Ha már vannak tornyok, akkor úgy illik, hogy legyen terasz is, nem igaz? A folyosó végéről beáradó fény nem mágikus, hanem a természetnek köszönhető. A kétszárnyú ajtón át kilépve egy teraszra érkezünk, melynek padlója, barna, elvétve halvány, fehér márványmintával. A hely olyan tíz főt tud befogadni maximum, így hangulatos maradt minden esetben. Néhány asztal és fotelszerű szék várja a pihenni vágyókat. A fekete korlát mágiája abban áll, hogy nem tud senki átesni rajta, hiszen egyből visszarántja, és a földre kényszeríti a próbálkozót. Bal kéz felől, egészen a sarokban egy kis műkertet helyeztek el, melynek nézegetése nyugtatóan hat mindenkire. A látvány pedig magáért beszél, hiszen Bogolyfalva utcáit végigkövethetjük innen a szemünkkel.
|
|
|
Fellegi L. Milán INAKTÍV
offline RPG hsz: 89 Összes hsz: 183
|
Írta: 2018. április 5. 20:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719660#post719660][b]Fellegi L. Milán - 2018.04.05. 20:53[/b][/url] Még előző tanévben - ElőzményMost veszi először a bátorságot, hogy alaposabban szemügyre vegye a másik Milánt, legalábbis a "nagy vallomása" óta biztosan. A szemei ki vannak pirosodva, a haja kócos, a túlméretezett pulóverében pedig mintha csak könyörögne, hogy valaki végre jól megszorongassa. Pont az ellentéte annak, ahogyan ő kinéz a szürke karjaira feszülő pulcsijával, rendezett szőke fürtjeivel és távoli, kék tekintetével. Amint ezt végiggondolja, Andris karjai ölelésre nyílnak, Milán pedig hirtelen megijed, vajon ki is mondta-e amit gondolt, hogy a fiú így reagált. De nem, így visszagondolva ilyen biztosan nem történt. Gyanakodva néz rá, afféle "Most meg mit csinálsz?" pillantással méregeti. Ezt most miért? Ez lesz a baráti "Jajj, annyira sajnálom, hogy belém szerettél, olyan szar visszautasítanom téged"-ölelés? Végül aztán rájön, hogy teljesen mindegy, rá is ráférne az az ölelés ugyanis. Kicsit talán még a vállát is megrándítja, kedve lenne azt mondani, hogy "Na jó, végül is csinálhatjuk ezt is...", majd pár lépéssel Andris előtt terem. Néz rá pár pillanatig az átható tekintetével, mint aki tanácstalan, nem tudja mit kezdjen a másikkal. Végül azonban leküzdi a maradék távolságot is kettejük között és kitárja Andrishoz hasonlóan a karjait, hogy aztán köréfonja őket, meglepően szorosan ahhoz képest, hogy mennyire gyengének és ijedtnek érzi most magát. Ahogy Andris illatát beszívja, a szíve még gyorsabban dobog. Minden egyes porcikáját érzi ami Andrishoz ér, és nem meri ugyan szorosabbra venni az ölelést, de az jár a fejében, hogy ez is túl kevés. Jó darabig állhatnak így, ebben az átlagos fiú-barátságra egyáltalán nem jellemző ölelésben, de az is lehet hogy nem tart sokáig, csak úgy tűnik. Úgy érzi, hogy a feszültség majd' szét szakítja, hogy tegyen valamit. Kétségbeejtő a gondolat, hogy az ölelésnek mindjárt vége és nem jár több. Rövid hezitálás után rájön, hogy nem is kell ezt az érzést legyőznie - ha búcsúölelés, akkor mit veszíthet? És ha nem az...? Elmozdul Andristól, mintha kibontakozna az ölelésből és valószínűleg a másik ezt is fogja elsőre hinni, egészen addig, amíg szembe nem kerül egymással az arcuk. Ami mindeközben történik, az a következő; az egyik kezével Andris hátáról átfog a derekára, a másikat pedig finoman, éppen csak kicsit követelőzően érinti a fiú tarkójához pár pillanattal később pedig megcsókolja. Közben a fejében pedig elhangzik pár ima, hogy ne undort és pofont kapjon, hanem csókot a csókjáért cserébe. Azért nem fogja szorosan Andrist, hogy amennyiben menekülőre fogná, meg tudja könnyedén tenni.
|
|
|
|
Andrássy Tamás Milán INAKTÍV
mutyulii offline RPG hsz: 75 Összes hsz: 134
|
Írta: 2018. április 5. 21:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719662#post719662][b]Andrássy Tamás Milán - 2018.04.05. 21:00[/b][/url] Nem merek felnézni először, mikor kitárom a karjaim. Mi lesz, ha felnézek? Milyen tekintettel fogok találkozni? És amúgy is… amúgy is, annyira nem értem, mi is történt most bennem pontosan, mármint érteni értem - felfogni nehéz. És csak akkor pillantok fel egy röpke másodpercre, mikor érzem magamon a tekintetét, és akkor is összetalálkozom a rikító kék szempárral, amitől megint megdermedek egy pillanatra, mert elfog az az érzés, hogy nagyon-nagyon sokáig nézném legszívesebben ezt a színt és a tekintetet, ami mögötte van. De inkább lesütöm a szemem. Annyira meg vagyok zavarodva. Végül mégis megölel, és annyira jól esik, hogy tényleg magához ölel, nem csak úgy, ahogy egyesek szokták, hogy meglapogatják az ember vállát és akkor jól van, el van intézve. Rendesen megölel, én pedig - némi dermedt ijedtséget követően - odafúrom a vállához az arcom, és úgy vagyok csak, és gyakorlatilag beleremegek abba, hogy ez most tényleg megtörténik, és tényleg így érek őhozzá, az ő szürke pulcsijához meg a vállához meg minden, és hogy ez úgy most tényleg megtörténik, ez számomra alapból már egy jelentős pulzusemelkedést és valami kellemes, de mégis félelmetes érzést hordoz magában, főleg, hogy még az illatát is érzem. És nem csak azért, mert most jöttem rá nagyjából egy órája, hogy én képes vagyok így nézni őrá és ezt érezni, amikor ő megölel - hanem azért is, mert ennek az ölelésnek mindjárt vége van, és mi lesz az után? És tényleg. Már vége is van. Egy aprót sóhajtva eresztem le a karjaim - ereszteném… De az arcunk egymással szembe kerül, és van egy, egyetlen egy darab meghatározhatatlan, végtelenül hosszúra nyúló pillanat, amikor nézek a szemébe, ő is néz az enyémbe, és így valahogy megakadunk az ölelésből való kibontakozásban, és nézünk egymásra. Tényleg csak egy pillanat, mert utána érzem, hogy a hátamról a keze teljesen máshova, a csípőmre siklik, és a másik keze meg a tarkómon… És a szívem eszeveszett iramba kezd, és hirtelen mit tenni se tudok, ahogy egyszerűen… megtörténik. Tényleg csak megtörténik. Megtörténik velem, és hirtelen azt sem tudom, hol vagyok, vagy mi van, bármilyen sablonosnak is hangzik. Felfogni sem tudom, mi történt, mert mire rájönnék, vagy érzékelnék bármit is, már vége is van. Kihagyott az agyam, ez lehet a magyarázat, bár én nem gondolok ezekben a pillanatokban olyasmire, hogy bármit is meg kéne magyaráznom. És aztán így vége lesz. És egymással szembe kerülünk megint. És valami megmagyarázhatatlan dolog történik az arcomon, amit én sem értek teljesen - tudjátok, mint amikor valakinek sírásra torzul az arca, de közben megjelenik egy mosoly is, és az egész teljesen ellentmondásos, pont, mint amilyen most én vagyok belülről, és ezt reprodukálni se lehetne semmilyen módon soha, annyira belülről jött. Aztán kicsit elnyílnak az ajkaim, ez pedig azt eredményezi, hogy tulajdonképpen tátott szájjal nézek rá, még ha nem is ennyire radikálisan meg nagyon feltűnően. És megnémultam. Tökre.
|
Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András. Andris.
|
|
|
Fellegi L. Milán INAKTÍV
offline RPG hsz: 89 Összes hsz: 183
|
Írta: 2018. április 5. 21:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719663#post719663][b]Fellegi L. Milán - 2018.04.05. 21:01[/b][/url] Még előző tanévben - ElőzményMintha mázsás súly hullana le a mellkasáról, amikor rájön, hogy Andris nem fog sem elhúzódni, sem bemosni neki. Ennek köszönhető az a hirtelen jött bátorság, hogy a szimpla szájrapusziból valamivel több lesz - de aztán mégis zavart érez az erőben. Nem tapasztal konkrét tiltakozást, mégis kicsit olyan, mintha Andris inkább csak elszenvedője, nem pedig aktív részese lenne annak, ami közöttük történik. Elengedi őt, hátrébb lép. Rossz érzés. Az ajkán még ott érzi Andrisét, a füle teljesen ki van vörösödve, a szíve úgy dörömböl a mellkasán, mint aki ki akar szabadulni. Bátortalanul simít végig egyik kezével a másik karján, az Eridonos vonásait lesi, de azok kétségbeejtőek számára. Andris úgy néz ki, mint aki mindjárt elsírja magát. Legszívesebben megölelné, de nem biztos benne, hogy bölcs ötlet azzal megoldania a problémát, amivel eleve kiváltotta - vagyis saját magával és a kéretlennek tűnő közeledésével. - Ennyire rémes volt? - szakad ki belőle keserűen és az előbbi eufória kezd kiszállni a fejéből. Ha Andris így folytatja, neki is kedve lesz sírni.
|
|
|
|
Andrássy Tamás Milán INAKTÍV
mutyulii offline RPG hsz: 75 Összes hsz: 134
|
Írta: 2018. április 5. 21:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719664#post719664][b]Andrássy Tamás Milán - 2018.04.05. 21:10[/b][/url] Elenged. Kicsit nagyobbra nyílnak a szemeim, és egy pillanatra össze is préselem a számat, lesütöm a szemem. Annyi minden van most a fejemben, és tuti, hogy valamit rosszul csináltam… és amúgy is… A szívem úgy zakatol, mint valami nagyon gyors vonat, és most nagyon, nagyon sok dolog van a fejemben meg bennem. Szipogok egyet. Aztán meghallom Milánt, mire felnézek rá; aztán amint észbe kapok, már azt veszem észre, hogy megint átölelem (tulajdonképpen szinte “rávethettem” magam, vagy valami ilyesmi), és a vállához fúrom az arcom, és erősen szorítom. Megrázom a fejem, ez azt hivatott jelenteni, hogy “egyáltalán nem volt rémes”, de arra még várni kell egy kicsit, hogy valami értelmeset tudjak kinyögni, mert most… most úgy minden olyan… Inkább csak ölelem magamhoz, miközben érzem, hogy a szívem mindjárt kiszakad a helyéről. Csak egy kis idő után tudok megszólalni, de még akkor sem merek felnézni rá. - Csak… tudod… ma délután jöttem rá tulajdonképp, hogy… szóval… hogy… nem csak a lányok… tudod… - nyökögöm ki nagy nehezen az igazságot, mert ez azért egy kicsit durva így. Persze, az ilyen nagy rádöbbenéseimmel az a helyzet, hogy valahol belül már biztosan tudtam, mi a helyzet, de ilyenkor ez csak így sokkolja az embert. Nagyon. De és nézzenek oda! Milán… akkor ezek szerint ő ezt már biztosan kellett, hogy tudja magáról. - És most össze vagyok zavarodva egy kicsit. De nagyon jól esett amúgy. Jó. Mármint, így. - Jó így, ezt akarom mondani. Jó így most vele. Remélem, azért valamennyire érthető voltam, és nem kell még ennél is jobban elmagyaráznom. A végén még én is belezavarodnék, aztán meg nézhetünk…
|
Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András. Andris.
|
|
|
Fellegi L. Milán INAKTÍV
offline RPG hsz: 89 Összes hsz: 183
|
Írta: 2018. április 5. 21:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719665#post719665][b]Fellegi L. Milán - 2018.04.05. 21:14[/b][/url] Még előző tanévben - Előzmény Andris a nyakában köt ki, ő pedig magához szorítja, mert egyrészt nem tud jobbat, másrészt pedig mert ezt akarja tenni. Na nem mintha nem örülne pár szónak, ne adj' Isten összefüggő mondatnak, hogy kicsit jobban értse, mi zajlik abban a kócos kobakban... Egyelőre azonban ez is megteszi kezdetleges válasznak. Ezek szerint annyira csak nem lehetett rossz. Aztán Andris pár éveknek tűnő perc után a szavait is megtalálja. Milán számára elképesztően felszabadító, hogy mennyire nevetségesen triviális az, hogy miért nem felhőtlen Andris boldogsága. Mindig elfelejti, hogy mennyire különleges szituációból jön, és hogy a legtöbb családban a homoszexualitás minimum tabutéma, rosszabb esetben egyenesen a bűnök között van felsorakoztatva. Az ő családja más. Nóri már ezer éve felvállaltan leszbikus, és tulajdonképpen Andris előtt sosem érzett fiúk iránt hasonlóan (lányok iránt sem nagyon, de ez most más kérdés), de mindig is úgy tekintett erre a lehetőségre, mint ami "benne van a pakliban". Ő maga sem tudná megmondani, miért. Lehet hogy mindig is érezte a dolgot, így azonban nem érte különösebb megrázkódtatásként a dolog. Egyébként sem gondolta egy pillanatig sem, hogy ez a férfiaknak szól, úgy általában. Ez Andrisnak szól, és ez teljesen rendben is van, legalábbis ő így érzi. Szóval tény, sosem volt az empátia szobra, és ez a mostani meglepettségén is érezhető. Nem gondolta, hogy csak ennyi a baj. Nem is igazán tudja, mit mondjon. - Oh. Hát, megértem. Azért örülök hogy végre megszólaltál, már azt hittem, egy életre traumatizáltalak. Nehezen tud mit kezdeni magával, vagy legalábbis a helyzettel. Nincsen megfelelő frázis, amit az Életvitel tankönyvben olvasott volna arra vonatkozóan, hogy mit tegyünk, ha most döbbentettünk rá valakit arra, hogy meleg. Szóval inkább csak hallgat és bizonytalanul nézi Andrist, mint egy időzített bombát, ami bármikor felrobbanhat, ha nem megfelelően nyúl hozzá az ember.
|
|
|
|
Andrássy Tamás Milán INAKTÍV
mutyulii offline RPG hsz: 75 Összes hsz: 134
|
Írta: 2018. április 5. 21:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719667#post719667][b]Andrássy Tamás Milán - 2018.04.05. 21:18[/b][/url] Szóval most ott vagyok, hogy… nem tudom. Így ölelem, és nagyon jó is, hogy érzem az illatát - milyen finom van neki! -, és most sokkal jobb, hogy tudom, mi volt ilyen összezavaró és érthetetlen ebben az egészben. Mégsem nyugodtam meg a megoldástól. Nem, mert most fogalmam sincs, anya mit fog szólni - vagy hogy apa… a család. Mert most így nekem jó. És úgy fest, neki is jó, szóval… Teljesen össze vagyok zavarodva. Lett egy titkom. Még egy titkom. Aztán elhebegem, mi is a baj, és a reakció, amire számítok, az teljesen elmarad - Milán válaszol ugyan, de semmivel sem lesz jobb, nem nyugtat meg, vagy ilyesmi, hogy minden rendben van, pedig az most jól esne, ha erről valaki megnyugtatna… Mert tudom, hogy az, mégis hirtelen szorító érzés van a torkomban, mert most már nem csak vérfarkas vagyok, hanem meleg is, és ez a kettő együtt így hirtelen túl soknak tűnik. Mert nekem már tetszettek lányok is. Voltam szerelmes lányba, szóval nem is igazán vagyok meleg - csak úgy félig... Mégis, ez most nem számít, hogy “csak félig”, mert most ez a helyzet, hogy itt vagyok így egy fiúval, és rá kell jönnöm, hogyan tudnám ezt rendezni odabent - mert nem támaszkodhatok mindig másra, ha valamit, ezt már megtanultam. És nem rohanhatok mindig valakihez, hogy baj van, mert akkor havonta rohanhatnék mondani legalább kétszer, és most megint mehetnék, sokat. Mert ez kérdéseket is felvet bennem. Nagyon sok kérdést… - Mhhh - szűkölök panaszosan, ahogy a vállára hajtom a fejem, és tényleg összeszorult a torkom. Ez most krízis. - Most mi lesz…? - kérdem, és választ is várok; de nem arra értem, hogy most mi lesz velünk, hanem hogy most velem mi lesz. Most mi lesz velem? Most mit csináljak? Egyáltalán - ez az egész hogy működik…?
|
Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András. Andris.
|
|
|
Fellegi L. Milán INAKTÍV
offline RPG hsz: 89 Összes hsz: 183
|
Írta: 2018. április 5. 21:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719669#post719669][b]Fellegi L. Milán - 2018.04.05. 21:22[/b][/url] Még előző tanévben - ElőzményMeglehetősen ügyetlenül, de megsimogatja kicsit Andris bozontját. Óvatosan, mint a pille, éppen csak hozzáér. Ez úgy nagyjából az ellentettje annak, amit tenni szeretne - na ezalatt nem azt kell érni, hogy ki akarja tépni a haját - hanem hogy pontosan az óvatoskodás az, amiből elege van. Azonban az a nagy igazság, hogy az óvatosság Milán egyik alapfunkciója és már így is nagyon sokszor és drasztikusan lépett túl a határain az elmúlt időben (tulajdonképpen még kettő perce is) amiatt, amit Andris az eszével művel. Az egyik pillanatban tud tisztán gondolkodni (legalábbis úgy érződik), a másikban nem, egymást váltogatja a két üzemmód. Most éppen kijózanodott kicsit a téma komolysága miatt, azonban már előre érzi, hogy nem tart sokáig. Az illata, a melegsége, a hangja, amit majdnem a sajátjaként hall, annyira közel vannak egymáshoz, a szuszogása - az egész egy hatalmas kondér, borzasztóan erősre főzött Amortenciával ér fel. Az Eridonos aggódó szavai tartják csak a valóságban, de még azok sem eléggé. Valahogyan ki kell mozdítania magát ebből a felhőből. Kibontja az ölelést és Andris szemébe néz. Az a baj, hogy nem igazán érti a kérdést, sőt, sajnos a saját helyzete miatt még a problémát is túlságosan kevéssé. Kicsit összeráncolja a szemöldökét, enyhén zavarodott arccal nézi Andris tökéletesnek tűnő arcát és iszonyatosan nehezére esik a problémára koncentrálni. Neki most sokkal fontosabb dolgai lennének. Mondjuk csókolózni még egy kicsit…? Sokat…? Ehhez képest Andris láthatóan nem ezen gondolkodik - ami lássuk be, kicsit még sértő is talán - nagyon máshol jár. Milánnak pedig az ötlik a fejébe, hogy valószínűleg a családja rosszul állhat ehhez a dologhoz. Nagyon igyekszik, hogy racionális választ találjon, így az olyan normális embereknél általános jelenségek, mint például hogy az ember kiborul, amikor alapjaiban remeg meg az énképe… nos, ezek fel sem merülnek benne. - Kitől félsz pontosan? - érdeklődik végül, miközben sóhajt egyet és összefonja maga előtt a karjait. Ha már problémáznak, akkor problémázzanak rendesen, face-to-face, úgy hatékonyabban lehet információkat közölni. (Szerinte. De azt senki nem mondja, hogy nincs eltévedve.)
|
|
|
|
Andrássy Tamás Milán INAKTÍV
mutyulii offline RPG hsz: 75 Összes hsz: 134
|
Írta: 2018. április 5. 22:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719674#post719674][b]Andrássy Tamás Milán - 2018.04.05. 22:27[/b][/url] Jó így most, elrejtőzni ebben az ölelésben, csak azt nem tudom, hogy mi lesz most. El sem tudom képzelni. Lepereg előttem a kép - kézenfogva, a folyosón, mi, és rögtön elfog a félelem, iszonyúan félek ettől. Nem tudok arra gondolni, hogy milyen szerencsés vagyok igazából - hogy ő már tudja, hogy farkas vagyok, legalább ezt nem kell elmondanom például -, csak az idéződik folyamatosan elém, hogy mit fognak gondolni. És különben is, milyen is vagyok én, ha nem olyan, mint eddig hittem? Azt hittem, teljesen biztos vagyok benne, és most kiderült, hogy mégsem. Ez azért elég ijesztő. Kicsit hitetlenkedve nevetek talán, de csak halkan, ilyen szusszanósan, ahogy megrázom a fejem. - Mindenkitől - hangzik a pontos válasz, mert ez az igazság. Úgy érzem, a végtagjaim görcsbe álltak, nem tudom eléggé megölelni, egyszerűen mert hirtelen megijedtem. Olyan, mintha teljesen sokkos lennék. Talán ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor megtudtam, hogy mi történt azon a bizonyos estén, ami után a kórházban ébredtem fel, és tájékoztattak, hogy a következő teliholdak alkalmával már egy erdőben fogok. - Így... hogy mit fognak rólam gondolni. Itt is, a suliban. - Próbálom elmagyarázni érthetően. - Meg otthon is... apa... Apa, azt hiszem, nem lenne túl boldog, ha ilyesmit megtudna. Anya sem. - Érzem a hideg verítéket a tenyeremen, ahogy Milán szürke pulcsijával találkozik. Csak nem lehet ennyire borzalmas ez az egész, hogy megijedjek. Láthatóan ő tökre nem érti, min akadtam most fenn pontosan. - Meg hogy... ha zenész akarnék lenni, tudod, ez is olyan... rizikós, úgy érzem, és... ha egyszer valaha... a közvélemény... Likantróp vagyok, és még... ez is. Pár pillanatig csendben maradok, aztán szinte rémülten pillantok fel rá, még mindig ölelve őt (bár, valljuk be, ezt is kicsit bénán teszem, hogy ölelem). - Nem úgy értem, nem veled van a baj, egyáltalán nincs baj... veled... csak... ez az egész olyan... Tudod, sokan nem szeretik ezt, és emiatt mondtam, hogy... - fúl el a hangom.
|
Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András. Andris.
|
|
|
Fellegi L. Milán INAKTÍV
offline RPG hsz: 89 Összes hsz: 183
|
Írta: 2018. április 5. 22:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719675#post719675][b]Fellegi L. Milán - 2018.04.05. 22:45[/b][/url] Még előző tanévben - ElőzményBingó, a család kártya betalált! Ez valamennyire megnyugtató számára, de mélyen legbelül valójában mégiscsak zavarja egy kicsit a dolog. Pedig tudja, hogy Andris nem tehet róla. Ezek pontosan azok a kérdések, amikkel ilyenkor minden normális ember szembesül, esetünkben pedig pont Milán nem viselkedik általánosan, ezt talán valahol még ő is tudja - de azért mégis ott neszel leghátul a fejében az idegesítő gondolat, hogy ő nem akarja, hogy Andris ezekkel foglalkozzon. Ez kellene hogy legyen a nagy pillanat, az egymásra találás, és habár nincsenek lányregényes elvárásai, azt azért még ő is sejti, hogyha már ez is ennyire szomorú, akkor nehéz nagy boldogságot remélni a későbbiekre. Összepréseli az ajkait és gondterhelt tekintettel hallgatja a bozontost, immár kibontakozva az ölelésből. Bólogat, lassan. Érti, hát persze. Racionális értelemben nagyon is. Akkor minden jó, nem? Miért érzi magát ilyen nyomorultul? Valamit csinálni kell. Most. - Oké, oké, oké. Értem - csitítja gyorsan, majd leereszti előtte összefont karjait és újra közelebb lép - Semmi baj - mondja, már-már úgy mint egy kisgyereknek, aztán behozza a maradék távolságot is és nyom egy puszit Andris arcára, miközben a karjait újra köré fonja. Utána pedig a frissen összepuszilt archoz odaszorítja a saját arcát és úgy suttog Andris fülébe: - Padtárs, hányat látsz most te itt abból a mindenkiből, hmm? Ki van itt? Te és én. Csak mi. - Kicsit megcirógatja a fiú haját, közben pedig visszahúzza kicsit a fejét, hogy újra szemben legyenek egymással és lássa az arcát. - Nem tudja senki. Ha nem akarod, nem is kell tudniuk. Annyi időnk van, amennyit csak akarsz - folytatja, majd halkan elmormol még egy mondatot, amit a közelség miatt Andris is hall - Nem mintha számítana a véleményük. - Ezt kicsit keserűen mondja, mert tudja, hogy Andrisnak igenis számít. Neki viszont nem. Felőle jelen pillanatban az ég is rájuk szakadhat, amíg Andris azt mondja, hogy akarja őt.
|
|
|
|
Andrássy Tamás Milán INAKTÍV
mutyulii offline RPG hsz: 75 Összes hsz: 134
|
Írta: 2018. április 5. 23:05
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719678#post719678][b]Andrássy Tamás Milán - 2018.04.05. 23:05[/b][/url] Igazság szerint nem örülök neki, mikor elenged - valahogy egyszerre jó is viszont, mert azért az ember kölyke tisztábban lát, ha nem öleli át éppen az úgynevezett crusha (mert ha jobban belegondolunk - Milán valójában valami ilyesmi szerepet töltött be eddig, csak erről én valamikor nagyon lemaradtam), ugyanakkor mégis, azért szeretném, hogy mégiscsak... átöleljen. De így, hogy szabaddá válnak a kezeim, a végén, amikor mentegetőzni kezdek, még ráadásul a tenyerembe is rejtem az arcom, szóval elég drasztikusnak tűnhet a helyzet. Igazából teljesen bele is lovalom magam a helyzetbe, úgy alapvetően ebbe a hangulatba és érzésbe, de Milán azért leállít egy idő után a mentegetőzésben, és közelebb is lép, és átölel. A puszitól az arcomra valahogy azért felsóhajtok, tulajdonképpen jólesően is, mert jól esett, de közben azért a feszültséget is kiadtam vele. Mint mikor kiereszti az ember a gőzt. Ez igazából, a sóhajtás, az ennek a szókapcsolatnak a szó szerinti értelmezése, nem? Mindegy, tehát viszonzásul én is átölelem, bár még mindig kicsit bénán, de azért talán megteszi. Ígérem, nem leszek mindig ilyen kétbalkezes, csak most, ma még biztosan az leszek, szerintem. Belesuttog a fülembe, ami egy merőben új tapasztalás, úgyhogy nagyra is nyílnak a szemeim, ez pedig instant szívrohammal és pirulással jár (őszintén remélem, hogy ez nem fog örökké tartani), és hirtelen úgy megtelek érzésekkel, egyszer csak úgy... paff, kész, és ott vannak hirtelen, és úgy csak azok vannak az eszemben. A pánik az agyam hátsó részébe húzódik. - Hú - motyogom halkan, konstatálva a bennem zajló érzelmi viharokat. Kis csend, amíg egészen fel is fogom ezeket. - Igen, csak mi... - suttogom vissza olyan halkan, hogy szerintem csak azért hallhatja meg, mert tényleg ott van a fülénél közvetlenül a szám. Igazából tényleg. Csak mi vagyunk itt. És ebbe eddig, most jövök rá, valahogy bele se gondoltam, nem volt időm rá... hogy most így itt vagyok vele, ketten. Jézusom, vele. Kedvem támad egyszeriben elvigyorodni és nagyon megijedni is. Igazán jól esik az a hajcirógatás, imádom, ha simogatnak (ezt mindig a benső kutya-énemre fogom), így egy kicsit oda is bújok hozzá, mielőtt pontosan szembe kerülnék. Aztán hirtelen megint elnevetem magam. - Most hozta le az Edictum! Tudja a fél iskola! - És tényleg nevetek, mert ez annyira vicces. - Biztos befogták a jóslástanprofesszort, hogy megírja... - teszem hozzá még mindig vigyorogva, mert egyszeriben most nagyon boldog lettem. Ugyanakkor a hitetlenség is itt van bennem, azért a feszültség is, ezért lehet, azt hiszem, hogy ilyen gyorsan változtatom azt, hogy hogyan reagálok, de ez majd elmúlik. De ahogy így, nevetés után szembe kerülök vele, megint belenézek a kék szemébe, és akkor megint megijedek - nem, ez nem is ijedség, hanem hogy nagyot dobban a szívem, mint mikor annak a szemébe nézel, aki. Igen. - De most tényleg sok időnk van... - teszem hozzá jóval halkabban, szusszanva egy nagyot. Fúha. Húha. Tényleg van most időnk...
|
Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András. Andris.
|
|
|
Fellegi L. Milán INAKTÍV
offline RPG hsz: 89 Összes hsz: 183
|
Írta: 2018. április 5. 23:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719680#post719680][b]Fellegi L. Milán - 2018.04.05. 23:52[/b][/url] Még előző tanévben - ElőzményTalán Milán lepődik meg a legjobban azon, hogy a teljesen ösztönösen elkövetett vigasztalása eredményes. Titkon nagyon tartott attól, hogy a kis mondandója után csak egy szkeptikus és szomorú pillantást kap, helyette azonban Andris szintekkel vidámabb, ettől pedig most egy kicsit ő is boldogabb. Kiélvezi a pillanatot, azt is hogy ennyire közel vannak egymáshoz, aztán pedig az Eridonos mosolyának látványát. Picikét ő is elneveti magát. - Majd letagadlak - jelenti ki incselkedőn, de azt komolyan is gondolja egyébként, hogy az Edictumos hírek hatástalanításához kb. ennyi szükséges. Mindenki tudja, hogy a 90%-a a "híreknek" teljesen koholt, a maradéknak pedig talán egy-egy mondatnyi igazságalapja van, a maradék pedig csak ki van találva mellé. Mint az ő esetük is. Bár tény ami tény, Milán számára is van abban valami ijesztő, hogy valaki már akkor kiszúrta az érzéseiket, amikor gyakorlatilag még ők is alig tudtak róla. Ezek szerint jobban rá van írva a fejére a dolog, mint hinné. Így pedig azért talán mégsem lesz annyira egyszerű eltitkolniuk, mint hitte. Ezt a gondolatot azonban egyelőre jó mélyre lenyomja. Most inkább a pillanatra koncentrál, van ugyanis mire. - Ühümm - mormogja és a derekánál fogva közelebb húzza az Eridonost, közben azon tűnődve, ő vajon pontosan mit értett ezalatt. Mert hát ő mit ért, az egy 17 éves sráctól cseppet sem meglepő, azonban arra a gondolatra kicsit megemelkedik a szemöldöke, hogy esetleg ez Andris részéről is célzás lett volna. Még a végén hirtelen fény fog derülni rá, hogy mégsem egy szörnyű baleset következtében került az Eridonba, vagy mi történik itt? Pár lépést hátrál, valami után kutatva, aminek nekitámaszkodhat, miközben azzal van elfoglalva, hogy egy újabb puszit leheljen Andris szájára, közben pedig annyit sikerül elérnie, hogy felrúg egy cserepes növényt. Halk szusszanás formájában hagyja el az ajkait némi nevetés, szinte szó szerint belenevet Andris arcába, de ettől valahogyan az egész helyzet csak mégjobban tetszik neki. Olyan igazi. Végre - suhan át az agyán, és úgy érzi, hogy nem tudja elég közel húzni magához, mert egyszerűen nincsen olyan, hogy elég közel. Most tudatosul csak benne, milyen régóta várt erre.
|
|
|
|
Valery Madelaine Fisher INAKTÍV
†antichrist† offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 68
|
Írta: 2018. április 8. 16:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719968#post719968][b]Valery Madelaine Fisher - 2018.04.08. 16:44[/b][/url] Hihetetlen boldogság tölti el a hirtelen beköszöntő, szinte már nyárias melegre - ami őt lepné meg a legjobban, ha tudna a saját érzéseivel, érzeteivel foglalkozni. Tudni való, amíg a másoktól eltanult mozdulatokat tudja kritizálni, és úgy alakítani, hogy hozzá illően adja elő őket, addig, amíg valójában belőle fakad, legyen az bármennyire kevés, képtelen elemezni, vagy úgy egyáltalán, észrevenni. De nem is ez most a lényeg. Az erkély egyik székén dől hátra éppen, kényelmesen, mégis nőiesen, ahogy lábait felrakja a korlátra, s leteszi a szívószállal ellátott limonádét az asztalra. Vörös haját összefogta, így csak a babaszálakat kell kisöpörnie vékony ujjaival az arcából, amiket egy kósza, és minden bizonnyal tudatlan, rosszindulatú szellő pakolt oda. Haloványan, elégedetten el is mosolyodik, ahogy lehunyja szemeit egy napszemüveg alatt. Igen, elégedett. Magával, az idővel, a teljesítményével, amiért a többi lány utálja őt az edzéseken, és amiért olyan ügyesen képes volt elültetni a bogarat Adrian fülében. Mert sikerült neki, minden sikerül, amit csak akar, és ez egy extra lapáttal is rárak az önbizalmára. Egy piros, magasított derekú nadrágban van egyébként, nem azért, mert bármit is rejtegetnie kellene a hasán, hanem azért, mert ettől hosszabbnak tűnnek a lábai, és egy hozzá illő topban, meg természetesen szandában, ha már ennyire beütött a napsütés. Az átlagosnál sokkal sápadtabb, fehér bőre szinte visszaveri a napfényt, ahogy ennyi helyen láttatni engedi magát. Talárja a mellette levő széken, szépen összehajtva és lerakva, most úgysincs rá szüksége.
|
|
|
|
Lóránt Bence INAKTÍV
MT (marha tehetséges) offline RPG hsz: 581 Összes hsz: 1794
|
Írta: 2018. április 8. 17:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719971#post719971][b]Lóránt Bence - 2018.04.08. 17:00[/b][/url] Na, na, na, na! Nem, nem, nem nem! Fogadtam, és vesztettem, megint! El vagyok én átkozva, vagy mi a fene van? De most szívesen belementem bármi dologba, egyértelmű volt a győzelmem. Ki gondolta volna, hogy Laura olyan jó futó? Olyan kurták a lábai, hogy ha nem lennének, frizbinek nézném a lányt. Mondjuk előbb akkor el kéne dőlnie, de hagyjuk is, ő nyert és azt mondta, hogy ki kell mennünk az erkélyre, és bárki lesz ott, aki lány, azt meg kell csókolnom. Úgy, ahogy akarom, ha kell könyöröghetek, vagy bármi, de addig nem mehetek el, amíg rajta kívül meg nem csókolok ott valakit. Hát ez azért durva, az én hozzál nekem egy kiló csokit feltételemhez képest, de túlzásba vittem a magabiztosságot. Nem is vagyok annyira romantikusan kiöltözve egy ilyen cselekedethez, csak egy kék póló és egy rövid, szakadt farmer volt rajtam, némi kitűzővel tarkítva. Hiába próbáltam lebeszélni, vagy újratárgyalást kérni, ő végigröhögve az utat - és közben nem éppen a stílusomhoz való lánykákat mutogatva -, csak nemet int a fejével. Végül elérünk az ominózus teraszhoz, ő pedig félig-meddig berugdos rajta, majd leül az egyik székre, távol az erkély korlátjától. Szerencsém van, egyetlen ember áll csak ott, de az legalább csinos volt, legalábbis hátulról. Szép hosszú lábai vannak és ad magára a ruházatát elnézve. Mondjuk ha egy pasi lenne, még szerencsésebb lennék, de ha már lány van itt, legalább csinos legyen, nem? De. Lassan odasétálok mellé és egy kedves mosollyal mellé könyöklök. - Helló, remélem nem zavarlak. Bence vagyok, sajnos még csak gólya - nézem végig a lányt most már előről is. Szerintem ez nem túl illedelmes és a dumám sem túl jó. - Tudod, az a baj, hogy van egy kis dolgom veled, nemrégen derült ki - mondom neki egy hevenyészett félmosollyal, de azért próbálom pozitívan előadni az egészet.
|
A legjobb postairón a környéken.
|
|
|
Valery Madelaine Fisher INAKTÍV
†antichrist† offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 68
|
Írta: 2018. április 8. 17:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719975#post719975][b]Valery Madelaine Fisher - 2018.04.08. 17:54[/b][/url] Nem különösebben erőlteti meg magát a zajokra, amik pontosan két ember érkezését jelzik. Ijesztő gyorsasággal kalkulálja ezt ki, egy pszichopata pontosságával. Talán nem is áll tőle olyan messzire ez a hasonlat. A közeledő léptekre, és az érkező menetszelére viszont már kinyitja szemeit, és meg is emelkednek íves szemöldökei, ahogy a festett piros hajú fiú beszélni kezd. Magában megjegyzi, hogy nincs ebben semmi rossz, mindenki szeretne vörös lenni, és igenis díjazandó, hogy ezt fel is vállalják, sőt, tesznek is az ügy érdekében, legyenek kicsik vagy nagyok, akármilyen fiatalok. Nem különösebben zavarja Bence tekintete sem. Szereti a figyelmet, az édes fürdőzést benne, hisz ezért öltözött így, hogy megmutathassa magát, hogy megnézzék, hogy vágyjanak rá. - Helló - halovány mosoly jelenik meg az arcán, illik a személyiséghez, amit kitalált magának, és eljátszik, hogy más ne jöjjön rá, milyen is ő valójában. A kedves mosolya mögött megállapítja, hogy Bence mennyire nem imponál neki a kisfiús kinézetével, ahogy épp nagyon lazán támaszkodik, és a napszemüveg sötét, fényt nem átengedő lencséje mögött megenged magának egy unott, egészen érdektelen pillantást, hogy végignéz rajta. Úgysem látja. Az arca többi része, a teste pedig úgyis épp ellenkezően viselkedik, a tartása, a mimikája nyitottságot, barátságosságot mutat az apró mozdulatokban, amik nem is látványosak, csak a hiányukat veszi észre az ember. - Dolgod velem? - jóízűen nevet fel, még a tenyereit is összecsapja, olyan lányosan, elbűvölően, szinte csengve, senki nem is gondolná, hogy nincs mögötte semmi szín, semmi valódi, ami belőle jönne. - Milyen dolgod lenne velem?
|
|
|
|
Lóránt Bence INAKTÍV
MT (marha tehetséges) offline RPG hsz: 581 Összes hsz: 1794
|
Írta: 2018. április 8. 18:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=719979#post719979][b]Lóránt Bence - 2018.04.08. 18:11[/b][/url] Ennyire hülyén még sosem éreztem magam. Amúgy sem csókolóztam még sosem, és inkább valaki olyannak adtam volna, aki megérdemli. De a betyárbecsület, vagy a főnixtökösség - hívja úgy mindenki, ahogy akarja - megköveteli, hogy emberszámba vegyenek. Aztán lehet, hogy ez a nagy igyekezet majd egyesekben ellenszenvet szül, de ez most úgysem jut eszembe, a cél lebeg a szemem előtt, na meg az, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Az a szerencsém, hogy nem kötötte meg igazán a kezemet Laura, persze lehet, hogy akkor bele sem mentem volna. A lány is megnéz magának, aztán felnevet a mondandómra. Csengő hangja mosolyt csal az én arcomra is, és még nem tudja, hogy mennyire igaza van. Újabb bunkó egy napsugaras napon, még akkor is, ha némileg lenne mivel védekeznem. Sajnos ő nem mutatkozik be, ahogy én, persze nem is akkora baj, valószínűleg a menetrendszerű pofon után, amit majd kapni fogok, nem is igen fogom őt érdekelni többé. - Nos, hát rád esett a választás, mert hát te vagy itt - ha még egy "hát"-at mondok, lehet, hogy valaki jól hátba fog verni. De nem akarom sokáig húzni a kíváncsiságát, meg egyébként is a szívem már majd szétveri a bordáimat - még szerencse, hogy ez a hangomon valamiért nem hallatszik, hála Merlinnek - jobb, ha a tettek mezejére lépek. Hirtelen közelebb hajolok hozzá, a két tenyerembe fogom az arcát és finoman - ami tőlem telik és láttam másoktól - megpróbálom megcsókolni. Aztán elhúzódom és lesütöm a fejem. - Ne haragudj, csak nem szeghettem meg a szavam - felemelem végül a fejem, a szemeibe nézek, illetve a napszemüvegébe, hogy retorziót vegyen. nem is érdekel Laura a háttérben, aki nagyon próbálja visszafojtani a nevetését, és úgy-ahogy sikerül is neki. Csak várok, mint egy faszent és máris sajnálom, hogy egy bakancslista ugyan megvan a hosszúnak tervezett életemből, de nem szabad akaratomból adtam valakinek, akinek szerettem volna.
|
A legjobb postairón a környéken.
|
|
|
Slivovics Lily INAKTÍV
LoLilo offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 897
|
Írta: 2018. április 19. 18:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=721042#post721042][b]Slivovics Lily - 2018.04.19. 18:42[/b][/url] HédiIlyen az én formám! Miért pont én? Olyan ügyetlen vagyok, hogy még gyakorolni sem tudok! Egy egyszerű varázslatot sem tudok megcsinálni felfordulás nélkül! Hédivel éppen bűbájtant gyakoroltunk, mikor én rosszul mondtam egy varázslatot, és a kedvenc könyvem ami az asztalon volt malaccá változott! Ilyet se hallottam még! Malacot is most látok először, mert Szibériában nincs sok. -Ezt te is láttad? - fordultam az Eridonos lány felé, majd mikor visszapillantottam az állattá vált könyvre, azt láttam, hogy elkezd futni meg ugrálni. -Maradj nyugton Durotan, nem tudtalak még végigolvasni! - kiáltottam a malacra, de ez nem nyugtatta le. Megpróbáltam elfogni, de sikertelenül. Egyfolytában kicsúszott a kezeim közül.
|
A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
|
|
|
Fodor Hédi INAKTÍV
Lady chocapic offline RPG hsz: 4 Összes hsz: 5
|
Írta: 2018. április 19. 18:59
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=721044#post721044][b]Fodor Hédi - 2018.04.19. 18:59[/b][/url] malacos Lily- Merlinre! - visítottam fel, ahogy a rózsaszín alapon fekete foltos malacodafutott hozzám. - Ez mégis, hogy a fenébe sikerült? - Rándultam össze és ösztönösen hátrálni kezdtem. Na, nem mintha az állattól féltem volna, csupán megijedtem, ahogy a vaskos, bőrborítójú kötet életre kelt és látszólag nagyon meg akarta dézsmálni az átváltoztatás tan esszémet. - Na, nem Durotan, ezt már két órája írom!- dobtam, de a papírköteget a táskámba. Előre hajoltam és két oldalán megfogtam a disznót. Vagy könyvet. Ahogy nézzük. Amint hozzáértem, olyan őrült visításba kezdett, hogy azt hittem megőrülök. Kezeimet füleimre tapasztottam és gyorsan elengedtem. - Lily, azt mondtam, hogy mutasd meg a pálcamozdulatot, nem azt, hogy változtasd át a könyvedet egy nagy sertéssé! - bosszankodtam a kelleténél talán egy fokkal magasabb hangerőn.
|
Nyálas idézet helye.
|
|
|
Slivovics Lily INAKTÍV
LoLilo offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 897
|
Írta: 2018. április 19. 20:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=721053#post721053][b]Slivovics Lily - 2018.04.19. 20:14[/b][/url] Hédi -Bocsi, nem direkt volt! - próbáltam menteni a menthetetlent, és elkapni a szökött könyvet, vagy malacot, vagy malackönyvet. Ez örökké fog tartani, na meg ha el is kapom, hogyan fogom tudni visszaváltoztatni? Én még soha életemben nem változtattam tárgyat élőlénnyé, nem is tudom hogy csináltam, hisz ha jól tudom elsősök még nem is tanulják. Ezért nem szeretek semmit se csinálni órán kívül, mindig bajt okozok. Amikor próbálok valamit csinálni akár varázslattal, akár mugli módon, biztos hogy szétesik, felrobban vagy meggyullad valami. A malac meg menekült előlem, én pedig próbáltam elkapni. Sikertelenül.
|
A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
|
|
|
Fodor Hédi INAKTÍV
Lady chocapic offline RPG hsz: 4 Összes hsz: 5
|
Írta: 2018. április 19. 20:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=721055#post721055][b]Fodor Hédi - 2018.04.19. 20:36[/b][/url] Malacos Lily
Felnevettem majd hirtelen eszembe jutott valami. Tegnap reggeliről elcsórtam egy kis szendvicset. Elővettem a mostanra szörnyen összepasszírozódott ételt a sötétkék oldaltáskámból és meglóbáltam a levegőben. - Szerinted a könyvmalacok szoktak enni?- Vontam fel a szemöldökömet és kivettem egy uborka szeletet a szendvicsből. Majd felsikkantottam, a malac nekiment a lábamnak és visítani kezdett. - Ezt igennek veszem. - horkantam fel, nem túl nőiesen és odaadtam neki az ételt, amit aztán gyorsan, maszatosan el is tűntetett. Végigsimítottam rózsaszín és fekete bundáján majd odaadtam neki még egy szelet uborkát.
|
Nyálas idézet helye.
|
|
|
Slivovics Lily INAKTÍV
LoLilo offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 897
|
Írta: 2018. április 20. 18:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=721102#post721102][b]Slivovics Lily - 2018.04.20. 18:37[/b][/url] Hédi -De kis cuki! - mentem oda Hédihez és a malackönyvhöz. Szeretik a malacok az uborkát? Ezt megjegyzem. Durotan elfogva, már csak az a kérdés hogy hogy kellene visszaváltoztatni. Esetleg lehetne szerezni egy olyan könyvet, amiben benne van a teendő. Jó ötlet volt az Eridonos lánytól az uborka! Lehet nekem is tartanom kéne a zsebemben. Ha sikerül visszaváltoztatni a könyvet, akkor uborkás lesz? Bele se merek gondolni, hogy hova kerül a zöldség. Mi van ha zöldek lesznek a lapok vagy a betűk? -Most hogy el van fogva, mit kéne csinálni, hogy újra könyv legyen? - tettem fel a legfontosabb kérdést.
|
A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
|
|
|
Fodor Hédi INAKTÍV
Lady chocapic offline RPG hsz: 4 Összes hsz: 5
|
Írta: 2018. április 20. 19:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=721109#post721109][b]Fodor Hédi - 2018.04.20. 19:42[/b][/url] Malacos Lily- Őő…- haboztam egy kicsit majd felnevettem a helyzet szörnyű komikusságán. Tehát a Levitás Lily, akivel összefutottam az erkélyen átváltoztatott egy könyvet malaccá és most azt etetem reggel óta összepasszírozódott uborkás szendvicsemmel. Teljesen normális. Bár nem - Szerintem van nálam valami könyv, amiben bent van. - kezdtem el kutakodni a táskámban. Micsoda mázli, hogy pont valami ilyesmiről kellett gyűjtőmunkát írnom. Fellapoztam a könyvtárból kikölcsönzött könyvet, amiből sajnos számtalan lap ki volt tépkedve és össze volt firkálva. - Állattá transzformálás… bingo! - kiáltottam fel, talán a kelleténél egy kicsit hangosabban is, hiszen Durotan egy kicsit megugrott majd újra olyan szörnyen hangos visításba kezdett.
|
Nyálas idézet helye.
|
|
|
Valery Madelaine Fisher INAKTÍV
†antichrist† offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 68
|
Írta: 2018. április 20. 19:54
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=721110#post721110][b]Valery Madelaine Fisher - 2018.04.20. 19:54[/b][/url] Igazán szórakoztatja Bence viselkedése, sőt, a saját, kitorzult módján még aranyosnak is találja, bár az már kérdéses, hogy ez a másik félnek a javára van-e. Szerintem mindenkinek a legjobb az, ha Valery sem így, sem úgy nem veszi észre, addig van békében a kis élete, de ha már megtörtént a baj, hát jobb igyekezni, minél hamarabb lerázni. Vékony ujjaival kecsesen tolja fel napszemüvegét a hajába, így Bence szembesülhet a mögötte rejlő mogyoróbarna szemekkel. Ugyan nem túl sötétek, sőt, egészen természetes árnyalatúak, a sápadt bőr által visszavert erős napsütésnek köszönhetően talán nem annyira észrevehető a kontraszt íriszei és a fekete pupilla között. Ajaj Bence, egy újabb rossz ómen, ideje lenne kereket oldani, és inkább keresni egy másik lányt, akit megcsókolhatsz. Valery is ezen a véleményen van, bár ő még nem tudja, hogy mik a fiú indíttatásai. Azt viszont tisztán éri, hogy ez a szőke kisgyerek itt előtte nem egészen biztos a dolgában, ő pedig sosem szerette az ilyen határozatlan, kis tesze-tosza alakokat. Ennek ellenére türelmes arcvonásokkal nézi végig a szenvedését, egészen addig, amíg Bence el nem kezd nyúlni az arca felé. Akkor már villan valami bajt sejtető a szemében, mint a macskáknak, mielőtt jól beléd karmolnának, amiért olyat teszel, ami nem tetszik nekik. Valery azonban annyira lesokkolódik a ténytől, hogy valaki megcsókolta, hogy elfelejt karmolni. A legtöbb antiszociálisnak diagnosztizált fiatallal ellentétben benne mindig is túl nagy volt az emberi lények iránti undor, hogy szexuális életbe kezdjen, így hát még soha nem is ért össze a szája senkiével, hiszen ez volt a második legundorítóbb dolog, amit csak el tudott képzelni. Pár futó pillanatig leesett állal néz vissza a fiúra, mint aki el sem hisz, honnan merített a másik ekkora bátorságot. Az az igazság, hogy még mindig nem tudja mit reagáljon, azon kívül, hogy gyorsan becsukja a száját. - Ez elég... konkrét volt.
|
|
|
|
Slivovics Lily INAKTÍV
LoLilo offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 897
|
Írta: 2018. április 20. 20:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=721115#post721115][b]Slivovics Lily - 2018.04.20. 20:51[/b][/url] Hédi -Add oda, gyorsan kikeresem belőle a varázslatot! - vettem ki a kezéből a könyvet. Gyorsan el kezdtem benne keresni, és közben elviselni az elviselhetetlen visítását a malackönyvnek. Pár perc lapozgatás után megakadt a szemem egy varázslaton, és elolvastam, hogy mit csinál. Ez volt az amit kerestem! -Megvan! - örültem eléggé hangosan. Már csak kettő félnivalóm volt: Megint bajt okozok, például Hédit változtatom át, vagy ha vissza is változtatom a malacot könyvvé, akkor a könyv lapjai zöldek lesznek. Vagy uborkásak. Mindenesetre, jobb ha visszaváltoztatom! -Sus libertus! - mondtam ki a varázslatot, mire a malac összébb ment, téglalap alakot vett fel, és rózsaszín-fekete mintázatból újra a Durotan nevű ork-ot ábrázoló borító lett. -Ne haragudj ezért a felfordulásért, én sajnos ilyen ügyetlen vagyok. - mondtam, miközben felvettem a könyvet a földről, és kinyitottam. Nem volt se zöld, se uborkás, sőt még Hédit sem változtattam át semmivé. Jó pont.
|
A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
|
|
|
Fodor Hédi INAKTÍV
Lady chocapic offline RPG hsz: 4 Összes hsz: 5
|
Írta: 2018. április 20. 21:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=721117#post721117][b]Fodor Hédi - 2018.04.20. 21:11[/b][/url] Malacos LilyEgy nagy lélegzetvétel után látványosan kifújtam a már kellemes hőmérsékletű tavaszi levegőt. Egy pillanatra azt hittem, hogy egy könyvből átváltoztatott malacot kell majd rejtegetnünk az iskolában, persze tényleg csak pár kósza másodpercre. - Ez… elég érdekes volt. - nevettem fel halkan és felpattantam a helyemről, ezzel persze magammal rántva egy csomó könyvet, amiket egy sóhajtás közepette "ezt is csak én tudom" szemforgatással fűszerezve gyorsan felkapkodtam és bedobtam a táskám legmélyebb szegletébe. - Hát akkor, szia Lily! - köszöntem el gyorsan a fekete hajú lánytól és meg sem várva az elköszönését kirohantam az ajtón.
|
Nyálas idézet helye.
|
|
|
Lóránt Bence INAKTÍV
MT (marha tehetséges) offline RPG hsz: 581 Összes hsz: 1794
|
Írta: 2018. május 2. 10:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=722015#post722015][b]Lóránt Bence - 2018.05.02. 10:48[/b][/url] Ez az egész egy nonszensz dolog, miért mentem bele? jaj, a fene nagy önbecsülésem, mikor látszik, hogy Laura nagyon élvezi, hogy megvezethetett. Ő csak nyer az ügyön, hiszen láthatja, hogy vagy kapok egy nagyot a fene nagy arcomra, vagy meg sem történik és akkor én leszek a béna. Eléggé furcsán álltam neki, és talán ez volt a szerencsém. Szinte éreztem, ahogy a lány szkeptikusan áll hozzám, még a szemüvegét is felemeli, hogy láthassam, nem jó pályán versenyzek, ez nem a kezdők terepe. Mégis, ahogy hátrapillantottam, a majd megfulladó, de ezt "kitűnően" álcázó Laurára, megszületett bennem a döntés. Maximum megkapom a magamét, így vagy úgy, nem vagyok már dedós, miért ne csókolhatnék meg valakit. Amúgy is idősebb vagyok egy évvel a többi elsősnél, olyan nagy korkülönbség nem lehet. Igen, több baromság a bátorságmerítésre nem jutott eszembe, így hát a tettek mezejére léptem. Fura volt a csók, már ha lehet annak nevezni, hiszen a mogyoróbarna szemű lány, csak az ajkát biztosította a művelethez, meg sem rezdült. Persze, az tökéletesen látszik most már, hogy teljesen lesokkoltam, ami szerintem természetes reakció. A válasza viszont iszonyat meglepő, hirtelen én sem tudnék jobbat kitalálni. De egyelőre még nem vert szájba, nem mentem el Versaille-ba. - Tudom - az én válaszom elég suta, de azért megtoldom. - Most igazán nem tudom eldönteni a háttérismerettel tisztában sem, hogy büszke legyek magamra, vagy kiugorjak az erkélyen szégyenembe, hogy ezt tettem veled - vakarom meg a a bal arcom. - Sértő rád nézve, úgyhogy elnézést kell kérjek. Mivel tudnálak kiengesztelni? - próbálkozom, miközben Laura szép lassan elsomfordál, és a távolban hallatszik a nevetése.
|
A legjobb postairón a környéken.
|
|
|
Valery Madelaine Fisher INAKTÍV
†antichrist† offline RPG hsz: 20 Összes hsz: 68
|
Írta: 2018. május 22. 14:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=723749#post723749][b]Valery Madelaine Fisher - 2018.05.22. 14:20[/b][/url] Kevés helyzet tudja ennyire meglepni Valeryt, és ez most pont abba a kategóriába esik bele, amit még nem nagyon figyelt meg igazi, hús-vér embereknél, így hát nem is tudja hirtelen, miként reagáljon. De szerencsére egészen hamar átkapcsol a gépezet, és nem csak ül az eset előtt, mintha egy robot lenne, aminek épp leégett a processzora. Ahogy észreveszi, hogy a fiú mögé pillant, ő maga is hátra fordítja fejét, hogy megnézze, mi lehet érdekesebb az ajtóban, mint ő. Nem illeti túl sok figyelemmel az ott álló lányt ugyan, csupán egy, roppant rá jellemző hűvös pillantással, miután visszafordulna az eridonoshoz. - Mmmhm - bólint Bence szintén szűkszavú válaszára, mielőtt még a fiú megtoldaná azt. Erre egyelőre nagyon nincs más, amit mondhatna, ugyan maga sem tudja, milyen érzéseket vált ki belőle az újabb elmefuttatás. Leginkább semmit, bár tény, nem igazán sajnálná, ha a másik ugyan olyan gyorsan eltűnne, mint ahogy felbukkant. Nincs ebben semmi személyes, Valery minden embert egyenértékűen utál. Viszont ha valaki egyenesen felajánlja magát, hogy megtesz neki valamit ezért cserébe, sosem vetette meg. Oldalra billenti fejét. Ugyan most még fogalma sincs, mire foghatná be Bencét, de nem tűnik ő olyan fiúnak, akit nem lehetne rávenni valamire egy kis ferdítéssel. Főleg, hogy most már kimondottan tartozik neki. - Hmmmm, még meggondolom - egy fokkal jókedélyűbb mosoly ül ki arcára, ahogy kinyújtja jobbját. - Valery vagyok. Csak, hogy tudd, kit csókoltál meg - és, hogy tudja, kit kell majd keresnie, mert Valery biztos benne, hogy fogja még keresni.
|
|
|
|
Bodza Edina Gyöngyvér INAKTÍV
B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben offline RPG hsz: 146 Összes hsz: 455
|
Írta: 2018. május 27. 21:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=724109#post724109][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.05.27. 21:22[/b][/url] Lilinek:D- rokonok találkozása -Ma hatalmas dolog történt velem. Olyan jól éreztem, mint még soha. Anyukám írta a legutóbbi levelében, hogy van itt egy rokonom a Bagolykőben, aki az oldaláról rokon velem, a néhai boszi nagyim révén. Orosz származású a csajszi, és még ismerem is, szupi. Legalábbis nem egyszer láttam már, ő is elsős, mint én, csak Levitás, vannak közös óráink. - Szia! - kértem tőle egy találkozót, hogy ismerjük meg egymást, mert megtudtam, hogy összeér a családfánk egy bizonyos ponton. Királyság lenne megismerni jobban az unokatesómat. - Dina vagyok, és remélem, nem baj, hogy ide hívtalak, itt kellemesebben beszélgethetünk. Hoztam magammal a házunk Kuktasarkából egy kis ropogtatnivaló rágcsát, kekszet is, hogy emeljem a hangulatot.
|
|
|
|
Slivovics Lily INAKTÍV
LoLilo offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 897
|
Írta: 2018. május 28. 00:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=724151#post724151][b]Slivovics Lily - 2018.05.28. 00:44[/b][/url] Meglepett, hogy állítólag ez a vörös hajú lány, aki amúgy nagyon szimpatikus a rokonom lenne. Az anyukám soha sem beszélt róluk, csak egyszer véletlen megemlítette hogy van egy unokatesóm, de az már nagyon régen volt és nem is kérdeztem tőle többet a témába, mert nem szeretne róla beszélni. Azt hittem el fogok késni, mert nem találtam a szemüvegemet, és anélkül nem látok rendesen. -Szia! - köszöntem vissza neki. Kicsit még lihegtem a rohanástól, de majd elmúlik. -Én Lily vagy Aleksey! - nem szeretem a Lily-t. Az Aleksey szerintem normálisabban hangzik, meg még normális dolgot is jelent, ha jól tudom harcos oltalmazót?
|
A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
|
|
|
Bodza Edina Gyöngyvér INAKTÍV
B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben offline RPG hsz: 146 Összes hsz: 455
|
Írta: 2018. június 1. 20:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=724696#post724696][b]Bodza Edina Gyöngyvér - 2018.06.01. 20:37[/b][/url] Lily uncsiiim - Üdv Lily! Tök szép neved van. Mi menő már, hogy a rokonom vagy egy Levitás! - Alig bírtam magammal. Eddig nem nagyon tudtam róla, hogy lenne varázsvilágbeli rokonom s anyai nagymamám részéről, de most minderre fény derült, és végre nem éreztem magam olyan magányosan. Lily egy csöndes, visszahúzódó lány, legalábbis ilyennek ismerem, amennyit láttam eddig. Majd kirángatom ebből, színessé teszem a napjait, mellettem garantáltan nem lehet unatkozni. – Tök jó, hogy az uncsim vagy, üdv a családban. Dobd csak le magad. Hirtelen fogalmam sem volt, hol kezdhetném. Annyi, de annyi kérdésem lett volna hozzá, de nem akartam lerohanni. – Mi a hobbid? Mi a kedvenc színed? Szeretsz zenét hallgatni? Melyik tárgyat szereted a legjobban?
|
|
|
|
Slivovics Lily INAKTÍV
LoLilo offline RPG hsz: 133 Összes hsz: 897
|
Írta: 2018. június 1. 22:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=418&post=724717#post724717][b]Slivovics Lily - 2018.06.01. 22:34[/b][/url] -Köszi! - mondtam. Invitálására leültem a lány mellé. Hirtelen ért egy kérdésvihar az unokatesómtól. -A hobbim az éneklés, és a gitározás, a kedvenc színem a fekete, szeretek zenét hallgatni, és minden tárgyat szeretek. Ugyan ezek a kérdéseim hozzád. - mondtam el gyorsan minden kérdésére a választ. A szüleim halála óta csak akkor mosolygok, amikor a nagypapámtól kapok levelet. Úgy látom, az összes rokonom puszta jelenlététől, vagy egy életjelétől el tudok mosolyogni, de amúgy nem tudok máson.
|
A Lilo és Stitch-ben élek! - Moshi szerint | A legrellonosabb levitás 2018 tavasz-nyár
|
|
|