Helen néni

Olyan rég ücsörögtem már a friss levegőn. Oké, igazából tegnap este volt az a régen, akkor is csak azért mentem vissza a falak közé, mert egy prefektus fenyegetőzött. Nekem meg csak nem lehet nagy szám, már az első heteimben, hát én normálisan lettem nevelve, kérem szépen. Így nem volt mit tenni, behódoltam egy felsőbb hatalomnak, cserébe megúsztam az ágytáltakarítást. Ja, mert a delikvensre rá volt ám írva, hogy azt akarja velem csináltatni. Ismerem én a fajtájukat, a volt sulimban szétszívattak, nem mintha nem röhögtem volna folyton, de az más. Nekik eltűrtem, de ezek az európaiak… Tényleg furák ám.
Azt se értem, miért akarják a kint lévők, hogy ne járkáljak a vékonyka korláton. Hát nem látják, hogy tökre uralom a helyzetet? Apró titok, a nyalóka a számban, segít nekem a koncentrálásban, ezért nem zúgok le, és töröm agyon magam. Error biztonságos helyen ücsörög, nem még most sem kerül bagolyházba, nem is fog, ezt megmondtam ám már egy tanárnak.  Sétálgatás közben, megnézem a muníciót, és elégedetlenül horkantok, mikor szembesülök a ténnyel, kifogyóban a nyalóka készlet. Amúgy a zsebpénzemet arra költöm, már amikor Shanianak nem kellenek hennás cuccok. Nem vagyok én zsugori, bármimet odaadnám a nővéremnek, még a bal vesém is, így hát nem kell meglepődni az önzetlenségen, tudom, hogy az mostanság kuriózum.
Hirtelen kell hapciznom, és csak a reflexemnek köszönhetem, hogy még idejében sikerül megfognom azt a kiálló oszlopot, és nem kerülök közelebbi viszonyba a talajjal. Viszont a nyalókám kiesik a számból, pedig az a kedvenc ízem.
Mivel sose bővelkedtünk pénzből, tudom, hogy az ételre vigyázni kell, és pocsékolás lenne, ha csak ott hagynám, ezért akasztom be a lábam, és próbálok leereszkedni, hogy az épp csak lógó nyalókámat elérjem. Tyű, ha most Shan látna, tuti leordítaná a fejem, mázli, hogy nincs itt.

Helen néni

Olyan rég ücsörögtem már a friss levegőn. Oké, igazából tegnap este volt az a régen, akkor is csak azért mentem vissza a falak közé, mert egy prefektus fenyegetőzött. Nekem meg csak nem lehet nagy szám, már az első heteimben, hát én normálisan lettem nevelve, kérem szépen. Így nem volt mit tenni, behódoltam egy felsőbb hatalomnak, cserébe megúsztam az ágytáltakarítást. Ja, mert a delikvensre rá volt ám írva, hogy azt akarja velem csináltatni. Ismerem én a fajtájukat, a volt sulimban szétszívattak, nem mintha nem röhögtem volna folyton, de az más. Nekik eltűrtem, de ezek az európaiak… Tényleg furák ám.
Azt se értem, miért akarják a kint lévők, hogy ne járkáljak a vékonyka korláton. Hát nem látják, hogy tökre uralom a helyzetet? Apró titok, a nyalóka a számban, segít nekem a koncentrálásban, ezért nem zúgok le, és töröm agyon magam. Error biztonságos helyen ücsörög, nem még most sem kerül bagolyházba, nem is fog, ezt megmondtam ám már egy tanárnak.  Sétálgatás közben, megnézem a muníciót, és elégedetlenül horkantok, mikor szembesülök a ténnyel, kifogyóban a nyalóka készlet. Amúgy a zsebpénzemet arra költöm, már amikor Shanianak nem kellenek hennás cuccok. Nem vagyok én zsugori, bármimet odaadnám a nővéremnek, még a bal vesém is, így hát nem kell meglepődni az önzetlenségen, tudom, hogy az mostanság kuriózum.
Hirtelen kell hapciznom, és csak a reflexemnek köszönhetem, hogy még idejében sikerül megfognom azt a kiálló oszlopot, és nem kerülök közelebbi viszonyba a talajjal. Viszont a nyalókám kiesik a számból, pedig az a kedvenc ízem.
Mivel sose bővelkedtünk pénzből, tudom, hogy az ételre vigyázni kell, és pocsékolás lenne, ha csak ott hagynám, ezért akasztom be a lábam, és próbálok leereszkedni, hogy az épp csak lógó nyalókámat elérjem. Tyű, ha most Shan látna, tuti leordítaná a fejem, mázli, hogy nincs itt.

Aisa

Egyre jobban közeledik az a nap, mikor munkába kell állni, amire már nagyon várok. De addig is, egyelőre még szünet van, és ennek valószínű mindenki örül. A gyerekek, a kollégák, mindenki, hiszen még nincs tanulás, a részünkről dolgozatjavítás, meg ilyesmi.
Ma este viszont még a felhőtlen szórakozásé az időm, így ugrándozva, hozzám nem méltó módon indulok el a helyemről. A hajam kontyba kötve, a ruhám átlagos mindennapi. Farmer és gyapjú pulóver.
Csak úgy vagyok a folyosókon, mikor meglátok egy lányt kimenni a szabadba, az erkélyre, vagy hova, mindezt nyalókával a szájában!
Felcsillan a szemem, elindulok az ajtó felé, és nem telik bele sok időbe, hogy én is kilépjek a levegőre.
- Szia!
Köszönök neki és integetek az ajtóból, mire észreveszem, hogy ő, hát nem éppen a legtermészetesebb pózban van.
Majdnem elindulok oda, de meggondolom magam, inkább a pálcámért nyúlok. Elmormolok magamban egy "Invito"-t, mire a nyalóka felrepül, és a kezemben landol.
- Milyen ízű?
Kérdezem a tulajdonosától, miközben nyújtom felé az édességet, amely valószínűleg nemsokára visszakerül méltó helyére, hogy édes ízével kényeztesse a lányt.

Helen néni *-*

Még szerencse, hogy nekem nem kell semmiféle tanulással törődnöm. Nem mintha nem tenném, szoktam ám, csak most pihi van, na. És ki kell még pihennem a meglógásom okozta fáradalmakat. El se tudom mondani, hány határon léptem át, ha nem lennénk az Euban, ezt buktam volna, vagyis nem.. vettem volna útlevelet, azt csak lesz valahogy.
Igazából nem sok dolog hat meg, jelenleg is csak az, hogy a nyalókám nem ott van, ahol lennie kléne neki. Még szerencse, hogy Shaniaval sokat jógáztam, na meg a gimnasztika is ott van, amit éveken át űztem, a parkourral együtt, így nem olyan nehéz felvenni ezt a testhelyzetet, mint amilyennek tűnik ám.
- Héj, ez nem ér- sikkantok fel, mert már majdnem elértem volna a finomságot. Nem kerül sokba rájönni ezek után, hogy már nem is vagyok egyedül. A szemem felcsillan, mert én amúgy marha társasági lény vagyok.
- Nekem is eszembe jutott ám volna... na jó, nem... néha tökre elfelejtem, hogy varázsló vagyok- vakarom meg a tarkóm, szigorúan az után, hogy normális állásba tornásztam magam.
A néni, tuti, hogy tanár, de igazából nem diszkriminálok senkit, így most is szemet hunyok e felett a tény felett, mert én már csak ilyen jótét lélek vagyok.
- Epres-joghurtos. Visszakaphatom?- kérdezem párhuzamosan azzal, hogy ő nyújtja is felém.
- Köszönöööööm- virulok fel, mert mégse rolex, nem kéne csak úgy elvenni tőlem, akkor úgyis rossz kedvem lenne, és azt senki se akarja.
- Kér egy nyalást?- érdeklődöm, miközben megtörölgetem, és a tanárnő reakcióját várva, tekintek rá, mielőtt újból bekapnám.
- Amúgy Aisha vagyok, Aisha Nayar... és nincs középső nevem. Gondolom a szüleim kreativitása kiveszett, mert mind az öt nagy tesómnak van, de nekem meg öcsinek már nem adtak- vonok vállat, nem is gondolva arra, nem kéne ennyit beszélni.
- A néninek hány neve van?- neeeeem, nem hogy hívják, az annyira sablonos kérdés lenne.  

Aisha

Nem szoktam másra hozni a frászt, legalábbis nem célom. Most azonban úgy tűnik, hogy mégiscsak sikerült, így örülök, hogy a lány csak kiabál, és nem esik ki a korláton kívülre. Ér vagy nem, a nyalókát visszakapja majd, de előbb fel kéne halásznom a korláttól, miközben én csak vigyorgok a magával folytatott küzdelmet hallva.
Ez viszont elég unalmas tud lenni egy idő után, így két pálcaintés után, na meg a legfontosabb kérdésem után, visszaadom neki az édességet. A szemem viszont fennakad, mert valamit nagyon furcsának találok.
- Én most nem kérek, köszönöm, egyébként is az a tiéd, meg nem szeretem ezt azt ízűt sem. Nagyon kevés van, amit nem eszek meg, de ez beletartozik.
Bólogatok hozzá hevesen, majd rátérek a már említett furcsaságra is.
- Viszont én a helyedben tuti megtisztítanám, mielőtt újra enni kezdeném, mert bár a hely varázslatos, szó szerint, azért a koszt nem mellőzi, pláne egy ilyen kinti helyen.
Mosolygok rá, és remélem, hogy használ valamit, amit most elmondtam.
Innentől már ráhagyom, hogy megfogadja-e a tanácsomat vagy inkább hagyja elszállni a levegőben, de én nem fogok ráerőltetni senkire semmit.
- Nekem a szüleim adtak középső nevet, amit csak hivatalos eseményekkor használok, meg ha alá kell írni. Az első a Helen, a második a Jane. A szüleimtől "örökölve" pedig megkaptam a Lawrence vezetéknevet. Én azzal nem vagyok kibékülve, hogy egyiknek sincs normális beceneve, így mindig ugyanazt hallhatom vissza.
Húzódik a szám enyhe fintorba, ami nem fog sokáig tartani, mert nekem is rá kell jönnöm, hogy ez legyen a legnagyobb problémám az életben. Ezen pedig nem fogok filozofálgatni, mert felesleges. Helyette inkább elteszem a pálcám, így is telik az idő, és ha Aisa nem szólal meg közben újabb témát felvetve, akkor én majd rátérek.
- És kedves Aisa. Mennyire várod az új tanévet? És hogy tetszik a szünet? Bár gondolom ezt nem is kellene kérdezni, hiszen kint vagy, nyalókát eszel...
Sóhajtok, és előveszem én is a saját finom szilvásomat...
- ... Hm. Látom, hogy most jól telik, de inkább az az érdekes kérdés, hogy sikerült-e megtalálnod a helyed. Tudom, hogy valamivel utánam érkeztél, és azt is, hogy általában elég sok időbe telik, míg megszokja az ember az újdonságot, még akkor is, ha az felettébb kellemesnek bizonyul.
Nem is kell több szó tőlem sem, máris nekiállok ábrándozni, és feleleveníteni az emlékeimet, amik nagyon sokszor hoztak meglepetéseket, nem csak a jó fajtából. Odamegyek a korláthoz, most már közvetlen mellé, és arra támaszkodom rá, miközben én is eszem a saját édességemet. Ez ám a meglepő...
Nyalókamániás, örök gyerek énem megint előjött.