36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 10. 22:54 | Link

Szofi

Halvány büdös lila dunsztja nincs róla, vajon sikerültek-e a vizsgái, vagy sem. Egy cseppet felidegesíti ez a tény, a tudatlanság átka, hisz nem egy hülye gyerek és mostanság minden erejével azon van, hogy valami jobbat produkáljon. Jobbá akar válni, legalábbis ennek a látszatát kelteni. A csárdát tökéletesen vezeti, élvezi a munkát, de nem ott akarja leélni ez egész életét. Szofira is gondol, és sokszor jár a fejében, hogy mi lesz, ha komolyabbra fordul a dolog.
Még mindig nem mondták ki, hogy ők ketten egy pár. Mindenki tudja, hogy ez kettejük között működik és látják, hogy kézen fogva sétálnak, csókolóznak a folyosó eldugottabb részein. Nikolai nem szereti a szerelmi életét kitárni a nagyvilág elé, senkinek semmi közé hozzá, mit kezd magával miután leteszi a kötényt.
Mélyen szippantja be cigarettája füstjét, tüdejében tartja másodpercekig. Az erkélyen ül már vagy negyed órája és csak néz ki a fejéből. Az ébredő falvat figyeli, így korai reggel még ronda ködbe burkolódzik a táj. Szinte semmi mozgást nem észlel, a nyugalom mindent eltölt, a kastélyban is csak azok vannak ébren, akiket büntetőmunkára rendeltek el, vagy munkába igyekeznek a faluba.
Kivételes alkalom, hogy Niko fent tartózkodik. Nincs különösebb oka, csupán ráunt a csárda örökös füstszagára. Fent aludt az éjjel, tegnap még vizsgája volt.
Karikákban fújja ki a füstöt, s az hamar tovaszáll. Ajkai közé veszi a cigarettát amíg felhúzza fekete pulóverén a cipzárt, majd előre dől. Térdén támaszkodik meg, és vár a nagy semmire. Pihen.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 16:07 | Link

Niko
Ruha

A kapucniját hátratolta, miközben befelé igyekezett a kastélyba és próbálta rendezni a légzését. A vizsgái kifejezetten jól sikerültek, most pedig hogy az apja kitalálta ezt a szünidei kiruccanást, szerette volna kiszellőztetni egy kicsit a fejét és átgondolni a dolgokat. Futott és közben egyáltalán nem érdekelte, hogy ki mellett suhan el, kitől fordul el, vagy kinek nem köszön. Nem figyelt az emberekre és semmi másra sem, csak robotpilóta üzemmódba kerülgette az akadályokat.
Dai már hosszú ideje kerülte és Sora sem igazán tudta megmagyarázni, hogy mi folyik a háttérben. A szőkéből nemkívánatos személy lett a fiú környezetében –legalábbis legjobb barátja nem tepert, hogy akár csak szót váltsanak egymással- és ezt egyelőre még nem sikerült feldogoznia. A rellonos már gyerekkorától kezdve Szofi mellett volt, minden aprósággal fordulhatott hozzá és csak neki köszönhette, hogy kijutott a kórházból. Most pedig parkolópályára helyzeték. És egy dühös nőnél nincsen rosszabb.
A kastély még többnyire aludt, miközben a szöszi átvágott a folyosókon az erkély irányába. Gondolkodnia kellett. Meg szerette volna érteni, a fiú miért hagyta őt ennyire cserben és közben Nikon is megállíthatatlanul pörgött az agya. Sohasem mondták ki igazán, mi is van kettejük között, még Szofi sem tudta volna megfogalmazni, de azt tudta, hogy az egyetlen biztos pont az életében, az egyetlen menedéke Nikolai. Nem beszéltek még erről, talán nem is igazán akarták bekategorizálni azt a valamit, ami közöttük van, de a pletykák már elindultak és Szofi néha úgy érezte, könnyebb volna beszélni róla, mint ezeket hallgatni.
Már akkor észre vette a fiút, amikor kicsusszant az erkélyre, de csak akkor szólalt meg, amikor mellé ért és háttal a korlátnak támaszkodott.
- Mit csinálsz itt? –halkan beszélt és a fiú arcát figyelte közben.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 12. 16:49 | Link

Szofi

Néha jó kiszállni a mókuskerékből és az állandó hajtásból egy nyugodtabb helyre menekülni, ahol nem kell részeg embereket kerülgetnie és nem dübörög a fejében még zárás után egy órával is a hangos zene és alapzaj, ami a csárdában mindennapos. Húsz év múlva olyan süket lesz, hogy ha ágyút robbantanak mellette, azt sem fogja észrevenni.
Gondolkodik, aztán csak néz. Ez a kettő keveredik, és persze a cigarettára való koncentrálás, mely mindig megnyugtatja. Most is az ujjai között tartja, tekintetét a végére szegezi. Hallja, hogy valaki érkezik az erkélyre, pár másodperccel később fel is emeli a fejét. Félmosoly kúszik szájára, tagadhatatlanul örül az érkező nőnek. Nem mondhatni, hogy szíve majd' kiugrik a helyéről, vagy ehhez hasonló, de elfogja valami melegség, amit még lány nem váltott ki belőle.
Lassan mozdul, elnyomja a hamutartóban a csikket, majd látványosan emeli mellkasát míg mély levegőt vesz.
- Cigizek. Nem egyértelmű? - szemtelenül teszi hozzá.
- Meg fogsz így fázni, mein Liebling - fejét csóválva jelenti ki ezt, és némi óvás is megbújik a tekintetében.
Helyét elhagyva lép oda Szofihoz. Némi távolságot hagyva kettejük között mögé rakja kezeit, a korláton támaszkodik meg. Még mindig mosolyog. Ő is fázik egy szál pulcsiban, nem csodálná, ha kedvese ezek után tüdőgyulladással feküdne majd.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 17:07 | Link

Niko

A gondolatai megállíthatatlanul csapongtak a férfiak körül, akik ebben a pillanatban az élete nagy részét kitették és bizonyos mértékben irányítani próbálták. Szofi volt a könnyen kezelhető lány, mióta kijött a kórházból, a lány, aki bármit megtett volna az apjáért. A lány, aki hazudott az auroroknak és folyton téves nyomra vezette őket, ha Victor Chenkovról, az ő tökéletes édesapjáról kérdezték. Mert a lány szemében egészen addig a pillanatig az volt, amíg ki nem találta, hogy a szünetet töltse az ő jobb keze, Caleb társaságában. Egy újabb férfi, aki irányítani akarja majd, csak mert az apja aggódik érte. Csodás.
Niko nem tűnt éppen felhőtlenül boldognak és ez a válaszán is megmutatkozott. Ha Szofi most egy kicsit érzékenyebb lett volna, minden bizonnyal a lelkére veszi, de ő itt az a fiú volt, akinek speciel szívesen hagyta volna, hogy irányítsa és hát… világ éltében fiúk vették körül. Megedződött már.
- Milyen harapós vagy ma. –jegyezte meg csak úgy mellékesen és követte a tekintetével Niko minden mozdulatát.
Halvány mosoly kúszott az ajkaira, ahogy a fiú megtámaszkodott vele szemben a párkányon és összefonta a kezeit a mellkasa előtt, elvégre ha Niko tartja a távolságot, akkor most emberére akadt. Szofi bár igyekezett, ezúttal egy kissé könnyebben viselkedett dacosan, mint általában. Hála a férfiaknak, akik azt hiszik, irányíthatják az életét.
- Túlélő vagyok! –biztosította mosolyogva a fiút és már lépett is tovább. - Úgy értettem, a cigizésen kívül miért vagy itt. Úgy meredtél magad elé, mintha… nem is tudom, gondolkoznál valamin.
Bár nem állt szándékában szemtelenkedni , azért nem bírta ki, hogy oda ne szúrja ezt az utolsó fél mondatot kissé gúnyos felhanggal.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 12. 17:32 | Link

Szofi

Kérdőn vonja fel szemöldökét és mosolyából egyből csodálkozó tartás lesz. Nem érti a nőket. Vár néhány pillanatot, hátha azalatt sikerül megemésztenie amit imént a lány a fejéhez vágott.
- Csak vicceltem. Vagy nálatok ez mit jelent? - újból eémosolyodik, most már kevésbé őszintén.
Még mindig nehezére esik felfogni a megállapítást, amit egy félmondattal sikerült kiváltania.
Hamar túllép a dolgon, leküzdi a köztük levő távolságot. Épp annyi helye van kettejük között a szöszinek, hogy karjait összefonja, de már majdnem súrolja vele a javítóból szökött mellkasát.
Rosszallóan fúrja tekintetét a másik lélektükrébe. Reggeli csók helyett reggeli szópárbajra hajlanak a dolgok. Inkább lenyeli a szavakat, mielőtt kinyitná a száját, és csak azért sem hagyja annyiban, amit terelni próbálnak.
- Szofia! Nem játék a tüdőgyulladás. Hideg van már ahhoz, hogy az ágyamba való réteg legyen csak rajtad.
Eddig tartott a minimális távolság, ami kettejük közé ékelődött. Nem veszi le a tekintetét róla, de hátrahúzódik, és egy szempillantás alatt farmerja zsebébe csúsztatja a pulóverében tartott cigis dobozt, hogy ezt követően kibújjon belőle és barátnője vállára terítse. Mintha csak az apja lenne, olyan odafigyeléssel igazgatja rajta, hogy a lehető legtöbb részt befedjen az alsó pulcsin felül is.
- Képzeld, gondolkoztam is - beszívja alsó ajkát, úgy bólint.
Nem veszi fel az éles gúnyt, meglepő módon csak szeretettel képes most gondolni rá. Visszahajol, de már nem a korláton támaszkodik meg. Helyette átfogja két karjával Szofia vállát, és magához húzza, arcát a nyakába fúrja.
- Ezeken a sz*r vizsgákon. Meg egy kicsit rajtad - mormolja a puha bőrbe.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 17:50 | Link

Niko

- Semmit, felejtsd el! –hessentette el a dolgot a szőke.
Nincsen a legjobb formájában és szíve szerint most átharapná valakinek a torkát, de mivel úrinő és túlságosan előkelő helyet foglal el a szívében Niko, ezért most igyekszik megemberelni magát és nem a fiún levezetni mindazt, ami nyomja a szívét. Tulajdonképpen, ha belemenne ebbe a szópárbaj dologba az azt is vonná maga után, hogy feltétlenül be kellene vallania, miért is ennyire rosszkedvű. Ehhez pedig nem fűlött a foga.
- Tényleg nem fogok megfázni. Ígérem! –nevetett fel a szőke halkan.
Ostoba és betarthatatlan ígéret. A lányra legjellemzőbb. Folyton olyasmiket tesz, amit egyáltalán nem kellene –vegyük csak alapul a betegségét- és később mindenkinek fűt-fát ígér és mindenki hisz neki. Mert azt hiszik, kedves, meg szőke, meg naiv, meg kislány.
Először megfordult a fejében, hogy elhúzódik a fiú érintése elől és lerázza magáról a pulóvert, de végül megint az eszébe vési, hogy ostobaság lenne éppen Nikoval veszekednie. Elvégre, az utóbbi időben a fiú volt az egyetlen, aki tényleg nem bántotta meg őt… sőt. Szofi nehéz időszakot él, de ez nem mentség. Sohasem volt az.
Halvány mosollyal pillantott fel a fiúra és szorosabbra húzta magán a pulóvert, hogy beszívhassa az illatát.
- Most te fogsz megfázni. –jegyezte meg halkan, miközben kezeit Niko dereka köré fonta és fejét lehajtotta, hogy az arcuk, ami most éppen súrolta egymást, egy vonalba kerüljön.
Megmagyarázhatatlan módon odáig volt ezért a fiúért. Bármit képes lett volna feladni érte és ez a gondolat megrémítette. Soha, senki iránt nem érzett még csak hasonlóan sem és tudta, ha a másik rellonos eltávolodik tőle, rettenetesen fog fázni, függetlenül attól, hogy hány pulóver van rajta.
- Szívesen korrepetáltalak volna. –ajkába harapva kuncogott fel a mondat végén, de a folytatás egy csapásra elvágta a nagy jókedvét. - Rajtam? Miért?
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. szeptember 12. 17:53
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 12. 18:16 | Link

Szofi

Nem hisz neki, tökéletes látja, hogy ez csak egy kamuduma, egy olyan fedő, amit ráraknak az odaégett ételre és úgy tesznek, mintha teljesen jó kaját főztek volna. Magából indul ki. Csak jót akar neki, és az se érdekelné, hogyha veszekedni kezdene miatta, ő akkor is ráadja azt a pulóvert, még ha az ép arca is a tét.
- Ne veszekedj velem - mondja ki, mintha csak a fejében olvasna.
Az indító pipás hangulatnak azonban nyoma sincs már attól a pillanattól kezdve, hogy megszűnik köztük a távolság. Finom érintések, amolyan ezer éve házasok vagyunk, de még mindig imádlak hangulatban öleli magához kedvesét. Túl sokat jelent neki ez a hóbortos nőszemély. Ez zavarja, egyébként.
- Erősebb fából vagyok faragva nálad - böki oda.
Fogai kivillannak ajkai alól ahogy szépen lassan elvigyorodik. Nem használja ki, hogy a lány lehajtja a fejét és így könnyedén meg tudná csókolni. Felesleges, hisz az öleléssel is kifejez mindent, amit most érez.
Most először mondja ki, hogy rá gondolt. Vagyis, hogy gondolkodott rajta. Mivel még mindig azon kattog az agya, hogy miért váltja ki Szofia az egész testét végigbizsergető érzést, nem is mond semmit a korrepetálásra. Tudna mit, de túl kora van még a témára téréshez.
Beleszuszog a nyakába, látszik, hogy habozik. Mivel nincs tisztában vele, kínosan érzi magát. Hátrahúzza fejét, kicsit ki is egyenesedik, de továbbra sem engedi ki kezei közül a lenge ruhást.
- Szeretném megmagyarázni, de nem tudom. Én csak... - a távolba mered. Most először veszi le szemeit a másikról. - Tudod belegondoltam, hogy mi van, ha nem sikerültek a vizsgák. Mi van, ha a csárdában kell dolgoznom életem végéig és nem tudom... Nem tudom megadni neked amire vágysz. Halvány lila fingom sincs, mi vagyunk mi, de tudom, hogy szeretem ezt - utal arra, ami köztük van, vagy ami nincs - a távolság.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 18:57 | Link

Niko

- Ha veszekszem, az nem ilyen. –vetette oda foghegyről.
Nikoval lenni többet jelentett neki, mintsem hogy veszekedéssel akarja tölteni, ezért is léptek túl ezen a fázison olyan könnyedén. Szofia alapállapotban már régen figyelmen kívül hagyta volna a partnerét, akibe egyébként sem akart belefutni, de ezt a tényt komolyan befolyásolta, hogy ezúttal a fiúval hozta össze a sors. Tulajdonképpen Niko hálás lehetett volna neki.
Szofi reggel kapta meg az apja levelét, amiben beosztotta a szünidei programját és rögtön ezután Dai keresésére indult, aki jó szokásához híven megint nem tartózkodott sem a klubhelyiségben, sem sehol Szofi közelében.  Milyen meglepő…
- Gondolod? –vonta fel a szemöldökét a lány ez-most-felhívás-keringőre stílusban.
Mert ha így lenne, hát ő szíves örömest ledobja magáról a kölcsönpulóvert és bebizonyítja, hogy igazi hős meg minden.  De jókislány volt, nem akart ellenkezni Nikoval és elfogadta, hogy a férfiaknak szüksége van rá, hogy azt gondolják erősebbek, mint a mellettük álló nőszemély. Szofi ezúttal megadta ezt az örömet a rellonosnak.
Jól esik neki az ölelés és már előre fél tőle, hogy el kell engednie a fiút. A kapcsolatuk valami olyasmi volt, ami sokkal több, mint azt szavakkal meg lehetne formálni. Szofia keze megfeszült egy pillanatra a fiú derekán és fejét a vállának döntötte. Ők összetartoztak és ezt nem kellett kimondani ahhoz, hogy tudják. Elég volt érezni azt, amit ebben a pillanatban érzett és tudta, hogy sohasem akarja elveszíteni.
Niko habozott, ez pedig feltűnt neki. Megfeszült, amíg hallgatta a magyarázatot és nem szólt bele, ugyanakkor egy kicsit, ott mélyen legbelül fájt neki. Fájt, hogy Niko azt hiszi, többet kell nyújtania a szőkének, mint amennyi ő maga.
- Ez ostobaság. –mondta ki végül néhány másodpercnyi túl mély csend után. - Szeretek veled lenni így is és úgy is szeretni fogom ezt, ha… így alakulnak a dolgok. Azért vagyok melletted, aki vagy, nem pedig azért mert elvárásaim vannak a jövővel kapcsolatban. –elhúzódott a fiútól és óvatosan megsimította az arcát, hogy ezzel kérje: nézzen rá végre. - Mit gondolsz, mire van szükségem? Mit kellene adnod nekem magadon kívül? –jelent meg egy óvatos mosoly a lány arcán, miközben nem engedte el a fiút. Nem bírta volna elviselni a távolságot.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. szeptember 12. 18:57
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 12. 19:32 | Link

Szofi

- Nem. Tudom - magabiztosan jelenti ki.
Szó sincs túlzott önbizalomról, egyszerűen csak tisztában van a szervezetével. Nem szokott betegeskedni, hiába fázik egy kicsit, meg se fog kottyanni neki az, ha tíz percet áll az erkélyen. Ha mégis, akkor viszont a legjobb ápolónője lesz.
Kettejük megfoghatatlan kapcsolata most nagyon is megfoghatóvá, érthetővé vált. Ők ketten összetartoznak, mintha egymásnak születtek volna. Ahogy Niko védelmezően átöleli, Szofiának mintha pontosan ott lenne a helye, a férfi karjai között.
Mégis nehezen beszél róla. Talán mindaz, amit átélt élete során, a szeretetnek majdnem teljes hiánya befolyásolta ennyire a kapcsolatainak alakulását. Ha szerették volna, most nem a javítóban töltött két év után, lemaradva azon kellene aggódnia, hogy fogja eltartani az asszonyt, ha egyszer esetleg oda jut, hogy sikerül megtartania az egy embert, akit képes szeretni és nőként kezelni.
Vallomásnak mondható nyögdécselését nem képes úgy előadni, hogy ne akadna meg benne. Mint egy töketlen kamasz, rá se néz a nőre, akiről pedig beszél. Minden férfiassága abban mutatkozik meg, ahogy öleli őt.
Fájdalmasan feszülnek meg arcizmai mikor Szofia befejezi a mondandóját. Végre ránéz, arcát a finom érintésbe nyomja.
- Merlinjét te nő! A csárdában lakom! Nincs egy lakásom ahová hazavihetnélek. Nincs...semmim! Nekem csak te vagy és Emma. Azt se tudom, mi mik vagyunk. A pletykák többet tudnak nálam - felcsattanva, hadarva beszél.
Ennyi idő elteltével is ott tartanak, hogy egy büdös szót nem szólt a családjáról, és hogy honnan jött. Szofi csak Svájcról tud, de a javítóról nem, az apáról, aki verte őket és az anyjukról, aki nem is olyan rég felbukkant...semmit. Nem beszél a múltjáról. Mintha nem létezne semmi, csak az első találkozásuk és onnan számítana az idő.
- Ne folytassuk. Mennem kell.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 19:49 | Link

Niko

A szőke elengedte a témát és nem próbálta meg tovább bizonygatni, hogy igenis képes önállóan is vigyázni magára, bekötni a cipőfűzőjét, meg úgy általánosságban életben maradni. Ennél most sokkal fontosabb dolgokat kellett megvitatniuk és Szofi szíve minden egyes mondattal egy kicsit megszakadt. Ebben a pillanatban sokkal törékenyebbnek és instabilabbnak tűnt mindaz, ami köztük van, mint bármikor máskor. Holott sohasem állt biztos alapokon, ha őszinték akarunk lenni.
Szofi hagyta elcsavarni a fejét, miközben más férfi is volt az életében és mindaz, amit Niko adott neki, tökéletesen megfelelt. Ez lett a legfontosabb dolog az életében, az egyetlen biztos pontja, a személy, akiért mindent eldobott volna magától.
Fájt neki, hogy Niko ennyire elveszve és reménytelennek érezte a helyzetet és szörnyen fájt, hogy feladta volna. Szofi sohasem adta volna fel őt és ebben a pillanatban pontosan tudta, mit kell tennie, mert most igenis ő volt az erősebb kettejük közül, függetlenül attól, melyikük kapna előbb tüdőgyulladást odakint ácsorogva.
- Majd lesz! –emelte fel kissé ő is a hangját. - Itt vagyok neked, itt vagyunk. Nem egyszerű, senki sem mondta, hogy az lesz, de én nem fogom hagyni, hogy ez befolyásoljon. Nem vagy egyedül, ezt mind nem neked egyedül kell megteremtened, érted?
Niko elhúzódott tőle, neki pedig szörnyen fájt. A levegő bent akadt és bármennyire is igyekezett legyőzhetetlen lenni, most át kellett karolnia magát, ha nem akarta, hogy darabokra hulljon. A fiú kezéért kapott, nehogy elmenekülhessen előle és kihúzta magát.
- Nem, most nem hagyhatsz itt. Így nem! –a szőke talán még sohasem volt ennyire határozott. - Mondd meg, ki vagyok én neked? Mert én tudom, hogy te a legfontosabb ember vagy az életemben és én nem fogom ezt feladni!
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 12. 20:34 | Link

Szofi

Próbálja kizárni az összes olyan tényezőt, ami befolyásolni tudná. Például a szőke reakciója és a próbálkozás, hogy jó irányba terelje gondolatait. Az ő fejében csúnya, sötét gondolatok járnak, melyeken csak nagyon nehezen tudna változtatni. Ezt is csak úgy, ha tesz érte, hogy okkal legyen pozitív, ha kézzel fogható az, amiről jelen esetben csak beszélnek.
- Én vagyok a férfi. Ez az én feladatom, nem a tiéd. Azt akarom, hogy legalább a felét visszaadhassam annak, amit te adtál nekem - nem fejti ki, egyáltalán nem akar a szeretethiányról beszélni és nem most van itt az ideje annak, hogy elmesélje, milyen élete volt azelőtt, hogy a Bagolykőbe került volna. Boldog gyermekkor...na persze.
Szeretné kivonni magát a beszélgetésből. Most van itt annak az ideje, hogy lelépjen, indul is, de az apró kéz visszahúzza. Lenéz a fogjul ejtő ujjakra, megtorpan. Mélyen szívja be a levegőt, és a hideg, csípős hajnali dér egy minimálisan megkönnyíti a helyzetet.
A lány szavaira meglepetten emeli fel a fejét és néz a szemébe. Sosem hallott még ilyet. Senkinek nem volt a legfontosabb, ahogy neki sem volt legfontosabbja - húgán kívül -. Most azonban, ahogy ránéz, ő is ezt látja, és érzi.
- Én nem akarom feladni, Szofi. Minden erőmmel azon vagyok, hogy jó legyen, jobb. Fontos vagy nekem. És kellesz. Melletted boldog vagyok - még mindig csak az érzéseiről beszél, de már tisztábban lát. - Egy pár vagyunk?
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 20:53 | Link

Niko

Szofi talán még sohasem volt ennyire kétségbeesett és sohasem félt ennyire attól, hogy elveszíthet valakit, aki ilyen fontos szerepet játszik az életében. Kerülgeti, még gondolatban sem akarja kimondani, de soha, senkit nem szeretett ennyire, mint ezt a fiút itt. Mégsem gondolhat rá így, akkor már túlságosan mélyen kötődne hozzá és csak még sokkal nehezebb lenne, ha a fiú feladná. Mert a szőke nem fogja, ő sohasem engedné el Nikot.
- Ez teljesen rossz felfogás. Ezerszer visszaadtál már nekem mindent pusztán azzal, hogy mellette vagy. –fúrta tekintetét a férfiébe, mielőtt az el akarna menni.
Nem akar arról beszélni, milyen nehéz volt a kórházban, utána pedig a terápián. Nikonak fogalma sincsen róla, hogyan szakította el az anyja az egyetlen embertől, akit igazán szeretett, hogyan hazudott ennek az embernek –az apjának- az érdekében az auroroknak. Nem tudhatta, mert nem mondta el neki, hogy Dai apja volt az, akire apjaként tekintett, mert az igazi folyton menekült és azt sem tudhatta, hogy milyen nehéz volt az anyja elöl menekülnie, aki nem hitt benne. Mert a szemében a lánya örökre egy testi-lelki roncs marad, az a szőke, megtört lány, akit szanatóriumban látott, mikor először meglátogatta. Őt, az igazi Szofit csak kevesen ismerhették és ezek egyike Niko volt.
Ezért kapott utána a szőke, mikor távozni készült. Mert nélküle senki sem volt. Egy elveszett, magányos ember, aki mellett ebben a pillanatban Nikon kívül senki sem állt. És most ő is ott akarta hagyni. Nem engedhette. Szofi pedig végre képes volt határozottan fellépni és a sarkára állni.
- Miért akarod, hogy én mondjam ki? –sütötte le a szemeit egy pillanatnyi habozás után. - Szerinted nem vagyunk azok? Mert szerintem mi ketten ennél sokkal többek vagyunk. De igen, ha egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor egy pár vagyunk. –biztosította végül a fiút még mindig a kezébe kapaszkodva.
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 20. 20:55 | Link

Szofi

Nem tud uralkodni érzelmein, ez látszik rajta. A rémálma pontosan ez, hogy egyszer majd nem tud uralkodni magán és olyanná válik, mint az apja. Szofi többet érdemel annál, hogy egy olyasvalaki mellett kelljen élnie, aki nem becsüli meg, hiába tesz a nő meg bármit érte.
Kétségbeesett, és menekülni akar, legszívesebben megállítaná a világot és kiszállna, hogy ne kelljen tovább nyűglődnie.
Fejét ingatja a lány szavaira. Semmivel nem fogja meggyőzni arról, hogy megadott eddig is mindent, hisz ő tudja, hogy ennél sokkal többre lenne képes és akarja is, csak fél, hogy nincs elég türelme hozzá, hogy végigcsinálja.
Torkában gombóc keletkezik, áll ott mereven és nézi azt a szőkét, aki jelen pillanatban a legnagyobb támasza és mindennek ellenére vele akar lenni. Nem érti. Tudni akarja, miért, mi az, ami Ő neki, és fordítva.
- Én nem tudom milyen az - mondja ki halkan.
Az egyértelmű válaszra mély lélegzetet igyekszik venni, sikertelenül. Mellkasa csak szúr, és a válasz nem könnyíti meg a helyzetet. Lehunyja szemét, a nő tenyere alá csúsztatja kezeit és felemeli a törékeny, ismeretségük megköttetésekor bekötött kezet először, majd a másikat. Ajkához érinti, lágy csókot lehel a hideg bőrére.
- Küzdök érted.
Szemébe néz, aztán ha Szofi hagyja, derekára csúsztatja kezeit és szorosan magához öleli hosszú, hosszú percekre. A lány segítségével még az is előfordulhat, hogy feladja a csökönyösségét és megkönnyíti a saját, meg mások életét is.
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint