Inedra

Az erkélyre tartottam egy kis friss levegőt szívni, mert a kastély dohos, poros levegőjéből már rég elegem volt. Imádok a levegőn lenni, és nem szeretem az időt pocsékolni, ezért általában a levegő szívásához egy társat is keresek, akit megismerhetek úgy igazán. Erre a célra általában lányokat választok. A folyosón egy levitás harmadikos lányt láttam.
-Szia! Engem Zsoltnak hívnak. Te vagy Inedra?-
Párszor már láttam a DÖK tagot a folyosókon. Hallottam egy párszor róla, de nem ismerem. Úgyhogy őt választottam ismerkedő társnak. Az erkélyre indultam, és elhatároztam, hogy Inedrát magammal hívnám.
-Van kedved jönni  az erkélyre? Beszélgetnénk, ismerkednénk, mert érdekelsz.-
Remélem, hogy velem jön, mert a folyosókon nem nagyon láttam más lányt, sőt fiúkat sem. Ha úgy dönt, hogy elkísér, akkor átkarolom a derekát, és kérdezgetem.
-Hova tartottál?-
Mosolyogva figyelek az érdekes lányra. Kíváncsi vagyok rá, mivel elég csinos. Ráadásul szőke, ami nekem nagyon tetszik.
-Hogy megy a tanulás? Milyen órákra jársz? Tetszenek ezek?-
Végig mosolygok rá.
-Melyik a kedvenc tantárgyad?-
Ezek a témák nem érdekelnek. Őszintén, egy kicsit sem, de a lány annál inkább. Próbálom titokban tartani érdeklődés mentességem, és tudom, hogy ez sikerülni fog nekem.
-Szeretsz az erkélyen lenni? A természetben?
Ez a téma annál inkább érdekel. A beszélgetés ideje alatt végig mosolygok, és élvezem a pillanatot.

Inedra

Az erkélyre tartottam egy kis friss levegőt szívni, mert a kastély dohos, poros levegőjéből már rég elegem volt. Imádok a levegőn lenni, és nem szeretem az időt pocsékolni, ezért általában a levegő szívásához egy társat is keresek, akit megismerhetek úgy igazán. Erre a célra általában lányokat választok. A folyosón egy levitás harmadikos lányt láttam.
-Szia! Engem Zsoltnak hívnak. Te vagy Inedra?-
Párszor már láttam a DÖK tagot a folyosókon. Hallottam egy párszor róla, de nem ismerem. Úgyhogy őt választottam ismerkedő társnak. Az erkélyre indultam, és elhatároztam, hogy Inedrát magammal hívnám.
-Van kedved jönni  az erkélyre? Beszélgetnénk, ismerkednénk, mert érdekelsz.-
Remélem, hogy velem jön, mert a folyosókon nem nagyon láttam más lányt, sőt fiúkat sem. Ha úgy dönt, hogy elkísér, akkor átkarolom a derekát, és kérdezgetem.
-Hova tartottál?-
Mosolyogva figyelek az érdekes lányra. Kíváncsi vagyok rá, mivel elég csinos. Ráadásul szőke, ami nekem nagyon tetszik.
-Hogy megy a tanulás? Milyen órákra jársz? Tetszenek ezek?-
Végig mosolygok rá.
-Melyik a kedvenc tantárgyad?-
Ezek a témák nem érdekelnek. Őszintén, egy kicsit sem, de a lány annál inkább. Próbálom titokban tartani érdeklődés mentességem, és tudom, hogy ez sikerülni fog nekem.
-Szeretsz az erkélyen lenni? A természetben?
Ez a téma annál inkább érdekel. A beszélgetés ideje alatt végig mosolygok, és élvezem a pillanatot.

Zsolt, a Hódító

Megint egyedül lófrált a folyosón, az ő kis könyvével, és nem csinált semmit csak olvasott, és néha körülnézett, hogy ne menjen neki senkinek és semminek. Legutóbb is mikor ezt csinálta, kis híján betört az orra egy oszlopnak és egy csúszós pacának köszönhetően. Unta már, azt, hogy mindenkivel jó pofizzon, úgy érezte ideje kilépni a mintakamasz képéből, és végre lázadni egy kicsit. De sajnos ehhez sosem volt elég bátorsága.
Nagy merengése közepette, egy háztársa szólította meg, akit látásból ismert, néha köszöntek is egymásnak, de még soha nem beszélgettek.
-Szia, örülök, éééés...igen, én vagyok Inedra, de légyszi szólíts csak Nedrának, olyan hosszú nevem van, és tök béna. - és már megint azt csinálja, már megint csak beszél beszél, és senkit nem érdekel amit fecseg.
-Ööö...kedvem az van. Felőlem mehetünk, ezt a könyvet már úgyis unom. - Fogta és beletette a könyvet a táskájába, de hirtelen megállt a mozdulatban és kikerekedtek a szemei.
- Hékás, nem nyúlka-piszka. - és fogta Zsolt kezét, s mintha valami koszos kendő lenne, két ujjal visszaszolgáltatta a gazdájának. - Ez maradjon csak a helyén. - mosolygott a fiúra, kissé kínosan.
Így kezdtek el sétálni egymás mellett, s szinte mentőkérdésként hangzott a fiú kérdése.
-Nos eredetileg nem tartottam sehova, csak úgy lébecoltam erre-arra. - ez sajnos igaz is volt, a lánynak sosem volt semmi konkrét célja. És miközben elindultak, Zsolt újabb kérdéseket tett fel, immár úgy, hogy fél méter volt köztük a távolság.
- Hát már most szedem össze a jegyzeteim a leendő vizsgákra, nem akarok megbukni még egyszer, mert az előzőnél sajnos ez történt..de csak betegség miatt, úgyhogy annyira nem baj. - már megint fecseg, sosem tudja befogni a száját, és ezt sajnos ő is tudja magáról. - Hát egyébként most szerencsére nincs sok tantárgyam, mert jelenleg nincs rá túl sok időm, és kedvencem sincs, bár állítólag a bájitalkotyvasztáshoz értek. És te? Neked van kedvenc vagy ilyesmi?
Időközben oda is értek az Erkélyhez, és Zsolt továbbra is mosolyogva hallgatja a lány zagyválását.
- Nos, ha tehetném állandóan kint lennék. Némiképp még ez az erkély is zavar, mert jobb szeretek a fűben ülni, mint egy betonpárkányon. Te szeretsz kint lenni? - kérdezi Inedra mosolyogva, és nem érti, hogy a fiú mosolya miért kezd egyre elviselhetetlenebb és bárgyúbb lenni.

Inedra

Idétlen név? Még nem nagyon hallottam olyanról aki nem szereti a nevét...
-Nedra? Az szép rövidítés... Engem úgy hívnának Solt? De jó... Az törökül fejedelmet jelent.-
Olvastam a nevem jelentésében. Még véletlenül sem tudok törökül, ennyi nyelv éppen elég. Elindultunk az erkély fele. Nos, igen. Az erkélyen izgalmas cselekedetek folytak le. Még most is csak röhögni tudok Ronci-moncin... Úgy viselkedett, mint egy bájgúnár ráadásul megbántotta Leonie-t. Jó, hogy rátámadtam.
-Akkor már most előttem jársz, mint én.-
Válaszoltan mosolyogva. Még nem is kezdtem el. Nem is gondolkoztam ezen. Még túl távolinak tartom a vizsgák időpontját. Szerintem sikerülni fognak a vizsgáim. Remélem...
-Betegség? Az sose jön jókor...-
Szegény lány... A betegsége miatt bukott meg? Ez olyan szomorú... Ez így van, a betegség mindig a legrosszabbkor jön, de legtöbb esetben nincs mit csinálni. Sajnos...
-Kedvenc tárgy? Szerintem a mugliismeret, de...-
Ekkor bennem marad a szó, és köhintek párat. Eszembe jutott, hogy a tanár, akiről beszélek a házvezetőnk... Nem szeretném,hogy ezt Rédey szájából halljam viszont, ezért terelem a szót.
-Kedvenc tanárnőm, pedig Fédra néni.-
A nevét kimondva Nedrára mosolygok.
-Szeretek-e? Nagyon, ha tehetem kint vagyok.