33. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. június 7. 18:14 | Link

Alina


Gyönyörű időnek nézünk ma elébe, mégsem akarok kimenni, mert ma már volt egy edzésünk, futottam is reggel, úgyhogy bőven elég volt a friss levegőből. Ám mégsem tudok a fenekemen maradni és mégis vonzz a levegő és a szabad, így habár nem megyek ki a birtokra, az Erkélyt célzom meg. Szeretem ezt a helyet és gyakran fordulok meg itt. Azt hiszem, hogy elég népszerű ez a hely a diákok körében, nem egy ismeretségem kötődött-szövődött itt. Most is ide tartok és valamiért meglepődök, amikor kisétálva az erkélyre üresen találom azt. Végigmérem a nem túl nagy erkélyt, a korláthoz sétálok, kilesek a birtokra, majd lerakom a füzetemet és azt a két könyvet, amit hoztam. Igen, tanulni fogok, és igen, stréber vagyok. Sajnos ez van, de azért végzős MT-ként már nem tréfa és vicc a tanulás, és nem is szeretnék az utolsó évemben megbukni, így hát sajnos meg kell csinálnom a beadandóimat és hasonló dolgokat. Néha eléggé elegem van belőle, de sajnos meg kell csinálni és úgy vagyok vele, hogy ezt az évet már fél lábon is...
A korlátnál ácsorogva nézelődök, úgy döntök, hogy egy darabig még kihasználom a kellemes időt és a friss levegőt, élvezem a szellőt az arcomon és ahogy a hajamba belekap. Egy egyszerű fekete, rövid ujjú póló van rajtam, fekete farmer, sport cipő, kezemen szokásos bőrkarkötőm, gyűrűm, amúgy meg semmi extra. A hajam kicsit borzosan áll a fejemen, de nekem még így is jól áll. Igen, egoista vagyok, és? A szél kicsit erősödik, és a füzetemet kezdi el fújni, a lapok hangosan dörzsölődnek egymáshoz, így odakapom a fejemet, majd az ajtóra vándorol a tekintetem...
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. június 7. 18:32 | Link

Caius


Kellemes nyári szellő fúj be a nyitott Gólyalak ablakán, ahol Alina éppen hőn szeretett könyveivel randevúzik. Minden erejét arra fordítja, hogy a tanulni valóra koncentráljon és ne bámészkodjon kifelé, ám ez időről időre nehezebben megy neki, majd végül úgy dönt, nincs abban semmi kivetni való, ha az este további részét valahol a szabadban tölti el. Összecsapja az előtte heverő könyvet, és néhány pergamen, valamint egy flakon víz társaságában elindul, hogy felkeressen egy tanulásra alkalmas helyet.
Folyosóról folyosóra mászkál, majd maga sem tudja hogyan, de az Erkélynél köt ki. Megáll az ajtóban, maga elé mered, csak néhány pillanat múlva eszmél rá, hogy nincs egyedül. Egy fiú támaszkodik a korlátnál, és Linát nézi. A lány zavarodottan elmosolyodik, majd társalgást kezdeményez.
-Szia! Csatlakozhatnék hozzád?
A srác előtt heverő könyvekre és pergamenekre tekint, majd megemeli az általa hozott tanulni valót. Elmosolyodik, majd folytatja a beszélgetést.
-Elsős vagyok, és írtóra félek a vizsgáktól. Tudom, tudom a vizsgák csak augusztusban kezdődnek, de egy Levitás sosem lehet eléggé felkészült, és sosem tanulhat eleget.-Elmosolyodik.-Egyébként Alina vagyok. És te?
Méregeti a fiút, és biztos benne, hogy nem a háztársa, illetve abban is, hogy jóval idősebb nála.
Mosolyogva ácsorog tovább az ajtóban, hiszen, ha a fiú nem szeretne vele társalogni, illetve tanulni, akkor kénytelen lesz tovább állni, és keresni valami másik helyet.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. június 7. 18:33
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. június 7. 18:45 | Link


A lágy szellő kicsit megpörgeti a füzetem lapjait, és ahogy arra nézek, egy alakot pillantok meg az ajtóban. Egy fél másodpercre megijedek, aztán hamar meglátom, hogy egy diáktársam érkezett az erkélyre, bizonyára ő is élvezni szeretné ezt a mesés kilátást és ezt a fantasztikus környezetet, amit ez a hely ad. Futólag végigmérem a lányt, aki úgy tűnik, hogy hasonlóan meg van illetődve, mint én, ám ő hamarabb magához tér és köszönt.
- Oh, helló! - szólalok meg én is kicsit meglepődve, majd igyekszem hamar visszanyerni a lélekjelenlétemet és egy kedves mosoly kúszik az arcomra.
- Persze, örülnék neki, gyere csak! - intek a szék felé, hiszen az asztalnál van néhány szék és bőven elférünk ketten az asztalnál. Egy biztató mosollyal fordulok teljes testemmel felé és ismét kicsit végigmérem.  Fiatal, ámde igazán csinos hölgyeményről van szó, úgyhogy tényleg örülök a társaságának. Na persze nem vagyok egy nagy szoknyapecér, de hát azért na! Melyik férfi nem nézi meg a csinosabbik nemet? Úgy tűnik, hogy egy igen beszédes, nyílt hölgyeménnyel hozott össze a sors, aminek nagyon örülök, hiszen én is hasonló jellem vagyok. Elnevetem magam és megcsóválom a fejemet.
- Hát igen, az első vizsga mindig nehéz. A húgom is most elsős és ő is eléggé be van... - harapom el a mondatot, majd szégyenlősen elvigyorodom.
- Szóval ő is eléggé fél tőle. De nem kell aggódni, annyira azért nem vészes, csak hát ja... Tanulni kell - tárom szét a kezemet és vonom meg a vállam, majd lassan az asztalhoz sétálok, ám megvárom, amíg a lány leül. Kihúzok neki egy széket, ezzel jelezve neki, hogy foglaljon helyet. A bemutatkozásra elmosolyodom és biccentek felé.
- Caius Randy Woodrow, hívj ahogy szeretnél, mindhárom nevemre hallgatok! - nevetem el magam és mutatkozok be a szokásos szövegemmel. Kíváncsi vagyok, hogy Isabella mit szólna, ha hallaná ezt a bemutatkozásomat. Lehet eltanulná tőlem.
- Na és most mit tanulsz? - érdeklődöm, és hogyha a lány leül, akkor én is leülök vele szemben az egyik székre, és kicsit összébb pakolom a cuccaimat.
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. június 7. 19:02 | Link


Úgy tűnik, Alinának mégsem kell másik hely után néznie, ugyanis a fiú meglepő kedvességgel van a lány iránt, még egy széket is kihúz neki, magvárja amíg leül és csak utána foglal helyet. A szőkeség zavartan mosolyodik el, talán egy kicsit el is pirul, mikor látja, hogy a fiú többször is végigpásztázza. Hiába a versenyek, a flitteres ruhák, a közönség és minden egyéb jégtáncos kiegészítő, van amihez sohasem szokik hozzá az ember...
A téma a fiú húgára húgára terelődik, aki szintén elsős, és finoman szólva nagyon fél a vizsgáktól. Alina ezen jót mosolyog, és mivel nagyon is át tudja érezni ezt a helyzetet, gondolatban egy "ne aggódj, menni fog" ölelést küld az ismeretlen lánykának. S végül a beszélgetés végére kiderül a kedves srác neve is: Caius Randy Woodrow. Feladja a szőkeségnek a leckét: kiválaszthatja melyik nevén szeretné szólítani. Alina végül a Caius mellett dönt.
Folyik tovább a csevej, és Caius affelől érdeklődik, amit Linus éppen tanul. Gyorsan megnézi a könyv borítóját, nehogy hülyeséget mondjon majd felvillanyozva megszólal.
-Gyógynövénytan könyvet, illetve bájitaltan jegyzeteket hoztam magammal. Ez a két tantárgy a kedvencem. Már egy ideje rájöttem, hogy a szüleimhez hasonlóanm én is a gyógyítással szeretnék foglalkozni, és azt hiszem, hogy ez lesz a két alaptantárgy, ami ehhez a szakhoz kell. És te? Ahogy elnézlek neked már biztosan nem az ilyen alaptantárgyakkal kell mojolni... Mestertanonc vagy, igaz? Milyen szakon?
Mosolyog, és közben észrevétlenül próbálja megkukkolni a Caius előtt lévő könyvet, hátha lát valami érdekeset.
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. június 7. 19:16 | Link



Mindig is udvarias voltam, így neveltek a szüleim és úgy vélem, hogy a nők megérdemelnek annyi tiszteltet, hogy kihúzzak nekik egy széket, és megvárjam, míg ők foglalnak helyet először. Lehet, hogy ez esetleg a mai fiatal korosztálynak baromira furcsa, de eszembe jut, amikor Mercédesz még itt tanult. Ő mennyire elvárta ezeket a dolgokat, hiszen ő olyan közegben nevelkedett. Minden esetre észreveszem a leányzón, hogy zavarban van, és ezen jót mosolygok, de inkább csak magamban. Látom az enyhe pírt is az arcán, ami még bájosabbá varázsolja amúgy is csinos pofiját.
A lány kényelmesen elhelyezkedik és én is leülök vele szemben, majd a könyveire pislogok és rákérdezek, hogy mit is tanul most. Látom, hogy vet egy segélypillantást a könyveire, amire enyhé felszökik a szemöldököm. Komoly tanulási szándékkal jöhetett ide ki, hogyha azt sem tudja, milyen könyveket hozott ki, ám talán én előbb ismerem fel a Gyógynövénytan könyvet, mint ahogy ő válaszol. Elmosolyodom, és megcsóválom a fejemet.
- A húgom is gyógyító akar lenni. Biztos ismered amúgy az órákról. Vagy hát valószínű... - csóválom meg a fejemet és mosolyodom el. Persze elég sok elsős van, bizonyára sokan járnak GYNT-re, vagy BIT-re, szóval nem lepődök meg azon, hogy a lány esetleg tényleg nem emlékszik a húgomra, vagy egyszerűen még nem beszéltek és nem tűnt fel neki.
- A Gyógyító szép szakma, de elég nehéz is. Úgyhogy remélem, hogy nagyon komolyan gondolod, mert ha nem, akkor eléggé szenvedni fogsz vele... - húzom el kicsit a számat, de azért remélem, hogy nem sértem meg vele a lányt, vagy nem fogom elvenni a kedvét. Ezt meg is jegyzem neki:
- Persze félre ne értsd, nem akarom elvenni a kedvedet, vagy ilyesmi... - emelem fel lágyan a kezemet magam elé és szégyenlősen elmosolyodom, majd sóhajtok egyet.
- Honnan jöttél? - próbálom kicsit kivágni magam, és igyekszek témát terelni. Remélem, nem sértettem meg nagyon a lányt, csak ez a véleményem így kijött... közben persze a lány kérdésére is válaszolok:
- Igen, végzős Mestertanonc vagyok, kviddics tehetséggondzó szakon. Elsős korom óta terelő vagyok az Eridon csapatába és imádom ezt asportot, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy erre a szakra jövök. Aztán most várok felajánlásokat csapatoktól, ha meg nem kapok, elmegyek játékvezetőnek.
Utoljára módosította:Caius Randy Woodrow, 2014. június 7. 19:19
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. június 7. 19:33 | Link

Ismét a már emlegetett hugica kerül szóba, de mivel Caius nem árulja el a lány nevét, így Alina nem tudja megerőltetni a memóriáját, hogy emlékezzen rá, ezért próbál a fiú arcához hasonló leányzókban gondolkodni, de így sem megy neki, végül feladja a küzdelmet, és inkább hallgatja a srác szavait, melyek a gyógyító szakma nehézségeit taglalják. Kicsit sem lepődik meg Caius szavain, hiszen már nem egyszer végighallgatta ezeket a mondatokat. Legszívesebben most felrobbanna, ugyanis nem szereti, ha egy dolgot ismételgetnek neki, de mégsem teszi, túl udvariasnak és kedvesnek ítéli meg a fiút, és nincs szíve hozzá, hogy legorombítsa őt, valamint úgy van vele, biztosan csak jót akar... Végül a téma Alinára terelődik vissza, illetve arra, hogy honnan jött.
-Tudom, hogy a gyógyítói pálya korántsem tartozik a legkönnyebbek közé, sőt! De úgy érzem, az az én világom. Mindig is szerettem segíteni az embereken, és úgy gondolom életem ott fog beteljesülni, amikor, mint gyógyító lépem át valamelyik ispotály küszöbét. Ott fogok révbe érni. Ne aggódj, nem vettem zokon a szavaidat! Igazából már megszoktam, hogy az emberek amint meghallják ezt a szót: gyógyító, rögtön vérszemet kapnak, és kényszert éreznek, hogy megosszák velem álláspontjukat a szakmával kapcsolatban...
Elmosolyodik, visszagondol arra a rengeteg emberre, akinek már végighallgatta a monológját... Tart még egy kis lélegzetvételnyi szünetet, majd belevág a mesébe, ami arról szól honnan jött.
-Pécsről érkeztem, a szülinapom délutánján, április 1-jén. Imádom azt a várost. A családom, a Losonczy-gárda, ahogyan a pécsiek mondják tősgyökeres pécsiek. A szüleim is ott ismerkedtek meg egymással...
Néhány percnyi csönd áll be, majd Caius végre elárulja, hogy Alina jól sejtette mestertanonc, ráadásnak nem is akármilyen szakon: kviddics tehetséggondozó. A lány nem gyengén elképed, de nem azon, hogy sportoló, hanem, hogy ő még sohasem beszélgetett ilyen sportot űző emberrel. Nagyon érdekli a téma, éppen ezért újabb kérdésekkel bombázza a srácot.
-És nem félsz attól sohasem, hogy leesel a seprűről? Ha elsős korod óta űzöd ezt a sportot, biztos nagyon jó lehetsz, és ezer százalék vagyok abban, hogy valamelyik válogatott meg fog keresni egy ajánlattal. Van elképzelésed melyikbe szeretnél menni?
Érdeklődő pillantásokkal vizslatja a fiút, közben belepillantgat a GyNT és BIT tananyagba.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. június 7. 19:42
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. június 9. 12:19 | Link


Néhány szót ejtek a húgomról, de igazából eszembe sem jut, hogy eláruljam a nevét, vagy valami. No nem mintha olyan baromi nagy titok lenne, de Lina sem kérdez rá, úgyhogy valahogy totál elfelejtem megemlíteni Bella nevét. Látom, hogy a lány nem lepődik meg a szavaimon, és talán egy kis neheztelést is látok kiülni csinos arcára, így gyorsan bocsánatot is kérek, hogy hát baromira nem akarok ám beleszólni a dolgokba, de tényleg! Eszembe jut, hogy vajon hányszor hallhatta már ezt a lány, hiszen a Gyógyító szakma tényleg nagy felelősséggel jár és igen nehéz dolog, ezt mindenki tudja. Úgy tűnik, hogy igazam volt, hiszen Alina megjegyzi, hogy rengetegen mondták már neki azt, amit én néhány perce. Kicsit elszégyellem magam, de figyelem, milyen lelkesen és elszántam beszél az álmáról a lány, így lassan egy kedves mosoly kúszik az arcomra.
- Öröm ilyen lelkes fiatalokat hallgatni, komolyan - csóválom meg a fejemet mosolyogva és legbelül kicsit elszégyellem magam, hiszen nekem kb. negyedikes koromig fogalmam nem volt róla, hogy mihez is kezdjek magammal. Talán még a mai napig sincs, hiszen nem biztos, hogy a kviddicsből életem végéig meg tudnék élni... Kihúzom magamat, majd mosolyogva a lánya nézek:
- Alina Kedves... - szólalok meg ünnepélyes hangon, és lágyan megfogom a lány kezét, két tenyerem közé véve azt.
- Remélem, hogy sikerül megvalósítani az álmodat! - nézek mélyen a szemébe lágy mosollyal, majd bólintok egyet, és elnevetve magamat dőlök hátra a székemen, elengedve a kezét.
- Ja, de tényleg. Hajrá! - kacsintok a leányzóra, akinek tekintete a könyveire siklik. Ja, tanulni kéne...
A lány elmeséli, hogy Pécsről érkezett, és hogy a szülei is tősgyökeres pécsiek.
- Hát, ott még nem jártam, de hallottam már, hogy Pécs szép város - mosolyodom el és raktározom el magamba az infót. Hogyha kell egy idegenvezető Pécsre, akkor már ismerni fogok egy leányzót. Remek! Szóba kerül az is, hogy én mit tanulok, mit keresek még mindig itt huszonéves fejjel. Látom, hogy a lány elég durván elképed, amire kicsit zavarba jövök és nevetgélve vakarom meg a fejemet. A kérdésére őszintén felnevetek és megcsóválom a fejemet.
- Hát, elég régóta repülök már, úgyhogy nem szoktam ilyesmin gondolkozni. Bár vannak néha éles helyzetek, amikor egyik kezemmel ütök, másikkal igyekszem kormányozni a seprűt és kikerülni a gurkókat, vagy épp megvédeni valamelyik csapattársamat. De hát ettől lesz izgi a játék! - kacsintok ismét a lányra és láthatja a szememben, hogy tényleg mennyire imádok kviddicsezni!
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. június 9. 12:44 | Link

Mintha kicist zavarban lenne...-gondolja magában Alina, hiszen a fiú olyan jeleket produkál, amelyek erre engednek következtetni: zavart tekintet, alig észrevehető fiús arcpír, mosoly. A lány jól ismeri ezt a kombinációt, hiszen ő is szokott ilyen helyzetekbe keveredni, ahol minden akarata ellenére tökéletesen látszik rajta az, hogy picit kellemetlen neki a téma. De hát semmi baj, úgy látszik megesik ez másokkal is.
Linát elemzéséből egy váratlan mozdulat zökkenti ki: Caius lágyan kezei közé fogja a szőkeség apró kacsóit, a nevén szólítja, majd egy bíztató mosolyt küldve felé elmondja, reméli, hogy a lány meg tudja valósítani az álmát. És tádám: Alina az imént említett szégyenlős-jegyek összesét hozza: a pírtől egészen a bugyuta mosolyig. Gyorsan könyvébe pillant, s reméli, hogy Caiusnak nem szúrt szemet az incidens. A fiú végül hátradől, bohókásan nevet, majd a beszélgetés ismerős mederbe terelődik: Pécs és a repülés. Lina pécsiesen háborog magában, mikor azt hallja, hogy Pécs szép város. Minden ott élő tudja, hogy Pécs a legszebb város, ezt nem kérdőjelezheti meg semmi. Zúgolódása hamar lecsendesedik, mikor eszébe jut a mondás, miszerint mindenkinek a saját otthona a legszebb. Elmosolyodik, s mivel már elég régóta csendben üldögél úgy gondolja itt az ideje szólásra nyitni ajkait.
-Mindenképpen látogasd meg ezt a gyönyörű helyet, mármint Pécset. Hihetetlen értékeket hordoz, és nem mellesleg gyönyörű nyitott műjégpályánk is van, amit bár csak télen tudunk használni, de gyönyörű! Esetleg, ha majd tényleg eljössz egyszer, és szólsz nekem, becsempészlek egy jégtáncbemutatóra. Ha szerencséd van, engem is felfedezhetsz majd a táncosok között.
A fiúra kacsint huncutul, majd egy kicsit olvasgatja a tankönyvet. Aztán villámcsapás szerűen nyilalnak belé Caius szavai: vagy éppen megvédeni valamelyik csapattársamat. Elborzad a szavak hallatán. Ugyan már hallotta, hogy a kviddics durva sport, de, hogy ennyire, azt azért nem gondolta volna. Nem tudja magában tartani megdöbbentségét...
-Úristen! És ez legális, mármint megszokott, hogy az embereket megtámadja a labda, meg ilyesmik? És mi történik akkor, ha nincsenek ilyen nagylelkű hősök a pályán, mint te, akik megvédik a többieket? Sokan szoktak a gyengélkedőre kerülni?
Rettenetes rémületét igyekszik csillapítani, majd mikor ezt végre sikerül valamilyen szinten elérni, csendesen hozzáteszi:
-Sajnálom, csak tudod én nagyon félek az ilyen sportoktól. Soha nem ültem még seprűn, repkedő labdákkal meg végképp nem játszottam... És amint láthatod igen aggódós vagyok...
Lesüti szemeit, és reméli, hogy Caius nem könyveli el holmi hepciás tyúkanyónak.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. június 10. 15:48
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. június 12. 16:40 | Link



Egy picit talán valóban zavarban érzem magamat, de remélem, hogy ez annyira nem tűnik fel a lánynak, vagy ha igen, akkor érti, hogy miért is pirultam el egy kicsit, és miért is sütöm le a szememet. Kicsit kioktatom a lányt, és sejtem, hogy már baromira unja az ilyenféle beszédet, úgyhogy végül is lágyan a kezem közé fogom az ő kezét, és enyhén kihúzva magamat, ünnepélyes hangon kívánok neki sok szerencsét az álmaihoz és ahhoz, hogy sikerüljön minden, amit el szeretne érni az éltében. Lehet, hogy kicsit röhejesnek tűnik ez az egész, de a szememben láthatja, hogy habár egy kicsit humorosnak tartom magam is, tényleg szívből és őszintén kívánom neki azt, amit mondtam. Látom, hogy a leányzó is zavarba jön, talán pontosan ugyan úgy, ahogy én tettem néhány perccel ezelőtt. Lágyan elmosolyodom, és egy pár pillanatig Alina arcán tartom a tekintetemet, megvizsgálva csinos arcát, szép, csillogó szemeit és az apró pírt, mely vörösre festi arcát. Igazán bájos a hölgy, talán jobb lenne kicsit közelebbről is megismerkednem vele. Persze hamar megfedem magam emiatt a gondolat miatt, hiszen mégiscsak elsős...
Szóba kerül az is, hogy ki honnan származik és megjegyzem, hogy Pécsen még nem jártam, de majd ha megyek, akkor mindenképpen szólni fogok Linának, hogy esetleg mutassa meg a város szebb helyeit.
- Jégtánc? Úristen, te jégtáncolsz? - döbbenek le és remélem, hogy nem tűnik sértőnek ez a megmozdulásom, hiszen inkább csodálkozó és ámuldozó fejet vágok. Nem ismertem még eddig jégtáncost, és baromira kíváncsi vagyok, hogy a lány hogyan is táncol.
- Hát mindenképpen szeretnélek látni! - csillan meg a szemem, ami talán kicsit félre érthető is lehet. Vagy nem... Minden esetre tényleg nagyon kíváncsi vagyok a lányra és remélem, hogy egyszer tényleg láthatom táncolni.
~Majd mondom Bellának, hogy kérje meg Linát, hogy tanítsa meg.~jut eszembe egy gondolat és jól el is ültetem a fejembe, hogy el ne felejtsem. Mesélek egy kicsit a kviddicsről is, és úgy tűnik, hogy a lányt eléggé elborzasztja a dolog. Ezen csak mosolyogni tudok, hiszen habár a kviddics tényleg durva sport, azért ha benne vagy, akkor annyira nm vészes. Nem sok olyan embert ismerek, aki azért hagyta abba a sportot, mert egyszer leütötte a gurkó...
- Persze, ez a nehezítés a játékban - nevetek fel és csóválom meg a fejemet.
- Lentről sokkal vészesebbnek tűnik ez az egész amúgy. Odafent egyszerűen csak élvezed. Itt a suliban azért nem szoktak olyan vészes meccsek lenni, bár volt már néhány durvább meccs, amikor a fél csapatnak meg kell látogatnia a gyengélkedőt. Velem még nem történt semmi durva, egyszer a lapockám repedt meg kicsit, és két hétig fel volt kötve a karom, meg néha zúzódásaim vannak. - vonom meg a vállamat, mintha nem is zavarna. Tényleg túl lehet élni az ilyesmit.
- Hát, egyszer gyere ki az egyik iskolai meccsre, és akkor láthatsz hősködés közben - vigyorodom el szélesen, majd a könyvekre bökök a fejemmel.
- Hagyjalak tanulni? Nekem is kéne, de ilyen kellemes társaság mellett a fenének van kedve... - húzom el a számat, és egy kedves mosolyt küldök a lánynak.
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. június 14. 15:52 | Link

Az este megkaphatná a lepődjünk meg a másik sportján címet, ugyanis Caius teljesen elcsodálkozik azon, hogy a lány jégtáncos. Ezen Lina jót mosolyog, hiszen apró termete és véznasága miatt sokan nem néznék ki belőle, hogy sikeresen helyt tud állni egy ilyen sportágban. Épp ezért büszkén mosolyodik el, és bár eddig is kihúzta magát-hiszen egy táncos sosem görbe-most még jobban feszít, persze nem túl feltűnően. Szemei csillognak, sőt, mikor a fiú lelkesen jelenti ki, hogy szívesen megnézné a lány  bemutatóját ismét zavarba jön egy kicsit, de azért igyekszik értelmesen megszólalni.
-Bizony, jégtáncolok, immár nyolc éve! Az első bemutatóra hat éves koromban mentem el az egyik barátnőmmel. Azonnal beleszerettem a ruhákba, a zenébe, a táncba... Nem volt kérdéses, hogy szeretném-e én is csinálni... Annak pedig külön örülök, hogy meg szeretnél nézni! Rendes tőled! A legérdemesebb télen jönni, hiszen akkor a leglenyűgözőbb a látvány! Tényleg, szólj, hogy mikor szeretnél jönni, és akkor talán még egy meglepetéssel is kedveskedem majd!
Caiusra kacsint, és reméli, hogy a fiú komolyan gondolta ezt az egész pécsi kiruccanást, mert a lány fejében már szinte minden részlet megszületett a táncos előadás kapcsán.
Némi csend áll be a beszélgetésbe, de ez egyik félnek sem okoz gondot, hiszen mégis csak tanulni érkeztek ide, ám ez a hallgatás nem tart sokáig, mert a téma ismét visszaterelődik a kviddicsre és annak veszélyeire. Alinát már a gondolattól is kiveri a víz, hogy repülő labdák elől menekülnek a játékosok. Caius igyekszik megnyugtatni a pánikrohamot kapó szőkeséget, és bár Lina uralkodik érzésein és arckifejezésén belül majd szétveti az ideg, főlg akkor, mikor a srác közli, hogy voltak már kisebb-nagyobb sérülései. A lány arcára ismét kiül az aggodalom. Igyekszik nem mutatni, és csak akkor szólal meg, mikor a fiú kiinvitálja őt egy iskolai meccsre, ahol megnézheti milyen egy igazi kviddics-hős.
-Úristen! Lapockarepedés? És még akkor a jégtáncot mondják veszélyes sportnak a kori éle miatt... Még szerencse, hogy gyógyítónak készülök, legalább lesz egy imserősöd a húgodon kívül, akihez bátran fordulhatsz, ha már minden csontodat sikerült ripityára törnöd!
Itt kis szünetet tart, szemeit összeszűkíti, és igyekszik a lehető legszúrósabban a fiúra nézni, de közben angyalian mosolyog, majd folytatja.
-Oké, kimegyek egy iskolai meccsre, és megnézlek te kis kviddics-hős! De kérlek, a kedvemért azon a meccsen nagyon vigyázz majd magadra, nem szeretnélek darabokban látni!
Mondókája végére kicsit elpirul, zavarában újra a könyvbe menekül. Caius fel is veti, hogy hagyja-e tanulni  a lányt, sőt még azt is hozzáteszi, hogy neki is kéne, de túl kellemes a társaság. Lina szégyenlősen elmosolyodik, majd igyekszik nem hebegve-habogva válaszolni.
-Nekem jó ez így, hogy beszélgetünk is közben. Tudod mostanában úgy éreztem magam, mint egy kalickába zárt magányos madár. A könyveimen kívül alig volt társaságom, és most úgy örülök, hogy végre emberi hangot hallok, nem csak a könyvlapok zizegését! Gondolom neked azért már komolyabb kihívásaid is vannak egy BIT vizsgánál, éppen ezért, ha gondolod csendben is lehetünk, vagy akár le is léphetek. Megértem, ha most fontosabbak a vizsgák, ne aggódj nem vagyok sértődékeny típus!
Íriszeit Caiuséba fúrja, és várja a fiú döntését.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. június 14. 19:00
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 8. 19:55 | Link


Eléggé meglepődöm, hogy Lina jégtáncol. Nem valami szokványos sport, talán még csak hallani sem hallottam róla, hogy valaki ezt a sportot űzné. Bizonyára gyönyörű a lány olyankor (meg persze máskor sem csúnya) és tehetséges is. Én személy szerint nem nagyon tudok korcsolyázni, nem esek el a jégen és a falnál meg tudok állni, de nálam már ez is valami! Látom a büszke mosolyát és ezért nekem is egy kellemes-kedves mosoly kúszik az arcomra. Szeretem, hogyha valaki büszke magára és arra, amit csinál. Akkor látható, hogy élvezi és jó benne. (Vagy legalábbis azt hiszi...) Mikor kijelentem, hogy szívesen megnézném egy bemutatóját, Lina kicsit zavarba jön, amire elmosolyodom. Nem akarom ennyiszer zavarba hozni a lányt, de tényleg kíváncsi lennék rá. Lelkesen mesél az első élményéről, én pedig kíváncsi tekintettel hallgatom őt. Szeretem, hogyha valaki ennyire odavan azért, amit csinál. Azt hiszem talán én is így beszélhetek a kviddicsről és a zenéről.
- Mindenképpen télen mennék, hiszen a jégtánchoz az dukál. - nevetem el magam és csóválom meg a fejemet. A meglepetésre azonban döbbenten, kíváncsi tekintettel nézek a lány szemébe, majd titokzatosan elmosolyodom.
- Meglepetés? Nocsak. - teszem a kezeimet az asztalra és kicsit előre dőlök a lány felé. Oldalra döntött fejjel, elgondolkozva nézem őt.
- Szeretem a meglepetéseket, úgyhogy ha az nem lenne elég, hogy láthatlak ilyen gyönyörű sportágban, már csak a meglepetésért is megéri elmenni. - a titokzatos mosoly nem tűnik el az arcomról, elgondolkozva dőlök ismét hátra, kezemet a szék karfájára téve. Pár pillanatig elgondolkozom, majd a kviddics veszélyeiről kezdek el mesélni. Elmondom, hogy azért nem olyan vészes, csak lentről tűnik nagyon durvának, és igazából még komoly balesetem sem volt ez alatt a 8 év alatt. Majd eztán, hogyha bekerülök egy komolyabb csapatba... A szívem enyhén hevesebben kezd el verni erre a gondolatra, hiszen mindig izgalommal tölt el, hogy vajon felvesznek-e valahova, hogyha itt végzek. Addig pedig már nincs sok idő, fél év sem... Alina poénjára felnevetek és megcsóválom a fejemet.
- Nem szeretném összetörni a csontjaimat, remélem hogy - ilyen esetben - nem fogunk találkozni. - mosolyodom el és kihangsúlyozom azt a részt, hogy ilyen esetben. Mert ami azt illati, más esetben szívesen találkoznék ezzel a lánnyal, mert igazán kellemes társaság, és persze látványnak sem utolsó. Elidőzik a tekintetem az arcán, a haján, majd a szemébe nézek. A bájos féltésére ismét csak elmosolyodom és észreveszem az apó pírt.
- Bájos vagy, amikor elpirulsz. De persze, igyekszem vigyázni magamra és így, hogy már minimum egy valaki aggódik értem, van értelme! -kacsintok a lányra lazán, majd felnevetek. Persze mindig vigyázok magamra, senki nem akarja a meccs utáni néhány napot/hetet a gyengélkedőn tölteni.
- De már nem sok lehetőséged lesz, hiszen idén végzek, utána megyek el. Nagyon remélem, hogy kapok felkérést valamelyik csapattól... - mondom kicsit halkabb hangon az utolsó mondatot és enyhén gondterhelt ábrázat ül ki eddig vidám arcomra. Rákérdezek, hogy hagyjam-e tanulni, mire a lány elmeséli, hogy eddig nem sokszor volt társaságban és most ezt igazán élvezi.
- Elég stréber vagyok ahhoz, hogy egy kihagyott délutánt bepótoljak. A vizsgaidőszakban általában be szoktam zárkózni a szobámba és nem sűrűn jövök ki. - nevetek fel, hiszen ez valóban így van. Van, hogy napokig ki sem megyek a szobából és okkal hihetik azt, hogy megléptem, vagy a hullám döglik bent, mert a szag is durva szokott lenni...
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. július 8. 20:29 | Link


Úgy tűnik komolyan gondolta-fut át a gondolat Alina buksiján, aminek hatására elmosolyodik, hiszen még nem volt olyan alkalom, hogy egy felsőbbéves, ráadásnak egy ilyen kedves srác, mint Caius megígérje neki, hogy elmegy és megnézi, ahogy táncol. Szeme felcsillan, és szinte látja maga előtt a gyönyörűen megvilágított jégpályát, a fiút és természetesen magát, ahogy az ugrásokat halmozza, majd egy piruettel zár. Mesés kép... Néhány percig még a jövőben él, majd egy fejrázással visszatér a jelenbe. Mosolyogva nézi Caiust, akinek arcára a döbbenet ül ki, majd ezt felváltja egy titokzatos mosoly, mikor szóba kerül, hogy Lina egy meglepetéssel készül majd neki.
A kviddics újra a téma ura. A fiú elmondja, hogy reméli, hogy csonttörés miatt nem kell majd találkozniuk. Az "ilyen esetben" szavak különös hangsúlyt kapnak. Lina elmosolyodik ismét, és igyekszik nem elpirulni, bár amikor Caius úgy tesz, hogy májos ilyenkor, nem tud mit kezdeni a pírrel. A kviddics-hős megígéri, hogy nem fogja magát összeszúzatni, főleg úgy nem, hogy már most van, aki aggódik érte, így van értelme vigyázni magára. Lina rákacsint, majd mivel már eleget ült csendbe búrkolózva elmakog egy-két mondatot.
-Köszi! De én nem szeretem, hogy mindig zavarba jövök, ha kell ha nem. Egy idő után elég kellemetlen, mert mindig elárul...-Itt tart némi szünetet, majd visszatér a meccshez.-Örülök, hogy most jobban fogsz vigyázni magadra! Bár gondolom eddig sem volt feltett szándékod, hogy félhullán gyere le a pályáról, de azért most megnyugodtam, legalábbis egy kicsit...
Megint elmosolyodik, de ez a mosoly nagyon hamar le is fagy arcáról. Caius ugyanis közli, hogy a szőkeségnek már nem sok lehetősége lesz őt megnézni hősködés közben, mert a tanév végével elhagyja az iskolát. Alina kicsit elszontyolodik, de minden erejével azon van, hogy ez ne látszódjék rajta. Kis idő elteltével megszólal.
-Kár érted, mármint, azért, hogy elmész... Jó lett volna, ha legalább egy évet tudtunk volna még együtt ide járni, mert iszonyat jó veled beszélgetni... De persze, értem én, hogy a karier, meg a szárnybontogatás most fontosabb. Remélem sikerül bekerülnöd az álomcsapatodba...
Caius még néhány szót ejt arról, hogyan szokott a vizsgaidőszakra készülni, de a lány gondolatai egész máshol járnak. Nagyon megkedvelte a fiút, és nehéz neki szembesülni a ténnyel, hogy elmegy. Épp ezért összecsukja a könyvet, igyekszik nem mutatni, hogy legszívesebben sírna, de nem megy valami jól neki. Gyors búcsúzásba kezd.
-Ahogy nézem, elég későre jár. Azt hiszem én most megyek. Jó volt veled beszélgetni... Örülök, hogy megismertelek. Ha az évzáróig nem találkoznánk, nagyon vigyázz magadra, de tényleg! Tudod, megígérted...
Kacsintana, de akkor legördülne a könycsepp, ezért némán felveszi  a könyvet, megöleli a fiút, és elindul.
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 8. 20:43 | Link

Egészen kellemes beszélgetés, társalgás alakul ki közöttünk és a helyzet az, hogy nagyon élvezem. Tetszik ez a lány, a jelleme, a mosolya, az arca és furcsa belegondolni, hogy Úristen, hiszen még csak elsős! Annyi idős, mint Bells, és... Lopva megcsóválom a fejemet és nem hagyok időt, hogy ezek a gondolatok nagyobbra nőjék ki magukat, inkább a lányra koncentrálok. Hamarosan kivesézzük a jégtáncot, illetve a kviddicset is, és mikor megemlítem, hogy idén befejezem a sulit és elmegyek, furcsán szomorkás lesz a lány arca. Nem szeretem hogyha az emberek szomorúak, főleg, hogyha miattam azok, úgyhogy furcsa érzés kezd keringeni a mellkasomba.
-Én is élvezem, köszönöm. - biccentek mosolyogva a lány felé. Tényleg egészen kellemes társaság, és még csak nem is Eridonos. Hah! Egy darabig csak az asztallapot bámulom és újabb témán gondolkodom, de nem lesz szükség rá, ugyanis Alina feláll, összepakolja a cuccait, majd közli, hogy későre jár. Felvonom a szemöldökömet, és lassan felállok. Értetlenül meredek a lányra, nem tudom eldönteni, hogy miért is rohan el ilyen hamar. Az ölelést sem tudom viszonozni, mert teljesen ledöbbenek és már csak a szőke haj suhanását látom, ahogy kirohan az erkélyről és befordul az egyik sarkon a folyosón.
- Hát ez mi mi a fene volt? - suttogom magamba, megcsóválom a fejemet és a könyveimre nézek. Felkapom őket és elhatározom, hogy megkeresem a húgomat, hogy ismeri-e Linát. Nagyon remélem, hogy igen...

//Köszi a játékot, nem úszod meg ennyivel. Wink //  
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint