36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. április 4. 09:34 | Link

Greg - Évnyitón/zárón, kilógás előtt és után

Az nem kifejezés, mennyire zavarba jön pár pillanat leforgása alatt Gregnek hála. Ez a szoknyapecér túl jól tudja, hogyan kell játszadozni egy lánykával, bár másfelől ő meg túlságosan naiv. Igazán nem kellene felvegye a zöld-féle csipkelődést, így aztán vessen magára, hogy most vörös az arca és szakadozottan makog össze-vissza. Bárcsak elkerülne az a kéz a derekáról, meg az a száj a füle mellől. Elég pironkodásra okot adó emlékeket juttat eszébe David övön aluli viselkedéséről első találkozásukkor, na és ez a kéz-dolog... még jobban elpirul a választól, felháborodásában csak úgy kapkodja a levegőt szapora, apró kortyokban.
- N-Nehogy azt hidd! Igazán túl barátságos vagy... – egy pillanatra elbizonytalanodott arcot vág, hogy vajon ez-e a helyes szó, de végül belenyugszik, hogy ennél jobbat nem fog szülni az agya jelen pillanatban. Hogy ő mennyire szeretné, ha nem akarnák húzni az agyát, hisz nyilván erre megy ki a játék; borzasztóan kínosan érzi magát, még a szemét is behunyja egész a bombák felrobbanásáig. Úristen, Greg éppen most fúrta bele az arcát az ő vállába? Úristenúristenúristeeen! Megremeg, hápogva fordítja arra a fejét, s ez alatt takarja az arcát is a szag miatt.
- Greg, ne csináld már! Mindenki minket fog nézni... – Hallelúja, eltűnik a szag, háromszoros hurrá a megmentőnek, így pedig Greg is kikerül a vállából. Végre. Azt hitte, meg fog állni a szíve és nagy a gyanúja, hogy a hangos dübörgés a rellonos füléig is elhallatszott.
- Mi? ... – Magához térni sincs ideje, kettőt sikkant és máris Greg vállán találja magát himbálózva, mint egy majom.
- Tegyél leee! – A követelés már odakint hallatszik a folyosón. Szerencsétlen még arról is lemarad, hogy az igazgató kihirdette, második lett a vizsgákon a másodikosok közül, pedig fel kellett volna menjen a többiekkel együtt. Halad tovább Greg a terhével, ő szép királylányosan kapálózik a másikon és néha megütögeti (szerintem Greg ezt meg sem érzi) a szoknyapecér rellonos hátát. Mikor végre talajt ér (reményei szerint), első dolga jól rálépni Greg lábára, ha az nem figyel, de ha ki is tér a kísérlet elől, legalább megpróbálta a kislány.
- Ezt azért, mert elraboltál. Tudtad te, hogy büntetni kellene a pimaszságod? Ezért fizetni fogsz, méghozzá itt és most! – Már csak a füst hiányzik a feje felől, mert a két arcfélteke még mindig piros, de most már a dühtől, és a remegés is ennek köszönhető.
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. április 7. 14:24 | Link

Runaci.

Így belegondolva, rohadtul romantikus lehet a jelenet, ahogy félvállra kapom az ideiglenes hercegnőmet és elindulok vele kifelé a teremből. Nem olyan messziről egy halk sikolyt lehet hallani, egy másik sorstárs az imént kapott a kezébe egy másik delikvenst, szintén vállon átvetve a hölgyet spurizik ki vele a tömegből. Gyönyörű, úgy tűnik ezen az évnyitón sorra rabolják el a lányokat a Rellonosok. Gondolatban kap egy pacsit a másik hím, majd folytatom utamat kifelé a kis terhemmel.
Idekint, a folyosón természetesen megjön a hangja a drágának, amit odabent a teremben nem igazán hallatott. Édes, ahogy próbálja püfölni a hátamat és kapálózik is hozzá. Nem akarom neki megmondani, hogy minél inkább próbál szabadulni a fogásomból, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy le fogom ejteni. Lássuk be, a magasságomhoz nem társul góliáti erő, tekintve, hogy inkább a szálkás kategóriába tartozok, nem az izomagyak közé. Mindegy, próbálom úgy fogni, hogy ne izegjen túl sokat, de lehetőleg ne is ájuljon el a szorításomtól.
Valami kevésbé zajos és mégis kellemes hely után kutatok a fejemben, ahová mehetnénk, végül az erkély mellett döntök. Nincs olyan messze, talán addig kibírom, hogy ne dobjam le dulván a padlóla a lánykát. Célhoz érkezvén Runa két kis lába is földet érhet végre, és ezt azonnal ki is használja a kis álnok egy lábra taposás formájában.
- Nézd csak, a kis pimasz - vigyorgok rá sunyin. Nem mondanám, hogy ez volt életem legfájdalmasabb élménye, lévén a lányon nincs cipő, az valószínűleg az asztal foglya maradt a nagyteremben. Kellemetlen.
- Ó, fizetni? És mégis hogyan, kedves? - a vigyor sunyi mosollyá vedli vissza magát, ami nagyjából ugyanannyira lehet ijesztő, mint a nagytestvére. Pluszban felhúzom az egyik szemöldököm, ezzel is kifejezve mérhetetlen kíváncsiságomat a büntetésem iránt.
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. április 9. 21:49 | Link

Gregci

Igazából úgy kellene éreznie magát, mintha valami mesébe csöppent volna: a herceg éppen elrabolja a bálról a vállán, megnézik őket, álmélkodva, ő szépen van öltözve. Sajnos azonban ott a tény, hogy a herceg nem szőke, nincs lova és pimasz, mint a bűn, ő pedig nem hercegkisasszony és főleg nem fogja nyugalomban tűrni az elrablását. Ahogy kiértek a teremből, dobolni kezd Greg hátán és nyivákolni, hogy eresszék le, bár abban sem biztos, hogy mezítláb akar járkálni a hideg kövön, hogy aztán jól felfázzon. Nem hiába mondják a lányokra, hogy pisisek, elég érzékenyek. Ha tudná, hogy Leent is éppen most rabolja el az a Tarzan ember, biztosan szedné a pálcáját és megátkozná a rellonost, noha alapjáraton nagyon nyugodt és félős kislány. A barátaiért rúgkapál és harap, az biztos, Leenért főleg.
Haladnak a folyosókon, ő kitartóan próbál lejutni a fellegekből, Greg viszont nem mutat semmi hajlandóságot a megszabadításra egészen az erkély eléréséig. Pedig már éppen akarta kérvényezni, hogy akkor vigye őt fel az úriember a Levita hálóiig és ott ejtse ágyba, aztán mehet a dolgára. Mérgében néha jönnek ilyen durcás megjegyzések, mikor kinyílik a csipája, és pont, mikor elsütné, landol a talajon két lábbal. Azonnal igyekszik letaposni elrablóját annak ellenére, hogy tisztában van a ténnyel, a fiú meg sem fogja érezni, mert rajta van cipő, Runán pedig nincs. Nem is csoda, hogy egyik lábáról a másikra kezd állni a hideg talajon. Végül áthidaló megoldásként a fenyegetőzést követően két kis kezével Greg két karját fogja meg és feláll a cipőire.
- A lábadon fogok állni, mert nincsen cipőm, így! Ráadásul elszalasztottam a táncot is miattad. – Ez vaskos füllentés, valójában eszében sem volt táncolni egész este, de gondolta, majd most mindent a zsiráf orra alá dörgöl, hogy érezze tettének súlyát.
- Ezt már nem tudod helyrehozni, úgy bizony. Pedig igazán vártam erre az estére. – Égni kezdenek a kicsike fülei a folytonos füllentéstől, de ez a sötétben nem valószínű, hogy feltűnik. Legfeljebb, ha Greg valamely bőrfelülete hozzáér a lányka füléhez, érezheti annak melegét, ám a zavart arckifejezés durcázással vegyítve már elég nyomravezetés lehet, hogy éppen félrebeszél itt valaki.
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. április 10. 01:20 | Link

Runaci. Cheesy

Imádom, hogy kedvenc kis hercegnőm milyen kis eltökélt tud lenni, ha egy cél eléréséről van szó. Vegyük például az első összekoccanásunkat. Egy könyvszekrény tetejéről vetődött rám, mein Gott! Ráadásul nem is én voltam a célszemély. Most is annyira szabadulni akarna a biztonságot jelentő karok közül, csak mondjuk szerintem abba nem gondolt bele, hogy meztélláb ez a kő annyira nem meleg. Sőt! Kifejezetten hideg.
Úgy tűnik, hogy nem elég az neki, hogy egyszer rátaposott a lábamra, hanem most már rendszeresített vendég szeretne lenni rajta. Szép dolog, mondhatom! Először jól megtapossa, aztán meg szőnyegnek használja. És még engem hív pimasznak, hát menten hanyatt verem magamat.
- Na, mi van, nincs orrvérzésed? - kérdezem némileg álnokul, hiszen tisztában vagyok ezzel a nagyszerű képességével. Legelső alkalommal is instant elkezdett vérezni az orra, pedig csak ránéztem. Komolyan, ennyire nem lehet valakinek ekkora problémája egy ellentétes nemű jelenlétével. Ja, de, Runának.
- Ó, tényleg? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, ezúttal komolyan a kíváncsiság miatt. Eszembe nem jutott volna soha, hogy esetleg táncolni akarna. Láttam már orra esni a folyosón (kiemelném, a _sík folyosón, ahol semmi útakadály sincs) a tulajdon lábában, nem annak a bálozós fajtának tűnt, aki még egy keringőt is szívesen eltáncol, ha úgy adódik. De mindegy, úgy tűnik, ebben félre ismertem.
A következő megjegyzésre már nem reagálok szóban semmit, más köti le a figyelmemet. A nagy magyarázásban a kisasszonynak elszabadult egy kósza tincse, az után nyúlok, hogy visszaillesszem a helyére, a füle mögé. Csendben, mondhatni koncentrálva hajtom végre a manővert, biztos vagyok benne, hogy fülig pirul tőle, ha eddig még nem tette volna meg, de ebben az egy mozdulatban nincsen semmi hátsó szándék vagy rosszakarás, egyszerűen csak helyre tettem a dolgokat. Érzem, hogy ég a füle, mintha felgyújtották volna, de nem tudom, hogy azért, mert zavarban van, vagy mert hazudott. Lehet mindkettő opció. Önkéntelenül is elmosolyodok, hogy hogy lehet ennyire szerencsétlen, majd bal kezembe fogom az ő jobbját, a sajátomat pedig óvatosan átcsúsztatom a derekára. Lépek egyet előre, majd jobbra, közben figyelem a reakcióit. Ha nem teljesen dinka, rá fog jönni, hogy ezek tánclépések.
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. április 11. 22:13 | Link

Gregci  *___*

Az esti szellő hűvösen nyalogatja vállait, a bőrén egyenként púpozódnak fel az apró kis libabőr göböcskék,  csak az árnyékos viszonyoknak köszönhető, hogy nem tűnik fel azonnal a beálló változás. Ahogy Greg cipőin ácsorog apró termetével, egy adott pillanatban belehasít a gondolat, hogyan nézhetnek ki egy kívülálló szemében. Ő, aki belekapaszkodik vékony kezecskéivel a magas rellonosba, Greg, aki szinte suttogva ejti ki gunyoros szavait, de közben egy centit sem hátrál... Belepirul a gondolatba is, még a tekintetét is elkapja arcmagasságból mellkas szintre.
- Nincs. Általában első találkozáskor reagálok rosszul, de most már nem ér meglepetésként a külsőd. – suttogja kissé rekedtes hangon közben lelépvén, illetve –botladozván inkább a cipők nyújtotta platformról. Hagynia kell egy kis távolságot kettejük között, vagy meg hallani fogja Gregor is a megszaporázott levegővételét. Kínos ez a helyzet, rendkívül kínos, ennek ellenére elfelejtette, vagy inkább tudat alatt szándékosan nem engedte el a férfi karjait. Tényleg táncolni akart? Nem, ez vaskos hazugság, de talán most nem bánna egy kis andalgást a táncparketten. Szinte riadtan eszmél rá, micsoda abszurd, lányos gondolatok színezik ki rendszerezett, logikus eszmefuttatásait. Ez biztosan ő? Nem valaki mást rabolt el a sárkányporonty?
Összerezzen az érintéstől, pupillái kissé jobban kitágulnak a kelleténél, pillantása pedig önmagától felvándorol Greg szemeit keresve. Fel sem fogja, hogy a haját igazították helyre, csak a tényt konstatálta, hogy hozzáértek, beléptek az aurájába. Ég az egész arca és most már nem csak a hazudozástól, sőt érezhetően remeg is a hűvös légkörtől. Nincs rajta semmi felső, csak a pántos ruhája, plusz mezítláb is. Kedve lenne átölelni magát a hideg ellen, vagy beljebb húzódni az épületbe, ehelyett elönti a zavar forrósága, mikor vékony kacsóját a nagy kéz körbezárja, derekát pedig a másik kéz ejti rabságba. Kitalálja azonnal mi a cél és csodálatos módon nem esik hasra attól a pár lépéstől, amivel Greg mozdulatait leutánozza.
Olyan érezhető az a magasságkülönbség és mégis egy idő után, mintha úszna a dallamtalan tánccal együtt Gregor vezetésén csüggve. Szemei lecsukódnak egy pillanatra, füleiben felcsendül egy lágy dallam kísérőnek és akarva-akaratlanul mind közelebb és közelebb bújik a fiúhoz. Vonzza a teste melege és a hamis biztonságérzet; a pillanat varázsa egy kis időre elhiteti vele, hogy egy kétballábas hercegnő, akit éppen egy herceg forgat tánc közben. Nem szőke, nincs lova, pimasz, de van benne egy megmagyarázhatatlan melegség is. Talán téved, talán csak illúzió, de most ott van, szeretné elhinni, hogy az a picike biztonság, amit ez a helyzet szült, nem csak holmi illúzió, ami darabjaira törik ébredés után.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. április 11. 22:42
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. április 12. 02:38 | Link

Runa. ^^ Smiley

Hát nem furcsa? Elhoztam egy csajt az évnyitó kellős közepéről, aki valószínűleg a háta közepére se nagyon kívánna, és kikerülne, ha tehetné. Csak nem teheti, mert nem hagyom neki, hogy csak úgy elmenjen mellettem, minden szó nélkül. És magam sem értem, hogy miért...
Mosolyt csal az arcomra, ahogy zavarodottan próbálja magát kimagyarázni az orrvérzéses dologból. Szóval már nem lepem meg, mi? Meg tudom érteni, nem én vagyok a legmeglepőbb külsejű fazon ezen a vidéken, vannak itt más, sokkolni vágyó emberek. Érzem, ahogy a kis súly távozik a lábfejemről. Meglepetten pislantok a talaj irányába, ahol Runa arca is található. Nem tudom, miért lépett le, de így csak magának tesz rosszat, biztosan meg fog fázni, ha ott marad. Sóhajtok egy nagyot, lehetetlen egy gyerek. Inkább felfázik, csak kerüljön távolabb. Nem értem annyira a dolgot, mármint oké, adtam rá okot neki a múltban is és nem is olyan régen is, hogy ne bízzon meg bennem, de ezt kicsit túlzásnak érzem.
Mulatságos látni rajta a zavart, amit a haja eltűzésével okozok, de most az egyszer nem adok hangot ennek. Törékeny most ez a pillanat, nem hiszem, hogy máskor is adódik majd alkalmam zavarba hozni az érintésemmel, úgy, hogy ne kezdjen el sikítani velem. Hűvös szél tör be közénk hirtelen, nem olyan nagy erővel, de épp elég arra, hogy megborzongassa az apró, előttem álló lányt. Gyengém, ha egy nő fázik mellettem, így egy pillanatra elengedem a kezét, lekanyarítom magamról a zakómat és a vállára terítem. Érezni fogja még benne a meleget, amit a testem termelt, így hátha nem fog annyira fázni egy darabig.
Visszafogom a kezeit az enyémbe, majd felemelem és ismét ráállítom a lábamra, lényegtelen, mennyire kapálózik miatta. Ennek két oka is van, az egyik, hogy nem szeretném a gyengélkedőre vinni, mert megbetegedett, a másik meg, hogy úgyis én lennék hibáztatva miatta. Tudom. Érzem.
Egész jól le tudja követni a lépéseimet, ami meglep, mert tudom, hogy mennyire kétballábas a szentem. Bár ez a lábaimon állva talán kisebb kihívás, na de mégis csak Runáról beszélünk, aki képes bármilyen sík felületen elhasalni. Közben érzem, hogy mind közelebb és közelebb húzódik, így elengedem a kezét és a dereka is megszabadul az enyémtől, helyette átölelem, államat a feje tetején nyugtatom. Továbbra is teszem egyik lábam a másik után arra a nem hallható dallamra, ami a fejemben él. Egyszer megállok, és nem mozdulok többet onnan. Szimplán csak élvezem Runa közelségét, hogy átölelhetem, hogy most végre nem kiabál velem, mert hozzányúltam. Hogy elfogadta az érintésemet.
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. április 12. 05:57 | Link

Greg  ^^

Ráugrott egy könyvespolcról és belepuszilt Greg fülébe- ez indította el a kölcsönös furkálódást. Ha idejében észreveszi annak idején, hogy nem David navétázik el alatta a könyvtárban, ennek a rellonosnak ma este eszébe sem jutott volna kilopni őt a bálról, de érzi, hogy kevesebb lenne lélekben. Minden találkozásnak és történésnek helye van az életben, legalábbis valami ilyet próbált elmagyarázni a nagynénje, mikor két hete meglátogatta őket Székesfehérváron és felmerült a közöttük levő rokoni viszony. Ez is ilyesmi lehet, mert ebben a percben örül, hogy Greg a vállára kapta és eliszkolt vele az évnyitóról.
Képzeletében az erkély benépesült más keringő párokkal és teremre cserélődött maga a külső helyszín is világító, hatalmas csillárral, csilingelő zenével, és teljesen természetes, hogy odabújjon Greghez, miután a fiú zakójának melege felolvasztotta a pillanatnyi hideglelését. Eltelik pár pillanat, mire - számára észrevétlenül- dúdolni kezd, de immár egy, az előbbi gondolatbelitől teljesen eltérő dallamot, két is keze pedig elereszti a rellonos tenyerét és vállát automatikusan, amint Greg is ezt teszi vele. Ahelyett, hogy újabb fogást keresne rajta, tenyerei a fiú hátára csúsznak és átölelik az egész embert; a magasságkülönbség miatt mulatságos a látvány, de majdnem derékban csügg partnerén.
Csak akkor eszmél rá, hogy dúdolt is, mikor a dal végére ér. Kicsit meglepődve pislog maga elé egy teljes másodpercig, aztán fel Gregre (sajnos így többet nem lehet állpihenőnek nézni a fejét), de további vörösödés és hiszti helyett egyszerűen elmosolyodik a tiszta szívből jövő öröm színezetével.
- Most egészen olyan ez, mint Hamupipőke meséje. Sajnos a cipőmet már elvesztettem. Hajaj, vajon így mi lesz most? - kuncog fel halkan továbbra sem eresztve öleléséből az idősebb mestertanoncot. Számít valamiféle gúnyos visszavágásra, de most még az sem haragítaná meg; túl szép volt ez a néma kis tánc.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2014. május 13. 19:30
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. április 13. 00:58 | Link

Runa. Cheesy

~ Minden okkal történik az életben - fut végig egy gondolat a fejemben, ahogy Runa vállára terítem a zakómat. És ahogy ebbe kicsit jobban belegondolok, tényleg így van. A sors nem véletlenül sodort bennünket egymás útjába. Valahogy a lány fejébe ültette a gondolatot, hogy rám akarjon vetődni arról a szekrényről, aztán a többinek már szabad folyást engedett. Csak annyi volt a szerepe, hogy elindítsa az események sorát egyetlen apró cselekvéssel. Aztán szépen hátradőlt, és panorámából nézte végig, ahogy egymást gyűrjük ott a könyvtár padlóján. Utána még volt számtalan kisebb találkozás, ha csak annyira is, hogy elsétáltunk egymás mellett a folyosón és épp csak egy odaszólásra vagy egy gunyoros mosolyra volt időnk. Furcsa az élet. Két ennyi mindenben különböző embert egymásnak tol, hogy na nesze, kezdjetek a másikkal valamit, aztán had lám, mi sül ki belőle. Furcsa.
Kellemes meglepetés, hogy Runa nem akar egyetlen egyszer sem elhasalni tánc közben, így legalább tudok arra figyelni, hogy vezessem és nem kell azzal törődnöm, hogy véletlen rosszul lép és borulunk. Most már én is meghallom, hogy dudorászik, kellemes hangja van eléggé. Igyekszem arra az ütemre lépdelni, amit ő diktál, hogy ne essen ki a ritmusból, és hadd foglalkozzon csak a dúdolással. Lesandítok rá innen a magasból, keresek rajta valami jelet vagy akármit, de most semmit sem tükröz az arca, csak csöndesen el van foglalva a maga kis énekével. Inkább nem zavarom meg, csinálja csak. Aztán mikor átfogom a magam hosszú karjaival, már nem nézem tovább az arcát, helyette a feje búbján támasztom  meg az államat. Érzem, ahogy a tenyerei a hátamra csúsznak és ez melegséggel tölt el. Eddig nem igazán kerültem szorosabb viszonyba nőkkel, az egyetlen ilyen személy az életemben a húgom. Ez is valami hasonló érzés, de valahogy másképp hat mégis. Ilyen lehet szeretve lenni?
Ahogy Runa abbahagyja a dúdolást, én is megállok. Egy pár másodpercig így állunk, majd mikor érzem, hogy fel akarja emelni a fejét, leveszem róla a sajátomat, szabad utat engedve neki ezzel. Nem tudom miért, de az újdonság varázsával tölt el látni a mosolygós arcát. Nem láttam még ezt a fajta kifejezést az arcán, és ez, valahol mélyen megmozdít bennem valamit. Valamit, ami melegséggel tölt el.
- Remélem nem bánod, ha azt mondom, hogy semmi kedvem visszamenni most a tömegbe - dörmögöm neki a magaslati levegőről. Viszont kezd kicsit kényelmetlenné válni ez az ácsorgás számomra, szóval leemelem hercegnőmet a lábamról, de csak azért, hogy egy másodperccel később a derekát átölelve tartsam fél kézzel magamhoz szorítva. Az egyik fotelszerű ülőalkalmatosságot veszem célba vele, úgy tartom Runát, hogy jómagam le bírjak ülni, ő pedig az ölemben landoljon. Így sokkal kényelmesebb, mint álldogálni. Kicsit beljebb húzom, hogy ne a combom végén ücsörögjön, átfogom, arcomat a hajába fúrom. Jelenleg ez a létező legkényelmesebb helyzet számomra a világon.
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. április 13. 15:57 | Link

Greg  Cheesy

Semmi közös nincs bennük első ránézésre: az egyik levitás, a másik rellonos alkat, egyikük könyvtárlakó, a másikuk hírből is kerüli, ha teheti. Runa félős és nem a tettek embere, Greg pedig embert lop az évnyitó bálról. Mégis ebben a percben tökéletesen megértik, hogy a másiknak mire van szüksége: Runa hercegkisasszonnyá vált, Greg melegséget kapott. A zakót csak Greg két karja tartja a helyén, hogy ne csússzon le a földre, mert a kislány saját fizikumához képest szorosan öleli a nagyra nőtt rellonost nyugodtan szuszogva bele az ingébe. Csöppet sem figyel már a hidegre, inkább hagyja a percet egybeolvadni saját kis lelkével. Még a tánc is ment, mert átadta magát az események folyásának és rábízta a vezetést Gregre, ami a félős természetét tekintve merész döntés volt; biztonságban érzi magát, ha tudja, hogy ő irányítja a vele kapcsolatos eseményeket.
Orcáit halvány pír színezi ki a hidegféle pirosság alatt: Greg állát az ő haja csiklandozza. Nagyon közel vannak egymáshoz, szinte illetlenül közel, de felháborodásnak nyoma sincs a lelkében, sokkal inkább kellemes öröm, gyengéd melegség simogatja a mellkasát. Ezek az érzések szülik az arcán szétterülő tündöklő mosolyt is, amit egyetlen gúnyos vagy ide nem illő szó sem tudna most letörölni. Eddig meg volt róla győződve, hogy a bálok csak formálisak és semmi érdekes nincs bennük. Ideje lesz változtatnia a véleményén.
- Nekem sincs. – bólint beszéd közben elengedvén Greget, hogy a fiú le tudja szállítani őt a lábairól. A zakó elindul szabadesni a padló felé, de még idejében odakap, hogy megfogja és visszahúzza magára (titkon szippantva egyet az illatból is) .
Nem kell messze menniük, találnak ülőhelyeket itt, az erkélyen is, bár arra nem számított, hogy Greg ölében fog landolni. Tagadnia is kár volna, fülig pirul az egész helyzettől, Greg kezétől a derekán, arcától az ő hajában, de mindezek elindítják az ő kezét is önálló életet élni: ujjai megtalálják a szénakazalszerű tincseket és óvatosan, kissé ügyetlen simogatni kezdik. Axelt vigasztalta így régen, még kiskorukban, de ennek semmi köze ahhoz a régi helyzethez. Barátját a hegedüléssel kapcsolatban bátorította így valahányszor elcsüggedt, de Greget nem kell istápolnia. Sokkal inkább érzi, hogy kell ez a gesztus ide, még ha hihetetlenül zavarba ejtő is. Holnap biztosan égni fog a feje egész nap és még azt sem tudja, hogy Leent nélkülöznie kell majd, mert Tarzan ellopta.
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. április 13. 19:38 | Link

Runa. ^^

Ez az egész kezd egyre szokatlanabbá válni. Mármint nem mintha nem tetszene a helyzet, csak érzek benne valami nem hétköznapit. Hogy ennek nem kéne így lennie, hogy nem helyes, hogy ennyire élvezem az egészet, hogy átfoghatom Runát, hogy végre nem menekül el, nem visít, nem kapálózik, nem akar véget vetni az életemnek, amiért hozzányúltam. Mintha csak attól félnék, hogy ez az egész kis varázslat egy pillanat alatt véget ér, bármikor tönkretehetem akár egy rossz mozdulattal vagy egy rosszul megválasztott szóval. Igen, ez a helyes megfogalmazás. Ez a szokatlan benne! Az, hogy félek. Pedig ez tőlem abszolút távol álló dolog, nem szoktam félelmet érezni semmivel kapcsolatban. Végül is, aurornak tanulok, gáz lenne, ha állandóan valamelyik sarokban gubbasztanék, mert ezt meg azt nem merem megtenni. Őszintén, szerintem akkor se pakolnám tele a gatyámat, ha valami középerős bűnözőt kéne üldözőbe vennem. Eddig a legrettegettebb rémálmom az volt, hogy a húgommal történik valami, de most, ebben a rohadt pillanatban attól tartok, hogy valamit elrontok és szétesik ez a kis világ, amit nehéz volt elérni.
Még azelőtt, hogy Runa megszólalna, finoman végigsimítok az arcán a kézfejemmel. Arcomra mosoly szökik, de abból az igazi fajtából, amit annyira ritkán tudok megmutatni bárkinek is. Igen, a válás, apám nem éppen példamutatónak mondható egy éves nevelése nyomott hagyott bennem, méghozzá eléggé mélyet. Hiába kerültem vissza anyuhoz és Tanjához egy év elteltével, már semmi sem volt olyan, mint régen. Teljesen kifordított önmagamból ez az idő, gyökeres személyváltozás következett be. A mai napig csak a húgommal tudok normálisan, mondhatni emberien viselkedni. És most úgy látszik, valaki más is dörömböl azon a rozsdás, acél ajtón, ami a szívemen van és bebocsátást szeretne oda nyerni.
Néma bólintással nyugtázom, hogy ő sem szívesen szivárogna most vissza a nagyteremben található nyüzsgésbe. Teljesen meg tudom érteni, kellemesebb társaság vagyok, mint ott bárki más - kiabálja valahonnan mélyről az egóm, bár tudom, hogy igaza van a drágának. Aztán felkapom Runát és egy fotelbe csücsülök, ő meg az ölemben köt ki. Érzem rajta, hogy egy kicsit feszült lett a helyzettől, de nem szól semmit, csak némán pironkodik, ezért hálás vagyok neki. Hirtelen érzékelem, hogy ujjak kapaszkodnak bele a hajamba, jól esik, hogy kicsit birizgálja a fejemet, visszaad valami régi érzést. Mikor még kisebb voltam, anyu gyakran altatott el így, mikor magamtól nem ment az álomvilágba való átkerülés. Lerohan a nosztalgia jóleső érzése, én meg kiemelem a fejemet Runa hajzatából. Minden gondolkodást mellőzve nyomok egy puszit az arcára, majd hátradőlök a fotelben, magammal rántva őt is ebbe a félig fekvő pozícióba.
- Így tudnék maradni... - csúszik ki hirtelen a számon. Úgy tűnik, most nem igazán tudok vigyázni arra, hogy mit mondok ki.
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2014. április 15. 00:29 | Link

Greg  *.*

Már kezdte elfelejteni, milyen érzés a biztonság, aztán belépett az életébe a nagybátyja és megmutatta neki. Sikerült elfogadnia, de most, ebben a pillanatban mégsem az Ádám-féle biztonságérzet keríti hatalmába, hanem egy új, ismeretlen válfaja. Ez a típus megdobogtatja a pici szívét, akadozóvá varázsolja a nyelvét és csomót köt rá, de még a szavai sem akarnak normálisan felszínre bukni, csak ostobácskán, szakadozva. Mégsem akar hanyatt-homlok elmenekülni Greg elől. Ahhoz a fajta baráti biztonsághoz sem tudná viszonyítani, amit Axel iránt érez, hiszen barátja jelenléte sosem késztette pirulásra, még akkor sem, mikor megdicsérte ezért vagy azért, de most Gregtől folyton ég az arca. Szinte akármit csinál a fiú, ő érzi, hogy a forró vízként átzubogó zavar már megint elárasztja, ugyanakkor az agya csilingel, hogy minden rendben, safe zone. Megfoghatatlan és az a legijesztőbb, hogy tudományosan egy épkézláb magyarázat sem jut eszébe, amivel feltárhatná a rejtélyt. Sem a rúnaismeret, bűbájtan, átváltoztatástan, de még a bájitaltan sem fogja elmagyarázni neki, mi ez a zavargás. Ne gondoljunk ugyan kolosszális méretekre, de igenis jelen van olyannyira, hogy nem tudja ignorálni a kicsike.
Szempillái riadt madárkák módjára rebbennek meg a simítástól, de nem húzódik el egy csöppet sem, meg sem rezzen a teste, csak a tekintete nem jut Greg állánál följebb és pirulása ordítozva hirdeti, hogy nem tudja, mit tegyen, de jólesik a gesztus. Mi több, az igazi meglepetés akkor éri, mikor végre hajlandó tényleg ráemelni tekintetét a daliás hercegúrra: az a mosoly eddig nem ilyen volt. Ebben a változatban sokkal több a melegség és a kedvesség, igazibbnak, őszintébbnek hat a többinél. Egy pillanatra még a lélegzete is elakad a meglepetéstől, de ez a kis intermezzo biztos nem fog feltűnni Gregnek; nem kezdte szaporábban szedni a levegőt, hogy elárulja magát.
Egy hang sem hagyja el a torkát, míg ülőhelyzetbe nem kerülnek, s még akkor sem teszi szóvá az igencsak pironkodásra okot adó helyzetet. Nem volna szíve összetörni az üvegbúraszerűen törékeny légkört és Greg is teljesen más embernek tűnik most. Határozottan kíváncsi, ki rejtőzött eddig a gúnyos, csipkelődő, kötekedő rellonos álcája mögött. A hajába fúródó arc, önállósulva korcsolyázó ujjai mind-mind irreálisnak és paradoxonként mégis teljesen természetesnek tűnnek. Mintha nem is most először kerülnének ilyen meghitt közelségbe. Végül is első találkozásukkor Greg mellkasán landolt, a fiú megmentette a kilapulástól, ő pedig volt szíves szó szerint testközelbe kerülni hozzá, de ez a mostani abszolút másféle közelség, sokkal kellemesebb és gyengédebb.
Figyelme teljesen elkalandozott, így már csak azt érzi, hogy az arcának nyomódnak a forró ajkak, hogy még tovább fokozzák pirulását immár lángolásba. Az egész arca olyan vörös, mintha láza lenne, eközben meg automatikusan dől Greg után, mert más választása nincs is (és nem is ellenkezik) . Hogy határtalan zavarát elrejtse és a másik tudtára hozza, hogy immár ő maga sem tudja, mit csinál, egész egyszerűen magához öleli a fiút, most ő vonván Greg arcát haja rejtekébe. Másik kezével a vállakat fonja körbe, így pont Greg fülébe tud motyogni- a hangja is elment az előbbi puszitól (kislányom, ideje megedződnöd) .
- Még... Még egy kicsit lehet. Szabad. Csak ne nézz rám. Iszonyatosan vörös vagyok. Biztos meg fogok fázni és megy fel a lázam, de nem baj, csak ne nézz ilyenkor az arcomra, jó? Csak... csak... Még egy kicsit lehet. – Esetlenül, ostobácskán nyögi a szavakat, azt sem tudja, mi mást tehetne. Még a szemeit is összeszorította, de remegni szerencsére nem remeg, csak nagyon határozottan öleli a fiút, mint akinek tényleg feltett szándéka, hogy ne engedje senkinek sem az arcát meglesni.
Hozzászólásai ebben a témában
Gregor H. Polter
INAKTÍV


Moonlight Shadow
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 1891
Írta: 2014. április 15. 02:39 | Link

Runa. ^^

Az egész helyzet kezd egy kicsit valószerűtlen, álomba illő dologgá transzformálódni. Nem mondom, hogy hercegnek érzem magamat, mert akkor hazudok egy jó vaskosat, de Runát teljesen bele tudom helyezni a hercegnő szerepbe. Csak hagyjuk figyelmen kívül a tényt, hogy a viselkedése általában inkább hajaz egy neveletlen fajtára. De el kell ismernem, az este második felében azért kitett magáért, szó se róla, megérdemli a herceglány címet.
Édes, ahogy nem mer rám felnézni, miután megsimítottam az arcát, mintha csak félne attól, hogy mit fog az arcomon látni. Pedig ott egy fehér holló féle ritka madár, egy őszinte mosoly várja a gazdáját. Akármennyire is igyekszik azt mutatni, hogy nem lepte meg a látvány, le lehet olvasni az arcáról a hirtelen viharként jött meglepődöttséget. Nem teszem szóvá, mint oly sok mindent ma este, de úgy tűnik ez egy ilyen nap. A kihagyott ziccerek napja.
Kicsit úgy érzem magam, mintha ki lennék fordítva, és a külső lenne belül, a belső meg kívül. Ugyan lényegében még semmit nem mutattam meg, ami belül van, mégis olyan, mintha le lennék teljesen csupaszítva a lány előtt, láthatná azt, amit mások nagy eséllyel soha nem fognak megpillantani. Mert gondolkodjunk csak el szépen, vajon hány ember fogja látni azt életemben, hogy ilyen gyengéd is tudok lenni. Megsúgom, kevés, nagyon-nagyon kevés. És ez így is van rendjén, had higgyék csak azt mások, hogy olyan vagyok tényleg, mint amit kifelé is mutatok. Ők csak a felszínt kapirgálják, de nem is baj, nem érzem problémának, hogy nem akarom magamat csak egynehány ember előtt "felfedni".
Úgy néz ki, egy kicsit elkalandoztam fejben, mert arra eszmélek fel, hogy ismételten haj takarja be a fejemet, méghozzá hosszú barna. Aztán a halk, kicsit dadogó hangot is meghallom a fülem mellett. Egy pillanatra kicsit megijedek, hogy mit mondhattam néhány másodperccel ez előtt, mert marhára nem emlékszem rá, de valószínűleg nem lehetett egetverő dolog, mondjuk Runa megint a végtelenségig és még tovább elpirult. Felkönyökölök és visszalököm magunkat rendes ülőhelyzetbe. Megnyugtató érzés a szinte kapaszkodó kéz a vállamon, a világért sem akarnám, hogy elvegye onnét.
- Gyere, felviszlek a körletedbe - mondom, majd átnyúlok a térdeinél, és biztos fogást keresek a hátán, majd felállok a fotelből. Na, ez a tartás így igazán hercegnős lehet a számára és még vagyok olyan úriember, hogy a Levitáig is elviszem.
Halkan csukódik mögöttünk az erkélyajtó, ahogy szépen lassan távolodunk a folyosó halovány derengésébe. Van egy olyan ézésem, hogy a mi mesénknek itt még közel sincs vége...
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint