Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót.
Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.

Már mindenki eltűnt az Eridonban lévő három lány szobájából, kivéve Elenát, aki a középütt lévő kicsike íróasztalnál körmöl valamit egy pergamenlapra. Még a nyelvét is kidugja, úgy koncentrál a betűk görbítésére, hogy a végén szép legyen az elkészült mű. És, hogy mégis mi célja van ennek az egésznek? A válasz közel sem olyan könnyű, mint azt az ember gondolná. Ma reggel, ahogy ott üldögélt a Nagyteremben és falatozta a napi vegetáriánus kecskekajáját, észrevette, hogy az egyik salátával nincs minden rendben. Egy percre olyan volt az egész, mintha a zöldségnek szeme, szája, meg egy egész arca lenne. Persze ilyenkor az embernek nem az ugrik be először, hogy "igen ez egy mutáns varázsnövény" vagy valami ilyesmi, hanem rögtön elkönyveli, mint a fantáziájának újabb remekműve. Na, hát Elena is erre fogta rá, csak aztán koppant egy nagyot, mikor a reggeli után furcsán kezdte érezni magát. Pillangók repdestek a pocijában, de nem a szerelem miatt, hanem a szemes zöldség hatására.
 - Végeztem! - jelenti ki ünnepélyesen, pedig rajta kívül csak a kócos kis baglyocskája van a szobában, aki jelenleg is a tollait igazgatja. Elena hirtelen pattan fel a székről, és a madárka lábára rögzít egy levelet, majd elmondja a kedvencének, hogy kinek és hova vigye a levelet. Miután az állat kiszállt az ablakon, végez még néhány egyszerű műveletet az ajándékon, végül pedig elhagyja a biztonságot jelentő szobácskát. Reméli, hogy a madárkája ezúttal jó helyre viszi az irományát, nem úgy mint a minap, mikor egy öreg bácsinak pottyantotta az ölébe a cseppet sem Neki címezett borítékot. Nem volt valami kellemes magyarázkodni, hogy a "várlak a téren" üzenet nem Neki szól. Pedig már azt gondolta, hogy a vöröske számára tartogatta a gumicukros zacskókat. Kicsit fura lenne. Viszont amitől még tartania kell, az az, hogy lehetséges, hogy Ágoston nem fog eljönni. Mi van, ha hidegen hagyja az, amit Elena írt a számára? Vagy esetleg nevetségesnek tartja miatta? Kitágult pupillákkal baktat a folyosókon, miközben ezek a gondolatok keringenek a fejében. Az Erkély az úti célja, de azért betér még a Konyhára, hogy hozzon egy kis kóstolót a Navines fiúnak is az isteni szemes salátából. A Konyhába érve azonnal a zöldségek felé veszi az irányt, ahol kis keresgélés után rá is bukkan a mozgolódó ropogtatni valóra. Töm néhány levelet a táskájába, és mintha misem történt volna, fütyörészve kiszökdel a teremből. Útközben sem teszi le egy percre sem a szerzeményét, és mikor végre arra a helyre ér ahova indult, sietősen a korláthoz rohan és majszolni kezd, mint valami mohó kiscica aki már egy hete nem kapott enni. Persze figyeli közben a várt személyt is, de azért a legnagyobb érdeklődését most az izgága zöldség köti le, aki meglepő módon még motyog is valami furcsaságot, mikor a lányka beleharap.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=339013#post339013][b]Elena Rose - 2014.07.18. 21:45[/b][/url]

Már mindenki eltűnt az Eridonban lévő három lány szobájából, kivéve Elenát, aki a középütt lévő kicsike íróasztalnál körmöl valamit egy pergamenlapra. Még a nyelvét is kidugja, úgy koncentrál a betűk görbítésére, hogy a végén szép legyen az elkészült mű. És, hogy mégis mi célja van ennek az egésznek? A válasz közel sem olyan könnyű, mint azt az ember gondolná. Ma reggel, ahogy ott üldögélt a Nagyteremben és falatozta a napi vegetáriánus kecskekajáját, észrevette, hogy az egyik salátával nincs minden rendben. Egy percre olyan volt az egész, mintha a zöldségnek szeme, szája, meg egy egész arca lenne. Persze ilyenkor az embernek nem az ugrik be először, hogy "igen ez egy mutáns varázsnövény" vagy valami ilyesmi, hanem rögtön elkönyveli, mint a fantáziájának újabb remekműve. Na, hát Elena is erre fogta rá, csak aztán koppant egy nagyot, mikor a reggeli után furcsán kezdte érezni magát. Pillangók repdestek a pocijában, de nem a szerelem miatt, hanem a szemes zöldség hatására.
 - Végeztem! - jelenti ki ünnepélyesen, pedig rajta kívül csak a kócos kis baglyocskája van a szobában, aki jelenleg is a tollait igazgatja. Elena hirtelen pattan fel a székről, és a madárka lábára rögzít egy levelet, majd elmondja a kedvencének, hogy kinek és hova vigye a levelet. Miután az állat kiszállt az ablakon, végez még néhány egyszerű műveletet az ajándékon, végül pedig elhagyja a biztonságot jelentő szobácskát. Reméli, hogy a madárkája ezúttal jó helyre viszi az irományát, nem úgy mint a minap, mikor egy öreg bácsinak pottyantotta az ölébe a cseppet sem Neki címezett borítékot. Nem volt valami kellemes magyarázkodni, hogy a "várlak a téren" üzenet nem Neki szól. Pedig már azt gondolta, hogy a vöröske számára tartogatta a gumicukros zacskókat. Kicsit fura lenne. Viszont amitől még tartania kell, az az, hogy lehetséges, hogy Ágoston nem fog eljönni. Mi van, ha hidegen hagyja az, amit Elena írt a számára? Vagy esetleg nevetségesnek tartja miatta? Kitágult pupillákkal baktat a folyosókon, miközben ezek a gondolatok keringenek a fejében. Az Erkély az úti célja, de azért betér még a Konyhára, hogy hozzon egy kis kóstolót a Navines fiúnak is az isteni szemes salátából. A Konyhába érve azonnal a zöldségek felé veszi az irányt, ahol kis keresgélés után rá is bukkan a mozgolódó ropogtatni valóra. Töm néhány levelet a táskájába, és mintha misem történt volna, fütyörészve kiszökdel a teremből. Útközben sem teszi le egy percre sem a szerzeményét, és mikor végre arra a helyre ér ahova indult, sietősen a korláthoz rohan és majszolni kezd, mint valami mohó kiscica aki már egy hete nem kapott enni. Persze figyeli közben a várt személyt is, de azért a legnagyobb érdeklődését most az izgága zöldség köti le, aki meglepő módon még motyog is valami furcsaságot, mikor a lányka beleharap.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=339048#post339048][b]Fandler Ágoston - 2014.07.18. 22:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=340902#post340902][b]Elena Rose - 2014.07.21. 21:10[/b][/url]

Élő saláta! Hihetetlen, de ezek szerint tényleg van. Vagy ha nincs is, akkor valami tengeri űrherkentyűnek kell lennie, más csak nem lehet. A lényeg akkor is az, hogy nagyon finom! Bár mint szinte mindennek ezen a világon, ennek is van némi hátulütője. Átmeneti elmezavart okoz, minek hatására a fogyasztó azt sem tudja, hogy éppen mit művel. Több mint valószínű, hogy Elena agyában is ezek a műveletek folynak, s ki tudja mikorra múlnak el. Csak remélni tudja, hogy a fiú meg fog jelenni, különben nem tudna mit csinálni azzal az ajándékkal amit neki vett. Mert igen, készült némi meglepetéssel a sárga-fekete unikornisfiúnak. Igaz még csak nem rég óta ismeri, hisz körülbelül májusban csatlakozott az iskola DÖK csapatához, ahol behatóbban megismerhette a srácot. Azelőtt csak látásból ismerte, de a csatlakozás óta sikerült megfigyelni a stílusát, meg minden egyéb szokását. A karkötőt, ami a Navine színeiben pompázó dobozkában rejlik, már rég megvette, ám odaadni eddig még nem volt mersze. És, hogy miért is szeretné meglepni valamivel az érkezőt? A válasz egyszerű. Ágoston sokszor segített neki, mikor valamilyen gondja akadt, nem csak a DÖK-nél, hanem bárminél ami épp felmerült. Persze ilyenkor rálehetne fogni, hogy ez a dolga mivel prefektus, de mint köztudott, Elena szereti megköszönni az érte tett dolgokat. Ezért is döntött úgy a minap mikor az Ajándékboltban járt, hogy vesz valamit a sárga preffencsnek. Számtalanszor szerette volna már átadni, de amikor a tárgyra tért volna, megfutamodott és inkább témát váltott. Hála a motyogó zöldsalátának, lett annyi önbizalma, hogy írjon Ágostonnak egy levelet, hogy jöjjön el, mert beszélni szeretne vele.
Ezeken töpreng, mikor megpillantja a korlát felé sétáló emberkét. Ezek szerint mégsem dobta félre a levelet, és ahogy látja, még magával is hozta. A kis vöröske gyors visszadugja a táskájába a salátaleveleket, mire Ők egy halk motyogással jelzik, hogy ez nemigazán tetszik. A lány előrelép pár lépést, közben egy röpke pillantást vetve a dobozban rejlő "Ágo" feliratú ékszerre.
 - Szia! Már nagyon vártalak! Kérsz salátát? - Közli, táskájából kihúzva a pislantó leveleket, majd a fiú felé tartva. Ha most nem lenne kitágulva ennyire a pupillája, talán még egy csillanás is látszódna a boldogságtól, de mivel ugye a jelen pillanatban ez nem lehetséges, ezért csak egy mosollyal jelzi, hogy már igazán várta Őt. Az ajándékot szorosan a háta mögött tartja, és csak reménykedni tud, hogy a fiú még nem vette észre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=373709#post373709][b]Fandler Ágoston - 2014.08.30. 15:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=395286#post395286][b]Elena Rose - 2014.09.29. 19:26[/b][/url]

Balra, aztán jobbra, majd legvégül fel. Így rakosgatja a kis csomagocskát a kezében, közben az imént bekapott salátát rágcsálgatja. Fogalma sincs róla, hogy a fiú most hogyan érez, feszeng e egyáltalán vagy legszívesebben megenni a fejét reggelire egy adag almaszósz keretében. Lehetséges, hogy totál semmi kedve nem volt arra, hogy erre a kis találkára elbaktasson csak Elena baglya, Csipkerózsika örökös piszkálása miatt indult útnak, ha egyáltalán a kis madárka tett ilyet ottléte során. Vagy egészen egyszerűen csak eljött és kész, nincs semmiféle bosszúról vagy ilyesmiről szó. Ennek ellenére a lány ugyanúgy szorong, tart attól, hogy netán Ágoston megharagszik rá, így gyorsan a salátákra tereli a szót. Belőle már kezd kimenni a hatás, ezért is kezdett el újból érezni, mint például a rettegés hatalmát is, amikor az esetleges végkifejletre gondol. Attól még szép udvariasan Gosti felé nyújtja a csemegéit, kell avagy nem kérek alapon, aztán mikor Ő közli, hogy köszöni szépen, de most nem szeretne enni belőle, fogja és újból a feneketlen kis táskába süllyeszti őket. Szerencsére a kínos csönd nem lepi le az Erkélyt, mivel az unikornisfiú gyorsan a tárgyra tér, megkérdezi, hogy hogy van Elena, aztán már rögtön közli is vele, hogy meglepte ez az egész dolog, mert nem szokott az Eridonostól levelet kapni. Vagy valami ilyesmi a lényeg, a lány ugyanis a vörösödésből nem sok mit tud leszűrni, bár lehet, hogy csak azért, mert most életében először hívott el egy fiút valahova, hogy találkozzanak. Kis időbe telik, míg leesik neki a dolog, ezért Ő is pirulni kezd az értetlensége miatt, aztán még mielőtt az egész feje olyan lenne mint a reggeli töklé, gyorsan kiböki a választ.
- Nagyon jól vagyok! Miből gondoltad, hogy nem? Na, de nem is ez a lényeg... A múltkor az Ajándékboltban jártam, repülőszőnyeget kerestem magamnak, hogy elrepüljek Aladdinhez abból a gyerekmeséből... Tényleg, itt vannak repülőszőnyegek? Aztán megláttam az egyik polcon valamit, amiről rögtön Te jutottál eszembe - mondja, körbe-körbe sétálgatva hosszú monológja közben, kezeivel vadul gesztikulálva. Ez valószínűleg már nem a saláta hatása, hanem Elena pörgős és nagyon is élő lénye, amit a DÖK-ben azért nem szokott megmutatni, nehogy a többiek leszidják a folytonos közbekotyogás miatt, így most lehetséges, hogy a fiúnak kisebb meglepetést fog jelenti ez az énje.
Miután kellőképp kijárkálta magát, kezecskéit a zsebébe ejtve, kirángatja a mindeddig titkos ügynökként rejtegetett sárga-fekete csomagolású dobozkát, amit egy órási "Tádá!" meg némi biztató mosoly keretében a fiú kezébe nyom. Ezután már csak a reakciót várja és reménykedik, hogy Ágoston nem fogja leharapni a fejét a kis meglepetése miatt.