36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 13:06 | Link

Leonie Rohr

Misi teljes elégetettséggel járkált már napok óta a folyosókon. Nem volt kétsége afelől, hogy helyesen döntött, amikor elutazott otthonról, hogy ebbe az iskolába járhasson. Amekkora volt az izgalom, annyira pozitívan csalódott. Igaz, hogy az édesapja már korábban is agyba-főbe dícsérte a Bagolykőt, de nála soha nem lehet tudni, hogy valóban, normál emberi szemmel nézve is annyira jó-e az adott dolog, mint ahogy azt ő mondja, vagy csak a saját kis elképzelt világában ilyen szuper. Szerencsére most tényleg igaza volt, és Misi végre megnyugodhatott.
Ebéd után elment keresni egy baglyot, amivel elküldheti levelét az édesanyjának. Ő volt az egyetlen ok, ami miatt Misi mégis kicsit bizonytalan volt a döntésével kapcsolatban. Nagyon féltette az anyukáját, és csak remélni tudta, hogy édesapja most kevesebb jelenetet rendez, hogy ő is elment otthonról.
Egy ideje már kóválygott az épületben, de sehol se talált egy szabad baglyot. Ahogy rótta a folyosókat, egyre messzebb és messzebb került a jól ismert Eridonos környezettől, és fél óra séta után rá kellett jönnie, hogy fogalma sincs róla, hogy merre van. Akkora ez az iskola, hogy pillanatok alatt totálisan el lehet tévedni benne. Misi kétségbeesetten körbepillantott maga körül, de senki se járt arra. Eszébe jutott, hogy biztos mindenki az ebédlőben van még, ugynis ő direkt gyorsan befejezte az étkezést, hogy még időben elküldhesse a levelét. Most viszont azt sem tudja, hogy az Ebédlőt merre keresse.
A fiú nem az a fajta volt, aki ilyenkor teljesen elveszettnek érzi magát, vagy magába zuhan. Figyelmesen körbenézett, majd megkereste a számára legszimpatikusabb irányt, és elindult felfelé egy lépcsőn. Néhány lépéssel fönt volt a tetején, majd befordult az egyik sarkon, utána  a másikon, és egyszer csak egy Erkélyen találta magát.
- Na mesés... Innen akár el is repülhetek.-
Elgondolkozva szemlélte az alatta elhelyezkedő parkot, de hamar elvetette a "repülés" ötletét, ugynis abból egy hatalmas zuhanás lenne, azzal pedig senki nem járna jól.
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 22. 17:08 | Link

Fodi

A plakát

Tüpp, türüpp, tüpp-türüpp-türüpp-türüpptürűűű... Ugye elképzeltük mellé a rózsaszín párduc zenéjét? Mert bizony itt bukott le a kedves olvasók többsége: immár nem tagadhatják, hogy bennük is van egy kis Lencse. Merthogy vörös törpénk fejében ez a dallam jár, s ha a tiétekben is, akkor az már tagadhatatlan kapocs a drága leánnyal. Bolond világ!
De térjünk csak rá hamar arra, hogy merre járunk, mit csinálunk. Leonie tegnap reggel azzal az érzéssel kelt, hogy bizony roppantmód hiányzik neki Nolcsa. A kedves szavak, a gyengéd fojtogatás, a wc előtt ácsorgás... Vajon mi lehet a fiúcskával? Ezer éve nem találkozott vele, mintha a srác kerülné. Természetesen hiába kérdezgetett végig mindenkit, akivel ma összefutott, zöld pajtásának nyomára nem bukkant, így kénytelen volt más eszközökhöz folyamodni. Egy nap pedig bőven elegendő volt ahhoz, hogy tervét megvalósítsa. Így tartunk most éppen ott, hogy tulipános mamuszban, nyuszi mintás ruhácskában, kezében egy hatalmas vászonanyaggal és némi kötéllel ugrándozik az erkély felé, ahova nem rest rögvest kirobbanni.
-Megjötteeem - kiált a semmibe, vagyis azt hiszi az első másodpercben. A következőben pedig felvisít és ragyogó arccal veti magát Fodi nyakába. Mintha ezer éves pajtik volnának.
-De jó, hogy itt vagy! Segíthetsz nekem; nézd mit hoztam - nagy nehezen kibontja az anyagot, hogy látható legyen a plakát, azaz Noel, amint épp a kamera előtt pózol.
-Ez itt én vagyok ám. Vagyis Noel, de mégis én. Szóval, amikor készült, én voltam ő, ő meg én. De hasonlít is rám, ugye? Ő sokkal morcosabb szokott lenni, de azt nem tudom ám, miért. Van nálad pálca? Te is csatlakozhatnál a Természet Gyermekei közé. Ugye van kedved hozzá? Viszont először is ezt ki kell lógatnunk innen, hogy minden kastélylakó lássa...  
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 19:20 | Link

Leonie

Misi már épp csalódottan visszafordulni készült, amikor hirtelen valaki a nyakába vetette magát és ujjongva elkezdett magyarázni neki. A srác hirtelen nem tudta, hogy most mi is történik, de hát ő semmi jónak nem lesz elrontója, így hát gyorsan kapcsolt, és mintha teljesen természetes lenne, ő is ugyanolyan stílusban üdvözölte a váratlan látogatót.
- Fantasztikus, hogy valaki ennyire örül nekem. Én is nagyon boldog vagyok ám, hogy te itt vagy.-
Misi arcára kiült a szokásos 1000 wattos mosoly, de most mintha még szélesebb lett volna, mint általában. Nagyon tetszett a fiúnak, hogy még vannak ilyen bolond emberek, akik fittyet hányva a világra egyáltalán nem zavartatják magukat. Ilyen kéne legyen mindenki, és rögtön megszűnne az állandó feszengés meg alakoskodás.
- Oké, lássuk mi ez! - mondta, majd türelmesen megvárta, amíg a lány kitekeri a plakátot. - Hm... Művészi!-
A lány állítása, miszerint ez ő de mégse ő egy kicsit összezavaró volt, de ebben a helyzetben már ez se tudta zavarni Misit. Elgondolkozott a hallottakon, viszont ő nem értett egyet a hasonlósággal.
-Hát... Ha tényleg kíváncsi vagy a véleményemre, szerintem azért annyira nem hasonlít. Teljesen más a kisugárzásotok. Benned sokkal több fény van. Ja, és sajnos most nincs nálam pálca. - Még egy kicsit nézte a képet, majd bólintott, hogy megerősítse állítását. - Lehet szó a csatlakozásról, de van két feltételem. Először is, kérlek mondd meg a neved. Másodszor pedig magyarázd meg, hogy mit jelent ez az egész "ő voltam én, én volt ő" mizéria. -
Közben Misi már azon gondolkozott, hogy hogyan fogják ezt felvarázsolni ide, de nyilván lelkes társának már erre is volt valami meglepően őrült ötlete.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 22. 19:21
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 23. 01:15 | Link

Fodroska
A Plakát


-Ugye, mennyire jól sikerült? - olyan széles vigyorral pislog a másikra, hogy ha kiegyenesítenénk, simán le lehetne tenni bicikliútnak a hatos mellé. Naná, hogy büszke magára, amiért így kitalálta ezt az egészet. Ezt a hatalmas plakátot mindenki látni fogja, rádöbbennek majd, hogy nekik is csatlakozniuk kell a Lencse-féle hippi kommunába, és onnantól kezdve az egész hatalmas kastélyt szeretet és béke fogja körüllengeni. Ráadásul ki más lehetne ehhez a projekthez megfelelőbb, mint egy igazi rellonos híresség? Az összes kis pincelakó dinnye egedékenyebb lesz majd, ha rájönnek, hogy nem olyan szégyellnivaló zöldként, ha valaki visszatalál a természethez és az alapvető értékekhez.
-Igen, igen, tudom, hogy itt kicsit fiúsabb voltam, de… óóó! Azt mondod? - felragyog az arca, és tiszta szívből felnevet, miközben ide-oda rázogatja loboncát.
-Nem sokan szoktak sötétség helyett fényt mondani. Fény van bennem! - tapsikolva pattogja körbe Fodroskát, majd kezeit kitárva megperdül, csak azért, hogy állítólagos fényét mindenkivel megossza, aki esetlegesen elhalad az erkély alatt.
-Pedig csak az angyaloknak van fényük, nem? Hmm… sokkal egyszerűbb lenne, ha angyal lennék, mert akkor sokkal könnyebb lenne ezt kirakni - mutat a hatalmas anyagdarabra. Majd a fiúcska szájából elhangzó feltételes módra egészen a tarkójáig csúszik a szemöldöke. Egészen meglepő, hogy valaki nem veti mindjárt bele magát egy ilyen remek lehetőségbe. De persze a jó ügy érdekében bármit, Lencse csak bólogat szaporán.
-Bármit, mondd csak! - a feltételeket hallva megkönnyebbülten nevet fel újra.
-Leonie Coltrane vagyok! - elkapja az úriember mancsát, és hevesen megrázza, majd egy nagy levegőt véve hadarni kezd.
-Az úúúgy volt, hogy bementünk Noellel abba a terembe, ami teljesíti a kívánságainkat, aztán ő meg akart fojtani, mert nagyon mérges volt rám, és akkor egyszer csak egy sivatagban termettünk, ahol megfogtunk egy gyertyatartót, és bumm! - összecsapja tenyereit. - Testet cseréltünk! Most képzeld el! Meg kellett tanulnom állva pisilni! És mindig útban volt! Szegény fiúk! Ugye, hogy szegény fiúk? - méltatlankodik, majd egy prüszkölést követően újra elvigyorodik.
-Így most már megegyeztünk? Szerintem… umm… ki kéne lógatnod az ablakon. Megfoghatnád a lábam, és leengedhetnél a korláton kívül, hogy ki tudjam kötözni. Lentről úgy láttam, ott van valami kiálló, talán zászlótartó lehetett egyszer; arra ráköthetnénk az egyik sarkát. A másikat pedig... tudsz falat mászni?
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2015. július 23. 01:17
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 24. 00:46 | Link

Leonie

- Igeen! Tényleg zseniális! Őstehetség vagy! -
Misinek még mindig nem sikerült magához térnie a döbbent sokkhatásból, amit a váratlan látogató okozott. Talán már kicsit túlságosan is bámulta a vöröskét, de egyszerűen le volt nyűgözve. Egyrészt a lelkesedése, másrészt a totális spontanitása volt az, ami elkápráztatta a fiút. Már az első öt perc után biztos volt benne, hogy ez a lány mellett lehetetlen unatkozni. Talán úgy lehetne kifejezni, hogy körülbelül Leonie egyetlen mozdulatában annyi energia volt, mint amennyit egy hét alatt a Nap sugároz a Földre. Nincs is jobb szó rá, mint, hogy hihetetlen.
- Az bizony! Fény van benned szerintem! De még lehet, hogy diszkógömb vagy, nem is egyszerű gyertya. Ezt majd még kérdezd meg egy óra múlva. - A lány ugrándozását látva, muszáj volt neki is elnevetnie magát. Egyszerűen nem bírta tovább,mert annyira viccesnek találta ezt az egész helyzetet.
- Azt szokták mondani, hogy sötét vagy? - Kinyújtotta a nyelvét Leonie-ra, majd újra elnevette magát. Misi mindig is az a fajta srác volt, akinek nem lehetett letörölni a mosolyt az arcáról, viszont érdekes módon nevetni nem annyira szokott. Ahhoz valaminek tényleg nagyon kell tetszenie neki, hogy a mosolya szintet léphessen, és eljusson a nevetés fázisba. Általában nem is éri meg neki viccet mesélni, mert igen ritkán fordul elő, hogy sikerül elérnie valakinek a lehetetlent, és nevetésre bírnia a fiút. Ezért is olyan meglepő, hogy ennek a plakátmodellnek viszont pillanatok alatt sikerült teljesíteni a küldetést, és Misi jóízűen kacagott vele.
- De ha angyal lennél, akkor én most nem láthatnálak, és akkor talán mégse lenne olyan jó.-
Misi elgondolkozott az angyal dilemmán, de meggyőzte magát, hogy ő annyira nem szeretne ilyen szárnyas lény lenni. Legalábbis egyelőre nem. Aztán idővel majd lehet, hogy megváltozik a hozzáállása, de egyelőre neki repülésre tökéletesen alkalmas a seprű, a többi meg nem is hiányozna.
-Nagyon örülök Leonie Coltrane! Esetleg van valami beceneved is vagy csak simán Leonie? - Misi megrázta a felé nyújtott kezet, majd újabb vigyorral ajándékozta meg a világot. - Na és honnan érkezett Leonie Coltrane? Mi a története? -
A fiú érdeklődve hallgatta, ahogy Leonie elhadarta neki az egész testcserés sztorit. Egy-két helyen nagyokat nézett, de aztán rájött, hogy az ilyesmi teljesen természetes a varázsvilágban. Ugyan kit zavar, hogy két ember egyszer csak egy sivatagban találta magát, ahol csak úgy poénból szerepet cseréltek?! Nincsen ebben semmi meglepő!
- Hát látod! Kész szenvedés az életünk! Fiúnak lenni egy örök harc, amiből senki nem kerül ki győztesen.-
Misi elővette a kedvenc hírfelolvasós szinkronhangját, és teljes átéléssel magyarázott a férfiélet nehézségeiről.
- Jólvan, megegyeztünk! Csatlakozok! Viszont akkor tényleg csináljuk meg ezt a... Szóval rakjuk ki! Mit is mondtál.. Lógassalak ki a korláton? Hát rendben, engem bármire rá lehet venni, csak légyszi ne ess le... Az nem lenne olyan felemelő.(Haha) A falmászást meg majd meglátjuk, ha ezt túlélted. -
Misi nem teketóriázik sokat, felkapja a lánykát, majd kezébe adja a plakát egyik csücskét.
- Készen állsz Leonie Coltrane? -
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 24. 00:49
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 9. 16:22 | Link

Fodroska

-Umm… hát ezt talán így nem is nagyon. De ha Zétényt vagy Nolcsát megkérdeznéd, ők nagyon választékosan tudnának csúnyákat mondani a sötét helyett - vállvonogatása közben együtt kacarászik a fiúcskával. Az ő lelkét nem iseli meg túlzottan a gúnyolódás. - De ez nem azt jelenti, hogy ők gonosz rellonosok lennének. Majd meglátod, abban a házban mindenki pont ugyanolyan melegszívű és szeretnivaló, mint a többiben - egy egész élet nem volna elég ahhoz, hogy megtanulja, márpedig igenis léteznek szimpla parasztok a földön. Nem, nem a hivatásos őstermelőkre értendőn. Különben is, Lencse fogalomtárában az őstermelő közvetlenül a zöld alatti bejegyzésben található, szinonímájaként a főcsíkszemmágus pajtinak.
-Amúgy ő Noel - mutat készségesen a plakátra, csak hogy mindenki tisztában legyen a részletekkel. S ebből közvetlenül le lehet vezetni, hogy ha az említett fiúcska szembetalálkozik saját hippi képmásával, nem csak csúnyákat fog mondani. Esetleg olyan csúnyát mondd, minek eredményeképp egy zöld színben tündöklő átok fogja mellkason kapni a kishölgyet.
-Nem is tudom. Talán Lencsi vagy Lencse, úgy még szoktak hívni, de ahogy csak szeretnéd - minél többször hallja a fiúcska szájából a Coltrane megnevezést, annál jobban el van ragadtatva, és kuncogása már-már eszelős vihogássá fajul.
-Tudod, valójában még nem is vagyok Coltrane. De nagyon imádlak, amiért így szólítasz - lelkesen megölelgeti a gyerkőcöt. - Hát nem remekül hangzik? Ha egyszer feleség leszek, így fognak hívni. Gondolom. Szóval itt az ideje gyakorolnom, nehogy megakadjon benne a nyelvem. Amúgy meg Rohr vagyok ám. Leonie Linnéa Rohr - kuncogva újra megrázza a kis ribizli kezét. Viszont figyelme kevésbé tud a beszélgetés köré összpontosulni, mikor éppen azon igyekszik, hogy megteremtse a tökéletes békét az egész kastélyban. Mások talán azt mondanák, szektát igyekszik indítani, pedig ő csupán az egységre törekszik.
-Úgy van - bólogat nagy komolyan, tökéletes meggyőződéssel a hangjában. - Végre valaki egyetért velem. Kísz szerint nincs igazam, de neki ott vagyok én, úgy sokkal könnyebb - önbizalomban nem szenved hiányt. Bár kijelentése kissé nagyképűnek tűnhet, szörnyen imádja pajtását, és folyamatosan elárasztja őt minden jóval, ami csak kitelik tőle. Muszáj Keith-nek jobban éreznie magát tőle, mivel ez fordított esetben is így van.
Mielőtt azonban folytathatná a szövegelést, máris Fodroska kezei között találja magát, és viháncolva veregeti meg a vállát.
-Ígérem nem esem le. Feltéve, ha elég erős vagy, hogy megtarts. Szoktál edzeni? Hmm… ha elbírsz, még terelőnek is elmehetnél a kviddics csapatunkba, mert a terelők mindig olyan erősek. Én is az voltam ám. Lehet, nekem kéne inkább kilógatnom téged. Megpróbáljuk inkább úgy? - belevigyorog a másik arcába, de azért engedelmesen markába szorítja a molinó sarkát. Hogyan ne készült volna fel egy ilyen öngyilkos akcióra? Lélekben mindig készen áll.
-Utána lesz ám egy csomó kis szórólap is, amit mindenütt ki kell ragasztgatnunk a kastélyban!
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. augusztus 14. 18:09 | Link

Mademoiselle Coltrane

- Bárcsak tudnám, hogy kikről beszélsz. - Válaszolt Misi vigyorogva. Tetszett neki, hogy a lány teljesen természetesen mesélt számára idegen emberkékről, úgy mintha a fiú pontosan tudná, hogy ki is az említett személy. Abban biztos volt, hogy Leonie-nak rengeteg barátja, de legalábbis jó ismerőse lehet a kastélyban, hiszen megállás nélkül sorolja fel az újabbnál újabb neveket. Mellékesen a legtöbb közülük hímnemű egyednek tűnik, de persze ez semmit nem jelent.
- Ezek után neked biztosan elhiszem! De ha tényleg ugyanolyanok, mint a többi ház diákjai, akkor miért van mégis olyan rossz hírük? Azért ennek biztosan van valami oka... Vagy csupán rossz előítélet az egész?-
Misit valóban érdekelte ez az egész Rellon téma, mert eddig kizárólag negatív, de egyáltalán nem építő jellegű kritikát hallott a zöldekről. Mindenki azt híresztelte, hogy ők mind kiállhatatlan, javíthatatlan bunkók. Persze a fiú nem hitte el teljes egészében a pletykákat, de azért benne is kialakult az a nagyon is emberi előítélet, hogy talán jobb távolmaradnia a rellonosoktól.
- Ó értem! Akkor hello Noel! - Mosolyogav int a plakát felé, majd felvonja szemöldökét, és kérdően a lányra pillant. - Na de... Ki is az a Noel? -
Leonie biztosan nagyon"boldog" lehet, hogy a fiú ennyi kérdéssel bombázza őt, de hát mit lehet tenni... Ezeken a dolgokon elég egyszer túlleni, és azután bármikor találkoznak, Misi már pontosan tudni fogja, hogy mik a legfőbb ismérvei ennek a bizonyos, sokat emlegetett Noelnek.
- Komolyan? Akkor maradsz Leonie Coltrane. Neked is tetszik, nekem is tetszik, mindenki jól jár. - Misi megrázza az aprócska kezet, majd visszatér kedvelt elfoglaltságához: kérdez.
- És mennyire komoly ez az esküvő? Na meg kié a Coltrane? Mármint a név... Ő is ide jár? -
Az esküvő hallatán Misi nagyon érdeklődővé válik. Ez kicsit furcsa lehet, mivel általában nem a fiúk szoktak lelkesedni ebben a témában, ám a fiú ezen a téren jelentősen eltér az átlagtól. Valamiért ő kicsi korától kezde nagyon szerette az esküvőket, mert őszintén tudott örülni az a két ember boldogságának, akik néhány óra alatt összekötik az egész életüket. Lehet, hogy sokan nyálasnak tartanák őt emiatt, de ez egyáltalán nem izgatja, sőt soha nem is izgatta.
-Khm... Milyen szerencsés ez az "általam-szintén-ismeretlen" Keith. Biztosan ő is ezt mondaná, ha megkérdeznénk. -
Misi jót mosolyog magában a lány magabiztosságát látva, de nem szól egy szót se, inkább teljesíti az elhangzott kérést, és egy percen belül már a karjaiban tartja Leonie-t.
- Na még az kéne! Egyébként igen, szoktam, és hidd el, én lennék a legboldogabb ha bekerülhetnék a csapatba. Igazából eleinte akármilyen poszton... Na de mindegy, erről majd később. Lássuk azt a plakátot!-
A fiú közelebb lép a korláthoz, majd leülteti rá a lányt, és int neki, hogy hajoljon bátran előre.
- Még szórólapok is vannak? Igazán felkészült vagy! Azokat ugye oszlopok tetejére és portrék fölé szeretnéd kiaggatni? Csak, hogy ne unatkozzunk!-
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. augusztus 23. 20:21 | Link

Fodika

Bárcsak Lencse tudná, mikről beszél! De az élet nem kívánságműsor, ahogy azt a kiégett matek tanárok remekül prezentálni tudják a diákok felé. Így vörös törpénk sem fogja soha megtanulni, hogy egyszerre egy gondolatsort levezetni bőven elég, akkor talán majd megértik, miről is szól végeláthatatlan mondandója.
-Csak az előítélet - bólint komolykodva. - Azért, mert egyszer akadt köztük valaki, akinek éppen rossz napja volt, és megbántott egy másik házbélit, máris elterjedt a hír, hogy a rellonba gonosz diákok járnak. Ez csak buta általánosítás, hiszen alapvetően mindannyian jónak és ártatlannak születünk. Hogy a rellonosoknak néha talán nehezebb a természetük, arról csakis mi tehetünk, és hogy ilyen skatulyákba zárjuk őket. Ha nem félne tőlük a többi diák, több szeretetet és ölelést kapnának... csak az hiányzik nekik, hidd el, akkor ők is meg mernék mutatni, hogy valójában szerető szívük van - a maga naiv módján valóban őszintén hisz abban, amit mond. - Ezért vannak a plakátok is - vigyorodik el. Ha Misi hiteles képet akar kapni a házak közti helyzetről, nem pont Lencse a megfelelő alany a leíráshoz.
-Talán már az egész iskolarendszer gyökereiben ott a hiba, amiért négy csapatra osztottak minket, és elválasztottak egymástól, mert így mindenkiről hamis, csúnya kép alakul ki. Te nem így látod? A rellonosok gonoszak, a levitások stréberek, az eridonosok hiperaktívak - oké, ez rá pont, hogy nagyon igaz. - A navine meg... Hát ők nem ismerik a tíz parancsolatot - ráncolja a homlokát. Nem pont ezt szokták a banánokról reklámozni, de képtelen elvonatkoztatni saját mániájától. Mielőtt azonban túlságosan felhergelhetné magát, megrázza hatalmas kócos loboncát, és inkább megpróbálja az eseményeket követni. Egyből elkezd ugrándozni, és nevetve belemászni a fiúcska arcába. Naná! Az esküvő a legimádottabb témája a földön! A nyállal gyártott pufikoronák után, természetesen.
-Coltrane? Ő Keith! Majd felviszlek a padlásra, és bemutatlak neki! Ha szeretnéd, még játszhatunk is fent, közben meg felteszünk egy Dire Straits albumot, mert az olyan csodás! Kaptam otthonról ugrókötelet, ami elkezd lángolni, ha hajtod. Apa azt írta, nem éget, szóval kipróbálhatnánk. Remek fotókat lehetne készíteni róla. Mikor jössz ma este hétkor? - Fodroskának még csak gondolkodnia sem kell, mert vörös törpénk remekül eldönti helyette a programot. Ez már csak így szokott menni nála.
-Ja, igen, az esküvő! Az nagyon komoly dolog ám! Keef biztosan meg fogja kérni a kezem, csak még nem tudom, mikor. De már nagyon várom - szerencse, hogy Kifli nem szokott sűrűn cipőt kötni, mert Lencse mindig azt hinné, hogy eljött a nagy pillanat.
-Azért nem szoktam ám sürgetni, mert ráncosan is szívesen hozzámegyek... de Hófehérkét sem hetven évesen veszi el a herceg, nem igaz? Különben is, én Kíszhez tartozom, ő meg hozzám - mint biciklihez a kulacstartó. - Ha megkérné a kezem, ezt mások is belátnák - nem mintha amúgy nem volna teljesen egyértelmű. Viszont Lencse még mindig nehezen tudja kordában tartani őrületes féltékenységét. Legszívesebben hatalmas betűkkel írná pajtása homlokára, hogy lányok ne menjenek a közelébe. Se fiúk, ha már egyszer rájött, hogy léteznek a földön melegek is.
-Vagy gondolod, hogy ez rossz dolog? - kérdi immár a korláton ücsörögve, a fiúcska tekintetét keresve. Arcán olyan gyermeki reménykedés látszik, hogy igazán kegyetlenség lenne lelombozni egy olyan kijelentéssel, hogy “Te teljesen elmebeteg vagy”.
-Még nem jelentkeztél? Nagy hiba! Biztosan remek játékos lenne belőled, és a csapatban mindig szívesen várják a vérfrissítést… - folytatná tovább a fecsegést, de már Fodi is rászól, hogy ideje volna belekezdeni az érdemi munkába.
-Hát jó, akkor kezdjünk neki - tökéletesen megbízva újdonsült pajtásában, előre dől, kezében a molinó egyik kikötni való sarkával, és a kiszögellés felé nyújtózik, hátha eléri.
-A folyosókon majd a nyakadba ülök - vigyorog hátra.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint