33. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2012. november 3. 20:38 | Link

Maximilian

Szokásom szerint, ma is idegesítően korán keltem. Amíg a többiek horpasztanak, jobban megy az alkotás. Napok óta nyűgös vagyok, mert nem találom azt amit keresek. Pedig érzem, hogy közel van. Egyszer ha már meglátok valamit akkor könnyen le tudom rajzolni persze, csak ha kellően megihlet. De most...lassan kezdem úgy érezni, hogy ez egy válság. Az ujjaim alatt szinte égnek az eszközök de semmit nem tudok lerajzolni. Mégis mi a fene bajom van? Emiatt egész nap feszült és ideges voltam, kiabáltam egy sort Zoraval, aki sértődötten elvonult. Nem egyszerű művészléleknek lenni, illetve, csak akkor ha válságban vagyok és ez határozottan az volt. Estére már majd megőrültem a szoba ürességétől a tárgyak szinte ordibáltak velem, így megfogtam a rajzfüzetemet és a cezuratartomat és világgá mentem. Na jó, annyira azért nem messzire, csak kimozdultam. A folyosókat róttam, nyitott szemmel jártam hátha látok valamit ami majd feloldja a csomót a gyomromban, de semmi. Legnagyobb elkeseredésemben valamilyen csoda folytán a erkélyre vetődtem, de ha már itt vagyok, körülnézek. Ledobom az egyik puffra a rajzcuccomat és a sötétséget kémlelem. Hát ez nem épp a megfelelő időszak, ugyanis nem látok semmit. Próbálom kifűrkészni a csillagokat, azok is sikertelenül, hát igen, ez az én szerencsém. Mérgesen visszavonulok és büntetésképp a földre ülök, az ölembe veszem a füzetemet és a hátamat nekidöntöm a fotelnek. Előveszek egy grafitot és ütögetni kezdem vele az üres lapot, közben pedig halkan énekelek. Bárcsak itt lenne a hárfám...akkor legalább játszanék egy sort rajta és az egy kicsit könnyítene a lelkem, legalábbis ebbe a ringatom magamat. Mire észbekapok a kezem már tiszta grafit, nem akarom beletörölni a nadrágomba, ugyanis a világosbarna nadrágon elég durván meglátszódna. Kétségbeesésemben lenézet a felsőmre, de ha meg halványkék, hát ez kellemetlen, de legalább nem látja senki a szenvedésemet, az még kellemetlenebb lenne.
Hozzászólásai ebben a témában
Maximilian Loveguard
INAKTÍV


Vadítóan Izgató Pasi
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 966
Írta: 2012. november 3. 21:06 | Link

Zoé


Reggel, anyu sipítozását hallgattam, hogy most már ideje lennem visszamenni a suliba. De nekem annyira nem volt kedvem újra Magyarországra utazni. Aztán nem is tudom mikor sikerült rávennem magam, hogy összepakolom a cuccaimat és folytatom ahol abba hagytam.
Hamar mindent bevágtam az utazómba és már mentem is a vonatra. Imádkoztam, hogy elérjem, nem volt hangulatom ott ücsörögni nem tudom mennyi időt és várni, hogy jöjjön egy másik vonat. Szerencsém volt mert késett negyed órát így simán elértem. Mind ez után már csak a vonat zötykölődését hallgattam és gondolkoztam. Valamiért görcs volt a gyomromba, de, hogy miért azt nem tudtam megmagyarázni magamnak. Aztán, amikor megláttam a falut beugrott valakinek a képe és most már tudtam, hogy miért is izgultam annyira egész úton. Nem igazán akartam a szeme elé kerülni, nem akartam magyarázkodni miért mentem el meg minden.
Ezzel a gondolatmenettel sétáltam fel a kastélyba. Láthatatlanul bementem a Rellonba és megnéztem a fiúk hálókörletében, hogy még mindig meg van a helyem az egyik szobába. De nem volt meg. Igazából meg sem lepődtem, mert ennyi kihagyás után csoda lett volna, ha fent tartják a helyemet. Nem nagyon foglalkoztam vele leraktam a gólyalakba a cuccaimat és már mentem is. Fogalmam sem volt arról, hogy merre megyek csak úgy sétálgattam. Azt tudtam, hogy valami nyugis helyet kerestem, ahol még jobban összetudom szedni a gondolataimat. El akartam tervezni, hogy mit mondok majd Neki.
Hát meg is találtam a legalkalmasabb helyszínt, az Erkélyt. Igaz volt ott egy lány, de nem foglalkoztam vele. Nekitámaszkodtam a korlátnak és figyeltem a tájat. Volt pár alkalom, amikor hátranéztem, hogy mit csinál a mögöttem ücsörgő lány. Voltak pillanatok, amikor elmosolyodtam aztán meguntam, hogy csak állok és nézem így előhúztam a zsebemből egy papírzsepit, odaléptem elé és felé nyújtottam.
- Tessék, ezzel megtörölheted nyugodtan nálam van még pár darab. -orrhangon, kedvesen ajánlottam fel neki a segítséget, közben pedig lestem, hogy éppen mit szeretne csinálni.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2012. november 3. 21:19 | Link

Maximilian

Észre sem vettem, hogy a haláltusámat más is látja. Hiába a nyomor vakká tesz, de még mennyire. Tovább nézelődöm, alkalmas helyet keresve arra, hogy eltűntessem a grafit nyomait. Egy hirtelen ötlettől vezérelve szemezni kezdek a fotellel, nem fogja meglátni senki, ha esetleg egy icipicit beletörlöm a kezemet, végülis a manók annyira ügyesek a takarításban az én kezem pedig tiszta lenne. Mintha lassított felvétel lenne a kezem lassan elindul a fotel felé, elképzelem ahogy sikít és tiltakozik. Még el is mosolyodok amikor valaki megzavarja a műveletet. Zavartan felnézek és egy zsepit látok az orrom alá nyomva. Mondanom sem kell, hogy az egész arcom piros lesz mint a kedvenc festékem. Hát ez nagy koppanás. De azért kedvesen elveszem tőle a zsepit, közben alaposabban megnézem az arcát és érdeklőve oldalra billentem a fejemet. Miközben a zsepibe ölöm a drága grafitot még mindig őt bámulom, olyan cuki kisfiús képe van és ettől a gondolattól hirtelen ötletem támad. Mindig spontán ember voltam, a hülye dolgaimmal gyakran hoztam zavarba az embereket és valószínűleg most is ez fog történni.
- Lerajzolhatlak?
Bukik ki belőlem az egy szavas kérdés, ami valószínűleg magyarázatra szorul, de védje meg valaki szegény fiút ha rázúdítom a magyarázatomat. De ez az egy kérdés elég tolakodó és ezt én is észreveszem.
- Mármint izé..ne érts félre nem akarok semmi olyat, nem vagyok már kislány. Csak válságba vagyok, nem kelti fel semmi az érdeklődésemet..mármint a rajz terén de nekem rajzolnom kell és te meg itt vagy és portrét már úgyis régen csináltam.
Oké Zoé, ügyes vagy, a gyerek fejvesztve fog menekülni előled, vagy spontán hülyének néz és kiröhögök. Lövésem sincs vajon melyik lenne a kellemetlenebb de máris érzem, hogy ebből hatalmas félreértések lesznek. Megadóan sóhajtok és várom mikor jön a reakció, ami csöppet sem fog meglepni. Leteszem magam mellé a zsepit és közben átkozom magamat. Hát persze, az én szám állandóan jár, általában feleslegesen és csak úgy jön belőle a meggondolatlan baromság.
Hozzászólásai ebben a témában
Maximilian Loveguard
INAKTÍV


Vadítóan Izgató Pasi
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 966
Írta: 2012. november 3. 21:34 | Link

Zoé


Vicces volt nézni, ahogy a fotelba próbálja törölni a kezét és utána nézni az arcát, amikor észre veszi a zsepit. Legszívesebben nevettem volna, mint egy barom de nem akartam még kellemetlenebb helyzetbe hozni. Látszott rajta, hogy kellemetlenül érezte magát. De én aztán egy percig sem zavartattam magam. Kérdezés nélkül megfogtam magam és leültem vele szembe. Persze csak az után, hogy kivette a kezemből a pzs-t. Aztán kezdtem magam furán érezni, mert elég sokáig bámulta az arcomat. Az is megfordult a fejemben, hogy talán van valami rajtam, vagy, hogy egy takonycsepp lóg ki az orromból, de aztán megnyugodtam, amikor végre megszólalt.
Nem az a mindennapi kérdés volt, meg is lepett vele, de nekem a reakcióm csak egy mosoly volt. Még vártam egy kicsit a válasszal, mert éreztem, hogy még hozzá fog fűzni valamit. Közben kifújtam az orromat, hogy ne legyen az az elviselhetetlen csend köztünk. Aztán, amikor elkezdett magyarázkodni, felnevettem. Véletlen volt, teljesen akaratom ellenére cselekedtem. Köhögéssel abba is hagytam a röhögést.
- Bocs. -nyögtem ki a rövid szavacskát, és közben a tarkómat vakartam. Persze a kérdésére még mindig nem mondtam semmit, igazából nem is akartam semmit sem mondani. De végig hallgatva a mentegetőzést rávettem magam, hogy azért még is csak illene valamit kinyögnöm neki.
- Nem értelek félre, nyugodtan lerajzolhatsz. -ezzel a válasszal még magamat is megleptem. Nem igazán volt kedvem ülő szoborrá változni egy ismeretlen kedvéért. Ráadásul volt sokkal jobb elfoglaltságom is, de még is valamiért igent mondtam neki.
Törökülésbe helyezkedtem, kihúztam a hátam.
- Elfordítsam a fejem? -nem értettem egyáltalán a rajzoláshoz. Nálam ez a tevékenység a pálcikaember rajzolásban kimerül. Ezért is akartam ráhagyni az egészet, meg mondja mit hogyan csináljak hisz csak egy portréról volt szó.
Utoljára módosította:Maximilian Loveguard, 2012. november 3. 21:44
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2012. november 3. 21:56 | Link

Maximilian


Hát persze, kinevet...ráadásul egy alsóbb éves. Gondolhattam volna, hogy ennek nem lesz valami szép vége. Már éppen felkeltem volna amikor meghallottam a választ ami kicsit meglepett. Ha tőlem kérne ilyen valaki, laikusként fogva minden cuccomat menekülnék előle. Gyakran látok dolgokat ott ahol nincsenek, legalábbis én az ő helyébe tuti valami gyilkosnak vagy futóbolondnak néztem volna magamat, de hát, ez én vagyok. Igyekszem túltenni magamat azon, hogy kinevetett és inkább arra koncentrálni, hogy beadta a derekát és végre valami feladatom van, nem kell összetörnöm a grafitot, hanem valamit alkotni fogok, napok óta először talán valami értelmeset.
- Semmi gond, inkább köszönöm, előre is.
Küldök felé egy futó mosolyt, majd kinyitom a rajzfüzetet egy üres lapnál és megint bámulni kezdem, de ezúttal szakértelem és művészi érdeklődés csillog a szememben, vagy legalábbis valami olyasmi. Figyelem ahogy kihúzza magát és akaratlanul is belemosolygok a tenyerembe. Portrét akarok, de nem olyasfélét amit ő elképzel, nem olyat ahol órákig kell ülnie mozdulatlanul és feszegnie, nem ez a tervem.
- Inkább, szeretném ha természetesen viselkednél, nem kell kihúznod magadat nem kell beállnod. Nem szeretek viaszbábúkat rajzolni, persze, azért ne ugrálj meg szaladgálj körbe körbe, ahogy neked kényelmes. Gondolj arra, te teszel nekem szívességet.
Amíg lazít egy kicsit a testhelyzetén én kiveszek a ceruzatartómból egy hajgumit és felkontyolom a hajamat. Mindezek után elhelyezkedek. Felhúzom a lábaimat a bal kezembe veszem a grafitot, készen arra, hogy végre bevessem.
- Igazából mesélhetnél is közben valamit, hogy ne unatkozz, borzalmas dolog modellnek lenni már próbáltam.
Egy ideig még figyelem, de ezúttal olyan dolgokat szeretnék látni, amit egy hétköznapi ember nem vesz észre rajta, bármit ami megragadja az élesebb látámosat. Remélem, egy idő után nem lesz zavarban és én lerajzolhatom az igazi névtelen srácot, az én szemszögemből.
- Kezdheted az unalmassabb dolgokkal, hogy mi a neved, melyik házba jársz. Vagy mondhatsz nekem valami izgalmasabbat is, nem árullak be senkinek.
Egy pillanatra fölnézek és a lap mögül rákacsintok majd visszatemetkezem.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2012. november 3. 21:56
Hozzászólásai ebben a témában
Maximilian Loveguard
INAKTÍV


Vadítóan Izgató Pasi
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 966
Írta: 2012. november 3. 22:14 | Link

Zoé


A meglepett arckifejezéséből rögtön tudtam, hogy nem erre számított. Hát igen sokan mondták, hogy nem vagyok épelméjű, de legalább azt csinálom, amihez kedvem vagy amivel éppen segítek másoknak. Az utóbbi annyira nem volt hozzám nőve, de ha jó kedvem van, akkor azt csinál velem az ember, amit akar kenyérre kenhető vagyok.
A futó mosolyát pont láttam és visszamosolyogtam. Érdeklődve figyeltem minden mozdulatát, persze közben kiegyenesedtem próbáltam rákészülni, hogy még egy darabig itt ücsörgök némán megmerevedve. Miközben én beállítottam magam meg minden a szemem sarkából figyeltem, mit csinál éppen. Nem tehettem róla én is elmosolyodtam, de hamar visszafordultam és komoly arcot vágtam.
Pont elkezdett fájni a hátam, amikor a Művésznő újra megszólalt. Nagy jó esett le a szívemről, és tényleg megkönnyebbültem, még az arcomon is látszódhatott, hogy nem olyan feszesek a vonásaim.
Megmozgattam kicsit a vállamat majd ugyan azt az ülőpozíciót felvettem, mint a pózolás előtt volt. Mondanom sem kellett, hogy sokkal kényelmesebb volt úgy, mint kiegyenesedve.
- Oh, pedig épp most akartam bemutatni neked egy tökélete tornagyakorlatot. -mondtam a mostanában olyan jól megszokott orrhangomon és közben szélesen elmosolyodtam. Természetesen az egészet viccnek szántam. Oldani akartam a hangulatot. Persze a bólintás, hogy megértettem nem maradt el de azért jó volt ellőni azt a hülye poént.
A mese szóra felkaptam a fejemet.
Mesélni? Én mesélni? Mit?
Ez a három rövid kérdés járt a fejemben. Elszoktam én már ettől, nyár óta csak otthon voltam és a régről ismert barátaimmal lógtam. Komolyan elgondolkoztam, aztán nem jutott semmi az eszembe úgyhogy, hagytam az egészet veszni hagyni. Majd úgy is mondok valamit, ha nagyon muszáj.
Orrfújás közben figyeltem az apró rezzenéseket arcán. Engem egyáltalán nem zavart, hogy ő néz engem. Igazából már hozzá voltam szokva.
- Maradok a névtelen modelled inkább.Téged, hogy hívnak? -visszakacsintottam majd elvigyorodtam, miközben a koszos papírzsebit visszaraktam a zsebembe.
- Mondd csak, miért ez a hideg hely vonzott téged ide? Mármint, miért pont itt rajzolsz? -kérdeztem tőle halál nyugodt hangon és közben a cipőmet fürkésztem, majd pár másodperces koszelemzés után felnéztem rá és próbáltam felvenni a szemkontaktust.
Utoljára módosította:Maximilian Loveguard, 2012. november 3. 22:15
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2012. november 3. 22:31 | Link

Maximilian

- Ne aggódj, amint végeztem, megcsillogtathatod a tudásodat.
Jót nevetek a poénon, ami egy kicsit könnyít a lelkemen. Elkezdem rajzolni a körvonalakat, megpróbálom valahogy elkapni azt az idegent, akit én látok és nem azt amit a többiek látnak. Bár fogalmam sincs róla, hogy valójában ő kicsoda, de talán a rajzomon keresztül, vagy amíg rajzolom jobban megismerem, általában ez be szokott jönni.
- Rendben van, akkor maradhatok én is a névtelen művészed?
Felvonom a szemöldökömet és egy pillanatra elkapom a tekintetét, de után rögtön visszafordulok a lap felé, jelenleg az az idegen aki a kezem alatt van jobban lefoglal, pedig ahogy jobban megnézem a szemei egész megkapóak, sokatmondóak. Már most elkönyvelem magamban, hogy ezt a részt ki kell hangsúlyoznom, persze nem szabad átesnem a ló tulsó oldalára, de akkor is.
- Amúgy, Zoé. És a tiéd?
Teszem hozzá mintegy mellékesen. Nem fogok titkolózni, illetve a nevemet szívesen elárulom neki, gondolom ennyit azért megérdemel szegény. Miután megvannak a nagyobb körvonalak, belekezdhetek az apróbb munkába, hogy milyen az alakja. A szemem ide-oda cikázik közte és a papír között, igyekszem a gyorsan dolgozni, de nem akarom elkapkodni. Viszont nem tudhatom mikor durran el az agya, áll fel és hagy itt. Ha pedig én valamit elkezdek akkor azt be is fejezem még akkor is ha ennek érdekében el kell kapnom és le kell láncolnom. De kétlem, hogy erre sor kerülne, amint elengedte magát rögtön nem érezte magát annyira kellemetlenül. Aztán megragadja a tekintetemet ahogy a padlót bámulja, majd felpillant rám a tekintetemet keresve, mázlija van mert éppen őt nézem és ez a másodperc megragadja a figyelmemet.
- Tudnád ezt mégegyszer? Már úgy értem a stírölést de nem csak úgy félúton, köztem és a padló között.
Talán megtaláltam a tökéletes pozíciót, annyira tetszett ez a mozdulat, lehet, hogy neki semmit nem jelenetett, de nekem annyira őszinte volt, bár soha nem tudnám megmagyarázni miért. Figyeltem a kezeit, de sehogy sem tetszettek. Megkeresem a radíromat és a kezébe adom.
- Remélem szeretsz dolgokkal babrálni.
Újabb mosoly, ami nevetésbe megy át. Kezdem egészen megkedvelni a srácot, mert bár alig fél órája ismerem mégis többet adott nekem mint ez a mai nap. Végre enyhül a szorongásom és a feszültségem, végre rajzolhatok és ez nekem mindennél többet jelent.
- Ez csak véletlen, nem szeretem a hideg helyeket. De lelki válságban voltam, mert nem jött az ihlet és olyankor iszonyat idegesítő vagyok. Összevesztem az ikertesómmal aztán nem bírtam tovább a toronyba üldögélést szóval elindultam és itt kötöttem ki, aztán jöttél te és akkor bumm..minden jó lett.
Én, ellentétben vele, szeretek beszélni. Komoly dolgokat ugyan nem biztos, hogy megosztanék vele de ez igazán bele fér egy fél órás ismeretségbe, szerintem.
Utoljára módosította:Czettner L. Zoé, 2012. november 3. 22:37
Hozzászólásai ebben a témában
Maximilian Loveguard
INAKTÍV


Vadítóan Izgató Pasi
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 966
Írta: 2012. november 3. 22:58 | Link

Zoé


Hümmentettem egyet és közben el is mosolyodtam. Megnyugodtam, hogy nevetett az ócska poénomon, de nem tartott sokáig a nevetése, mert elkezdett nagyon odafigyelni a munkájára. Mindig is lenyűgöztek az olyan emberek, akik képesek voltak részletesen rajzolni. Aztán lehet, hogy csak én vagyok az ilyen idegbeteg ember, aki csak egy pálcikaembert tud megrajzolni. Ki tudja?
A kérdésére nem válaszoltam szóban, helyett bólintottam egy igennel. A tekintetünk egymásba akadt és pont elbambultam volna, amikor ő visszafordította a szemeit a lapra. Picit megráztam a fejemet pislogtam egy nagyot és elkezdtem szipogni. Pont, amikor elkezdtem keresni magamnak egy használható papírzsepit, akkor szólalt meg újra.
- Zoé, hm ezt megjegyzem magamnak, de akkor is maradsz Művésznő. -egy félmosolyt eleresztettem felé majd a talált kincsemet gyorsan el is használom. Arról közben meg is feledkeztem, hogy megkérdezte a nevemet. Az arcával voltam leginkább elfoglalva. Le szerettem volna olvasni valamit róla, de egyszerűen nem ment. A szemeim követték az övéit és komolyan mondom elkezdtem szédülni. - Nem kell annyira sietni, nem fogok elszaladni. -kacsintottam egyet és akkor ugrott be, hogy a nevemet még mindig nem mondtam. - Amúgy Maximilian vagyok, de csak Max. -elvigyorodtam és utána a föld felé néztem. Igazából csak egy pillanatra akartam felnézni, hogy megnézzem a kérdésemre mi a reakciója, de ekkor a várva várt válasz helyett egy radírt kaptam.
- Szeretek igen. -először értetlenül néztem rá, de utána vállat vontam és elkezdtem szórakozni a radírral. Persze, ahogy kérte megismételtem az előbbi felnézős mozdulatsoromat, de sokkal lassabban, hogy legyen ideje lerajzolni. Na jó azért olyan lassan nem ment, de még sem voltam olyan gyors. Végül is mostanra már megváltozott a hangulatom, örültem neki, hogy itt maradtam.
Láttam rajta, hogy kezd felengedni és ez nagyon tetszett. Legalább elkönyvelhettem magamba azt, hogy megint tettem valami jót és a karma nem fog megint megtalálni.
Végre a válaszomat is megkaptam. Érdekesnek tűnt, amit mondott, nem tudom miért, de az volt. Legtöbbször pedig nem szoktak az ilyen dolgok érdekelni.
- Megkérdezhetem, min vesztetek össze az ikertesóddal? -tettem fel kicsit rekedtes hangon a kérdésemet. Utána rögtön krákogtam egyet, hogy kitisztuljon a torkom és már is jobb volt. - Ne haragudj, csak megfáztam. -megint megvakartam a tarkómat és csukott szemmel mosolyogtam rá, aztán persze vissza koncentráltam a radírra. Feszegettem, nyomogattam, mindent csináltam vele. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy óvódás, aki nem látott még radírt.
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2012. november 10. 19:23
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2012. november 3. 23:13 | Link

Maximilian

Lassan meglátom, mi fog kisülni a dologból, de egyenlőre még nem vagyok elégedett, koránt sem. Hogy ne üljön csöndben, halkan énkeleni kezdek a dal néha abba marad, elcsöndesedik majd felerősödik, attól függően éppen mit művelek a grafittal. Ha nem tudom hirtelen hol hagytam abba, elhallgatok, ha erősebb kontúrt húzok akkor felerősödik. Tudom tudom, nem vagyok százas, soha nem voltam az, és büszke vagyok rá.
- Remélem egyszer tényleg az leszek.
Futólag rámosolygok, aztán folytatom a munkát és az éneklést. Nem vagyok benne valami nagy szám, de azért nem ijeszt el senkit a hangom és madarak le pottyannak le miatta az égből, hétköznapi, amilyen én is vagyok, ez a megfelelő szó rá.
Az ismeretlen közben bemutatkozik, szóval a modellemnek neve is van. Egy ideig emésztgetem az új információt majd egy percre megáll a kezemben a grafit.
- Szóval Maximilian...az jobban tetszik mint a Max, de maradhatsz modell srác is, ha nagyon akarsz.
Még akkor is mosolygok amikor visszafordulok a lap felé. Határozottan jobb kedvem lett, ezt most már az ujjaimban is érzem. A munka felgyorsul, nem lesz erőltetett, hiszen mostanra már érdekel az amit rajzolok és nem csak kényszerből teszem, hogy enyhítsem a mérgemet. Nem szívesen rajzolok embert, mert általában az embereknek véleménye van én pedig tartok a kritikától, jobban izgulok miatta mint az esetleges vizsgák miatt.
- Mert nem szereti ha ideges vagyok, csak azért mert nem jön az ihlet. Általában olyankor ő is feszült és nem tud a saját dolgára koncenrtálni, tudod ez olyan ikres dolog.
Legyintek egyet, mintha mindenki számára egyértelmű lenne ez az iker dolog. Pedig a legtöbb ember elég bambán bámul rám, amikor szóbahozzuk, hogy az ikrek között igenis van misztikus kapcsolat, akár tetszik ez a nagy közönségnek, akár nem.
- Semmi baj, ez a képen nem fog látszódni, amúgy is, tetszik azoknak az embereknek a hangja akik megvannak fázva.
A grafit ismét megáll, beharapom az alsó ajkamat és mosolyogva felnézek rá.
- Ne haragudj, túl sokat fecseg feleslegesen, lényegtelen dolgokról.
Egy kicsivel közelebb ülök hozzá, hogy megnézhessem a szemeit, nem felejtettem el, hogy ezt akartam igazán megragadni a rajzban.
- Mondták már neked, hogy nagyon sokatmondó a pillantásod?
Oldalra billentett fejjel nézem még egy daradig aztán nagyon aprólékosan kezdem el húzni a vonalakat, a szemre nagy hangsúlyt fektetek, bármi lesz is.
Hozzászólásai ebben a témában
Maximilian Loveguard
INAKTÍV


Vadítóan Izgató Pasi
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 966
Írta: 2012. november 3. 23:35 | Link

Zoé


- Oh hidd el te már az vagy. Vagyis az én szememben mindenképpen az vagy. -nem akartam semmi félreérthetőt mondani neki, de ez az igazság és, ami a szívemen az a számon alapon élek.
Elmosolyodok, amikor elkezd énekelni. Élveztem ezt az idilli hangulatot, de volt egy olyan fura érzésem, hogy lesz valami, ami majd elrontja. Bevallom egész délután el tudtam volna hallgatni Zoét és ahogy figyeltem a hangjára sok gondolat újra előtámadt. Lehunytam a szemem miután bemutatkoztam aztán kitámasztottam kezeimmel magamat és hátradöntöttem pár másodpercre a fejemet. Csak akkor hajtom vissza kobakomat, amikor a nevemen szólít.
- Ahogy szeretnél úgy hívsz. -újra kacsintottam rá és tüsszentettem egyet közvetlen utána. Kiengedtem a bent maradt levegőmet, megráztam a fejemet egy használt papírzsepit vettem elő és a jól megszokott orrfújást hajtottam végre. Közben azért figyeltem Zoéra, nem akartam lemaradni, mert az elég nagy gáz lenne. Még a végén azt hinné, hogy unom magam és azért nem figyelek rá.
- Igen tudom milyen. Nekem is van egy iker tesóm, de mi kétpetéjűek vagyunk. -a szemeim felcsillantak, amikor ezt mondtam. Már Mirával is régen találkoztam, pedig voltak nálunk már nem is tudom melyik palijával. De hát az már mikor volt.
- De most már az a lényeg, hogy lenyugodtál. -szélesen elvigyorodok utána meg heherészek egyet aztán újra a radírral kezdtem el foglalkozni. Tényleg nagyon lekötött. Elgondolkoztam magamról, hogy néha úgy viselkedek, mint egy pihent agyú idióta, néha meg mint egy agresszív beteg állat. De most kifejezettem egyiknek sem mondanám el. Na, jó talán a pihent agyú felé hajoltam, de még sem abban az állapotomban voltam.
Jót mosolyogtam, amikor közölte velem a hangos témát. Még fel is néztem rá és pont elcsíptem azt a pillanatot, amikor beleharapott az alsó ajkába. Igazán aranyos volt úgy, de nem gondoltam semmi rosszra.
- Nem gond, legalább nem az a feszült némaság van köztünk. -egy biztató mosolyt küldtem felé aztán meglepetten vettem észre, hogy közelebb ült hozzám. Annyira zavarba nem hozott, de azért még is egy picit igen.
- Te vagy az első, aki ezt mondja. Neked az arcod árul el sok mindent. -közöltem vele nyugodtan, ha már ő is így megtette velem. Hozzá azért mellékeltem egy csipetnyi félmosolyt.
- Majd ha kész van mindenképpen látni szeretném. Mostanában csak pálcikaemberes képeket láttam. -felnevettem és a radírt a levegőbe dobtam és utána elkaptam. Ezt háromszor ha megismételtem, aztán nyugodtan újra kitámasztottam magamat kezeimmel.
Utoljára módosította:Maximilian Loveguard, 2012. november 3. 23:36
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2012. november 4. 00:05 | Link

Maximilian

- Köszönöm, ez nagyon kedves tőled.
Őszinte vagyok, tényleg nagyra értekelem, hogy ezt mondja. De nem hagyhatom ki, hogy ne sandítsak fel rá és ne vonjam fel az egyik szömdölömet. Én soha nem tartottam magamat művésznek és valószínű, hogy magamnak soha nem leszek elég jó, legyek bármennyire jó valójában. Hiszek benne, hogy mindig lehet tovább fejlődni.
- Rendben, akkor marad a Maximilian, különleges..illik hozzád.
Kezdek elmélyülni a munkában, már nem sok van hátra. Néhány apró húzás és már kezdhetem az árnyékolás, ilyenkor úgy érzem életre keltem a rajzot. Eddig csak egy papírra vetett semmi volt, most lesz belőle az, amit az emberek annyira szeretnek viszont látni. Még énekelni is elfelejtek annyira koncenrtálok, a mosoly lehervad az arcomról. A kezem tiszta grafit, de ez már egy csöppet sem izgat, most rajzolok. Kisöprök a kezemmel egy kósza tincset a látóteremből és ezután már az arcom is olyan lesz a homlokomtól egészen az államig.
- Hű, akkor te tényleg megérted a dolgot. Szóval van egy nővéred, vagy húgod. Az tök jó. Akkor nem is hasonlítotok annyira egymásra? Mármint, tudom, hogy te fiű vagy ő meg lány, de azért csak van valami...érted.
Egy ideig mutogatok a grafittal, aztán feladom és a figyelmemet megint a lapnak szentelem. Én meg a húgom bezzeg olyanok vagyunk mint két tojás, a szüleinken kívül senki nem tud minket megkülönböztetni.
- Ohh, mellettem nehéz hallgatni, illetve, nehéz szóhoz jutni. Szóval úgy értettem, hogy nincs csönd.
Már nem nagyon figyelek oda arra amit mondok. Az utolsó simításokat végzem a rajzon, ennyire közel még nem jártam a célhoz. Igyekszem megfelelni az elvárásoknak és olyat alkotni, ami remélhetőleg tetszeni fog neki, még ha egy kicsit is.
- Az arcom? És mégis mit olvasol le az arcomról?
Na ezzel megfogott, kizökkentett annyira, hogy felnézzek és ne a rajzzal foglalkozzak. Kíváncsi vagyok vajon mennyire beszédes az én arcom. Összehúzom a szemöldökömet és kíváncsian várom a választ. A rajzot persze takarom, nem akarom, hogy még meglássa.
- Meg fogom mutatni ne aggódj.
Egy ideig még figyelem, kicsit zavar az előbbi kijelentése. Türelmesen várom a választ, legalábbis türelmesnek látszom. Lassan visszatérek a rajzhoz és néhány perc után lerakom magam mellé a grafitot.
- Készen van..remélem tetszeni fog.
Kifújom a levegőt és lassan megfordítom a füzetet. Úgy ábrázolja őt, ahogy én látom. A radírral babrál és félig fölnéz, az arcán mosoly ül a haja kissé kócos, de az összkép tökéletes. Nem kellett semmit hozzárajzolnom, vagy kitalálnom, pontosan így ült előtte. És a szemei...na hát azok még mindig megfognak.
Hozzászólásai ebben a témában
Maximilian Loveguard
INAKTÍV


Vadítóan Izgató Pasi
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 966
Írta: 2012. november 4. 16:11 | Link

Zoé



Nem akartam tovább fűzni a gondolatomat így egy biccentéssel elintéztem és tovább nyomogattam a radírt. Néha azért felpillantottam és legutóbb, amikor ezt csináltam pont elkaptam a tekintetét az enyémmel. Elmosolyodtam majd visszatértem a gumi piszkálásához.
Az ez utáni megjegyzésére sem mondtam semmit sem. Persze örültem annak, amit mondott de nem éreztem annak szükségét, hogy mondjak rá bármit is.
Mind ez után újra koncentrált és én meg csak figyeltem. Annyira elbambultam, hogy azt sem vettem észre, hogy már nem dúdol. Érdeklődve figyeltem, ahogy dolgozik. Nem tudom miért, de nagyon megfogott magával a személyiségével. Talán még irigyeltem is egy kicsit, hogy neki van valami értelmes elfoglaltsága, amivel le tudja kötni magát, nekem meg nincs. De hát ez ilyen.
- Húgom van Amirának hívják és nem tényleg nem hasonlítunk egymásra. Vannak vonások amik igen, de úgy teljesen nem és nem is bánom. -nevettem el magamat a végén. Nem sok embernek meséltem arról, hogy mi Mirával ikrek vagyunk, mert általában már tudták, amikor elkezdtek velem szóba elegyedni. Ezért is volt egy kicsit fura kimondani ezeket. Nem szoktam hozzá az ilyesmihez, de jó volt, élveztem.
Halkan kacagtam, amikor elkezdett magyarázni. Aranyos volt úgy, hogy próbált mind a kettőre odafigyelni.
A megszokás kedvéért most sem volt olyan sokáig csend köztünk, hogy eltudjak merülni a gondolataimba. Az első kérdésére bólintással válaszoltam, hogy igen. A másodikra meg még várnia kellett. Nem olyan sokáig, de néztem az arcát, hogy valamit tudjak majd neki mondani.
- A szemöldököd formája sok mindent elárul ám. Leginkább azzal árulod el, hogy milyen a hangulatod. -mivel nem tudtam konkrétat mondani ezért elárultam neki, hogy leginkább mi árulja el. Ezt persze általánosságba értettem, mert a legtöbb ember gyengéje a szemöldöke.
Nyeltem egy nagyot, miután mondtam neki a pálcikaemberes dolgot. Nem akartam, hogy magára vegye, vagy valami ehhez hasonló.
- Oké, rendben van. - nem tudtam mást mondani lehet, hogy frappánsabb válaszra  várt, de jelenleg csak ennyire futotta. Fülem farkam visszahúztam és már türelmetlenül vártam, hogy végezzen és láthassam a rajzát. Kíváncsi voltam, hogy , hogy rajzol.  Abban már biztos voltam, hogy jól hisz nem kérdezett volna meg, hogy lerajzolhat e.
Nem telt bele sok időbe és elkezdte megfordítani a rajzos füzetét. Amikor megláttam a rajzokat valami elvarázsolt. Széles vigyor ült ki az arcomra.
- Hát ez gyönyörű, de tényleg. Nagyon szépen rajzolsz. -sokáig méregettem a rajzot és egyre jobban tetszett. Legszívesebben le sem vettem volna róla a szemeimet, de még is megtettem és Zoéra emeltem őket. - Köszönöm. -mondtam és közben becsuktam a szemeimet úgy mosolyogtam rá.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 456
Összes hsz: 7582
Írta: 2012. november 4. 16:32 | Link

Maximilian

- Szóval Amira, és nem hasonlítotok. Világos.
Fura elképzelni olyan ikreket akik egy kicsit sem hasonlítanak. Mármint, nem vagyok hülye, láttam már kétpetéjű ikreket de ez a gondolat azért elszórakoztatott egy darabig. Bár fogalmam sincs, mi olyan vicces benne, vagy szórakoztatok, ilyen a természet, vannak akik hasonlítanak egymásra, mások pedig nem.
- A szemöldököm. Értem. Akkor legközelebb majd valami olyan sapkát húzok ami alól nem látszódik ki a szemöldököm és akkor könnyebben elrejthetem az érzéseimet.
Zora szokta nekem mondani, hogy idegesíti, hogy állandóan húzgálom a szemöldököme, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire szembetűnő. Márpedig, annak kell lennie a  modell srác is felfigyelt rá. Már nyúlnék is a szemöldökömhöz, hogy eligazgassam amikor észbe kapok. Megnézem a kezeimet majd az alig használt grafitos papírzsepibe meg is törlöm. Nem is merek arra gondolni, hányszor fogtam már meg az arcomat, biztosan tiszta kosz vagyok.
- Köszönöm.
Igyekszem szerénynek lenni és nem elszállni a dícsérettől. De boldog vagyok, hogy tetszik neki. Ezért érdemes volt lerajzolnom. Magam felé fordítom, egy ideig nézegetem. Majd hirtelen elhatározásból kitépem a rajzot a füzetből és aláfirkantom.
- Tessék, neked adom, de csak egy feltétellel.
Most egy másfajta mosoly telepszik az arcomra. Alkudozni készülök, felemelem a papírlapot és meglengetem az orra előtt, mint a csalit. Fogalmam sincs, vajon kelleni fog-e neki, vagy nem de azért egy próbát megér.
- A feltételem pedig az, hogy megengeded legközelebb, hogy magamnak is készítsek egyet.
Szerintem ez fair ajánlat, nem csak amiatt, mert sok ember ellentétben őt jó lerajzolni, hanem mert tetszik a társasága, felszabadult leszek az aurájától és nem teher számomra a jelenléte, jól érzem magamat.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint