakorlatom van. Amennyit volt lehetőségem az utóbbi időben játszani rajta, örülök, ha normálisan tudok kottát olvasni.
- Hehe, azt elhiszem. A másik oldalon mindig jobb állni. - Ezzel a viccel azért eléggé súrolom a határt, de nem vezérel rosszindulat. Néha nem is tudom, hogy hogyan lehetnék olyan, hogy ne lógjak ki a többiek közül, de megtartsam az értékrendet, amiben felnőttem.
Helyeselve bólogatok arra, hogy örülök. Bizony, keményen megdolgoztam ezért az eredményért, igaz lehettem volna elszántabb, de így is elégedett vagyok.
- Oh, sajnálom. Azért remélem fogsz tudni egy kicsit kikapcsolni is, az ráfér az emberre két tanév között. - Számomra nagyon fontos a feltöltődés, anélkül igencsak nehezen bírja az ember a gyűrődést. Meg ez nem is mindig szórakozást jelent, nagyon sokszor elmélkedést a mindennapokról, a világ és önmagad kapcsolatáról.
- Örömmel meglátogatunk, ha nem zavarunk! Köszi a meghívást! Még megkérdezem otthon, hogy mit szólnak hozzá. - Felelem mosolyogva. A szüleim mindig is támogatták, hogy barátkozzunk más családokkal, így szerintem maximum csak a szabadidő szólhat közbe.
- Képzeld, Geri jövőre elsős lesz! - Újságolom büszkén. Nagyon örülök, hogy az öcsém is végre a közelemben lesz. Szerintem ő is navinés lesz, akárcsak én!
- A húgaid mikor is kezdik a középfokú tanulmányaikat? - Kérdem érdeklődve pislogva.