36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Tristan Devereux
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 127
Írta: 2020. április 4. 16:54 | Link

Boróka

Ha szorult volna belé egy cseppnyi bizonyítási vágy, vagy bármiféle kényszer, hogy megvédje oly’ féltve őrzött férfiúi büszkeségét, de legalábbis, ha eljutnának tudatáig a lány szavai, biztosan felajánlaná, hogy szíves-örömest bemutatja saját falhoz nyomós és egyéb készségeit… Így azonban csak ösztönösen morran halkan, egy kis legyintő gesztust téve lustán lógó kézfejével, az ujjai közé tűzött szállal. Esetlegesen szóvá tenné a nagy rajongást, de érdektelensége megkíméli Kisombit a cukkolástól.
Oldalra fordítja arcát és felnéz a közeledésre, rezzenéstelen kifejezéssel tűri a vizslatást, és hogy kivegyék kezéből a nikotinfüggősége csillapítására már-már melankolikus nyugalommal szívott cigarettát.
- Érezd magad megtisztelve – bólint egyet megerősítésképp, ahogy visszatulajdonítja a szálat, aztán kurtán felnevetve folytatja. – Egyébként őszintén kételkedem, lehetséges- e ez egyáltalán. Zavarba hozni Ombozi Borókát. Egészen úgy hangzik, mint egy challange. – Szórakozottan löki el magát a korláttól, csak hogy ő is pozíciót váltson, háttal, a csípőjével támaszkodik neki újra. Egyiküktől sem sajnálták a porciókat, amikor magabiztosságért álltak sorban, ez kétségtelen – még ha az emögött meghúzódó okok jócskán különböznek is.
Igazzá akarom tenni a legendákat.
Egy hosszú pillanatig csendben figyeli a lányt. A szavak mélységes őszintesége és a végtelen ambíciók mögött meghúzódik valamiféle gyermeteg naivitás, ez pedig megmosolyogtatja. Kicsit hitetlenkedő, de nem kifejezetten kinevető.
- Igazán elbűvölő – tárgyilagos, egészen szórakozott kijelentés. Nem szándéka lekezelően viseltetni Boró életcéljai felé és biztos benne, hogy a lány már hozzászokott, hogy reakciói nem az általános lelkesedés-fokozaton égnek. És amúgy sem tűnik sértődékeny típusnak. – Már a hatalomvágyon túl. – Nevetős szussz. – Van olyan legenda, ami régóta a bakancslistádon van? – Érdeklődik tovább. Igazából lenyűgözi mások elszántsága, van valami furcsán megnyugtató abban, ha valaki ódákat zeng az általa kiemelkedően kedvelt dolgokról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2020. április 17. 20:09 | Link

Devereux


Mélyen szívom be a füstöt és lehunyt szemmel vegetálok pár másodpercig, élvezve, hogy a kátrány szép lassan pusztítja a tüdőm. Ráérősen fújom ki végül ajkaim közül a szürke felleget és engedem, hogy megfosszon a száltól. Inkább a társaság adta a kényszert, mintsem ténylegesen szükségem lenne rá. Más forrásaim vannak, hogy pusztítsam a szervezetem.
A kijelentésére a magasba szökik a fél szemöldököm és sunyi kis vigyorral nézek oldalvást a másikra. Nem vitatkozom, hisz igaza van. Őszintén szólva nem emlékszem, hogy valaha bárkinek sikerült volna zavarba hoznia engem. Nem vagyok prűd, szemrebbenés nélkül megyek bele szaftosabbnál szaftosabb témákba, akár elméletben, akár gyakorlatban.
- Hát gyere és tégy próbára, Devereux - kacsintok rá vigyorogva, majd fel is nevetek kissé, hangom tovaszáll az alattunk cseverésző diákok felé. Igazából még kíváncsi is lennék, hogy meddig terjed a tűréshatárom.
- Az vagyok - mondom mosolyogva, állva a pillantását. Sértődős sem vagyok, köszönöm szépen, a magam előnyére tudom fordítani a szavakat, ha arra van szükség. Meg amúgy is Devereuxról van szó, valahogy vele szemben még egy hangos szavam se volt, ami igazán meglepő, ha végiggondolom. Ezzel a kimért, érzelemmentes stílussal igazán felemelő társaság, meg kell hagyni. A másik pedig, hogy nem igazán érdekel, hogy mit gondol ezzel kapcsolatban. Sem az ő, sem más véleménye nem számít, csak az, hogy én mit teszek meg a siker érdekében.
- Már azon túl, amit már bizonyítottam? - emelem meg szemöldököm és fellengzős mosolyra húzom ajkaim. Nem légből kapott mindaz, amit az imént mondtam, a szobám mélyén lapul az ereklye, amihez már az én nevem is párosul. Viszont a kérdésen tényleg elgondolkodom kissé. Kissé csücsörítek is, ahogy nézek magam elé, majd csettintek a nyelvemmel, mielőtt szólásra nyitom a szám.
- A tananyagban nincs benne, azt nem tudnám megmondani, hogy azért, mert túl veszélyesnek tartják, vagy mert esélyét se látják, hogy valaha bárki rálel. Vagy csupán csak egy gyerekmese, mint a végzet ereklyéit is gondolták - vonok vállat. - Élt régen egy varázsló, valahol Oroszország mélyén. Tehetséges volt, de minden erejét felemésztette, hogy nem tudott segíteni a beteg húgán, haldoklott. Folyamatosan kutatott, különféle gyógymódokat próbált ki, de semmi sem segített. Egyik éjjel az ablakához szállt egy főnix. Isteni jelnek gondolta, fogta a madarat és elvágta a torkát, hogy megszerezhesse a szívét. Különféle bűbájokat olvasott rá, igézésekkel próbálkozott. A szív megkeményedett, vörös kristállyá sűrűsödött, benne az élet lángjával, a főnix vérével. A kislány reggelre kilehelte a lelkét, viszont a szív visszaadta az életét. Ez a szívek szíve - mesélem átszellemülten. Fogalmam sincs, hogy létezik-e vagy csupán dajkamese. Viszont ha a legenda igaz, én leszek az, aki megtalálja.
Utoljára módosította:Ombozi Boróka, 2020. április 17. 20:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aksel Vasquez
INAKTÍV


all is soft inside
offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 19
Írta: 2020. április 18. 02:35 | Link

S. Lili
elkallódott búzavirág


Aksel (ebben a tekintetben legalábbis) nem ringatta magát olyas tévképzetekben, hogy nem egyértelmű, hogy francia ész pörög a kobakjában és francia szív dobog a mellkasában. Vagy legalább is az biztos, hogy nem anyanyelvi magyar. De hogy így szemtől szembe, mondhatni kupán vágta a ténnyel, ez kicsit fura volt neki, sőt, egy kicsit átment ez már kellemetlenbe. De az az említett kellemetlenség inkább a lány megfogalmazásából származott. Tényleg ilyen nevetséges, ahogy beszélt? Tényleg ennyire pocsék a tudása? A két, kicsivel egymás után következő, de értelmezésében ugyanazon mondat úgy érte a fiút, mint egy jobb és bal horog egy boxmérkőzésen. Ugyan más számára egyértelmű, hogy a lány szándékai közt a hangjából ítélve semmi rossz szándék nem volt. De haj, a mi kis franciánk azzal nem törődött. Már meg is indult a túlgondoló-expressz. Az már alig foglalkoztatta, hogy a lány melyik házban is lett besorolva.
- Ez ném fuha, fhancia vágyok. - mondta inkább csak a padlónak, ráncolt szemöldökkel. Talán arcán egy kis pír is megjelent foltokban. Ha ez most egy anime lett volna, Aksel kis homlokának egyik felé ott csücsülne az a vízcsepp. A lány további szavai kicsit visszarántották a béka feneke alól, viszont azért kellett egy-két pillanat, hogy reagálni is tudjon. Szemei újra fókuszba kerültek, kerekei pedig szétszedték a mondatot értelmezés céljából. Arcán szomorkás fintor jelent meg, egy csipet lemondással.
- Ném adok neki sok éhtelmet, 'iszen kühömbözö 'ázbán vagyunk. -nézett el a kis levitás válla felett. Aztán amit kikúszot a szájából az előbbi mondat, egyből megbánás burkolta be a szívét. Ez nem hangzott kedvesen. Talán bele kellett volna mennie? De hát ez az igazság, két külön vezető úton nem mehetnek együtt. De hát mit tudhat saját elmondása szerint a kis francia az érzelmekről? Tudni illik, hogy van neki megannyi, sőt, csoda, hogy kis lelke nem ereszt néha. Ám az arcára ennek csak a csekély töredéke ül ki, ami sokakat félrevezetett. Szóval a sok komment az évek alatt a nemlétező hiányosságára eléggé paranoiássá tette. Tekintetét hirtelen a lány szemébe dobta.
- Dé, aum... me'etunk akah, 'a ez néked megfelel. - próbálta javítgatni magát minden erejével. De mire válaszolhatott volna, sőt, mire a most már felül írt mondat is elhangzott volna, a beszélgetőpartner már neki is indult. Aksel megrázta a fejét, kiegyenesedett, majd lassú léptekkel és egy félig felvont (inkább bizonytalan, mintsem megvető, olyan 60-40 arányos) szemöldökkel követte a lányt.
- Ázt mundtad, ném tudod, mehhe. - nézett összezavarodottan a szőke lányra, mikor utolérte. Úgy tűnt, ő mégis tud valamit, amit Aksel nem. Keserédes volna, hisz így segíthetett a franciának is, de így feleslegesen társultak. Lehet a másik útba tudja igazítani és már mehet is. Nem mintha olyan antipatikus lenne a hölgy, csak nemigen volt ereje a fiúnak senkihez.

Utoljára módosította:Aksel Vasquez, 2020. augusztus 3. 00:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. május 2. 12:26 | Link


~ Aksel ~



Aki kicsit is ismerte Lilit, tudta jól, hogy soha senkit nem tudna szándékosan bántani, egyszerűen hiányzott a rosszindulat az érzelmi adatbázisából. Mikor hébe-hóba mégis olyasmit mondott, vagy tett, amivel megsértett valakit, azért vagy azonnal bocsánatot kért, vagy sohase, utóbbit is csak azért, mert valóban nem fogta fel, hogy a másikkal goromba lett volna.
Sajnos azonban ez a fiú (még) nem ismerte őt, és szavaiból, tekintetéből ítélve meg is bántódott Lilkó megjegyzésén. Pedig ő csak egyszerű tényként állapította meg, hogy a szokásostól eltérő, és egy árnyalatnyival nehezebben érthető, amit a fiú mond. De mivel Lilit minden érdekelte, a szokásostól eltérő, szokatlan pedig méginkább, valóban tetszett neki a srác kiejtése.
- Téényleg? De jó! Tudtam ám, hogy sok külföldi jár ide, de még nem sikerült sokkal megismerkednem.
Ahogy ezt kimondta, eszébe jutott, hogy egymás neveit még nem is tudják. Szóval az illetlen megjegyzését nem ártott volna bemutatkozással kompenzálni, amire hamarosan sort is kerített, de előtte még elhatározta magát.
Ugyanis, bár ketten se tudták, hol van, vagy nincs bármelyikük klubhelyisége jelenlegi helyzetükből nézve, mégis nagyobb esélyt látott arra a lány, hogy megússzák ezt az estét, ha összefognak. Rosszabb nem lehetett legalábbis.
A srác szavaira megrázta a fejét.
- Tényleg nem tudom.. de induljunk el valamerre, aztán majdcsak meglátunk valamit, egy szobrot, festményt, ajtót, vagy akármit, ami ismerős, és segíthetünk egymásnak.
Még nem tudta, hogy merre is legyen az az arra, így aztán először is a másik felé fordult, szemébe nézve várva, mit is szól a tervéhez.
- Ó.. és izé, Lili vagyok - nyújtotta ki kezét, és barátságosan elmosolyodott. Remélte, hogy ez kicsit megenyhíti a srácot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tristan Devereux
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 127
Írta: 2020. május 27. 02:55 | Link

Boróka

Kecsegtető és egészen visszautasíthatatlannak hangzó ajánlat, ez kétségtelen. Vigyorogva sandít oldalra; ha nem tudná, hogy nem így van, azt hinné, flörtölnek vele.
 - Majd máskor – hárít. Egy mélyet és egy rövidebbet szív a cigarettába, inkább már annak szűrőjébe, és orrán fújja ki a füstöt, ahogy komótosan elnyomkodja az erkély korlátján a parazsat. – Vedd úgy, hogy kapsz egy kis egérutat, hogy rákészülhess. – Jókedvűen, halkan felkuncog, szórakozottan csillan a mélyzöld tekintet. Nehéz megállapítani, hogy a bolondját járatja- e háztársával és a tíz percen belül már nem lesz annyira izgalmas, hogy emlékezzen a dologra, vagy ezúttal komolyan beszél. Esetlegesen csak úgy sejti, ezzel valamelyest kihozza a sodrából, mert hát mégis hova gondol, hogy Őtökéletességének helyzeti előnyre lenne szüksége?
Ugyanakkor jelenleg, egy üres erkélyen, valamirevaló nézőközönség nélkül nekiveselkedni egy ilyen küldetésnek? Kérlek… Ennél azért jócskán rafináltabb. Fontos a lehetőségek és korlátok felmérése, mielőtt beleáll az ember egy fogadásba tulajdonképpen, még ha azzal nem is nyer többet, mint csupán azt, hogy elmondhatja magáról, hogy győzött. És hogy zavarba hozta Ombozi Borókát. Egészen hangzatos titulus lehetne ez; Tristan Devereux, hetedéves bájitalkeverő szakos mestertanonc, rellonos prefektus, és a tag, aki zavarba hozta Omboziék legkisebbikét. Na, majd!
 - Azon túl, pontosan. Ha megelégednél ennyivel, nem beszélnél ilyen szenvedéllyel róla – bólint egy aprót ahelyett, hogy égnek emelné tekintetét a fellengzősség hallatán. Igazából ebben az iskolában két jellembeli kategória létezik: vannak, akik fenemód el vannak szállva és kiskirályt meg királynőt játszanak, és azok, akik teljesen életképtelenek, ennek pedig végtelen alkategóriáját jegyezhetjük. Elesnek a saját lábukban, minden második pillanatban zavarba jönnek valamitől, nem mernek megszólalni, vagy éppen hogy megállás nélkül orbitális faszságokat zagyválnak összefüggéstelenül. De valójában, ha nem szokott volna hozzá Boró attitűdjéhez, akkor sem különösebben akadna fenn rajta.
Az eddig pótcselekvésként ujjai közt forgatott csikket most hüvelykjére gördíti, hogy egy precíz, mégis végtelenül lusta mozdulattal a távolba pöckölje.
 - Hm – pár pillanatig még ízlelgeti a sztorit. Ellöki magát a korláttól, tesz egy apró fejmozdulatot az ajtó felé jelzésképp, hogy ideje továbbállni. Hűvös van. – Kíváncsi lennék, mennyi a túlcsicsázott körítés a kincseket övező történetekben. Nyilván bizonyos mértékig kell ez az idealizálás, hisz ez teszi őket legendákká, különben mi lenne? Egy vénember kísérleteinek véletlen sikereként teremtett kavics. – Nem a legfelemelőbb ez a realista szemléletmód, de távol álljon tőle, hogy energiát fektessen a lány szenvedélyének lekicsinylésébe; az ereklyék komoly mágiával rendelkező tárgyak, ez vitathatatlan. – Így valóban elég lame. Hogyha valaha feltalálok valami brutál nagyhatalmú löttyöt, rád bízom, hogy olyan helyre rejtsd, ahol senki nem találja meg, és olyan sztorit rittyents hozzá, amivel az összes ereklyevadászt tutira behálózod. – Már-már nosztalgikus a vigyor, ami kiül arcára, ahogy zsebébe süllyeszti kezeit és a lány oldalán belép a kastélyba.
Utoljára módosította:Tristan Devereux, 2020. május 27. 02:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. június 29. 19:31 | Link

Belián
kedd, késő este | kinézet

A ma éjszaka még sötétebbnek tűnik, mint az utóbbi hónapok bármelyike. Sokáig csak az ágyamban feküdtem, és csak a mennyezetet néztem, miközben törékeny ujjaimmal a hasamra rajzoltam különböző betűket, neveket és érzéseket. Jó kis terápiának gondoltam, noha egy idő után a betűk széjjel folytak, a nevek erőszakossá váltak az érzések pedig beleégtek a lapos felületre. Szinte felszisszentem, ahogyan valósággá alakultak a gondolataimban megjelenő emóciók, így felhagytam a további rajzolgatással. Kivételes este a mai, hiszen Ivett már nyitott szájjal horkol a mellettem lévő ágyon. Ma igazán jó barátnőként hallgatott engem, miközben mindenféle édességgel szeretett volna kínálni. De az igazat megvallva; nincsen ma sem étvágyam. Hosszan figyeltem őt az oldalamra dőlve, ám miután minden tagom elzsibbadt a nem megszokott pozíciómban, úgy döntöttem, hogy felpattanok az ágyról, és máshol folytatom a mérhetetlen önsajnálatot.
Így történik most az, hogy lábaim a folyosó márványpadlójáról tompán koppannak az erkély kövezetén. Át sem öltöztem; csupán piros-kék csíkos papucsomat húztam lábszárközépig érő zoknimmal lábamba. Nem éppen az a stílus, amiben általában megjelenek emberek között, de most… nem is nagyon számítok rájuk. A legőszintébb pedig az, hogy nem is érdekel. Farmerszoknyám rövidebb a megszokottnál, ami arra engedi következtetni azt, aki ismer, hogy ez Ivett tulajdona. És nagyon jól gondolja. Szűk, fehérszín pólóm börtönrácsként szorítja össze vékonyka felsőtestemet, amire én marha még egy kockás inget is magamra húztam; hátha megsülök, mi baj lehet.
Bamba tekintettel meredek a Holdra, amivel azonnal szemben találom magam az erkélyen. Sehol egy lélek, elvégre jóval takarodó után vagyunk már. Suta léptekkel közelítem meg a korlátot, aminek nekitámaszkodva figyelem tovább az égitestet. Látom mosolyát, s nevetőgödröcskéit, amire fájdalmasan felhorkanok. Már csak egy kék szempár hiányzik hozzá, és máris levetem magam innen. Ujjaim idegesen szorítják a hideg, szépen megmunkált vasat, majd mélyet sóhajtok. A távolban elterülő Bogolyfalvára tekintek, és közben csak arra tudok gondolni, hogy holnap talán már jobb lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. július 6. 22:21 | Link

éjjeli beszélgetések a holdfényben. gyógyulunk.


Jobb, hogy most egyedül vállalta be az éjszakai korzózást, kell, szüksége van a kastély néma csendjére és nyugalmára. Noha már nagyon sokat ülepedett benne a dolog, mégsem kellemes, benne van az gonosz, undok gombóc, aki újra és újra felkaparja benne a kérdéseket, azt, hogy ki volt az, miért és miért kellett látnia? Vagy megtörténnie? Érti és nem cáfolja azt, amit mondott, amiket mondott, de attól még az agya hátsó szegletében ott motoszkál. De még így is jobb már, mint utána közvetlen. Nem hazudott, nem szeret csatázni és vitázni, valamit mindig kivesz belőle, valami mindig elfogy és igaza volt abban, hogy megint nem bízik magában, mert így van. Nem érzi magát jónak, elégnek, nagyon semminek sem, de nem ült vissza abba a gödrébe, ahonnan kimászott. A „nem tudom” foszlánya az, amelyet igazán emészt és mégsem, mert tartja magát ahhoz, hogy mindent el kell fogadni, benne minden maradt, csak a mámoros köd helyett most önmaga van, a feje fölött a kicsi, képzelt felhőjével, ami követi. De jól van, jobban, találkoztak azóta, türelmes és enged teret, még ha tényleg saját magára kellene fókuszálnia, hogy visszaálljon minden. Sóhajt egyet. Ez így nem lesz jó, így kezdődött akkor is, leeresztett, leengedett, jöttek a fura majd sötét gondolatok és elveszett. Mindenképp beszélnie kell vele, mert nem engedheti, hogy még egyszer megtörténjen, több esélyt nem érez arra, hogy olyan élete lehessen, mint most, ha elengedi és azt engedi, hogy tényleg meneküljön.
A kastély valóban csendes, a diákok mintha érezték volna és csínytevéseiket átnapolták vagy olyan helyre tették, amit ő nem lát, mert arra már vagy még nem járt. Mindegy. Nem mintha a szigorúak közé tartozna, így aztán tagadhatatlan, hogy feleslegesen rettegnének, de jól esik neki a helyzet. Hozhatott volna könyvet, ezt bánja igazán, leült volna valahol, ahol picivel több a fény, mert a sötét folyosókat a navinés szekciótól kapott zseblámpával járja, de azt is a földre szegezi, nehogy egy portrélakó ráförmedjen, mint múltkor, amikor rájuk világított. Megállva néz körbe, úgy dönt, szünetet fog tartani. Ahhoz már messze jár, hogy a bejárati ajtót könnyen elérje, de tudja, van erre egy erkély, volt már ott, többnyire ilyenkor éjjel, amikor korzózott, vagy csak épp kellett a friss levegő. Nem szeret sokáig a falak között lenni, bezárva, senki se róhatja fel neki, hogy aki évekig élt egy erdőben, az majd tűrni fogja a kőfalakat végtelen mennyiségben. Fordul hát, hogy az erkélyhez vezessék lábai, előtte nem sokkal nyomja ki a lámpácskát, dugja azt övébe, mint valami teremőr és kilökve az ajtót, már szívja is be a friss levegőt. Aztán megtorpan, szájában ott ficeg a cigaretta, ő meg mered a lányra a korlátnál, aki késő este ácsorog itt és...
- Opsz... - kapja ki a szálat és tűzi a füle mögé, az ajtót visszazárva nem menekül be, elvégre nem egy szerelmespárra nyitott rá, és közelebb lép. - Osztozhatok veled kicsit az erkélyen? - így közelebbről már ráismer háztársa vonásaira, a memóriája ennyire még jó, azt azonban egyelőre nem látja, mi hozta ide. Ő is a korláthoz lépve dől neki és kiszedi a bagót a füle mögül. - És ez zavarna? - nagyon szabályos, igen. Mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 18. 01:02 | Link

Harmat Betti

A mai nap is a maga fájdalmasan lassú tempójával, és a maga kis szokásos nehézségeivel telt. Egy-egy kirívó esetet leszámítva be kell vallania, hogy nem olyan borzalmasan nehéz az ittlét. No, nem azért, mert annyira könnyű, meg annyira hű, de nagyon jól érzi magát, hanem egyszerűen csak szokja. Bizonyos dolgok, amik az elején zavarták, most már kevésbé teszik azt. Pontosan ezt mondták, hogy így fog történni. Persze, a hangok, meg az undorító állagú kaják, meg a fények, meg a számtalan olyan dolog, amikről nem tehet, hogy zavarják, azok mindig meglesznek. Meghagyták neki, hogy a beilleszkedését könnyítendő feltétlenül keresse meg az itteni pszichológust is, ne csak Timi néni leveleire hagyatkozzon. Picit vágyott is rá, hogy megismerje, már ki is kereste a nevét, sőt az irodáját is tudja merre találja, már kétszer is elment előtte, ám sosem vette a bátorságot, hogy bekopogjon. Gyanítja, hogy a férfi – hallotta a hangját, egyébként idegen nevű- már tud az ő létezéséről. Nem nézi ki Timi néniből, hogy ne vette volna fel vele a kapcsolatot. A levelekben szerencsére ráhagyják, hogy ő szokott találkozni Rilly bácsival, csak mégis attól fél, hogy tudják a helyzetet.
A tanítási nap végén lerótta a szokásos körét: Toronyba fel, talár le, kapucnis pulcsi meg leggings fel, Polli pedig balra el. Múlt héten úgy tapasztalta, hogy ebben az időben nem tartózkodnak olyan sokan az erkélyen, tehát az úticélja ismét ez a hely. Van egy kedvenc kihalt kis része a birtokon, de az annyira messzire van, a leckéje meg rengeteg, így azt ma kihagyná. Nagyon szereti ezeket a fejszellőztetéses időket, ilyenkor szokta kisajnálni magát.
Fürge léptekkel fordul be az erkélyre, ahol szerencsére csak szórványosan leli a diáktársait, pont úgy, ahogy szerette volna. Egyből becélozza a többiektől legtávolabbi sarkot, s a friss, kinti levegőből nagyot szippantva rátenyerel a korlátra, mely alatt furcsa dolgot lel. Először hátra ugrik, mert azt hitte, hogy egy hatalmas rágóba nyúlt, de aztán rájött, hogy ez nem is ragad. Lassan, lopakodva közelíti meg a gyanús objektumot. Egy szorosan összehajtott papírlapot pillant meg, ahogy a korlát szegélyében van elrejtve. Nyakát nyújtogatva, tekergetve néz farkasszemet a lappal, majd egy gyors, kicsit sem feltűnő mozdulattal kikapja onnan. Mi ez? Egy puska eltűntetve? Egy titkos üzenet? Üzenet a jövőből? Az ujjai szélsebesen nyitják szét a sokfelé hajtott fehér lapot, a kíváncsiságtól szinte lelkesebben bontogat, mint egy ovis karácsonykor.
Egy kusza, fiús írás fogadja a papíron, rajta elvétve pacák, néhány sor áthúzva.
- Hmm… - összegzi, ahogy tekintete egyből a címzésre siet. „Kedves Dorottya!!”. Lehet, hogy Dorottya nem kért a titkos imádóból? Lehet, hogy direkt hagyták itt valakinek? Fel kell erre is készülni, így körbe pislog. Ott egy lány nem is túl messzire, még az is előfordulhat, hogy ő a kiválasztott. – Te vagy Dorottya? – Lép oda hozzá a levelet szorongatva.
Utoljára módosította:Palotás Polli, 2020. július 18. 01:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2020. július 18. 19:23 | Link

Polli
Szerelmes levél
Ruha

Az erkély az egyik kedvenc helyem a kastélyban. Még a tavalyi év elején fedeztem fel, mikor egy csendes helyet kerestem. Most is a nyugalma miatt választottam. A kis mérete miatt itt mindig kevesen vannak, és aki van, az sem kiabál, hanem csendesen beszélget, tanul, olvas. Én éppen tanulni jöttem ki ide. Magam előtt az asztalon a mugliismeret tankönyvem hever, mellette egy mugli történelemkönyv. Valahol a kupac alján hever a tolltartóm. Talán a muglikról írt szakkönyv, és a mugli eszközökről szóló kötet alatt. Közvetlenül előttem pedig, egy apró szegletben az éppen használt toll, és egy papírlap. A lapot vázlatnak használom. Ez a döntés akkor született meg, mikor már vagy az ötödik sort húztam át, és a papír olyan kaotikus kinézetet öltött, hogy úgy döntöttem, nem adom le.
A homlokomat a kezemmel támasztom, jobb kezemben pedig a tollat fogom. A gondolatok és a leírandó mondatok cikáznak a fejemben. A tollal a papír sarkát színezgetem, mikor eszembe jut valami. Leteszem az íróeszközt, és kutatni kezdek az egyik könyvben. Teljesen elmerülve lapozgatok a fejezetek között. Nem is figyelek először, amikor valaki hozzám szól. Nagy ijedtemben még a tollamat is leejtem.
 - Mi? Tessék? - mint akit álomból ébresztettek, úgy kapom fel a fejemet, és nézek a szőkére. - Hogy Dorottya? Nem, nem én vagyok. Nem ismerek semmilyen Dorottyát - a tekintetem egész ködös még, ahogy válaszolok. Szépen lassan elfelejtem, mit is kerestem eddig, így becsukom a könyvet, és lehajolok a tollamért. - Miért keresed Dorottyát? - kérdezek rá, hátha tudok neki segíteni a dologban. Dorottyát ugyan nem ismerem, de ha tud róla valami személyleírást adni, akkor talán rájövök, kire gondol.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2020. július 19. 13:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 18. 20:14 | Link

Harmat Betti

~ love me, love me, say that you love me ~

Amikor kijött ide a fejét szellőztetni, még nem is gondolta volna maga sem, ő fog odamenni valakihez. A tanítás után, pláne pénteken már olyan kimerült szokott lenni lelkileg, hogy bármennyire is szeretne barátkozni. Mielőtt az iskolába került, sokkal cserfesebb, nyitottabb volt, most előjött egy olyan énje, amit korábban szinte sosem tapasztalt meg. Segítséget pedig nem igazán mer senkitől kérni, annyira mondták már neki, hogy nagylány, menni fog, még ha nehéz is lesz, hogy most már tényleg szeretne egyedül megbirkózni a beszokási nehézségekkel.
Furcsamód még csak erőt sem kellett gyűjtenie az ismeretlen lány megszólításához. Szemre olyan vele egykorú lehet, esetleg picit idősebb, nem tűnik vészesnek. Ez talán már az erősödés jele?
Mindenesetre a barnahajú leányzó riadalmára Polli is a levegőt hirtelen beszívva hátralép egyet, s ösztönösen belekapaszkodik a pulóvere zsebébe. Kell neki pár pillanat, hogy rájöjjön, nincsen semmi baj, így behunyt szemmel egy nagy levegőt lépve ismét közelebb lép a lányhoz. – Ne haragudj… tudhattam volna. – Motyogja, bele sem gondolva, hogy a diáktársa hogyan fogja ezt értelmezni. Polli csak a saját könnyen jövő rémületére gondolt, mindig elfelejti, hogy az ő harsány „betámadásai” is ugyanígy hathatnak másokra, mint őrá. Nagy szemekkel pislog a lány vállára, ahogy hallgatja, amit mond, közben tekintete a papír külsejére firkantott virágra és szívre siklik. Tudja ő, hogy nem kéne nála lennie ennek, hiszen még csak nem is ismer semmilyen Dorottyát, de ez akkor is olyan izgis. – Áh, értem… hááát… - Kezd bele huncutul vigyorogva a történetbe, valamiért nem tudja komolyan kezelni az egészet – Ott volt a korlát meg a fal köré begyűrve ez a levél… Dorottyának. – Mutat a lapot tartó kezével az X-re, ahol fellelhető volt ez a kincs. Vagyis az ő szemében az, mert végre valami érdekes esemény érte. – Csak azt nem tudom, hogy ez a titkos levelezős helyük… vaaagy esetleg már látta. – Fejezi be játékos hangsúllyal. Azt azért nem akarta mondani, hogy olyan gáz a srác levelestül és inkább kidobta az egészet. Az írásképe alapján valószínűleg az. – Hmm…- Próbálja visszafogni a kíváncsiságát, de végül is a tulajdonosának már nem kell… ugye? Egyet-egyet muszáj belepillantania, tudnia kell, hogy mit érez… kicsoda is? – Titkos hódoló néven írták. – Kuncogja, ahogy az izgalomtól finoman remegteti a kezében a levelet. Ez bizony el lesz olvasva, ha érdekli a másik lányt, ha nem.
Utoljára módosította:Palotás Polli, 2020. július 19. 10:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2020. július 19. 14:12 | Link

Polli
Szerelmes levél
Ruha

Arcomon enyhe aggodalom jelenik meg, ahogy a lány ijedten hátralép. Nem akartam én megijeszteni. Bizonyára nagyon hirtelen kiáltottam fel, amivel  ráijesztettem iskolatársamra.
 - Semmi gond - ösztönösen válaszolok bocsánatkérésére, holott nem is értem igazán, mire szól. - Én se akartalak megijeszteni. Csak nagyon el voltam merülve.
Beszéd közben próbálok a lány szemébe nézni, ám ő csak a vállamat figyeli. Végül a tekintetem a kezében tartott borítékra siklik. Felfedezek rajta egy kis virágot és szívet is. Kétségkívül egy szerelmes levél van a lánynál. A belső vészcsengőm azonnal jelezni kezd. Az bizony valaki másé. Nem szabadna elolvasni. Lehet, hogy Dorottya még nem is látta. Pedig a titkos hódoló biztosan izgatottan várja a választ. Dorottya pedig biztosan örülne a levélnek. Hiszen ki ne örülne egy ilyen édes vallomásnak? Szemem arra a sarokra siklik, ahova a szőke mutat. Az érdeklődésemet viszont felkelti a dolog. Mint egy romantikus regény. Milyen aranyos történet lehet. Ha ez a titkos levelező helyük. A Titkos Hódoló elárasztja bókokkal Dorottyát. Képzeletemben már meg is elevenedek egy szőke Dorottya, aki pirulva olvassa a leveleket, és egy dobozba gyűjtögeti őket, minden nap ugyanabban az órában kijön ide, és elolvassa az újabb levelet. Az étkezéseknél pedig a fiúkat nézve azt keresi, vajon ki lehet a Titkos Hódoló.
 - Azt nem szabadna elolvasnunk - hangomban a szavaimmal ellentétben az bujkál: pedig de, azt a levelet igenis el fogjuk olvasni.
Vonakodva fel is állok, és a lány kezei közt a levélre pillantok.
 - Na mutasd! - szemem izgatottan csillog. - De aztán visszarakjuk, hogy Dorottya is el tudja olvasni! - teszem hozzá azért, hogy a lelkiismeretemen könnyítsek.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2020. július 24. 15:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 19. 16:28 | Link

Harmat Betti

~ love me, love me, say that you love me ~

Megértően bólogat a barnahajú lány szabadkozására. Tudja ő, hogy milyen, amikor elmerülsz a gondolataid mélyén, teljesen kizárod a külvilágot, erre valaki meg megszólal. Nagyon hangulatromboló tud lenni, amikor abba kell hagynod, amibe sikerült eléggé belemerülnöd, aztán jönnek itt neked holmi valósággal. Nem, ezt ő sem szereti.
Polli még különösebben nem gondolt bele, hogy miféle páros lehet ez a kettő. Ugyan, azt nem tudja, hogy mi áll a levélben, de ő biztosan nem örülne neki, ha ilyen csúnyán írt, pacás és áthúzott sorokkal tarkított levélben vallanának neki szerelmet, pedig ő sem ír annyira gyöngybetűkkel, mint amennyire ezt egy lánytól elvárnánk. Mondjuk neki amúgy se nem kéne fiú, ha így jobban belegondol. A szerelmesek mindig egymás szemébe bámulnak, meg egymás arcát simogatják, sőt csókolgatják. Ez biztosan sosem fog megtörténni, az ő arcát ne nyálazza össze senki a szúrós arcával.
- Nem szabadna… - Ismétli Betti után játékosan vigyorogva - De… ha nem tudják meg? – Teszi hozzá sejtelmes hangon. Elvégre csak itt volt hagyva felügyelet nélkül. Még egy védőbűbáj sem volt rajta, hogy illetéktelen kezecskék ne halásszák ki a rejtekhelyéről. A tinta sincs láthatatlanná tévő bűbájjal ellátva. Nyilvános információnak is tekinthető. Mondjuk…
Fél lépéssel közelebb lép a hozzá hasonlóan kíváncsi lányhoz, amikor az feláll, hogy ne kelljen olyan hangosan olvasnia a levelet. Senki nem mondhatja rá, hogy nem próbál diszkréten viselkedni a körülményekhez képest. – Vissza, szerintem össze tudom olyan kicsire hajtani megint… - Bólogatva tolja félig a Levitás elé a papírt. Ez már kettőjük titka lesz. Megköszörüli torkát, hogy sejtelmesebb hangon tudja átadni a Titkos Hódoló érzéseit. – „Kedves Dorottya! Régóta figyelek a klubhelységben amikor a barátnőiddel nagyokat nevetel és azt hiszem bele szeretem a nevetésed hangjába.” – Olvassa romantikus hanglejtéssel, a helyesírási hibákon meg-megrökönyödve. Húha, hát eddig ez eléggé furcsa és elcsépelt. Ilyeneket azokban a tinilányos regényekben olvasott, amiket kiárusítva lehet venni a sátrakban a nyaralóknak. – Lehet nem magyar, nem? – Kérdi tűnődve. Érkezésekor meglepődött milyen sok külföldi tanár meg diák van ebben az iskolában, simán lehet. – „Szeretem a mosolyod is. Fogaid olyan szépen csillognak és olyan szabályosak akár egy gyöngy sor.” Pff… ez de nyálas. – Horkan fel nevetve. Betti elé tolja a lapot, hadd jusson neki is a jóból. Nem a helyesírás lesz itt a legnagyobb gond.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2020. július 24. 16:47 | Link

Polli
Szerelmes levél
Ruha

A fejemben megmarad Dorottya és a Titkos Hódoló párosának képe, akár egy rajzfilm. A Hódolót véznácska, alacsony srácnak képzelem, míg Dorottyát magabiztos szőkének. Ez a kép önkéntelenül is mosolyt csal az arcomra. Mekkorát csalódhat a lány, ha nem erre várt. Azért a kettejük találkozása biztosan romantikus.
 - Nem bizony! - helyeslek, bár talán csak önmagam akarom megnyugtatni azzal, hogy szorult belém némi erkölcs is. - Végül is... Ha nem tudják meg - egyezek bele végül. Nem mintha engem nem fűtene a vágy belülről, hogy lássam mi áll a papíron. Hiszen nem olyan nagy ügy ez! Csak egy gyerekkori szerelem. Lehet, hogy Dorottya már látta is, és szándékosan hagyta ott a levelet. Lehet, hogy nem is tetszett neki. Ki tudja? Mindenesetre ezt mi most el fogjuk olvasni. Nem tudja meg senki.
Helyeslően bólintok. Bizony, visszarakjuk. Úgy helyes. Mi pedig megőrizzük a titkot, hogy valaha is itt voltunk.
Belenézek a papírba, és ahogy a lány olvassa, én szememmel követem a szavakat. Még fel is nevetek, mikor belekezd az olvasásba.
 - Az éppen lehetséges. Sok külföldi jár a Bagolykőbe. - Az ismerőseim jó része külföldi diák, vagy külföldről költöztek ide. Okozhat is elég bosszúságot a tanároknak, mikor dolgozatokat javítanak. Hiszen akik csak tanulni jöttek, vagy nem olyan rég élnek itt, nem beszélik jól a magyart, ahogyan írni sem tudnak. Persze vannak akik mindenféle ügyes varázstrükkel oldják meg a dolgot, mint fordítónyakláncok, pennák. Mindig elcsodálkozom, milyen leleményesek a mágusok.
Én is felnevetek a szőkével együtt. Azért picit édesnek találom a Titkos Hódolót. Szánalmas is, mint aki könyvekből szedte a mondatokat.
 - Azért jó látni, hogy így igyekszik meghódítani Dorottyát. Szerintem ez azért aranyos - nézek a lányra. Majd ismét a levélre függesztem a tekintetem. - "A bőröd olyan sima és puha, mint egy felhő. Szöke hajad pedig olyan mint a napfény" - folytatom a felolvasást. Iskolatársamra nézek, vajon neki mi a reakciója a folytatásra. - "Ha kék szemedbe nézek, a tengert látom. Azt hiszem beléd szeretem, drága Dorottya!" Aláírás: a Titkos Hódoló - emelem fel a tekintetem a lapról. - Hát ez... - keresem a szavakat. - Nem tudom, mit mondjak erre - nevetem el magam végül. - Vajon Dorottya látta már? - teszem fel a kérdést.
Még mindig úgy gondolom, hogy aranyos a srác. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy nevetésre ösztönöz a lefirkantott levél. Alaposan megnézem a kézírást, ami lássuk be, nem valami szép. próbálok rájönni, vajon ki ehet a Titkos Hódoló. Sokszor megnéztem már az osztálytársaim írását,de ez nem tűnik ismerősnek. Bárki lehet, hiszen sokan járunk ebbe az iskolába. Talán nem is ismerem az illetőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 25. 16:31 | Link

Harmat Betti

~ love me, love me, say that you love me ~

Még nincs itt túl régen, így valószínűleg nem csak Dorottyát, hanem a Hódolót sem ismeri. Lopva pillant szét az erkélyen messzebb állók között, hogy nincs-e köztük valaki, aki felháborodottan figyeli, amit művelnek. No, nem attól fél, hogy pár felsőbb éves elítéli őket, hanem attól, hogy a Hódoló a közelből szeretné figyelni, amint Dorottya megtalálja a papírt. Nem érzékel semmi gyanúsat, senki - nem néz a két fruska irányába sem.
- Nem tudják. Diszkét… diszkrétek leszünk. – Nyögi ki a többi emberrel már mit sem törődve. Mit sem tudott még arról, hogy vicces dolgok lesznek leírva, amitől kivesz belőlük a diszkréció. Végül is, mit várunk két tini lánytól, akik valami nagyon furcsával találkoznak? Remélhetőleg tényleg az a verzió lesz az igaz, hogy Dorottyát nem idehívták, hogy találja meg a lapot, hanem Dorottya már látta azt, s a véleményét e módon fejezte ki.
- Nagyon sok. Nem is értem hogyan boldogulnak órán meg a leckével.  – Oké, hogy elvileg vannak ilyen fordító ketyerék, de hogy az mennyire pontos? Meg mi van, ha nyelvtani hibát érzékel, úgy fordítja le? Még őt is megviselte az iskolai életre való átállás, pedig az anyanyelvén tanul. Bele sem merne gondolni, hogy milyen lenne Franciaországban vagy valahol csak egy nfordító ékszerre hagyatkozva.
Lehet, hogy az eszköz miatt lett ilyen kis esetlen ez a levél? Vajon honnan származik ez a fiú?
- Az anyanyelvén lehet szebben tud fogalmazni. – Ez persze egy optimista felvetés az Eridonos részéről, hiszen lehet ezek a gondolatok az anyanyelvén jöttek. De mi van, ha eszköz nélkül, az összes magyartudását összeszedve írta ezt?  Az tényleg cukii. – Igen, nagyon próbálkozik. Nálam hiába próbálkozna ezzel. – Vonja meg a vállát kacarászva. Őt még egyáltalán nem érdeklik a fiúk, viccesek meg minden, de el nem tudná képzelni, hogy bármikor is úgy nézzen egy srácra. Nem látott még egyikükben sem semmit, amitől annyira különleges lett volna, mint Titkosnak Dorottya. – Ó, jaj! – Röhög fel a levélre. – A felhők olyan nem simák. De úgy néznek ki, mint a vattacukor. – Csipogja kuncogva. Polli egészen biztosan kínosan érezné magát, ha ilyen sorokat kapna. De az milyen kínos lenne, ha el kéne utasítania valakit.
Tekintetével újra átfutja a sorokat egyben, hogy aztán fejcsóválva még egy utolsót mosolyogjon rajta. – Szerintem igen, én megérteném, hogy miért hagyta itt.  Én sem akarnám. – Neveti szemét forgatva. Fogalma nincs, mivel lehetne őt lenyűgözni, de biztosan nem ezzel. – Szóval Dorottya szőke és kékszemű…. hmm… - Tűnődik el a tájra pillantva. Tényleg nem sok emberrel találkozott még, de azért próbálja a Nagyteremből felidézni az arcokat. Ki lehet ez a szépség? Vajon hányadik évfolyamba jár? Nem ugrik be neki, hogy bárkin is akadt volna meg a szeme, aki Barbie babára hasonlított. – Te ismersz ilyen lányt? – Fordul oda Bettihez, hátha ő régebben van már itt. – Te is elsős vagy? – Ha szintén gólya, mint ő, akkor nem valószínű, hogy olyan sok emberrel futott már össze, de hátha. Látásból egészen biztosan több ember van meg neki, mint Pollinak, aki sokszor inkább maga elé nézve meditál, amikor kezd zajos lenni a világ. – Ők vajon hányadikosok? – A levél stílusa alapján elsős-másodikosok lehetnek, nem úgy tűnik, mint egy gyakorlott hősszerelmes.


Utoljára módosította:Palotás Polli, 2020. július 25. 16:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2020. július 26. 22:28 | Link

Polli
Szerelmes levél
Ruha

A szám sarkában huncut mosoly bujkál. Nem tudja meg senki. Hacsak a Hódoló nem figyel valamelyik sarokból. Az nem lenne kellemes helyzet.
Bőszen bólogatok a lányra, kifejezve azt, hogy én sem tudom, hogyan írnak a külföldiek beadandókat. Bár az ismerőseim közt vannak többen, akik nem magyar születésű diákok, és ők igen jól beszélik a nyelvet.
- Lehet. Bár ez nem rossz fogalmazás, inkább csak béna bókok. - a mondat második felét egészen halkan mondom, nehogy esetleg mégis meghallja a levél írója. Nem szeretném megbántani, hiszen lehet, hogy Dorottya is kikosarazza majd.
Felkuncogok a szőkével együtt. - Hát engem sem nyert meg - lehet, hogy nem könnyű levenni a lábamról, de nem lehetetlen. Hiszen a lelkem mélyén vágyom rá, hogy legyen egy fiú az életemben. Talán a veszteségtől félek annyira, hogy nem merek nyitni mások felé. Múltkor a buliban ott volt például Beni, akivel nagyon jól elbeszélgettünk, mégsem kerestük egymást azóta. Nem állítom, hogy nem gondoltam rá. Hogy nem jutott eszembe megkeresni. De valami visszatartott. Aztán ott van még Elijah, aki olyan kedves velem. Neki soha eszébe nem jutna ilyen levelet írni. Talán nem is merne. De pont ez az, ami annyira aranyos benne. Az esetlensége, hogy közben azért mégis tudja mit akar. Na meg olyan jól elbeszélgetünk mindig.
A mellettem álló szőke nevetésére térek vissza a valóságba.
- Ja, igen - felelek, holott azt sem tudom igazából, mire válaszoltam. Megrázom kicsit a fejem, és ismét a levélre nézek.
Eltűnődöm a kérdésen. - Szőke és kék szemű? Ismerek egy párat. Az egyik épp te vagy. - nevetek fel. a szőke haj és kék szem párosítás nem ritka, a Bagolykőbe is járnak egy páran ilyen külsővel. A szobatársaim közül is ketten néznek ki így, de mivel egyikük sem Dorottya, azt kizárhatjuk, hogy nekik szól a levél. - Nem, én másodikos - felelek. - De szerintem ők elsősök. Akik a második évfolyamra járnak, őket nagyjából ismerem. Emlékeznék, ha lenne köztük Dorottya. Bár lehet, hogy a Hódolót ismerem. - tűnődöm el. - Ja, amúgy Bettinek hívnak, levitás vagyok - ejtek meg egy gyors bemutatkozást, miután eszembe jut, hogy nem is tudom, ki az, akivel beszélgetek.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2020. július 26. 22:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. július 29. 00:57 | Link

Harmat Betti

~ love me, love me, say that you love me ~

Valószínűleg szerezne magának egy újabb ellenséget, ha itt lapulna TéHá az erkélyen ejtőzők között.  Lássuk be, ezzel nem is mehetne sírni senkihez, mert ezt a múltkori vécés incidenssel ellentétben magának csinálta, joggal haragudna rá akár a hősszerelmes, akár Dorottya, mert valószínűleg egyikük sem szeretné, hogy kislányok olvassák ezeket a sorokat. Az elképzelhetetlenül hangzik, hogy ő ilyet írjon valaha valakinek, de ha mégis megtörténne, akkor nagyon mérges volna.
- Igen, az a legrosszabb benne. – Forgatja a szemeit finoman mosolyogva. Ha külföldi, akkor nagyon jól megtanulta a szórendet, mert nem magyartalanok a mondatok, csak a régi romantikus könyvekből vett bókok ne lennének. – Remélem a könyvtár nem tart olyan könyvet, amiből szedte. – Lehet, hogy valaha romantikusnak meg szépnek hatottak ezek a sorok, de mai szemmel nézve valószínűleg a legtöbb embernek sok. Egy régimódi fiút képzel el, sovány, szemüveges, kócos a haja, mindig jól vasalt fehér ing van rajta és ha lehet, akkor mellényt vagy zakót húz fölé. Ha behunyja a szemét, szinte már élő emberként elevenedik meg előtte Hódító Hód alakja. Picit el is mosolyodna a saját kis viccén meg a mesén, amit szeretett régen, amikor rájön, hogy látott már ilyen srácot. Rémülten nyitja ki a szemét és úgy monitorozza a környezetét. Nem innen, ugye nem innen emlékszik rá? Megkönnyebbülten nyugtázza, hogy nem. Igaz, ez nem jelenti azt, hogy nincs itt, de senkin nem lát gyanús viselkedést. Ettől még lehet ez a fiú TéHá… mármint, ha nem egy filmből emlékszik rá. – Neem, ez aranybarna. – Helyesbíti ki felemelve a mutatóujját. Túl sok szőkenős viccet mesélt nekik a nagybátyja, amikor átment hozzájuk, úgyhogy köszöni, ő aranybarna, nem szőke. Sajnos Panna haja világosabb, mint az övé, tagadhatatlanul szőke, de őt elnevezte mézes hajúnak, mert az kedvesebb szó. – Nem mindegy. – Folytatja félig komolyan, félig mosolyogva. Mindenki szőkének nevezi őt először, pedig ő nem látja ezt magán. Biztosan ilyen lenne az arany, ha bebarnulna valamiért. – Én elsős vagyok. Nem sok mindenkit ismerek még, de én sem tudok Dorottyáról. – Rázza meg a fejét, de a szeme felcsillan Betti szavaira. – Ismered? Olyan vékony meg régies meg szemüveges? – Hadarja belelkesedve, bár ez inkább csak az ő képzelgése. – Miről ismerted fel a szövegből? – Folytatja a lelkes kérdezést, ahogy ujjaival „morzsoló mozdulatokat” tesz az izgalomtól. Milyen klassz lenne, ha tudnák, hogy ki az! – Jaj, én… igen. Én Polli vagyok, Eridon...os – Pollika mindig elfelejt bemutatkozni, jobban leköti az, hogy mit csinál az emberekkel, mint az, hogy kivel csinálja. Az arcát megjegyzi, hiába nem néz a szemükbe.
A papírra vet egy utolsó, diadalmas pillantást, hogy aztán megpróbálja az eredeti állapotába visszahajtogatni. A lap tele van sok kis négyzetnyommal, annyi felé volt hajtva, bonyolultabb lesz, mint elsőre gondolta. – Először kettéé.- Motyogja a fejét oldalra biccentve, nyelve hegyét finoman kinyújtva első fogai között. Precízen Polka, csak precízen.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Drinóczi Babett Mirtill
INAKTÍV


a legkisebb Drinóczi
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 203
Írta: 2020. július 29. 16:55 | Link

Belián
kedd, késő este | kinézet

A fények játéka teljesen leköti figyelmemet, miközben fejemet oldalra döntve sóhajtozok. Olyanokat, hogy szerintem magasan megnyerném a Szánalmas Sóhajok versenyét. Nem tudom, hogy mit gondoljak, de már nem is nagyon szeretnék gondolkodni. Egy biztos; Bence Karolát választotta, én pedig egyedül maradtam. Ugyan nem teljesen, de annyi energiát fektettem abba, hogy jól csináljam – még ha ez sokszor nem is úgy tűnt – azonban minden olyan új volt számomra, hogy bizonyára mégsem reagáltam mindenre jól. Bence pedig megunta. Vagy talán sosem gondolta igazán komolyan, és a duma a távoli unokatestvérről csak szemfényvesztés volt, hogy… miért is? Na, jó. Mégsem tudták kiölni a butábbnál butább gondolatokat a fejemből az éjszakai fények. Inkább lehunyom szemem, és azon veszem észre magam, hogy egyre erősebbet szorítom a hideg vasat. Szinte már annyira, hogy felforrósodik az egész, majd a végén egyszer csak Shehulk módjára letöröm a helyéről. Noha még mielőtt teljesen elfajulnának a depresszív gondolatok és tettek, valaki megjelenik mögöttem. Ismerősen cseng az „opsz”-ot kiadó orgánum, ezért septiben megfordulok, hogy megbizonyosodjak arról, ami először átsuhant agyamon; bajban vagyok. S amikor szemben találom magam Beliánnal fájdalmas grimaszra vált eddig szomorkás arckifejezésem.
Szia – köszönésem bátortalan. Elvégre egy prefektus az, aki előttem áll, és nagyon jól tudjuk, hogy ilyenkor mi is szokott történni; büntetés. Még egy? Gerda le fogja harapni most már a fejemet, mert amióta ismét ilyen közel vagyunk egymáshoz, ő az, aki hamarabb tud mindenről, még anyáék előtt. Torkot köszörülök. – Én csak… - kezdenék a feleslegesnek érzett magyarázatba, amikor ő kérdez. Szemeim meglepettségről árulkodva düllednek, majd bólintok egyet egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében. – Pe-persze – válaszom ugyan kissé dadogósra sikeredett, de már kevésbé tartok a büntetéstől valamiért, noha semmi garancia nincsen rá, hogy egyik pillanatról a másikra nem nyom a kezembe egy cetlit, amin a megrovás fog szerepelni. Ekkor a füle mögül elővarázsolt cigarettára esik a tekintetem. Nyelek egyet, majd vállamat vonva dőlök neki fenekemmel a korlát szélének. – Nem, dehogy. Csak nyugodtan… - ekkor ajkamba harapok. – Kaphatok egyet? – meglehet, hogy ezzel írom alá a büntetőcédulámat, de ha már így is kihágáson kapnak, akkor legalább egy-két slukkot hadd vegyek le egy cigiből. Most stresszes vagyok, lehet.
És amúgy csak most jöttem – kezdek mégis magyarázkodni. – Baromi rossz napom van, kellett egy kis szellőztetés – mutatok kobakomra együttérzésben reménykedve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2020. augusztus 5. 23:41 | Link

Polli
Szerelmes levél
Ruha

Felnevetek a lány mondatára.
- Hát igen, azt én is - rémlenek hasonló sorok valahonnan, így nagyon remélem, hogy csak összetévesztem egy hasonló romantikus szöveggel a sorokat, és nem olvastam őket valamelyik regényben. Nem vetne jó fényt hősszerelmes barátunkra, ha egy könyvből másolta volna szerelmes szavait.
Én igazán romantikus alkat vagyok, és mindig aranyosnak találom az ilyen bókokat, de azért a Titkos Hódolónk levele nekem is sok egy kicsit. A csöpögős szavak inkább arra késztetnek, hogy kínosan érezzem magam, minthogy elolvadjak a meghatottságtól.
- Ó, szóval barna? - mosolygok a mellettem álló lányra. - Nekem szőkének tűnik - kicsit hozzá is érek egy tincséhez, mintha jobban meg akarnám nézni azt. Remélem nem veszi zokon a dolgot, hiszen csak baráti heccelődésnek szánom. Ezzel magamat is meglepve. Mindig visszafogottan, félénken közeledek másokhoz, most viszont - talán mert már van egy közös titkunk - úgy érzem, mintha már nem idegenek lennénk. - De a szemed azért kék, ugye?  - kérdezem, nehogy azt is rosszul raktározzam el magamnak. - Vagy az türkiz? - kérdésemet pimaszul felvont szemöldökömmel támogatom meg. Aztán viszont el is nevetem magam a dolgon. - Ha te azt mondod, hogy barna vagy, akkor az úgy is van! - mondom neki kedvesen.
Majd ismét ránézek, és kicsit összeráncolom a homlokom, ahogy próbálok lépést tartani a kérdéseivel. Ha jól veszem ki, egészen hasonlóan képzeltük el a Titkos Hódolót. A kicsi, vézna, régies alakot tökéletesen el tudom képzelni, ahogyan egy sarokban, az asztal fölé görnyedve írja a levelet. Ha viszont egy nagy darab, izmos, mondjuk egy kviddicses lenne a levél írója, nagyon nagyon nevetnék.
- Ó, nem! Félre értettél. Csak azt mondom, lehet, hogy ismerem, mivel igazából nem tudjuk, hogyan néz ki, és hányadikos. Lehetséges, hogy egy évfolyamra járok vele, de nem tudom pontosan, hogy ki az. Az írása sem ismerős - rázom meg a fejem. Aztán a szemem felcsillan, és Pollira nézek. - Az is lehet, hogy Dorottya már ötödéves, vagy még idősebb, a Hódoló meg elsős, vagy másodikos - arcomra amolyan "micsoda csavar" arckifejezés ül ki.
Szemeimet a lapra szegezem, és figyelem, ahogy az eridonos próbálja visszahajtani eredeti formájára. Egy darabig nézem a kezét, majd az arcára vándorol a tekintetem. Kinyújtott nyelvén pedig el is mosolyodom.
- Segítsek? - nem mintha úgy látnám, neki nem megy, de talán ketten mégis többre megyünk. Na meg mindkettőnk érdeke, hogy se a Hódoló, se Dorottya ne tudja meg, hogy valaha is ittjártunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Palotás Polli
INAKTÍV


Flappy Bird
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 327
Írta: 2020. augusztus 11. 00:47 | Link

Harmat Betti

~ love me, love me, say that you love me ~

Polka nem olyan jól olvasott, mint amennyire sok évfolyamtársa az, inkább akkor nézett bele ifjúsági regényekbe, amikor a nagyszüleinél töltöttek hosszabb időt. Náluk sajnos egy kis eldugott poros udvar van, nem az a mesebeli falusi nagymama a meseszép kertjével, ahová a városi unokák kiszabadulhatnak őrjöngeni meg sikítozni a 80 éves szomszédok legnagyobb örömére.
Jobban belegondolva még nem is járt az iskolai könyvtárban, mindössze csak egyszer, amikor az érkezése után kivette a még hiányzó tankönyveket, amiket nem tudott beszerezni a könyvesboltban. Otthon csak az utóbbi időben kezdett el készülni az iskolai tanmenet mentén, emiatt volt egy kis nehézsége az elején.
- Aranybarna. – Ismétli huncut vigyorral különösen kiemelve az arany szót. Menő dolog, ha valakinek a hajában benne van az arany szó. A tejfelszőke is jól hangzik, de az arany előkelőbb, mint egy doboz tejfel. Polli szemében a joghurt előkelőbb helyet foglal el, mint a tejföl, de valamiért joghurtszőke haj nem létezik. Döbbenten veszi észre, hogy Betti keze a hajához közelít. Ahogy hozzáér kissé összerándul, mintha kirázta volna a hideg – kicsit egyébként tényleg átfut rajta a hideg ilyenkor. Szerencsére a levitás lány nem akar sokáig a hajában turkálni, így viszonylag könnyen átlép a dolgon, bár egy kicsit szorong még utána. Nagyon nem szereti, ha a hajához érnek, Pannának tűri el egyedül. Gyerekkorában sosem tudta megfésülni az anyukája, az is csoda, hogy egy évben egyszer engedi levágni a haját.
– Zöld. – Feleli kicsit zavarodottan. Sosem gondolta volna, hogy kék a szeme, bár néhányan már mondták. – Lehet a fény miatt tűnik kéknek. De zöld. Legalábbis szerintem. – Teszi hozzá halkan. Picit fél a szeméről beszélni, mert sokszor volt már régebben olyan, hogy az a kérés érkezett felé, hogy nézzen a szemükbe a pontosabb szemszín megállapítása érdekében. Az pedig egy még határozottabb nem, mint a hajfogdosás.
Már egészen sikerült beleélnie magát, hogy a fejében lévő titkos hódoló leírás alapján Bettinek sikerült beazonosítania az ismerősi köréből a fiút. Persze ez az egész csak feltételezésen alapul, hiszen még az is lehet, hogy Polli is látta valahol ezt az illetőt a kastélyban és automatikusan vele azonosította. Mindenesetre csak egy ilyen régivágású fiúból tudja kinézni, hogy ebben a stílusban próbálja meg elnyerni kedvese szívét. Legalábbis a filmekben valahogy így volt. – Úúú, az de ciki lenne. Nem csodálnám, ha nem merné bevallani akkor. – Mosolyog, mely fintorba hajlik át. Van olyan, aki a jóval idősebb nőkben meg pasikban utazik, de őt ez borzongással tölti el. Meg úgy az egész párkapcsolat dolog, egyszerűbb viháncolni rajta. A lényeg, hogy bárkik is állnak a levél mögött, pontosan ugyanúgy kerüljön vissza, ahogy találták. – Menni fog szerintem, köszi. – Vigyorog, már még több nyelvet kilógatva. Mindenféle látással kapcsolatos tudását be kell vetnie, hogy a papír az eredeti állapotába kerüljön vissza, de végül is sikerül bepréselnie a korlátnak ugyanarra a részére, ahol találta azt.
A lányok még néhány percig beszélgetnek, amikor megjelenik egy fiú, aki lelombozódik a levél látványától. Láthatóan arra számított, hogy már nem találja ott. Hasonlóan festett, mint ahogy elképzelte, de sokkal kevésbé tűnt régi vágásúnak, sokkal inkább egy eminens diáknak, most is a talárja volt rajta, tökéletesre vasalva, a haja inkább hajlik a feketébe, mint a barnába és szemüveget sem visel. Polli már látta ezt a fiút korábban, egyszer cikizte egy csapat rellonos ebéd közben, de nem értette, hogy mit mondtak neki. Az ismeretlen fiú szomorúan piszkálja ki a papírt a helyéről és magába roskadva ül azon a helyen, ahol Polka felfedezte a lapot.
A két lány egy lopott pillantást váltva, szavak nélkül dönt úgy, hogy jobb lesz a távozás mezejére lépniük. Polli picit sajnálja a srácot, elvégre ő maga is tudja milyen cikizettnek lenni. Szegény Hódoló, csak szeretetre vágyott.



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Vándordíjas - 2020 tavasz/nyár
Az év fórumozója - 2020 tavasz/nyár <3
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. augusztus 11. 19:26 | Link

éjjeli beszélgetések a holdfényben. gyógyulunk.


Úgy néz ki, ma másnak is szüksége van arra, hogy csend legyen körülötte és nyugalom. Mert az első pillanatban látszik Babett arcán, hogy neki valami nem jó, főleg nem az, hogy még meg is jelent egy prefektus, akiben úgy gondolja, egy kiadós büntetőmunka ígérete is érkezett. Pedig nagyobbat ma nem tévedhet már, egy fikarcnyi pillanatra sem bukkan fel benne a gondolat, még akkor se tette volna, ha mondjuk egy diák a falat festi falloszokkal tele épp a szomszéd folyosón, ma nem akar kötelezettségeket, ma nem akar semmit sem, csak a srác lenni, akiben kétely van, aki kicsit nincs jó kedvében és aki csak pihenni szeretne, sétálni egy nagyot ha már „legálisan” teheti, eltolni pár cigit és majd aludni menni. Nem sokat van a kastélyban éjjelente, múltkor nem egyedül sétált és veszett el, mert akkor sem voltak szabályosak, inkább figyeltek egymásra, mint a kastély rendjére. Nem kesereg, elvégre semminek nem lett vége, csak egyszerűen most ilyen. Kicsit ez, kicsit az. Nem tökéletes, sosem volt az, de most lóg kicsit az orra. Majd megjavul, ellenben itt van most és a lány arcát nézve, szegény már a végrendeletét fogalmazza tán. Nem kell, komolyan, teljesen ártalmatlan, kócos és kissé talán ő is hasonló vonásokat cipel a mai estén.
- Jaj, igen, szia – elmaradt, mert meglepődött, hogy nem lesz egyedül, de nem bánkódik, lehet a társaság legalább arra sarkallja, hogy ne gondoljon semmi hülyeségre és rosszra. Úgy lesz a nyerő, nincs annak a veszélye, hogy tényleg megzuhan. Apró mosolyt húz ajkaira végül.
- Ne, nem kell magyarázkodnod, most nem vagyok prefektus – tényleg nincs nála jelvény, vagyis van, de a zsebe mélyén, az öngyújtó mellett, mert ma nincs jelentősége annak, hogy mit képviselne. Nem akar semmit, közelebb lépked és fellélegzik, az éjjeli levegő mindig csodás. Lehet még jár egyet és ebben sétál haza, igaz a kapu zárva, de az ösvényen bármikor eltalál a faluba és félni sem fél. Többször már nem falhatják fel, nem?
- Köszi – már tűzi is az ajkai közé, majd rásandít, amint elhangzik a kérdés. Nem szokott ennek örülni, de aztán rájön, ő is így kezdte. Lopott szálak, slukkok, titokban, híd alatt, fák takarásában, sutyiban, majd minden más. Nem szent ő sem, de nem is akarja elrontani. Mérlegel kicsit, majd előszedi a dobozát. Hogy miért? Mert míg mérlegelt, nézte őt, nézte, hogy hogyan válaszol, sóhajt, arca nyúzottsága. Ilyenkor sokan részegre isszák magukat, hát egy szál még talán jobb. Bocs, bárki. – Egye fene – csak ne ő szoktassa rá. A dobozt csak leteszi elérhető helyre, majd rá is gyújt, az öngyújtót is felé tartja, hiszen miért is lenne nála. Egy nagyobb adag füstöt fúj ki, miközben letelepszik és kényelmesen fordul fel.
- Hé, hé, mondom, nem vagyok ma prefektus – tartja fel a kezét, mintha esküdne. – Nekem is, már pár napja, szóval abszolút megértem, hogy nem akkor szeretnél itt ücsörögni, amikor az egész kastély hangos és zsibog. Csak nyugodtan, erre mostanság nem jön más – reméli, hogy tényleg nem retteg tovább, mosolyog is, majd szív és fúj. Hogyne kellene. Talán nem is gondolta a lány, hogy kicsit hasonló cipőben vannak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 12. 00:29 | Link


#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi



Szörnyű ez a pinceélet. No nem azért, merthogy képtelenség megszokni, hanem mert szimplán nehéz onnan felszökni a felszínre. Míg más tornyokból a portré után el lehet indulni minimum három útvonalon, addig Marina még jó ideig kénytelen követni az egyetlen utat, csakhogy aztán végre szívhasson egy kis friss levegőt. És igen. Most az következik, amire mindenki gondol.
Ahogy kilépett, és mezítelen lába megérintette a hideg padlót, máris húzta elő zsebéből a jó kis Prince cigarettáját, melyet még otthonról csempészett az utazójába. Egy szálat a szája sarkába illesztett, majd a dobozért nyúlt. A gyufa sercegett az oldalán, és elsőre meggyulladt a gyors mozdulatnak köszönhetően. A jó kis füstös levegő gyorsan megtöltötte Marina tüdejét, és mintha csak először kapna rendesen lélegzethez napok óta, hatalmasakat szívott belőle, és jó ideig bent tartotta, mielőtt félig száját, félig pedig az orrán kifújva engedte volna távozni.
Rátámaszkodott a párkányra, és onnan nézte a város fényeit. Azzal játszott, hogy hol elhunyorogott, ezzel nagyobbakká téve a fényfontokat, hol újra kitisztult előtte a kép. Lába szép lassan kezdett átfagyni, ahogy vékony pizsomanadrágja átengedte a hűvös szellőt.
- Åh, hvis du kunne se fru Lykke nu... - ingatta a fejét a lány, ahogy újra anyanyelvén szólalt meg. Ha nem is sok minden, akkor a dán nyelv biztosan egy volt a számára hiányzó dolgok közül.
Elnyomta a párkányon cigarettáját, és eldobta valamerre messzire. Aztán újabb szálat gyújtott. Elvégezte ugyanazt a rituálét, csak ezúttal megfogadta, hogy lassabban igyekszik kivégezni a dohányt. Illetve hogy utána visszavonul a hálókörletbe. Elég levegőt szívott mára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2020. november 13. 19:38 | Link

Darik
Most megvagy


Fogalmam sincs, hogy mikor hagytam el a mára kijelölt folyosók kusza labirintusát, ezzel szabad utat hagyva a tilosban járóknak… egyszer mindenkinek lehet jó napja. Bár, természetesen a látványom mindig, mindenkiből képes kiváltani ugyanezt az érzetet, de fő a változatosság. Percek, vagy órák teltek el, hogy kiléptem a már csípős éjszakába és azóta is mozdulatlanul állok, a sarokban a korlátnak dőlve. Ahogy megéreztem bőrömön a hideget, fintorba rándult az arcom, mégsem fordultam a bennem élő tűzhöz, mert vonakodva, de bevallom, szükségem volt a friss, hideg levegő józanító érintésére.
Ujjaim között az ezüst gyűrűt forgatom, amin meg-megcsillan a Hold rideg fénye, csalfa játékot játszva az apró tárgyon. Undor kerülget, ahányszor csak ránézek, pedig tudom, hogy ez az, amit kértem. Ez az, amit kislány korom óta fennhangon hangoztatok, most mégis annyira taszító maga a gondolat is, hogy képtelen vagyok a helyén hordani az önként, mosolyogva átvett béklyót. Ombozi, szedd össze magad!
A halk nyikorgás térít észhez és rángat vissza a földre, vissza a hideg éjszakába. Fejemet kapom az illetéktelen behatoló felé és reflexből szorítom marokra a gyűrűt, aminek jéghideg érintése szinte perzseli a bőröm, majd süllyesztem farmerem zsebébe, hogyha csak pár percre is, de megszabadulhassak tőle. Legalább a gondolattól.
Fölényes mosolyra húzódnak vörösen izzó ajkaim, ami egyre csak szélesebbre válik, ahogy figyelem a lány nyugodt mozdulatait. Hatalmas önuralomról teszek tanúbizonyságot, ahogy nem mozdulok és visszafojtom minden kikívánkozó szavamat, amivel reményeim szerint minimum a frászt hoznám rá. De kivárok… a pillanatnak, ami csak az enyém lesz, tökéletesnek kell lennie.
Érzem, hogy pezseg a vérem, hogy bőröm minden négyzetcentimétere bizsereg a tétlenség fokozta vágytól. Végül halk sóhajjal lépek a tettek mezejére. Ahogy a következő szálat gyújtaná meg, elfojtom a gyufa lángját. Elégedett mosollyal konstatálom az apró sikert, majd fokozom a tétet. Egy kis tűzlabdát idézek közvetlenül a lány arca elé, majd valamivel nagyobb erőfeszítésbe kerül, hogy tovább érvényesítsem az akaratom. Homlokom ráncba szalad, ahogy az energiáimat és a tudásomat egy helyre összpontosítom, de végül sikerül; a kis labdacs megnyúlik és lassan, vonalban kúszik felém, megvilágítva a köztünk húzódó sötétséget. Mire elér hozzám és fény árasztja el alakom, arcomon már nem látszik más, csak az a mindent tudó mosoly…
- Most az enyém vagy, cariño - az utolsó szót sikerül olyan érzékien legördítenem ajkaimról, hogy még szélesebb mosolyra ösztökél. Én megadtam a lehetőséget az esti kiruccanáshoz, ő mégis hozzám sétált. Egyenesen az ördög karmai közé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 14. 00:49 | Link


#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi



Megrezzent az egész teste, ahogy lábain keresztül felkúszott benne a hideg. Gyorsan nyúlt, hogy meggyújtsa a következő szál cigarettát, és legalább abban meleget leljen. De csak úgy ukk-mukk-fukk kialszik a gyufája.
- Jeg kan ikke tro det- mormogta az orra alatt a barna, és egy heves mozdulattal lehajította a fadarabot a korláton túlra. Kihúzta a dobozt, de mielőtt kivehetett volna egy szálat is belőle, valami mozgás támadt a látóterében. Sikkantott egyet, és ahogy ugrott egy kicsit hátra, a doboz teljes tartalma a földre hullott. Megbűvölten nézte a kis gömböcskét, mint aki nem tudja eldönteni, hogy már felébredt-e vagy még mindig alszik igazából. Nem is foglalkozva az erkélyen elterülő fadarabokkal megy a tüzecske után, mintha csak vonzaná. Pedig csak kíváncsi, merre megy.
Hátrahőkölt a fej láttán, és egy pillanatra le is fagyott, ahogy a titokzatos nő megszólalt.
Révületéből azonban egy kis hezitálás után kiugrott, és szájából kikapva a cigarettát, arcán hatalmas mosoly jelent meg. - Te olyan... mágus vagy - próbálta visszaváltani gondolatait is a magyar nyelvre, de olyan késő volt, hogy valahogy csak nem akart eszébe ugrani a szó, amelyet keresett. - Szóval hogy tehetségedben áll tüzet hajlítani - magyarázott tovább, mintha csak valamelyik barátnőjével beszélgetne el. - Van egy kérdésem feléd. Szóval mint ahogy szemeiddel megfigyelheted, fával igyekszem mindig gyújtani a szálakat. Mert más aromát ad a ciginek. De milyen lehet, ha bűvölöd? Meg tudnád csinálni? - kérdezte csillogó szemekkel, mintha csak valami hihetetlenül jó ötlet pattant volna a fejébe.
- Elnézést a modoromért. Te is kérsz? - nyújtotta a dobozt az ismeretlen felé, ahogy zsebéből előkapta. Lábai folyamatosan jártak, hogy ne fagyjon teljesen oda a kőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2020. november 14. 13:25 | Link

Darik
Most megvagy


Van, hogy a hatalom megrészegít. Nem mindig, Merlin a tanúm, hogy az esetek többségében sikerül közel egyenrangúként kezelnem a körülöttem lévőket és nem előrukkolni a nevem adta hatalmas előnnyel, holott vágyom a figyelmet. Van, hogy meg se kell szólalnom, bőven elég a kisugárzásom, hogy érezzem magamon az elismerő pillantások tüzét, ami már önmagában képes adrenalin löketet adni a testemnek, olykor vakmerő döntésekbe hajszolva, amiket egyáltalán nem bánok. Emelt fővel viselem a tettem pozitív és negatív következményeit is. Általában...
Most viszont félek, hogy a gyűrű át fogja égetni a vékony anyagot az oldalamon és a földre hullva éles csilingeléssel adja ismét tudtomra, hogy hol a helye, ezáltal hol van az enyém is. Általában a magabiztosságom elég, hogy minden körülmények között érvényesítsem az akaratom, mindezt mosolyogva, alig téve érte érdemben, most viszont nem leszek rest kihasználni a jelvényem adta hatalmat.
Hagyom, hogy a fejembe szálljon a fölényem, miközben felém lépked, mosolyom minden lépéssel egyre szélesebbé válik. Kékjeim fogva tartják az árnyékok által keretezett arcot, úgy figyelem minden mozdulatát, mint ragadozó a biztos zsákmányát.
Szemöldököm íve kissé megemelkedik szavaira. A vonalban elnyújtott lángokat ismét egy kis labdává zsugorítom magunk mellett, hagyva, hogy az árnyékok zabolátlan táncot lejtsenek mindkettőnk arcán.
- Tehetségemben áll, igen. Pyromágus vagyok, darling - segítem ki, miközben elfojtom a nevetésem. Tisztán érződik az akcentusa, pedig anélkül is pontosan tudtam, hogy ki áll velem szemben. A pletykák hamarabb megfordulnak nálam, mint másnál. Viszont… Merlin átkozott szerelmére, imádom, ha valaki akcentussal beszél. Legyen az férfi vagy nő, képes még az én jégszívemet is megdobogtatni egy pillanatra.
- Meg tudnám... - játékosan ejtem ki a szavakat, miközben balom elindul a mellettünk töretlenül imbolygó gömb felé, majd ujjaimat kecses mozdulatokkal, egymás után fektetem rá tenyeremre, hogy a mozdulatsor végén ismét csupán az erkély túloldalán pislákoló lámpa fénye vonjon minket félhomályba. -...de nem fogom. Bajban vagy, Darik, nem tudom, hogy feltűnt-e - nincs megrovó él a hangomban, simogatóan szökken szárnyra a szellővel, de mégis van benne valami, amitől végig borsódzik az ember háta. Évekig tartott tökélyre fejleszteni.
- Azzal viszont megölöd a szórakozásomat, ha megfagysz - pillantok le sokat mondóan a meztelen lábára, majd szusszanok egyet. Lehunyom szemeim, hogy képes legyek ténylegesen az alattunk lévő kis területre koncentrálni a padlón és lassan melegíteni kezdem. Nem hevítem túl, legalábbis terveim szerint, csak épp annyira emelem a hőt, hogy ne fázzon fel. Áldott jó lelkem van és ezt nem hangsúlyozzák eléggé.
Utoljára módosította:Ombozi Boróka, 2020. november 23. 18:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 14. 21:36 | Link


#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi




Nagy szemekkel mered a barna a másikra, mintha csak valami hihetetlennel találta volna szembe magát. Ami végül is igaz is volt, hiszen az Ombozi néznek az iskola falain belül presztizse volt. De igyekezett nem foglalkozni ezzel a ténnyel.
- Pájromágus - próbálgatta. Felhúzta orrát, érezte, hogy valami nem stimmelt. - Pijromágus...mmm.... piromágus - ejtette ki szótagolva, és elmosolyodott. Aztán még háromszor kimondta, ugyanis a nagyija azt tanította, hogy minimum ötször kell elmondani egy szót, hogy azt végül megjegyezd. Aztán mintha nem történt volna semmi, csak megingatta kicsit fejét, és újra elkezdett Boróhoz beszélni.
Tisztára lázban volt, szinte megállíthatatlanul osztotta meg gondolatait a másikkal, de édes jó istenem Marinára percenként tört rá valami belső érzés, amelyet már rég igyekszik elnyomni magában. Összeszorította szemeit, igyekezett összpontosítani, hiszen az a valami csak az ő fejében létezik. Arról nem is beszélve, hogy senki nem is kér belőle.
- Akkooor... - dülöngélt előre hátra lábain. - ... nem lehetne, hogy utolsó kívánságom, hogy a tüzeddel mégis meggyújtod nekem ezt a szálat? - nézett kérlelően a másikra, és csücsörített szájával. Pillantását igyekezett csak és kizárólag a lány szemein nyugtatni, de azok is olyanok voltak, mint két gyönyörű kristály. Mi van veled Marina?
Ő is lenézett saját lábaira, pedig tökéletesen tudta, hogy hol vannak, és mit csinálnak. Érezte, ahogy alulról hő kezd el sugározni. A kellemes érzés azonban gyorsan váltott át valami egészen másba. Talpán a bőr égni kezdett, mintha csak parázson állna.
- For det gjorde ondt - sziszegte, és előre ugrott, hogy újra a kellemes hűvösön érezze lábait. - Veszélyes képesség - húzta el a száját a barna, ahogy ránézett Boróra. Észrevette milyen nagyon közel vannak egymáshoz, és torkába a gombóc visszaköltözött, mintha csak újra tizenkét éves lenne. Megköszörülte a torkát, és anélkül, hogy hátrébb lépett volna, felemelte a cigarettát, és a szája sarkába illesztette. - Szóval meggyújtod nekem? - Szemei véletlen tévedtek rá a nő telt ajkaira, mire hatalmasat nyelt, és inkább visszavezette pillantását a pillákra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2020. november 27. 17:34 | Link

Darik
Most megvagy


A helyzet az, hogy igen sok mindent akarok ebben a pillanatban. Szeretném a gondolataimat minduntalan kitöltő aprócska tárgyat -ami már jóformán méteres lyukat égetett az oldalamba- ordítva eldobni, vissza annak tulajdonosáig, hogy lehetőség szerint soha többé ne is kelljen látnom. Ha bárki megkérdezné, hogy mi kifogásom van Fenyvessy ellen… nem biztos, hogy tudnék érdemben válaszolni, apámnak is azóta tartozom az érveimmel, hogy bemutatott neki. Igen befolyásos, jó családból származik, karizmatikus és elismerem, hogy remek példánya a férfi nemnek, de mégis… van benne valami megmagyarázhatatlan, ami menekülésre késztet, pedig még nem is tettem szét a lábam előtte.
Szeretnék mindent eldobni, nemes egyszerűséggel felgyújtani a világot és Sztravinszkij szobájának néma csöndjében élvezni a minket körbevevő káoszt, ami az ablakok túloldalán tetőzik. Csendben, ujjainkat összefonva létezni csupán, minden tehertől és ránk váró nehézségektől mentesen, csak élvezni a szabadságunk korlátozott óráit.
És most Darik próbálkozásait hallgatva… Merlinre, végtelenül ki akarom használni a jelvényem adta lehetőségeket. Ajkaim akaratlan húzódnak édes mosolyra, ahogy kékjeimmel fogva tartom az övéit. Szemöldököm tökéletes íve megemelkedik kissé, ahogy a nyelvi nehézségeket próbálja áthidalni és észre sem veszem, hogy akcentusa hallatán alsó ajkamba mélyesztem fogaim, hogy alóluk lassan kicsusszanva egészítse ki a megtört mosolyt. Gondolataim elengedik Fenyvessyt, hogy utat engedjenek az előttem ácsorgó lánynak adja át a főszerepet. Ki akarom használni, érezni akarom, hogy hatalmam van felette, hogy ha csak a következő három percben, de tőlem függjön. Én leszek a mumusod, Darik.
Kibukik belőlem a nevetés a szemtelensége hallatán. Mit ne mondjak, kedvelem, mikor valakibe szorult némi kurázsi. Bár azt még nem tudom eldönteni, hogy tényleg bátorság lapul-e a vakmerősége mögött vagy pusztán meggondolatlanság. Ne okozz csalódást, Darik.
- Ne ronts a saját helyzeteden - édesen búgom a szavakat, de hangomban mégis van egy kis mellékzönge, amitől az ember hátán végigfut a hideg. Kékjeim zizegnek az arcán, izgatottan lesnek minden reakciót, amit kiválthatok belőle.
A koncentrációtól szemöldökeim között apró ránc jelenik meg, gondolataim kuszasága miatt mégsem vagyok képes kellőképp összpontosítani. Egyre-másra tolulnak a képek agyam különböző csücskeibe, amik akaratlan terelnek el és fokozzák feszültségemet. Lemondóan szusszanok egyet, ahogy Darik szitkozódik. Még van hova fejlődnöm. Lassan nyitom ki újra szemeimet és egy pillanatra tisztán leolvasható arcomról a közelség okozta döbbenet, de azon nyomban rendezem arcvonásaim és ahogy rám emeli tekintetét, már csak fölényes mosolyommal találhatja szemben magát.
- Rendben van - szavaim hívogatón csusszannak le ajkaimról, miközben fogva tartom Darikot a tekintetemmel. Elnyújtom a csendet kettőnk között, majd kissé még közelebb hajolok hozzá. - De semmi sincs ingyen, mi amor. Mutasd meg, hogy mennyire akarod.
Elégedett mosolyra húzódnak ajkaim. Gyerünk, Darik, mutass valamit, csalogass számomra vidámságot ebbe a szar napba.
Utoljára módosította:Ombozi Boróka, 2020. november 27. 17:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 27. 18:59 | Link


#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi



Kiskorában volt egy lány az utcában. Már elsőre felkeltette Marina érdeklődését, mikor még csak az ablakból nézte elhaladni. Aztán addig kérlelte Madam Lykke-t, míg át nem mentek hozzájuk egy doboz sütivel. Aznap rengeteget játszottak, és titkokat suttogtak egymás fülébe. Mígnem Mae közel nem hajolt a szőkeséghez, és be nem vallotta, hogy nagyon tetszik neki. Még egy arcra puszit is adott a másiknak, azonban a dolog nem úgy sült el, ahogy ő gondolta. Kicsúfolta őt a copfos, és ez még akkor is folytatódott, mikor már a Roxfortba jártak. Marina pedig sose próbálta újra.
Most azonban, mintha az évek alatt elfojtott érzelmek egyszerre akartak volna kitörni belőle. Reszketett a lába, a levegőt nehézkesebben vette, és a gondolatai olyan kuszák lettek, mint egy tíz oldalas számmisztika dolgozat után.
Próbált laza maradni. Minden erejével azon volt, hogy visszatuszkolja gyomorgörcsének okát oda, ahonnan jött. A cigarettára figyelt, a fájó talpára, a lány válaszára, a lány ajkaira, a lány pillantására, a lány illatára... Nem Marina!
Egy pillanatra lehunyta szemét, egy hatalmasat nyelt, és mire felnézett, Boróka már még közelebb volt hozzá. Ajkai elváltak egymástól, kiszáradt szája közül a cigaretta szál kiesett, és hangtalanul a kőre pattant. Pillák, ajkak, szemek, száj. Marina tekintete ide-oda járt, a pillanatok óráknak tűntek, ő pedig anélkül reagált, hogy átgondolta volna.
Jobb tenyerét végigcsúsztatta a lány nyakának oldalán, füle mögött tarkójára vezette, és közelebb húzta magához. Ajkai résnyire elváltak egymástól, és apró csókkal illette a másikét. Nyelve lassan előre kúszott, és megízlelve a másik száját kért engedélyt a bejutáshoz. Félénken pillantott fel Boróka szemeire, mintha csak az újabb elutasítást várná. Gyomra talán még az eddigiektől is jobban kavargott, tőle szokatlan határozatlanság uralkodott el rajta.
Egészen addig, míg meg nem kapja az engedélyt. Ha ez megtörtént, már sokkal magabiztosabban csókolja Borókát, nem csak fejjel, de egész testében közelebb húzódva hozzá. Szemeit lehunyva, és teljesen átadva magát az élménynek.
Utoljára módosította:Marina Darik, 2020. november 27. 19:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2020. november 27. 19:56 | Link

Darik
Most megvagy


Igen kíváncsi természet vagyok, mindig is az voltam. Magabiztosan, olykor csak vakmerően, meggondolatlanul mentem a saját fejem után, hogy felfedezzem a számomra ismeretlent, utána járjak mindannak, ami egy óvatlan pillanatban befészkelte magát agyamba. Már egészen kicsi lányként voltak álmaim, gyermekiek, könnyen elérhetőek… amiket egy füzetbe gyűjtögettem és húztam ki őket büszkeségtől dagadó mellkassal, mikor sikeresen elértem aprócska céljaim. Az évek során a lista folyamatosan bővült, egyre nehezebb kihívásokkal és vágyakkal, amik igen széles skálán mozogtak már. És mióta feléledt bennem a nő és a gyermeki kívánságokat a háta mögött hagyta… egészen újszerű lista kezdett alakulni a kis füzetben.
Már azelőtt tudtam, hogy mit fog tenni, mielőtt győzött volna benne a vágy. Kékjeim kíváncsian tanulmányozták arcát, az ordító jeleket, amiket én váltottam ki belőle. Egy kósza pillanatra megfordul a fejemben, hogy nem lenne helyes, tekintve, hogy mennyivel fiatalabb nálam, de… mindenki tudja, hogy nem épp az erkölcsöm az, ami miatt szóbeszédek suhannak a kastély minden csücskében rólam. Ajkaim ravasz mosolyra húzódnak, ahogy várom, hogy melyik énje kerül ki győztesen a saját magával vívott harcban. Nem vagyok rest meggyorsítani a csatát, ahogy előre hajolok és a szavaim szinte belesuttogom Darik ajkaiba. Nem vagyok más, mint az ördög maga, kinek karmai mindjárt egy angyalba vájnak bele.
Tekintetem zizzen a cigaretta után, majd egyből visszatalálnak a barnákhoz. Végigfut rajtam a  borzongás, ahogy ujjait megérzem a nyakam ívén. Ajkaim számító mosolyra húzódnak, mielőtt övéi elérnék az enyém, majd kissé elnyitva azokat engedek utat a néma kérésnek. Az újdonság okozta izgalom megremegteti a bensőmet, szemeim akaratlan csukódnak le, ahogy hagyom, hogy a kezébe vegye az irányítást. Ajkaim puhán érintik az övét, engedem, hogy nyelve lágy keringőt járjon az enyémmel.
- Darik... - lehelem nevét ajkai közé, hogy alig egy pillanattal később a karját megragadva ösztökéljem egy gyors helycserére és taszíthassam a falhoz. Testemmel a hideg felülethez szegezem, jobbomat a feje mellett támasztom meg, elzárva minden egyes egérutat előle.
- Nem tanítottak meg arra, hogy ne játssz a tűzzel, ugye? - búgom egész közel hajolva hozzá, forró leheletem cirógatja ajkait. A másik oldalon lógó lámpa fénye kísérteties játékot űz arcomon, csillogó tekintetem szinte keresztül döfi az övét. Most az enyém vagy.
- Ha ezt akarod, nincs visszaút - mély, érzéki hangon gördülnek le ajkaimról a szavak közvetlenül az övéibe. Nyelvem hegyével cirógatom meg az övét, míg válaszra várok. Szívem izgatottan dörömböl és érzem, végre érzem, hogy uralom őt.
Gyerünk Darik, képes vagy táncba menni az ördöggel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Marina Darik
Független boszorkány, Végzett Diák


noisy little f*cker
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 757
Írta: 2020. november 27. 21:25 | Link


#smellliketeenspirit
#nemlehetgond
#későiséta
#ombozi



Az agyában sokáig jártak a gondolatok, talán túlon túl sokáig is. Éveken keresztül érezte, hogy valami nincs rendben vele, hogy egy részét a lényének el kell nyomnia ahhoz, hogy érvényesülni tudjon. Barátot szerzett magának, hogy mindenkivel elhitesse, a pletykák nem igazak. Hogy azt mondhassa, hogy ő nem más.
Azonban mikor ajkai végre a másikét érték valami kiteljesedett benne. A mellkasa végre nem szorította úgy, ahogy éveken keresztül, ereiben pedig a zabolázatlan érzelmek egész skálája járt végig. Boróka hangját valahonnan egészen távolról hallotta, ahogy kimondja a nevét. Az övét, és senki másét. Hirtelen érintése úgy hatott a Marinára, mintha csak egy édes álomból ébresztenék. A hideg kő már egyáltalán nem zavarta, fűtötte az a belső tűz, mely egész eddig kialudni látszott. Ajkain gyermeteg mosoly táncolt, ahogy a másikét fürkészték. Olyan szépen alkották azokat a szavakat. Tekintetét végül átvezette Boróka szemeire, bennük játékos magabiztosság csillogott.
- Másra se próbáltak megtanítani. De látod mennyire nem ment nekik - vonta meg vállait. Ártatlan volt ő a legtöbb bűnben. De most ebben az egyben nem akart. A lány ajkait nézte újra, az azok közül kikandikáló nyelvet. Szemeire a vágy aranyos ködöt húzott, bele se gondolt mit tesz éppen, csak hagyta, hogy vágyai vezessék.
Épp egy arasznyival közelebb tolta fejét, hogy ajkai végre újra birtokba vehessék Boróét. Mélyen és hosszan csókolta. Közben egyik karja visszacsúszott a lány arcára, a másikkal pedig derekánál ölelte, hogy minél közelebb húzhassa magához. Teste reagált a másikéra, érezte, ahogy még a sejtjei is vibrálni kezdenek az új élménytől.
Csókjai egyre lejjebb araszoltak, Boróka füle tövéhez, arcának éléhez és végül nyakához. Eddig a másik derekán nyugvó karja előbb felkúszott a másik hátán, majd le, hogy a barna farzsebébe állapodjanak meg.
Utoljára módosította:Marina Darik, 2020. november 28. 14:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ORIGINAL FAMILY
DISAPPOINTMENT
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2020. november 28. 15:29 | Link

Darik
Most megvagy


Vágyom az újat, az ismeretlent és ha az élet lehetőséggel kínál, nem vagyok rest két kézzel, szorosan megragadni azt és kifacsarni belőle minden apró élvezetet. Sokszor neveznek vakmerőnek, meggondolatlannak emiatt és aláírom, vannak megmozdulásaim, amiket lehet kétszer kéne átgondolnom, mielőtt megcselekszem őket. Lehetséges… de a biztonsági játszmát meghagyom annak, aki négy fal között tengeti le egész életét úgy, hogy az ablakot se tárja résnyire se soha. Szeretek élni, még ha veszélyekkel is jár olykor és bizony, a szakmámat tekintve nem ritkán futottam már bele, illetve fogok is olyan szituációkba, mikor minden tett hatalmas súllyal bír. Vakmerő vagyok, de nem meggondolatlan, mert nem engedhetem meg magamnak. Egy apró hiba és a játszmának vége.
Darik barna, őzike szeme kiűz belőlem minden gondolatot és most az egyszer megengedem magamnak, hogy az ösztöneim hajtsanak az észérvek helyett, mert tudom, nincs semmi veszítenivalóm, vele ellentétben. Ő jelenti azt az újat, ami kellemes borzongással billent ki a hétköznapok fullasztó tömegéből és Merlin a tanúm, ezt nem hagyom, hogy most bárki vagy bármi elvegye tőlem. Élvezni akarom minden reszketeg lélegzetvételét, amit érintésem okoz, falni a tekintetét, ami csakis engem lát. Érezni akarom, hogy kellek neki, hogy ácsingózik utánam… de legfőképp azt, hogy önkét adta nekem a csupasz önmagát. Azt, amit más nem láthatott még.
Akaratlan nevetek fel pimaszságán és hunyom le szemeim egy pillanat erejéig. Lassan nyitom ki őket újra félig, hogy szemhéjjam alól kitekintve gyönyörködhessek a tinikre oly jellemző hevességben. A levegő vibrál körülöttünk, érzem, ahogy karomon végigfut a borzongás, ahogy az előző csókból szerzett magabiztosságával talál rá ajkaimra, én pedig hagyom neki. Testemmel teljesen a falnak szegezem, nem hagyva közöttünk teret. Ujjbegyeim végigsiklanak meztelen karján, fel egészen a tarkójáig, hogy körmeimet a lágy húsba vájhassam pontosan úgy, hogy megérezze. Egyre mohóbban csókoltam, a puha, édes, de a dohánytól füstös ajkakat.
Ujjaim lazítanak a tarkóján a szorításon, ahogy csókjaival felfedező útra téved a bőrömön. Elégedett sóhaj szakad ki belőlem, ajkaim mámoros mosolyra húzódnak, miközben szinte saját mellkasomon érzem a szívének heves kalapálását. Hogy is mondtam? Már nincs visszaút.
Karomat elemelem a faltól, két kézzel simítok lassan végig az oldalán, hogy ujjaimat végül nadrágjának szegélyéba akasszam, kissé aláférkőzve. Nüansznyit távolodok csak el tőle, lenézek a vágytól kipirult arcára, majd barnáit nem eresztve ereszkedek félig térdelő helyzetbe, testemmel végig érintve az övét. Ujjaimmal megpöckölöm nadrágjának gombját, majd egy hosszúra nyúlt másodperccel később nyúlok el mellette és veszem fel a földről a cigarettát, hogy ajkaim közé csippentve gyújtsam meg azt úgy, ahogy ő kérte tőlem. Felegyenesedek, lépek egyet hátra, de úgy, hogy még ne kerüljek ki a személyes teréből. Barnáit fogva tartva szívom meg a szálat, majd eresztem ki felfelé billentve a fejem, hogy végül átnyújtsam neki.
- Kiérdemelted - búgom közelebb hajolva hozzá, majd elégedett mosollyal fordulok el tőle, miután átvette a szálat. Egy tételt ismét kihúzhatok a listámból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint