37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Déli szárny→Első szint
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 12. 11:59 | Link
Lénárd

Szépen indult ez a nap, panaszkodni nem is lehetett volna kevesebb oka. A falakon túl kellemes meleg volt, nem túl erős napsütéssel egyetemben meg persze némi őszi széllel, de itt bent sem volt vészes az időjárás, így nem kényszerült rá, hogy túlságosan sok és vastag ruhadarabokba kelljen burkolóznia. Mindez persze talán senki másnak nem jelentett volna gondot, de neki igenis az tudott lenni a túl sok ruha, hiszen akadályozta a mozgásban, márpedig most is kecses tánclépésekben lejtett végig az egész folyosón. Meg is bámulták páran emiatt, de mindig is imádott táncolni, ez nem kellett volna annyira meglepő legyen. Ó, hogy esetleg kiírhatta volna a homlokára, hogy ezt az aprócska tényt mások is tudják róla? Majd úgyis kiderül, elvégre sosem tartotta titokban. Már a Roxfort előtt is nagyon szerette a táncot, ott sem mondott le róla, itt sem állt szándékában ilyesmit tenni. Ráadásul így legalább alaposan ki is használhatta az időt, hiszen ha egy percre sem hagyta abba a táncolást, nem is eshetett ki a gyakorlatból. Még élvezte is, ahogy a térdig érő bíborszínű szoknya lobogott, amikor tett egy-egy teljes fordulatot pár lépés után a folyosó kellős közepén, minden egyes alkalommal őszinte gyermeki öröm ült ki az arcára. Néha megigazgatta azért a ruháját, aztán amikor az erkély közelébe ért, még egy utolsó fordulattal kipördült a korábban már beszélgetés tárgyát képező helyszínre. Legutóbb azt ígérte Lénárdnak, hogy majd még mindenképpen beszélnek, és nem csak azért, mert saját tapasztalatából kiindulva pontosan tudta, hogy szülők válása esetén jól jön mindenkinek, ha van valaki, aki megérti, úgy-ahogy, min is megy keresztül, hanem mert egyébként is Lénárd remek társaság volt. Azért meg kell jegyezni, hogy nem akart ő mindenképpen megváltót játszani a fiú életében, sokkal inkább motiválta az ismeretség ápolására és elmélyítésére a tény, hogy igazán jól érezte magát vele már első alkalommal is. Olyan jól elszórakoztak a múltkor, Lénárd még a mackó meg a mamusz miatt sem nevette ki, ráadásul el is kapta, amikor olyan szépen megcsúszott azon a folyosón. Egyszóval a fiú az ő fejecskéjében rögvest olyan embernek lett minősítve, akivel érdemesnek tűnt összebarátkozni. Kilépve az erkélyre megállt, ismét igazított egyet a szoknyáján, összehúzta bézs kardigánját magán, és körülnézett. Egyelőre nem látta a fiút sehol, bizonyára hamarabb érkezett mint ígérte, úgyhogy addig is közelebb sétált a korláthoz és rákönyökölve mosolyogva gyönyörködött el a kilátásban. Megítélése szerint tényleg remek nap volt ez a mai.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2014. október 12. 12:00
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. október 13. 19:09 | Link
Tanja


Egy kellemes őszi napra ébredek. A nap mintha a nyári erejét próbálná utánozni, de azt hiszem a jó időn kívül más okom is van, hogy hamarabb keljek ki a takarók alól. Nem ma volt, de általában eszembe jut a Tanjával folytatott beszélgetésem, mely azon a bizonyos eseménytelennek induló hajnalon történt. Azóta sok minden megváltozott... Nem tudom, miért volt rám ilyen jó hatással, de azzal, hogy találtam valakit, aki előzetes ismertségek hiányában is meghallgatott és megpróbált a maga korához és eszéhez mérten segíteni, nagy tiszteletet váltott ki bennem. Ezáltal túltettem magam a kezdeti nehézségeken, lett egy nagy adag önbizalmam, és kikerülhettem a mélypontból. Csak hab volt a tortán, hogy a tényleges problémák is megoldódni látszanak, amit persze akkor még nem tudhattam. A lényeg, hogy később találkozhattam a nevelőapámmal és a testvéreimmel, és rájöttem, hogy nem is olyan rossz a helyzetem.
Az időjárásnak örülve egy vékony, fehér pólót választok ki magamnak. Ráérősen visznek lábaim az erkély felé, ahová sejtéseim szerint a lány már odaért. Először résnyire nyitom az ajtót, és kilesem az ott tartózkodókat. Csak Tanját szúrom ki, amin elmosolyodom. Veszek egy nagy levegőt, és kilépek rejtekhelyem mögül.
- Szia! - jutok el mellé, majd példáját követve megtámaszkodom a korláton -
 Remélem nem fogok fázni, úgy látszik nem öltöztem elég vastagon. Hiába, immár nem sérthetem meg azzal, hogy faképnél hagyva visszarohanok egy kardigánért. A kezdeti libabőrön kívül rosszabb nem történik karjaimmal, melyek a külső hőmérséklethez hűen alkalmazkodva jeleit se mutatják a hűvösségnek. Csak a falak mögül kilépve volt határeset a dolog, s ha nem maradok itt napnyugtáig, bírni fogom a megpróbáltatást. Elvégre férfiból vagyok.
Nem tudom mit mondjak neki, de jó megoldásnak gondolom az előző beszélgetésünk felidézését. Remélem nem felejtette el, tudom hogy korán volt, de... akkor is.
- Nos... - sóhajtok - Örülök, hogy újból találkozunk. Hol hagytad a macit?
Egy mosoly kíséretében pillantok a háta mögé, azt remélve, hogy talán ott rejtegeti. Pedig már a nevében sem vagyok biztos.
Kevésbé feltűnően végigmérem őt, majd újabb kérdést teszek fel, csak a formaiság kedvéért.
- Milyen volt a napod?
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 13. 20:11 | Link
Lénárd

Pörgött-forgott egy sort a folyosón, amíg ide ért, most pedig az erkélyen túli látványt csodálva bámult ki a korláton túlra, miközben szépen fel is könyökölt erre a remek kis térelválasztó találmányra és mélyeket szippantott a friss levegőből. Nem kellett sokáig várakoznia, hogy Lénárd is megérkezzen, ám annyira belemerült a nézelődésbe, hogy nem vette észre, mikor is lépett mellé az eridonos fiú, akár percek óta is ácsoroghatott ott, elvégre ő csak a köszönés okán eszmélt rá, hogy már nem egyedül tartózkodott az erkélyen. Össze is rezzent kicsit, meglepődött hirtelen, de aztán hamar rájött, hogy nem is volt éppen mitől tartania, így máris mosolyra görbül a szája.
- Szép napot neked is - közölte továbbra is mosolyogva, miközben visszakönyökölt a korlátra és megtámasztotta az állát a tenyerén, de már nem kifelé bámult, hanem félig meddig a fiú felé fordult inkább és figyelt. Arra a sóhajra kissé meglepetten összeráncolta hirtelen a szemöldökét, nem tudta mire vélni, ám a maci említésével máris eleterelődtek a gondolatai, és kucogva pislogott fel a fiúra.
- Csak nem hiányolod Gwent? A szobámban van, bár lehet meg kellene sétáltatni néhanapján, csak hát utóbb inkább nem mertem hajnalok hajnalán elindulni vele a folyosón, se mamuszban, se anélkül, mert tartottam tőle, hogy nem lesz mindig olyan szerencsém, hogy majd elkap valaki, ha megcsúszom - vonogatta meg a vállát, emlékezett ő mindenre. Hogy is felejthette volna el, hogy a csodaszép papucskáiban, Gwent szorongatva frontálisan nekicsúszott szegény Lénárdnak. Ez határozottan a sors műve volt az ő elképzelései szerint, mert hát a Schicksal az a Schicksal, az van, amit az akar, nem lehet vele vitázni, és ő végképp nem kérdőjelezte ezt meg soha.  
- Ha akarod, legközelebb magammal hozhatom egyébként - jegyezte meg azért még a mackót illetően, mielőtt az újabb kérdésre válaszolt volna, és közben meg lábujjhegyre állt kicsit a korlátba kapaszkodva, úgy tűnt, ma is több energiája volt még a kelleténél. Talán a reggeli csoki hatása volt, vagy mi.
- Nagyszerű. Szép az idő, nincs már több órám, csodaszép a kilátás és remek társaságom van, ennél több már aligha kellene egy szép naphoz. És neked? - érdeklődött mosolyogva, közben meg szépen visszaérkezett végre a talpára is. Már nem kellett volna hozzá sok, hogy nekiálljon pár alaplépést gyakorolni, de akkor meg ki figyelt volna. Jó eséllyel senki, az meg nem lett volna szép.
- Nem akarunk leülni? - a kérdése inkább volt javaslat, ugyanis ő már szépen ellökte magát a korláttól és megindult a legközelebb eső szék irányába pördülve egyet - tényleg energiatúltengésben szenvedett ma, talán most lett volna időszerű menekülni előle, amíg még lehetett. Le is csüccsent önkényesen arra az első székre nemsokára megigazgatva a szoknyáját, majd megvátra, hogy a fiú is társuljon hozzá, csak akkor szólalt meg ismét.
- Na és hogy vagy amúgy? Úgy értem... izé, tudod, hogy értem - nem szokott határozatlan lenni, sem tanácstalan, most mégis úgy nézett Lénárdra, hogy hadd ne kelljen már kimondani, nem akarta mindenképpen felhozni a család témát, de múltkor úgy megölelgette volna az eridonost a folyosón abban a reményben, hogy attól hátha jobb lesz neki, hogy azért tényleg szerette volna most tudni, hogy ugye jó irányban alakulnak a dolgok nála. Muszáj volt szerény véleménye szerint jó irányba alakulniuk, elvégre nem létezett, hogy valami eleve rossz legyen.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2014. október 14. 11:23
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. október 17. 20:00 | Link
Tanja


Azért más érzés egy korlátnak dőlve beszélgetni a lánnyal, mint a hajnali fényekben úszó, szűk folyosón. Innen a kilátás is csodás, egyszerűen magáért beszél. Előttem az őszülő táj, mellettem pedig a hosszabb ideje hiányolt Tanja.
- De, már egészen megszerettem a kis fejét... Legközelebb szólj, ha ő is veled tart - nevetek - Egyébként tényleg nagy szerencse volt, hogy ott voltam neked.
Csak tovább mosolygok, főleg a történtek felidézésének hatására, de persze azt is megéri elképzelni, hogy hogyan vágódott volna hanyatt.
Örülök, hogy szívesen magával hozná a következő alkalommal, amiben természetesen benne lennék. Tényleg nem ártana egy kicsit aktivizálnom a társasági életem, mert elég siralmas, a vele való lógás - igen, ezt a szót is megtanultuk használni - pedig több okból is jó lehet, mint az a múltkor kiderült. Nem holmi időtöltésről, de komoly lelki gondok megoldásáról is szó eshet, ha a körülmények engedni kívánják. Nagyon tetszik a kedvessége, és természetesen a segítőkészsége. Ahogy észreveszem, hogy mennyire izeg-mozog most is, csak jobban felvidít. Talán ezen okok miatt lehet az, hogy valósággal szomjazom a közelségére, de ezen még nem gondolkodtam el olyan részletesen. Több idő kell még...
Már éppen belekezdenék a válaszomba, amikor felajánlja, hogy foglaljunk mind a ketten helyet a mögöttünk található székeken. Előtte én is gondoltam erre, de gondoltam a kilátás végett maradnék az erkély szélén. Kérésének eleget téve odahuppanok mellé.
- Mára már én is végeztem. Nem történt semmi különös, unatkoztam lényegében és vártam a találkozóra. Az idő jó, tényleg. - közlöm lelkesedéssel telve -
Először nem esik le, hogy mire céloz azzal a bizonyos kérdéssel, el voltam foglalva rendhagyó mozgékonyságának tanulmányozásával. Aztán kapok csak észbe homlokhoz emelt kezekkel.
- Jah, hogy úgy! Hát, nos... Azóta már jobb, tudtam találkozni velük. Jó a viszony mindenkivel, van szó rendszeres találkozásról, csak bonyolult a szervezése. Még folyamatban van, lesz majd valami. De beszélgetésünk óta már sokkal jobban vagyok, szerencsére. Sikerült már megszeretned a testvéred barátnőjét?
Egyszerűen csak jobban felszabadít, ahogy kimondom ezeket. Jól esik, hogy maradandó emlék maradtam a számára, megjegyezte a problémáimat és most kérdez is a fejleményekkel kapcsolatban. Bizonyára nem hozom kellemetlen helyzetbe a kérdésemmel, ami a szememben feleannyira necces, mint az én témám lett volna.
Csillogó szemekkel mesélek hát, s talán úgy tűnhet, mintha ezek az aggodalmak sohasem léteztek volna. Pedig tudjuk nagyon jól, hogy nem így van.
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 18. 14:11 | Link
Lénárd

Mosolygott egy sort azon, hogy Gwen máris hódolóra lelt, de hát azt nem is lehetett vitatni, hogy nagyon aranyos plüssmackót kapott Miától emlékbe, mielőtt eljött volna Roxfortból.
- Következő alkalommal itt lesz Gwen is, megígérem - jelentette ki most már határozottan, és gyorsan bólogatott még egy sort válaszul arra, hogy mekkora szerencséje volt azon a reggelen Lénárddal. Nélküle lehet, hogy összetörte volna magát, kék-zöld foltokat pedig mindenképpen szerzett volna, de megúszta mindkettőt, úgyhogy még hálás is volt, de alaposan. Izgett-mozgott közben, mint akinek túl sok volt az energiája és nem tudott megülni egy helyben, megpróbálkozott néhány tánclépéssel, aztán hamarosan mégis inkább abbahagyta őket, mert ismerve önmagát tudta, hogy különben nem figyelne Lénárd válaszaira, akkor meg miért is kérdezett, ha másra koncentrált azután. Nem tűnt túl értelmes lehetőségnek ez az opció, ezért nem is tetszett neki, inkább megállt, még ha nem is sok sikerrel, mert a mocorgást azért továbbra sem bírta abbahagyni. Végighallgatta Lénárd válaszát, és kicsit szélesebb lett ám a mosolya azon kijelentés hatására, hogy a fiú is várta a találkozót. Nem jegyezte meg hangosan, de azért magában elkönyvelte, hogy ezzel ezek szerint nem volt egyedül. Helyet foglalt nemsokára a székek egyikén, megigazgatta a szoknyáját, és megpróbálkozott egy viszonylag kínos kérdéssel. Nem akarta elrontani Lénárd jó kedvét vele, dehogyis, csak úgy érezte, hogy muszáj valahogy megkérdeznie, minden rendben van-e család fronton, elvégre szegény múltkor annyira el volt kenődve emiatt. Megkönnyebbülten sóhajtott egy aprót látva, hogy nem sikerült már nekifutásból elrontania a hangulatot a kérdéssel és elmosolyodva hátra is dőlt a széken végre, úgy hallgatta végig, mit mesélt éppen újdonsült ismerőse.
- Ühümm. Az nagyon jó, ha minden remekül alakul. Örülök neked, de komolyan - mosolygott tovább, majd egy pillanatra elkomorult a barátnő említésére. Még mindig nem ismerte, és ez a maga részéről egyre jobban zavarta, de muszáj volt bíznia abban, hogy Greg is tudja, mit csinál. Nagy levegőt vett, majd megrázta a fejét.
- Nem tudom, vagyis nem zavar, hogy van, és jó, ha a bátyám boldog vele, csak még mindig nem ismerem. Folyton akad valami, amiért odébb toljuk a nagy ismerkedős találkozást, pedig nem hiszem, hogy olyan rémisztő lennék. Vagy igen?  - tanácstalanul pislogott Lénárdra, elvégre nem tudott róla, hogy ő lett volna a vasorrú bába személyesen, még a tükörben nem úgy festett. Hamar megrázta azonban a fejét, kiverve belőle a cseppet sem szívesen látott negatív gondolatokat, és ismét elmosolyodott.
- Na de majd csak összejön ez is egyszer, a világ végezetéig csak nem kerülhetjük el egymást... öhm, Lénárd, te... tudsz táncolni? - kérdezett hirtelen teljesen mást, amint gyorsan lezárta az egész kérdés negatív részét, hiszen makacsul hitt benne, hogy mindennek megvan a maga ideje, biztos azé a találkozásé csak nem jött még el, így hát kár is volt rá fecsérelni a szót meg az időt.
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. október 18. 18:56 | Link
Tanja


Most már biztosra tudom, hogy legközelebb a kísérőjével jön. Kétségtelenül kedves gesztus lesz tőle. Addigra talán nekem is szereznem kellene egy hasonló figurát, és akkor az úgy rendkívül mulatságos lenne.
- Rendben, tényleg ne felejtsd el! - emlékeztetem mosolygósan, mert azt sem szeretném, ha követelőzőnek tűnnék a szemében.
Tehát a helyzet az, hogy előttem van egy energiabomba Tanja. Egy picit elbizonytalanodva pillantok a kijárat felé. Ha esetleg valaki kukkol minket, ahogy azt én tettem az előző percekben, most biztosan fura látványban részesül. Már késő visszamenni, pedig legszívesebben egy zacskót húznék a fejemre. Nem tudom, hogyan kellene viselkedjek vele. Olyan idillikus ez az újbóli találkozás... Mintha ezer éve ismernénk egymást, pedig még alig ismerem a lányt, s megveszek a kíváncsiságtól iránta. Látom, hogy majd kicsattan a boldogságtól, bizonyára azért, mert valami nagyon jó dolog történt ma vele. Kétlem, hogy én váltok ki belőle ilyesmit. Van olyan, hogy zavarba jön az ember, de jelenleg mi oka lenne rá?
- Jó látni, hogy ilyen boldog vagy ma. - motyogom kínos mosollyal a számon. A korlátnak szorítom mindkét kezem, hogy ne tűnjön fel, mennyire remegek igazából. Úgy érzem magam, mint akit lebetonoztak... Lefagyok és a tekintete után kapkodom. Szokatlan helyzet ez, de igyekszem megszokni. Ha esetleg helyet foglalnánk, talán jobb lenne.
Az ülőalkalmatossághoz fáradva nagy kő esik le a szívemről. Végre hátradőlhetek, elnyúlhatok valamin, és amin most vagyok, az kifejezetten kényelmesnek mondható. Mondjuk a kastélyban mindig gondoskodnak a legjobb minőségű szolgáltatásokról. A beszélgetéshez felülve figyelek tovább, mert érdekes témát boncolgatunk. Azt, amit előzőleg abbahagytunk, közben pedig történtek az újabb és újabb események, amelyek az ő részéről úgy tűnik, nem sokat változtattak az álláson.
- Szerinted féltékeny? De nem lenne oka rá, igaz? A testvéred biztosan megtalálná az egyensúlyt köztetek. - jelentem ki határozottan - Elsősorban nekik kell ismerniük egymást, talán jobb is, hogy óvnak téged. Mióta is vannak? Ha nagyon komolyan gondolják már, akkor biztos lesz találkozásotok. És nem, én nem félek tőled. - nyugtatom meg álláspontommal -
Úgy hiszem, továbbléphetünk a beszélgetésben, aztán esetleg később újra megkérdezhetjük egymástól, hogy ki mire jutott az eltelt idő alatt. Ő is jól érzi, hogy kellően kiveséztük a kényes témakört, de a tereléssel mellényúlhatott. Értetlenül ráncolom össze homlokomat. Én és a tánc... Van egy egészséges önbizalmam, amihez azonban nem tartozik hozzá, hogy én a nagyközönség előtt riszáljam magam. Sokkal jobb érzés a négy fal között, a kedvenc zenémre, teljes magányban táncolni.
- Ballagási keringőzés, ennyi volt. Nem... de... miért? - pislogok meglepetten -
Valahol sejtem, hogy mi fog következni. Az lenne csak a hab a tortán...
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 18. 19:53 | Link
Lénárd

- Nem fogom - rázta meg a fejét mosolyogva, hiszen most ígérte meg, hogy legközelebb Gwennel jön majd, és ebben igazából az volt a jó, hogy ott volt a legközelebb ígérete abban, ahogy ez a téma előkerült, ő pedig akarva-akaratlanul is máris arra a következtetésre jutott, hogy nem csak neki nem volt ellenére Lénárddal tölteni az időt. Nem mintha amúgy nem töltötte volna szívesen másokkal az időt, mert nagyon is társaságkedvelő volt már kiskorától fogva, de már csak a nem éppen átlagosan induló ismerkedésük okán is különösebbnek tartotta ezt az ismeretséget, mint a többi hétköznapi módon indulót. Mián konkrétan rajta landolt egy reptan órán, és tessék, a legjobb barátnője lett a lány, úgyhogy nem volt hajlandó lebecsülni az ilyen felejthetetlen kezdeteket.
- Minden nap remek alkalom a boldogságra - válaszolta kissé ábrándos tekintettel, ajkain mosollyal, aztán fészkelődött kicsit a széken, mire megtalálta a helyét, aztán kezdetnek már fel is hozódtak a múltkor is említésre került kényes témák. A féltékenység gondolatára egy icipicit eltöprengett, aztán határozottan megrázta a fejét.
- Nem hiszem. Bizonyára tényleg csak az van, amit Greg mond, hogy dolga van, de majd csak találunk egy időpontot, amikor mindenkinek jó. Különben sem lenne oka rám féltékenynek lenni, én is szeretném, ha a bátyám boldog lenne. Nagyon butának kellene lennie ahhoz, hogy tőlem féltse Greget, pedig azt hallottam róla, hogy okos lány - vonogatta meg a vállát, és kissé el is mosolyodott. Kíváncsi volt ám azért, hogy ki szelídítette meg az egyébként cseppet sem a hűségéről ismert trófeagyűjtögető bátyusát, de ha várni kellett arra, hogy megtudja a választ, hát ő aztán tudott várni. Egy ideig legalábbis biztosan.
- Az jó, ha nem félsz tőlem - széles mosoly jelent meg most már az arcán, és még a tánc kérdését is előhozta hirtelen, bár az a homlokráncolgatás nem tűnt túl jó jelnek. Egyre nagyobb szemekkel bámult a fiúra, egy pillanatra feszülten kihúzva magát attól félve, hogy talán rossz témához nyúlt volna, de aztán megkapta a választ. Ismét visszatért arcára a mosoly és lazán hátradőlt a székén újra.
- Ühm, hát csak gondoltam, ha van kedved... na jó, az lesz a legjobb, ha az elején kezdem. Nagyon szeretek táncolni, csak amióta átjöttem Roxfortból, nincs párom, akivel gyakorolhatnék. A balett még nem akkora gond, de a társastáncok egyedül kissé nehezen gyakorolhatóak, és keresek valakit, akinek lenne kedve meg ideje néha táncolni, mielőtt teljesen elfelejtek mindent. Szóval csak kérdeztem, hogy hátha... de ha esetleg tudnál valaki ajánlani, annak is nagyon örülnék - igyekezett máris kimagyarázni, mert elképzelése sem volt róla, mit gondolhatott a fiú, de valahogy az az érzése támadt, hogy nem sok jót, mert amilyen meglepetten nézett rá, na attól hirtelen kicsit megijedt, hogy tényleg valami rosszat mondhatott.
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. október 19. 01:13 | Link
Tanja


A szavát adja rá. Hát, őszintén kívánom, hogy végül tényleg úgy legyen. Egyébként amilyen gyorsnak látom most, nem csodálkoznék, ha szétszórt is lenne utána. Nem szeretném, ha elfelejtene dolgokat a nagy ugrabugrálásban.
- Nem mindegyik. Meg úgy túl unalmasak lennének. - fonom össze karjaimat előtte, hangomból pedig leszűrődik, hogy ezzel a kijelentéssel játékosan kívánok kekeckedni, hogy ezt a mérhetetlen jókedvét megingassam egy kicsit. Szerintem jó, hogy ilyesmikkel teszem próbára, haragudni úgyse fog érte.
A székben ülve karfára helyezett kézzel hallgatom Tanját, akivel lázasan beszélgetünk a testvére kapcsolatáról. Belegondolok, hogy szegénynek fogalma se lehet arról, hogy nálunk ők rendszeresen szóba kerülnek. Pedig biztos csuklanak egy ideje. Tetszik, hogy szívén viseli bátyja sorsát, hogy valahol azért aggódik érte, kíváncsi végre a nagy választottjára. Valószínűleg én is utánajárnék, hogy kikkel kavarnak az öcséim. Ők szerencsére még kicsik ahhoz, hogy barátnőzni kezdjenek, de szinte le merem fogadni, hogy hamar összejön nekik egy komolyabb viszony.
- Akkor fel a fejjel. Amúgy már engem is érdekelne, hogy ki ez a lány, pedig még a bátyádat sem ismerem. Látod, milyen kíváncsivá tettél? - mosolyodom el
Ölbe tett kézzel hallgatom végig a hosszúra sikeredett monológot. Látszik rajta, hogy egy ideje elő akart hozakodni ezzel a kérdéssel, jól átgondolta, hogy nagyjából hogyan fogja ezt megfogalmazni felém, így hát hagyom, hogy szépen lassan kiszenvedje magából a mondatokat. Azt hiszem tudja, hogy nem kell tartani attól, hogy kinevetem. A lehető legnagyobb empátiával a tekintetemben ülök és figyelek a lány kellemes hangjára. Ezzel egy időben kisebb fokú döbbentség is kiolvasható belőlem. Nem számítottam arra, hogy a szülő-testvér vonaltól ide lyukadunk ki.
Az ő befejezése és az én válaszom közötti csendet gondolkodással töltöm, a kilátásra meredve nézek ki a fejemből, próbálom felidézni a pontos időbeosztásomat, mert nem akarom félválaszokkal faképnél hagyni. A döbbentségtől telve nyelek egy nagyot, veszek egy mély levegőt, s szemeire visszatévedve szólalok meg - mintha mi sem történt volna eddig.
- Tyűha, ez elég felkészületlenül ért. Kedves tőled, de... tudod, én, mint táncpartner? Nem hiszek abban, hogy én olyan megfelelő lennék erre. - támasztom meg az állam a tenyeremen - De más embert se nagyon ismerek. Figyelj, tehetünk egy próbát, de szóltam előre, hogy velem inkább visszafejlődni fogsz, mint előrelépni, de te tudod. Először egyeztessük az órarendünkkel, mondjuk. Nem? - ülök kicsit közelebb Tanjához, az izgatottságtól már egészen csillogó szempárral. Nagyon érdekel, hogy mi lesz ebből, a végén profi táncost farag belőlem ez a lány.
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 19. 14:28 | Link
Lénárd

Nem volt ő szétszórt leányzó, gondolatban már fel is jegyezte magának, hogy a mackót majd nem elfelejteni, de aztán tovább lépett a boldogsággal kapcsolatos kérdésekre, és a kapott válaszra megrázta a fejét.
- Attól, hogy minden nap nem boldog az ember, még minden nap kiváló alkalom a boldogságra, csak nem biztos, hogy meg is találjuk. Bár azért abban igazad van, hogy túl uncsi lenne, ha mindig boldog lenne mindenki - válaszolta kissé elgondolkodva ezen az egészen, és végtére is ezzel nagyon egyetértett, hogy a rossz napok is csak a változatosságot szolgálták, ami pedig önmagában nagyon is kellett. Senki sem szerethet unatkozni, legalábbis szerinte nem. Greg kapcsolatáról is szó került nemsokára, amivel úgy állt, hogy nagyon örült neki, de kicsit bántotta, hogy még mindig nem ismerte a lányt, úgyhogy kissé hosszasan töprengett rajta hangosan, még mielőtt lezárta volna az egész témát, nehogy untassa vele a fiút. Végül is úgysem oldotta meg ezt az, hogy beszélt róla, inkább reménykedett abban, hogy majd úgyis minden jól alakul, csak idő kérdése az egész.
- Ó, komolyan? Hát ha ennyire kíváncsi leszel továbbra is, majd ha megismerem, megmutathatom, ki az - válaszolta mosolyogva, majd megpróbált témát váltani, bár úgy érzékelte, nem sok sikerrel, vagy éppen csak nem jó témát sikerült választania. Hosszas monológba foglalta össze a gondolatait, de aztán valahogy Lénárd olyan sokáig hallgatott, hogy neki közben tovaszállt az összes lelkesedése és még a mosolya is eltűnt az arcáról. A végére már majdnem teljesen le is mondott róla, hogy talán ma végre talált volna valakit, akivel gyakorolhatott, vagy legalább egy névvel gazdagodott volna, akit ennek reményében aztán később felkereshetett volna, így hát sóhajtott egy aprót, gyorsan beletörődött a feltételezett kudarcba, és oldalra fordulva elbámult az erkélyen túlra. Éppen visszafordult, amikor a fiú ismét megszólalt, Tanjának meg kiült a meglepetés az arcára, egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatta Lénárd szavait, és visszatért a mosoly is az ajkaira rögvest, amint elhangzott az utolsó mondat is. Mi tagadás, nem erre a válaszra számított. Már a válasz hallgatása közepette érdeklődve hajolt közelebb, most azonban felpattant, és szegény, feltételezhetően gyanútlan Lénárdnak esélyt sem adva a menekülésre, megölelte a fiút.
- Köszönöm - örömködött nagyon is lelkesen, majd észbe kapott, hogy talán ennyire mégsem kellett volna letámadni a fiút, bármennyire is örült neki, hogy végre akadt valaki, aki nem mondott nemet azonnal. Elpirulva elengedte, visszaült a helyére, és inkább maga elé pislogott semmint rá.
- Öhm, bocsi... tényleg az órarenddel kellene kezdeni. Mikor érsz rá? - kérdezte meg végre egy nagy levegővétel és a túlzott lelkesedés miatti futó bocsánatkérés után, igyekezve lehiggadni. Ennél már csak az lett volna jobb, ha örömében ugrálni kezdett volna. Vagy az kevésbé lett volna ciki? Na nem baj, csak túléli valahogy, kifújta a levegőt, és hátradőlt a széken, ismét a fiúra emelve kék szemeit, kíváncsian várva a választ, gondolatban meg azért szurkolt, hogy most ettől aztán mégse gondozzon le az iménti válaszáról a fiú.
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. október 23. 17:39 | Link
Tanja


- Ebben lehet valami... - mondom, miközben szavait értelmezem. Angolra fordítva ismerősen cseng, szerintem valamelyik gyerekkori rajzfilmem lényege lehetett hasonló, csak ott másképpen fogalmazták meg.
Nem kívánok többet foglalkozni a boldogság, az emberi hangulatváltozás és a személyiség rejtelmeivel, mert úgy érzem, ennek nem most jött el az ideje. Beletörődő, de egyben csodálkozó mosollyal pillantok a lányra, mintha valami huncutságon törném a fejem. Pedig csak arról van szó, hogy tetszett a válasz, megállta a helyét.
Helyemen ülve kinyújtózom, talán a megkönnyebbüléstől. Szépen lassan túljutottunk a necces kérdéskörökön. Most az jön, amire már régóta készülhet. Még azt is megkockáztatom, hogy ezen felkérés képzi mai találkozásunk fő okát. Miért sértsem meg tehát, ha ennyire készült a témára? Nem csak ezen okból bólintok rá az ajánlatra, hanem mert szükségem van egy kis kimozdulásra, változatosabb programra, ami színesebbé teszi a hetem. Annál is jobb, hogy baráti társaságban kerül erre sor.
A felkérés után már csak az a hirtelen ölelés ér váratlanabbul. Ezek után az sem okozna meglepetést, ha a feje tetejére állna a világ. Örülök, hogy ilyen reakciót váltok ki Tanjából. Nem ellenkezem, sokkal inkább jobban magamhoz szorítom szegénykét, s rövid időn belül azon kapom magam, hogy már régen el kellene engednem. Ez idő alatt bizonyára ráeszmélt vakmerő húzására, s ezért kíván szabadulni, az én fejem pedig nem tudom hol jár, így ér véget késve az ölelés. Nem szólok semmit, jobb kiverni a fejemből az előbbit, mert marha kínos.
- Igen, az órarend, khm. Általában késő délutánonként már szabad vagyok. Akkor szoktam tanulni, de hetente néhány alkalmat bevállalhatok.
Őt látva én is sóhajtok egyet, agyam pedig azon jár, hogy további mondatokat erőszakoljon ki beszélőkémből.
- Hol találkoznánk, merre vagy megtalálható általában? - érdeklődöm - Azaz... hol kerülne sor a "próbákra"? - mutatok idézőjelet a levegőbe, merthogy előre tudom, ezek nem próbák, hanem botladozások lesznek, konkrét előadásról pedig szó sem lehet. Majd én is hátrébb dőlök az ülőalkalmatosságon, továbbra is az ölelésen emésztve magam.
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 23. 19:10 | Link
Lénárd

Boldogságról vallott nézeteit gyorsan kifejtette, ha már előkerült a kérdés. Nagyon is határozott elképzelései voltak ám e témát illetően, ha már egyszer az esetek kilencven százalékában maga volt a megtestesült optimizmus, amikor meg nem... az amúgy is ritka eset volt, nem lett volna értelme vele foglalkozni, főleg nem itt és most. A válaszul kapott szavakat minden további nélkül úgy vette, hogy igazat adott neki a fiú, hát rámosolygott, további hozzáfűzni valója nem akadt úgy sem. A kínos témákon meglehetősen gyorsan sikerült ezután már túljutniuk, és végre feltette a nagy kérdését is, amire már tényleg készült egy ideje, hiszen lelkileg csak rá kellett készülnie, hogy mi lesz, ha nemleges választ kaphatott esetleg. Meg is lepődött rendesen, amikor az optimizmusa ellenére számba vett lehetőségre - szerinte - utaló jelek - például az a nagy csend - után mégis igent mondott a fiú. Örömében fel is ugrott hirtelen és megölelte a fiút. Hogy Lénárd is megölelte őt, az csak akkor tudatosult a buksijában, amikor már éppen elengedte, de csak egy pillanattal később szabadult. Elpirulva ült vissza a helyére. Nem teljesen tudta hová tenni, miért is vert olyan hevesen össze-vissza ettől a szíve a bordái mögött, pedig igazából megnyugodhatott volna, hogy ezek szerint mégsem ijesztette halálra a fiút a teljesen váratlan öleléssel. Még akkor sem menekült fejvesztve, hogy ő már a helyén ült, ez pedig csak jót jelentett, nem? Töprengés helyett azonban jobbnak látta rátérni az órarend mihamarabbi egyeztetésére. Figyelmesen hallgattan Lénárd szavait, közben meg bólogatott, gondolatban egyeztetve a saját órarendjével a hallottakat, mielőtt bármit is mondott volna.
- Keddet kivéve a késő délután nekem is tökéletes - válaszolta végül, és elmosolyodott, amikor a fiú további részletekre kérdezett rá. Kiment a fejéből, mi mindent kell megbeszélni, nagyon örült, hogy Lénárdnak helyette is eszébe jutott ez a sok minden.
- A tükörterem se lenne rossz választás, mert lehet látni minden mozdulatot, de ha zavarna... mehetünk a kívánságok termébe, ott lehet kívánni zenét. Egyébként a Naviné szárnyában vagyok sokat, de lehet, hogy a terem előtt találkozunk. Az úgy jó lenne? - belemerülve a részletek tervezgetésébe ismét visszatért minden a régi kerékvágásba nála.
- Mit szólnál, ha most megnéznénk, melyik terem lenne jobb? És amúgy... szólíthatlak Léninek? - pislogott fel mosolyogva a fiúra. Nem volt baja a teljes nevével sem egyébként, de mégis úgy gondolta, hogy amilyen kedves meg aranyos, ez egy fokkal jobban illett hozzá, vagy legalábbis neki jobban tetszett.
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. október 24. 16:45 | Link
Tanja


Az ölelésen rágódom. Igen, még mindig... Mondjuk nem ártana megtanulnom végre hamarabb túltenni magam az tapasztaltakon, és ez igaz bármilyen jellegűre az életemben. Ha azt nézem, hogy a múltamban milyen események gondoskodtak cifra életutamról, akkor jól állok, mert általánosságban hamar leperegnek rólam a sérelmek. Vagy inkább úgy mondanám, hogy egyszer csak elfelejtek görcsölni valamin, talán mert nem vagyok komplett. Így abban a hitben ringatom magam, hogy az idő előrehaladtával történni fog velem valami, ami egy csapásra kiveri a fejemből a jelen problémáját is. Megnyugtató.
- Rendben - dőlök hátra elégedetten a párnázott ülőalkalmatosságban. Jó, hogy nem ütközik semmink, csupán a tanuláson aggódom, hogy vajon nem-e volt elhamarkodott azokat a délutánokat így benyögni Tanjánál. Néhány hónap múlva megpróbálok vizsgázni, ahhoz pedig tudom, hogy rengeteget kell ismételnem. Ezzel párhuzamosan még az új anyagot is vesszük. De... a beszédkészségem mindenképpen javulna Tanjával is, így legalább folyékonyabban fogok majd makogni a szóbeli résznél, ha lesz olyan egyáltalán. Ha nem izzasztó mód fogjuk ropni a parketten, talán marad még erőm a készülésre.
Figyelmesen hallgatom szavait, a gondolkodáshoz pedig az erkély egyik szegletét nézem ki tekintetemmel. Megpróbálok mérlegelni az említett lehetőségek közt, majd döntök.
- A kívánságok termébe kívánható tükör is, nemde? - töprengek egy utolsót - Mert akkor szerintem azzal járnánk a legjobban, és nyugodtan találkozhatunk a terem előtt akár. Kényelmes, praktikus, egyszerűbb. Mit gondolsz te?
Kérem ki a lány véleményét a dologról, bár biztos vagyok benne, hogy hülyén kérdeztem.
Felajánlja, hogy most rögtön mérjük fel a terepet. Mivel mára nem terveztem más elfoglaltságot, tulajdonképpen mindegy, merre megyek, ezért beleegyezem.
- Jó ötlet, inkább tudjunk meg előbb valamit, mint később. - mosolygok, ha már ilyen bölccsé váltam.
Egy pillanatra azonban az arcomra fagy a mosoly. Léni... Anya, s az ő családi ága szólít így, meg nekik a baráti köreik, tehát elsősorban a felnőttek. A kastélyban nem nagyon találkoztam még olyan személlyel, aki így hívott volna. Ledöbbenek a kérdésen, ezúttal már nem a váratlanságán, mert mint mondtam, mindenre fel vagyok készülve. Csupán magán a kérdés tényén.
- Őőő... Persze! Ha nagyon szeretnél, nem ellenkezem. Neked nincs becenév, gondolom. - vigyorodom el, majd feltápászkodom az ülésből.
Azért jól alakul a nap, van már lelki társam, táncpartnerem és becézőm is egy személyben. Kíváncsi vagyok, mi jöhet még, no meg arra is, hogy a Tanját lehet-e valahogyan másképpen szólítani.
Előbbi megállapodásunknak eleget téve az erkély ajtaja felé lépkedem. Útban vagyunk a két helyszín feltérképezésére, hogy aztán végleges döntést hozhassunk a tánchelyszín ügyében.
- Akkor megnézzük? Akár sor is kerülhetne az elsőre, hm? - pillantok kérdően Tanjára, majd ha ő is beleegyezik, együtt távozunk az első lehetőség felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. október 24. 22:37 | Link
Léni *-*

Egy icipicit sikerült összezavarodnia, mert nem pontosan értette, miért is hatott rá így az a tény, hogy Lénárd megölelte. Általában teljes lelki nyugalommal vandálkodott, már ami az ilyen orv öleléseket illette, ez azonban kivételt képezett hatását tekintve. Elmélázgathatott volna azonban ezen egész délután is, de jobbnak látta félretenni most a kérdést és inkább a praktikus dolgokra koncentrálni, mint ugye az órarend. Hozzá kell azért ehhez tenni, hogy a koncentrálás mégsem ment úgy, ahogy kellett volna, hiszen - noha már rég átgondolta, milyen részletekre is kell kitérni - teljesen kiment a fejéből pár apróság, még szerencse, hogy Lénárd rákérdezett. Gondolatait sehogyan sem sikerült teljesen a jelen helyzetre fókuszálni, bármennyire szerette volna is, így eshetett meg az is, hogy egyáltalán meg sem fordult a fejében, hogy a kívánságok terme - ha már ezt az elnevezést viseli - tükörrel is felszerelhető, pedig mennyire logikus volt ez is. Még jó, hogy volt, aki gondolt erre is, így neki az maradt, hogy bólogasson beleegyezően. Tökéletes helyszínt ki is lehetett így pipálni rögvest, az időpont is megvolt, ő meg örömködött a végére szépen mosolyogva, hogy Lénárd igent mondott. Nagyon jó volt, hogy végre talált valakit, aki hajlandó volt vele táncot gyakorolni, arról nem beszélve, hogy duplán is örült neki, hogy ez a valaki Lénárd volt. Egészen kezdte megkedvelni.
- Köszi, Léni - mosolyodott el vidáman, amikor engedélyt kapott, hogy használhassa a szerinte Lénárdhoz nagyon is illő becenevet, majd sajnálkozó arckifejezéssel megrázta a fejét.
- Nem, nincs olyanom, de ha mégis kitalálnál valami jó kis becenevet nekem a Tanjára vagy akár a Gittára, akkor használhatod, jó? - javasolta, közben meg ő is felkelt ülőhelyéről, kisimította ruhája ráncait, és már indult ő is a fiú után, lelkesen bólogatva a feltett kérdésekre. Egészen kezdte újraértékelni a napot, pedig már reggel is megállapította, hogy ez egy jó nap volt, azóta viszont ez már a jobbnál is jobb lett, és még csak nem is ért véget.


Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:25
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Déli szárny→Első szint