36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. szeptember 17. 15:43 | Link

Natalya Lauwens - lefogok bukni

Kényszert éreztem arra, hogy sétáljak. Ne túl messze a Rellontól, ahhoz túl lusta vagyok most, hogy sokat battyogjak visszafelé, de egy megfelelő helyre, ahol tudok gondolkodni. Mindenféle külső inger nélkül. Valahogy így lyukadtam ki a déli szárny erkélyén.
Gondolataim szinte rögtön előtörtek és megrohamozták az agyam minden egyes részét. Anyámék eltitkolták, hogy dimágus vagyok 11 éven keresztül. Mondom 11 ÉVEN keresztül. Miért? Ha tudom, akkor ma már teljesen ura lehetnék ennek az egésznek és nem kéne aggódnom megint, hogy mikor okozok egy számomra fontos személynek ismételten égési sérüléseket. Meg kell keresnem majd a Házvezetőnket. Ő biztos eltud majd igazítani, hogy kit keressek ilyen ügyben, hiszen mégis csak ez a dolga, nem? Segíteni nekünk. Krsztinának hiába mondtam el, ugyanannyira meg volt illetődve, mint én, akármennyire nem akarta mutatni, egyértelműen látszott rajta.
Farzsebemből előveszem a dobozt és kiveszek belőle egy szálat. Rá kell jönnöm, hogy eléggé rászoktam a dohányzásra, már nem csak néha-néha egy-egy szál van a napirendemben. A futást is elhanyagoltam, amire nem vagyok büszke, bár ez betudható a vizsgáknak. Megérte seggelni, hogy a legrosszabb is egy V lett. Anya azt írta, hogy nagyon büszke rám, bár tudnám honnan tudja, hogy jól teljesítettem a vizsgákon. Végig tapogatva a nadrágomon már sokadszorra sem érzem azt, hogy valahol enyhén kidudorodna a zsebem. A fenébe! Nem hoztam öngyújtót, amikor leesik a dolog... Te szerencsétlen. Halkan kuncogok egyet és ujjamat odatartva már szívhatom is a káros szenvedélyemet. Legalább ennyire tudom már használni.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Natalya Lauwens
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 17. 16:04 | Link

Denis A. Brightmore - le ám

Étkezést követően baglyom érkezett otthonról, melyben az egyik barátnőm mesélt hosszasan arról, hogy mi is történt vele az elmúlt fél évben, milyen események történtek az egykori osztályomban, hogy viselkedik Balázs, és még ehhez hasonlóak. A levél több oldalas volt, a borítékon jól látható volt, hogy mugli bélyeg került rá, azonban hála a postán dolgozó varázslóknak, mégis csak eljutott hozzám a levél.
Délután még sokáig olvasgattam a levelet, mindeközben magam előtt láttam a történéseket, néha mosolyogtam, olykor viszont elszomorodtam, s eszembe jutott, hogy már soha többé nem lehetek velük, és örök életre titkolnom kell előttük valódi kilétemet, amit úgy sem értenének meg. Amiről úgy sem beszélhetnék büntetlenül.
Hosszú ideig gondolkodtam azon, hogy mit is írhatnék válaszul, mire jött az ihlet, s helyet foglaltam az asztalomnál, hogy papírra vethessem gondolataimat. Pechemre a pennám hegye elkopott, a tintám pedig kifogyott az üvegből.
- Nemsokára jövök Sára, csak járok egyet- A gólyalak másik bitorlója felé jeleztem távozásomat, azután a blúzomra vettem egy szürke, hosszított kardigánt, ami nagyjából combközépig ért. Mivel elég hűvös volt, farmert viseltem még, s hozzá tornacipőt.
A sétám kicsit hosszúra sikeredett, hisz jó fél óra után a déli szárny első emeletén kötöttem ki. Az egyik diáktól hallottam, hogy odafönt van egy klassz erkély, s mivel korábban még sosem jártam arra, gondoltam kinézek, hogy magasból is szemügyre vehessem az iskola csodálatos világát.
Csöndesen lépdeltem az erkély elé, gondolataimba merülve, lehajtott fejjel, így történhetett meg, hogy neki sétáltam az ott tartózkodó srácnak.
- Bocsánat- Azonnal elnézést kértem, miközben megemeltem fejemet, s kékjeimet a fiú tekintetébe fúrtam. Ekkor döbbentem csak le igazán, mert nem csak, hogy tiltott dolgot művelt, de olyan varázslatot is használt, amit korábban még soha nem láttam szabad szemmel.
- Te dohányzol? Mi volt az előbb az, amit az ujjaddal csináltál?- Egymás után halmoztam el a kérdésekkel, hangomat felháborodottság szőtte át, mit a kíváncsiság tüze is hevített.
Utoljára módosította:Natalya Lauwens, 2017. szeptember 17. 16:05
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. szeptember 17. 16:40 | Link

Natalya Lauwens - megtörtént

Gondolataim mindig visszatértek arra az ominózus napra. A tűz, a szél, anyám elhaló sikkantása, amikor odaértek apámmal. Apám ordítása, amikor leesett egy égő léc a tetőről, súrolva a karját. Frederick rémült sikolya és horkantásai. Félelmem nőtt a lángokkal párhuzamosan, majd... kinyitom a szemem, érzem, hogy légzésem felgyorsult, vérnyomásom az egekben. A cigi még ég a kezemben, lehamuzok az erkélyről, amikor valaki belém jön. Ennyire nem lehet észrevenni? Pedig nem vagyok olyan alacsony termetű. Felháborító.
Lassan hátrafordulok, egyik szemöldököm felemelem, amikor az előttem álló lányra pillantok. Mármint inkább lenézek rá.
- Ne már - nyögöm, és már fordulnék is vissza, amikor elkezd bombázni a kislány a kérdéseivel. Megilletődve nézek rá, nem is értem a kérdést. Dohányzok-e? Hát nem egyértelmű? Vagy mit hisz mégis? Hogy a cigaretta csak velem jár? Valami járulék lenne? Mindig megtalálnak... mindig!
- Nem, nem dohányzok - fordulok vissza a kilátás felé. - Varázslat - felelem félszemmel rápillantva. Teljesen kiérződik hangjából a felháborodottság. Megint nem értem az okát, semmi köze nincs hozzá, hogy mit csinálok. Ha tovább idegel nem állok jót magamért, ráadásul pont nem vagyok csevegős hangulatomban.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2017. szeptember 19. 17:27
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Natalya Lauwens
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 17. 17:17 | Link

Denis A. Brightmore - a kislány kíváncsi

- Mondtam, hogy bocs – még a szemeimet is megforgatom, ez az első reakcióm az idősebb srác viselkedésére, aki meglehetősen mogorvának tűnik. A viselkedését azonban nincs időm kielemezni, hogy mi végett lehet ilyen undok, hisz sokkal inkább leköti figyelmemet a dohányzása, az a különleges, szúrós szagú füst, mely szaglószervem membránjait karcolgatja, a ritka varázslatról már nem is beszélve.
Látva passzívságát, s azt a mufurc viselkedését, legszívesebben oldalba suhintanám, de erről már egy ideje leszoktam, és édesanyám is arra tanított, hogy viselkedjek minden helyzetben nyugodtan, és udvariasan, még akkor is, ha azt a másik fél nem érdemli meg. Kizárólag emiatt fújtam ki a levegőt, s higgadtam le, anélkül, hogy szóvá tenném a viselkedését.
- Nem is úgy értettem azt a kérdést, ahogy – jegyeztem meg, miközben közelebb léptem a korláthoz, és lepillantottam a mélybe. – Csak úgy tudom, hogy ezt a tevékenységet tiltják, nem mellesleg maga a cigaretta is tiltólistán van. Meg nem értem, hogy mi a jó benne, talán cukorka íze van? Mert hogy a füstje büdös, az egész biztos. – Soha életemben nem gyújtottam rá, igaz esélyem sem volt rá, mert anyám sem dohányzik, és az ismeretségi körömben sem élt senki ilyen szerekkel.
- Jó, de mégis milyen varázslat? Még csak pálcát sem használtál hozzá. Meg tudod még egyszer csinálni?- Szemeim kíváncsiságtól ragyogtak, s még egy mosolyt is elengedtem felé, annak ellenére, hogy ő továbbra is felháborodottnak tűnt.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. szeptember 17. 17:56 | Link

Natalya Lauwens - miért engem?

Ignorálva az ismételt bocsánatkérést visszatérek az eredeti és aggasztó gondolataimhoz. Anyám végig tudta, hogy egy ilyen csodálatos képesség birtokosa vagyok, mégse mondta el, vagy ébresztette fel bennem még egyszer, hogy megtanulhassam irányítani. Arról már nem is beszélve, hogy a minisztérium emberei altatták el bennem a képességet, szóval nyilván már azt is tudják, hogy visszatértek az emlékeim az adottságommal együtt.
Feltűnően zavarja a füst. A lány egy mély levegőt vesz, majd ismételten rám néz. Gondolom meg kellett nyugodnia, bár itt kettőnk közül azt nekem kéne, kicsilány.
- Tessék, szívj bele - nyújtom felé a már félig elégett szálat. - Tiltólista? Ó, drága kislány, a zsebemben lévő gyógyszerek is tiltólistán vannak, mégis szednem kell őket - nevetek fel. Azt mondja nekem tiltólista. Majd én tudom, hogy az életembe mi fér bele, vagy mi sem. Vagyok annyira nagyfiú már, hogy eltudjam dönteni.
- Mert nem kell hozzá - sandítok rá félszemmel, de inkább visszafordulok. Egyáltalán nem akarom folytatni ezt a párbeszédet, de nagyon úgy veszem észre, hogy a lány kíváncsisága csak egyre jobban fokozódik. - Nem tudsz csendben maradni, ugye? - elengedek egy sóhajt, majd tenyerem felfelé fordítva egy egyszerű háromszög jelenik meg felette. Mintha Krisztinával lennék ismét abban a budapesti hotel szobában.
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Natalya Lauwens
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 17. 18:32 | Link

Denis A. Brightmore - a háromszög az oka


- Hogy?- Sok mindenre fel voltam készülve, többek közt arra, hogy majd a srác letol, amiért megjegyzést tettem a tevékenységével kapcsolatban, de még azt is kinéztem volna belőle, hogy rám ordít, netán belökdös, és elhajt. Elsőre legalábbis ez tűnt a legkézenfekvőbbnek viselkedése alapján. Arra viszont nem voltam felkészülve, hogy majd felém nyújtja a füstölgő szálat.
Meglepődtem, hirtelen azt sem tudtam, hogyan is reagáljak, hisz anyám mindig azt mondta, hogy idegenektől, kétes kinézetű alakoktól ne fogadjak el semmit. Ebben az esetben azonban azt is figyelembe kellett vennem, hogy egy iskolában voltam, a srác nem tűnt vérszomjas fenevadnak, és még soha életemben nem éreztem a bűzlő szál ízét. Éppen emiatt estem dilemmába, mintha tiltott gyümölcsöt tartottak volna felém, úgy fürkésztem a fehér szál izzó végét.
- Csak azért, hogy ne hidd azt, hogy most ettől majd beijedek. –Igyekeztem amolyan nagylányos módon kezelni ezt a váratlan helyzetet, hogy ne nevessen rajtam, de borzasztóan izgultam. Ha valóban elengedte ujjai közül a szálat, akkor gyámoltalan módon átvettem tőle –egyáltalán nem a megfelelő módon tartva, majd ajkaim felé emeltem a füst-rudat. Közben fél szemmel a srácot fürkésztem. –Így szokták, igaz? –Leküzdve végül minden ellenszenvemet, engedtem a kíváncsiság csábításának, és beleszívtam. Nagyot kortyoltam a bűzös anyagból, és ezzel elindítottam bensőmben a köhögés lavináját. Nem csak, hogy megszédültem, s a szemembe hatoló füst marni kezdte a szemeimet, de még heves köhögés is rángatta testemet.
-Khh khhhh ez normális? Hogy lehet, hogy te nem köhögsz ettől?- Értetlenül pillantottam fel a nálam jóval magasabb srácra, miközben visszanyújtottam felé a szálat. – Rettentő furcsa, valamit biztos rosszul csináltam- Megráztam a fejemet, soha nem hittem volna, hogy ilyen katasztrofális érzés lehet ez.
- Gyógyszerek? Miféle gyógyszereket szedsz? – Megint csak összeráncoltam a homlokomat, mert a fiú láthatóan egészségesnek tűnt.  – Nem azért kérdezem, mert azt ki akarnám próbálni- tettem még hozzá, mielőtt azt gondolná, hogy a kíváncsiságom határtalan.
- Ez tök érdekes, varázslat, amihez nem kell pálca. Ez olyan , mintha valami különleges képességed lenne. Az van, igaz?- Nem tehettem arról, hogy számomra érdekes volt ez a téma, és újabb kérdéseket szült bennem.  A fiú azonban továbbra is barátságtalannak tűnt, legalábbis a modorát illetően. Mégis, volt benne valami izgalmas és ismeretlen.
- Nem, de látom, hogy téged zavarlak. Szimplán vagy ennyire bunkó, vagy egyszerűen csak a társaságot nem kedveled?- Pillantásomat a tekintetébe fúrtam, miközben feltettem őszinte kérdésemet. Ami a szívemen, az a számon, s lehet, hogy fiatalabb voltam nála, de annyira azért nem, hogy visszavonulót fújva elrohanjak a szobámba.
Figyelmemet váratlanul terelte el tekintetéről az a különös háromszög, mely a tenyerén tűnt fel a semmiből.  – Ez micsoda? – Keze után kaptam, meg is érintettem a tenyerét, aztán gyorsan vissza is rántottam a kezemet.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. szeptember 17. 20:33 | Link

Natalya Lauwens - pf, remek

A meglepődés lerí a lány arcáról, amit egy elégedett mosollyal nyugtázok. Gondoltam, hogy nincs erre felkészülve, olyan kis ártatlan még az arca. A lány végigmért, próbálta nem feltűnően, de nemigen jött össze neki. Képzeletemben lejátszódik, hogy mégis mi járhat a fejében. Biztos vagyok abban, hogy a dolgokat mérlegeli, fogadja-e el avagy sem. Felemelt szemöldökkel konstatálom, hogy végül elfogadja, persze muszáj beszélnie mellé, mielőtt elvenné, nem bírja ki. Mégis mitől kéne beijednie? Amíg a cigaretta a szájában van legalább addig nem beszél, hiába csak pár másodpercről van szó. 32-es vigyorral nézem végig, ahogy elveszi tőlem, bénán a szájába teszi. Utána jön csak az igazi élvezet... könnye kicsordul a füst végett, tüdeje nem tud mit kezdeni a hirtelen jött idegen anyaggal, így a kislány heves köhögésbe kezd.
- Jól van, azért nem kell megfulladni - horkanok fel, majd óvatosan megütöm párszor a hátát, majd visszahúzódom a helyemre. - Na... cukorka ízű? - nézek le a lányra, a levakarhatatlan vigyorommal, közben átveszem tőle a szálat, amit egy szívással már el is szívok és lehajítom. - 4 éve szívom, csak nem köhögök már tőle - megfordulok, hátamat a korlátnak vetve, karomat a peremre téve nézek le a lányra.
- Semmi közöd hozzá, kislány - ereszkedem le a szintjére, hogy az arcába tudjam mondani a nyomatékosítás kedvéért. Tovább faggatózik, simán itt hagyom, minden előjel nélkül visszasétálok a szobámba és olvasok.
- Igen, olyasmi - különleges képesség? Sosem fogtam fel így, de nem is olyan rossz szó rá. Nyilvánvalóan nem egyedül vagyok eme - számomra is még - rejtélyes képesség birtoklója, mégis... valami végre különlegessé tesz. Mármint amúgy is tökéletes vagyok, de ez a pont arra a bizonyosan nagy i-re.
- Mindkettőbe beletrafáltál - mosolygok rá, állva a tekintetét. Bátor a kislány, kár lenne tagadni, csak ne legyen ostoba. Ha feldühít, nem állok jót magamért, abba biztos lehet. A semmiből nyúl és kapja el a karomat, rögtön hozzá is érve a tenyeremhez.
- Ne é... így is jó - mosolygok, amikor már beleér és rögtön vissza is húzza a kezét. Szememet megforgatva tüntetem el a háromszöget és a lány tekintetébe fúrom sajátomat. - Most boldog vagy?
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2017. szeptember 21. 13:53
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Natalya Lauwens
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 17. 21:10 | Link

Denis A. Brightmore - so sorry

-Pfúj, nem. Ez valami rém borzalom- Még a fejemet is megráztam, s kezemmel hessegetem arrébb a még ott köröző füstöt, ami még mindig erősen marta a szemeimet. Nem is értettem, hogyan képes szívni ezt a bűzös dolgot, amiben nincs semmi élvezet. Mikor megtudtam, hogy már legalább négy éve szívja, a szemöldökeim feljebb húzódtak, de inkább nem szóltam egy szót sem. Inkább csak kérdeztem, de bár ne tettem volna, ugyanis a srác elég támadóan reagált, sőt, lehajolt velem egy magasságba és a szemeimbe nézve vágta arcomba a szavakat. Vajon ezzel akart elijeszteni maga mellől, vagy sikerült belekérdeznem valami olyasmibe, ami beárnyékolja a valószínűleg rellonos srácot. – Oké, vettem a lapot.  Nem kívánsz arról beszélni, hogy miért szedsz tablettákat. Pedig nincs ebben semmi rossz, de ha nem, hát nem. Bocs, hogy rákérdeztem- Elnézést kérően pillantottam fel rá, majd közelebb léptem hozzá, és áthajolva a korláton azt figyeltem, hogy hová hullik az általa elhajított csikk. Ekkor vettem észre a tenyerén felsejlő jelet, s annyira érdekesnek tűnt, hogy mindenről megfeledkezve, butaságot csináltam. Nem tudhattam, hogy bűn megérinteni, ettől függetlenül nem illett volna csak úgy, engedély nélkül tapogatnom a karját.
-Bocsánat, én nem akartam, csak olyan érdekesnek tűnt. De most meg már nem látszik. Mi ez, valami különleges tetoválás, vagy ebből kapod az erőd?- Láthatóan nem örült a srác annak, hogy ezt tettem, éreztem a hangjából, és a pillantásából is. – Nem ezt akartam, de miért vagy ennyire kiakadva? Azért mert hozzád értem, még nem lesz semmi bajod, nem? Vagy miattam tűnt el az a jel?- Böktem mutatóujjammal a tenyerére.  – Tényleg nem akartam rosszat. –Sóhajtottam.
– Kiengesztelhetlek valahogy?
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. szeptember 18. 16:02 | Link

Natalya Lauwens - eh...

Nagy karmozdulatokkal és túlaffektálva hessegeti el a még ott ténfergő füstöt. Soha nem értettem, ha valakit ennyire zavar, akkor miért jön oda beszélgetni? Nem kell feleslegesen erőltetni ezt a csevegést témát, ha végig azt ecseteli nekem, hogy mennyire utálja a szagát, az ízét és milyen egészségtelen. Na ne mond! Tudom, és mégis csinálom. Tudod mi ennek az oka, kislány? Hogy k*rvára leszarom mások véleményét.
- Az egyik legrosszabb, ami történhetett velem - suttogom alig hallhatóan, mégis remélem, hogy a lány meghallja, és fel is fogja, hogy nem akarok erről többet beszélni. Gusztustalan, hogy immár ki tudja hány éve, de gyógyszerek tarják kordában a dühömet és a pánikomat.
- Azért tűnt el, mert hozzám értél és megzavartál a koncentrálásban - közlöm vele a tényt. Még egy sima háromszöghöz is hatalmas koncentrációra van szükségem, hiszen - sajnos - ennyire nem vagyok az ura még ennek a hatalmas erőnek. - Ha hozzáérsz a háromszöghöz, megégsz. Így jobban jártál. - engedek meg magamnak egy enyhe félmosolyt. - Dimágus vagyok. Ez azt jelenti, hogy a négy alapelemből - elvileg - uralok kettőt. A levegőt... - enyhe szellővel borzolom össze a lány haját. - ... és a tüzet, amit az előbb láttál. - informálom a mellettem állót. Nem mintha én nagyon érteném, hogy pontosan ez hogyan és miért lehetséges, de majd megkeresem az illetékest és mindenre fény derül, reményeim szerint.
- Kiengesztelni? - emelem fel egyik szemöldököm. - Miért kéne?
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Natalya Lauwens
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 18. 16:24 | Link

Denis A. Brightmore - palacsintát?

Figyelmesen hallgattam a srácot, aki végre már nem hárított, s még csak hátat sem fordított. Végre engedett a kíváncsiságomnak, és mesélni kezdett nekem arról a bizonyos háromszögről és a dimágiáról, amiről még sokat kell majd tanulnom, azt hiszem. Meglepett minden egyes szó, hisz azt tudtam, hogy mi varázslók tudunk varázsolni a pálcánk segítségével, a különleges képességek terén azonban tapasztalatlan voltam.
Váratlan volt, ahogy összekócolta szellővel a hajamat, de tetszett is, s még egy mosolyra is futotta tőlem, annak ellenére is, hogy a beszélgetésünket nem lengte körül baráti szeretet.
- Ez baromi jó, ha te pálca nélkül így össze tudod kócolni a hajamat, akkor el sem tudom képzelni, hogy mit tudnál tenni, ha valaki mondjuk rád támadna. Talán még fákat is képes lennél kicsavarni ezzel a képességgel? – Szavaim kérdésbe hajlottak, s persze szívesen megnéztem volna, ahogy a srác valami komolyabb varázslatot is véghez visz.
- Aha, az előbbiért, hogy miattam eltűnt a háromszöged. Nem akartalak megzavarni a koncentrálásban, meg letapizni sem akartalak, csak annyira érdekesnek tűnt, hogy látni akartam. Nekem ehhez képest semmilyen különleges képességem sincs, ha a palacsintasütés nem számít annak. –Sóhajtottam, egy kicsit talán még irigy is voltam rá, amiért őt ilyen extrákkal áldotta mega sors.  – Mutatsz még pár trükköt, mondjuk, ott sétál  az a két lány kalapban – Mutatóujjammal az udvaron mászkáló diákokra böktem. – El tudnád repíteni a kalapjaikat, hogy futniuk kelljen utána? – Elvigyorodtam, egész jó mulatság lehetett ilyesmivel viccelődni.
– Egyébként hogy hívnak? Csakhogy el tudjam mesélni majd a csajoknak, hogy micsoda mágus jár itt a falak közt. – Nevettem már előre, meg sem fordult a fejemben az, hogy ő talán nem akarná megosztani ezeket az információkat másokkal.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. szeptember 18. 18:04 | Link

Natalya Lauwens - ne vesztegess meg

A lány a bunkó és nemtörődöm modorom ellenére is érdeklődő és kíváncsi. Valamiért nem visz rá a lélek, hogy elküldjem, ne beszéljen tovább és hagyjon magamra. Talán nem is annyira a magányra, mint a társaságra vágyok. Lehet jó lenne kitörni a hétköznapokból. Az összes vizsgámat teljesítettem, haza kéne mennem. Legalább pihenés mellett megtudnám beszélni a szüleimmel ezt az egész dimágus dolgot. Biztos vagyok benne, hogy sokat segítene a lelki nyugalmamon. A lány megenged magának egy mosolyt, amikor a tőlem származó kis szellő összeborzolja a haját. Milyen kis ártatlan, meg kell zabálni!
- Lehetséges, de még nem tudom irányítani, így kipróbálni sem igen szeretném egyelőre - válaszolom a feltett kérdésre, de el is gondolkodtat a kérdés. Igaza van... ha megtanulom uralni az elemeket, amiknek birtokosa vagyok, hatalmas erőre teszek majd szert. Addig nemigen kéne használnom, tudatlanságom rossz dolgokhoz vezethet.
- Ha ez vigasztal bírom a palacsintát - nevetek fel őszintén. A gonoszkodására felemelem egy kicsit a szemöldököm. Szinte majdnem biztos voltam, hogy Navinés a kislány, de ezek szerint annyira nem jók a megérzéseim.
- Nem, bocs - hátra sem nézve a lányokra válaszolok, nem fejtem ki, nem magyarázom meg. Semmi kedvem szórakoztatni a kiscsajt a képességgel, amit még én sem ismerek eléggé ahhoz, hogy tudjam használni rendesen.
- Benned kit tisztelhetek? - kérdezek vissza, nem foglalkozva túlságosan a nevem iránti érdeklődéssel.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2017. szeptember 25. 12:57
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Natalya Lauwens
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 19. 13:48 | Link

Denis A. Brightmore - az alkudozás jobb? Cheesy

Már magam előtt látom a többiek arcát, ahogy mesélek nekik a srácról, aki ilyen különleges képességek birtokában van. Lora egész biztos további kérdéseket tenne fel, szerintem egy kicsit ő is olyan kíváncsi, mint én vagyok. Sára meg, ő szerintem már látatlanban is oda és vissza lenne a fiúért, s biztosan azért rimánkodna, hogy mutassam be neki. Pedig, ha tudná, hogy mennyire arrogáns és bunkó ez a fiú, akkor lehet, hogy messziről elkerülné. Nekem talán csak szerencsém van, vagy jó génekkel vagyok megáldva, hogy el tudom viselni a szemtelenkedést, Sára azonban elég labilis leányzó, neki nem hiányozna egy ilyen fiú társasága.
- Azt hiszem, ebben most igazad van. Míg nem tudod, hogy mit is uralsz, elég veszélyes lehet- Elgondolkodva állapítottam meg, s mivel elnézést kértem tőle, már nem nyomta a lelkem bűntudat. Őszinte nevetésével szerzett nálam egy jó pontot, hisz először láttam meg benne felcsillanni némi emberséget, ami egyúttal azt is jelezte felém, hogy talán nem is olyan szúrós ez a srác, mint amilyennek mutatja magát.
- Helyes, akkor szerintem nem fogod rossz néven venni azt, ha sütök neked –Mosolyogva reméltem, hogy elfogadja a meghívásomat és ezzel letudjuk kezdeti botorságomat, mellyel megzavartam őt talán egy számára fontos pillanatban.
Gondolataim közben csak visszatértek a képességéhez, annyira érdekes volt számomra, hogy még többet akartam látni belőle, s kicsit fel is élénkültem, elkapott a hév és a gonoszkodás apró lángja kerített hatalmába. Igaz, nem akartam rosszat azoknak a lányoknak, inkább csak viccnek gondoltam az egészet, amit a srác már inkább komolyan vehetett. Fél pillanat alatt leállított, így a széles mosoly is eltűnt az arcomról.
- Mi az, beijedtél? – Kíváncsian vontam fel a szemöldökömet, ahogy pillantásom a srác tekintetébe fúrtam.  – Pedig azt gondoltam, hogy vagány srác vagy, de úgy látszik, hogy tévedtem.- Nem hagyott nyugodni a dolog, és nem is értettem, hogy miért ijedt be, hisz nem kértem tőle bonyolult dolgot. Lehet, hogy mégis csak félt a következményektől?
- Hihetetlen vagy, tudod? – Halkan sóhajtottam egyet, miközben kihúztam magam, s megforgattam a szemeimet. Nem értettem, miért ignorálta a kérdésemet, s miért titkolta előttem a kilétét.
- Natalya Lauwens  vagyok, nem kémkedem utánad, nem vagyok báránybőrbe csomagolt farkas sem, azt hiszem. Most már elárulod a neved?  Megígérem, hogy senkinek sem mesélek erről és titokban tartom, ha cserébe mondjuk nyomon követhetem az erőd fejlődését. Mit szólsz hozzá? Szívesen vezetek róla feljegyzéseket és dokumentálom is neked, ha szeretnéd. – A fejemben valahogy izgalmasnak tűnt, hogy egy képességet megismerhessek a srác által. Egészen izgatott lettem, s máris azon gondolkodtam, hogy ki kéne vennem néhány könyvet a témával kapcsolatban.
Hozzászólásai ebben a témában
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2017. szeptember 25. 14:36 | Link

Natalya Lauwens - csak ne beszélj

Egyik szemem a magasba szökik a lány érett és megértő kijelentésén. Talán annyira nem is butácska, mint elsőre látszik, ha nem kellett bele mennem a részletekbe, miért is nem akarom nagyon használni ezt a képességet. Hv bácsival való konzultációm után, majd az illetékes tanár felkeresését követően döntögetek neki fákat, ha úgy akarja, de egyelőre maradjunk a háromszögnél. Köszi!
- Elfogadom - bólintok egy aprót, szemem közben lehunyom. Rögtön az ominózus este képei ugranak be sorba, gyorsan fel is pattannak a szemhéjaim. Szememben talán kívülről nem látszik semmi - ebben bízom -, azonban én érzem a félelmet és a bűntudatot magamban. Mintha rossz fát tettem volna a tűzre - ohohóóó, micsoda szójáték kérem szépen - még kisgyerekként és azóta is mardosna miatta a bűntudat, mert nem kértem bocsánatot a szüleimtől. Felemésztő érzés és egyáltalán nem kellemes.
- Nem fogok egy kislány kedvéért szemétkedni - csinálok idézőjelet a "szemétkedni" szó köré ujjaimból. Valóban nem fogok, majd ah kedvem tartja. Alapjáraton egy bunkó vagyok, miért kéne még rátennem egy lapáttal? Így is tökéletes minden, ahogy van, mintha törvénybe lenne iktatva, hogy azért, mert nem vagy hajlandó egy gyerekes csínybe részt venni, máris beszari vagy. Óóó, ez az édes kislány, ha tudná, hogy mennyi mindent csináltam és/vagy történt velem az életemben, nem lenne ilyen kihívó a tekintete. Fülét-farkát behúzva futna vissza a házához, hogy bebújjon paplanja alá és elgondolkodjon jó emberrel húzott-e ujjat. Elmondom most, hogy megelőzzük a félreértéseket: NEM, egyáltalán nem húzna jó emberrel ujjat.
Hitetlenkedő tekintetem remélem mindent elárul neki avval kapcsolatban, hogy feljegyzéseket akar készíteni rólam és a képességemről. Ez a lány biztos vagyok benne, hogy nem százas. A nevemért cserébe loholna a nyomomban, hogy - bizony - minden kérésemet teljesítve, mert - kár lenne tagadni és hazudni sem szoktam (annyit, mint kéne) - biztos vagyok abban, hogy kihasználnám a kislány minden megmozdulását.
- Denis vagyok, báránybőrbe bújt farkas, nem követheted az erőm, és felőlem bárkinek mesélhetsz bármit - zárom rövidre ezt a dolgot. Gondolom nem kell magyaráznom hosszasan, hogy egyáltalán nem hiányzik az, miszerint egy kislány loholjon a nyakamban. Te szent ég! Még csak az kéne nekem, egy nyugodt pillanatom nem lenne.
- Vegyél ki néhány könyvet evvel kapcsolatban, legalább olvasnál és engem sem nyaggatnál - mosolyodom el, miközben tekintetem jelentőségteljesen az övébe fúrom, miképpen essen le neki a dolog semmi szükségem a túlbuzgóságára. Idegesítő...
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint