36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 16. 20:58 | Link

Ronald

Szóval a mai nap az olyan, hogy van valami a levegőben, amitől lehetetlen leállnia a pörgéssel. Talán a vizsgaidőszak teszi. Valószínű, hogy valami nem jól működik az agyában, ugyanis ahelyett, hogy stresszelne, aggodalmaskodna, görcsölne, teljesen felszabadult és gondtalan. Mondjuk, a tanulással sem törődik igazán, nem sokszor látni könyv felett görnyedve. Öhm… hát most sem éppen hat kiló tananyaggal az oldalán tűnik fel.
Piros harisnyában, citromsárga hosszú pólóban, és elmaradhatatlan mamuszában vágódik ki az erkélyajtón. Mintha legalábbis óriás vakond üldözte volna idáig, bevágja maga mögött az ajtót, és térdeire támaszkodva kifújja magát. Egy fél pillanattal később viszont kiegyenesedik, és felkiált.
-Megjöttem! – Kitárja karjait, és elneveti magát. Igazából eszébe sem jut, hogy esetleg valaki más is lehet idekint a hidegen kívül. Merthogy az van, meg ahogy körbepillog… hoppá! Hiszen ő… Ő az!
-Végre megtaláltalak! – Pár ugrással (pici termetéből kifolyólag szüksége van erre) ott terem a srác előtt, és belevetődik a nyakába.
-Annyira hiányoztál! Már azt hittem, sosem látlak többé! – Még pár könnycseppet is elmorzsolna, de rendíthetetlen jókedve miatt inkább megmarad a nevetésnél. Bő fél perc után, ha ugyan addig nem kap egy maflást, lekászálódik Ronald nyakából, és rávigyorog.
-Azt mondtad, hogy két hetet leszel távol, erre már egy hónapja nem hallok felőled semmit! Te kerülsz engem? – Vonja kérdőre őt rögvest, nem is hagyja, hogy megszólaljon. Bár az is elég valószínű, hogy az ismeretlen köpni-nyelni nem tud a kis vörös törpe akciójától. Merthogy Leonienak egyébként fogalma sincs róla, ki ez az úriember, de azért egész jól elvan, nem? Néha szeret kicsit bolondozni.
-Az egész azért van, mert véletlenül túlöntöztem a páfrányodat? Azt mondtad, nem zavar! – Ideje lesz leállítani, mielőtt igazán belelendül… vagy ha Ronald fel tudja venni a fonalat, akár még érdekes reakciót is produkálhat minderre.
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 16. 21:28 | Link

Leonie

Nem rég érkeztem meg a faluból, de még mindig a gondolataimba merülve, céltalanul csatangoltam a kastélyban. Nem hagyott nyugodni a tudat, hogy már megint nem a tanuláson jár az eszem. Ebben a hidegben is csak én vagyok ennyire elvetemült, hogy egy nagy túrát tegyek a közeli hegyekbe. Most aztán jól átfáztam.
Hiába van rajtam barna meleg sapka, kötött pulóver, na meg kesztyű és sál is, nem is beszélve a bakancsom hangos csattogásától, ami felveri a kastélyt.
Valami még mindig nagyon bánt, muszáj újra kitisztítani a fejem.
Hirtelen meglátok egy üres erkélyt. Kilépek az ajtó, még egyszer visszanézek, nem jön -e valaki.
Mi ez? Miért kerülöm a többieket? Kicsit kivagyok. Na ne, ez nem igaz. Nagyon is kivagyok akadva a tegnapi nap miatt. Miért is áltatom magam? Nóra már a múlté, nem tehetek róla, de kiábrándultam belőle. Már jó két hónapja véget kellett volna vetnem a kapcsolatunknak, de...
Ekkor egy nagy csattanással a hátam mögött kivágódik az ajtó.
Hirtelen nem értettem semmit. Egy mamuszos, piros harisnyás lány jelenik meg az ajtóban, rikító citromsárga pólóban. Nem mindennapi jelenség azt meg kell hagyni.
Ahogy elkiáltja magát:
-Megjöttem! Kitárt karral, tekintetét az ég felé emelve, piros pozsgás arcával igazi tünemény.
De a meglepetés most kezdődik. Hirtelen a nyakamba ugrik, majd feldönt, de két karomba zárom. Sok idő telik el mire a lány kiszabadul karomból, vele kacagok én is. Közben össze-vissza beszél, milyen régóta vár már rám. Egy pillanatra el is hiszem annyira a pillanat varázsa alatt vagyok.
Nem tudom ki ez a lány, a furcsa öltözködéssel, gyönyörű vörös hajával, de egy biztos, mellette az élet nem lehet unalmas.
Ahogy a gondolatom e tüneményre fókuszál, most, hogy láthatom teljes valójában, valami páfrányról, meg öntözésről beszél nekem.
Veszem a fonalat és megpróbálom tovább gömbölyíteni.
-Jaj drágán, ne is kérdezd. Fenn voltam a hegyekben és a tél elzárta a külvilágot előlem. De mond csak, mi is van azzal a páfránnyal?- kérdeztem mosolyogva. Nem tudom miért, de már nem éreztem annyira nehéznek a lelkem.
-Mondd csillagom, hová készültél ebben a szép ruhában?- nevetem el újra magam, miközben a vöröske- mert ugye még mindig nem tudom ki is ez a lány- körbe-körbe forog kitárt karokkal. Micsoda boldogság ül az arcán. Teljesen kipirult már. Félek megbetegszik, megfogom hát a kezét és két kezem közé szorítva rálehelek. Ránézek és csak annyi kérdek még:
-Nem fázol idekint?
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 16. 22:13 | Link

Ronald

Az tuti, hogy mikor Istenke az őrültséget osztogatta, egészen véletlenül megborította ennél a hölgyeménynél a flakont, azért sikerült ilyen hihetetlenre a kis vörös törpe. Mikor meg ilyen jó a kedve, pláne lehetetlen volna lelőni. Fura is lenne, valaki végigkergetné a kastélyon egy puskával a kezében. Mázli, hogy ez az úriember egészen jól fogadja a műsort, talán nem véletlenül eridonos ő is.
-A hegyekben? – Őszintén meglepődik a folytatáson, de azért nem hagyja magát. Túlságosan szeret színészkedni ahhoz, hogy ennyitől kiessen a szerepből.
-Te jetire vadásztál? – Vigyorogva vonja fel szemöldökét. Ronald nem tűnik egy olyan tipikus mészáros medvének. Végül is, a külső megtévesztő lehet. Leonie is picike és nagyon törékenynek tűnik, aztán közben… ömm… az is.
-Én mondtam, hogy elég egy szál tulipán is, nem muszáj pont jetifejed hoznod… de tényleg… hol is van? – Látványosan körbepillog, még a srácot is körbejárja, hátha megtalálja az említett ereklyét, de sehol semmi. Csak akkor vigyorog fel az ismeretlenre, mikor megkérdezi, mi van azzal a páfránnyal.
-Nem kaptad meg a levelem? – Próbál nagyon ártatlan arcot vágni, mintha tényleg takargatnivalója volna. – Tudod… amit rám bíztál, hogy gondozzam, amíg nem vagy itt… történt egy kis baleset. Épp kivittem sétálni, mikor egyszer csak jött egy sas! És puff! – Belecsap saját tenyerébe – Lecsapott, kikapta a kezemből! Ellopta tőlem! Ne haragudj! De ha hazamegyünk, ne nézz a szekrény tetejére, mert lehet, hogy ott lesz kirohadva, ha esetleg a kis tolvaj visszahozta azóta… - Lassan már maga sem tudja, miről beszél. Nem lenne nagy csoda, ha újdonsült barátja, merthogy már most tudja, micsoda pajtira lelt… szóval ha kedves ismerőse sem tudná követni az eseményeket.
-Feltűnt, hogy új a ruhám? – Nevet rá Ronra, miközben megpördül, hogy minden oldalról meg lehessen csodálni. – Csak azért vettem, hogy a kedvedre tegyek vele. Sikerült? – A vigyor akkor sem fagy le arcáról, mikor elkezdik melengetni a kezét. Sőt, inkább elkezd nevetni.
-De, fázom! – Mintha ez volna a világ legmulatságosabb dolga, úgy áll hozzá. Tuti szívott valamit.
-Szóval a Te hibád lesz, ha megfázom, ugye tudod? – Mondja rosszallóan, de nem adja jelét, hogy hajlandó volna beljebb fáradni a melegre.
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 16. 22:37 | Link

A hegyekben? Kaptam fel a fejem. Te jó ég, minek is mentem a hegyekbe? Tényleg élnek ott Yetik? Na ne... ezt senki nem mondta, döbbentem meg egy pillanatra, de hamar észrevettem, a kis vöröske csak szédít. Naná. Igaz nem vagyok nagy vadász, de talán a varázspálcámmal meg tudnák menekülni egy Yeti elől. De, hogy a fejét elhoztam-e szuvenírbe? Ezt biztos nem gondolta komolyan. Nevetek vele együtt.
-Nem kicsim, Yetivel nem találkoztam, de sajnos ebben a hidegben Tulipánra sem leltem, eddig a pillanatig. De láttam pár ritka madarat, mókust meg egy kecskét. Szerintem az legelte le a tulipánod.
Majd megint megdöbbentem, mikor elmeséli mi történt a páfrányommal. Te jó ég, nekem nincs is páfrányom, na meg, hogy sétálni vitte, hát azt ki is nézném ebből a cserfes lánykából.
Na de ahogy belecsapott a kicsi kezébe, ahogy a sas tenne, az már mindennél több volt. Nem bírtam már komolyan folytatni, elnevettem magam.
-Na de drágán, egye meg a fene azt a páfrányt, legalább nekem itt hagyott téged az a sas! De nem lepődnék meg azon sem, ha kiderülne, hogy kitömetted azt a madarat és az foglalja el a szekrény tetején a helyet.
Ahogy Leonie megpördül és mutatja új ruháját esik csak le az állam. Milyen törékeny ez a kicsi lány, és mekkora életkedv buzog benne. Legszívesebben és is pörögnék vele együtt, de egyenlőre megpróbálok két lábbal állni a földön.
-Hogy tetszik-e az új ruhád? Nagyon, sőt egyre jobban. Legszívesebben újra a karjaimba kapnám.
-Hátha fázol akkor tényleg én tehetek róla. Gyere menjünk beljebb, ne maradjunk itt a cúgban. Mintha azt mondtad volna, hogy ha hazamegyünk...
-Vagy tudod mit? Itt a sapkám, a kötött pulóverom is. Most melegíts te engem, ha már a lelkem felvidítottad.
Elkezdek vetkőzni, ha Leonie ebből sem esik ki víg kedélyéből és folytatja ezt a kellemes csevegést, akkor fázzunk meg mind a ketten, nem bánom.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. február 16. 23:11
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 17. 00:06 | Link

Ronald

Egészen elszontyolodik, amiért se jeti, se tulipán nincs. Ezt azért a legkevésbé sem lehet sikeres expedíciónak nevezni, szóval Ronald ne nagyon akarjon könyvet írni belőle. Kevésbé lenne sikeres, mint például Bear Grylls vagy a „Pokoljárás”.
-Szóóóval hoztál nekem ritka szép madarat? – Csillan fel a tekintete, és boldogan ugrándozni kezd. Már látja is lelki szemei előtt, hogy vesz majd egy csodaszép kalitkát, és abban fog lakni legújabb házikedvence. Talán még Trilliannel is összebarátkoznak. Remélhetőleg a nyuszmók nem lesz féltékeny…
-Gondolj bele, milyen szép is lesz madárcsicsergésre ébredni! Mintha tavasz volna! – Hát… ránézve a kis törpére, tényleg nem ártana, ha legalább pár fokkal melegebbet jósolt volna mára Meteorológus Mihály.
-Engem? Egy sas? – Mindkét kezét felemeli, és nekiáll feszíteni, mintha legalábbis valami testépítő stúdió reklámarca volna. Persze valószínű, hogy egy ilyen kampánnyal inkább elvesztené a vendégkört a hely…
-Ezt nézd meg! Ez nem sajtmártás ám! – Mutogatja alig létező izmait. – Úgy elbántam azzal a sassal! Felpattantam a seprűmre, és egy jól irányzott ütéssel a fazékba küldtem a madarat… - Bólogat nagy komolyan. – Senki nem szórakozhat a mi páfrányunkkal! – Csoda, hogy nincs benne az iskolai színjátszó csapatban. Bár ezt a színészi tehetséget akár a pályán is kamatoztathatná. A kviddicset mugli foci szintre lehetne hozni, bár egy felbukásnál kicsit rosszabb lenne lezuhanni a seprűről, csak azért, hogy büntetőt dobhassanak…
-Jajj, hát nem adhatod oda a ruhád! – Egy pillanatra megilletődik a hirtelen jött sztriptíz műsor láttán, de Ron annyira vicces fiúcska, hogy végül ezt is poénra veszi, és vigyorogva megböködi újdonsült ismerősét.
-Hiszen olyan kis csontos vagy! – Nicsak, ki beszél! – Téged még tuti hónapig etetne a gonosz boszorkány, mielőtt bedobna a kemencébe cipónak. – Sajnos kedvenc meséitől sosem tud megszabadulni.
-Nem akarom, hogy miattam megfázz, de tényleg… - Próbálja visszautasítani a melegebb ruhadarabokat, de a fenébe is! Cudar idő van idekint! Végül is csak felhúzza a srác pulóverét.
-Divatot teremtek! – Ugrándozik lelkesen. Amúgy is imádja, ha kétszer belefér a ruhába.
-Ezért ajándékot érdemelsz! Mit szeretnél? Lehet egy kívánságod! – Jelenti be jókedvűen, miközben odalépked az egyik fotelhez, és beleveti magát. Aztán mindjárt jöhet a kívánság: „Menjünk be!”
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 17. 18:09 | Link

Leonie



Mikor megkérdezte, hogy ritka szép madarat hoztam-e neki, felcsillant a szeme. Hirtelen úgy éreztem Ő megérdemelné, hogy tényleg kapjon egy szép énekes madarat. Milyen szép lenne látni gyönyörű szemében azt a pillanatot, amikor kalitkájába teszi kicsi, vörös énekes madarát. Épp olyan boldog lehetne, mint amikor én voltam a baglyom megkapásakor. Habár ez nem igaz, ez a Lány bármin túltenne örömében.
És amikor arról beszél milyen szép lenne a madárcsicsergés. A kis vörössel még én is szívesen mennék kirándulni, bár apró lábaival biztos lassan haladnánk.- gondoltam végig.
De olyan gyorsan alakul minden. Még, hogy az a sas, meg az izmai.
Ebből a csinos karból maximum egy kedves sas simogatásra tellene, de ahogy belegondolok szívesen lennék a sas helyébe.
-Tudod mit kedvesem. Ha ennyire szeretsz repülni, hogy a sast is üldözöd, szívesen elmennék veled egészen a csillagokig. Megnézhetnénk az összeset. Nem így földhözragadt halandóként, hanem közelről, onnan fentről, ameddig csak seprű repül.
Mi lenne, ha velem jönnél?
- ebben a pillanatban komolyan is gondoltam, vele a világ végére is elmennék, hogy újra és újra másfelé keressük együtt a következő világ végét.
Láttam, ahogy meglepődik vetkőzésem láttán, hiába, zene nélkül nem tudok táncolni, pedig az biztos tetszene neki. Nem tudom mi lett velem, magával ragadott ez a kicsi vörös lány szenvedélye.
Mert, hogy szenvedélyes az biztos!
-Hogy csontos vagyok?-kérdem tetetett felháborodással, majd elnevetem magam.
-Jaj kicsim, hát nem tudod? Épp éhségsztrájkot folytatok, idestova két hónapja. Csak a mosolyodból táplálkozom, az éltet, mint hegyi patakot az olvadó hó!
-Még, hogy a boszorkány sokáig etetne? Hát ne ezt teszed velem minden alkalommal, mikor szép szemedbe nézhetek kedvesem?
Te jó ég, mekkora a pulóverem rajta. Milyen törékeny, akár egy karcsú váza. Pont ezt a szépséget akarja eltitkolni tökéletes alakját? Te jó ég, mi történt velem? Megbabonázott?
-Lehet egy kívánságom?  -te jó ég! Elmerjem hívni a faluba a cukrászdába? Vagy kérjem meg, hogy legyen a párom a vizsga utáni bálban? Esetleg kérjem meg, hogy mindig itt maradjon velem, kettesben ezen a csöpp kis erkélyen?
Ahogy beleveti magát a fotelbe, mint egy hercegnőn a báli ruha, lebben körülötte a hatalmas pulóver.
De ahogy beljebb invitál, be a melegbe. Te jó ég, ahogy két kis kezét felém nyújtja és megpróbál a meleg kastély felé csábítani, tudom. Most már boldog vagyok. Csak ez az este el ne múljon!

Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 17. 22:39 | Link

Ronald

Az egészen biztos, ha egyszer Leonie-nak jókedve van, akkor nincs az a dolog, ami leállíthatná őt az őrültségben. Igen, mondhatni, hogy szenvedélyes személyiség, de ez egyelőre csak gyermeteg mindennapjaiban dominál, nem holmi love sztorikban, amiben most úgy látszik, mégiscsak belecsöppent. Nem is veszi komolyan Ronald egyetlen szavát sem, hiszen annyira benne van a szerepben, valószínűleg a srác is pont annyira játszik, mint ő.
-Ameddig a seprű repül? Az nem lesz túl hosszú menet! – Nevet fel derűsen, és rákacsint az úriemberre. Hamar szanaszét fagynának odafent, meg az oxigénhiány, ugyebár…
-Esetleg mehetnénk a csillagokra zsupszkulccsal! Az mindenképpen kényelmesebb lenne, de a legkényelmesebb az lenne, ha itt megvárnálak. Mondjuk, hozhatnál nekem egy marék port. Cserépbe raknám, és csillagvirág nőne belőle, ami éjszaka világít! – Fantázia az egekben.
-Éhségsztrájk? Az nem jó móka! – Húzza el a száját. Enni kell! Ő maga imád jóízűen falatozni, bár ez kicsit sem látszik alkatán. Mázli, mivel pár tízkilós felesleggel igencsak úgy nézne ki, mint egy dugó.
-Hiszen annyi finom dolog van a világon! Mint például a túrós rétes! Vagy a húsleves! – Ujjain számlálgatva kezdi el sorolni a finomabbnál finomabb étkeket, csak akkor hagyja abba, mikor eljut az agyáig, hogy Ronald mit is mondott. A mosolyából táplálkozik? Mi van? Értetlen nevetgélésbe kezd, és a fejét rázza.
-Ez jó szöveg! Melyik mesekönyvben olvastad? – Hátratúrja a haját, és úgy bámul fel immár a fotelból lábát lóbálva.
-Izééé… ömmm… - Még most sem tudja igazán, milyen reakciót kéne nyújtani egy-egy bók hallatán. Még akkor sem, ha ez az egész szituáció csupán egy játék kettejük között. Végül úgy dönt, hogy ideje belecsapni a lecsóba, és rátenni egy lapáttal a hangulatra. Még mindig jobb, mint zavarba jönni.
-De várj csak… - Elsiklik a kívánság és a bemenetel felett. Helyette megszaglássza a pulóvert.
-Ennek… ennek… női parfüm illata van! – Felpattan a fotelból, és elképedten bámul a srácra.
-Te… Te nem is hegyi túrán voltál, hanem egy lánnyal! – Kezd el visítani, és még egészen élethűre is sikerül a kiakadása.
-Te megcsaltál engem? Hogy tehettél ilyet? – Vajon ilyeneket szoktak mondani a kiakadt barátnők?
-Soha többé ne gyere a közelembe, és itt a nyamvadt pulcsid is! – Lerángatja magáról a kölcsönkapott ruhát, majd igazán nőiesen Ronhoz vágja.
-Hogy tehetted? Egy másik nővel? – Na, hát megy ez! Egészen beleélte magát, szinte már sír is mellé.
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 18. 09:11 | Link

Leonie Rohr

-Csillagokra zsupszkulccsal? Tényleg kényelmes lenne. De mond, megvan még az a cserép amiben a páfrányom volt? Elég lesz abba csillagpor, vagy másikba is szeretnél ültetni csillagvirágot?
Nem hittem el, hogy belecsöppentem ennek a kis vörös teremtésnek az életébe. Sokszor elhittem amit mond, néha pedig értetlenül álltam. Vajon tényleg annak hisz aminek mond is engem, vagy csak jó színészi előadásával szórakoztat mindkettőnket?
Persze nem mintha nagyon fontos lenne a kérdésem, mert jól érzem magamat vele.
-Tudom, tudom. Ott a szílvásgombóc, a palacsinta, a babgulyás... -soroltam én is párat.
-Mesekönyvben drágám? Hát azt hiszed a szépségedet és a mennyei mosolyodat le lehetne írni egy könyvbe? Vagy szavakba öntve továbbadni nemzedékeken át? Hisz ily csoda még nem élt a földön, de nem is fog ezt biztosan állíthatom!
Úgy néz ki ezt nagyon komolyan mondhattam mert kicsit elcsodálkozott. Talán meg is lepődött, hogy ilyen fordulatra nem számított.
De hirtelen megmoccan, beletemeti arcát a pulóverembe és villámló tekintettel nekem esik.
-Méghogy női parfüm illata lenne a Pulóveremnek?
Hirtelen visítása és számonkérése megdöbbent.
-Milyen lánnyal? Hol? De hát én túrázni voltam!
Persze, hiszen tegnap szakítottam Nórával, mégha nem is ez a pulóver volt rajtam tegnap, akkor is érezheti rajta a jázmin illatát! Hiszen valamelyik nap ráadtam a klubhelyiségben, mert annyira fázott.
Az térített észre a tegnapi emlékektől, hogy hozzám vágja a pulóverem gyengéd, nőies mozdulattal, amiben azért benne volt a jogos, vagy annak vélt felháborodás.
-De hát én nem csaltalak meg, nincs nekem más rajtad kívül!-estem kétségbe. Ez így is van. Ez a kis erkély jelenet, amit fel tudok mutatni az egyetlen szál ami most nőhöz köt. Érzelmileg két-három hete vége volt mindennek azzal a lánnyal, aki most oly távolinak tűnt. A most, a jelen pedig igaznak, valónak és oly közelinek, hogy szinte kétségbe estem.
De hirtelen eszembe jutott, te jó ég mibe keveredtem? Magyarázkodok a kis vörös tüneménynek? Hisz még a nevét sem tudom. Csak nem valami bűbáj miatt van mindez?
Vagy túl beleéltem magam az eseményekbe?
-Hidd el nem voltam senkivel!- vágtam rá dacosan a gyanúsítás miatt.
Éreztem, hogy kimegy a fejemből a vér. Biztos bele is sápadtam a dologba, de nincs mit tenni. Ez a lány megérdemli, hogy boldog legyen. Mégha csak bolondozik is, nem fogom elrontani az estéjét! Meg kellene vigasztalnom. Odalépek elé, kezét a kezembe veszem....
Utoljára módosította:Ronald Little-Leah, 2013. február 18. 18:27
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 19. 00:00 | Link

Ronald

Na… ez… fura! Valahogy nem tudja kiölni magából az érzést, hogy az embert, aki ily’ módon bókolgat neki, sürgősen a gyengélkedőre kéne vinnie. Nem is igazán tud rá mit válaszolni, hiszen a színészi tehetség eddig terjed nála, inkább csak idiótán vigyorog mellé. Nyilván csak addig, míg jelenetet nem váltanak, és jön a megcsalás téma. Micsoda szerencséje van a kis vörösnek, hogy nagyinál mindig mennek a brazil szappanoperák, így legalább az agyhalál ötven formáját simán elő tudja adni egy ilyen feltételezéshez. Kezdve a pulcsidobálással.
-Azt ne mondd, hogy ez a Te parfümöd! Mert az… hát az… - Kissé megremeg a szája széle a gondolatra, hogy Ronald esetleg női illatokkal dobja fel magát. Az olyan… khm… mulatságos volna.
-Szóval csak ne próbálj meg nekem hazudni! – Honnan a fenéből van ilyen jó érzéke ahhoz, hogy beletrafáljon a közepébe mindennek? Remek kérdés. Hiszen halovány fogalma sincs róla, hogy újdonsült ismerősének, akinek bizony tényleg nem tudja még a nevét sem, éppen most ért véget a kapcsolata, és tegnap még az illető hölggyel volt.
-Remélem, legalább olyan csúnya volt az a lány, mint egy jeti! – Még hogy jeti vadászat! Neki aztán ne próbáljon meg ilyeneket bemagyarázni. Vagyis… várjunk egy percet, hiszen azt is ő maga találta ki. Kezd nagyon belekavarodni ebbe a színházasdiba, de sebaj. Odalentről nézve például nagyon élvezetes előadást nyújthatnak.
-Ne is magyarázkodj nekem, mert köztünk mindennek vége! – Valahogy a Rómeó és Júliában nem éppen így zajlott az erkélyjelenet. De panasz nem lehet, hiszen ők igazán beleélik magukat, mintha volna bármilyen valóságalapja annak, amit beszélnek.
-Ne is érj hozzám! – Visítja, és felpattan az egyik fotelre, védekező állást felvéve közben. Pálca nyilván nincs nála, meg aztán, annyira azért nem komoly a helyzet, hogy megpróbálja leátkozni újdonsült barátocskája fejét egy egyszerű játék miatt.
-Tanultam ám mugli önvédelmet! – Vigyorodik el egy pillanat erejéig, majd hangos visításba kezd.
-Segítség! Mentsenek meg! Valakiiii! – Na igen. Nála ez a mugli önvédelem. Talán még hatásos is lehet, ha meghallják. Csak aztán… kicsit félreérthető a szituáció, ami idekint folyik. Roli vetkőzőfélben pulcsi nélkül, Leonie meg a tőle legmesszebb eső fotelon védekező pozitúrában. Lehet, hogy ideje lelőni a kis vöröst, és abbahagyni a játékot?
Hozzászólásai ebben a témában

Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. február 19. 08:59 | Link

Leonie, Ronald és Mary


* Íme, itt a vizsgaidőszak, aztán végre jön a jól megérdemelt pihenés. A mugli általános iskolájában nem kellett ilyeneket csinálniuk. Ez az első alkalom, hogy azt a sulit képes kedvelni valamilyen okból.  Nemigen füllik a kedve ahhoz, hogy tanuljon, talán azért, mert nem éppen olyan tantárgyakat választott, amik közel állnak a személyiségéhez. De például ott van a kviddics, csak azért ment bele, hogy örüljön az anyukája, hogy végre mozog, meg hogy ne mondja, hogy semmi új dolgot nem próbál ki, és lám bejött neki. Egy meccse volt, azt ugyan elveszítették, gólt sem dobott, de jó buli volt. Volt az az Eridonos fiú, jól magára is haragította, valószínűleg az összes következő meccsen rá lesz állva a srác.  A meccs utolsó gurkóját is valószínűleg tőle kaphatta, de Leonienak hála nem érte semmi baj, akkor sem. Szerencsés alkata van a kviddicshez, mert apró, és kicsi a testsúlya, emiatt könnyen tud suhanni, és nem ütközik akkora légellenállásba, mint a nagy trampli fiúk.
A mai nap is hosszas tanulás imitálás után, ami inkább abból állt, hogy a képeket nézegette a tankönyvben, meg abból, hogy egy teljesen más könyvet lapozgatott, úgy döntött, hogy jár egyet a kastélyban. A másik könyvből próbálta ő gyakorolni a pálca nélküli varázslást, eddig nincs sok sikere. Nem érzi a kezében az erőt, azt az átható bizsergést, amiről a könyv ír. Nem feltétlen a lányok zavarták, igaz, hogy szívesebben van egyedül, mint a társaságukban. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kedveli őket, egyszerűen csak nem tudja lekötni az a sok csacsogás, amit leművelnek. Miért nem lehet szép csendben, egy burokban ülni, és úgy tanulni? Mary megtudta, hogy a szőkeség sétára indul, vele szeretett volna tartani. Szemmel láthatóan neki sincs sok kedve a tananyag fölött görnyedni, Adrinak meg jó napja van ma, úgyhogy közösen vették nyakukba a kastélyt. Friss levegőt szerettek volna szívni, ám ahogy az erkélyhez közelítenek, veszekedésre lesznek figyelmesek. Adri egy pillanatra megtorpan, és fülelni kezdi a jelenetet. Egy lányt valaki megcsalt? A fiú bántani akarja, amikor az megfenyegeti? Hiszen ismerős ez a hang, ez Leonie! Most viszonozhatja a kviddicses segítséget, közbelép. Nem tudja, hogy Mary mit szeretne, de ezt ő nem fogja hagyni. Az ilyen csalfa fiúkat amúgy is szereti csak úgy hobbiból lekaszálni.  Feltépve az erkély ajtót azonnal kapcsol, díszkövek, nem messze a sráctól. Előkapja a pálcáját, az egyik méretes darabra irányítja, s a megfelelő pálcamozdulat után kimondja a varázsszót, ami a Exlukhops.  A bűbáj alkalmas tárgyak megemelésére, az elsős sárga egyenesen a fiú hasához irányítja a biogén elemet, remélve, hogy sikeresen célt ér.  Azonnal Leonie előtt pattan, és feltartott pálcával megáll előtte. Igazán ijesztő látványt nyújthat, alig magasabb a vörös főnixlánykánál. Szemeivel szikrákat szórva figyeli a fiú minden mozdulatát, mialatt sziszegve megszólal.* - Megcsalod, és még van képed bántani?! Milyen férfi vagy te? * Mondaná, hogy kezdj magadhoz hasonlóval, de igazában a jelenlévők testi adottságai miatt leginkább a sok lúd disznót győz elv érvényesülhetne. Ő ezért nem kezd a másik nemmel, ebben a korban még olyan csalfák, és még ők vannak felháborodva, ha ezért szakítanak velük.*

Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 19. 14:49 | Link

Leonie, Ron és Adri Sajnálom, de ezt nem hagyhatom ki! Grin

Eleget görnyedt a tankönyv fölött, és az is fölötte, aznap. A legkevesebb kedve, vagy idegzete sem volt már felvenni a harcot a rengeteg információval, ami igyekezett menekülni előle. Nem arról van szó, érdekes volt, de már a szellemi fáradtság is túlnőtt rajta. Fájt a feje, nem emlékezett már rá, mi volt az előző mondatban, de ha meg visszaolvasta, olyan volt, minta egész nap ezt mondogatta volna. Mérhetetlenül idegesítette a helyzet, hogy fel sem fogja, mit olvas, és ha kell, el is kalandozik a sorok pásztázása közben. Így már csak a lehetőségre várt, hogy végre letehesse a vaskos könyvet, és bármi mást csinálhasson helyette. Még az is megváltás lett volna, ha egy megadott gyorsasággal háromszor körbe kellett volna szaladnia a kastélyon. Minden mocorgásra, lapozásra felkapta tekintetét, és mikor látta, hogy Adri készül elhagyni rezidenciájukat, nevezetesen a Dzsumbulylakot, Mary becsapta könyvét, felpattant ágyáról, és Adri után, lépett ki az ajtón. Remélte, hogy a lány nem bánja, ha Mary is vele tart. Nagyon megkedvelte már Adrit, csak úgy, mint a többieket. Bár őt egy kicsit másképp, illetve más miatt, mint Laggert meg Maiát.
Ketten indultak hát útnak, és hagyták el a Navine körletét. Csendben baktattak egymás mellett, és haladtak előre. Konkrét kikötési hely nem volt, céltalanul rótták a folyosókat.
Egyszerre viszont, mikor épp az erkély felé haladtak, meghallották, hogy két ember veszekszik. Adri ezt korábban szúrta ki, mert egy pár lépéssel előbb állt meg Marynél. Egy fiú és egy lány hangját lehetett hallani, amint épp arról veszekednek, hogy a fiú megcsalta a lányt, a lány pedig a következő pillanatban segítségért kiabál.
Adri és Mary elkezdtek az erkély felé futni, bár Adri kicsit hamarabb ért célt. Mikor Mary is megérkezett, csak épp hogy felmérte a terepet, azaz hogy Adri már a fiú felé irányított egy nagy követ, előtte állva rákiabál, és Leonie - mert a fiúval ellentétben a lányt felismerte - ott áll Adri mögött, a fotelen. Mary is rögtön pálcát ragadott, majs a Vingardium Leviosa bűbájjal felemelt egy virágcserepet, és a fiú fejére borította tartalmát - feltéve, hogy az előbb említett szerzet nem kapcsol, és ugrik el időben. Lehet, hogy a kőhöz képest ez gyermekded próbálkozás, viszont ha a vizes virágföld beborítja arcát, nem lát majd semmit, és a lányok időt nyerhetnek vele. Amennyiben erre lesz szükség.
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 19. 20:05 | Link

Leonie, Mary és Adri

Épp elkezdtem volna mondani a kis vörösnek, hogy csak véletlenül került rá a pulóverére a női parfüm illata, hiszen kölcsönadta azt egy lánynak, mint most is felajánlotta neki. Ám ebben a pillanatban kivágódott az erkély ajtaja, és egy szőke lány felemelt pálcával rohant ki.
Már itt gondoltam, ebből baj lesz. Mivel nem szerettem volna senkit bántani, így eszem ágában sem volt, hogy pálcát rántsak. Ez hiba volt, mert egyből hasba talált egy elég nagy kődarab. Hirtelen alig tudtam levegőt venni. De, ha azt hittem, hogy ezzel véget ér a meglepetés, hát nagyot tévedtem.
Mary, akivel már találkoztam a Fő utcán, kiugrott az ajtó mögül, na, erre tényleg nem számítottam. Sokkal kellemetlenebb volt a fejemre irányított virágcserép, és annak teljes tartalma, mint maga a kő.
Nem elég, hogy a pulóver nélkül félmeztelen voltam, dagadó satnya izmaim, és libabőrös felső testemen ez a ragacsos föld a mellszőrzetemet összehúzta. Na, ez sem volt kutya.
Csak álltam és bámultam Eridonos társamra. Nem volt szokás ugyanis saját házunk tagjait pálcával támadni.
De őszintén, fordított helyzetben én is ezt tettem volna.
Nem tudtam mit mondani, de valamit kellett. Három lány, akik közül visít, mint egy kismalac, mikor elveszik az anyja mellől. Míg két társa fenyegetően néz rám, várva, hátha támadok.
-Na lányok, ezt benéztétek. Amint látjátok, nem bántom a kis vöröst - vágtam oda flegmán. - Persze épp azon voltam, hogy elmondjam neki mi történt, de ha akarjátok, hallgassatok meg. Ha nem, akkor van még pár virágcserép amott a sarokban, na meg pár párna a fotelekben.- ez utóbbit mosolyogva mondtam, mert elképzeltem, hogy fogok kinézni, tiszta sárosan, abba beleragadt tollakkal. Én lehetnék Bogolyfalva réme. Ahogy ezt végiggondoltam, megint elmosolyodtam, majd hangos nevetésben törtem ki.
-Szívecském, bocsáss meg. Ígérem ezentúl lányoknak nem adom kölcsön a pulóverem, de neked sem ám! nevettem tovább.
A két lány teljesen kipirult arccal értetlenül állt. Míg a kis vörös először megszeppent és szó nélkül nézett a furcsa jelenetre.
-Kicsim, Szeretlek - mondtam békésen.
Ha azt hittem ezzel mindent rendbe hozok, nagyot tévedtem. Nem ismertem még a lányok furcsa viselkedését, így nagyot hibáztam. Egy lány is sok nekem nem, hogy három.
Lehet, hogy ez lesz életem legszörnyűbb napja? Pedig olyan jól indult a kis vörössel. Most már azért Ő is megszólalhatna. Most, először alig jön ki hang a torkán.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. március 2. 19:32
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 19. 22:34 | Link

Pereputty

Pedig igazán mókásnak indult ez a kis találkozó, elképzelni nem tudta volna, hogy néhány hirtelen fordulat elviheti negatív irányba. Egyrészt ki gondolná, hogy néhány elejtett segélykiáltásra egyből ketten robbannak be, mintha külön budyguardokat tartana az iskola minden részében? Váó! Ez azért valami! Többször is ki kellett volna már próbálnia, mondjuk esténként, mikor nem találja a pizsamáját. Csak egy kiáltás, és máris rohannak neki megkeresni. Hmm… talán majd ma lefekvéskor.
De térjünk csak vissza szegény földdel megrakott, kővel agyoncsapott Ronaldra. Mintha valami természeti katasztrófa túlélője lenne, és kis vörös hölgyünknek erősen el kell gondolkodnia rajta, hogy ezen nevessen-e vagy inkább sírjon. Ő nem akarta, hogy ennek a szerencsétlen srácnak bántódása essék. Hiszen ők csak játszottak!
Ledermedve, tátott szájjal bámul a berobbanó leányokra. Áhh, egy Adri! Milyen kis kedves, hogy pályán kívül viszonozza az esetlegesen megmentett életet. Áhh, egy Mary! Szörnyen bájos, amiért egy alkalomnyi ismeretség után rögtön a védelmére kel Ronnal szemben. De miért is? Kicsit lelassul az agyműködése a hirtelen pánikhelyzettől, amit a konfliktus kiélesedése okoz nála. Most dobjon még egy lapáttal rá, és kezdjen el műsorozni, hogy Ron mekkora egy szemét alak, amiért csúnya dolgokat művelt? Ő maga is megdobálhatná azokkal a párnákkal, végül is jó móka volna, nem? De nem! Ő már eddig sem akart neki rosszat, és bármennyire is viccesen néz ki, nem hozhatja ilyen kellemetlen helyzetbe. Igen, pont most volna ideje magához térnie az ámulatból, és megtalálnia a beszélőkéjét. Leugrik a fotelból, és Adria mögé lép, hogy még mindig védve legyen.
-Ne higgyetek neki! – Mint egy kis gonosz ördög, aki csupa rosszat suttog az ember fülébe. Igazából fogalma sincs, miért ezt mondta, mikor éppen megvédeni készült a srácot.
-Nem mond igazat! – Beszél ő, a kis kamugép. Legalábbis ezen az estén. Ellenben majdnem dob egy hátast, mikor Ronci megszólal. Előbb azt mondja, hogy nem adja neki többet a pulóvert… a fenébe! Most, hogy így szóba került, nem csoda, hogy belé fagyott a mondanivaló, olyan rohadt hideg van idekint! Másodjára meg már jön azzal, hogy szereti. Héjjhéjjhéjj! Ám ez minő egy kijelentés volt? Még akkor is, ha csak a színjáték folytatása (mert láthatóan újdonsült ismerőse viszi tovább a fonalat), a mesékben valahogy jóval romantikusabbaknak tűntek az ilyen jelenetek.
Ismét eltátja a száját megdöbbenésében. Ó ne! Mindig arról álmodozott, hogy majd egyszer meghallja ezt a szót valaki szájából, de ne így! Azt a kutya meg a macska… hátrafordul, fog egy párnát, és Adri feje mellett megküldve hozzávágja a sráchoz. „Nyírjuk ki!” Hangozna a következő mondata, de nem, mégsem jelenti ezt be hangosan.
-Hogy a magyar mennydörgő vigye el! - Fúj egyet, de még mindig a lányok mögötti fedezéket használja. - Annyira azért nem szerethetsz, ha még a pulóvered sem vagy hajlandó odaadni! Ugye lányok? Én megmondtam, hogy csak teszi a szépet. Lelépett több hétre, és fogadni mernék, hogy egy csomó fruskával kikezdett közben. - 'Ha tészta, legyen sajtos' alapon tovább gördíti a megkezdett történetet. Újdonsült ismerősének lassan úgyis mindegy lesz már. De persze nem célja megharagítani őt, csak már úgy magával ragadta a sztori...
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 20. 19:14 | Link

Leonie, Mary, Adria, Ronald

Ismét egy nap, amit a vizsgákra való készülődéssel töltöttem. A szokásos izgalom megvan bennem, akárcsak egy mugli vizsgára készülnék. De, ez most más. Érzem. Pihenten sétáltam végig a kastély folyosóin, amíg az erkély folyosójára nem értem. Ekkor vidám szerelmesek hangját hallottam valahol messze a távolban. A lány nevetése hasonlított Leoniéra. Leonie, az a vörös gyönyör. A tökéletességre hasonlítana, ha nem lenne tökéletes. Azta, egy Edictum. Ráadásul a februári. Lássuk csak, miniszterelnök gonosz, kis hamisak, áhh a pletykarovat. Azta, én meg Leonie vezetjük azt. De mi az, hogy mindenkinek csapom a szelet, ez nem igaz. Na jó, régebben, de most rájöttem, hogy szeretem. Számomra Ő a minden. Mikor sütizni voltunk, alkalmam volt csodálni elbűvölő, tökéletes mosolyát. Ha jól hallom, már kezdődik a szerelmesek általános vitája. Szép dolog a vihartalan szerelem, szerintem ez az igaz szerelem.  Ekkor Adria rohant el mellettem. Félkalap, legalább ennyit mondhatott volna. Elvégre csapattársak vagyunk, meg egyszer a játszótéren is találkoztunk. Aztán Mary Glottert láttam az erkélyre szaladni. Őt még nem ismerem. Mi lehetett ez, hogy így rohantak? Sikoly? Ez biztosan Leonie. Kimentem az erkélyre, és láttam egy fiút egy virágcseréppel a fején. Láttam, hogy Leonie egy fotelen áll, előtte Adria és Mary áll. Nem érdekelt mit csinált, rohantam és erőteljesen meglöktem.
-Mit képzelsz te magadról? Mit tettél Leonievel?
Ott álltam és néztem a srácra. A kis pofátlan... Mit tehetett? Nem érdekel, ha Leonie-t bántotta akkor engem is bántott. Megvédem én bármi áron.
-Beszélj!
Ekkor jutott eszembe, a lány azt kiáltotta, hogy a fiú megcsalta. De ha Leoniet megcsalta, akkor az azt jelenti, hogy ezek ketten jártak. Vagyis most is még. Ekkor teljesen megfordultam és Leonie szemébe néztem, jó mélyen.
-Leonie, ti jártatok?
Elcsukló hangon kérdeztem a lányt. Egy világ tört össze bennem. A lány, akibe fülig szerelmes vagyok, jár valakivel. Lássuk a válaszokat, kíváncsi vagyok Leonie válaszára nagyon is. Ha helyesel elmegyek. Nem fogok Ron mellé állni, mert Adria és Mary vadak. Bármikor megölhetnek.
-Leonie?!
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. március 2. 19:41
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. február 20. 21:20 | Link

A banda


* A szöszimösz nyomában hamar ott lohol Mary is, aki szintén nem rest, és egyenesen elföldeli az Eridonos srácot.  Adri elkerekedett szemekkel, de tekintetében mégis lobogó büszkeséggel sandít a szobatársára. Tanulékony kislány, annyi szent. Ha így folytatja, még a végén megtanítja trágyagránátot, vagy valami ilyesmit készíteni. A támadások sikeresen célt érnek a fél csupasz barna hajú srácnál, aki rögtön magyarázkodásba fog. Ria kételkedve, szúrós pillantásokat odavetve hallgatja az esti mesét, amihez ezúttal nem volt tévé maci, noha eggyel több szőrös mellkast látott, mint amennyihez perpill kedve lenne. * - Öltözz már fel! *Utasítja parancsolóan, nyilvánvalóan nem abból a megindíttatásból, hogy aggódna a fiú egészségi állapotáért. A főnixlegény hadoválni kezd valami pulóverről Leonienak, az unikornis leányzó nem csak a hajszíne miatt nem értett belőle egy szót sem, kezd zavarossá válni a történet. Miféle pulcsiról van itt szó? Még a végén kihozzák, hogy Leonie felsőjét horda a fiú, és emiatt van az egész vita. Leonie Adri háta mögé rejtőzve válaszol a szituációra. A szőke lány talán 1-2 centivel lehet magasabb a vöröskénél, így nem éppen alkalmas teljes fedésre, mint egy alapozó, vagy korrektor, de mindent megtesz, hogy takarásban tartsa a valószínűleg félő Eridonost, aki végre megszólal a műsor közepén, pontosan azt a választ adta, amire Adria számított. Ron nem mond igazat, csak beijedt pár lánykától, olyan váratlanul érte a kő, meg a sár. Leonie a háta mögött felbátorodva, a fiú utasítására hozzávág egy párnát. Adri erre megereszt egy gonosz vigyort, nem is tudta, hogy ennyi embert is betaníthatna trágyagránátot készíteni. A horoszkópja szerint úgy is új dolgokat kéne kipróbálnia, miért ne lehetne az rögtön az, hogy segít az embereknek olyanná válni, mint ő? Tökéletes terv. Leonie utolsó mondatára egy picit elkerekedik a szeme, és odafordul hozzá, valamiféle grimaszt vágva. Tessék? Jelenleg rajta több pulóver van, mint a srácon. A megcsalást simán el tudja képzelni, de a szöveg első felét balladai homály fedi. De biztos úgy van, ha Leonie ezt állítja. Ekkor váratlan fordulat következik, egy ismerős arc jelenik meg, a dühös, szerelmes Rómeó. Tiszta Shakespeare, csak az itteni erkély jelenet némileg módosult. Ja, hogy Zsolti volt ott az előbb a folyosón? Látott valami alakot mászkálni, de a Vujity Tvrtko álcája miatt nem tudta olyan mélységekben leelemezni a vonásait, mint ahogy szerette volna. A fiú egész show műsort rendez, amit a lány csak behúzott alsó ajakkal figyel. Picit megdönti a fejét, és azon tűnődik, hogy hogyan csöppent bele ebbe a már-már Mónika showba illő jelentbe. Sosem látta még ilyen agresszívnek a Levitás srácot. Úgy tűnik, hogy mindjárt egymásra mennek Leonie kezeiért. Nem látja ruhában pontosan, hogy Zsolt milyen adottságokkal rendelkezik izmok terén, így azt sem tudja megsaccolni, hogy melyikük nyerné a birkózást. Ha öntenének rájuk még egy kis sarat, menő iszapmeccset nézhetnének végig a lányok. Úgy lenne fair, ha Zsolt felsőjét is leszakítaná valaki egy jól irányzott diffindoval, ám erre Adri részéről nem kerül sor, egyelőre csak nézi, ahogy az ösztönös birtoklási vágytól hajtott srácok egymásnak feszülnek, mialatt azon tűnődik, hogy Leonie hol szedte össze ezt a két szerencsétlen hősszerelmest, nem is tűnt a végzet asszonyának.* - Komolyan? Ezek ketten? Ne már! *Súgja oda a háta mögött álló Eridonosnak. Zsolt tovább kiabál mindenféle agresszív dolgot, így Adri megelégeli ezt a lányos hisztit, felemeli a pálcáját, amit Zsolt felsőruházatához szegez, és elkiáltja magát,*- Diffindo!* Ugyan ezzel a saját retinájának árthat főleg, de jó móka lesz nézni a folytatást, ha sikerül eltalálnia a kék fiút.*
Utoljára módosította:Újvári Adria, 2013. február 20. 22:36
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 21. 01:17 | Link

Leonie, Zsót, Ron, és Adri - avagy: Az embörök és a szappanyópera

Aznap reggel, mikor még az év végi vizsgákra tanult szobatársaival, meg sem fordult a fejében, hogy ilyesmibe keveredik. Pedig Mary egy olyan lány, aki előszeretettel fantáziálgat össze storykat, saját élete szereplőivel, illetve azokkal, akiket legalább egy kicsit, akár látásból, ismer. Vagy saját maga, vagy valaki olyan főszereplésével, akit csak látott eddig. Itt léte során már sok történet megformálódott agyában: Kalandos, párbajos, hősi, verekedős, tragédia, még szerelmi is... Na de egy ilyen jelenet még egyszer sem ötlött eszébe. Legalábbis, nem úgy, hogy részletesen, végig is gondolja, ki is tervelje azt. Pedig bőven elég hasonló helyzetekkel csordultig telt szappanoperát nézett már életében. És most itt áll, mintha csak egy filmben lenne. Egy kész forgatáson érzi magát. Mintha teljesen beleélné magát annak a szerepébe, akit alakít, és már el is felejtené, mi a valóság. Mintha a karakter totál magába burkolná, új lenne, és a sorozat kellős közepén robban be társával.
Most ott áll az ajtóban, szemben a csupán sárral borított felső testű Ron előtt, kitől nem messze Adri, szikrázó szemekkel, védelmezve a mögötte fellelhető Leoniet. Mary csak most szúrta ki, hogy az általa irányított virágföld célpontja nem idegen neki. Legalábbis, nem rég találkozott vele a faluban, és szimpatikusnak tűnt. Kicsit hülyén jött ki, hogy rögtön a következő találkozási alkalommal leborítja virágfölddel. Normális esetben Mary rögtön zavarba jönne, mi kényszeres vigyorát is előhozná. De nem. Bármily kellemetlen a helyzet, inkább kacagna rajta, mintsem szégyellné. Ezen ő maga lepődik meg legjobban, ellenben nem bánja. Legalább, nem csinál nagyobb hülyét magából. Ha meg ez eddig sem következett be, annak még jobban örül. A fiú cserepes beszólására Mary sem marad kussban, még akkor sem, ha kellene.
- Amennyiben szükség lesz rá, alkalmazom! - vág derűs arcot. Habár ez nem épp az aktuális helyzethez illő, de így jött ki neki. Végül is nem baj, ha amíg lehet, magabiztos marad. Nem rá vall ez a viselkedés, de tetszik neki, hogy nem drámázza túl a helyzetet, és ezt ki akarja használni. Talán ez a későbbiekben jó orvosság lesz a zavarbanlét elhárítására.
A fiú következő mondataira azonban már értetlen képet vágott, elvégre nem tudhatta, mire utalnak a szavak. Ekkor fedezte fel a kissé csípős érzést arcán. A hirtelen hőmérséklet változás egy hangyányi rózsaszín árnyalatot adott pluszba arcának, de ezzel sem foglalkozott sokat. Pulcsi volt rajta, lábai sem fáztak, ellesz még egy darabig így, ami a helyzetet elnézve, hasznára is válna.
Összevonja szemöldökét, mikor a kis vörös is megszólal. Igazán mérgesnek látszik, Ron komolyan így kicseszett kiszúrt volna vele? Mary nem nézte volna ezt ki az Eridonos legénykéből, de mivel nem ismerte még rendesen, nem ítélkezhetett. Egyelőre azonban, míg még nem tudni, mi a helyzet pontosan, nem akart álláspontot foglalni. Ennek ellenére, a két Eridonos évfolyamtársa között járatva szemét, lassan odasétált Adri mellé. Perpillanat ez a fizikai álláspont tűnt a legideálisabbnak, ha pártilag még egy harmadik, azaz semleges helyet is foglalt.
- Tssz... Na, szépen vagyunk. Egy vádaskodó csaj, két másik támadó üzemmódban, meg egy félmeztelen srác, aki - vélhetőleg - két tűz között ragadt. Ez egy filmben még el megy, de ha belegondolok, külső szemlélő számára, élőben nagyon röhejesen nézhetünk ki. - csúszott ki a lány száján, és a végére még egy apró mosoly is telepedett szája sarkába. Eredetileg csak gondolni kívánta a mondottakat, de végül is nem olyan nagy baj, ha szembesíti vele a többieket, nem igaz? Nem mintha nem lennének ezzel tisztában maguktól is. Merthogy tisztában vannak, ugye?
- Nos? Hogyan tovább? - vont vállat, és nézett végig a három másikon. Bár a kérdés nekik szólt, a választ nem tőlük kapta meg. Ennek oka pedig az volt, hogy egy újabb évfolyamtársuk, Zsolt toppant be. Ront ellökve, kiabálva vonta kérdőre. Pár pillanattal később azonban úgy tűnt, mintha a Levitás hirtelen megvilágosodott volna, és következő kérdést már az Eridonos lánynak intézte. Szegény fiú igen csak kétségbeesettnek tűnt, és Mary sem bírta már megint a nélkül, hogy ki ne nyissa, alapvetően lepcses száját.
- Na jól van, gyerekek, én már komolyan valami tiniszappanoperában érzem magam! - az utolsó pár szót, nevetéssel küszködve ejtette ki. Ahogy így belegondolt, egyre mulatságosabban festhettek. Bár nem igen segített a jelenlegi helyzetükben, és idő közben még Zsolt pólója is leszakadt, mi megint csak vonzotta a nevetési kényszerűséget. Mikor már minden összejött, nem bírta tovább, kitört belőle. Az igazat megvallva, belefáradt már a sok tanulásba, és aludni sem aludt jól. Ilyenkor pedig ötször olyan könnyen kapja el a kacarászhatnék, mint amúgy. A jóízű nevetés kezdte teljesen kinyírni rekeszizmát, levegőt sem kapott már, és még a feje is belefájdult.
- Shahahajnálohom... Sehigétséhég... - nyöszörögte, mikor már csak a Levitás évfolyamtársának lába adott támasztékot, és akadályozta meg abban, hogy a földön fetrengjen.
Úgy egy perccel később azonban, kifejezetten hirtelen, és igencsak váratlanul, abbahagyta a röhögést, majd halálosan higgadt képpel felugrott. Mikor már stabilan állt, végignézett a jelenlévőkön, és ismételten hangszálai értelmesen hallatszódó használatára nyitotta a száját:
- Mi bajotok? Mit néztek? - értetlenkedett összevont szemöldökkel, mint aki nincs tisztában vele, mi történt az imént.
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 21. 19:35 | Link

Csetepaté Mugli módra?

Sosem hittem volna, hogy ilyen dologba üssem az orrom, mármint egy pár szétválasztásába. Igaz, mindig körültekintően kerestem partnert. Nem akartam senkinek sem fájdalmat okozni emiatt.
Így, amint betoppant ez a srác, tudtam gond van. Először azon lepődtem meg, hogy itt mindenki meggágyult. Vagy mugli mód akarnak verekedni, vagy bárminemű kérdés helyett egyből pálcáért nyúlnak.
Hát, nekem még nem borult el az agyam. Persze ami eddig szórakoztató volt, most egy pillanat alatt teljesen a másik végletbe ejtett át.
Mit keresek én itt? Csak nem valami jól kitervelt féltékenységi jelenet miatt szórakoztattuk eddig magunkat a kis vörössel? Persze már tudom Lonie a neve, de nem gond, ha továbbra is vöröskének hívom. Ez marad meg, sajnálom.

A srác, amint kapcsol majdnem elsírja magát. Milyen szánalmas? Ennyire maga alatt lenne pár pillanat alatt? Ezt nem engedhetem. Ha már a kis vörösnek nincs annyi lélekereje, hogy a lebukás után megszólaljon, akkor majd én beszélek vele.

-Ne haragudj, nem tudtam, hogy van barátja Lonie-nak. De nyugodj meg, semmi nem történt még köztünk és nem is fog. Bocsáss meg neki, ha szeret téged elmondja az igazságot és most már nem ködösít tovább a lányok előtt sem. Ha kicsit is fontos vagy neki, most bocsánatot kér tőled. Ez a minimum. Mi pedig majd nyugodt körülmények között megbeszéljük mi volt itt, ha Lonie-nak nem hinnél.


Amint ezt kimondtam, tudtam, itt nagy balhé lesz. A lányok már nem érdekeltek. Azt csinálnak, amit akarnak, de ennek a srácnak az érzelmeivel nem játszhatnak.
Nekem ebből elég volt. A játék, amibe belementem vagy fél órája, talán órája is, már nem az aminek indult. Itt érzelmekről van szó. Hiába éreztem jól magam, nem húzhatom fel a srác agyát, mert képes valami meggondolatlanságot csinálni. Az ilyen jellemű embereket jól ismerem.

-Lonie, térj észre és beszélj négyszemközt a barátoddal.

Ezzel a mondattal el is köszöntem a megdöbbent négyestől. Koszosan, viccesen és jót mulatva magamban bementem az erkélyről. Elindultam a folyosón Eridon klubhelyisége felé.


Majd pár méter után magamra irányítóm a pálcámat és egy halk -Suvickus elmondására teljesen eltűnnek a sérülésnyomok rólam, így menet közben felhúzhatom a pulóveremet, amit mától az eszeveszett négyesnek nevezek el.-Fogadtam meg magamnak.

De azért nem árt az óvatosság, hátha valamelyik boszorkány úgy érzi, nem végzett és még szórakozni akar, netán hátba támadna, gyorsan egy pajzsbűbájt próbálok magam köré vonni: - Protego Totalum!

Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. március 2. 21:29
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 21. 20:55 | Link

Erkélyjelenet

Ez az egész remek játéknak indult Ronnal. Majdnem olyan jónak, mintha körhintáztak volna, csakhogy elengedett a lánc közben, most meg tehetetlenül repülnek fejjel a falnak. De hogy történhetett ez meg? Csak kapkodni tudja a buksiját ide-oda, de már totál le van maradva az eseményekről. Tisztára, mint a Balázs show-ban. És akkor most induljon a fal! Lássuk, ki van mögötte… Zsolt! Minő meglepetés ez mindenki számára. Még Leonie-nak is a földön koppan az álla az elkövetkező harci jelenet láttán: This is Bagolykő! Vagy valami nagyon hasonló kiáltással kéne a két srác közé vetnie magát, de földbe van gyökerezve a lába, és különben is, Adria tökéletes búvóhely azzal a pár centis magasságeltérésével. És ott van még Mary is, aki… elkezdi magyarázni a helyzetet. Vöröskénk csak tanácstalanul megvonogatja a vállát, ő bizony nem akarta, hogy így eldurvuljon a helyzet. Különben is… mi a jó pikulát keres itt Zsolti fiú, és hogy jön ő ahhoz, hogy kérdőre vonja a kis törpét?
-Hagyd már békén! – Hirtelen megtalálja a hangját, és kicsit előrébb is lép egyet a fiúkák irányába. Azért kicsit kezd durcás lenni, amiért így el lett rontva a játéka, és az egész újdonsült ismerősén csapódott le.
-Zsolt, Neked igazááá… - Ekkor szakad le iskolatársáról a felső. Adria, hogy a jegesmedvék dédelgetnének Téged az Északi-sarkvidéken… Igazából már egészen tökéletes a szappanoperás jelenet, már csak az hiányzik, hogy Leonie megvakuljon, majd kómába essen, bár a szabaddá vált testfelületeknek hála, hamarosan ez is simán bekövetkezhet. Újfajta korhatárt kéne bevezetni, mégpedig a Leonie-karikás jeleneteket. Ezek pont azok a részletek ugyanis, amitől egy magafajta kislánynak  a tökéletesen ártatlan lelkivilága megáll a fejlődésben.
Hátat fordít a srácnak, csak hogy ne kelljen őt bámulnia, legalábbis addig, míg elmúlik a sokkhatás. Addig is küld a lányok felé egy rosszalló pillantást, majd Adria kérdésére kénytelen-kelletlen elvigyorodik, és megvonja vállait.
-Nem én kértem! – Ugyanmár! Ő csak a Szőke Hercegről szokott álmodni, a fene sem akart ilyen valós szituációba belekerülni. Fel sem foghatja aggyal, miért pont vele történik ilyesmi. Ezek után pláne ideje lenne felkeresnie az iskolapszichológust, mert az amúgy öt éves szintje ezek után sosem fog átfordulni hatba.
-Mi vaaan? – Akkor pördül ismét a srácok felé, mikor Ronci megszólal. Na, ez azért már túlzás.
-Te miről beszélsz? – Hitetlenkedve rázza a fejét. Ugyan minek kéne bocsánatot kérnie? Aztán leesik neki, hogy Ron azt hiszi, Zsolti fiú az ő barátja. Homlokon vágja… saját magát, pedig itt mindenki más is megérdemelné!
-De ne menj eeel! – Kérleli az eridonost, de az már le is lépett. Oké, neki aztán sosem szokása dühös lenni, de ma elvették a játék! Legalábbis nagyon úgy érzi, hogy Zsolti fiú most már kezdi korlátozni a személyi szabadságát, és ez nagyon nem tetszik neki.
-Mit képzelsz magadról? – Mint egy mérges kismacska. Ha lenne pálca nála, biztos ráfogná erre a jómadárra.
-Miért kellett így letámadnod Őt? Különben sincs semmi közöd ahhoz, hogy kivel vagyok éppen! - Valahogy úgy érzi, nem helyes lehordania Zsolti fiút, hiszen senkivel nem szabad csúnyán beszélni, ezt apukája tanította neki, de képtelen türtőztetni magát. Hadd akadjon már ki ő is egyszer.
-Ugye, hogy nincs semmi köze hozzááá? - Nyavalyog a lányoknak, miközben tesz egy lépést feléjük, csak hogy Zsolti fiútól távolabb kerüljön. Ekkor veszi észre, hogy Mary a földön fetreng a röhögéstől.
-Ez nem vicces! - Szól rá, de azért nem tudja megállni, hogy ne vigyorodjon el. De... igazából ez tényleg vicces, be kell látnia.
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 21. 21:44 | Link

Ron, Mary, Adria, Leonie

Így megijedt volna a kis Ron? Mit képzel? Megszomorítja, megfélemléti a kis vörös óriást, jövök én, erre ő felkapja a nyúlcipőt? Legalább annyit, hogy vállalja a felelősséget. Leoniet senki nem bánthatja. Én nem fogom engedni, Leoniet senki nem bánthatja, csak a testemen keresztül!
-Megfutamodsz?
A kis Ron kilépett a teremből és elment. Halljuk, mit tett ez a szörnyeteg, hogy Leoniet meg kellett védjük. Biztos vagyok benne, hogy szörnyű dolgot tett, mert Leonie meg tudja védeni magát, ha nem komoly. Nem szeretem azokat, akiknek fontosabb a bőrük, mint a becsületük. Ez férfi? Ez egy nyálas nyuszi. Nos, akkor halljuk Leoniet!
-Hagyjam békén? Hozzá sem nyúltam, komolyan! Ráadásul Adria még a ruhám is letépte!
A lányok gyönyörködhetnek bennem. Sokat dolgoztam, azért, hogy hasizmom ennyire kidolgozottnak tűnjön. Rengeteget súlyzóztam, hogy karizmaim is nagyok legyenek.
-Hogyhogy mit képzelek magamról!?
Hangom erejét növeltem enyhén, mert zavart a vádaskodás. Könnyen ki szoktam borulni.
-Sajnálom, Leonie! A folyosón sétáltam, mikor sikolyokat hallottam, elrohant mellettem Mary és Adria. Kiléptem az erkélyre, ekkor Mary és Adria pálcával fenyegették. Mit tehettem volna? Kedves ismeretlen, még soha nem láttalak. Mit tettél, hogy ez a két oroszlán rád támadt?! Leonie, cselekedtem, mert nem akartam, hogy bajod essen. Féltelek!
Ekkor már majdnem füstölt a fejem.
-Sajnálom a hangerőt. Bocs!
Leonie elmefuttatása helyes.
-Nincs közöm hozzá. Igazad van. Következőkor egy csomag pattogatott kukoricával a kezemben végignézem, ahogy ti hárman harcoltok.
Ez tényleg így jött ki. Bennem volt a jó szándék, a segítőkézség. Odamentem a fotelhez, utat törtem a két őr között segítettem leszállni Leonienek a fotelről. Megfogtam a két kezét és ránéztem, mélyen a szemébe.
-Semmi közöm hozzá, hogy kivel mit csinálsz, kivel vagy. Tudod, féltelek, mert fontos vagy nekem.
Elengedtem kezeit, majd körülbelül két lépés távolságra álltam tőle.
-Nem voltam tisztában a helyzettel. Örülök ha boldog vagy, ha mosolyogsz. Ha mosolyogni látlak szebb a napom.
Zsolt, ne vidd túlzásba a bókokkal. Olyan rossz, hogy elkergettem ezt a srácot. De mit csináltak Leonieval? Miért kiabálta Leonie, hogy megcsalta. Kicsit sem értem a lány gondolatmenetét.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. június 2. 15:22
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. február 22. 00:35 | Link

Telenovela brasileña



* A helyzet elég érdekesen alakult, talán ettől fordulatosabbra csak a brazil szappanopera írók tudnák alakítani. Ha rajtuk múlva, valaki perceken belül megvakulna, vagy valamelyik tanár, mondjuk, a repüléstan éppen elsuhanna a járgányával az erkély mellett. Minden van itt, szép menyecske, szerető. hősszerelmes, meg a két felesleges emberke, akik megkavarják a port. Ebből az egyik általában egy buta szőke, ami jelen esetben csak félig igaz, és nem úgy, ahogy a gonosz emberek gondolnák.  Ron drámai monológját érdeklődést színlelve hallgatja végig. Nem érdekli különösebben, ha igaz, ha nem. Unottan pislog maga elé, egy finom ásítást is elereszt. Mikor végre befejezi a főnixlegény a hosszas magyarázást, utána utasítgatni kezd, majd végül színpadiasan távozik. A szőkeség szíve szerint utána küldene valamilyen átkot, már csak azért is, a móka kedvvért, de most valamiért megszánta a szegény évfolyamtársát, így csak „finoman” utána szól.* - Naa, beijedtél? Nézz már rá, simán lenyomod! Küzdjééél! * Kiáltja karjaival hadonászva, ám az egyetlen dolog, amit hall, az csak Leonie kiáltása. Szóval nincsenek együtt a gyerekkel. Pedig ők lehetnének a Bagolykő terelő párosa, az esküvőjükön Adri, Amanda és Robi koszorúslánynak öltözve szórnák a virágszirmokat, Kiva meg Bogár lehetnének a tanúk, Ármin pedig összeadná őket, és aranyos, vörös hajú, baseball sapkás gyerekeik születhetnének, Zsófia és Leopold. Közben Mary heveny röhögő görcsöt kapott, mire Adri csak a szemét forgatta. Ne már, ennyire nem lehet komolytalan valaki? Igaz, hogy a helyzet már annyira abszurd, hogy oldani kell a feszültséget valahogy. Pláne, amikor a Levitás fiúról lekerült a póló, a szőkeség eltakarja a szemeit. Ez egy határozottan, hibás döntés volt. Elvégre mégis csak pénzbe került a ruhadarab, ráadásul ő egy hajtó a csapatukban, így elég könnyen elkaphatja egy gurkó, hogy ha magára haragítja a fiút. Végül úgy dönt erőt vesz magán, és kisandít az ujjai közül. Egy tökéletesen megmunkált férfitest állt vele szemben. Váó, na de Zsolt? Nem is mesélte, hogy a könyvek mellett a súlyzók és a szteroid tabletták társaságában is szívesen múlatja az idejét. Ebben a srácban több van, mint eddig sejtette. Nem sokszor volt eddig ilyen helyzetben, a nevetőgörcs nem az ő formája, így inkább elkezdi a haját dobálni, és színpadiasan rebegtetni a szempilláit.* - Ó, Zsolti… nem is említetted, hogy gyúrsz… * Mondja a tőle telhető legédesebb hangon, a lehető legkomolyabban. Nem fenyegeti nagy veszély, hogy elröhögi magát, az alapvetően nem az ő formája. Ahogy tovább analizálja a fiú adoniszi testi adottságait, az tovább beszél, ismét idegesítő dolgokat. Erősen megmarkolja a pálcáját, ám ezúttal inkább nem sújt le, így leereszti, mialatt vesz egy nagy levegőt, és lesüti a szemét. Zsolti csak mondja, és mondja.* - Zsolti nem hoztunk felmosót, kevésbé csöpögjél már! Te fogod feltakarítani a nyáltóóóócsááát! * Parancsol rá a végét erőteljesen megnyújtva, már már kényeskedve.*
Utoljára módosította:Újvári Adria, 2013. február 22. 00:41
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. február 24. 19:25 | Link

Leonie-kis vörös, Zsolti fiú, Mary, és Adri

Ahogy elindultam a folyosón, egyre csak Leoniere gondoltam. Nem lehet, hogy egyedül magyarázza ki magát a barátja előtt. Én is épp olyan ludas vagyok a kialakult helyzetben, mint Ő. Csakhogy én csaptam is neki a szelet, ah nem is komolyan, de a végére mégis úgy éreztem, ezt a lányt akár nekem is teremtethették. Szerelem? Nem alakulhatott ki köztünk ilyen hamar. Vagy igen? Nem tudom, csak azt, hogy fontos nekem, nehogy magára haragítsa mindhármukat. Pont miattam?
Vissza kell mennem. Na, ennek nem lesz jó vége.
Hogy ne támadjanak rám megint a felbőszült lányok? Na, ezt meg kellene oldanom.
Ahogy beléptem felemelt pálcával, határozottan elkiáltottam magam:
-Digitus Arcus!     
Ebben a pillanatban a Szőke lányka felé irányítottam a bűbájomat. Majd vártam a hatását, vajon sikerült -e az ujjait összecsomózni, hogy ne tudja a pálcáját fogni és -használni?
-Ne haragudjatok, de valahogy vissza kellett jönnöm. Leonie-nak nem szabad egyedül elvinni a sarat.
Ezzel a monológgal nem fogok díjat nyerni, de megtette. Majd közömbösen eltettem a pálcámat, hogy lássák a többiek is, a jó szándékom.
-Ne haragudj Leonie, hogy az észt osztottam.Tudnod kell, hogy a kis játékunk alatt megkedveltelek, így melletted állok, ha bármit is akarsz mondani a többieknek. Ha nem, akkor sem fogok magyarázkodni nekik. Én nem. Majd komolyan Zsolti felé fordultam.
-Zsolti! Nem attól férfi a férfi, hogy verekszik, hanem attól, hogy ésszerűen gondolkodik, na meg türtőzteti magát. Nem szép dolog a másiknak oktalanul és minden további nélkül támadni, főleg nem ott, ahol otthon kellene érezned magad. És Bagolykőn otthon vagyunk. Vannak házirendek, amit nem jó megszegni. Nem ártottam neked. Bocsáss meg.
Na ezt sem fogják nekem jó szemmel nézni a lányok. Ahogy látom, Adri inkább annak örülne, ha vér folyna. Elég mulatságos lenne, más körülmények között.
-Na? Mit szóltok egy kis fegyverszünethez?
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. március 2. 21:48
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. február 24. 20:57 | Link

Erkélycirkusz

A levegőben szétáradó tesztoszteron kezd roppant fullasztóvá válni, mintha csak Sergio Santos "Chocolate" klipjében volnának. A mezítelen, kigyúrt felsőtest pedig - amelyre Chuck Norris is csak elismerően bólintana – kezdi meglehetősen zavarba hozni. Ez természetesen nem akadályozza meg abban, hogy nekiálljon dacoskodni.
-Úgy, hogy mit képzelsz magadról! – Fel sem foghatja, Zsolti fiú miért emeli fel a hangját. Úgy szimplán nem érti az egész szituációt. Bár meg kell hagyni, tökéletesen jó kommunikációs és helyzetgyakorlatok ezek, csakhogy ő nem vette fel ezt az órát, és nem fizetett be tanfolyamra, úgyhogy tessen már megállni a gépezet.
-Itt voltam én is, nem kell elmesélned, mi történt. – Köszöni szépen az esti hírösszefoglalót. Ez akkor lett volna igazán kielégítő, ha a sok rossz után még azt is bejelentette volna a srác, hogy végre pandamaci született a helyi állatkertben. Attól mindenkinek megjönne a jókedve.
-Azért vagyok kiakadva, mert úgy viselkedsz, mintha a tulajdonodban lennék! – Márpedig úgy tudja, hogy az édesapja még nem adta el húsz tehénért, nyolc kecskéért meg félszáz csirkéért. Sőt, ahogy hallotta, apuci kifejezetten kezdi preferálni a tevéket, mert jól mutatna pár a kertben, és szembeköpné a betörőket. Zsolti fiúnak meg bizonyára nincs tevéje, hacsak ki nem derül még az este folyamán, hogy kőgazdag arab sejk az apja.
-És mert ilyen hangon beszélsz, mikor nincs is semmi okod rá! – Talán még folytatná is, ha Adria időközben nem indulna be mellette. Ma mindenki meg van bolondulva? Egy pillanat erejéig értetlenül bámul rá. Ejj, hejj, sokkal hatásosabb volna, ha hozna egy sört, és összedobna valami vacsorát. Elvégre itt egy igazi férfiről beszélünk, azok meg ezt szeretik… vagy csak Leonie nézett túl sok Al Bundy-t a tv-ben? Kénytelen elnyomni vigyorát… csak vigyázz magadra szöszi, mert tényleg nem biztos, hogy elég lesz a pályán egy törpilla védelme. Apropó, kviddics! Markovits bácsi bizonyára roppant büszke lenne rá a következő cselt látván. Hihetetlen reflexszel rántja el kezeit a srácéból, és azzal a lendülettel lép egyet hátra, hogy távolabb kerülhessen az említettől. Mondhatnánk, hogy Zsolti fiú szó szerint tarol a csupasz felsőteste látványával, vagy vörös törpénk csak egy elcsöppent nyálnyúlványon csúszott meg? Mindenesetre hátraesik, és kapálózás közben sikerül egyet levernie a levitásnak. Ekkor érkezik vissza az Erkélycirkusz bölcs alapítóatyja, Ronald, és máris nekifog a biztonsági intézkedéseknek. Az eséstől még mindig a fotelban fetreng, és csak akkor sikerül felülnie, mikor az eridonos srác megpróbálja lefegyverezni Adrit és Mary-t. Ajajj, ennek biza jó vége nem lehet. Ijedtében még Zsolttól is elfelejt bocsánatot kérni, amiért véletlenül lekevert egyet neki, figyelme inkább a többiekre összpontosul, meg hát újdonsült ismerőse amúgy is hozzá kezdett beszélni.
-Ömm.. köszi. – Elereszt egy vigyort Ron felé. Jó tudni, hogy a srác nem haragszik rá, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe hozta. – Nekem nincs mondandóm – Rázza meg a fejét hevesen. Ugyan miért várja mindenki, hogy magyarázkodjon egy játék miatt?
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2013. február 24. 22:52
Hozzászólásai ebben a témában

Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 25. 02:39 | Link

A szappany, és egy kis váratlan fordulat Rolleyes

Míg Mary el volt foglalva a hülyeségeivel, és mindenét szétröhögte a földön fetrengve, csak úgy zajlottak körülötte az események. Mire magához tért, Ron már sehol sem volt. Négyen álltak hát, a létszám ellenére azonban nem kapott választ kérdésére. ~ Na jó, azt hiszem, jobb lesz szellemileg is itt maradni, nem csak fizikailag. Mi van itt? Hová tűnt Ron? Hogyhogy Adri még nem kaszabolt le senkit? ~ Tűnődik. Azonban a párbeszéd nem ér véget, Mary félig felvont szemöldökkel, és immár karba tett kézzel hallgatja a jelenlévőket. Elég érdekesnek titulálta a Zsolt és Leonie között történő párbeszédet, inkább Zsolt felől, mint Leonie részéről. Persze mindkét részről az volt, kétségtelen. Főleg, ha cseppet lemarad az ember. Inkább filmbeillő jelet volt, mintsem életben történő, tizennégy évesektől. ~ Mary, nem elkalandozni, maradni! ~ Parancsol magára szigorúan, majd figyelmesen, gondolataiban ugyanazokat a szavakat fogalmazza meg, kórusban a kimondóval. Így jobban tud figyelni, és még fel is fogja, mit mond a másik. Az esély is kisebb, a lemaradásra. Feltéve, hogy tudja tartani magát az elhatározáshoz. Mindig így szokta. Mikor bejön, mikor nem. És most remélhetőleg bejön, mert kíváncsi, miről maradt le. Habár abban nem biztos, hogy elejtenek infókat, például arról, hogy melyik fekete lyukba veszejtette Adri Ront, vagy hogy miért tart még mindig a sztriptízbemutató. Ennek ellenére fülel, akár egy kiskutya. Vagy jobban, mert a kutyák fülelés nélkül is meghallják a legapróbb neszeket. És bár ezek nem épp nevezhetőek apró nesznek, figyelni azt kell, hogy némely szó esetlegesen kizökkentse mélázásából.
Ami a sztriptízbemutatót illeti, ugyan messziről érezhető az irónia, de meglepik Adri szavai. Nem nézte volna ki belőle, hogy ilyen is kitelik a lánytól, még akkor sem, ha százszázalékos gúnyolódás, amivel Mary tisztában volt. Nemsokára Ron is felbukkant, amit Mary nem igen értett. Ha az előbb elment, mit keres ott megint? Meggondolta volna magát?
- Na, ezt most miért? - dönti meg fejét, és végtagjait lengetve, mindenféle különösebb mimika nélkül néz a srácra. Nem felháborodott, értetlen, inkább természetes, nyugodt, lazít arcszerkezetén. Inkább kifejezéstelen, mintsem haragos. Kérdésére ezúttal kap választ, hamarabb, minthogy a fiú felfoghatná, ez neki szólt. Vagy hogy mit mondott egyáltalán, sőt, mondott-e bármit is.
- Nem fogom, megígérem. - mondja, de csak az után, hogy visszavette az őhozzá tartozó fontos tárgyat. Az újonnan visszatért személy monológja második fele közben teszi el pálcáját, figyelmesen hallgatva a fiút. Meg is lepik az elhangzottak, függetlenül attól, hogy egyet ért. Vagy pont azért.
- Jó meglátás. - biccent, majd jobb kezét a fiú felé nyújtja, eshetőséges kézfogás gyanánt. - Én benne vagyok. Hogy Markovits lökne le a seprűdről, a gurkó belédrepülésének reményében! - kiált fel hirtelen, s szinte azonnal. Hogy miért pont ez bukott ki belőle? Na azt a jó ég tudja, de a lényeges nem ez, sokkal inkább az ok.
- Mi folyik itt? - kérdi haragosan, ami nem csoda, hisz fejét, nyakát, vállait, egész felsőtestét, sőt, lábai némely részét teljesen beborította valami jéghideg, mégis égető, ragacsos, lassan folyó, és vastag trutymó. Ami alapvetően nem zavarná annyira, ha nem érezné úgy, hogy összehúzza bőrét, és kezdené szép lassan összezsugorítani az egész lányt.
- Na jó, nem valami alacsony a fájdalomküszöböm, sőt, de ez már tényleg kezd fájni... Mi ez? És honnan jött? Azon kívül, hogy a fejem fölülről... - kérdi ingerülten. Mivel fejét lehajtotta, arca megúszta a találkozást néhány cseppel. A lány viszonylag távol állt a többiektől, és mikor körbenézett, megállapította, hogy a többieknek nem volt szerencséjük megismerkedni a nyálkával.
- Áu! - nyögte, mikor valami nagy, és erős fémvödör ütközött össze fejével, majd csörömpölve a földdel is. Látása kissé elhomályosult, de szerencsére teljesen nem hagyta el.
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 28. 21:13 | Link

Erkély-jelenet

Visszatért Ron, aki elkezdte az egész csetepatét. Már egész kis turisztikai látványosság lehetnénk. Vagy tíz felvonásos musicalt írni a történetből.
-Mond, miért jöttél vissza? Miért bántottad Leoniet!?
Kezdődhet a szájkarate: hádzsime, hádzsime! Nem veszíthetek ellene, még nem! Egy kis vadnyugati párbaj keletkezhetne, ha lenne fegyverünk. Vagyis vannak: a szavaink. Majd megszólal a Bogolyfalvi templom tornyában megszólal a templom, szembe fordulunk és mondjuk a magunkét.
-Igazad van, Ron, nem ártottál nekem. De viszont, ártottál egy lánynak. Most nem is érdekes Leonie.
Szüleim csak azt tanították nekem, hogy bánjak a lányokkal úgy, mint egy kincsesládikával. Ez a kincsesláda tele van drágakövekkel, amikre ha eléggé ügyelünk megszerezhetjük. Leonie ennél sokkal több. Ő egy kincsesraktár, telis tele változatos egyéniségeivel. Én szeretnék, próbálok vigyázni rá, de Ő, a kis vörös nem szeretné.
-Mit képzelek magamról? Ezt hogy érted? Leonie, tudom, hogy nem vagy a tulajdonomban, nem is tudsz a tulajdonomban lenni, mivel te nem egy tulajdon vagy. Neked is  van egy lelked, lelki világod, amit én tiszteletbe tartok. Van egy vonzó, imponáló jellemed, személyiséged. Ezt a személyiséged tetszik nekem! Ha valaki tudja, az te vagy, hogyan éljük az életünk!
Ejha monológ-mester leszek még a végén ha hosszú ideig tart ez az erkélyjelenet. Csak azt remélem, hogy sikerül kimagyaráznom magam, és Ron lelép a színről. Ekkor Leonie adott nekem egy keménykezű pofont. Ennyire megbántottam?
-Köszönöm Leonie. Tudom, megérdemeltem és sajnálom.
Ekkor Ron megint osztotta az észt. Most komolyan, nem tudna elmenni?
-Ron, nekem te ne vázold milyen egy igazi férfi. Az aki kiáll egy lány mellett. Aki megvédi, akkor is, ha nem tudja a történteket, de látja, hogy baj van.
Most miért próbálja kimagyarázni magát? Bántotta Leoniet, és én nem szeretném ha bántódás érné.
-Fegyverszünet?
Mit gondol magáról? Bántja Leoniet és még ő akar fegyverszünetet?
-Megijedtél?
Ron kezd félni tőlünk, mondjuk emberelőnyben vagyunk. Három az egy ellen ráadásul meg még Leonie is.
-Hamár a férfiakról beszélünk: egy férfi nem futamodik meg, nem kér fegyverszünetet.
Nos, Ron most sarokba lett szorítva. Halljuk mit szól ehhez a kis Roncimonci? Mosolyogtam, majdnem nevettem.
-Kontra?!
Sok szerencsét! Ron!
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. március 2. 22:05
Hozzászólásai ebben a témában
Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. március 1. 21:39 | Link

Balcón comedia


* Egyre kevésbé színleli, hogy nem érdeklik az események. Izgatottan cikázik a tekintete egyik évfolyamtársáról a másikra. Ez kezd egyre inkább egy túljátszott, művi brazil szappanoperára hasonlítani. Magában már el is nevezte Ront Roldanillo Carilla Estebanonak, Zsoltit pedig Gaudencio Alfonso Bernardonak. A lányok nem viselkednek annyira színpadiasan, a fiúk gázosak inkább. Ha majd emberesedni fognak, vajon lesz olyan menő brazilos szakálluk? Egyelőre még kisfiúk a drágák, igazi kis fenegyerekek. Ekkor Roldanillo Carilla Estebano újra feltűnik a színen, és egyből le is átkozza a szőkeséget. A lány ujjai összecsomósodnak a váratlanul érkező átok hatására. Ettől teljesen kiakad, nem szereti, ha csak úgy váratlanul leátkozgatják.* - Óóó, hogy pusztulnál meg, te… kis…te!Igenis haragszunk! * Kiált rá a dühtől tajtékozva. Mit merészel ez a gyerek? A pálcája a földön, itt van két őrült srác, mi fog még történni. A pillantásával ölni tudna. Már el is tervezte, hogy hogyan fogja felrobbantani a drága jó Eridonost. Rossz emberrel kezdett ki, az már biztos. Ráadásul még egy terjengős, béna szöveget is elmond. Ahogy a sületlenségeiről, meg a világbékéről hablatyol Adri odalopódzik a háta mögé, és megpróbálja erőből fenékbe billenteni, remélhetőleg nem szúrja ki a lopakodó sárgát. * - Hogy te mekkora egy szerencsétlen hippi vagy! * Üvölt ismét az Eridonosra. Szánalmas, az az unalmas szappanoperaszerű monológ, amit előadott. A színjátszósok biztosan örülnének neki, nagy tehetség.*- Tán csak nem félsz verekedni? * Cukkolja újra Ront, remélve, hogy ezzel össze tudja ugrasztani a két srácot. Kíváncsi rá, hogy a kettő közül vajon melyikük tudná jobban elpüfölni a másikat.* - Nincs fegyverszünet! * Sziszegi dühösen Ronnak. Csak menjen ki az átok hatása, meg fogja keserülni a főnixsrác, hogy belekötött Adriba. Zsolti monológjára a férfiakról csak helyeselve bólogat. Nem hitte, hogy Gaudencio Alfonso Bernardoval még valaha is egyet fog érteni valamiben, de így történt.  Ezt a ritka pillanatot valami furcsa dolog töri meg. Maryre valamiféle nyálka kezd felülről csöpögni, ami fájdalmat okoz neki, és mintha… kisebb lenne? Mi? Az hogy lehet? Adri most már nem foglalkozik a két jómadárral, szobatársát kezdi kémlelni kikerekedett szemekkel.* - Mi a? Mary, állj el onnan! *Utasítja undorral az arcán. Az az izé valami förtelmes. Nem lehet, hogy Zsoltiból jött a nyál, mert ez felülről folyt le. Meg a szavai csak nem okozhatnak ilyet. A fiúkat kezdi gyanúsítani, így ismét méregzsákká változik, és üvöltözve visszafordul.*- Halljam, melyikkőtök szórakozik, mi?! Pont Maryvel? * Fakad ki, majd’ felrobbanva.  Szegény szinte semmit nem csinált, erre vele kell szórakozni. Oké, hogy Mary, mint Adri, de ez akkor sem volt szép dolog.* - Mary tudsz jönni? Megyünk a gyengélkedőre! *Szerencsétlenül,de felveszi a pálcáját a földről, és reméli, hogy tud, mert nem akar hozzáérni, fél, hogy ő is összemegy. A magasságát tekintve elég kellemetlenül érintené.* - Szánalmas banda! * Kiáltja a küszöbről a fiúknak. Reméli, hogy Leonie is követi a két Navinést a gyengélkedő irányába. Megnyugtatná, ha nem maradna velük egyedül.*
Utoljára módosította:Újvári Adria, 2013. március 1. 21:48
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 7. 10:04 | Link

Sok hű-hó semmiért

Ahogy végignéztem a társaságon, már tudtam, itt csak egyvalaki ért meg belül, az pedig a kis vörös. De valahogy még mindig tart a színpadi hatás, ahogy ránéztem.
Persze, először kicsi Zsolti fiúcskát figyeltem meg alaposan. Nevetséges kisfiús alakját, épp kis izomtömeg alkotja és még Ő akar verekedni? Nem baj, de én még senkivel sem verekedtem ok nélkül. Márpedig itt ok az a saját szemszőgömből nincs, maximum, ha támad akkor megvédem magam. Na, ebben jó vagyok. Csak kezdeményezzen. Alig várom.
Még jó, hogy édesanyám mugli születésű és beíratott a mugli Shotakan karate iskolába. Igaz, a sok mugli gyerek miatt kissé idiótán bámultam a harcmodorukra, hiszen varázspálca nélkül vívtak meg.
Azt hiszem sokkal jobban tudnám bántani, ha.... igen.
-Leonie drágám, sajnálom, ha azt hiszed hogy megcsaltalak. Nem akartam fájdalmat okozni. De nem tettem ilyet. Szeretlek, teljes szívemből. Ha el akarsz hagyni, ám legyen. Megértem, hiszen itt van neked ez a szájaló, hősködő, izmaiban gyönyőrködő kis hiú ficsúr.- reméltem, hogy a kis vörös belemegy a további játékba.
Ám hirtelen Adri kezdett el szapulni, de ezen is csak mosolyogni tudtam.
Nem is érdekelt, hisz épp azért őt vettem célba, mert meggondolatlan, tűzes kis jellem. Amúgy Adri szavai kicsit furcsák néha. Hippi? Az meg mi a fene? Ez valami mugli szó, ha bántani akar valaki egy másik illetőt? Nem értettem, igaz én igazi varázsló családban nőttem fel.
Azon viszont megijedtem, amikor Maryre néztem. Azonnal segíteni akartam, de láttam Adri pillantásán, hogy Ő már máshol van lelkileg. Automatikusan lehajoltam a pálcájáért, és még mindig félig béna kezébe nyomtam a pálcáját.
-Leonie drágám, ha nem bánod és Adri is megengedi segítenék az évfolyam és háztársam Mary gyengélkedőre szállításában.
Adri nem érdekelt, Mary viszont annál jobban, hiszen Őt megkedveltem közös kalandunk alkalmával. Zsolti fiú? Ha akarja a hülyeségét folytatni, megteheti később is, itt már nem az ő féltékeny közbelépésén van szó. Meg a nyálcsöpögős dolgain. Persze ezt nem mondtam ki neki, mert most másra kellett összpontosítani.
Adri félt hozzáérni Maryhez, de én nem. Karjaimba kaptam a kicsi lányt és szaladtam vele ki a folyosóra. Adri legnagyobb meglepetésére. Amíg Ő csak beszélt Maryhez, én cselekedtem.
-Ne félj Mary, hamar a gyengélkedőn leszünk.- Súgtam oda gyengéden.
-Leonie! Szeretlek!!!-kiabáltam vissza, majd sebesen hagytam magam mögött a métereket és a kicsi Adrit is.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. március 22. 22:05
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint