36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 27. 21:20 | Link

Miss McSouthernwood




Levegőre volt szüksége, de ugyanakkor egy kis nyugalomra is. Már teljesen elege volt a karácsonyi mizériából, a giccsből, ami minden sarokból áradt. A bálon szinte teljesen megfeledkezett magáról az ünnepről, szórakozni próbált, ami elég jól sikerült, de hamar elmúlt.
A fiú nem ment haza az ünnepekre, egyáltalán nem érezte szükségét, hogy megjelenjen a családi vacsorán, és úgy tegyen, mintha minden rendben lenne. Persze ezt az anyja, Anna egyáltalán nem tudta elfogadni. A reakciója persze nem igazán lepte meg Valentint. Anna már valószínűleg tisztában lehetett vele, hogy Valentin élvezi, ha őrjöngeni láthatja, mert nem sokáig bombázta a leveleivel. A fiú csak keserűen mosolygott anyja hisztérikus üzenetein, majd sorra összetépte őket, és egyenként a kandallóba hajította.
Miután nem érkezett több levél, egy darabig még az ágyon feküdt, a plafont bámulva, aztán feltápászkodott, hogy összeszedje magát. Lecserélte a pólóját egy szürke ingre, magára kapott egy fekete, hajszálcsíkos zakót, felhúzott egy fekete nadrágot, belebújt egy félcipőbe és kisétált a szobájából.
Hosszas sétálás után az erkélynél állt meg végül. Benyitott a kétszárnyú ajtón, majd körbenézett.
Felemelte a balját és a zakója alól kibukkanó órájára pillantott.
Elég későre járt már, így nem csoda, hogy egy árva lélekkel se találkozott. Ennek persze kifejezetten örült, mivel semmi másra nem vágyott igazán, mint egy kis magányra.
A korlátra támaszkodott, majd áthajolt felette, és egy sóhaj kíséretében lenézett a mélybe. Jobbjával benyúlt a zakója zsebébe, előhúzta a flaskáját és belekortyolt.
Az orráig se látott, de nem zavarta. Az a kevés fény, amit a haloványan pislákoló gyertyák nyújtottak, bőven elég volt neki.
Hozzászólásai ebben a témában
Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2012. december 27. 23:08 | Link

Valentina


A karácsonyi szünet gyorsan telt. Már most tudtam, hogy cseppet sem olyan hosszú, mint hittem, vagy mint amire készültem. Elrepült felettem az idő, akárhogy is nézem a helyzetet. Haza akartam menni, elvégre ilyenkor mégiscsak a család mellett van a helyem, de még mindig olyannyira haragszik rám apám, hogy nem volt hajlandó megengedni. Akármennyire kemény és nemtörődöm tudok lenni, ez azért engem is rosszul érintett. Egyetlen vágyam volt, hogy ne kelljen ebben a magyar kis porfészekben töltenem az ünnepeket, dehát érdekel bárkit is, hogy én mit akarok? Nem igazán hiszem.
Harisnyába, pólóba és pulcsiba bújtam, majd elindultam a kastélyban. Nem kaptam semmit itt az iskolában, otthonról jött egy csomag, amiben pénz volt, a nővéremtől néhány új ruha, egy képeslap, na meg könyvek. Örültem neki a magam módján, például most is az egyik új pulóveremben indultam el, hogy kitaláljam, mit szeretnék. Célba vettem először is a konyhát, ahonnan szereztem egy bögre forró kávét és egy szelet tiramisut. Minden rossz ellenére legalább a manók finom ételeket készítenek, és ha lemegyek hagyják, hogy én készítsem el magamnak az italaimat. Bár lehet, hogy ebben szerepe van annak is, hogy első alkalommal leszúrtam az egyiket, azt hiszem valami Philly-t, hogy kevés cukrot tett bele. Azóta van egy olyan érzésem, hogy félnek tőlem. Persze ez hol zavarna? Miután magaménak tudtam mindkettőt, elfogyasztottam még lent a sütit, és a kávé egy harmadát. Ezután indultam csak el a déli szárny felé, vissza a rellonba. Félúton azonban megtorpantam, és körbenéztem. Valaki állt a korlátnál, meglehetősen kihajolva rajta, nekem pedig gonosz mosoly kúszott arcomra. Halk léptekkel, észrevehetetlenül indultam el az erkélyajtó felé, amit olyan lassan és óvatosan nyitottam ki, hogy nem lehetett hallani. Mikor kiléptem, figyeltem arra, nehogy a cipőm kopogni kezdjen, bár ennek nem sok esélye volt a vastag és puha talpával. Léptem kettőt, majd bal kezemmel meglöktem kicsit az ismeretlent. Mindezt úgy tettem, hogy abban a másodpercben, ahogy löktem, ujjaim összekulcsolódtak a pólóján, és vissza is rántottam. Nem vagyok gyilkos. Csak szadista. Mikor láttam, hogy már stabil lábon áll, mosolyogva léptem el mellette, és vetettem neki hátamat a korlátnak.
- Remélem nem ijedtél meg nagyon. - hangomból csak úgy sütött a szarkazmus, miközben ittam egy kortyot a kezemben szorongatott bögréből. Szómiszó, nagyon élveztem ezt a kis hülyeséget, habár nem nagy dolog, engem szórakoztat. Így legalább megtanulják azt az emberek, hogy miért ne hajoljanak ki ennyire óvatlanul, még egy ilyen magas korláton se.


Ruha, amit visel
Utoljára módosította:Samantha H. McSouthernwood, 2012. december 27. 23:16
Hozzászólásai ebben a témában

Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 27. 23:34 | Link

Miss McSadistic



Meglepetés. Valahogy mindig is gyűlölte a meglepetéseket, és alig néhány perccel az után, hogy áthajolt az erkély fekete korlátján, valaki emlékeztette rá, hogy miért is. A fiú kezéből kihullott a krómszínű flaska, le a mélybe, ami sokkal jobban bosszantotta, mint az, hogy egy idegen rángatta meg a zakójánál fogva. Miután az illető visszarántotta egyenesbe, Valentin egy hirtelen mozdulattal lendítette meg kezét támadója felé, de félúton a levegőben megállt az öklet. Ahelyett, hogy lepofozta volna a lányt az erkélyről, másik kezével olyan szorosan megragadta a csuklóját, hogy kiejtse a kezéből a bögrét, aztán egy erőteljes mozdulattal magához rántotta.
Akaratlanul néhány svéd káromkodás is kicsúszott a fiú száján.
- Az volt a kedvenc flaskám. Ráadásul még tele is volt. - Sziszegte visszaváltva magyarra, egy enyhe fintorral végigmustrálva a lányt, végül pedig az arcára függesztette kékjeit. Rémületet még véletlenül se lehetett észrevenni a fiú jegesen szikrázó, dühös tekintetében.
Szorosan fogta a lány csuklóját néhány pillanatig, majd mielőtt esetleg nekiállhatott volna szabadulással próbálkozni, ellökte magától, vissza a korlátnak, egy koránt sem gyengéd mozdulattal. Igyekezett éppen csak annyira erősen nekitaszítani a lányt a korlátnak, hogy érezze a törődést, majd kihúzta magát és odalépett szorosan eléje.
- Ki a franc vagy te? - Dörrent rá a lányra, egészen előrehajolt, alig néhány centi választotta el az orrát a lányétól, arcán pedig egyre szélesebb, gúnyos mosoly terpeszkedett.
Ujjait a korlátra fontra, kezeivel így két oldalról közre fogva. Esze ágában sem volt elengedni büntetés nélkül.
Utoljára módosította:Császár Valentin, 2012. december 27. 23:38
Hozzászólásai ebben a témában
Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2012. december 28. 00:33 | Link

Valentina


Imádok gonoszkodni, imádok kellemetlen meglepetést okozni. És imádom, amikor ez kettő az egyben módon sikerül. Mint most. Mosolyogva kortyoltam a kávémba. Már leeresztettem a bögrét, mikor elkapta a csuklómat és az előbb említett tárgy nagy csörömpöléssel tört össze a padlón. Úgy tűnik, nem kezdő emberbe futottam, ugyanis meglehetősen bátran tologatott ide-oda. Nem lettem feszült a fenyegetéstől, sőt, mosolyogtam.
- Úúú, és mi volt benne? Franc, kár az alkoholért.. - jelentettem ki, mintha nem is lenne ott, sokkal inkább saját magamnak szólt a második mondat, mint a velem szemben álló személynek. Halványan mosolyogva, fejemet enyhén rázva néztem fel az ismeretlen fiúra. Nem tudott meghatni, hogy ennyire felhúzta magát. Ő baja, én nem leszek miatta ideges. Sosem voltam kifejezettem befolyásolható, vagy félénk. Kivéve, ha pókokról van szó. Azoktól irtózom.
Nem mutattam ki, de meglepődtem, mikor nekitaszított a korlátnak. Attól egy pillanatig sem féltem, hogy esetleg ő  is megpróbálna kilökni, sokkal inkább az, hogy ennyire nem bír az idegeivel. Ha tudtam volna, hogy ennyire jó lesz a műsor, esküszöm még popcornt is hozok magammal a konyháról, hogy jobban élvezhessem. Ingyen mozi, amiben még szerepelhetek is, juhééj.
- Maga a Sátán megtestesítője. Probléma? - továbbra is mosolyogtam, kissé oldalra döntve fejemet, érdeklődést mutatva. Nem zavart meg a közelség egy kicsit sem. Ami egy kicsit kényelmetlen volt az maga a kiszolgáltatottság, hogy egy olyan pici helyen voltam nekitolva egy korlátnak, ami mögött egy egész emeletnyi mélység volt Nem tudom, ha kiugranék vajon túlélném e, bár  akár még esélyes is lehet. Elvégre, volt már rá több példa is, hogy valaki kiugrott a második, harmadik emeletről - rendes házról van szó -, ez pedig nem lehet magasabb, mint egy alacsonyabb panel második emeletének teteje. Körülbelül. - És te, Mr. Agresszív? - a franc szót úgy gondoltam elhagyom, legyen neki gyereknap. Nem vagyok sokkal kedvesebb magamhoz képest, csak most az egyszer ezzel a szóval. De mivel úgy érzem, még egy darabig itt kell majd dekkolnom, tartalékolnom kell pozitív energiáimból későbbre, még a végén kifogyok a gonoszságból, mint Télapó az ajándékból, akkor aztán kedves leszek és még a végén elterjed az a hír, hogy milyen aranyos vagyok. Én? Aranyos? Üldöz a hányinger. Már csak az kéne, hogy én osztogassam a cukorkát a mugli, illetve sárvérű gyerekeknek. Na jó, a fantáziálást azt hiszem jobb lesz abbahagyni, mert tényleg visszajön a vacsorám, és nem hiszem, hogy díjazná a velem szemben álló fiatalember, ha tiramisus lenne a cipője. Visszatérve a témához, elálldogálok én még a korlátnál, de ha sokáig ide leszek szorítva, biztos, hogy ellököm magamtól, idegesség ide, vagy oda. Nem fogok megijedni egy kis mufurctól, aki nem is tudom, rájátszik e, vagy valóban ilyen. Ahogy észrevettem elég sok ebben az iskolában a fellengzős diák, akik előadják magukat, hogy ilyenek, meg olyanok, aztán kiderül milyen kis tündibündi cukorbogarak. Hát persze. Na ez az, amit még nem bírok elviselni az emberekben. Általuk elnevezett "maszkot" húznak, és előadják, hogy milyenek, aztán amikor leteszik azt a bizonyos álarcot elvárják, hogy elfogadd olyannak őket, amilyenek valójában. Ezt nem. Ennyi erővel én is lehetnék vidáman mosolygós, kedves, barátságos, szerény és a többi, de kérdem én, mi a francnak? Ha elfogadnak így, ez van, ha nem, az ő bajuk. Még jó, hogy sosem érdekelt kifejezetten mások véleménye.
- Mondd csak, nem akarsz "véletlenül" hátrálni egy lépést? - ugyanúgy néztem rá, ahogy eddig is, nem is az zavart, hogy közel van, még mindig a hátamnál támogató korlát volt a hibás. - Vagy rángass magaddal, csapj a falhoz, pont nem érdekel, csak cseréljünk helyet. Vagy esetleg a flaskád után mennél, mert azon is segíthetek ám.. - közben persze az is megfordult a fejemben, miként csavarom majd ki a kezeimet az övéi közül, szerencsére több ötlet is megfogott, így egy fokkal egyszerűbben álltam a dolgok elé. Nem szokásom a könyörgés, most sem fogok, már az is nagy szó, hogy ilyet kértem. De zavar, és ezt nem fogom elnézni. A második mondatnál már fapofával beszéltem, színtelen, talán kissé lenéző hangnemmel. Így talán meggyőzőbb voltam, és segített. Vagy nem.
Utoljára módosította:Samantha H. McSouthernwood, 2012. december 28. 12:56
Hozzászólásai ebben a témában

Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 28. 18:05 | Link

Miss McSadistic




- Néha talán használhatnád a kis buksidat. Ja, igaz is... igazán felesleges volna megerőltetni, hisz valószínűleg teljesen üres.
A bögre csörömpölve hullott darabjaira a padlón, mikor a fiú elkapta a lány csuklóját, majd a korláthoz taszította. A lány arcára mosoly ült ki, ami Valentint elgondolkodtatta kissé. Már egészen biztos volt benne, hogy kivel is hozta össze a sors, s igazság szerint mélyen legbelül őszinte elismerését szerette volna kifejezni a barnának, amiért ilyen bátor volt. Azon is elgondolkodott, hogy szorulhatott ennyi merészség 160 centibe, de nem igazán volt ideje az eszmefuttatásokra.
A válaszra aztán hangosan felnevetett.
- Valóban? - Kérdezte érdeklődve. - Tudod, van egy rossz hírem. Az a poszt már foglalt. - Jelentette ki komoran, úgy, mintha épp azt közölte volna a lánnyal, hogy meghalt a kutyája, de a mondat végére visszakúszott az undok mosoly az arcára.
Ezzel a lány kérdésére is választ adott.
A következő kérdésére viszont már elfintorodott, megforgatta a szemeit és úgy tett, mint aki nagyon erőteljesen fontolgatja az ajánlatot. Persze a fiút a fapofa, vagy a lenéző, színtelen hangnem cseppet sem hatotta meg.
- Mondd csak, mikor fogod már be végre a szád? - Kérdezett vissza még mindig ugyan olyan csipkelődő hangon. Csak úgy sugárzott róla, hogy képtelen komolyan venni a lányt, sőt, meglehetősen viccesnek találta az önhittségét.
- De egyébként... - Hümmögte lassan eleresztve a korlátot. - Segíthetnél visszaszerezni. - Alattomosan elvigyorodott, és lassan hátrálni kezdett, de alig tett meg fél lépést, hirtelen leguggolt, kezeit a lány combjaira csúsztatta, aztán mögötte összekulcsolta az ujjait, úgy emelte a magasba.
- A helyedben nem mocorognék nagyon. - Jegyezte meg nyugodtan, majd kicsit előrehajolva lepillantott a mélybe. - Ha csak nem szeretnél te is ott kikötni.
Esze ágában se volt lehajítani a lányt a karzatról, csak szórakozni támadt kedve, s persze azt se hagyhatta, hogy a kisasszony büntetlenül távozzon. Egy kis lecke, hogy a lány megtanulja, hogy a Valentinnel való játszadozásnak ára van. Legközelebb talán inkább a saját súlycsoportjában fog ellenfelet keresni, például a fiatalabb lányok közt. Testhezállóbb feladat volna.
Utoljára módosította:Császár Valentin, 2012. december 28. 18:29
Hozzászólásai ebben a témában
Samantha H. McSouthernwood
INAKTÍV


the girl from Hogwarts
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 433
Írta: 2012. december 28. 19:34 | Link

Valentina


- Üres? Ahh. Most aztán beoltottál. Tudod, szokták mondani, ami nem megy, azt nem kell erőltetni. - vontam vállat egyszerűen. Nem tudom, hogy van vele egy-két ember, biztos vagyok benne, hogy ő itt velem szemben a maga módján ért hozzá, így csak lecsaptam egy túl magasra dobott labdát. Lehet, hogy nem viccelt, de olyan sokszor hallja az ember ezt a sértést, hogy már nem nevet, nem sértődik meg rajta. Talán nem meglepő, hogy engem sem érintett meg túlzottan.
- Ki mondta? - kérdeztem egyszerűen, hiszen egyértelmű, hogy magáról beszél. Na és honnan tudni, hogy ő valóban rosszabb lenne e, mint én? Még nem mértük össze az erőnket, hogy úgy mondjam, így nem lehet tudni, melyikünk nagyobb bunkó. Vagy nagyobb Sátán, vagy hogy a francba mondják.
- Ha befogják. Másként - jelen pillanatban - erre nem sok esély van. Élvezem és élvezném. - mosolyodtam el újra, azzal a kis Sam-es mosollyal, amit mindig is irigyeltek tőlem. Mármint a testvéreim többek között. A nővérem sosem értette, hogyan tudok így mosolyogni. Ez olyan, mint, hogy úgy szemügyre tudok venni egy-egy embert, mintha a veséjéig látnék, pedig ez nincs így, mivel többek között nem nagyon érdekelnek más emberek. Visszatérve a szituációhoz, nem tetszett, hogy konkrétan semmibe vesz. Oké, lehet, hogy a szemében kicsi vagyok, de ettől függetlenül nem kell lekezelni. Nem tudom, ki volt az, aki kijött ide, és meglökte. Gyerekes csínyek ide, vagy oda, akkor még olyan mérges volt. Hihetetlen.
- Visszaszerzem, ha kapok belőle. - billentettem oldalra fejemet. Nem vagyok az a nagy ivós-alkoholizálós, mert az olyan menő, de mivel árat kell a segítségemért kérnem, így egyszerűbb ebben üzletelni. Nem akarok belebonyolódni a többi dologba, ami szóba jöhet, plusz amúgy is, ha már "kicsi" vagyok, így is épp eléggé le fog nézni. Na nem mintha most nem ezt tenné. De kit zavar? Miért adnék más emberek használhatatlan véleményére, ha egyszer van sajátom is? Ráadásul az sokkal jobb, mint holmi ismeretlen jöttmenté.
- A bibi csak az, hogyha ez így alakulna, te is jössz velem. - jelentettem ki félmosollyal arcomon. Közben mindkét kezemet a nyaka köré fontam, úgymond "kapaszkodtam", így bebiztosítva a zuhanást. Ha dobna, esik velem. Amúgy nem mocorogtam, nem is maga a felszólítás miatt, de mit ne mondjak, kényelmes volt. Szerencsére nincs tériszonyom, disznó sem vagyok, így tökéletesen elvoltam a Nevenincs gyerek kezében. Nem tudom, mit hisz, de nem vagyok valami betoji, így nem fog tudni egykönnyen rám ijeszteni. Az eddigi próbálkozásai meglehetősen gyengék voltak, még az sem segített, hogy sötét van. Ennél azért több kell. Lenéz engem, s én is őt. Ez egy igaz barátság kezdete.
Utoljára módosította:Samantha H. McSouthernwood, 2012. december 28. 20:47
Hozzászólásai ebben a témában

Császár Valentin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 28. 20:29 | Link

Miss McSadistic




Meglehet, hogy alig néhány perccel ezelőtt még majd szétvetette a düh, de mikor sikerült alaposabban szemügyre vennie a lányt rájött, hogy teljesen feleslegesen bosszankodik a fruska aprócska csínén. Ettől függetlenül így vagy úgy, de a megleckéztetést szükségesnek érezte.
A szócsatázásban is kedvét lelte, de általában jobb szeretett bizonyítani, sem mint üres szavakkal dobálózni.
Merev, érzelemmentes tekintettel, s a szokásos maliciózus mosolyával vizsgálgatta tovább a lány arcvonásait. A lány újabb kérdése épp úgy suhant el a fiú füle mellett, mint már néhány korábbi is. A kevésbé fontos dolgokat általában figyelmen kívül hagyta, a lány locsogása pedig többnyire pont ilyen érdektelen tényező volt.
- Mindenki jól járna, ha kivágnám a nyelved, nem gondolod? - Kérdezte őszintén elgondolkodva merész ötletén, fejben pedig már épp a megfelelő varázsige után kutatott. Sajnálatos módon konkrétan ilyen nem jutott eszébe, de persze volt pár hasonló a tarsolyában. - Habár, ezt talán megbeszélhetjük. - A lány arcán megjelenő mosoly láttán az ő szája szeglete is feljebb kúszott. Jeges tekintetét néhány pillanat erejéig a lány ajkaira szegezte, s hagyta, hogy a gondolatai egy kicsit elkalandozhassanak. A lány válasza meglehetősen kellemes csalódás volt Valentin számára, de nem igazán tudta elhinni, hogy a lány vajon komolyan beszél-e, vagy inkább csak úgy tesz, mintha ilyen lenne. Ez utóbbi tűnt a fiú számára a legvalószínűbbnek.
- Milyen romantikus lenne. - Gúnyolódott tovább, közben előrébb lépett kicsit, és igyekezett a lány hátsó felét a korlátra helyezni. Mivel a kisasszony átkulcsolta a nyakát, kénytelen volt némileg előregörnyedni.
A lány nem kezdett el rugdosódni, se kalimpálni, csípni vagy karmolni, így Valentin nem is tartotta elég izgalmasnak ahhoz, hogy tovább tartsa a karjaiban.
- De inkább kihagynám. - Elengedte a lányt, s a nyaka köré tekeredő kezek után nyúlt, hogy lefejtse azokat magáról.
- Parancsolj, tiéd a terep.
Hátrált egy lépésnyit, fejét oldalra döntötte és úgy várta, mit tesz majd a lány.
Utoljára módosította:Császár Valentin, 2012. december 28. 21:28
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint