[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=464259#post464259][b]Laurena Aquamarine - 2015.02.15. 00:53[/b][/url]
Legcukibb Nina <3<3<3Hát pontosan az erkély, a déli szárny legeslegjobb része, csodálatos, nyugodt, lenyűgöző kilátással, barátságos környezetben. Elég sokak számára kedvelt hely, reméli a drága Lau leányzó, hogy nem lesz tele és legalább egy szabad asztallal rendelkezik a helyiség. Egy tavaszi összejövetel során egyszer annyian voltak, de olyan nagyon sokan és mégis mindenki befért, mint van az a mondás is, hogy "sok jó ember kis helyen is elfér", hát ez akkor nagyon megvalósult. Blanka, eridonos barátnője szülinapját ünnepelték a kastélyból azokkal, akik szeretik a piroskát, s mivel egy nagyon édes, cuki lánykáról volt szó, szép számban jelentek meg emberek. Zseniális volt a díszítés ekkor az erkélyen, színes lampionok, gyertyák, virágok, minden úgy, ahogyan egy kis ünneplésen illik. Fel is vetődött utána az ötlet, hogy maradhatna, mint dekoráció, de leszavazták, mert hogy így is elég szép így, ahogyan van. Igaz, ez tényleg igaz, van elég növény, meg minden, de hát azért na, egy kis változás sosem árt. No mindegy, lényegtelen, tényleg tökéletes.
Amikor kilépett az ajtón, körbenézett, meglepően tapasztalta, hogy azért van hely bőségesen. Ahogy utána továbbhaladt, egy nagyon ismerős lányt látott hátulról, aki rövid időn belül meg is fordult, Launak pedig teljesen elállt a lélegzete a meglepődöttségtől.
- Aztaaaa, Ninaaa? Drááágaaa Ninaaaa!!! - lépett oda hozzá gyorsan és egy hatalmas öleléssel üdvözölte a lányt.
Egerszegi Nina Viktória, a szép nevű, cuki, aranyos, rellonos lányka, akit úgy imád. Hű de régen látta már, ami bár nem meglepő, hiszen az exlevitás nem is tartózkodott még csak az országban sem. Elég régóta ismeri már Ninát, mondhatni elég jóban voltak, találkoztak párszor, mentek ide-oda, dolgoztak is együtt az Edictumban sokáig, csak Lau utolsó éve végén mér kilépett a szerkesztőségből, nem nagyon maradt rá ideje.
- Hát hogy vagy drága? Még mindig itt? Azt hittem te is elballagtál...Mi jót csinálsz, mi a helyzet erre mostanság, mesélj, mesélj... - mondogatta a lánynak, majd leállt, nehogy itt megijedjen és elfusson a sok kérdés hallatán.
Nem akarta ám letámadni, csak olyan régen volt már itt, minden érdekli, mik történnek, ami érthető azért. Nem nagyon tartotta a kapcsolatot senkivel mostanában sajnos, mármint azokkal, akik még a kastélyban maradtak, úgyhogy nem csoda, hogy le van maradva kicsit.