36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. január 31. 16:04 | Link

Emma
fejszellőztetés meglepetésvendéggel  - kinézet

Nemsokára takarodó, és habár rám talán nem igazán vonatkozik ez, általában megszokásból már én is elmegyek aludni. Mostanában szerettem ezt a csendet, mivel a buli óta igen sokszor csak ilyenkor hagytam el hálókörletet, inkább, mint emberek közelébe menjek. Babettnek azóta sem szóltam, szerencsére ő sem keresett meg sem ezzel, sem másmivel, így ahelyett, hogy őrlődtem volna, tanultam. Márk biztos büszke lenne rám most, de az ő véleményére sem voltam kíváncsi, ahogy kábé senkiére sem, Karola már úgyis mindent elmondott az edzőteremben. Mondjuk Babu a sátras mókáról sem tud, vagy még az is lehet, hogy már előre lejátszotta az egészet, vagy elkapott néhány pletykát, nem tudom. Mindenestre jó mostegyedül, ki is fogok menni az erkélyre, hogy nézelődjek a sötétbe. Okos. Mindegy, ki kell mozdulni, mert kell a semmi, hogy a sok tantárgy a fejembe másszon. Holnap szerintem kimegyek a baglyokhoz is, akkor sem kell a csajokra gondolnom, ha már mindennek ők az okozói. Ami fura, hogy Diára egyáltalán nem haragszom, sőt, ő a legmegértőbb csaj, akit ismerek. De lehet, hogycsak azért, mert Karcsi vonzódik hozzám, én meg hozzá, egy kicsit jobban, mint más lányokhoz. Valami nem jó, talán beszélnem kéne rről valaki semlegessel. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen gyorsan valóra válhat, mert odakint találok egy lányt, aki ugyan háttal van nekem, de biztosan semleges. Mi lenne, ha csak úgy elmondnék neki mindent, ő meg elhordana aminek csak kell és helyreállna a világ. Nem rossz mi? Ja, nem, de két lépés múlva felismerem immár közelebbről a tesómat, és azzal a lendülettel fordulok vissza, remélem nem vesz észre. Sajnos már elég közel vagyok hozzá, hogy ha nincs elmélyedve nagyon a gondolataiba, akkor meghalhatta. Mindenesetre én elindulok kifelé, mintha már elég álmos lennék, és amúgy is mindjárt takarodó. Most, hogy így mondom, tényleg ásítanom kéne. A fenéket!

Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. február 21. 10:15 | Link


muszáj beszélnünk


Nincs nekem bajom a szobatársaimmal, jobbakat akkor se kaphattam volna, ha kérem. Most csend van, amúgy is nyugalmas hely, beszélgetünk, de nem egy hangos és viháncoló helyet kell elképzelni, hiszen a lánykának minden hónapban kell egy pihenőidő, amikor gyenge, így aztán, mi ezt nagyon tiszteletben tartjuk. El se tudnám képzelni magam így, de tudom, hogy a sajnálat nem épp a legjobb dolog, így, ott segítjük, ahol tudjuk. Ez a legjobb, amit tenni tudunk.  Most egyelőre ez nem áll fenn, nekem kellett egy kis elemózsia a konyhából, mert a vacsorát kihagytam a fejem miatt, ami akkor még igencsak hasogatott, jó szokásához híven. Aztán, végül be tudtam venni a bájitalt rá és aludtam kicsit, sokkal jobb lett, de biztosan nincs kedvem ahhoz, hogy nekiálljak még tanulni is. Így indultam el enni, mert dunakavics ugyan van, de nem eszem fel az egyetlen „fegyverünket” a növény ellen, már pedig mindig kell lennie, mert Zina nagyon nem bírja és ha mégis arra tévedne, kell egy jó alap. Ezért esett a konyhára a választás, egy könnyed kis vacsorára, ámbár nemigen szabad ilyet, viszont a szükség törvényt bont alapon kellett és ezt talán megértette volna bárki, ha találkozik velem. Senkivel sem futottam össze, olyannal nem, akinek magyarázkodni kellett volna, a többiek meg, nem teszik szóvá, ha valaki a folyosón mászkál.
Eljárt az idő most felettem, észre se veszem, hogy mennyire késő van, de sosem számolok ilyesmivel, itt úgyis divat az, hogy az ember takarodó után kint lófrál, mintha valami plusz adrenalinra lenne szükség ezzel. Ha nem tiltanák, lehet üres lenne minden éjjel a kastély és senki nem akarna rossz pontokat szerezni a prefektusoknál. Az erkélyen állok, kicsit kellett a friss levegő, áldom magam, hogy belebújtam a puha és vastagabb pulóverbe, mert a folyosókon sincs az a hú de meleg, így egészen jól bírom idekint. Van rajta egy csinos kis melegítőbűbáj, nem az igazi, de mégsem válik forróvá az anyag és éget meg, így épp tökéletes. Réveteg bambulásomból lépések zaja ránt ki, ahogy közeledik, megtorpan, majd elindul. Talán valaki cigizni jönne vagy épp a párjával enyelegni, így fordulok meg azonnal, hogy a képébe/képükbe bámuljak, de csak egy magányos alakot látok, aki túlontúl ismerős is nekem. Könnyed mosoly kerül fel ajkaimra.
- Te szánt szándékkal kerülsz engem is, nem csak a barátnődet? Hova sietsz, Bence? – fordulok meg és lépkedek közelebb, hogy ha kell, akkor követem és a nyomában maradok. Rég láttam, ahhoz képest, szóval… No meg, hallok eleget. Most végre megvan.
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. február 21. 10:45 | Link

Emma
fejszellőztetés meglepetésvendéggel  - kinézet

Nem tudom, hogy mi ütött belém akkor, de úgy éreztem, hogy... nem is gondolkodtam, nem tudom, hogy miért áltatom magam azzal, hogy mit éreztem. Talán csalódosttság volt bennem, de mivel ittunk is, nyilvánvalóan nem gondoltam erre, csak tettem, amit az ösztöneim diktáltak, Dia pedig partner volt ebben. Nem tudom, hogy őt mi vitte rá(m), de az akkor sikeresen csábított magához, és talán találtunk is valamit a fülledség ködében, ami megnyugtató volt. Hideg szellő mar belém, ahogy kiérek az erkélyre, ami foglalt már, viszont nekem nem kell társaság ahhoz, hogy gondolkodjak a hogyan továbbról. Az csak hab a tortán, hogy pont a szeretett húgom bámul kifelé a sötétségbe, így biztosan tudom, hogy jobb, ha mégsem itt szellőztetem ki a fejemet. Nem akarom zavarni - na persze, ez is egy hamis indok -, el is fordulok azonnal, hogy elhagyjam még a gondolatát is, hogy Emma valamit kicsikarjon belőlem. Van így is elég bajom igazán, nem kell tetézni azzal, hogy felelősségre vonjon, ha esetleg kitudódott a dolog. Márpedig ilyen szempontból jobba  mugliknak, hogy lassabban terjed a pletyka, vagy ijesmi. Talán szerencséjük is több van, mint nekem, ugyanis Emma valami hatodik érzékkel hátrafordul és megszólít. Elevenembe vág a felismerés, hogy talán tudhat valamit, de még nem akarom felfedni magam teljesen. Azért megállok, és visszafordulok. Ma is olyan gyönyörű, mint mindig, van benne az a kellem, ami bennem sosem lesz. Ő az én húgom.
- Helló Reg, nem akartalak megzavarni a világmegváltó gondolatok kipattanásában. Amúgy tudod, hogy mindjárt takarodó és rád még vonatkozik - emelem meg a szemöldököm, és a rád szót kihangsúlyozom. Nos, az MT lét egyetlen előnye a prefektusok legális figyelmen kívül hagyása. Odasétálok hozzá, és megölelem azért, mégiscsak jó báty vagyok és sokszor húzott már ki a szarból, amit úgysem tudok neki meghálálni soha. Persze be nem vallanám neki, még kihasználná.
- Mi a helyzet? Félsz a VAV-tól? Nyugodt lehetsz, nehéz - engedem el vigyorogva, megpöckölve az orrát, majd kézen fogom és "elrángatom" az egyik kanapéhoz, ahol le tudunk csüccsenni. Csak nézek rá, hogy kibökje a dolgait, úgyis tudom, hogy nekem kell kevesebbet beszélni. Remélem legalábbis.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. február 21. 11:22 | Link


muszáj beszélnünk


Valahol mindig aggódom érte, még ha nincs is kimondva, mert az annyira nem menő a testvérek között, csak némán figyelni. Tudom, hogy ő is teszi, hogy bizonyára mindenről tud, arról a rövid és inkább csak kellemes időtöltésről is, amit Viktorral tettem, mielőtt megtalált valakit, akit tényleg szeret. Nem vagyok se rá, se a nőre féltékeny, én inkább csak vonzódást éreztem iránta, mintsem szerelmet, sőt, szóval nem kellett aggódniuk, hogy szúrós szemmel figyelem őket, nem hazudok, akadt más, akivel elkezdtük a játékot, de mivel nem akarok olyan lenni, akit mindenki megkaphat, ennyi is volt a történet és azóta semmi. Azt is tudom, hogy azóta szétmentek és mind a kettő árnyéka önmagának. Talán egyszer odamegyek Viktorhoz, legalább beszélni, hogy érzi magát, de tudom, hogy a pasik ezt nem szeretik, felesleges, így inkább foglalkozom a magam dolgával. Vagy épp bátyám dolgaival, mert vannak bőven és tudom, felét se hallottam, ismerem annak. Bezárkózott előttem, pedig a Masával történtek után főleg azt hittem, lett valami olyan kapocs, amelyben megosztja a gondokat és nem engedi magát megint lesüllyedni. De persze, ott van az is, hogy Babuval minden jól alakult, mesélt, lelkesen, néha együtt ültünk le hármasban enni, kávézni, de aztán ez elmaradt és nem értem, miért, mi történt. Nem kérdeztem egy ideig rá, de már régóta ez van és kezd aggasztani.
- Semmin nem gondolkoztam, épp örültem, hogy nem fáj a fejem – mert nincsenek eldugott cigarettacsikkjeim sem, így nekem a levegő tényleg frissülni kell, amikor egész nap a szobában létezem csak, főleg. – Pfff, kit izgat már a takarodó. Senkit sem, még a prefektusokat sem. Kivéve, aki élvezi, hogy szívathat másokat. Hagyjanak csak engem békén – nem is hiszem, hogy most valaki rám fog törni, de ha igen, akkor majd kitalálok valamit. Tudok én fájdalmas arcot vágni és indokolni, viszont ha „szadizmusát” akarja kiélni, akkor ahhoz lesz egy-két, keresetlen szavam. Az éveim alatt egy pár apróbb kihágásom volt, főleg ezzel a takarodó dologgal, de a legtöbbet megúsztam figyelmeztetéssel, vagy esszé írással.
- Egész idáig aludtam, mindegy már, hogy vagyok ébren – nem keserű mondat ez, inkább akkor már legyen hasznos. Hagyom, hogy megöleljen, viszonzom is, tenyeremmel megsimogatva kicsit a hátát. Valami van vele, érzem, úgy érzem, mint mikor egy egész napig kerestem és amit találtam, az fájdalmasabb volt, mint a gurkó csókja.
- Félek hát, de ha annyira nehéz, akkor majd leszek én a bukott diák. Hééé, ezt ne – szisszenek egy aprót, ahogy orromra fogok, majd követve huppanok le vele a kanapéra és fordulok is felé azonnal.
- De a vizsga se érdekel. Csak te. Mi történik? Hallani ezt-azt… - ezzel utalok arra, hogy inkább mondja ő.
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. február 22. 12:03 | Link

Emma
fejszellőztetés meglepetésvendéggel  - kinézet

- Mostanában megint sokat fáj? - érdeklődöm tartva a választól, mert volt egy időszaka, ami már engem is kiborított. Jössz enni? Nem fáj, a fejem. Jössz a kertbe? Nem, fáj a fejem. Szóval nem volt olyan vicces az egész. Főleg, miután elcsapta a gurkó, eléggé aggódtam miatta. Most meg már megint kéne, csak lassan megfordul a dolog, és miattam kell, hogy éppen milyen baromságot művelek.
- Ó, hát persze ez így szokott menni. Lóránt Emmát nem bántják a prefik, mert már végzős - rázom meg a fejem, hát ilyenkor szeretnek igazán szivatni, hogy ha véletlenül elkapnak egy ötödévest, hiszen ha adnak még egy kis büntetőmunkát az agyfasz mellé, amit a VAV ad, az különösen idegesítő tud lenni. Ezért jobb is, hogy én nem vagyok prefektus, mert ilyenkor biztos kiélném a gonoszkodós hajlamaimat. De azért megölelem őt, mert hiányzott végül is, meg milyen tesó lennék, ha nem tenném. Jó néha látni, hogy él és virul, meg egyben van és nem tévedt el, meg úgy nagyjából semmi baj vele.
- A Lórántok eddig nem buktak meg, szedd össze magad kisanyám - kuncogok, és élvezem, ahogy kikéri magának az orrpöcit. Aztán lecsüccsentetem magam mellé,de egy szusszanásnyi időt sem hagy. Sajnos most nem megy a faarc, egyből lesápadok kicsit és elkapom a teikntetem. Hát baszki, miért kell neked egyből a közepébe vágnod? Hmm?
- Először is, énis érdekeljelek, de ne jobban, mint a vizsga. Én itt leszek később is, szóval majd ha levizsgáztál, lehetek megint én az első, ha nincs pasid, vagy csajod - pro levita díjas magatartás, igaz? Először tanuljon, aztán jöhet a tesója. - Na, már megint mit hallani? Hogy megcsaltam Babettet? - nézek rá felhúzott szemöldökkel. Remélem erre gondolt, mert ha nem, elég ciki lesz.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. február 22. 17:01 | Link


muszáj beszélnünk


Kinek mi a sok. Lehet neki az éves kettő is, lehet csak a napi szint. Nem tudom, mert elvileg fel kellene jegyeznem, hogy mikor és mennyire fáj, mert akkor tudják megmondani, kell e erősebb bájital, bármi egyéb, csak én nem szeretném vagy elfelejtem, mert átalszom a napot vagy tényleg elfelejtem. Ezt azonban neki nem mondom, mert bár jóslástanból nem vagyok jó, de most minden galleonom feltenném arra, hogy kiakadna. Vagy egyből a gyengélkedőre rángatna el. Na azt nem.
- Többet. De sokat olvasok, magolok, csak túl van terhelve – legyintek, hogy ne is aggódja túl, tovább, felesleges. Ha majd nem bírom, szólok, addig meg simán bírható az egész.
- Nem mondtam, hogy nem bánthatnak. Csak a fél iskola kint lóg éjjel, belefér, meg veled vagyok, kész. Ennyi elég legyen nekik – nem mintha amúgy annyit kint lennék éjjel, szeretek aludni is, kell is, szóval nem leszek a top 10-ben kihágásügyben. De igen, nem lenne mégsem kellemes, mert hát, ilyenkor pont nem hiányzik a plusz munka akármivel, nemhogy még valami hosszú és szívással téli feladattal. Nem adom meg ezt az örömöt. Nem tudom mennyire büszke rám azért, mert nem rontom a bajt, amúgy sem vagyok olyan alkat, akit mintha felhúztak volna és sose merülne ki az elem. Elég bolond van erre amúgy is. Inkább hagyom, hogy kiélje a szeretetrohamot ölelés formájában, de szavaira csak a szemeim forgatom meg.
- Mindig kell egy rebellis. Legalább ebben az első leszek – őszintén, nincs hajlamom a bukott diák szerepére természetesen, mert nem tervem nekem ilyet tenni, csak éppen nem tudok ellene, ha mégis sikerül. Nem vagyok a vizsgán, nem látom most a kérdéseket, az, hogy nehéz, tág fogalom, bármit rejthet. Inkább terelek és milyen jól teszem! Nem lehet nem észrevenni, hogy az előbb még vigyorgott, mint a tök, most már egy az egyben eltűnt ez, nincs ott más, mint talán, egy kis félsz? Mitől rettegsz, kedves bátyám? Hiszen a testvéred vagyok, nem a bírád, velem mindent megoszthatna, de nem teszi. Direkt, már azért is vesébe látó tekintettel vizsgálom őt, mintha már ebből is mindent tudnék.
- Mmmmh – húzom az időt, míg meglelem fejemben az információmorzsát. Addig is izgulhat, de pár pillanat múlva folytatom. – Nem, vagyis nem éppen. Valami buliról meg csajról, aki nem Babett. Illetve Karola neve is felbukkant. Szóval, akkor megkérdezem és akkor te mondhatod el; van valami, amiről beszélni akarsz?
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. február 23. 10:28 | Link

Emma
fejszellőztetés meglepetésvendéggel  - kinézet

Na, most mit is kellene elmondani neki, hmm? Látom, hogy nagyon aggódik, pedig nem igazán kellene. De lehet, hogy csak én veszem most már félválról, mintha meg sem történtek volna dolgok. El kellene gondolkodnom azon, hogy mit is akarok bárkitől. Legyen az Babett, Karola, vagy épp Emma. Szépen le kellene vezetnem az érzésimet, vagy akár bugyuta listát írni, hátha megtalálom benne a spanyolviaszt. Mégsem tettem efféle próbálkozást, hogy mindent kibogozzak, pedig biztosan nem nagy megfejtés. Szerintem is lehetetlen két lányt szeretni, pedig nagyon úgy tűnik, hogy mindig ezt hozom fel. Karolával mindig eléggé közös hullámhosszun voltunk - amíg szét nem vágtam a randiját -, Babett meg egy tünemény. De Karola is gyönyörű. Így döntsön az ember jól, és ezzel az így döntsönnel is az a bajom, hogy olyan, mintha nekem kéne választanom szerelmet. Hogy lehet ez egyáltalán? Semmi értelme nincs az egésznek. Amíg Emmát terelem más irányba, elhelyezkedem és nézem őt, az én kicsi húgomat, aki nem is olyan kicsi. Mostanában nem néztem a körmére, pedig illett volna, ha már valamilyen szinten felelek érte a betegsége miatt. Tudom, hogy utálja, de ki legyen ott mellette, ha valami probléma történik? Talán ha elmondom Emmának is az igazat... csakhogy ő valószínűleg az én érdekeimet is szemmel fogja tartani, és az nem elég objektív. Másrészről viszont neki kell igazán tudnia, hogy mi van velem.
- Buli, másik csaj, meg felmerülő Karola. Mint egy regény fülszövege - fintorgok egy kicsit, amiért ennyiből lehet lehet írni összefoglalva engem.
- Nos, tényleg volt egy másik csaj, és tényleg megcsaltam Babettet vele. A miértekre annyit tudok mondani, hogy került engem jó ideje, és nem is válaszolt a baglyokra sem. Így azt éreztem, hogy nem vagyok olyan közel hozzá... persze ez nem lenne ok semmire. Mégis így történt. Karola pedig... - itt elfordulok egy kicsit, amíg összeszedem a gondolataimat a lány iránt. Végül egyszerűen fogalmazok. - Szeretem őt - savanyú félmosoly, de bármit is kezdjen el a szavába vágok. - Nem tudom, hogy mit érzek, azt sem, hogy mit akarok. Fogalmam sincs, mint kéne tennem, azon kívül, hogy beszélni Babettel és elmondani neki az igazat. Nyilvánvaló mi lesz utána, de most nem leszek felkészületlen, így nem az lesz, mint Masánál volt. Még valami kérdés? - fújtatok egyet, és nézem őt. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire akasztom ki ezzel.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. február 24. 23:13 | Link


muszáj beszélnünk


Komolyan mondom, nem értem most őt. Mármint, tudom, nagyon semmi közöm ahhoz, hogy mit csinál és kivel, csak szapulhatom érte ezerrel, ahogy ő is engem, de hát akkor is. Tudom, hogy van valami, ne akarjon ez elől kitérni és engem előtérbe helyezni, meg a hülye vizsgákat, mert akkor biztos, hogy úgy megbukok, már direkt is, mint a huzat, ráírnám a lapra, hogy a bátyám miatt és egész vizsgán duzzogva, karba tett kezekkel ülnék és duzzognék. De hát nem, ilyet nem csinálunk ugyebár. Ahhoz képest, milyen állapotban volt Masa után és azt hittem, sosem fogja magát összeszedni – de, tudtam, csak na, mélyen volt – és nem képzeltem azt, hogy ilyen kerekedik belőle. Örültem nagyon, hogy megtalálta végül Babuban azt, akit keresett, hogy boldogok, jól elvoltak egymással, aztán tessék, kicsit nem figyelek, azt hiszem, minden rendben és amikor épp csak rájuk kukkantanék, hogy hol járnak, olyasmik bukkannak fel, amiket nem hittem volna. Mármint, na, nem egy troll – se szagra, se kinézetre -, a dumája is bizonyára ott van, egyszer-kétszer hallottam egy-egy megjegyzését a lányok felé, bár azoktól pont a falat kaparnám, ha nekem szólna, de kinek mi a stílusa. Láttam azt is, néhányan hogy néznek rá és próbáltak már általam randit kérni tőle, de én mindig a francba küldtem őket – hol az előző, hol a rossz kedélye, hol a jelen miatt, vagy csak mert ne én legyek már a postásuk. De most, most semmit se értek és ha hajnalig kell itt lennem, akkor is ki akadom deríteni.
- Hát nagyon fura regény lesz ez – nézek rá összébb szűkült szemekkel, de nem, nem folytatom, hanem hagyom, hogy ő kezdje el. Tekintetem le nem veszem róla és tudom, hogy ez pont idegesítő, bárkinek és én most az akarok lenni, akit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Aztán, akármennyire elterveztem, hogy ha igaz az egész, ha valami is az belőle, akkor majd jól közbeszólok, mekkora hülye, rendezze, javítsa ki, azonban, ez nem így lesz. Ahogy rezzenéstelen arccal hallgatom, sőt, amikor csak a „másik” csaj jön szóba, a szemem forgatom meg, azonban a folytatásra már nem titkoltan nyílnak nagyobbra a szemeim. Észre se veszem, de egészen a szavai, a „kérdés” szóig egy mukkot sem tudok szólni, sőt, utána is csak ülök pár pillanatig és pislogok rá, nagyokat. Ez az a pillanat, amikor az emberek rá szoktak gyújtani, ugye?
- Bence… bazdmeg – és tessék, elérte, hogy olyan mocskos legyen a szám, mint a kocsisnak, pedig nagyon is ismer, tudja, hogy én aztán nem teszem ezt. Hátradőlök kicsit, fejem döntve sóhajtok fel egyet, majd egyenesen a vállába boxolok.
- Hogy te mekkora idióta vagy – dőlök vissza előre. – A megcsalás… hát arra is tudok mindjárt mit mondani, de szeretném kicsit felszedni az állam. Mert… Karola? Mármint, komolyan? Ugye tudod hogy…? – nincs tőlünk olyan messze, sőt, a vérvonal, meg minden, de nem is ez a legnagyobb meglepetés. Úgy ez az egész. – Babettet nem értem, de lehet megvolt az oka, hogy nem volt erre. Nem válaszolt. Sose jutott eszedbe megkeresni és megkérdezni, személyesen? Nem rohadt baglyokkal. Akkor lehet, hogy… áhh mindegy… - legyintek egyet, mert igaza van, tudjuk mi lesz. Én kivágnám minden szó nélkül nem érdekelni, mi miért.
- Várj egy kicsit, most ezt fel kell dolgoznom. Mármint… biztos szereted őt, nem csak… vonzalom?
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. február 25. 13:56 | Link

Emma
fejszellőztetés meglepetésvendéggel  - kinézet

Valamiért nem szoktam hazudni a húgomnak, inkább eltitkolom előle az igazságot. Nem azért, mert nem tudnám megtenni - sima liba -, hanem mer'... úgy alakult, hogy neki nem hazudok. Nem is tudom, hogy mitől félek ilyenkor, vagy egyáltalán félelem, vagy tisztelet, vagy csak azért, mert ő a tesóm és rá minden esetben számíthatok. Sokszor nem vagyunk egy véleményen, de az biztos, hogy hiányozna, ha úgy igazán összekapnánk valamin, és öri-hari-menj-a-picsi lenne. Még az is előfordulhatna, hogy lelkiismeret furdalásom lenne, de próbálom úgy kezelni, hogy nem lenne, ha nekem lenne igazam, mégesem vagyok biztos benne, hogy teher nélkül tudnám ignorálni Emmát. Ezért is próbáltam most elkerülni, pechemre megállított. Akkor pedig most nem kertelek és ráborítom a Bence bilit. Na igen, látszik rajta, hogy elfüstöl az agya, nekem is ezt tenné, ha ő állítana ilyen dolgokkal ide. De hát ő kérte, szval csak mondom és mondom, amíg ki nem bukik belőle az igazság.
- Ezt mondom én is - helyeslek a bazdmegolásra, nincs mit szépíteni az egészen, tényleg jó összefoglalása az életem ezen szakaszának.
- Nem mondod?! - nézek rá fáradt szemekkel, amikor már másodjára kapom meg egy lánytól huszonnégy órán belül az idióta jelzőt. Az vagyok, az voltam, talán nem leszek az még egszer. De, valószínűleg nem ez volt az utolsó ilyen.
- Mit, az hogy a valahanyadik unokatesóm? Igen, tudom. Mondd meg neki is - bökdösöm meg többször a szívem feltételezett helyét. Már csak azért gondolom, hogy nem biztos, hogy ott van, vagy jól működik, mert akkor nem tettem volna ezt Babettel.
- Nem tudtam elérni máshogy sem, de ahogy mondod, mindegy már - helyeselek és hátradőlök, pedig nem is tudom mihez lenne kedvem. Kiugrani az erkélyen kábé, de mivel úgyis védőbűáj van rajta, tök felesleges megpróbálni is. A következő kérdés viszont kizökkent a látszólagos nyugalmamból, ahogy végiggondolom az egészet. Szerelem vagy vonzalom? Gyorsan rájövök a megoldásra.
- Ha csak vonzalom lenne, azt tudnám ép ésszel kezelni, ezt nem. Régen is bejött Karola, mint csaj, de sokkal izgatottabb leszek, ha meglátom és nem tudok ellenállni. Ez valahogy kialakult, sokat segített nekem Masa után is, meg jó fej, stb. Mégis Babut választottam, akit szintén szeretek. De fogalmam sincs, hogy ilyen létezik-e egyáltalán. Csak az kérdőjelezi meg az egészet, hogy mégis más lány karjaiba kötöttem ki - összegzem most már végre, ez az egy, ami zavar. Az érzéseim kuszák, ezeken gondolkodni teljes képtelenség, ahogy az előző hetek is mutatják. Nem találom a kiutat.
- Tegyük fel, hogy Babett picsán rúg és elküld a fenébe, nagyon helyesen. Tegyük fel, hogy egy idő után összejövök Karolával. Te mit fogsz gondolni? Egyáltalán gyűlölni fogsz emiatt? Betegnek nézel? Mi lesz velem, velünk, Emma? - nézek rá, és a szavak fájdalmakkal szőve törnek elő belőlem, ahogy a gondolataim megformálódnak. Tudni akarom, hogy mit gondol az egészről, és mit tesz a számára legrosszabb forgatókönyv alakulásakor.
- De továbbra is azt mondom, hogy nem tudom pontosan mit akarok. Illetve de, hogy vége legyen az egész kínlódásnak - igen, annak is élem meg egy ponton, mert folyton ez jár a fejembe és ez nem egészséges.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. február 25. 19:35 | Link


muszáj beszélnünk


Oké, azt hiszem, mindenre számítottam, csak erre nem. Jó, arra sem, hogy a bátyám meleg, mert bár nem ítélném el, de az, a mostaniak ismeretében, nincs benne a pakliban. Mégis, kicsit össze kell szednem magam, mert hát na, van itt minden. Nem is tudom, hogy tényleg ezt akartam, vagy annyira akartam, hogy beszéljen, erre most meg nem tudok se okos lenni, se szellemes, semmi, csak ülök, mint egy kupac valami és rágom a szavakat, amiket kimondott. Oké, most nem is egy cigi, hanem alkohol lenne jó, vagy nem is tudom. Hátradőlök, szinte eltunyulok, mintha éppen egybe akarnék olvadni a környezettel és veszek egy nagy levegőt. Azt mondjuk nagyon de nagyon becsülöm, hogy elmondta, kimondta. Talán korábban nem, de a Masa-ügy óta mintha szorosabb lenne, csak ellentéteink és testvéries vitáink eltemetik a szoros köteléket. És én nem voltam vele többszörösen őszinte. Ez ugrik be és hasít belém hirtelen.
- Le is írom, ha kell – pirítok rá, de semmi olyan él nincs a hangomban, amitől világgá kellene futnia. Nem idióta, mert az szerelmet nem lehet irányítani, mert jön, kialakul és majd eldől, mi lesz belőle. Egyszer biztos, de Bence esetében ez elég kacifántos. Valahol nem is a rokoni kötelék zavar meg, az is persze, közben meg, hát, ki tudja, hány ilyen eset van.
- Jó hát, nem közeli, ez tény. Plusz az aranyvérűeknek ez szokása – elmélkedem hangosan, hogy talán ne tűnjön annyira, hogy én ezért innentől leköpném őt is, meg Karolát is. Szokatlan, nekem, aztán oda nézek, ahol bökdösi magát. – Eghen, annak nem lehet parancsolni – mondom, mintha annyira ismeretes lennék a témában. De nem, nem vagyok az és mégis osztom neki az észt, mintha muszáj lenne. Babu csendessége meglep, nem értem, mi történt, hát olyan szerelmes volt, hogy le kellett majdnem kötözni, olyan magasan és légiesen repdesett tőle. Mondjuk, tartom, hogy talán olyasmi történt, amit nem tud irányítani és emiatt nemigen tudott jelezni sem. Ezt nem tudhatjuk, nem tudhatta ő sem és hát, a dolgok megtörténnek. Nem volt szép dolog, kicsit haragszom, igen, azonban, a testvérem.
- Mindegy, igen. Ezt… elszúrtad és nem is tudom, nem. Mert teszem azt, ha Ginával lógsz többet és kialakul, az… hát nem tudom, megtörténik? Itt csak az volt a gond, hogy nem tudtál legalább addig várni, hogy erről neki szólj, hogy benned valami változott. Úgy szebben jönne ki? – nem is tudom. Sehogy sem jó ez, mégis jobb, ha elém állna az a valaki, hogy nem működik, és bár fájni fog, kevésbé, mint megcsal és utána lenne vége. Nem vitatom, hibás volt, talán mind a ketten kicsit.
- Jó, ez igaz – ismerem el, hogy van a kettőnek olyan szintje, amit nem lehet összetéveszteni, vakon sem. – Létezik. Az agyad tudta, hogy nem lenne helyes Karolával, illetve benne voltál a dolgokban Babuval és azt követted. De aztán rájöttél, hogy mégsem az az igazi. Hogy is mondjam. Lehet Karolától nem kaptál olyan visszajelzést elsőre, amely miatt a „könnyebb” utat választottad – oké, megjöttek az okos szavak. Ragad rám valami, amikor nem csak tankönyveket olvasok, igen. Nem mondom, hogy helyesek, de annak érzem. Kérdésére felvonom a szemöldököm.
- Mi lenne? Holnaptól nem leszel a testvérem – komoly arccal nézem, majd elmosolyodok. – Semmi nem lesz. Nem azt mondom, hogy ez a legegészségesebb, de hát… ez van. Nekem attól te a testvérem maradsz, Karola a barátnőm és ennyi. Csak kicsit meg kell emésztenem – fogok rá kezére, hogy érezze, tényleg komolyan gondolom. Gyűlölni? Azt soha. Nem.
- Azt tedd, ami helyes. Beszélj Babuval és válaszd, ami neked jó. Ne ami elvárás – nem tudok szebbet mondani. – De ha már őszinték vagyunk egymással, nekem is van egy-kettő dolog, amit eddig nemigen mondtam el, viszont lehet későbbre hagyom.
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. február 26. 10:37 | Link

Emma
fejszellőztetés meglepetésvendéggel  - kinézet

Bírtam benne, hogy próbálkozik pozitívan látni az esetet. Majd meglátjuk, hogy meddig em mondja el az őszinte véleményét, de tényleg megnézi a két oldalt, és bármennyire utálom, hogy nem mindig az én pártomat fogja, azért tisztelem a véleményét.
- Az aranyvérűeknek ez a szokása, hát kösz - baszki, de megnyugtattál. Bár tény, hogy nem egy aranyvérű van itt is, akik rokonságba lépnek, de azok az ősi aranyvérűek inkább, akiknek ennyire fontos a vérvonal. Általában ők nem is szerelemből házasodnak, hanem mert kell, szóval én és Karola teljesen más eset vagyunk. Emelett ha össze is jövünk, semmi nem garantálja azt, hogy lesz gyerekünk is majd, meg, hogy Karolának egyszer elege lesz belőlem és megint, mint most is szingli leszek. Mondjuk a végletekben csak egy sith gondolkodik, szóval hagyjuk ezt az egész okoskodást és várjuk meg Emma gondolatait, amíg eszembe jut Karcsi és a vele töltött szép emlékek. Igyekszem nem gondolni most Babettre, mert bármi jóra is emlékszem, azonnal ott van a megcsalás és csak rossz kedvem lesz tőle, miattam.
- A Gina az jó csaj? - mosolyodom el, mintha ekkora nagy Casanova lennék, inkább csak egy kicsit ki akartam Emmust zökkenteni. - Látod, hogy nem tudtam, és nem vagyok benne biztos, hogy bármi megváltozott. Ja, és nem Karolával csaltam meg Babut, csak hogy fokozzam a dühödet - fintorodom el egy kicsit, mert egyébként Diával semmi baj nincs, ő olyan volt, mint szokott lenni, tehát minden az én hibám, még akkor is, ha élveztem az egészet. Talán hiányom lett volna? Mit tudom én...
- Akkor úgy éreztem, hogy Babettet szeretem csak, mostanában jöttem rá, hogy nem csak, amikor tönkrevágtam Karola randiját. Ja igen, az is volt - sóhajtok egyet, talán nem kéne mindent elmondani neki, de így teljes a kép. Kicsit megropogtatom a vállaim, ebből is látszik, hogy az ominózus edzőtermes eset óta nem is jártam ott. Kicsit hiányzik az edzés is, ahogy Karola is... sosem mosdom én ki ebből, nagyon megbántottam szegényt.
- Helyes, akkor emésztgesd - karolom át a vállát és magamhoz húzom. Az én nagy és szép tesókám. Aztán kiderül ám az is, hogy neki is van vaj a füle mögött.
- Persze beszélek vele, amint tudok. Elmondok mindent és ha nem kerülnék elő, akkor ő a tettes - vigyorodom el, még meg is lököm a vállammal, pedig inkább égni kellene a pofámnak. Lehet, már eleget égett és már minden mindegy, csak következzen be.
- Á-á-á-á mondjad csak, végre nem rólam szól az egész nap - sóhajtok, és kívácsian fúom a tekintetem az övébe. Remélem nem terhes, vagy ilyesmi, bár akkor nem hiszem, hogy beszélgetne velem. Ettől függetlenül nagyonkíváncsi vagyok, hogy miket nem mondott el nekem...
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. február 28. 00:50 | Link


muszáj beszélnünk


- Jó, ezt hidd el, hogy nem komolyan mondtam. Nem tudok erre mit mondani, nem tudom mi az etikus ebben – mert nem voltam még hasonló helyzetbe sem, nemhogy ebben, fogalmam sincs, mikor mondják azt, hogy ezt már nem kellene és mikor azt, hogy szabad az út. Egyértelműen talán fel akartam kicsit oldani, azonban, mint tudjuk és sejtjük, nem olyan eset ez, amit ennyire könnyen lehet. Sőt. Inkább, veszett fejsze nyele, egyelőre, rendeznie kell a drága bátyámnak az érzelmeit, meg miegymás. Abban én semmit sem tudok segíteni neki, mert nem mondhatom meg neki, hogy ezt és ezt tegye. Semmiben sem, nemhogy a szerelemben. Mondjuk, az érdekes kör lesz, ha összejön Karolával, azt otthon hogyan adja elő, nem is akarok ebben gondolkodni, mert az nehezebb lesz talán, mint nekem elmondani. Én így érezném, hogy ő mennyire gondolkodik ilyesmiben, az más dolog. Bonyolult ez.
- Persze. Be is mutassalak neki? – forgatom meg a szemeimet, hogy kész háremet szerzek neki mindjárt, hogy még jobban fájjon a feje. Nem újabb csaj kell ebbe a dologba, hanem egy, miután mindent lerendezett, bár jó lenne tudni, mikor lett ekkora nőfaló belőle. Masa mellett ilyet nem láttam tőle, tény, az a csaj minden idejét lekötötte, annyi szent. Hát, ha Babuval nem történik az, ami és nem tűnik el, talán ez se történt volna meg. Ezt azonban már sosem tudjuk meg.
- Nem mondom, hogy szép dolog, viszont tényleg nem lehet belőni, meddig kell várni és mikor kell menni. Ajh, ez nekem magas – sóhajtok egyet, majd nagy szemekkel pislogok rá. – Hogy mi? Harmadik? És az mégis ki volt akkor? – oké, most már kész agyrém ez. – Ha lesz még egy negyedik, akkor szólj már most, és akkor megpróbálom felfogni, mióta tartasz háremet – vagy épp mikor lett olyan, aki mindenkit, minden esetben… tudjuk mit. De nem, azt végképp nem nézném ki belőle, nem olyan. Bár most, hogy a megcsalás mással történt, az eset egyre érdekesebb. Hagyom, hogy közelebb húzzon, neki is dőlve helyezkedek el és mást nem is tudok tenni, mint emésztek. Ez egy ilyen szakasz.
- Jaj, hát nem félek attól, hogy elás téged. De tényleg beszélj vele, őszintén. Talán… egy fokkal jobb lesz – aztán, hogy utána mi, azt sejtjük. Elkotyogok két dolgot véletlen majdnem, hát menten elsüllyedek. Annyira őszinteségrohamot kapott, hogy nekem is kedvem lett hozzá, de hát, nem akarom. Valamiért nem. Nem tudom, talán kevesebbnek néznék ki?
- Áhh, tiszta hülyeség. El is felejtettem – legyintgetek, hogy akkor még jobban húzzuk az időt.
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. március 1. 15:46 | Link

Emma
fejszellőztetés meglepetésvendéggel  - kinézet

- Etikus? Szerintem engedjük el ezt a gondolatmenetet - morgom oda kicsit megbántva és agresszívebben, mint szeretném. Tudom én, hogy nem úgy gondolta, de akkor legalább ne mondja ki, mert ezzel csak még jobban fájdítja a szívemet. Nem elég, hogy megcsalom a barátnőmet, meg szeretem a sokadunokatesómat, még a tesóm is ezen szívózik. Legyen már határ, még ha valahol talán igaza van, lehet.
- Ha jó, mindenképpen - folytatom a mosolyt, miközben ő a szemeit forgatja. Hát igen, talán nem a legjobb feszültségoldó viccel jöttem elő, de tagadhatatlanul a csajok körül forog az életem mostanában. Pedig jobb lenne, ha mondjuk maradna egy, és visszatérnének a baglyok, a barátok és még a tanulás is.
- Eszterházy Dia, de amúgy nem mindegy? Nem nem, nem lesz negyedik, vagy egy sem, vagy egy. Azt hiszem egy életre elég volt abból, hogy több lány legyen a tűzközelben - sóhajtok őszintén, nagyjából erre jutottam a hetek alatt, miközben gondolkodtam. Egyedül a szívem mond mást, de majdcsak meggyőzöm azt is.
- Igen, talán jobb lesz - nem tudhatom, hogy ha mindent elmondok, mennyivel lesz jobb. Talán a lelkiismeretem könnyebb lesz, de minden más nehezebb. Amúgy is Karolának nem igazán akarom elmondani, hogy többet érzek iránta, mint szabadna? Már, ha van ilyen lehetőség egyáltalán.
- Ne legyél gyerekes. Felhozod a témát, aztán mégsem? Kéreted magad? Hát, nem vagyok olyan jó kedvemben, hogy kihúzzam belőled. De, mondd csak el, úgyse lehet rosszabb ennél - teszem szét a kezem, tényleg nem fogom erőltetni. Ha nem akarja tartsa meg, annyira azért szeretem őt, hogy ne nyaggassam. Most.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. március 3. 05:32 | Link


muszáj beszélnünk


Nagyot sóhajtok, mert ebből nemigen fogok jól kijönni, leginkább sehogy sem, mert sikerült addig kanyarítani a szavakat, hogy azok már ne essenek jól. Pedig bőven nem ez volt a célom, ebben talán ő is biztos, hogy nem ezt akartam.
- Jaj, baromira nem így és erre gondoltam. Mindegy, igazad van. Sajnálom, én nem... Én nem titeket akartalak szidni – rázom meg a fejem, hogy eszembe se jutna, csak éppen pontosan az a káosz ütközött ki, ami odafent uralkodik. Nem könnyű így okosat, bármit is mondani, hát még ha logikát akarok bele csempészni, az úgy, most jobb, ha elmarad. Lehet az lesz a jobb, ha alszok rá párat és majd egy következő beszélgetés alkalmával fejezem be a dolgokat.
- Na adok én neked olyan jót – ezzel bokszolok bele a vállába, de hát, sosem terelőnek készültem, nem ettől fog csupa kék és zöld lenni a bőre. Nem fogok neki még keríteni pár csajt, hogy aztán végképp ne tudja, hogy mi a francot akar egytől, attól, akinél végre érzi, hogy nem kell neki más. Ennek idő kell, de ha az kell, akkor csapkodom, hogy több nevet ne kelljen hallanom, ne legyen végül tényleg valami fura hárem.
- Nem mindegy. Tudni akartam és értem. Nagyon helyes. Van elég idióta, akinek senki és semmi se elég, minden csajt maga mellett tart, ne legyél egy közülük, te sokkal több vagy. Csak egyszerűen nem vagy képben az érzéseiddel, mert lehet szeretni sok mindenkit, jó barát, mély barátság, szerelem, ezt nem tudod szerintem kibogozni. Név nélkül, lehet egyiküket nagyon jó barátként szereted a másikat szerelemmel, még ha még nem is lángol – próbálom rávezetni, mi lehet ez, szerintem. – És ezzel nem vagy kevesebb és rossz sem, akkor se leszel, ha már tudni fogod, ki lesz az igazi – mosolygok rá, hogy érezze, nem most és nem ezért fogom kiragadni, amúgy sem, csak adjon egy kis időt, míg feldolgozom és megszokom a helyzetet. Ez már csak ilyen, de ha tudnám tartani a szám, még jobb lenne. Fújtatok egyet, ahogy megszólal, ennyi volt az idill.
- Nem vagyok. Rólad van ma szó. Nem kéretem magam – grimaszolok egy sort és de, azt csinálom, mert minek beszéljek. Aztán mégis, mert hát, már rég el kellett volna.
- Jó igazából nem nagy szám. Karolával még a szünetben elmentünk bulizni és érdekes helyen kötöttünk ki. Berúgtunk és azt hiszem... Volt valami egy ismeretlen sráccal. Meg hát, Somogyival is, de az végképp nem volt komoly és rég vége. Igazából semmiség – kinek mi az.

Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2021. március 7. 11:50 | Link

Emma
fejszellőztetés meglepetésvendéggel  - kinézet

- Tudom, de néha te is gondolkodhatnál, hogy mit mondasz ki, ne csak nekem kelljen - pirítok rá kissé, bár én sem akarom igazán megbántani. Ezzel nem segít, hogy még ő is húzza a száját, ha esetleg Karolával összejövünk. Lassan úgy érzem, hogy nem is nekem kellene megmondani, hanem neki, hogy mit kezdjünk egymással. Anynira fura ez az egész, hogy még csajos poénokat is bedobok, amire persze Emmus felháborodik, joggal. Csak vigyorgok egyet, hogy ne tudja mire gondolok, sokkal jobb kételyeket ébreszteni benne, mint megnyugtati valami más poénnal. Nyilván nem gondolkodok most még egy lányban, de azért csak muszáj szórakozni vele egy kicsit. Mármint Emmával, mielőtt bárki gondolatolvasó félreértené, vagy akár én is, bleee.
- Ahh, igazad van - sóhajtok, mert elég jól leírta a problémámat velük kapcsolatban. Persze inkább ilyen problémáim legyenek, mint mások, mert ez ha fájdalmakkal teli is, talán az életemet nem változtatja meg. Aztán lehet, hogy ez jobban, mint minden más.
- Velem már végeztünk, szóval csak nyugodtan, ha ennyire nyomja a lelked, hogy felhoztad - nézek rá végre én úgy, mint az előbb ő rám. Sokkal jobb ez a szerep, hogy a gáz dolgainkat megosszuk egymásnak és te a hallgató oldaon ülsz. Ezt bírom  az én szépséges tesómban, hogy attól, hogy néha meg tudna fojtani egy kanál vízbe, vagy fordítva, szerintem igenis jó tesók vagyunk. A történet meglep, főleg a Karolás része, ahol meg is emelem a szemöldököm. Somogyiról meg hallottam már eleget, hogy mennyi csajt ágyba visz.
- Mikor maradtam le arról, hogy te pasizol és ha lehet ne ugyanaz legyen? - vigyorodom el, majd átkarolom és magamhoz húzom. - Csak ne ess teherbe, a többi nem számít. Kivéve, ha megbántanak, akkor szólj és szétcsapom az arcát - mit tehetne egy testvér egy másikkal, aki már felnőtt? Nem fogok neki kiselőadásokat tartani, azokat anno megkapta már, szerintem eleget hallotta.
- Szóval Karola meg te berúgtatok, aztán...? Mondjuk vicces, hogy a két nem emlékezős leányzó megy ilyen buliba... vagy Karola szokott emlékezni, ha iszik? Mondjuk nem lenne baj a múltkori után - mosolyodom el, majd lassan elegengedem őt. Felállok, miközben sikít a pad alattam, ahogy megmozdulok és a szemébe nézek. - Gyere elviszlek a Rellonig, hogy ha kell megvéfdjelek a gonosz prefiktől - nyújtom a kezem és ha elfogadja felhúzom. Még a karom is felajánlom neki, hogy belekapaszkodhasson a zöld ház felé, a pincébe menet. Egész jó tesó lettem mostanában, nem igaz?

 
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. március 31. 23:59 | Link


muszáj beszélnünk


- Én ezt értem és általában gondolkodom is, csak nem mindegy, hogy éppen indulatban vagyok vagy lesokkolva. Olyankor neked se olyan könnyű – egy kis vita mindig belefér. Persze, amikor valami heves, nem épp a nyelvhelyességen, a mondatszerkezeten agyalok, vagy épp logikusan, szóval betudható, hogy most kicsit minden IS belejátszott abba. Tényleg nem akartam csúnyát szólni, ha valaki, ő elhiheti, hogy amikor undok velem és én viszonzásul ugyan úgy az vagyok vele, akkor mondok sok mindent, csak hamar meg is bánom. Most amúgy sincs rá lelkierőm úgy rendesen veszekedni, mert tudom én, hogy most olyan visszacsatolást vár, amely megerősíti abban, hogy legalább jól dönthessen és követhesse azt, amit szeretne, akit szeret. Nem szúrhatom el pont én, hát sose ítélném el.
- Nekem mindig igazam van – szerénykedem egy sort, miután okosságokat is mondtam neki, de tény, hogy ez elégszer hangoztatom neki, hogy annak tartom magam, minden helyzetben. Más előtt nem, mert ők máshogy értenék, mint a testvérem. Ő is ugyan úgy betolja ezt, szóval, ez már csak ilyen dolog.
- Ugyan már, semmi sem nyomja. Csak… hát olyan sok dolog néha kimarad és elmarad ha beszélünk – nem nyomja, inkább csak nem szeretném, hogy mástól hallja. De ezt nem mondom ki, mert furán hangozna és nem akarom, hogy ő is furának érezze, megint ne, elég volt ma egy mondatot elrontanom, mert aztán tényleg kapok a fejemre.
- Hát, néha szoktam. Nem sokat, nem futok egyik után sem – forgatom meg a szemeimet, mert elég fura lenne, ha tényleg ezt tenném, nem is én lennék. Megesik, mégsem vak vagyok és világtalan. – Nem fogok, azért arra ügyelnék, HA kellene. Semmi olyat nem csinálok – vagyis egyszer volt kétes az ügy, de arra is figyeltem. Nem kell aggódnia, nem lesz előbb nagybácsi, mint ahogy azt ő gondolja. – Szólni fogok – ígérem meg, hogy nem marad el, ő lesz az első, na jó, nem teljesen az első, akinek majd jól elpanaszolom, ki mekkora seggfej. Aztán, lehet majd nézni. Addig is, meg majd figyelek rá és a dolgokra. Sima ügy. Azt hiszem.
- Maradjunk annyiban, hogy érdekes esténk és reggelünk volt. Voltunk a Velencei tónál, fürödtünk, de amúgy hé, emlékeznék, csak mivel ittam, így rosszabb volt – csapom meg a vállát. Hát komolyan már. – Nem iszunk mindig, egyszeri alkalom volt, na. Ha meg megyünk valahova, vigyázunk – bólintok, ahogy követem a tekintetemmel és felállok én is. Igaza van, menjünk, de ne azért, mert félnék én bármelyiktől is. Inkább már kicsit fázom, szóval, elfogadom a kezét és felállva nyújtózok egyet.
- Egyet se fogunk látni, de kísérj el. Addig is kifaggatlak – nem, nem fogom ezt tenni, de beszélünk végig, halkan, könnyed témákról. Azt hiszem, sűrűbben kell beszélnünk az élet ezen oldaláról is, nem csak egymást vérét szívni. Most, ebben a kétes érzelmi dologban jobb, ha tényleg támogatom mindenben, amiben csak lehet.


//  Love
Utoljára módosította:Lóránt Emma Regina, 2021. április 1. 00:00
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint