 Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót. Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.
|
|
|
Pai Valamikor az ünnepek után Fájdalmasan szisszenek fel, ahogy fejemet a nap felé billentem. Jól lehet már egy hónap is eltelt, de a szemeim még mindig rettentően érzékenyek. Minden nap napszemüveget kel viselnem és az átkozott migrének végett mentolos cukorkák helyett már a fájdalomcsillapítókat kapkodom befelé. Most is szinte kínzás ez az erős fény, de már annyira nem bírom a kastélyban rostokolást, hogy kellett egy kis friss levegő. Fura hogy tél ellenére mégis olyan az időjárás, mintha tavasz lenne. Rügyeznek a fák, bújik a hóvirág... kész őrület, nem? Mikor egy fél hónapra elvesztettem a szemem világát, azt hittem nekem teljesen végem, hogy nem fogom megérni a tavaszt sem hogy nem tudom megköszönni végül anyámnak azt amit értem tett. Ennek ellenére mégis itt vagyok. Anya - mert most már nem Linnek szólítom - kifizette a műtétem és emellett lelki támaszt és fedelet adott a fejem fölé a procedúra alatt. Miután megtudta, hogy apám miket művelt velem gyerekkoromban, teljesen új arcát mutatta meg nekem. Végre az az édesanya lett, akire mindig is vágytam, akire végre támaszkodhatok. Már bánom, hogy legalább az ő kedvéért nem mentem haza. Ha apám nem lenne, szó nélkül utaztam volna vissza a szünetre Franciaországba. Hogy az igazat megvalljam, nem tudom anyám mit eszik Raphaelen. Jó, értem én, hogy sok pénze van, de ezen kívül egy pöcs. Egy kegyetlen pöcs, aki még a saját gyerekeit is kihasználta. Belenyúlok zsebembe, majd előveszek egy az előbb említett tablettát. Szinte már rájuk szoktam. A fájdalom olyan elviselhetetlen, hogy egy nap négyet is beveszek, csakhogy jobb legyen. De sosem lesz az, csak rosszabb. Ingerülten túrok bele ezúttal már rövid hajamba. Mert igen, ez is megváltozott rajtam. Hiányoznak hosszú fürtjeim, de áldozatot kellett hoznom. Rájöttem, hogy igazából Raphael kedvéért volt az a hajviseletem, ami és hogy csak neki akartam eddig megfelelni. De már senkihez sem tartozom, a saját magam ura vagyok. A bogyó víz nélkül csúszik le a torkomon, olyannyira rutinos lettem a dologban. Miután ezzel megvagyok, lassan felkelek az erkély egyik asztala mögül, majd megindulok a bejárat felé. Látásom homályos a fény utóhatásai miatt, így imbolygok oda-vissza, mígnem nekicsapódom valaminek. Akarom mondani valakinek.
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
 "Az a fura rellonos srác" offline RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Írta: 2019. december 22. 19:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=784984#post784984][b]Theon Delacroix - 2019.12.22. 19:49[/b][/url] Pai Valamikor az ünnepek után Fájdalmasan szisszenek fel, ahogy fejemet a nap felé billentem. Jól lehet már egy hónap is eltelt, de a szemeim még mindig rettentően érzékenyek. Minden nap napszemüveget kel viselnem és az átkozott migrének végett mentolos cukorkák helyett már a fájdalomcsillapítókat kapkodom befelé. Most is szinte kínzás ez az erős fény, de már annyira nem bírom a kastélyban rostokolást, hogy kellett egy kis friss levegő. Fura hogy tél ellenére mégis olyan az időjárás, mintha tavasz lenne. Rügyeznek a fák, bújik a hóvirág... kész őrület, nem? Mikor egy fél hónapra elvesztettem a szemem világát, azt hittem nekem teljesen végem, hogy nem fogom megérni a tavaszt sem hogy nem tudom megköszönni végül anyámnak azt amit értem tett. Ennek ellenére mégis itt vagyok. Anya - mert most már nem Linnek szólítom - kifizette a műtétem és emellett lelki támaszt és fedelet adott a fejem fölé a procedúra alatt. Miután megtudta, hogy apám miket művelt velem gyerekkoromban, teljesen új arcát mutatta meg nekem. Végre az az édesanya lett, akire mindig is vágytam, akire végre támaszkodhatok. Már bánom, hogy legalább az ő kedvéért nem mentem haza. Ha apám nem lenne, szó nélkül utaztam volna vissza a szünetre Franciaországba. Hogy az igazat megvalljam, nem tudom anyám mit eszik Raphaelen. Jó, értem én, hogy sok pénze van, de ezen kívül egy pöcs. Egy kegyetlen pöcs, aki még a saját gyerekeit is kihasználta. Belenyúlok zsebembe, majd előveszek egy az előbb említett tablettát. Szinte már rájuk szoktam. A fájdalom olyan elviselhetetlen, hogy egy nap négyet is beveszek, csakhogy jobb legyen. De sosem lesz az, csak rosszabb. Ingerülten túrok bele ezúttal már rövid hajamba. Mert igen, ez is megváltozott rajtam. Hiányoznak hosszú fürtjeim, de áldozatot kellett hoznom. Rájöttem, hogy igazából Raphael kedvéért volt az a hajviseletem, ami és hogy csak neki akartam eddig megfelelni. De már senkihez sem tartozom, a saját magam ura vagyok. A bogyó víz nélkül csúszik le a torkomon, olyannyira rutinos lettem a dologban. Miután ezzel megvagyok, lassan felkelek az erkély egyik asztala mögül, majd megindulok a bejárat felé. Látásom homályos a fény utóhatásai miatt, így imbolygok oda-vissza, mígnem nekicsapódom valaminek. Akarom mondani valakinek.
|
|
|
|
Paithoon Chaiyasan INAKTÍV
 Cat | Cicatárs offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 238
|
Írta: 2019. december 22. 23:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=785033#post785033][b]Paithoon Chaiyasan - 2019.12.22. 23:00[/b][/url] TheonTúl jó idő volt. Annyira, hogy Cat csak egy hatalmas pulcsit vett fel a fekete farmerjéhez. Olyannyira hatalmas volt, hogy szinte elveszett benne, és még apróbbnak tűnt, mint amilyen valójában. Pedig nem nagy darab, nagyon vékony, annyira hogy néhányan szinte félnek, hogy bármikor összeeshet. Emellett még nem is a legmagasabb, és az arca is olyan lányos, ha lenne melle és talán hosszabb haja, bár az nem szükséges, lehetne hinni hogy egy lány. De nem, ő egy fiú. Elindult csak, hogy valahova leül, esetleg ha összefut egy ismerőssel beszélget, mert egyedül a szobájában halálra unta magát. Aludni nem tudott, a könyvei pedig épp csak néztek rá, de nem volt ereje olvasni őket. Azért az első könyvet ami a kezébe került hozta magával, hátha megjön közbe a kedve. Így történt, hogy azon a napon nem figyelt, és véletlenül nekiütközött egy társának. Először, nem ismerte meg, de másodszorra se. Még akkor se, hogy megszólalt, hogy: - Ne haragudj, az én hibám. Jól vagy? - mosolygott rá, és talán ez után kezdett derengeni neki, hogy mintha már beszélt volna vele, a neve is valami T vagy D betűvel kezdődik, igen, tudja, ő az a Theon gyerek, aki lekapta a házvezetőjét, meg annak az öccsét, akinek a helyét vette át prefektusként.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
 "Az a fura rellonos srác" offline RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Írta: 2019. december 22. 23:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=785035#post785035][b]Theon Delacroix - 2019.12.22. 23:27[/b][/url] Pai
Figyelmetlen vagyok, tudom jól. De most mit csináljak, ha még látni sem látok normálisan? Jaj, Theon, akkor miért nem veszed le a napszemüveged? Mert kicseszettül vak vagyok, na azért. Ilyenkor megbánom, hogy megműtöttek. Nem lenne itt semmi baj, ha nem émelyegnék és repkednének kicsinyke golyók a szemem előtt. Plusz mínusz persze a fejfájás. Azt se felejtsük el, hisz attól lesz igazi az összkép. - Én bocs - kapok fejemhez, hogy kicsit ügyetlenül beletúrjak remegő kezeimmel a hajamba. - Figyelmetlen voltam - és ez részben igaz is. Arról már nem kell tudnia, mekkora fájdalmakat is élek át. Az nem tartozik senkire, hisz nem sajnáltatni akarom magam. Sokat változtam a beavatkozás óta. Mintha... nem is tudom, kicsit felnőttesebb lennék. Sok mindent átértékeltem az életemben és rá kellett jönnöm, hogy nem mindig minden úgy helyes, mint ahogy én azt elképzelem. Ez igaz a családi helyzetemre, a sulis dolgokra, a magánéletemre, egyszóval mindenre. Emellett higgadtabb is lettem. Nem ugrok már rá az első elém kerülő emberre azzal a címszóval, hogy jaj, akkor én most itt és most megfektetlek. Nem, mert ezzel eddig se mentem semmire, max csak pofon vágtak azért, amekkora tapló voltam. Igazuk is volt. Most viszont már nem paraszt vagyok, hanem egy nagyon mogorva tini, akire nagyon rossz hangulatban talál rá Pai. - Hé, várj! Te nem a levitás Paithoon lennél? Az aki Junt váltotta - Jaj, drága, édes kis Jun. Na, azt a szálat is jól elkúrtam. Szó szerint. Mint a nővérével is. Most nem az a bige a levita HV? Mintha valami ilyesmiről hallottam volna suttogni a szobatársaimat.
|
|
|
|
Paithoon Chaiyasan INAKTÍV
 Cat | Cicatárs offline RPG hsz: 39 Összes hsz: 238
|
Írta: 2019. december 26. 20:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=786006#post786006][b]Paithoon Chaiyasan - 2019.12.26. 20:24[/b][/url] TheonMikor már megszólalt, teljesen biztos volt benne, hogy ő az. Nem ismerte, nem beszélgettek, csak néha látta a folyosón, meg persze hallotta amiket beszéltek róla. Meg egy ilyen világos hajú ember kinek ne tűnne fel? Főleg mikor még hosszú is volt a haja. Mondjuk Cat mindenkit megnézett. Már nem azért, mint más fiúk tennék, ő inkább mintha keresett volna valakit. Persze nem túl feltűnően nézett meg minden szembejövőt, és persze arra sem volt mindig lehetősége, hogy mindenkire vessen pár pillantást, de igyekezett. Már ment volna tovább, mikor hallotta hogy Theon újra hozzászólt. - Csak Cat. - még mindig fura volt neki a Paithoon, így igyekezett azt mondani. Igazából jobban is szerette a Cat-et mint a valódi nevét. Hiszen évekig a becenevén hívták, és most így huszonnégy évesen a semmiből hívják máshogyan? Jó, nem szó szerint a semmiből, mert ez a hivatalos neve, de na. - És igen, én vagyok. Miért kérded? - nem mintha parázott volna amiatt, hogy mi miatt kérdezi. Nem gondolt olyanokra, hogy biztosan valahonnan valamilyen pletykát hallott róla, vagy hallotta ahogy kibeszélik. Ha ez is lett volna a helyzet, Cat valószínűleg csak hátradőlt volna a székében vagy gondolatban, és azt mondta volna: "Azta! Van egy fanclubom!".
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
 "Az a fura rellonos srác" offline RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Írta: 2019. december 26. 21:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=786025#post786025][b]Theon Delacroix - 2019.12.26. 21:41[/b][/url] Pai
Bemutatkozására csak remegő kezeimmel intek neki egyet. Bocs, jelenleg ennyire telt, ne várj sokat. Talán, ha jobb állapotban lennék, még kedveskednék is neki egyet, bár ahogy eddig a szénám áll a levitásokkal, nem hiszem, hogy ő is rögtön az ágyamba feküdne. Oh, hogy nemrég azt mondtam, hogy érettebb lettem? Ez igaz. Egyed dolgokban. Mondjuk most már felhajtott vécéülőkével pisilek, mert én vagyok a Jani. Arról viszont szó sem esett, hogy udvarolni nem szabad. Csak... most már egy kicsit jobban kezelem a helyzetet. Mit szépítek a dolgon, most tudom kezelni a helyzetet. Nem úgy, mint eddig. - Theon - biccentek egyet, de meg is bánom, amint megteszem. Az émelygés még mindig nem csappant és a korongok is még mindig a szemem előtt szálldogálnak. Talán a vérnyomásommal lehetnek gondok. legutóbb, mikor a műtét után hazaengedtek tapasztaltam ilyet először. Akkor a gyógyító azt mondta, hogy az előbb felvetett ok lehet a probléma. Igaza lehet, ugyanis tapasztaltam a véremmel problémákat, bár nem olyan mennyiségben, mint azelőtt. Megpróbálok beszélgetésbe elegyedni, s egyben terelni is a témát arról, hogy rútul belé ütköztem. Rátérek Junra és arra, hogy most ez a fura nevű gyerek a helyettese. Komolyan, ez a levita teli van ilyen kicsi kínaikkal? Először Jun, utána a nővére, most meg ez. - Lekaptam az elődöd - jegyzem meg flegmán, csak úgy félvállról, miközben napszemüveggel takart, alig kilátszódó szemöldököm húzogatom. Ha eddig nem félt tőle, hát most fog. - És akár ezt most veled is megtehetném - lehet ez fenyegetés, vagy akár mi én nem bánom. Bár szavaimnak nincs semmilyen mélysége, még erre utaló cselekvés sincs, csak állok ott, mint egy rakás szerencsétlenség. Én és az a nagy szám.
|
|
|
|