36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Egerszegi A. Flóra
INAKTÍV


Palacsintahercegnő
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 515
Írta: 2016. június 27. 12:22 | Link

Gellért
:outfit:

Hát ez a fiú, milyen cuki már! Mindjárt betekerem egy palacsintába és megeszem, hát! Seri a barátnőmet, meg kviddicsezik ő is, és milyen rendes, hogy elteszi azt a pergament, ami az egyik unalmas óra anyaga. Borzasztó, hogy nekünk, szegény diákoknak mennyi felesleges dolgot akarnak a fejünkbe tömni. Pedig amit tömni kell, az csak egy van, de azt úgyis tudja mindenki. Hát persze, hogy az. Nem, a libára gondoltam, hihi.
- Fogadtál, hogy beállhass? De bátor vagy! – őszinte csodálattal nézek rá, mert mégiscsak bátor, aki ötven kilós gurkók közé merészkedik fogadásból. De mivel él és semmi baja, eddig egészen jól megúszhatta az edzéseket és a meccseket is.
Megmutatom neki, hogy milyen szuper gólt szereztem a múltkor, és azt mondja, hogy neki is van sok, aztán persze kiderül, hogy nem is olyan sok. Fel akart vágni, de cuki.
- Kis hantás, de azért nem haragszom ám. Én nem olyan vagyok – kuncogok, és tökre ülök, hogy ilyen rendes kis fiúcskával találkoztam. A csikizős ötletem gyorsan elveti, ezért visszaülök mellé, kicsit csalódottan.
- Feltűnt, csak gondoltam elmehetnénk valahova – durcizom egy kicsit, de nem sokáig. Végül is nem mindenki szeret átkokat szórni gyanútlan áldozatokra, mint a háztársaim. Én nem, dehogy is! Csak néha, ha uncsizom, de nem csúnyákat, csak vicceseket, becsszó! Nina meg is ölne, ha kiderülne, hogy ilyeneket művelek.
- Te melyik évfolyamba jársz? Én másodikos vagyok – töröm meg végül a csendet, aztán eszembe jut valami.
- Te mit szeretsz csinálni, amikor nem kell tanulnod? Én palacsintát enni – tényleg, egészen régen, nagyjából hat órája ehettem utoljára. Az milyen már! Azt mondja Nina, hogy dagadt kecske lesz belőlem, ha ennyit eszek. De hát sportolok is, lemorgom, meg ilyesmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. július 3. 15:12 | Link

Kevin

A fiú zavara ösztönösen idézi elő Shayleenét is, ami egy halovány arcpírban nyilvánul meg. Mi tagadás, ő olyan kis baráti ölelésnek szánta a dolgot, ahogyan eddig mindig, hiszen ők szinte már testvérek, noha Kevin az évek alatt nemcsak idősebb, de férfiasabb és érettebb is lett - vagy legalábbis jobban néz ki. Ezt persze a lány nem mondaná ki, csak úgy magában megállapítja.
Oldalra billenti a fejét, ahogy az eridonos újonnan megszólal, most már lényegesen magabiztosabban, mint a legutóbb. Eközben a levitás nem felejti el végigmérni és megállapítani, hogy fáradt, sőt kifejezetten nyúzott, ami nem jellemző rá. Kedve támad incselkedni a fiúval és végül is, miért ne?
- Csupa meglepetés, hmm, jól hangzik, mesélj még - könnyeden könyököl fel a korlátra és pillog a srácra. Egy picit érzi, ahogy visszarepülnek az időben, amikor majd' minden nap találkoztak egymással és rengeteget beszélgettek. Shayleent arra az időszakra emlékezteti, mikor még nem volt anorexiás, amikor még minden olyan egyszerű és természetes volt, magától értetődő. Amilyen már hosszú évek óta nem. De ez nem az ő hibájuk, az élet így hozta.
- Egyébként miért lógatod az orrod? Csak nem valami nő van a dologban? - kinyújtja nyelvét, miközben oldalba böki a fiút és elmosolyodik. Nem biztos abban, hogy ezt a kérdést fel kellett volna tennie, de mindig megosztották egymással az ilyesmit, így nem hinné, hogy lenne kettejük között bármi olyasmi, amit titkolniuk kéne. Kivéve Shayleen betegsége, amiről Kevinnel nem hajlandó beszélni, de ez valahol érthető, hiszen nem valami hétvégi romantikáról van szó, hanem már egy jó ideje húzódó problémáról. Mert ez az. Meg kell oldani, át kell esni rajta és sosem elfelejteni, mindig emlékezni, hogy újra ne történhessen meg ez az egész borzalom. Ezek a gondolatok egy pillanatra réveteggé varázsolják tekintetét, aztán összeszedi magát és gondolatait, hogy ismét teljes figyelemmel fordulhasson az eridonoshoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2016. július 3. 16:30 | Link

Shayleen.
( ne haragudj, de ez a meme annyira az eszembe jutott... :'D )

Az ölelés olyan hirtelen volt számára, és olyan rövid ideig tartott, mint egy villámcsapás. A mennydörgést pedig a fiú dadogása helyettesítette, ami mindig a villámlást követi. Zavarba jött, hirtelen azt sem tudta, hogy mit mondjon. Shayleen nevét sem tudta egyszerre kimondani, csak a felét. Szüksége volt pár pillanatra, mire ismét észhez tért, és vette a poént, amit a levitás az imént sütött el. Magabiztos mosoly húzódott végig borostás arcán, miközben ő is tett egy csípős megjegyzést. Aztán eszébe jutott, hogy mi lenne, ha Shayleen válaszát még tetézné.
- Hogy milyen kis kíváncsi lettél. – A mesélésre értette. Magabiztos mosolya inkább már csak egy huncut, pajkos vigyorrá nőtte ki magát, amíg tartott a hatás. Végül ismét az a búbánatos, szürke hangulatú Kevin-pofa tért vissza, ami napok óta díszítette az eridonos fejét. Viszont egy halvány mosoly ott görbült a szája szélén, hála a lány jelenlétének.
- Honnét tudtad? - Meglepetten visszakérdezett.  Aztán rájött, hogy elég feltűnő lehetett azok számára, akik már ismerték, és tudták, mekkora szószátyár is valójában. Bízott Shayleenben, de nem volt abban biztos, hogy most kellene letámadnia a lányt a szerelmi vallomásával. Úgy gondolta, terel egy kicsit, legalább nem csak a pályán terel, hanem itt is. Haha. Szóvicc.
- Mármint…igen! Nő van a dologban, de nem lényeges. - legyintett egyet – Tényleg semmi komoly. - Remélte, hogy ennyivel le is fogja zárni az egész témát, és ezért megpróbált terelni.
- Csinos vagy ma. - végig mérte a lányt kétszer is, miután eleresztette ezt a bókot. Bár lehet buta ötlet volt a Kevin részéről, főleg, hogy miről próbált terelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. július 28. 18:09 | Link

Kevin

- Mindig is az voltam, nem tudtad? - ugyanolyan kedves és szép mosoly ül arcán, ahogyan eddig. Nem műmosoly, nem csak színlelés, tényleg érdekli minden. Túl sok időt fecsérelt el az anorexiájával, így pedig elég sok mindent kiengedett a kezei közül. Többek között Kevint is. Jó ideje nem tud már a fiúról semmit, csak abból táplálkozik, amire a múltból még emlékszik.
Úgy néz rá, mintha azt mondaná, "ugye nem gondolod, hogy nem ismerem ezt a nézést?" Mert igenis felismeri, ha Kevint valami kizökkenti, márpedig ilyesmire egyedül egy nő lehet képes. Nem felejtette el, hogy kisebb korukban egyedül Shayleen tudta őt kínosan édes hallgatásba is kényszeríteni, akár egyetlen ügyes mondattal vagy jókor találkozó tekintettel. Ezek a dolgok nem vesznek el nyomtalanul. Így hát kíváncsian várja a valódi választ, ami nem visszakérdezés.
- Naaaa, ne viccelj velem. Úgy lógatod az orrod, mintha a földön keresnél valamit. Nekem elmondhatod - mivel fogalma sincs arról, hogy az eridonos épp róla beszél, így egy egyszerű, bizalmasnak szánt mozdulatsor keretében végigsimít a fiú felkarján. Neki sejtelme sincs róla, hogy ez nem feltétlenül okos döntés, elvégre, ha Aiden csinálná vele ugyanezt, valószínűleg rögtön libabőrös lenne és felgyulladna a teste. De ugye a tudatlanság...
- Köszönöm - kissé tétován ejti ki ezt a szót, mintha nem lenne biztos abban, hogy tényleg jól néz ki. Bár ugye a bóknak mindig örülni kell, csak értitek. Ritkán hall ilyet őszintén, mert valójában a soványsága miatt nem néz ki jól. De ha valaki megdicséri, akkor csak ki kell néznie valahogy. - Azt hiszem felszedtem végre pár kilót, ezért nézhetek ki jobban, mint korábban. Te még láttál... - beharapja alsó ajkát, miközben fejét a kilátás felé fordítja. Hogy mondja ki? - Még otthon - tökéletes befejezés. Majdnem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2016. július 28. 22:37 | Link

Shayleen.

Huncut mosoly terült el az arcán, a lány visszavágására. Sajnos ez a mosoly nem tartott túl sokáig, így hamar visszaesett abba a komor, depis hangulatba, amibe kikullogott az erkélyre.
Egyébként nem tudta, régóta nem látta a lányt. Hiába került közelebb hozzá, hat év alatt nem igazán látta Shayleent, csak néhányszor. Akkor lobbant fel benne valami, de ezt már mondtam.
Ahogy faggatni kezdte őt, majd végig simított a felkarján, Kevin nyelvét elvitte a cica. Összerezzent, és fülig elvörösödött.
- Én.. Én..öhm. - Nyögdécselt. Fogalma sem volt arról, hogy hirtelen mihez kezdjen, egy kiutat látott optimálisnak, azt, ha tereli a témát. Igyekezett lenyugodni, és meg is dicsérte Shayleent. Bár ezt akkor is megtette volna, ha nem kell témát terelnie. Szíve szerint mindig dicsérte volna, mindig, amikor csak tehette volna. Sajnos erre nem volt alkalma olyan gyakran, főleg, hogy most beszélgetett vele ismét, oly sok év után először.
Úgy nézett ki, sikerült terelnie, ezért a mosoly ismét visszakúszott a borostás képére. Végig is mérte Shayt, az alakja még most is megdobogtatta Kevin szívét. Nőiesen kecses volt s törékeny, pont az ideális. A szíve egyre hevesebben vert, ahogy a közelében volt. Nem tudta, hogy mit tegyen, nem tudta, hogy most bevalljon-e mindent, vagy folytassa tovább a játékot. Folytatta.
- Egyre gyönyörűbb leszel. - Jaj, már megint bókolsz. Kevin, találj ki valami eredetibbet! - Még otthon. - Megismételte a lány szavait. Szép volt.
- Figyelj, én... én... - nem bírta tovább elhatározta magát, bár még így is elég ingatag volt a hangja. Bármelyik percben visszavonulhatott volna, de Eridonoshoz hűen nem hátrált meg, ehelyett kihúzta magát s Shayleen szemeibe nézett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. augusztus 3. 11:37 | Link

Kevin

Kérdőn néz a fiúra, aki úgy nyögdécsel, mint egy zavarba jött óvodás az anyák napi fellépésen. De most komolyan, mitől jött ennyire zavarba? Tán Shayleen mondott valamit vagy ennyire komoly az a nőügy? Egyáltalán hogy nem veszi észre, hogy Kevin totálisan odáig van érte és olyan szerelmes, mint az ágyú, csak ki kéne lőni? Hát tudjátok, erre egyszerű a magyarázat. Csak azt nem veszi észre az ember, ami az orra előtt zajlik. Így hát levitásunk kissé tanácstalanul méregeti a másikat, hogy most akkor mi lesz.
Az azonban sokkal zavarba ejtőbb, hogy az eridonos megint végigméri a lányt, aki kezd feszengeni lassan. Legszívesebben bebugyolálódna hat réteg takaró alá, hogy ne is lássa senki az alakját meg semmijét. Ha ez nem volna így is éppen elegendő, hát akkor szükségeltetik még egy bók erre, minek hatására fülig pirul. Nem tudja, mit feleljen.
- Köszönöm, de nem kell ennyit bókolnod, nem szükséges - halálosan édes, ahogy lehajtott fejjel, pipacs pirosan próbál magyarázkodni, miért nem kéne tovább dicsérgetni őt, pedig ránézve az embernek megfogalmazódik a gondolat a fejében: ekörül a lány körül mindenki arra kárhoztatott, hogy magasztalja és kiemelje előnyeit, megmutassa neki, hogy mi van benne és elfeledtesse, mi az, ami hiányzik belőle.
- Kevin, te mi...? - most már totálisan összezavarodott és csak egy válaszra vár, hogy akkor most baj van, nincs baj, mennek vagy maradnak, beszélnek, vagy valami fura törzsi szokás szerint nyögve kommunikálnak... Minden megoldás érdekli, a jelen szitut leszámítva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kevin Schönfeld
INAKTÍV


Invincible
offline
RPG hsz: 65
Összes hsz: 253
Írta: 2016. augusztus 20. 15:43 | Link

Shayleen. - zárás

Gondolkodott. Nem tudta, hogy fejezze ki magát. Tudta, hogy Shay és ő nagyon jó barátok. Félt attól, ha ott elmondja neki, hogy szereti, akkor lehet ez a jó viszony köztük örökre megszakad. Abba pedig belehalna a fiú, úgy érezte, hogy Ő az igazi, bár ez közel sem volt olyan biztos. Igazából Kevin ismét a rózsaszín felhők közt lubickolt, és elvakította a szerelem. Mély levegő, kifúj. Ösztönözni próbálta magát lélekben, hogy meg tudja csinálni. A fejében heves csatát vívott az esze és a szíve, a teste pedig verítékezve állt a levitás lány előtt, mint a cölöp. Makogott, kereste a szavakat, kínjában már dicsérte Shayt, csak, hogy valami értelmeset is ki tudjon mondani. Végül visszatért a makogáshoz. Látta a lány tanácstalan arcát, biztos volt Kevin abban, hogy tényleg így is érzett szíve hölgye. Ide-oda kapkodta a tekintetét az ipse, mintha kiutat keresett volna, vagy valami. Végül megelégelte, nem tudott dönteni.
- Én.... én... megyek, mert még segítenem kell... öhm... segítenem kell Merkovszky tanár úrnak, szia! - Megfutamodott. Olyan gyorsan felhúzta a nyúlcipőt, hogy csak a porfelhőjét hagyta maga után, és a tárcáját, ami kicsúszott a zsebéből, egyenesen Shayleen lábai elé. Észre sem vette Kevin, hogy elhagyott valamit, felhúzta a képzeletbeli szemellenzőt és amilyen gyorsan csak tudott lelépett. Szégyellte magát, bűntudata is volt. Az arca olyan vörös volt, mint az Eridon. Vajon eszébe jut a tárca? Egyszer biztosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Leghelyesebb főnixsrác - 2017
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 10. 22:54 | Link

Szofi

Halvány büdös lila dunsztja nincs róla, vajon sikerültek-e a vizsgái, vagy sem. Egy cseppet felidegesíti ez a tény, a tudatlanság átka, hisz nem egy hülye gyerek és mostanság minden erejével azon van, hogy valami jobbat produkáljon. Jobbá akar válni, legalábbis ennek a látszatát kelteni. A csárdát tökéletesen vezeti, élvezi a munkát, de nem ott akarja leélni ez egész életét. Szofira is gondol, és sokszor jár a fejében, hogy mi lesz, ha komolyabbra fordul a dolog.
Még mindig nem mondták ki, hogy ők ketten egy pár. Mindenki tudja, hogy ez kettejük között működik és látják, hogy kézen fogva sétálnak, csókolóznak a folyosó eldugottabb részein. Nikolai nem szereti a szerelmi életét kitárni a nagyvilág elé, senkinek semmi közé hozzá, mit kezd magával miután leteszi a kötényt.
Mélyen szippantja be cigarettája füstjét, tüdejében tartja másodpercekig. Az erkélyen ül már vagy negyed órája és csak néz ki a fejéből. Az ébredő falvat figyeli, így korai reggel még ronda ködbe burkolódzik a táj. Szinte semmi mozgást nem észlel, a nyugalom mindent eltölt, a kastélyban is csak azok vannak ébren, akiket büntetőmunkára rendeltek el, vagy munkába igyekeznek a faluba.
Kivételes alkalom, hogy Niko fent tartózkodik. Nincs különösebb oka, csupán ráunt a csárda örökös füstszagára. Fent aludt az éjjel, tegnap még vizsgája volt.
Karikákban fújja ki a füstöt, s az hamar tovaszáll. Ajkai közé veszi a cigarettát amíg felhúzza fekete pulóverén a cipzárt, majd előre dől. Térdén támaszkodik meg, és vár a nagy semmire. Pihen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 16:07 | Link

Niko
Ruha

A kapucniját hátratolta, miközben befelé igyekezett a kastélyba és próbálta rendezni a légzését. A vizsgái kifejezetten jól sikerültek, most pedig hogy az apja kitalálta ezt a szünidei kiruccanást, szerette volna kiszellőztetni egy kicsit a fejét és átgondolni a dolgokat. Futott és közben egyáltalán nem érdekelte, hogy ki mellett suhan el, kitől fordul el, vagy kinek nem köszön. Nem figyelt az emberekre és semmi másra sem, csak robotpilóta üzemmódba kerülgette az akadályokat.
Dai már hosszú ideje kerülte és Sora sem igazán tudta megmagyarázni, hogy mi folyik a háttérben. A szőkéből nemkívánatos személy lett a fiú környezetében –legalábbis legjobb barátja nem tepert, hogy akár csak szót váltsanak egymással- és ezt egyelőre még nem sikerült feldogoznia. A rellonos már gyerekkorától kezdve Szofi mellett volt, minden aprósággal fordulhatott hozzá és csak neki köszönhette, hogy kijutott a kórházból. Most pedig parkolópályára helyzeték. És egy dühös nőnél nincsen rosszabb.
A kastély még többnyire aludt, miközben a szöszi átvágott a folyosókon az erkély irányába. Gondolkodnia kellett. Meg szerette volna érteni, a fiú miért hagyta őt ennyire cserben és közben Nikon is megállíthatatlanul pörgött az agya. Sohasem mondták ki igazán, mi is van kettejük között, még Szofi sem tudta volna megfogalmazni, de azt tudta, hogy az egyetlen biztos pont az életében, az egyetlen menedéke Nikolai. Nem beszéltek még erről, talán nem is igazán akarták bekategorizálni azt a valamit, ami közöttük van, de a pletykák már elindultak és Szofi néha úgy érezte, könnyebb volna beszélni róla, mint ezeket hallgatni.
Már akkor észre vette a fiút, amikor kicsusszant az erkélyre, de csak akkor szólalt meg, amikor mellé ért és háttal a korlátnak támaszkodott.
- Mit csinálsz itt? –halkan beszélt és a fiú arcát figyelte közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 12. 16:49 | Link

Szofi

Néha jó kiszállni a mókuskerékből és az állandó hajtásból egy nyugodtabb helyre menekülni, ahol nem kell részeg embereket kerülgetnie és nem dübörög a fejében még zárás után egy órával is a hangos zene és alapzaj, ami a csárdában mindennapos. Húsz év múlva olyan süket lesz, hogy ha ágyút robbantanak mellette, azt sem fogja észrevenni.
Gondolkodik, aztán csak néz. Ez a kettő keveredik, és persze a cigarettára való koncentrálás, mely mindig megnyugtatja. Most is az ujjai között tartja, tekintetét a végére szegezi. Hallja, hogy valaki érkezik az erkélyre, pár másodperccel később fel is emeli a fejét. Félmosoly kúszik szájára, tagadhatatlanul örül az érkező nőnek. Nem mondhatni, hogy szíve majd' kiugrik a helyéről, vagy ehhez hasonló, de elfogja valami melegség, amit még lány nem váltott ki belőle.
Lassan mozdul, elnyomja a hamutartóban a csikket, majd látványosan emeli mellkasát míg mély levegőt vesz.
- Cigizek. Nem egyértelmű? - szemtelenül teszi hozzá.
- Meg fogsz így fázni, mein Liebling - fejét csóválva jelenti ki ezt, és némi óvás is megbújik a tekintetében.
Helyét elhagyva lép oda Szofihoz. Némi távolságot hagyva kettejük között mögé rakja kezeit, a korláton támaszkodik meg. Még mindig mosolyog. Ő is fázik egy szál pulcsiban, nem csodálná, ha kedvese ezek után tüdőgyulladással feküdne majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 17:07 | Link

Niko

A gondolatai megállíthatatlanul csapongtak a férfiak körül, akik ebben a pillanatban az élete nagy részét kitették és bizonyos mértékben irányítani próbálták. Szofi volt a könnyen kezelhető lány, mióta kijött a kórházból, a lány, aki bármit megtett volna az apjáért. A lány, aki hazudott az auroroknak és folyton téves nyomra vezette őket, ha Victor Chenkovról, az ő tökéletes édesapjáról kérdezték. Mert a lány szemében egészen addig a pillanatig az volt, amíg ki nem találta, hogy a szünetet töltse az ő jobb keze, Caleb társaságában. Egy újabb férfi, aki irányítani akarja majd, csak mert az apja aggódik érte. Csodás.
Niko nem tűnt éppen felhőtlenül boldognak és ez a válaszán is megmutatkozott. Ha Szofi most egy kicsit érzékenyebb lett volna, minden bizonnyal a lelkére veszi, de ő itt az a fiú volt, akinek speciel szívesen hagyta volna, hogy irányítsa és hát… világ éltében fiúk vették körül. Megedződött már.
- Milyen harapós vagy ma. –jegyezte meg csak úgy mellékesen és követte a tekintetével Niko minden mozdulatát.
Halvány mosoly kúszott az ajkaira, ahogy a fiú megtámaszkodott vele szemben a párkányon és összefonta a kezeit a mellkasa előtt, elvégre ha Niko tartja a távolságot, akkor most emberére akadt. Szofi bár igyekezett, ezúttal egy kissé könnyebben viselkedett dacosan, mint általában. Hála a férfiaknak, akik azt hiszik, irányíthatják az életét.
- Túlélő vagyok! –biztosította mosolyogva a fiút és már lépett is tovább. - Úgy értettem, a cigizésen kívül miért vagy itt. Úgy meredtél magad elé, mintha… nem is tudom, gondolkoznál valamin.
Bár nem állt szándékában szemtelenkedni , azért nem bírta ki, hogy oda ne szúrja ezt az utolsó fél mondatot kissé gúnyos felhanggal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 12. 17:32 | Link

Szofi

Kérdőn vonja fel szemöldökét és mosolyából egyből csodálkozó tartás lesz. Nem érti a nőket. Vár néhány pillanatot, hátha azalatt sikerül megemésztenie amit imént a lány a fejéhez vágott.
- Csak vicceltem. Vagy nálatok ez mit jelent? - újból eémosolyodik, most már kevésbé őszintén.
Még mindig nehezére esik felfogni a megállapítást, amit egy félmondattal sikerült kiváltania.
Hamar túllép a dolgon, leküzdi a köztük levő távolságot. Épp annyi helye van kettejük között a szöszinek, hogy karjait összefonja, de már majdnem súrolja vele a javítóból szökött mellkasát.
Rosszallóan fúrja tekintetét a másik lélektükrébe. Reggeli csók helyett reggeli szópárbajra hajlanak a dolgok. Inkább lenyeli a szavakat, mielőtt kinyitná a száját, és csak azért sem hagyja annyiban, amit terelni próbálnak.
- Szofia! Nem játék a tüdőgyulladás. Hideg van már ahhoz, hogy az ágyamba való réteg legyen csak rajtad.
Eddig tartott a minimális távolság, ami kettejük közé ékelődött. Nem veszi le a tekintetét róla, de hátrahúzódik, és egy szempillantás alatt farmerja zsebébe csúsztatja a pulóverében tartott cigis dobozt, hogy ezt követően kibújjon belőle és barátnője vállára terítse. Mintha csak az apja lenne, olyan odafigyeléssel igazgatja rajta, hogy a lehető legtöbb részt befedjen az alsó pulcsin felül is.
- Képzeld, gondolkoztam is - beszívja alsó ajkát, úgy bólint.
Nem veszi fel az éles gúnyt, meglepő módon csak szeretettel képes most gondolni rá. Visszahajol, de már nem a korláton támaszkodik meg. Helyette átfogja két karjával Szofia vállát, és magához húzza, arcát a nyakába fúrja.
- Ezeken a sz*r vizsgákon. Meg egy kicsit rajtad - mormolja a puha bőrbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 17:50 | Link

Niko

- Semmit, felejtsd el! –hessentette el a dolgot a szőke.
Nincsen a legjobb formájában és szíve szerint most átharapná valakinek a torkát, de mivel úrinő és túlságosan előkelő helyet foglal el a szívében Niko, ezért most igyekszik megemberelni magát és nem a fiún levezetni mindazt, ami nyomja a szívét. Tulajdonképpen, ha belemenne ebbe a szópárbaj dologba az azt is vonná maga után, hogy feltétlenül be kellene vallania, miért is ennyire rosszkedvű. Ehhez pedig nem fűlött a foga.
- Tényleg nem fogok megfázni. Ígérem! –nevetett fel a szőke halkan.
Ostoba és betarthatatlan ígéret. A lányra legjellemzőbb. Folyton olyasmiket tesz, amit egyáltalán nem kellene –vegyük csak alapul a betegségét- és később mindenkinek fűt-fát ígér és mindenki hisz neki. Mert azt hiszik, kedves, meg szőke, meg naiv, meg kislány.
Először megfordult a fejében, hogy elhúzódik a fiú érintése elől és lerázza magáról a pulóvert, de végül megint az eszébe vési, hogy ostobaság lenne éppen Nikoval veszekednie. Elvégre, az utóbbi időben a fiú volt az egyetlen, aki tényleg nem bántotta meg őt… sőt. Szofi nehéz időszakot él, de ez nem mentség. Sohasem volt az.
Halvány mosollyal pillantott fel a fiúra és szorosabbra húzta magán a pulóvert, hogy beszívhassa az illatát.
- Most te fogsz megfázni. –jegyezte meg halkan, miközben kezeit Niko dereka köré fonta és fejét lehajtotta, hogy az arcuk, ami most éppen súrolta egymást, egy vonalba kerüljön.
Megmagyarázhatatlan módon odáig volt ezért a fiúért. Bármit képes lett volna feladni érte és ez a gondolat megrémítette. Soha, senki iránt nem érzett még csak hasonlóan sem és tudta, ha a másik rellonos eltávolodik tőle, rettenetesen fog fázni, függetlenül attól, hogy hány pulóver van rajta.
- Szívesen korrepetáltalak volna. –ajkába harapva kuncogott fel a mondat végén, de a folytatás egy csapásra elvágta a nagy jókedvét. - Rajtam? Miért?
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. szeptember 12. 17:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 12. 18:16 | Link

Szofi

Nem hisz neki, tökéletes látja, hogy ez csak egy kamuduma, egy olyan fedő, amit ráraknak az odaégett ételre és úgy tesznek, mintha teljesen jó kaját főztek volna. Magából indul ki. Csak jót akar neki, és az se érdekelné, hogyha veszekedni kezdene miatta, ő akkor is ráadja azt a pulóvert, még ha az ép arca is a tét.
- Ne veszekedj velem - mondja ki, mintha csak a fejében olvasna.
Az indító pipás hangulatnak azonban nyoma sincs már attól a pillanattól kezdve, hogy megszűnik köztük a távolság. Finom érintések, amolyan ezer éve házasok vagyunk, de még mindig imádlak hangulatban öleli magához kedvesét. Túl sokat jelent neki ez a hóbortos nőszemély. Ez zavarja, egyébként.
- Erősebb fából vagyok faragva nálad - böki oda.
Fogai kivillannak ajkai alól ahogy szépen lassan elvigyorodik. Nem használja ki, hogy a lány lehajtja a fejét és így könnyedén meg tudná csókolni. Felesleges, hisz az öleléssel is kifejez mindent, amit most érez.
Most először mondja ki, hogy rá gondolt. Vagyis, hogy gondolkodott rajta. Mivel még mindig azon kattog az agya, hogy miért váltja ki Szofia az egész testét végigbizsergető érzést, nem is mond semmit a korrepetálásra. Tudna mit, de túl kora van még a témára téréshez.
Beleszuszog a nyakába, látszik, hogy habozik. Mivel nincs tisztában vele, kínosan érzi magát. Hátrahúzza fejét, kicsit ki is egyenesedik, de továbbra sem engedi ki kezei közül a lenge ruhást.
- Szeretném megmagyarázni, de nem tudom. Én csak... - a távolba mered. Most először veszi le szemeit a másikról. - Tudod belegondoltam, hogy mi van, ha nem sikerültek a vizsgák. Mi van, ha a csárdában kell dolgoznom életem végéig és nem tudom... Nem tudom megadni neked amire vágysz. Halvány lila fingom sincs, mi vagyunk mi, de tudom, hogy szeretem ezt - utal arra, ami köztük van, vagy ami nincs - a távolság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 18:57 | Link

Niko

- Ha veszekszem, az nem ilyen. –vetette oda foghegyről.
Nikoval lenni többet jelentett neki, mintsem hogy veszekedéssel akarja tölteni, ezért is léptek túl ezen a fázison olyan könnyedén. Szofia alapállapotban már régen figyelmen kívül hagyta volna a partnerét, akibe egyébként sem akart belefutni, de ezt a tényt komolyan befolyásolta, hogy ezúttal a fiúval hozta össze a sors. Tulajdonképpen Niko hálás lehetett volna neki.
Szofi reggel kapta meg az apja levelét, amiben beosztotta a szünidei programját és rögtön ezután Dai keresésére indult, aki jó szokásához híven megint nem tartózkodott sem a klubhelyiségben, sem sehol Szofi közelében.  Milyen meglepő…
- Gondolod? –vonta fel a szemöldökét a lány ez-most-felhívás-keringőre stílusban.
Mert ha így lenne, hát ő szíves örömest ledobja magáról a kölcsönpulóvert és bebizonyítja, hogy igazi hős meg minden.  De jókislány volt, nem akart ellenkezni Nikoval és elfogadta, hogy a férfiaknak szüksége van rá, hogy azt gondolják erősebbek, mint a mellettük álló nőszemély. Szofi ezúttal megadta ezt az örömet a rellonosnak.
Jól esik neki az ölelés és már előre fél tőle, hogy el kell engednie a fiút. A kapcsolatuk valami olyasmi volt, ami sokkal több, mint azt szavakkal meg lehetne formálni. Szofia keze megfeszült egy pillanatra a fiú derekán és fejét a vállának döntötte. Ők összetartoztak és ezt nem kellett kimondani ahhoz, hogy tudják. Elég volt érezni azt, amit ebben a pillanatban érzett és tudta, hogy sohasem akarja elveszíteni.
Niko habozott, ez pedig feltűnt neki. Megfeszült, amíg hallgatta a magyarázatot és nem szólt bele, ugyanakkor egy kicsit, ott mélyen legbelül fájt neki. Fájt, hogy Niko azt hiszi, többet kell nyújtania a szőkének, mint amennyi ő maga.
- Ez ostobaság. –mondta ki végül néhány másodpercnyi túl mély csend után. - Szeretek veled lenni így is és úgy is szeretni fogom ezt, ha… így alakulnak a dolgok. Azért vagyok melletted, aki vagy, nem pedig azért mert elvárásaim vannak a jövővel kapcsolatban. –elhúzódott a fiútól és óvatosan megsimította az arcát, hogy ezzel kérje: nézzen rá végre. - Mit gondolsz, mire van szükségem? Mit kellene adnod nekem magadon kívül? –jelent meg egy óvatos mosoly a lány arcán, miközben nem engedte el a fiút. Nem bírta volna elviselni a távolságot.
Utoljára módosította:Szofia Elena Chenkova, 2016. szeptember 12. 18:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 12. 19:32 | Link

Szofi

- Nem. Tudom - magabiztosan jelenti ki.
Szó sincs túlzott önbizalomról, egyszerűen csak tisztában van a szervezetével. Nem szokott betegeskedni, hiába fázik egy kicsit, meg se fog kottyanni neki az, ha tíz percet áll az erkélyen. Ha mégis, akkor viszont a legjobb ápolónője lesz.
Kettejük megfoghatatlan kapcsolata most nagyon is megfoghatóvá, érthetővé vált. Ők ketten összetartoznak, mintha egymásnak születtek volna. Ahogy Niko védelmezően átöleli, Szofiának mintha pontosan ott lenne a helye, a férfi karjai között.
Mégis nehezen beszél róla. Talán mindaz, amit átélt élete során, a szeretetnek majdnem teljes hiánya befolyásolta ennyire a kapcsolatainak alakulását. Ha szerették volna, most nem a javítóban töltött két év után, lemaradva azon kellene aggódnia, hogy fogja eltartani az asszonyt, ha egyszer esetleg oda jut, hogy sikerül megtartania az egy embert, akit képes szeretni és nőként kezelni.
Vallomásnak mondható nyögdécselését nem képes úgy előadni, hogy ne akadna meg benne. Mint egy töketlen kamasz, rá se néz a nőre, akiről pedig beszél. Minden férfiassága abban mutatkozik meg, ahogy öleli őt.
Fájdalmasan feszülnek meg arcizmai mikor Szofia befejezi a mondandóját. Végre ránéz, arcát a finom érintésbe nyomja.
- Merlinjét te nő! A csárdában lakom! Nincs egy lakásom ahová hazavihetnélek. Nincs...semmim! Nekem csak te vagy és Emma. Azt se tudom, mi mik vagyunk. A pletykák többet tudnak nálam - felcsattanva, hadarva beszél.
Ennyi idő elteltével is ott tartanak, hogy egy büdös szót nem szólt a családjáról, és hogy honnan jött. Szofi csak Svájcról tud, de a javítóról nem, az apáról, aki verte őket és az anyjukról, aki nem is olyan rég felbukkant...semmit. Nem beszél a múltjáról. Mintha nem létezne semmi, csak az első találkozásuk és onnan számítana az idő.
- Ne folytassuk. Mennem kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 19:49 | Link

Niko

A szőke elengedte a témát és nem próbálta meg tovább bizonygatni, hogy igenis képes önállóan is vigyázni magára, bekötni a cipőfűzőjét, meg úgy általánosságban életben maradni. Ennél most sokkal fontosabb dolgokat kellett megvitatniuk és Szofi szíve minden egyes mondattal egy kicsit megszakadt. Ebben a pillanatban sokkal törékenyebbnek és instabilabbnak tűnt mindaz, ami köztük van, mint bármikor máskor. Holott sohasem állt biztos alapokon, ha őszinték akarunk lenni.
Szofi hagyta elcsavarni a fejét, miközben más férfi is volt az életében és mindaz, amit Niko adott neki, tökéletesen megfelelt. Ez lett a legfontosabb dolog az életében, az egyetlen biztos pontja, a személy, akiért mindent eldobott volna magától.
Fájt neki, hogy Niko ennyire elveszve és reménytelennek érezte a helyzetet és szörnyen fájt, hogy feladta volna. Szofi sohasem adta volna fel őt és ebben a pillanatban pontosan tudta, mit kell tennie, mert most igenis ő volt az erősebb kettejük közül, függetlenül attól, melyikük kapna előbb tüdőgyulladást odakint ácsorogva.
- Majd lesz! –emelte fel kissé ő is a hangját. - Itt vagyok neked, itt vagyunk. Nem egyszerű, senki sem mondta, hogy az lesz, de én nem fogom hagyni, hogy ez befolyásoljon. Nem vagy egyedül, ezt mind nem neked egyedül kell megteremtened, érted?
Niko elhúzódott tőle, neki pedig szörnyen fájt. A levegő bent akadt és bármennyire is igyekezett legyőzhetetlen lenni, most át kellett karolnia magát, ha nem akarta, hogy darabokra hulljon. A fiú kezéért kapott, nehogy elmenekülhessen előle és kihúzta magát.
- Nem, most nem hagyhatsz itt. Így nem! –a szőke talán még sohasem volt ennyire határozott. - Mondd meg, ki vagyok én neked? Mert én tudom, hogy te a legfontosabb ember vagy az életemben és én nem fogom ezt feladni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 12. 20:34 | Link

Szofi

Próbálja kizárni az összes olyan tényezőt, ami befolyásolni tudná. Például a szőke reakciója és a próbálkozás, hogy jó irányba terelje gondolatait. Az ő fejében csúnya, sötét gondolatok járnak, melyeken csak nagyon nehezen tudna változtatni. Ezt is csak úgy, ha tesz érte, hogy okkal legyen pozitív, ha kézzel fogható az, amiről jelen esetben csak beszélnek.
- Én vagyok a férfi. Ez az én feladatom, nem a tiéd. Azt akarom, hogy legalább a felét visszaadhassam annak, amit te adtál nekem - nem fejti ki, egyáltalán nem akar a szeretethiányról beszélni és nem most van itt az ideje annak, hogy elmesélje, milyen élete volt azelőtt, hogy a Bagolykőbe került volna. Boldog gyermekkor...na persze.
Szeretné kivonni magát a beszélgetésből. Most van itt annak az ideje, hogy lelépjen, indul is, de az apró kéz visszahúzza. Lenéz a fogjul ejtő ujjakra, megtorpan. Mélyen szívja be a levegőt, és a hideg, csípős hajnali dér egy minimálisan megkönnyíti a helyzetet.
A lány szavaira meglepetten emeli fel a fejét és néz a szemébe. Sosem hallott még ilyet. Senkinek nem volt a legfontosabb, ahogy neki sem volt legfontosabbja - húgán kívül -. Most azonban, ahogy ránéz, ő is ezt látja, és érzi.
- Én nem akarom feladni, Szofi. Minden erőmmel azon vagyok, hogy jó legyen, jobb. Fontos vagy nekem. És kellesz. Melletted boldog vagyok - még mindig csak az érzéseiről beszél, de már tisztábban lát. - Egy pár vagyunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. szeptember 12. 20:53 | Link

Niko

Szofi talán még sohasem volt ennyire kétségbeesett és sohasem félt ennyire attól, hogy elveszíthet valakit, aki ilyen fontos szerepet játszik az életében. Kerülgeti, még gondolatban sem akarja kimondani, de soha, senkit nem szeretett ennyire, mint ezt a fiút itt. Mégsem gondolhat rá így, akkor már túlságosan mélyen kötődne hozzá és csak még sokkal nehezebb lenne, ha a fiú feladná. Mert a szőke nem fogja, ő sohasem engedné el Nikot.
- Ez teljesen rossz felfogás. Ezerszer visszaadtál már nekem mindent pusztán azzal, hogy mellette vagy. –fúrta tekintetét a férfiébe, mielőtt az el akarna menni.
Nem akar arról beszélni, milyen nehéz volt a kórházban, utána pedig a terápián. Nikonak fogalma sincsen róla, hogyan szakította el az anyja az egyetlen embertől, akit igazán szeretett, hogyan hazudott ennek az embernek –az apjának- az érdekében az auroroknak. Nem tudhatta, mert nem mondta el neki, hogy Dai apja volt az, akire apjaként tekintett, mert az igazi folyton menekült és azt sem tudhatta, hogy milyen nehéz volt az anyja elöl menekülnie, aki nem hitt benne. Mert a szemében a lánya örökre egy testi-lelki roncs marad, az a szőke, megtört lány, akit szanatóriumban látott, mikor először meglátogatta. Őt, az igazi Szofit csak kevesen ismerhették és ezek egyike Niko volt.
Ezért kapott utána a szőke, mikor távozni készült. Mert nélküle senki sem volt. Egy elveszett, magányos ember, aki mellett ebben a pillanatban Nikon kívül senki sem állt. És most ő is ott akarta hagyni. Nem engedhette. Szofi pedig végre képes volt határozottan fellépni és a sarkára állni.
- Miért akarod, hogy én mondjam ki? –sütötte le a szemeit egy pillanatnyi habozás után. - Szerinted nem vagyunk azok? Mert szerintem mi ketten ennél sokkal többek vagyunk. De igen, ha egyszerűen akarunk fogalmazni, akkor egy pár vagyunk. –biztosította végül a fiút még mindig a kezébe kapaszkodva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nikolai Weißling
INAKTÍV


Csárdavezető
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2171
Írta: 2016. szeptember 20. 20:55 | Link

Szofi

Nem tud uralkodni érzelmein, ez látszik rajta. A rémálma pontosan ez, hogy egyszer majd nem tud uralkodni magán és olyanná válik, mint az apja. Szofi többet érdemel annál, hogy egy olyasvalaki mellett kelljen élnie, aki nem becsüli meg, hiába tesz a nő meg bármit érte.
Kétségbeesett, és menekülni akar, legszívesebben megállítaná a világot és kiszállna, hogy ne kelljen tovább nyűglődnie.
Fejét ingatja a lány szavaira. Semmivel nem fogja meggyőzni arról, hogy megadott eddig is mindent, hisz ő tudja, hogy ennél sokkal többre lenne képes és akarja is, csak fél, hogy nincs elég türelme hozzá, hogy végigcsinálja.
Torkában gombóc keletkezik, áll ott mereven és nézi azt a szőkét, aki jelen pillanatban a legnagyobb támasza és mindennek ellenére vele akar lenni. Nem érti. Tudni akarja, miért, mi az, ami Ő neki, és fordítva.
- Én nem tudom milyen az - mondja ki halkan.
Az egyértelmű válaszra mély lélegzetet igyekszik venni, sikertelenül. Mellkasa csak szúr, és a válasz nem könnyíti meg a helyzetet. Lehunyja szemét, a nő tenyere alá csúsztatja kezeit és felemeli a törékeny, ismeretségük megköttetésekor bekötött kezet először, majd a másikat. Ajkához érinti, lágy csókot lehel a hideg bőrére.
- Küzdök érted.
Szemébe néz, aztán ha Szofi hagyja, derekára csúsztatja kezeit és szorosan magához öleli hosszú, hosszú percekre. A lány segítségével még az is előfordulhat, hogy feladja a csökönyösségét és megkönnyíti a saját, meg mások életét is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- De a szövetséges sose árt.
- Abban nem sok köszönet van. Én azt vallom, hogy amit akarok azt egyedül szerzem meg.
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 24. 23:06 | Link

Good Time – majd elválik, mi lesz belőle
avagy jóslás Lucy Moonlight-tal Cheesy


Az erkélyen beszélték meg a programot, amit egy jóslástan órából fakadó ihlettel kapcsolatban megbeszéltek. Az órák annyira inspirálták Borcsát, hogy muszáj volt erre a kis kísérletére társat találnia, csak a játék kedvéért. A kíváncsiság, de legfőképp a kalandvágy vezérelte ebben, hogy kivételesen Dr. Szözivé avanzsálja magát egy kis idő erejéig.
Mindent összegyűjtött már, ott voltak az asztalon. A tea, merthogy a kávét ki nem állhatja, mert keserű, mint az a bizonyos emésztést segítő szerv, és az minden lehet, csak jó nem.
Ő az édesebb dolgokért volt oda, mert hát szerinte ami édes, az jó.
Igaz, a környezetének legnagyobb hálájára nem beszélt rímekben, egyébként is pocsék lett volna a költészete, akárcsak az énekhangja. Azt már tesztelte, és nem volt valami hálás a közönsége…
Pozitívumként felfogható végül is az esetből, hogy két paradicsomot elkapott, és így megvolt belőle az aznapi nasija, szerencsére nem rothadó parival dobálták meg szó szerint, követve az ógörögök nem túl nemes véleményközlő módszerét.
Már alig várta, hogy kedvükre kiszórakozzák magukat jóslástanból. Remek mókának ígérkezett, csak nehogy balul süljön ki.
- Szia, Lu! – köszönt Lucy-nek. – Készen állsz?
A tea még jó melegen pihent a kancsóban, illetve a többi jóseszköz is várakozhatott még a sorára, remélhetőleg nem olyan soká már.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. szeptember 25. 10:21 | Link

Jósolgatás Hunyadváry Borival

Megbeszéltük Borcsával, hogy egymásnak fogunk jósolni. Szétnéztem az erkélyen, és megálltam a kis asztalkánál. Minden szükséges dolog ott volt az asztalon, már kezdhettük is a jóslást.
~ Igaz, még nem nagyon volt szerencsém a jóslás terén, de azért lelkesen próbálkozok. Észrevettem Borit is, akit mèg nem nagyon ismertem, csupán néhány dolgot tudtam róla.
- Szia Borcsa! - Köszöntem neki mosolyogva, majd leültem az asztalhoz. - Igen, készen állok. - mondtam ezt is mosolyogva. Ma, egész nap mosolyogtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 25. 13:44 | Link

Good Time – majd elválik, mi lesz belőle
avagy jóslás Lucy Moonlight-tal  


Lucy rendben meg is érkezett, Borcsa legnagyobb örömére. A kancsót már kezébe is vette, hogy töltsön egy kis energia-löketet maguknak, mert hát finom tea nélkül nem is olyan izgi a buli.
Jósolhatnának is belőle, bár olyat még nem tanultak, viszont jó a kellemeset a hasznossal összekötni. Luk készen állt, ezt mondta, szóval ingázásra fel. Na, nem oda-vissza (f)lótás-futás itt a téma, kérem szépen, hanem jósolgatás egymásnak, csak úgy, semmilyen különösebb célzattal. Mondhatnánk úgy is, hogy úri passzióból csupán.
Szöszke gyerek fogta a kis A4-es méretű papírját, amit négy részre osztott fel, két igenre és két nemre, meg magát az ingát, ami nem volt más, mint egy csepp alakúra csiszolt hegyikristály-darab, zsinóron, megfelelő pórázhosszra eresztve. Pesze, majd engedi, hogy szabadon kószáljanak azok a gondolatok, meg a tudatalatti, mi?
Végül is, miért ne?Nagy bajunk csak nem lesz belőle…
 – Oké, van valami konkrét kérdésed, vagy sorsoljuk ki, ki kérdez először? – tette fel a zagyva javaslatot, hogy most akkor mi szerint is jöjjenek azok a kérdések, illetve ki kezdje a jóslást.
Ő már előre eldöntötte, hogy spontán, teljesen random dolgokat fog feldobni, csak a buli kedvéért. Aztán meglátja, mi válik mindezekből majd valóra, épp erre hozott egy jegyzetfüzetet is magával, miheztartás végett, hogy feljegyezze az elhangzott kérdéseket, és az inga által adott válaszjelzéseket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. szeptember 25. 19:38 | Link

Jósolgatás Hunyadváry Borival

~ Akár jósolhatnánk is abból a teából. Igaz, még nem tanultuk, de ha majd azon is túl leszünk, akkor talán. Végülis, bármi lehet a mi jósolgatásunkból ~ elmélkedtem magamban. ~ Nem tudom pontosan, hogy mit is vártam a jóslástanból, hogy felvettem ezt is a tantárgyaim közé. Még, ha nem is az volt vele a célom, hogy komolyan foglalkozzak vele, egy erkélyen jósolgatni jó móka.
- Nem, nincs semmilyen konkrét kérdésem. Szerintem sorsoljuk ki. - javasoltam, majd kiegyenesedtem a székemen, hogy azért mégse tűnjek olyan kicsinek.
~ Nem tudtam, hogy Borisnak vannak-e korábbi tapasztalatai a témán belül, ezért próbáltam minden tudásom összeszedni, hogy ne nagyon érezzem magam furcsán, ha netán valamit elfelejtettem.

- Azt miért hoztad? - Mutattam a jegyzetfüzetre, mert csak most vettem észre, hogy ott van nála.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 25. 20:52 | Link

Good Time – Majd elválik, mi lesz belőle
avagy jóslás Lucy Moonlight-tal


Szuper. A műveletet szépen meg is kezdték, Lucy válasza pedig egyenesen tökéletes ötletnek hangzott.  – Egy kő-papír-olló játszma?
Még ő is ismerte ezt a mugli játékot, és bár olcsó játék-kategóriába sorolta, azért erre a célra nagyon is megfelelt.
Közben megtöltött két csészét is a finom teával, szimpla erdei gyümölcs-version, azt általában úgyis szeretni szokták, aki meg nem, az magára vessen.
Borcsának korábbi tapasztalatai a jóslásból nem nagyon voltak, csupán áttanulmányozta az órai vázlatát, illetve a tankönyvet olvasgatta szorgosan, hátha talál valami érdekesre benne.
 – Ja, erre gondolsz? – vette elő a kuttyos jegyzetfüzetét, amit még Adél nővére küldött előző tanévében Párizsból. – Azért hoztam, hogy felírjuk a kérdéseket, és az ingától kapott választ, hogy megmaradjanak. Így év végén, vizsgák előtt át tudjuk dumálni, hogy mi valósult meg, és mi nem.
Magyarázta Borcsa nagy átéléssel, ő már nagyon szeretett volna belevágni a buliba, és spontán piszkálgatni a tudatalattiját, hogy mégis mire képes – vagy épp nem képes.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. szeptember 30. 17:48 | Link

Jósolgatás Hanyadváry Borival

Elvettem egy bögre teát, majd rögtön kortyolni is kezdtem.
- Nagyon finom. - közöltem a lánnyal.
- Jaa! - nyújtottam meg kissé az 'a' betűt, amikor felfogtam, hogy minek hozta azt a füzetet. Már szívesen elkeztem volna a jóslást.
- Igen, a kő-papír-olló tökéletesen megfelel. - bólintottam, majd felkészültem a játékra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 30. 22:12 | Link

Good Time – Majd elválik, mi lesz belőle
avagy jóslás Lucy Moonlight-tal


Lucy lelkesedésének nagyon örült Bori, és rögtön el is kezdte a gyakorlatozást egy igen-nem játékkal, afféle bemelegítésnek.
- Egészségedre, én készítettem. - A kő-papír ollóban Boris követ mutatott, kíváncsi volt, vajon ki lesz a szerencsés kezdőjátékos ebben az ingázásban, és hogy mi lesz az első kérdés?Biztonság kedvéért Lucy elé is rakott egy papírlapot, hogy felírhassa magának, amit fontosnak tart. – Ha valamit fel szeretnél jegyezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. október 1. 15:21 | Link

Jósolgatás Hunyadváry Borival

Elhatároztam, hogy, ha törik, ha szakad, én ollót mutatok. Borcsa követ mutatott, úgyhogy ő kezdi.
~ Mindegy, így legalább meg tudom figyelni, hogy mit, hogyan kell.
- Köszönöm. - "köszöntem" meg a papírlapot.
- Te kezdesz. - közöltem vele, ha esetleg valami nem lett volna világos, amit, kétlek, de nem lehet tudni.
Mivel kaptam én is egy papírlapot, elővettem a tollamat.
Utoljára módosította:Lucy Moonlight, 2016. október 1. 15:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 1. 17:25 | Link

Good Time – Majd elválik, mi lesz belőle
avagy jóslás Lucy Moonlight-tal


A másik leányzó ollót mutatott. Bori pedig követ, ezzel egyértelműen eldőlt, ki kezdi az első kérdéssel.
Borcsa rákoncentrált, s feltette a kérdést:
- Timi nővérkémet vajon eljegyzi a pasija a tanév végére? – vigyorogva várta meg a választ: Igen.
Kíváncsi volt, vajon tényleg be is válik-e a jóslat, nagyot röhögne, ha a nyáron koszorúslánynak állhat a nővére esküvőjén.
  - Te jössz – átadta az ingát, remélhetőleg a másik jól figyelt, és sikerül elsajátítani a módszert, bár Borcsa ezt nem vette olyan komolyan, csak játéknak fogta fel az egészet. Fel is írta közben magának a kérdést és a választ a füzetébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Moonlight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 1808
Írta: 2016. október 1. 21:59 | Link

Jósolgatás Hunyadváry Borival

Megmosolyogtam Borcsa kérdését, majd megkaptam az ingát. Kicsit féltem, hogy elszúrok valamit, úgyhogy, még mielőtt kérdeztem, becsuktam a szememet, hogy megnyugtassam magamat. Mindig így próbáltam oldani a stresszes helyzeteket.
- Fog-e valamikor a bátyókám velem egy suliba járni? - tettem fel a kérdést, bár biztos voltam, hogy nem lesz a válasz.
Ahogy előbbi gondolatom átvillant az agyamon, ránéztem az ingára: igen.
Felírtam. Nem terveztem írni, de ez a válasz olyan viccesnek bizonyult, hogy majdnem elnevettem magam, bár Bori nem sokat érthetett a helyzetből, ezért inkább csak egy újabb mosoly ült ki arcomra. Igaz, hogy ezt a választ sosem felejteném el, akkor is felírtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint