36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2022. április 14. 20:22 | Link

Darik
Ég veled


Döntöttem. Döntöttem már akkor, mikor szülői nyomásra hazatértem, hogy elvégezzem a mestertanonci képzést. Akkor, mikor a függőségem szabta meg a határaim, mikor az aranyos legmélyebbre taszított és Payne emiatt lökött el magától. Akkor, mikor a sikátorban remegve álltam a törött üvegcse felett és ennek köszönhetően kiteljesedhettem a pyromágia által. Akkor, mikor fogcsikorgatva ugyan, de fejet hajtottam apám akaratának és Fenyvessy börtönében kellett raboskodnom. És akkor, mikor mindennek vége lett...
Örökké hírnévre vágytam. Arra, hogy én lehessek minden idők legjobb ereklyevadásza és egyszer saját nevemet viselhesse egy általam létrehozott mágikus tárgy. Évekig, sőt évtizedekig babusgattam ezt az álmot, amit végül nehezen láttam be, hogy saját magam fosztottam meg tőle azzal, hogy beengedtem az életembe mindazokat, akik részesévé akartak válni. Nos, még egyszer nem fogom elkövetni ezt a hibát.
Kékjeim a sötétségbe merednek, miközben arra a személyre várok, aki még ehhez az átkozott helyhez köt. Őt hagytam utoljára. Csomagom is útra készen áll Noel kúrájában, ahogy Daisy is türelmetlenül vár. Az öreglány megérdemli, hogy világot lásson, mielőtt utoléri az elkerülhetetlen.
Amint kiléptem pár perce az erkélyre, megrohantak az emlékek. Itt kezdődött minden és úgy szép, hogy itt is érjen véget. Ujjaim között apró láng jelenik meg, azzal játszadozom, becézgetem. A láng megnyúlik a levegőben, majd akaratomnak engedelmeskedve kezd táncolni körülöttem, egyre vadabb és szenvedélyesebb ütemre. A mágiám is Darikra vár epekedve.
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. május 13. 22:35 | Link


#Boró
#Yours
#Elsőésutolsó



Szemei újra és újra végigfutottak a sorokon, mintha csak nem akarná elhinni, ami ott van. Talán így is volt. Mellkasa nehezen emelkedett és süllyedt. Újra. Ma. Az erkélyen. Boróka, miért pont ott? Marina a karjaiba dőlve próbálta eldönteni mi lenne a helyes lépés. Ez a nő akárhányszor megjelent az életében, nagy port kavart, és hatalmas űrt maga után. Még akkor is, mikor nem történt semmi, és már Ádámmal járt. Valami elemi erő húzta hozzá, és ugyanez a külső erő nem hagyta, hogy elszalassza a mai alkalmat.
Lassan, hangtalanul lépkedett ki a hűvös csempékre. Úgy jött el, ahogy volt, nem zavartatva magát, hogy Borókáról van szó. Ha belegondolt volna, talán értelmetlenül festette volna ki magát, ruhába bújtatta volna testét, és úgy tett volna, mint aki újra el akarja csábítani a nőt. Pedig már nem volt mit tenni. Nem volt mit mondani. Más utat választott, és Mae csak hálás lehetett a közösen töltött időért.
Szeme rögtön a lányokra tapadt. Megállt az ajtóban. Félt. Nem a lány kezében lévő tűztől, de ami benn égett a mellkasában, és mindig felgyulladt Boróka láttán.
- Visszanyerted az elemed - állapította meg színtelen hangon. Mikor legutóbb találkoztak Boróka fél lábbal a sírban volt. Ő pedig kislányos féltéssel maradt vele másnapig. Nem aludt egy szemhunyásnyit sem, csak simogatta a haját. Aztán a nő elment. Ahogy mindig teszi. Vajon most mikor fog megtörténni újra?
- Örülök, hogy jobban vagy - bólintott, mintegy megerősítve szavait.
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2022. május 23. 23:17 | Link

Darik
Ég veled


Ahogy telnek a másodpercek, a lángok egyre türelmetlenebbül mozognak körülöttem. Hirtelen felcsap egy-egy láng egyenesen az ég felé, hirtelen elvakítva engem, eltakarva előlem az egész világot, majd hirtelen lapos vonallá simulnak a levegőben, hogy lágy derengésbe vonják mindazt, ami a látóhatáron túl vár majd rám. Ujjaim idegesen dobognak a karfán, ám tudom, hogy nem szaladhatok el a rám váró percek elől. Tartozom neki ennyivel, sőt, pontosan tudom, hogy ennél sokkal többel is. Merlin tudja, hogy mennyinek lesz tanúja az erkély ma este.
Ahogy nyikordul az ajtó, szívem akaratlan vált szaporább ütemre és én nem győzöm szidni ezért. Vágyom rá? Tartok tőle? Merlin a tanúja, mindkettő igaz. Túl sokat tud, túl sokat látott belőlem és épp most tervezem lecsupaszítani előtte a lelkemet is, a testem mellé, amit talán mindenkinél jobban ismer. Bár ne lenne ennyire piszok nehéz...
Nem fordulok felé, ahogy végre megszólal, ám a lángcsíkom lassan kúszni kezd felé a levegőben, hasonlóképp, mint első alkalommal. Mennyivel könnyebb lenn egyszerűen csak visszautazni az időben és mindent másképp csinálni. Egyszerűen csak kihajítani a gyűrűt az erkélyen és vállalni apám haragját. Darik, vajon akkor is magam mellé vettelek volna, ha így teszek? A válasz túlságosan is egyértelmű és csakis ez gátol meg, hogy a feledést válasszam.
- Jobban. Végre olyan vagyok, mint mindezek előtt - búgom, miközben csupasz vállam felett pillantok hátra rá, vörösre festett ajkaimon csábító mosollyal. Szép emléket akarok magamnak is és neki is.
- Tartozom neked Darik. És ezt úgy szeretném neked leróni, mint még soha, senkinek. - Lassan fordulok meg, ám kékjeim nem veszem le róla egy pillanatra sem. Ha ő nem jön közelebb hozzám, hát én lököm el magam a korláttól és lépdelek oda hozzá, míg végül alig pár centi marad közöttünk. - Készen állsz rá? - kérdem halkan, ahogy álla alá nyúlok lágyan. A lángcsík lassan körbefut körülöttünk és kört alkotva von minket dicsfénybe. Téged és engem, Darik, mert bármilyen messze is megyek, miután itt végeztünk, mindig az enyém maradsz.
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2022. május 26. 23:43 | Link


#Boró
#Yours
#Elsőésutolsó



Félt, sőt rettegett ettől a találkozótól, mert tudta, hogy Boróka bármire képes. Több hónapon keresztül elhitette vele, hogy szereti, miközben jegyben járt. Vajon szereti egyáltalán a lányokat? Lassan mindent meg kellett kérdeznie, ami vele kapcsolatos volt, talán csak így tudott fátylat bontani a múltra. Már ha képes lett volna. Mert az igazság az, hogy az első szerelem soha nem múlik el teljesen. Mindig az emberrel marad, és ha csak egy irányú volt is, Marina az egész szívét belerakta.
- Mint előttem, vagy előtte? Van egyáltalán különbség? - kérdezte meg érdesen, bár szemében a legnagyobb naivitás fénye csillogott. Tudni akarta, melyik Borókát ismerte. Amilyen volt? Vagy akivé abban a kapcsolatban vált? A kérdések egyszerűen túlnőttek rajta, és a dermesztő hideg végigfutott a karján, pedig tavaszi meleg szél fújt az erkélyen.
A szíve a torkában kezdett el dobogni, ahogy a nő felé közelített. Hátrálni akart, elmenni, de a lábai nem engedelmeskedtek. Talán ha csak elmozdítaná egy kicsit. Ha egyetlen izma kifejezné, hogy nem akarja, csak egy picit. Ám végső soron a kérdés tette kezébe a hatalmat. Óriásit nyelve nyitotta száját válaszra.
- Boróka én nem... nekem... mi nem.... barátom van, és én nem... - ingatta a fejét. Leginkább sírni lett volna kedve a benne háborút vívó hullámok kereszttüzében. Hiszen megtehetné, megcsalhatná Ádámot. Egyetlen estéért. Ám mégis képtelen volt rá. - Kérlek ne kényszeríts rá, hogy elutasítsalak - szűkölt a lány tehetetlenségében. Borókának ellentmondani olyan volt, mint megszegni a legfontosabb elvét. Mint elfelejteni a dán származását. Lehetetlen.
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint