36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 30. 21:50 | Link




Az élet nagy dolgain gondolkodva álltam kint az erkélyen tanítás előtt, amikor még a kastély csendes volt. Jó, ez enyhe túlzás, baromira nem gondolkodtam, csak néztem ki a fejemből és próbáltam észhez térni egy bögre langyos kávéval a kezemben.
Szürcsölve ittam bele a túlédesített ébresztőbe, hogy aztán szürke kötött, nagyon lógós pulcsim ujjával töröljem meg a szám és a bögre szélét. Hűvös volt kint, még elég sötét is. Egyáltalán...hány óra van? Én csak felébredtem arra, hogy már testileg nem vagyok képes ágyban maradni, aztán sebtében összeszedtem magam és a konyhából kértem a kávét a manóktól. Elmaradt az órára való figyelés. Talán ezért nincs még senki a folyosókon? Lehet, hogy még csak hajnali öt van és már kint ácsorgok?
A korlátra hajoltam, karjaimon támaszkodtam meg és a szememet lehunyva dúdolni kezdtem azt a dalt, amit a Dorottyában kellett énekelnünk a legutóbbi tanításon. Bogolyfalva sem volt még fényes, csak egy-egy helyet láttam ahol idő közben felkapcsolódott a lámpa.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. július 30. 22:12 | Link

Szira
A Korai órákban...

Szokásomhoz híven ma sem találkoztam azzal a bizonyos álommanóval az este folyamán. Még hajnalban róttam a folyosókat, nappal meg betévedtem az órára és igyekeztem láthatatlanná válni az összes diák számára. Egész jól ment, habár nem volt meglepő. Sosem voltam az a nagy társaságkedvelő srác... Ahogy lefordultam a sarkon észrevettem valakit. Elsőre azt hihettem valami éjszakázó prefektust látok, de hamar elvetettem és rájöttem ki az mikor kilépett az erkélyre és oldalról láthattam az arcát. Odasétáltam hogy kimenjek utána és kérdőre vonjam, de megálltam és őt figyeltem. Ha jól láttam a falut kémlelte elgondolkodva, de ahhoz hogy biztosra menjek közelebb kellett volna mennem. Nem vártam sokat, be is léptem és nekidőlve a falnak meg is szólaltam miután összefontam a mellkasom előtt a karjaim.
- Szia Szira... - halkan szólítottam meg, de épp eléggé hangosan hogy meghallja. Nem mentem oda, nem öleltem meg, nem tettem semmi mást. Feltűntem itt akár valami szellem és vártam mit lép. Vagy nekem jön, vagy nem... Mondjuk én is megtehetném a hallottak alapján de nem... Az ő szájából akartam hallani mi minden történt vele. Pedig belül majdnemhogy felrobbantam, mégis sikerült hideg, pontosabban semleges és semmitmondó maradnom még vele szemben is.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 30. 22:23 | Link



Jobb lábam mezítláb a balt nyomorgatta, egyáltalán nem zavart, hogy simán felfázhatok. Hideg volt a kő, de a meleg, fenekem alá érő pulcsi kompenzálta ezt. Teljesen jól lefoglalt a dal, amit egyébként szöveggel együtt kellene tanulgatni, egészen addig amíg fel nem tűnt, hogy valaki érkezett még rajtam kívül az erkélyre. Elcsendesedtem és amikor megszólalt, lendületből fordultam hátra, ezzel a lendülettel pedig a félig teli bögre egyenesen a kőpadlón landolt hangos csörrenéssel. Ripityára törött, a kávé pedig mindenhova fröccsent, de főként a cipőtlen lábfejemre.
Ott állt velem szemben, én pedig csak meredtem rá. Nem tudom, mi látszott az arcomon, de első sorban megrémültem, meg hát meg is lepődtem. Már nem számolom, mennyi ideje tűnt el, nem vártam, hogy megjelenik. El is könyveltem már azt hiszem, hogy többet nem fogom látni.
Többször is eljátszottam a gondolattal, milyen lesz újra látni és egyik alkalommal se így jelent meg lelki szemeim előtt. Semmi változást nem láttam rajta. Nem is mértem végig, csak a szemébe tudtam nézni, pislogás nélkül. Lassan kiszáradó számat megnyaltam, nagyot nyeltem mielőtt megszólaltam volna.
- Szia - ennyi. Ennyi volt a nagy reakció.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. július 30. 22:39 | Link

Szira
A Korai órákban...

A lányt néztem magam előtt, a jelenet ahogy a pohár a földre hullik majd hangos reccsenéssel apró darabjaira törik, hogy aztán újra néma csendbe burkolózzunk. Nem éppen erre számítottam a lánytól akit szeretek... Főleg nem azt az egyszerű szót. Vártam kiabálást, üvöltést, könnyeket, de ezt a csendet ami eluralkodott közöttünk... Erre nem készültem fel. Vártam hátha mond valamit, elküld melegebb éghajlatokra, de nem. Csend. Csak a lélegzetvételeink törték meg ezt a fojtogatónak mondható némaságot. Mély lélegzetet vettem és úgy éreztem mintha valami... láthatatlan falat vont volna maga köré a lány. Érdekes, másrészt zavaró volt ez az egész, még azt a semleges arckifejezésemet is sikeresen zavarttá tette.
- Mondj már valamit... - majdnem könyörgés, de inkább egy kérés volt. - Nem azért jöttem ide hogy bámuljalak. - Elpillantottam a lányról, el a messzi távolba. - Ha haragszol megértem, de ne így mutasd ki. Te vagy az egyetlen élő ember aki jobban ismer bárkinél... Ha ezt teszed... - nem fejeztem be, csak a törött pohárra emeltem a tekintetem, majd a tócsára ami egykor a benne gőzölgő kávé volt. Csendben maradtam és nem szóltam többet. Vártam hogy történjen valami, de nem tudtam mire számíthatok. Ez nem az a Szira akire számítottam és ezzel nem tudtam mit kezdeni... Amíg ennyire csendben van, amíg ennyire távolságtartó addig képtelen vagyok bármit is tenni. Maximum bánthatnám, megpróbálhatnám erőszakkal beszédre késztetni de nem... Ökölbe szorítottam a kezem, majd ellazítottam, hogy aztán megismételjem még egyszer ezt a mozdulatot. Nem fogom bántani... ebben biztos voltam. Még nem vesztettem el a fejem ahhoz hogy fájdalmat okozzak neki.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 30. 22:53 | Link



A halk köszönés után is csak döbbenten néztem rá, most már megtoldva némi pislogással. Nem számítottam rá, nem így, nem is akartam, hogy ez megtörténjen. Az utóbbi hetek a legjobb időszaknak mondható az életemben. Nincsenek kínos vallomások, a forró kása kerülgetése, csak simán boldogság és együtt töltött idő. Mással. Norbival. Nem Kiliánnal. De a szívem akkor is megdobbant őt nézve, hiába nem akartam.
Kérlelésére felszaladt a szemöldököm. Tessék?
- Mégis mit vársz? Örülök, hogy látlak, minden rendben? Jól telt ez a...hmm, mennyi időre is hagytál magamra, két hónapod? Remélem jól érezted magad, igaz? - művigyorral zúdítottam rá a kérdéseket de teljesen normális hangnemben. Csak a közepénél érezhette az élt benne, amivel azért mégis úgy beledöftem a kést, hogy tudja, nem felejtettem el a tettét. Másodszorra álltunk szemben egymással így, hogy újra láttuk egymást. - Eh... - megráztam a fejem, majd mit sem törődve a lábam alatt levő törött porcelándarabokkal, visszafordultam a korlát felé. Sóhajtva nyújtottam el két oldalra a karjaimat és lehunytam a szemem. Azzal nyugtattam magam, hogy ez nem is történik meg, csak nagyon álmos vagyok, sőt, még álmodok.
- Itt vagy még? - tettem fel a kérdést reményeim szerint a levegőnek.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. július 30. 23:10 | Link

Szira
A Korai órákban...

Végre csak megszólalt, de utólag bár ne tette volna ezt. Az a hamis mosoly amit magára erőltetett és a szavai. Jó, igaza volt, de... Nem tudtam megállni hogy ne vágjak vissza neki.
- Igen, azt vártam hogy örülj mert nem évekre hagytalak magadra. - Teljesen higgadt volt a hangom.  Azt viszont nem hogy azt mond amit most. Mit vártam? Őszintén? - Itt kezdtem el felemelni a hangom, de mivel észrevettem gyorsan le is nyugtattam magam. -  A kérdésedre a válasz. Igen, jól telt leszámítva hogy hiányoztál. Vagyis hiányzott valaki, de úgy tűnik az nem az a lány aki előttem áll. - Megint felhúztam magam. - Neked is jól telt igaz? Mesélj csak... - indultam volna meg felé, de nem tettem, megálljt parancsoltam magamnak, hagytam elfordulni és csendben maradtam. Megint sikerült elveszítenem majdnem a fejem és ez nem volt jó. Mély lélegzetet vettem, magamban próbáltam teljes higgadtságot erőltetni magamra de nem ment. Minél jobban erre koncentráltam, annál jobban kezdtem bedühödni. És igen. Amint rákérdezett itt vagyok-e még akkor nem bírtam tovább, megkérdeztem.
- Itt. -  jelentettem ki és egy igazán undok arckifejezést erőltettem magamra. - De teljesen feleslegesen.... De mond csak ha már a jól telt dolognál tartottunk... - Itt persze vettem egy mély lélegzetet. - Te jól érezted magad azokkal a srácokkal akikről hallottam? - minden egyes szó úgy hagyta el a szám akár egy kés. - Vagy talán tíznél több volt? Vagy húsz? Két hónapra eltűnök és mindenkivel összefekszel cica? - kérdeztem gúnyosan, de nem tehettem róla, mármint már nem tudtam ki nem mondottá tenni a szavaimat. - Mire becsülsz te egyáltalán? Mégis mi a francos, átkozott fenét képzelsz te magadról?! - nem üvöltöttem, de úgy beszéltem vele mintha gyűlölném. Pedig belül ez nekem is fájt amit mondok... - Úgy viselkedsz mint egy kisgyerek, azt hiszed nem számítasz nekem mert lelépek, pedig világosan közöltem veled hogy szeretlek, erre arra térek vissza ebbe a porfészekbe hogy az egyetlen lány akiért többet is érzek az másokkal kavar. - Elléptem a faltól, megindultam felé. - Neked az a szórakozás ha belegázolsz az érzelmeimbe? Oké, leléptem de senkivel nem csaltalak meg! - Újra megálljt parancsoltam magamnak és ökölbe szorítottam a kezem annyira, hogy kifehéredett a bőröm. Lepillantottam a bögre darabjaira, majd a lányra, de kicsit sem volt semleges a tekintetem. Mérges voltam... nem is kicsit.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 30. 23:42 | Link



Egyszerűen nem volt kedvem vele vitázni. Azt kívántam, bár maradtam volna az ágyban és ez az egész ne történt volna meg. Azon a véleményen vagyok, hogy ez már soha nem lesz...hát semmi nem lesz belőle. Elég durva, amikor kimondjuk egymásnak azt az egy szót ami mindent megváltoztat, aztán meg lelépünk a másik tudta nélkül amikor már ott tartunk, hogy egy pár lennénk. Ez így normális? Szerintem nem.
Nyugodt maradtam hozzá képest, egy ideig. Aztán mintha egy teljesen más ember szívott volna velem egy levegőt, a harag szólt belőle. Ismertem ezt, csak már olyan rég volt a veszekedős időszakunk, hogy kezdtem elfelejteni, milyen is volt amikor annyira száguldozott bennünk az adrenalin, hogy ha nincs az a bizonyos határ, már egyikünk sem élne.
Keserű mosollyal meredtem továbbra is kifelé. Nem akartam látni az arcát, elég volt hallani amiket előhozott. Akkor azonban elkerekedett a szemem, amikor olyan számokat említett, amivel viccelni is erős, hát még vádolni.
Hiába nyitottam többször is szólásra a számat, egyfolytában beszélt és olyan dolgokat vágott a fejemhez, amik betűnként vágódtak a szívembe. A gyomrom is görcsben volt már. Megremegve fordultam teljes testemmel felé, szemeim könnybe lábadtak és igyekeztem visszafojtani a hisztérikus zokogást.
- Hallod, hogy mit beszélsz? - a sírás erősen kerülgetett, ezért a hangom is visszafogottabb volt. - Egy férfi így beszél azzal akit szeret? Csak, hogy tudd...az a húsz srác nem beszélt velem ilyen hangon - egyenesen a szemébe néztem amikor ezt vágtam a fejéhez. Gyenge voltam a veszekedéshez és ezt érezhette is. Amikor eltűnt, összetört és nem forrt még össze az a darabka annyira, hogy üvöltözéssel ki tudjam adni magamból az érzéseimet.
- Nem élted át azt amit én már másodszorra is. Minden nap vártam, hogy belépsz az ajtón, hogy reggel melletted ébredek és jó magyarázatot adsz rá, miért nem szóltál, hogy hiába kereslek. Két hónap, Kilián, nem két nap volt. Mégis mit vártál? Tárt karokkal várlak, mint egy aurort a felesége? - néha hüppögve csóváltam meg a fejem egy szusszanásnyi idő pihenést beiktatva. Ott állt előttem, mégis olyan messze volt. Lehajtottam a fejem, a könnyeken keresztül néztem lefelé, a lábamra. - Nem csaltalak meg. Akivel nem vagy együtt, azt nem lehet.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. július 30. 23:56 | Link

Szira
A Korai órákban...

Végigmondtam amit akartam, de már késő volt. Nem tudtam visszaszívni ezeket a szavakat, de nem is mertem bocsánatot kérni érte, elvégre az elég gyengécske próbálkozás lett volna ezek után. Végighallgattam egyetlen pisszenés nélkül amit mondott és rájöttem hogy oltári nagy hülyeséget tettem az előbb. Kiborultam és nem gondoltam át amit hozzávágtam. Nem kellettek a könnyek hogy tudjam, azok csak igazolták ezt. Az egészben az fájt amit legutoljára mondott.
- Igazad van... Szólnom kellett volna, de nem tettem. Belátom hogy hiba volt... De több éven keresztül nem volt senki az életemben akinek számítottam volna, vagy az hogy hol vagyok. Nem érdekeltem senkit, olyan voltam a számukra mint valami kelletlen tárgy amitől minél előbb meg kell szabadulni.. - keserűen nevettem fel, magam sem tudom miért. - Olyankor azt kívántam bár ne is léteznék és az a nő aki kihordott bár ne tette volna... - pillantottam el tőle. - De igazad van. Nem is értem hogy gondolhattam ezt, nem érdemellek meg. - a falut figyeltem és elgondolkozott fejjel néztem, habár igazából nem láttam azt ami előttem van. Valahogy ezt... nem igazán tudtam feldolgozni. Maguktól jöttek a szavak, nem igazán értettem miért is mondom ki őket. - Nekem ez az egész nem megy úgy ahogy neked. Te mindig is erősebb voltál nálam Szira. - Hátat fordítottam neki és az ajtóra pillantottam, de még nem léptem le, csak bámultam. Volt egy olyan érzésem ha most lelépek akkor sose jövök vissza ide.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 31. 00:05 | Link




Egy kicsit sem lett attól jobb, hogy belátta a hibáját. Attól, mert ideges, még nincs joga olyan stílusban beszélni velem, mintha a lenti részéből húzott volna elő. Semmit nem éreztem a szeretetéből és a megbánásából sem. Csodáltam, hogy még nem sikerült elérnünk a kritikus hangokat, amiktől aztán az egész kastély felébred. Hát...ébresztő sem kell ide.
- Ez nem mentség arra, hogy aztán ide gyere és leüvölts azért, mert próbáltam túltenni magam rajtad - ezen a ponton már egyáltalán nem gondoltam át amit kimondtam, de nem is bántam meg. Ami a szívemen, a számon, kár lenne hazudni.
Belülről rágcsáltam a számat, a hátát néztem amikor elindult kifelé. Egy másodperc töredéke alatt kellett eldöntenem, hogy mit akarok. Sétáljon ki azon az ajtón, ezzel együtt az életemből is, vagy ne?
- Mit csináltál? Hol voltál? - tettem fel a kérdéseket amikre kíváncsi voltam. Erről még nem beszélt annál többet, hogy jól érezte magát. Vajon mivel érezte jól magát?
Felbukkant a fejemben a gondolat, miszerint oda kéne lépnem hozzá és visszahúzni, aztán eszembe jutottak az előbbi szavai. Lassú, mély levegőket kellett vennem, hogy ne kezdjek sírni, közben továbbra is őt néztem.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. július 31. 00:20 | Link

Szira
A Korai órákban...

Amit mondott... megfeszültek az izmaim, de nem fordultam felé mikor kimondta azt, hogy próbálta túltenni magát rajtam.
- Lehetséges hogy nem mentség... De igazából nem is szántam annak. - Hátrapillantottam rá egy kissé oldalra fordulva, de nem fordultam teljesen felé. - Őszintén szólva nem akartam veled kiabálni. - nyugodtságot erőltettem magamra már amennyire sikerült. - Kihozod belőlem... Igaz hogy nem kellett volna így kezeljelek, de nem tehetek róla. Nem vagyok olyan aki bárkihez odamegy és az időjárásról meg ezekről képes dumálni vele. De ezt neked is tudnod kellene. - mondtam és elnéztem újra az ajtó irányába. - Megértem, pontosabban próbálom megérteni hogy próbáltad túltenni magad rajtam, habár azt hiszem még sem megy. - mondtam és egy sóhaj hagyta el a számat. - De attól még fájhat... - tettem hozzá. A kérdésén hogy hol voltam meglepődtem, annyira hogy még felvont szemöldökkel rá is meredtem. Ha ennyire haragszik akkor mégis mit érdekli...
- Eltemettem az egyetlen embert aki nem dobott el magától. De azt hittem tudsz róla hogy meghalt.. elvégre rokonod. Még ha csak távoli is. - Nem mozdultam sem felé sem kifelé. - Nem bírtam ott maradni. Egyszerűen úgy éreztem magam hogy csapdába vagyok zárva. Mindenhonnan emberek vettek körbe, ráadásul nem bírtam elviselni ezt az egész helyet. Az a sziget egy kész rémálom nekem, soha többé nem akarom látni. De a lényeg hogy leléptem ezzel az ürüggyel és nem jöttem vissza míg nem jöttetek vissza. - mondtam. - De aztán hallottam erről... hogy te másokkal kavarsz és megpróbáltalak elkerülni... Ami ment is, de... reméltem hogy nem igaz vagy hogy többet kideríthetek erről mielőtt találkozom veled. De hát megláttalak és most... itt vagyunk. - mondtam, majd csendben maradtam és elindultam kifelé, de az ajtóban megálltam. - Ha neked jobb mással akkor... Légy vele. - ezzel kiléptem a folyosóra és zsebre vágva a kezeim elindultam a folyosón.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 31. 00:33 | Link




Őszintén? Kicsit sem akartam belemenni az elhagytál, megcsaltál, de hol voltál és mi lesz témába, ezért nem is nagyon válaszoltam neki. Legalább elkezdtünk értelmes emberek módjára beszélgetni kiabálás helyett, ez azért elég nagy előrelépés.
Mivel nem akartam, hogy elmenjen még, nekiszegeztem azt a két kérdést amit viszont tényleg tudni akartam. Könnyedén tettem fel neki a kérdést, amire a válasz már durván mellkason és arcon vágott. Mint amikor váratlanul lekevernek egy nagy pofont.
- Én...én nem tudtam...nem mondták...sajnálom - motyogtam az orrom alatt és a fejemet is lehajtottam. A szüleim nem szóltak róla, hogy történt valami, valószínűleg csak Kilián kapott róla értesítést. Rosszul esett az egész, hogy ez eszembe sem jutott, csak azt tudtam hinni, hogy ok nélkül ment el.
Szerettem volna válaszolni Kiliánnak, tudatni vele, hogy mi volt ha már ennyire érdekli, de annyira mégsem érdekelhette. Még az ajtóból visszafordult, akkor találkozott a tekintetünk és olyat mondott, amitől eltörött a mécses. Még jó, hogy kilépett az ajtón és nem fordult vissza, így nyugodtan, bár reszketve mint a nyárfalevél lépdeltem át a törött porcelánon, hogy leüljek és átgondoljam az elmúlt tíz percet.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint