36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 12. 00:29 | Link


#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi



Szörnyű ez a pinceélet. No nem azért, merthogy képtelenség megszokni, hanem mert szimplán nehéz onnan felszökni a felszínre. Míg más tornyokból a portré után el lehet indulni minimum három útvonalon, addig Marina még jó ideig kénytelen követni az egyetlen utat, csakhogy aztán végre szívhasson egy kis friss levegőt. És igen. Most az következik, amire mindenki gondol.
Ahogy kilépett, és mezítelen lába megérintette a hideg padlót, máris húzta elő zsebéből a jó kis Prince cigarettáját, melyet még otthonról csempészett az utazójába. Egy szálat a szája sarkába illesztett, majd a dobozért nyúlt. A gyufa sercegett az oldalán, és elsőre meggyulladt a gyors mozdulatnak köszönhetően. A jó kis füstös levegő gyorsan megtöltötte Marina tüdejét, és mintha csak először kapna rendesen lélegzethez napok óta, hatalmasakat szívott belőle, és jó ideig bent tartotta, mielőtt félig száját, félig pedig az orrán kifújva engedte volna távozni.
Rátámaszkodott a párkányra, és onnan nézte a város fényeit. Azzal játszott, hogy hol elhunyorogott, ezzel nagyobbakká téve a fényfontokat, hol újra kitisztult előtte a kép. Lába szép lassan kezdett átfagyni, ahogy vékony pizsomanadrágja átengedte a hűvös szellőt.
- Åh, hvis du kunne se fru Lykke nu... - ingatta a fejét a lány, ahogy újra anyanyelvén szólalt meg. Ha nem is sok minden, akkor a dán nyelv biztosan egy volt a számára hiányzó dolgok közül.
Elnyomta a párkányon cigarettáját, és eldobta valamerre messzire. Aztán újabb szálat gyújtott. Elvégezte ugyanazt a rituálét, csak ezúttal megfogadta, hogy lassabban igyekszik kivégezni a dohányt. Illetve hogy utána visszavonul a hálókörletbe. Elég levegőt szívott mára.
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2020. november 13. 19:38 | Link

Darik
Most megvagy


Fogalmam sincs, hogy mikor hagytam el a mára kijelölt folyosók kusza labirintusát, ezzel szabad utat hagyva a tilosban járóknak… egyszer mindenkinek lehet jó napja. Bár, természetesen a látványom mindig, mindenkiből képes kiváltani ugyanezt az érzetet, de fő a változatosság. Percek, vagy órák teltek el, hogy kiléptem a már csípős éjszakába és azóta is mozdulatlanul állok, a sarokban a korlátnak dőlve. Ahogy megéreztem bőrömön a hideget, fintorba rándult az arcom, mégsem fordultam a bennem élő tűzhöz, mert vonakodva, de bevallom, szükségem volt a friss, hideg levegő józanító érintésére.
Ujjaim között az ezüst gyűrűt forgatom, amin meg-megcsillan a Hold rideg fénye, csalfa játékot játszva az apró tárgyon. Undor kerülget, ahányszor csak ránézek, pedig tudom, hogy ez az, amit kértem. Ez az, amit kislány korom óta fennhangon hangoztatok, most mégis annyira taszító maga a gondolat is, hogy képtelen vagyok a helyén hordani az önként, mosolyogva átvett béklyót. Ombozi, szedd össze magad!
A halk nyikorgás térít észhez és rángat vissza a földre, vissza a hideg éjszakába. Fejemet kapom az illetéktelen behatoló felé és reflexből szorítom marokra a gyűrűt, aminek jéghideg érintése szinte perzseli a bőröm, majd süllyesztem farmerem zsebébe, hogyha csak pár percre is, de megszabadulhassak tőle. Legalább a gondolattól.
Fölényes mosolyra húzódnak vörösen izzó ajkaim, ami egyre csak szélesebbre válik, ahogy figyelem a lány nyugodt mozdulatait. Hatalmas önuralomról teszek tanúbizonyságot, ahogy nem mozdulok és visszafojtom minden kikívánkozó szavamat, amivel reményeim szerint minimum a frászt hoznám rá. De kivárok… a pillanatnak, ami csak az enyém lesz, tökéletesnek kell lennie.
Érzem, hogy pezseg a vérem, hogy bőröm minden négyzetcentimétere bizsereg a tétlenség fokozta vágytól. Végül halk sóhajjal lépek a tettek mezejére. Ahogy a következő szálat gyújtaná meg, elfojtom a gyufa lángját. Elégedett mosollyal konstatálom az apró sikert, majd fokozom a tétet. Egy kis tűzlabdát idézek közvetlenül a lány arca elé, majd valamivel nagyobb erőfeszítésbe kerül, hogy tovább érvényesítsem az akaratom. Homlokom ráncba szalad, ahogy az energiáimat és a tudásomat egy helyre összpontosítom, de végül sikerül; a kis labdacs megnyúlik és lassan, vonalban kúszik felém, megvilágítva a köztünk húzódó sötétséget. Mire elér hozzám és fény árasztja el alakom, arcomon már nem látszik más, csak az a mindent tudó mosoly…
- Most az enyém vagy, cariño - az utolsó szót sikerül olyan érzékien legördítenem ajkaimról, hogy még szélesebb mosolyra ösztökél. Én megadtam a lehetőséget az esti kiruccanáshoz, ő mégis hozzám sétált. Egyenesen az ördög karmai közé.
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 14. 00:49 | Link


#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi



Megrezzent az egész teste, ahogy lábain keresztül felkúszott benne a hideg. Gyorsan nyúlt, hogy meggyújtsa a következő szál cigarettát, és legalább abban meleget leljen. De csak úgy ukk-mukk-fukk kialszik a gyufája.
- Jeg kan ikke tro det- mormogta az orra alatt a barna, és egy heves mozdulattal lehajította a fadarabot a korláton túlra. Kihúzta a dobozt, de mielőtt kivehetett volna egy szálat is belőle, valami mozgás támadt a látóterében. Sikkantott egyet, és ahogy ugrott egy kicsit hátra, a doboz teljes tartalma a földre hullott. Megbűvölten nézte a kis gömböcskét, mint aki nem tudja eldönteni, hogy már felébredt-e vagy még mindig alszik igazából. Nem is foglalkozva az erkélyen elterülő fadarabokkal megy a tüzecske után, mintha csak vonzaná. Pedig csak kíváncsi, merre megy.
Hátrahőkölt a fej láttán, és egy pillanatra le is fagyott, ahogy a titokzatos nő megszólalt.
Révületéből azonban egy kis hezitálás után kiugrott, és szájából kikapva a cigarettát, arcán hatalmas mosoly jelent meg. - Te olyan... mágus vagy - próbálta visszaváltani gondolatait is a magyar nyelvre, de olyan késő volt, hogy valahogy csak nem akart eszébe ugrani a szó, amelyet keresett. - Szóval hogy tehetségedben áll tüzet hajlítani - magyarázott tovább, mintha csak valamelyik barátnőjével beszélgetne el. - Van egy kérdésem feléd. Szóval mint ahogy szemeiddel megfigyelheted, fával igyekszem mindig gyújtani a szálakat. Mert más aromát ad a ciginek. De milyen lehet, ha bűvölöd? Meg tudnád csinálni? - kérdezte csillogó szemekkel, mintha csak valami hihetetlenül jó ötlet pattant volna a fejébe.
- Elnézést a modoromért. Te is kérsz? - nyújtotta a dobozt az ismeretlen felé, ahogy zsebéből előkapta. Lábai folyamatosan jártak, hogy ne fagyjon teljesen oda a kőre.
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2020. november 14. 13:25 | Link

Darik
Most megvagy


Van, hogy a hatalom megrészegít. Nem mindig, Merlin a tanúm, hogy az esetek többségében sikerül közel egyenrangúként kezelnem a körülöttem lévőket és nem előrukkolni a nevem adta hatalmas előnnyel, holott vágyom a figyelmet. Van, hogy meg se kell szólalnom, bőven elég a kisugárzásom, hogy érezzem magamon az elismerő pillantások tüzét, ami már önmagában képes adrenalin löketet adni a testemnek, olykor vakmerő döntésekbe hajszolva, amiket egyáltalán nem bánok. Emelt fővel viselem a tettem pozitív és negatív következményeit is. Általában...
Most viszont félek, hogy a gyűrű át fogja égetni a vékony anyagot az oldalamon és a földre hullva éles csilingeléssel adja ismét tudtomra, hogy hol a helye, ezáltal hol van az enyém is. Általában a magabiztosságom elég, hogy minden körülmények között érvényesítsem az akaratom, mindezt mosolyogva, alig téve érte érdemben, most viszont nem leszek rest kihasználni a jelvényem adta hatalmat.
Hagyom, hogy a fejembe szálljon a fölényem, miközben felém lépked, mosolyom minden lépéssel egyre szélesebbé válik. Kékjeim fogva tartják az árnyékok által keretezett arcot, úgy figyelem minden mozdulatát, mint ragadozó a biztos zsákmányát.
Szemöldököm íve kissé megemelkedik szavaira. A vonalban elnyújtott lángokat ismét egy kis labdává zsugorítom magunk mellett, hagyva, hogy az árnyékok zabolátlan táncot lejtsenek mindkettőnk arcán.
- Tehetségemben áll, igen. Pyromágus vagyok, darling - segítem ki, miközben elfojtom a nevetésem. Tisztán érződik az akcentusa, pedig anélkül is pontosan tudtam, hogy ki áll velem szemben. A pletykák hamarabb megfordulnak nálam, mint másnál. Viszont… Merlin átkozott szerelmére, imádom, ha valaki akcentussal beszél. Legyen az férfi vagy nő, képes még az én jégszívemet is megdobogtatni egy pillanatra.
- Meg tudnám... - játékosan ejtem ki a szavakat, miközben balom elindul a mellettünk töretlenül imbolygó gömb felé, majd ujjaimat kecses mozdulatokkal, egymás után fektetem rá tenyeremre, hogy a mozdulatsor végén ismét csupán az erkély túloldalán pislákoló lámpa fénye vonjon minket félhomályba. -...de nem fogom. Bajban vagy, Darik, nem tudom, hogy feltűnt-e - nincs megrovó él a hangomban, simogatóan szökken szárnyra a szellővel, de mégis van benne valami, amitől végig borsódzik az ember háta. Évekig tartott tökélyre fejleszteni.
- Azzal viszont megölöd a szórakozásomat, ha megfagysz - pillantok le sokat mondóan a meztelen lábára, majd szusszanok egyet. Lehunyom szemeim, hogy képes legyek ténylegesen az alattunk lévő kis területre koncentrálni a padlón és lassan melegíteni kezdem. Nem hevítem túl, legalábbis terveim szerint, csak épp annyira emelem a hőt, hogy ne fázzon fel. Áldott jó lelkem van és ezt nem hangsúlyozzák eléggé.
Utoljára módosította:Ombozi Boróka, 2020. november 23. 18:18
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 14. 21:36 | Link


#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi




Nagy szemekkel mered a barna a másikra, mintha csak valami hihetetlennel találta volna szembe magát. Ami végül is igaz is volt, hiszen az Ombozi néznek az iskola falain belül presztizse volt. De igyekezett nem foglalkozni ezzel a ténnyel.
- Pájromágus - próbálgatta. Felhúzta orrát, érezte, hogy valami nem stimmelt. - Pijromágus...mmm.... piromágus - ejtette ki szótagolva, és elmosolyodott. Aztán még háromszor kimondta, ugyanis a nagyija azt tanította, hogy minimum ötször kell elmondani egy szót, hogy azt végül megjegyezd. Aztán mintha nem történt volna semmi, csak megingatta kicsit fejét, és újra elkezdett Boróhoz beszélni.
Tisztára lázban volt, szinte megállíthatatlanul osztotta meg gondolatait a másikkal, de édes jó istenem Marinára percenként tört rá valami belső érzés, amelyet már rég igyekszik elnyomni magában. Összeszorította szemeit, igyekezett összpontosítani, hiszen az a valami csak az ő fejében létezik. Arról nem is beszélve, hogy senki nem is kér belőle.
- Akkooor... - dülöngélt előre hátra lábain. - ... nem lehetne, hogy utolsó kívánságom, hogy a tüzeddel mégis meggyújtod nekem ezt a szálat? - nézett kérlelően a másikra, és csücsörített szájával. Pillantását igyekezett csak és kizárólag a lány szemein nyugtatni, de azok is olyanok voltak, mint két gyönyörű kristály. Mi van veled Marina?
Ő is lenézett saját lábaira, pedig tökéletesen tudta, hogy hol vannak, és mit csinálnak. Érezte, ahogy alulról hő kezd el sugározni. A kellemes érzés azonban gyorsan váltott át valami egészen másba. Talpán a bőr égni kezdett, mintha csak parázson állna.
- For det gjorde ondt - sziszegte, és előre ugrott, hogy újra a kellemes hűvösön érezze lábait. - Veszélyes képesség - húzta el a száját a barna, ahogy ránézett Boróra. Észrevette milyen nagyon közel vannak egymáshoz, és torkába a gombóc visszaköltözött, mintha csak újra tizenkét éves lenne. Megköszörülte a torkát, és anélkül, hogy hátrébb lépett volna, felemelte a cigarettát, és a szája sarkába illesztette. - Szóval meggyújtod nekem? - Szemei véletlen tévedtek rá a nő telt ajkaira, mire hatalmasat nyelt, és inkább visszavezette pillantását a pillákra.
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2020. november 27. 17:34 | Link

Darik
Most megvagy


A helyzet az, hogy igen sok mindent akarok ebben a pillanatban. Szeretném a gondolataimat minduntalan kitöltő aprócska tárgyat -ami már jóformán méteres lyukat égetett az oldalamba- ordítva eldobni, vissza annak tulajdonosáig, hogy lehetőség szerint soha többé ne is kelljen látnom. Ha bárki megkérdezné, hogy mi kifogásom van Fenyvessy ellen… nem biztos, hogy tudnék érdemben válaszolni, apámnak is azóta tartozom az érveimmel, hogy bemutatott neki. Igen befolyásos, jó családból származik, karizmatikus és elismerem, hogy remek példánya a férfi nemnek, de mégis… van benne valami megmagyarázhatatlan, ami menekülésre késztet, pedig még nem is tettem szét a lábam előtte.
Szeretnék mindent eldobni, nemes egyszerűséggel felgyújtani a világot és Sztravinszkij szobájának néma csöndjében élvezni a minket körbevevő káoszt, ami az ablakok túloldalán tetőzik. Csendben, ujjainkat összefonva létezni csupán, minden tehertől és ránk váró nehézségektől mentesen, csak élvezni a szabadságunk korlátozott óráit.
És most Darik próbálkozásait hallgatva… Merlinre, végtelenül ki akarom használni a jelvényem adta lehetőségeket. Ajkaim akaratlan húzódnak édes mosolyra, ahogy kékjeimmel fogva tartom az övéit. Szemöldököm tökéletes íve megemelkedik kissé, ahogy a nyelvi nehézségeket próbálja áthidalni és észre sem veszem, hogy akcentusa hallatán alsó ajkamba mélyesztem fogaim, hogy alóluk lassan kicsusszanva egészítse ki a megtört mosolyt. Gondolataim elengedik Fenyvessyt, hogy utat engedjenek az előttem ácsorgó lánynak adja át a főszerepet. Ki akarom használni, érezni akarom, hogy hatalmam van felette, hogy ha csak a következő három percben, de tőlem függjön. Én leszek a mumusod, Darik.
Kibukik belőlem a nevetés a szemtelensége hallatán. Mit ne mondjak, kedvelem, mikor valakibe szorult némi kurázsi. Bár azt még nem tudom eldönteni, hogy tényleg bátorság lapul-e a vakmerősége mögött vagy pusztán meggondolatlanság. Ne okozz csalódást, Darik.
- Ne ronts a saját helyzeteden - édesen búgom a szavakat, de hangomban mégis van egy kis mellékzönge, amitől az ember hátán végigfut a hideg. Kékjeim zizegnek az arcán, izgatottan lesnek minden reakciót, amit kiválthatok belőle.
A koncentrációtól szemöldökeim között apró ránc jelenik meg, gondolataim kuszasága miatt mégsem vagyok képes kellőképp összpontosítani. Egyre-másra tolulnak a képek agyam különböző csücskeibe, amik akaratlan terelnek el és fokozzák feszültségemet. Lemondóan szusszanok egyet, ahogy Darik szitkozódik. Még van hova fejlődnöm. Lassan nyitom ki újra szemeimet és egy pillanatra tisztán leolvasható arcomról a közelség okozta döbbenet, de azon nyomban rendezem arcvonásaim és ahogy rám emeli tekintetét, már csak fölényes mosolyommal találhatja szemben magát.
- Rendben van - szavaim hívogatón csusszannak le ajkaimról, miközben fogva tartom Darikot a tekintetemmel. Elnyújtom a csendet kettőnk között, majd kissé még közelebb hajolok hozzá. - De semmi sincs ingyen, mi amor. Mutasd meg, hogy mennyire akarod.
Elégedett mosolyra húzódnak ajkaim. Gyerünk, Darik, mutass valamit, csalogass számomra vidámságot ebbe a szar napba.
Utoljára módosította:Ombozi Boróka, 2020. november 27. 17:35
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 27. 18:59 | Link


#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi



Kiskorában volt egy lány az utcában. Már elsőre felkeltette Marina érdeklődését, mikor még csak az ablakból nézte elhaladni. Aztán addig kérlelte Madam Lykke-t, míg át nem mentek hozzájuk egy doboz sütivel. Aznap rengeteget játszottak, és titkokat suttogtak egymás fülébe. Mígnem Mae közel nem hajolt a szőkeséghez, és be nem vallotta, hogy nagyon tetszik neki. Még egy arcra puszit is adott a másiknak, azonban a dolog nem úgy sült el, ahogy ő gondolta. Kicsúfolta őt a copfos, és ez még akkor is folytatódott, mikor már a Roxfortba jártak. Marina pedig sose próbálta újra.
Most azonban, mintha az évek alatt elfojtott érzelmek egyszerre akartak volna kitörni belőle. Reszketett a lába, a levegőt nehézkesebben vette, és a gondolatai olyan kuszák lettek, mint egy tíz oldalas számmisztika dolgozat után.
Próbált laza maradni. Minden erejével azon volt, hogy visszatuszkolja gyomorgörcsének okát oda, ahonnan jött. A cigarettára figyelt, a fájó talpára, a lány válaszára, a lány ajkaira, a lány pillantására, a lány illatára... Nem Marina!
Egy pillanatra lehunyta szemét, egy hatalmasat nyelt, és mire felnézett, Boróka már még közelebb volt hozzá. Ajkai elváltak egymástól, kiszáradt szája közül a cigaretta szál kiesett, és hangtalanul a kőre pattant. Pillák, ajkak, szemek, száj. Marina tekintete ide-oda járt, a pillanatok óráknak tűntek, ő pedig anélkül reagált, hogy átgondolta volna.
Jobb tenyerét végigcsúsztatta a lány nyakának oldalán, füle mögött tarkójára vezette, és közelebb húzta magához. Ajkai résnyire elváltak egymástól, és apró csókkal illette a másikét. Nyelve lassan előre kúszott, és megízlelve a másik száját kért engedélyt a bejutáshoz. Félénken pillantott fel Boróka szemeire, mintha csak az újabb elutasítást várná. Gyomra talán még az eddigiektől is jobban kavargott, tőle szokatlan határozatlanság uralkodott el rajta.
Egészen addig, míg meg nem kapja az engedélyt. Ha ez megtörtént, már sokkal magabiztosabban csókolja Borókát, nem csak fejjel, de egész testében közelebb húzódva hozzá. Szemeit lehunyva, és teljesen átadva magát az élménynek.
Utoljára módosította:Marina Darik, 2020. november 27. 19:06
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2020. november 27. 19:56 | Link

Darik
Most megvagy


Igen kíváncsi természet vagyok, mindig is az voltam. Magabiztosan, olykor csak vakmerően, meggondolatlanul mentem a saját fejem után, hogy felfedezzem a számomra ismeretlent, utána járjak mindannak, ami egy óvatlan pillanatban befészkelte magát agyamba. Már egészen kicsi lányként voltak álmaim, gyermekiek, könnyen elérhetőek… amiket egy füzetbe gyűjtögettem és húztam ki őket büszkeségtől dagadó mellkassal, mikor sikeresen elértem aprócska céljaim. Az évek során a lista folyamatosan bővült, egyre nehezebb kihívásokkal és vágyakkal, amik igen széles skálán mozogtak már. És mióta feléledt bennem a nő és a gyermeki kívánságokat a háta mögött hagyta… egészen újszerű lista kezdett alakulni a kis füzetben.
Már azelőtt tudtam, hogy mit fog tenni, mielőtt győzött volna benne a vágy. Kékjeim kíváncsian tanulmányozták arcát, az ordító jeleket, amiket én váltottam ki belőle. Egy kósza pillanatra megfordul a fejemben, hogy nem lenne helyes, tekintve, hogy mennyivel fiatalabb nálam, de… mindenki tudja, hogy nem épp az erkölcsöm az, ami miatt szóbeszédek suhannak a kastély minden csücskében rólam. Ajkaim ravasz mosolyra húzódnak, ahogy várom, hogy melyik énje kerül ki győztesen a saját magával vívott harcban. Nem vagyok rest meggyorsítani a csatát, ahogy előre hajolok és a szavaim szinte belesuttogom Darik ajkaiba. Nem vagyok más, mint az ördög maga, kinek karmai mindjárt egy angyalba vájnak bele.
Tekintetem zizzen a cigaretta után, majd egyből visszatalálnak a barnákhoz. Végigfut rajtam a  borzongás, ahogy ujjait megérzem a nyakam ívén. Ajkaim számító mosolyra húzódnak, mielőtt övéi elérnék az enyém, majd kissé elnyitva azokat engedek utat a néma kérésnek. Az újdonság okozta izgalom megremegteti a bensőmet, szemeim akaratlan csukódnak le, ahogy hagyom, hogy a kezébe vegye az irányítást. Ajkaim puhán érintik az övét, engedem, hogy nyelve lágy keringőt járjon az enyémmel.
- Darik... - lehelem nevét ajkai közé, hogy alig egy pillanattal később a karját megragadva ösztökéljem egy gyors helycserére és taszíthassam a falhoz. Testemmel a hideg felülethez szegezem, jobbomat a feje mellett támasztom meg, elzárva minden egyes egérutat előle.
- Nem tanítottak meg arra, hogy ne játssz a tűzzel, ugye? - búgom egész közel hajolva hozzá, forró leheletem cirógatja ajkait. A másik oldalon lógó lámpa fénye kísérteties játékot űz arcomon, csillogó tekintetem szinte keresztül döfi az övét. Most az enyém vagy.
- Ha ezt akarod, nincs visszaút - mély, érzéki hangon gördülnek le ajkaimról a szavak közvetlenül az övéibe. Nyelvem hegyével cirógatom meg az övét, míg válaszra várok. Szívem izgatottan dörömböl és érzem, végre érzem, hogy uralom őt.
Gyerünk Darik, képes vagy táncba menni az ördöggel?
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 27. 21:25 | Link


#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi



Az agyában sokáig jártak a gondolatok, talán túlon túl sokáig is. Éveken keresztül érezte, hogy valami nincs rendben vele, hogy egy részét a lényének el kell nyomnia ahhoz, hogy érvényesülni tudjon. Barátot szerzett magának, hogy mindenkivel elhitesse, a pletykák nem igazak. Hogy azt mondhassa, hogy ő nem más.
Azonban mikor ajkai végre a másikét érték valami kiteljesedett benne. A mellkasa végre nem szorította úgy, ahogy éveken keresztül, ereiben pedig a zabolázatlan érzelmek egész skálája járt végig. Boróka hangját valahonnan egészen távolról hallotta, ahogy kimondja a nevét. Az övét, és senki másét. Hirtelen érintése úgy hatott a Marinára, mintha csak egy édes álomból ébresztenék. A hideg kő már egyáltalán nem zavarta, fűtötte az a belső tűz, mely egész eddig kialudni látszott. Ajkain gyermeteg mosoly táncolt, ahogy a másikét fürkészték. Olyan szépen alkották azokat a szavakat. Tekintetét végül átvezette Boróka szemeire, bennük játékos magabiztosság csillogott.
- Másra se próbáltak megtanítani. De látod mennyire nem ment nekik - vonta meg vállait. Ártatlan volt ő a legtöbb bűnben. De most ebben az egyben nem akart. A lány ajkait nézte újra, az azok közül kikandikáló nyelvet. Szemeire a vágy aranyos ködöt húzott, bele se gondolt mit tesz éppen, csak hagyta, hogy vágyai vezessék.
Épp egy arasznyival közelebb tolta fejét, hogy ajkai végre újra birtokba vehessék Boróét. Mélyen és hosszan csókolta. Közben egyik karja visszacsúszott a lány arcára, a másikkal pedig derekánál ölelte, hogy minél közelebb húzhassa magához. Teste reagált a másikéra, érezte, ahogy még a sejtjei is vibrálni kezdenek az új élménytől.
Csókjai egyre lejjebb araszoltak, Boróka füle tövéhez, arcának éléhez és végül nyakához. Eddig a másik derekán nyugvó karja előbb felkúszott a másik hátán, majd le, hogy a barna farzsebébe állapodjanak meg.
Utoljára módosította:Marina Darik, 2020. november 28. 14:57
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2020. november 28. 15:29 | Link

Darik
Most megvagy


Vágyom az újat, az ismeretlent és ha az élet lehetőséggel kínál, nem vagyok rest két kézzel, szorosan megragadni azt és kifacsarni belőle minden apró élvezetet. Sokszor neveznek vakmerőnek, meggondolatlannak emiatt és aláírom, vannak megmozdulásaim, amiket lehet kétszer kéne átgondolnom, mielőtt megcselekszem őket. Lehetséges… de a biztonsági játszmát meghagyom annak, aki négy fal között tengeti le egész életét úgy, hogy az ablakot se tárja résnyire se soha. Szeretek élni, még ha veszélyekkel is jár olykor és bizony, a szakmámat tekintve nem ritkán futottam már bele, illetve fogok is olyan szituációkba, mikor minden tett hatalmas súllyal bír. Vakmerő vagyok, de nem meggondolatlan, mert nem engedhetem meg magamnak. Egy apró hiba és a játszmának vége.
Darik barna, őzike szeme kiűz belőlem minden gondolatot és most az egyszer megengedem magamnak, hogy az ösztöneim hajtsanak az észérvek helyett, mert tudom, nincs semmi veszítenivalóm, vele ellentétben. Ő jelenti azt az újat, ami kellemes borzongással billent ki a hétköznapok fullasztó tömegéből és Merlin a tanúm, ezt nem hagyom, hogy most bárki vagy bármi elvegye tőlem. Élvezni akarom minden reszketeg lélegzetvételét, amit érintésem okoz, falni a tekintetét, ami csakis engem lát. Érezni akarom, hogy kellek neki, hogy ácsingózik utánam… de legfőképp azt, hogy önkét adta nekem a csupasz önmagát. Azt, amit más nem láthatott még.
Akaratlan nevetek fel pimaszságán és hunyom le szemeim egy pillanat erejéig. Lassan nyitom ki őket újra félig, hogy szemhéjjam alól kitekintve gyönyörködhessek a tinikre oly jellemző hevességben. A levegő vibrál körülöttünk, érzem, ahogy karomon végigfut a borzongás, ahogy az előző csókból szerzett magabiztosságával talál rá ajkaimra, én pedig hagyom neki. Testemmel teljesen a falnak szegezem, nem hagyva közöttünk teret. Ujjbegyeim végigsiklanak meztelen karján, fel egészen a tarkójáig, hogy körmeimet a lágy húsba vájhassam pontosan úgy, hogy megérezze. Egyre mohóbban csókoltam, a puha, édes, de a dohánytól füstös ajkakat.
Ujjaim lazítanak a tarkóján a szorításon, ahogy csókjaival felfedező útra téved a bőrömön. Elégedett sóhaj szakad ki belőlem, ajkaim mámoros mosolyra húzódnak, miközben szinte saját mellkasomon érzem a szívének heves kalapálását. Hogy is mondtam? Már nincs visszaút.
Karomat elemelem a faltól, két kézzel simítok lassan végig az oldalán, hogy ujjaimat végül nadrágjának szegélyéba akasszam, kissé aláférkőzve. Nüansznyit távolodok csak el tőle, lenézek a vágytól kipirult arcára, majd barnáit nem eresztve ereszkedek félig térdelő helyzetbe, testemmel végig érintve az övét. Ujjaimmal megpöckölöm nadrágjának gombját, majd egy hosszúra nyúlt másodperccel később nyúlok el mellette és veszem fel a földről a cigarettát, hogy ajkaim közé csippentve gyújtsam meg azt úgy, ahogy ő kérte tőlem. Felegyenesedek, lépek egyet hátra, de úgy, hogy még ne kerüljek ki a személyes teréből. Barnáit fogva tartva szívom meg a szálat, majd eresztem ki felfelé billentve a fejem, hogy végül átnyújtsam neki.
- Kiérdemelted - búgom közelebb hajolva hozzá, majd elégedett mosollyal fordulok el tőle, miután átvette a szálat. Egy tételt ismét kihúzhatok a listámból.
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 28. 23:17 | Link


#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi



Ombozi Boróka. Hogy is lehetne leírni őt? Egy jelenség. Egy ideál. Egy rég vágyott kincs, ami nem mindenkinek jár. Azonban azon az estén valamiért Marina mégis abban a tiszteletben részesült, hogy neki megadta magát. Azok a gyönyörű, íves ajkak az ő nevét ejtették ki, és csak az ő száját csókolták, tökéletes teste az övének feszült neki a hideg éjszakában és szemei csak a a lány barnáiban leltek megnyugvást.
A pillanatban Marina egyszerre érezte a teljes megnyugvást, amiért valaki elfogadja, és a hihetetlen hévet, amely elöntötte feje búbjától a kislábujjáig. Csókjaiban nem volt megbánás, csak színtiszta vágy. Többet akart, és még többet. Érezte a tarkójába fúródó körmöket, de ahelyett, hogy azok fájdalmat okoztak volna neki, csak még inkább felperzselték. Bőrén és belsőjében egyaránt jelen volt számára a bizsergés, mely a gyomrában kezdődött és annál egy picivel lejjebb fejeződött be. Sose volt még része a könyvekből és történetekből ismert érzésekben, de amint Boróka megragadta nadrágja szélét, már el tudta képzelni miről beszéltek neki.
Kissé remegve fújta ki a levegőt. Mellkasa fel-le járt a csók okozta oxigénhiánytól, és hirtelen már egyáltalán nem érezte hűvösnek az éjszakát. Beharapta alsó ajkát, ahogy érezte, hogy teste reagál Borókáéra. Lehunyta pilláit, és hatalmasat nyelt. Most vajon tényleg megtörténik vele?
Hirtelen még idegesebb lett, mint a csók előtt. Érezte, hogy nem áll rá készen, hogy neki ez még túl sok lesz, de mikor ránézett Borókára, egyszerűen mégsem tudott neki nemet mondani. Megszólalni se volt képes. Csak nézte Ombozi Borókát. A jelenséget. Az ideált. Aki ott térdelt előtte. Aki játszott vele mint egy macska az egérrel.
Tökéletes ajkai a cigarettához értek. Bár értek volna újra ajkaihoz. De hang nem jött ki a torkából. Némán átvette a szálat, és csak hagyta, hogy a nagybetűs nő ringó csípővel elhagyja. Remegő karja óvatosan behelyezte a szálat szája szegletébe, és nekidőlve a falnak lassan lecsúszott. Összekuporodott, és várt. Hogy szíve megnyugodjon, hogy lelke újra megerősödjön. Hogy képes legyen felállni. Vajon ez csak az ő, Boróka és a fényes Hold titka lesz?
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint