36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Colette Delon
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 12. 18:42 | Link

Zsófi

Annyira hatalmas ez az iskola! Persze hallottam a szüleimtől róla, na de akkor is, hogy semmit se találjak meg az már túlzás. Jó,ezt egy kicsit túl reagáltam, de félek, hogy mik várnak rám, és ilyenkor ideges leszek. Ezért keresek egy helyet, ahol egy kicsit lenyugszok. Ehhez nekem szabad térre van szükségem, de az iskola falait nem esik jól elhagyni.
Az a szerencsém, hogy unokatestvérem is ide járt, vele pedig annyit beszélgettünk, hogy tudok egy erkélyről. Csak ezt meg is kellett találni, ami nem egyszerű feladat. Azért nem adtam fel, és milyen jól tettem, hisz most itt állok előtte. Kilépek a szabadba, és mindjárt jobban érzem magam. Soha nem voltam az a kirándulós, túrázós lány, de most jólesik kijönni a falak közül.
A székeken már ülnek egy páran, de én nem megyek oda hozzájuk, inkább leülök egy külön asztalkához. Tudom, hogy barátokat kéne szereznem, de nem tudok csak úgy odamenni egy idegen társasághoz. Nem vagyok zárkózott, ha hozzám szólnak és beszélgetünk, néha még leállítani se tudnak, de összeszokott társasághoz nem szívesen megyek oda. Ha szeretnének beszélgetni, sajnos nekik kell kezdeményezni.
Most viszont nem próbálkozok, inkább becsukom a szemem, és élvezem hogy itt vagyok, miközben a többiek fecsegése, valamint egy-két természeti hang a háttérzaj.
Utoljára módosította:Szabó-Kelemen Zsombor, 2014. május 17. 21:36
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. május 12. 19:02 | Link

Colette
ruha


Szeretem ezt az iskolát. Az árvaházban töltött keserű évek után jó volt kicsit elszakadni a mugliktól és végre normális életet élni. Már amennyire ez normálisnak mondható. Mindenhol baglyok repkednek, a folyosókon és az udvaron gyerekek párbajoznak, a tanárok írás és olvasás helyett varázsolni tanítanak bennünket. Ez még is mennyire mondható normálisnak? Az viszont igaz és be is vallom, hogy a kastélyban sokkal jobban érzem magam, mint amikor az árvaházban voltam. Egyenesen gyűlöltem azt a helyet, de szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Bár a nevelő szüleimnél töltött évek sokkal jobb hatással voltak rám, most még is a kastélyt tekintem az otthonomnak. Nem, mintha Annáéknál nem lett volna jó, de az év nagy részét még is csak itt töltöm és itt lakom, itt eszek, iszok és főleg itt tanulok.
A mai napon eldöntöttem, hogy kicsit végigjárom a kastélyt. Hűséges cicám Poszeidón, most is követett. Valahogy a kastély déli szárnyának az első emeletére keveredtem. Miután sikeresen megmásztam a lépcsőfokokat, benyitottam egy nagy ajtón és egy kis erkélyen találtam magam. Megláttam egy egyedül ücsörgő lányt és rögtön odasiettem hozzá.
- Szia! - köszöntem. - Leülhetek? Nem zavarok ugye?
Rámosolyogtam, majd kihúztam a széket és válaszát meg sem várva leültem. Poszeidón az ölembe ugrott én pedig simogatni kezdtem. Aztán jutott csak eszembe, hogy még be sem mutatkoztam, így nyeltem egyet és gyorsan bepótoltam.
- Egyébként Zsófi vagyok - hogy miért nem az Alíz néven mutattam be magam? Egyszerű: nem szeretem, mert olyan furcsa név. De még is, ezt kaptam és ezzel kell élnem.
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2014. május 12. 19:35
Hozzászólásai ebben a témában
Colette Delon
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 13. 14:36 | Link

Zsófi

Nagyon elmerültem a gondolataimban. Én két varázsló gyermekeként nem lepődtem meg semmin az iskolában. Egyetlen dolgot kivéve:saját magamon. Otthon soha nem fordulhatott volna elő, hogy a csendet és a magányt élvezem. Itt pedig tökéletesen kikapcsolt.
Nem sokáig tartott a magányom, ugyanis egy lány huppant le mellém, és vidáman köszönt. Egy igazi energiabombának tűnt, de hát én ennek csak örülök. Remélem, sikerül összebarátkoznunk.
-Szia- köszönök én is. Próbálom a lehető legvidámabbá tenni a hangom,de nem vagyok benne biztos hogy nem érződik rajta,hogy azért nem ez a szó fejez most ki a legjobban.
Persze nem a lánnyal van bajom, egyszerűen kicsit kimerültem. Azért elhatározom,hogy tényleg a legjobb arcomat hozom. Jó, valószínűleg ha elkezdünk beszélgetni, már erőlködnöm sem kell. Közben a lány bemutatkozik, megtudom, hogy Zsófi a neve.
-Örülök, engem Colettenek hívnak - szerintem kicsit hivatalos lett az eleje, de azért remélem, nem ijesztem el. Hirtelen semmi értelmes nem jut eszembe,pedig tudom hogy nekem is ismerkedni kéne. Egy kérdés van ami azonban inkább csak engem érdekel.
-Ugye te Eridonos vagy?- ez inkább csak a természet miatt jutott eszembe. Na nem azért, mintha bármelyik házzal bajom lenne. Nem, én igyekszem mindenkit csak a megismerése után megítélni.
Utoljára módosította:Szabó-Kelemen Zsombor, 2014. május 17. 21:50
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. május 13. 17:57 | Link

Colette


Mosolyogva simogattam a cicámat, aki hangos dorombolással köszönte meg. A szék kicsit kényelmetlen volt, de meg lehetett maradni rajta. A lányra emeltem a tekintetem és vártam, hogy csinál-e valamit. Megszeppentnek és félénknek tűnt, talán levitás. Piros, vagy zöld házas nem lehet, hiszen e kettő mind-mind nagyon barátságos és hiperaktívbomba. Bevallom, így első látásra nem néztem volna ki belőle, hogy háztársam, vagy akár rellonos. Aztán ott van még a Navine...A gondolatmenetemet Poszeidón szakította meg, aki halkan nyávogott, aztán csendben hallgatta velem a lányt, aki Colette néven mutatkozott be.
- Szép név! - Dicsértem meg. Tudtam, hogy nem magyar származású, hiszen a Colette nem magyar eredetű. Sokat nem is törődtem ezzel, inkább tovább dögönyöztem a puhaságot, aki lassan elaludt az ölemben. Én viszont ezt nem hagytam, egy gyors mozdulattal a földre raktam a cicát. Poszeidón mérgesen tekintett rám, majd elugrált a korlát felé. Talán nem mászik ki ~ gondoltam. Visszafordultam a lányhoz és előredőlve lassan bólintottam a kérdésére.
- Így van, a piroskák közé tartozom. Na és Te? Melyik házba való vagy? Már meg ne sértselek, de nem nézném ki belőled, ha Eridonos, vagy Rellonos lennél, túl csendes vagy. Még mindig nem sértésből, én a kékekhez sorolnálak - rámosolyogtam, nehogy ellenszenvesnek tűnjön ez a sok beszéd, majd következő kérdéseken törtem a buksim. Egy ideig csak csendben hallgattam, majd körülnéztem az erkélyen. Az emberek többsége már elment, de rajtunk kívül még két pár maradt. Szóval két fiú, két lány. Az egyik párocska tőlünk jobbra, míg a másik balra ült. Úgy tűnt, nem foglalkoznak velünk, így vállat vontam és újra beszélni kezdtem.
- Szereted az állatokat? Én nem nagyon. Csak egy cicám és egy baglyom van. Neked van állatod? Hányadéves vagy? Úgy értem elsős? Csak mert nem láttalak még, bár másik házakból nem is ismerek sok embert. Majd megismerem őket - ahhoz képest, hogy árvaházból "szöktem", nagyon megnyíltam és felszabadultan beszélgettem vele. - Ha sokat beszélek, szólj csak rám!
Rákacsintottam, aztán a szememmel Poszeidónt kerestem. A cica mellettem feküdt, de amint meglátta, hogy nézem, felnyávogott és visszakéredzkedett az ölembe.
- Ő itt Poszeidón, egy ragdoll cicus - mutattam be az állatkát, aztán visszaraktam az ölembe és újra simogatni kezdtem.
Hozzászólásai ebben a témában
Colette Delon
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 13. 18:33 | Link

Zsófi

Miközben halgattam egy kicsit Zsófit, a cicáját is megnéztem. Nem vagyok olyan óriási állatbarát, de azért szeretem őket. Mikor megdicsérte a nevemet egy kicsit csodálkoztam, hogy nem kérdezte meg, milyen név ez. Nem hiányzott, úgyis mindig ezt hallom bemutatkozás után, így felüdülés volt valaki aki nem ezzel kezdett. Kiderült, hogy jól sejtettem ő Eridonos.
Engem kéknek sejtett, és végül is annyira nem áll messze az igazságtól. Igen, belőlem az Eridont és a Rellont nehezen lehetne kinézni. Általában nem szeretek sokat beszélni.
-Nem baj, valóban ezekbe a házakba nehezen illenék.- válaszoltam végül. -De nem is kék vagyok, hanem sárga.-tettem még hozzá,hogy a kérdésre is válaszoljak. Ezután jött csak a kérdésözön. Én mindenre szívesen válaszolok, sőt, örülök ha nem nekem kell a kérdéseket kitalálni.
-Hát nem vagyok nagy állatbarát, de semmi gondom velük, sőt, otthon is van egy Crupom. És igen, elsős vagyok. Na és te ?-kérdeztem vissza.
A macskát, akit úgy megnéztem még beszélgetésünk elején is bemutatta, Poszeidónnak hívták. Aranyos a neve, az én kis crupomat Bubinak hívják.
-Mesélj magadról!-kértem. -Miket szeretsz csinálni? Van testvéred?-kérdeztem, hisz tényleg kíváncsi voltam rá. Ha elmondta, majd én is mesélek, bár az én történetem nem túl izgalmas.
Utoljára módosította:Szabó-Kelemen Zsombor, 2014. május 17. 21:56
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint