36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gátfalvi Odett Kinga
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 27
Írta: 2015. november 19. 01:44 | Link


A családot ért veszteségeket tekintve, azt a rengeteg szánakozó pillantást, amit az elmúlt évek során felé intéztek, senki nem kérdőjelezné meg a hazatérésre való szándékát, megakadályozni pedig végképp nem próbálnák. A nagymamája mégis megtette. De nem is számított másra, és így, hogy küzdenie kellett azért, hogy most ilyen közel tudhassa magát nővéréhez, talán még édesebb az ölelés, amibe Rebeka vonja. A lány nyakába csimpaszkodik, jó, hogy meg nem fojtja testvérét. Arcát a nyakába fúrja, csiklandozzák a vörös hajtincsek. Próbál mindent beleadni ebbe az apró, de mégis erőteljes gesztusba: Rebi hiányát, a hazatérés örömét, hogy rengeteg idő elteltével végre együtt vannak, és nem választhatják szét őket újra.
- Reméltem is – motyogja, még mindig nem hagyva, hogy kibontakozzanak egymás szorongatásából. Félelmetes mértékű megnyugvás lesz úrrá rajta, és mikor végül távolabb húzódnak, hatalmas vigyor terül szét az arcán. Szeretne újra a lány nyakába vetődni, most már sokkal inkább a felhőtlen öröm uralta állapotban, és idegesítően sipákolni, tapsikolni, ugrálni, akármit. Végül lebeszéli magát minderről, kételkedik némileg abban, hogy nővére értékelné az akciót. Sóhajt egy hatalmasat, készen áll a beszámolóra; fáradtsága mintha egy csapásra semmivé foszlott volna.
- Bagószagod van – közli csak úgy mellékesen, amolyan ’lebuktál’ félmosollyal, de ugyan, mégis mit foglalkozik ő ezzel, ami alapvetően nem is megy újdonságszámba, jelen pillanatban pedig amúgy is, kit érdekel!
- Elővettem legdiplomatikusabb oldalam, és leültem tárgyalni velük. Meg egy kicsit hisztiztem… de mit számít, ideértem végül! – kissé hadar, de nem érthetetlenül beszél, a széles vigyor pedig csak egy pillanatra enyhül szemérmes mosollyá. – Mesélj! Mindenre kíváncsi vagyok. Milyen a suli, sokat kell tanulni? Bár ez annyira nem érdekes… Történt valami izgalmas? Régi ismerősök? – utolsó kérdése előtt kicsit elhallgat, de még mielőtt Rebeka válaszolhatna, félénken érdeklődik. – Apudról… bármi hír?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. november 24. 13:13 | Link

Jeges asszonyság
- kinézet -

Széles mosoly nyújtózkodik arcára, ahogy megpillantja a minilovat, és mikor megkapja, még nevetni is kezd, pedig mikor ilyen az idő, elég ritkán szokott csak úgy kacarászni. Érzi bőrén a hűvös, könnyű patákat, és elönti a boldogsághormon, mondhatni jobban, mintha felzabált volna egy egész vattacukrot.
- Hát ez eszméletlen édes. - elvékonyodott hangon jelenti ki, miközben Karinára néz, teljes testével felé fordul, s az ő részéről már le is omlott téglafal.
- Uuuu, tényleg? Lehet egy párja? Kééérleeeek. - kap a felajánláson, csillognak a szemei, mintha reflektor lenne bennük.
- És tudsz csinálni jegesmacit? A jegesmacik olyan cukik, kééérleeeeek. - nagyon beleéli magát, és reméli, hogy nem túl pofátlan a kérése. Lepillant az új ajándékra, töri a fejét, hogyan is nevezhetné el, viszont most valahogy egyetlen dolog sem jut eszébe, amiért lebiggyeszti ajkait.
- Szerinted mi legyen a neve? - újra Jeges asszonyra pillant, hátha neki van valami ötlete, mert ez a kis csoda nem élheti név nélkül az életét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Karina
INAKTÍV


Hóvirág
offline
RPG hsz: 122
Összes hsz: 962
Írta: 2015. november 24. 14:20 | Link

KAMICSUUU
így öltöztem fel.

Karina sikert aratott ezzel az apró gesztussal. Ahogy látta a kis szöszi mosolyát, a szemeiben a csillogást, önmaga jutott az eszébe, a fiatal önmaga. Bár ő sem volt annyira öreg, de Kamillától korosabb volt.
- Persze, én csinál. - mosolyodott el az őt kérlelő szőkén.  Sokkal aranyosabbnak és élettel telibbnek találta így, mint amikor ráköszönt párperccel ezelőtt. Megfogta óvatosan Kaminak azt a mancsát, amelyikben épp nem ugrált a kis egyszarvú s tenyerét az ég felé fordította. Addig az ő kezében egy krumplihoz hasonlító jégtömb jelent meg, azt kezdte formázgatni az ujjbegyeivel. Ezzel az egyszarvúval is hamar végzett, immáron két nyihorászó, ugráló lovacska pattogott a navinés praclijának felszínén.
- Tá-dá-dá-dááááám! - kacagva zárta le a produkcióját.
- Jeges macit? Én azt is tud, én szeret állat formázni. - büszkén jelentette ki, persze, hogy tudott jegesmedvét is csinálni. Gyerekként, ha nem Dió nyakán lógott legtöbbször jégszobrokat csinált a nővérével és a húgával, amik persze nagyobbak voltak ezektől a makett nagyságú figurákról. Viszont azok nem mozogtak, akkoriban még nem tudták egyiken sem uralni az erejüket, és apjuk megtiltotta a három lánykának, hogy mozgó, életnagyságú állatokat készítsenek.
Kezei közt a brummogó jégtömb már javában épült. Először a törzse született meg, aztán jöhettek a lábai, azokat egy fej követte, majd fülek, orr, szemek és végezetül egy apró macifarkinca. Ezt is Kamilla felé nyújtotta, megvárta a reakcióját, közben a már elhangzott kérdésre kereste a válaszát.
- Te ért a medve? - igyekezett érthetően visszakérdezni, aztán csak gondolkodott még egy kicsit. - Én szerint Björn. Tetszik?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. november 29. 16:27 | Link

Together Alízom...

I love you and done...
Ellógás a buliból...


Amikor hátamon Fannit cipelve megérkeztünk az erkélyre, görcsbe rándult a gyomrom. Tudtam, hogyha már idáig eljöttünk, nem visszakozhatok, le kell rántanom a leplet arról, mit érzek iránta. Le is pakoltam a hátamról, magammal szembe fordítottam és kisebb bénázás után kilöktem magamból a szavakat. Először nem mertem a szemébe nézni. Majd mégis erőt vettem magamon és nincs mit veszítenem alapon felnéztem rá és egy idióta, illetve...nem is tudom milyen mosolyt felvíve a fejemre vártam, hogy megszólaljon. Tisztában voltam vele, milyen kockázatot vállalok, de mindez eltörpül amellett a tény mellett, ha a Fanni iránt érzett szerelem kölcsönös, akkor végre együtt lehetek azzal, akit szeretek, ez pedig mindent megért. A kérdésére viszont felnevettem. Közelebb mentem hozzá és kissé félénken megfogtam a vállát.
- Még kopasz fejjel, harminc centis körmökkel és narancssárga bőrrel is! -mondtam lágyan mosolyogva, megsimogattam az arcát és eltűrtem a haját. Ezt még nem vettem teljesen igenleges válasznak, de azért már sokkal inkább bíztam abban, hogy a végén igent mond. De sajnos a másik lehetőség sem volt kizárva.
Utoljára módosította:Isaac Matthew Philips, 2015. december 21. 22:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. november 29. 22:39 | Link

Matt-racom ♡
-otthagytuk a bált- #NoMatterWhat


Hatalmasra nyílt szemekkel pislogtam az előttem álló kócosra. Hát tényleg… tényleg emiatt volt olyan feszült és szétszórt. Ott helyben felfogtam, hogy tulajdonképpen mibe is csöppentem bele. Először csak mosolyogva kérdeztem vissza, nem tudtam hirtelen mit válaszolni, de ő megerősítette a kijelentését és példákat is hozott fel. Komolyan elképzeltem magamat kopaszon, narancssárgán, hosszú karmokkal az ujjaim hegyén. Hirtelen összeszorítottam a szemeim és megráztam a fejem, hogy kizökkentsem magamat a gondolatmenetemből. Paradicsom vörössé vált az arcom, viszont úgy vigyorogtam, mint egy tök. A kedves bazsalyom egyre eszeveszettebb lett és még közelebb léptem hozzá, szorosan megöleltem, bújtam hozzá s beszippantottam a bőre illatát. Az a különös érzés életemben először fogott el, fogalmam sem volt róla, hogy mi volt az, de nagyon jó volt és nem akartam, hogy vége legyen.
- Azt hiszem, én is téged. - dünnyögtem bele a nyakába aztán elengedtem, és ha ő is engem, akkor visszaléptem a helyemre.
- Tudod, ez olyan nyálas momentum, ha külsőszemmel nézem, de… valahogy nem érdekel, csak az, hogy veled tölthetem az estét, a társaságodban. Ahjj.. nem találom a szavakat. Nem tudom, hogy mit is mondhatnék még. –Annyi mondani valóm volt, de hirtelen semmit sem tudtam értelmesen megfogalmazni. Így hát „Bánja a guba!” felfogással rámosolyogtam, balkezemmel pedig az ő kezéért nyúltam, hogy összekulcsolhassam a praclijainkat és az arcához hajoltam egy halvány puszit hintettem a bőrére, utána persze, gyorsan visszahúztam a nyakam. Teljesen zavarba jöttem miatta.
Te Matt, te nekem nagyon teccesz ám! Találkozzunk szombaton ötkor a szökőkútnál! – nem bírtam ki, hogy ne hülyéskedjek. Mosolyom pedig egy gyerekes vigyorrá alakult a fejem pedig a vállára hajtottam. Megbíztam benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. december 19. 11:25 | Link

Jeges asszonyság
- kinézet -

A kis hűvös, ami mozog a kezében csiklandozza, és kedve lenne felvisítani tőle, valahogy úgy mint a pici négy - öt éves gyerekek, mikor megtalálják a fa alatt a várva várt legójukat. Aztán kapott még egyet, és ha ez lehetséges lett volna, még jobban elvigyorodott volna, de hát azt már nem lehetett felülmúlni.
- Uuu, az egyik Karina lesz, a másik meg őőőő.... Őőőőő... Izé ni. Izé. - az első nevet megadni még könnyű volt, mert hát az alkotója után meg minden, aztán a második meg már nehezebben jutott eszébe, de végül megoldotta. Karina és Izé. Szép pár, meg kell hagyni. És ekkor jött a jegesmedve ötlete.
Csillogó szemekkel nézi, ahogy a lány létrehozza az újabb házi kedvencet, akit a szobájában fog tartani remélve, hogy az nem olvad el. A külső szemlélőnek érdekesen hathat, hogy a lány egyik percről a másikra váltott egyik végletből a másikba, mintha áramot vezettek volna bele. Viszont ismerve a naviés szőkét ez nem is olyan meglepő, általában a törődés legapróbb megnyilvánulásával fel lehet dobni a kedvét.
- Köszönöm. - megint vigyorog, miközben elveszi a macit is, és az is járkálni kezd a kezén. A válaszra bólogat egy sort, neki tetszik.
- Nagyonnagyonnagyon. - újra felnéz rá, aztán egy légből kapott ötlettől vezérelve még meg is öleli, mert miért ne tehetné. Aztán ha Karinának nem tetszik a gesztus, elhúzódik, vagy lefejti magáról Kamilla vékony karjait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. december 21. 23:43 | Link

Together Alízom...

I love you and done...
Ellógás a buliból...

[Zárás]


Amit mondott, azt lényegében randi-megvívásnak vettem. Megfogtam a vállait, megpróbáltam fafejet vágni és megszólaltam.
- Várj egy pillanatot! -mondtam, majd elfordultam, kicsit összegörnyedtem és halkan behúztam az ökölbe szörított kezemet, valami "Yes-yes-yes!!!" szerűséget mormolva. Aztán ismét fapofával visszafordultam és annyit mondtam, "oké, kész vagyok", de nem bírtam tovább röhögés nélkül, ezért hangosan felröhögtem. Miután elmúlt az a röpke fél átröhögött perc, Fannira néztem és próbáltam kierőszakolni magamból. Nagy sokára sikerült is.
- Ha magácskának nincs ellenére meghívnám egy holdfényes sétára, amíg visszakísérem a lakrészére, vagy ahova szeretné. -hajoltam meg vigyorogva és az ajtó felé mutattam. Majd a válasza után átkaroltam és kivezettem az ajtón. Nagyon jót sétáltunk és sokat tudtam meg Fanniról.Ígérem, az a randi olyan lesz, hogy sosem felejted el Fanni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 23. 20:12 | Link

Mr. Kens
- magamra aggatott cucc
Naplemente után


Annyira nincs kedvem még visszamenni, egyszerűen ma nincs kedvem az emberekhez sem. Előszokott ez fordulni velem, ennek ellenére nem mondhatom depressziósnak magam.
Igen, még egy navinés is képes besokallni, főleg a vizsgák közeledtével, mégis... egyetlen negatív dolog sem fogalmazódik meg bennem, hisz tudom, párperc, óra a friss levegőn csodára képes. Így hát a hegedűmmel együtt szelem a folyosókat az erkélyig. Nem is számítok rá, hogy bárki tartózkodna ott, lévén nem sok olyan elvetemült van, aki állja a mínuszokat a lelki béke elnyerésének érdekében. Én viszont így oldom meg, nem hisztizek, nem vágom földhöz magam, és nem hullajtok krokodilkönnyeket sem. Inkább átrágom a dolgaim, és próbálom kiiktatni a negatív tényezőt, ha pedig nem lehetséges ez, adózok a zenének, mert igen, én hiszek abban, hogy a hangok kellemes játéka, gyógyír is lehet, na meg... már-már a szenvedélyemmé nőtte ki magát, még ha nem is vágok fel ezen tudásommal úton-útfélen.
Most mégis a sarokba helyezem a tokot, majd kiveszem belőle Abigélt - nem, cseppet sem meglepő, hogy nevet is adok neki, legalább is annak nem, aki egy kicsit is ismer -, majd némi hangolás után, játékba is kezdek .
Valahogy sikerül kizárnom mindent a fejemből, valahogy nem érdekelnek a mínuszok, sem az, ha esetleg még egy mazochista jellem meghallja. Tudom magamról, hogy nem fülsértő, amit művelek, s ez nekem bőven elég ahhoz, hogy ne rejtegessem ezen hobbim szégyenkezve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. január 23. 21:26 | Link

Sebestyén Bianka
késő délután | az erkélyajtóban | x

Jó, hogy így télen ilyen korán fel tudok jönni a szerkesztőségbe és még összefuthatok néhány edictumossal. Nem mintha akarnék tőlük bármit, hiszen mindenki remekül végzi a dolgát, és minden fennakadás megoldható egyetlen bagollyal. Az emberi természet azonban megköveteli a személyes találkozásokat. Nem feltétlen kell hosszan tárgyalnunk semmiről. Elég, ha feltűnök olykor és bármi gondjuk, kérdésük adódik, ilyenkor könnyebben felvetik. Hiszen kéznél vagyok. Ma sincs ez másképp. Váltok pár tanulságos és hasznos szót az egyik lektorral, megnézem a parafatáblát, végigveszem az asztalomra lerakott cikkterveket, ötleteket, aztán magam mögött hagyom a szerkesztői szobát.
Ahogy haladok végig a Fejetlenség Folyosóján, hegedűszó üti meg érzékeny fülemet. Először a szeszélyes helyszín valamiféle fondorlatának vélem, ám hamar rájövök, a hang nem innen érkezik. Elindulok, felfedezni a forrását. Gyorsan letudom a lépcsőket és az első emeletre érve a folyosó vége felé tekintek. Az erkély. Onnan szól a játék. Megállok a kétszárnyú ajtó előtt és hallgatom egy ideig. Egész ügyes. Egyetlen szívdobogást érzékelek a túloldalról, szóval egyedül van odakint. Nem közönségnek játszik, csak úgy magának.
Lassan tolom be fehér kezemmel az ajtó egyik szárnyát. A hűs levegő arcomba csapódik, meglebbenti hajamat. Nem lépek még kijjebb. Innen figyelem a hegedülő diáklányt. Impozáns környezetet választott, meg kell hagyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 23. 21:50 | Link

Mr. Kens

Ilyenkor megy, ilyenkor egyszerű. De... de nem azért játszok jobb híján magamnak, mert túl prűd vagyok ahhoz, hogy másoknak is megmutassam tudásom, egyszerűen... lefagyok, ha tudom, hogy néznek. Mert... mert magam előtt látom a megrökönyödött tekinteteket, mikor az emberek agyáig eljut, az ügyeletes flúgos csaj még ért is valamihez. Mert az vagyok, mindenki annak hisz, én meg egyszerűen nem veszem a fáradtságot arra, hogy elmagyarázzak nekik olyasmit, amit meg sem akarnak hallani. Kit érdekel mások véleménye, én legalább elmondhatom, hogy boldog vagyok, hogy a vigyor az arcomon nem mesterkélt, és még inkább nem mű.
Nem játszom meg magam, épp csak a saját jólétem helyezem előtérbe, amit aztán végképp nem róhatnak fel nekem. Sokkal könnyebb lenne az élet, ha mások is követnék ezt az elvet, de nem vagyok nagy szónok, és kellő készségem sincs ahhoz, hogy ezt az igét hirdessem, mint a következő önjelölt Dalai láma.
Belekezdek egy másik játékba, csak mert jól esik, és mert hiányzott. Viszont ez nekem még nagy falat, kotta sincs nálam, így nem is ér nagy meglepetésként, hogy a vége felé megint megcsúszik a vonó, egy irtó ronda mellékszólammal adva tudtomra, hogy megint besültem vele.
Szeretném az engem vizslató tekintetre fogni mindezt, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy elhitessem magammal, virtuóz vagyok, ennél azért jóval több kell ahhoz, így nemes egyszerűséggel fordulok a hátamat "metsző" tekintet irányba.
- Hát, ez elég béna lett, nem? - döntöm oldalra a fejem, mintegy magamban vállat vonva. Tudom, ki az ajtóban ácsorgó, ahogy szerintem a kastély minden diákja, azt meg nem hiszem, hogy annyira letaglózó jelenség lennék, hogy máris ildomos lenne a nevemmel vagdalózni, lévén két hét múlva bizonyára már semmit nem mond neki.
Utoljára módosította:Sebestyén Bianka, 2016. január 23. 21:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. január 23. 22:13 | Link

Sebestyén Bianka
késő délután | az erkélyajtóban | x

Éppen csak egy keveset ráncolok homlokomon, ahogy becsúszik az a bizonyos hiba. Felém fordul aztán, úgy szólva hozzám, mintha már megszokta volna, hogy jelen vagyok a hegedülései alkalmával. Noha ténylegesen most találkozunk először. Végigpillantok rajta és a kérdésére válaszul nem teszek egyebet, mint szelíden bólogatok. Mit szépítsük? A vége tényleg ronda lett.
Mivel vonz magához az erkély tere, a leányzó pedig nem hajtott el engem azzal, hogy hagyjak fel a kukkolásával és eredjek a dolgomra, mert maga akar lenni, így hát kilépek a szabad ég alá, behajtva végre magam mögött az ajtót, mielőtt még teljesen kihűtöm a folyosót. Bakancsos lépteimet a korlát felé veszem. Letámaszkodok rá és elnézek messze a vidéken. Belátni az egész falut. A házamat persze nem, hiszen azt takarja az erdő megannyi fája. Kellemesen szállingózik a hó, már az itteni kis kertet is betakarta egy vékony réteggel, ahogy persze az egész vidéket. Békésen szemlélődöm, nem zavartatva magam hegedűs társaságomtól, és reményeim szerint én sem zavarom őt. Végülis ha magányra vágyott volna, nem egy ilyen nyilvános helyen áll neki koptatni a hangszerét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 23. 22:31 | Link

Mr. Kens

Ezt az aprócska biccentést én nagyon tudom értékelni. Nem ámít hazugságokkal, és még csak képen se röhög, csupán igazat ad nekem, és bizony ez bőven elég. Na, nem mintha ez a csepp malőr annyira kedvemet szegte volna, hisz a húrokkal bánni elég időleges munka, és azt minden egoizmus nélkül állíthatom, már így is elég tűrhetően megy, noha a kitűzött cél még messze van. Legalább van.
Kicsit büszke is vagyok magamra, hogy sikerült célokat kitűznöm, és nem csak ténfergek a falak között, mondván, majd csak lesz belőlem valami, hanem minden egyes nap teszek egy lépést feléjük, még ha az nem is szemmel látható folyamat. Sose voltam az a most rögtön akarom típus, sikerült megtanulnom, hogy bizony vannak dolgok, amik eléréséhez nem kevés idő és áldozat szükséges, így hát most sem kezdek hisztizni, mert holnap majd, vagy holnap után, kicsit később fog megszaladni a kezem, mígnem majd egyáltalán nem.
Azért muszáj kicsit ráncolnom a homlokom, de kisvártatva meg is nyugtatom magam azzal, ha veszélyt jelentene rám, vagy bárkire, nem feltétlenül sétálgatna itt ilyen nyugodtan, így nem kell attól tartanom, hogy rögvest a falnak passzíroz. A vészcsengő meg csak ösztön, ami mindenkiben megbújik, tudatva vele, hol a helye.
- Megmutassam, mit játszottam el először? - gyermekded lelkesedéssel kérdezek rá, aztán, ha kapok némi jelet afelől, véletlenül még érdekli is, bele is kezdek az általam annyira kedvelt dalba, amit zökkenőmentesen sikerül is lejátszanom, hisz tényleg ez volt az első, amit megtanítottak nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. január 23. 23:07 | Link

Sebestyén Bianka
késő délután | a korlátnál | x

Könnyebbség, hogy a tanoda népének nagy része immáron tudja, ki vagyok. Nem kell magyarázatot adnom rá, miért nézek ki úgy, ahogy, vagy éppen miért érzik különösen magukat a közelemben. Hogy mi ez a szokatlan kis félsz, ami beléjük költözik a jelenlétemben. Mivel tudják, ki vagyok, könnyen a helyére tehetik. Az meg -mint már olyan sokszor elmondtam- egyáltalán nem baj, ha tartanak tőlem. Nem kell, hogy rettegjenek, ha találkoznak velem, de teljesen normális és egészséges, ha felmerülnek bennük bizonyos gondolatok és ha éberek maradnak.
Lelkes kérdése nyomán odapillantok rá a vállam fölött és egészen halványan bólintok. Miért ne? Játsszon, amit csak szeretne! Nem azért jöttem, hogy letegye a hegedűt és még csak azért sem, hogy megmondjam neki, mi legyen a soron következő mű. Tegyen legjobb belátása szerint!
Miközben nekikezd, újfent eltekintek messze a tájon. Érdekes, hogy ha zene csendül, a hópelyhek mindig a ritmusára kezdenek táncolni. Békésen figyelem előadásukat, hagyva, hogy egy-egy az arcomon, orromon landoljon és ott bőröm hűse miatt megmaradjon hosszú pillanatokig. Felegyenesedem aztán a könyöklésből, hátat fordítok a korlátnak, fenekem nekitámasztom és kezeimet karba teszem. A hegedülő diáklányra függesztem kék, régi tekintetem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 24. 23:31 | Link

Mr. Kens

Nem mondhatni, hogy maga alá gyűrt a halálfélelem, de azt sem, hogy röhögve vetném magam a nyakába. Nem. Jobb lesz megtartani azt a három lépés távolságot, és nem feltétlenül csak azért, mert a túlzott közvetlenségemmel vélhetően kiborítanám.
Egyszerűen veszélyes lénynek tartom, akiben megbújik az ösztön, s noha le tudja küzdeni azt, bármikor, bármelyik óvatlan pillanatban elszakadhat nála a cérna, hisz... megesik.
Inkább megint játszani kezdek, mintha hóesésben még jobban is menne, mert nem titok, hogy egyszerűen imádom az évnek ezen szakát. Ilyenkor minden békés, főleg így este, én meg nem mindig vagyok jóban a pörgéssel, hihetetlenül jól tud esni egy kis nyugi, ami csak az enyém, és azt tehetek, amit csak akarok.
Persze alapjáraton pörgök, nem hazudtolva meg a házam, de most... most egyszerűen ehhez van kedvem.
- Úgy már nem megy, ha néznek - állok is meg egyből, mikor látom, a kék szemek bizony engem vizslatnak, és úgy is döntök, mára elég volt a bemutatóból, így hegedűm is visszateszem a tokjába, majd mellé sétálok, és a korlátnak támaszkodok én is.
- Eszméletlen, mi? - nézem a tájat, noha jól ismerem, mégis így sokkal... másabb, mintha az egész be lenne zárva egy hatalmas hógömbbe, amit épp most ráztak meg.
- Bár gondolom látott már sok, ennél szebbet is - fordulok felé, kissé oldalra döntve a fejem, próbálom megsaccolni, vajon mennyi idős is lehet, úgy igazából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. január 25. 18:17 | Link

Sebestyén Bianka
késő délután | a korlátnál | x

Nem állt szándékomban kizökkenteni. Azonban nem tűnik úgy, mint aki nagyon letört volna. Nem is ajánlgatom tehát, hogy elmegyek. Olyan lánynak tűnik, aki tudtomra adná, ha zavarná a jelenlétem. Ha magányra vágyna a hangszerével. Kicsit azért sajnálom, hogy elhal a zene. Szépen festette alá mindazt, amiben részünk van. Mindig minden hangulatot sokszorosára erősít vagy éppen pikantériát ad neki.
Csak bólogatni tudok a jelzőre. Már nem könyökölök vissza, de oldalvást a táj felé fordulok, egyik kezemet a hideg korlátra csúsztatva, a másikat zsebre téve. Szeretek így a távolból figyelni. Szeretek a háttérben meghúzódva szemlélődni. Mindez talán abból adódhat, hogy akármennyire érdeklődnek irántam az emberek, akármennyire részévé válok egy közösségnek és akárhogy keresik a társaságomat, mindig kívülálló leszek. Mindig az vagyok. Megtehetném, hogy beolvadok és még talán magammal is elhihetem, hogy nem a peremen létezem. Ezzel azonban mindenkit becsapnék. Beleértve saját magamat is. Meg hát valljuk be, különben sem vagyok egy túlzottan társasági lény. Köztük járok, de nem vagyok egy közülük.
- Mi volna ennél szebb? - szólalok meg ráérős baritonom, most először hallatva hangom a közös erkélyezésünk és így ismeretségünk során. Költői kérdésem összetettebb, mint amilyennek látszik. Azt értem alatta, hogy a világon egyik élmény sem szebb a másiknál, lévén, hogy relatív és nem igazán mérhető. Ezer és egy csodálatos dolgot tapasztaltam már, számtalan gyönyörű tájat láttam, igen. A szép viszont attól szép, ha valaki annak tartja.
Jó ideig figyeljük még az estét, aztán ki-ki indul a maga útján.
Utoljára módosította:Adam Kensington, 2016. október 10. 21:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 27. 18:53 | Link

Dorothy


És ezt is megéltük. Natika egyedül kimerészkedett a klubhelyiségen kívülre, ám eléggé bizonytalan, és bátorsága is megcsappant jó alaposan. A kis unikornis-csikólány valóban olyan, mint háza jelképállata: a saját kis szűk körében még jól elvan, de ha a megszokott, természetes helyén kívülre kerül, bizony nehezen szelídül és bizalmatlanná válik. Elvégre ki tudja, mikor ugrik elő valamelyik vicces kedvű felsőbb éves lovagi páncélba öltözve, hogy játszásiból jól ráijesszen szegény, „ártatlan” járókelő alsósokra és gólyákra.
Első nekifutásra jól el is tévedt a lelkem, méghozzá a Erkélyen kötött ki. Semmi vész, nem pánikolt – annyira, hiszen takarodóig elvileg még rengeteg az ideje, és szépen vissza tud vánszorogni a klubba, amennyiben nem méltóztat eltévedni a „hazaúton” is.
A kilátás valami eszméletlenül szép innen, ezt azonnal beismeri. A levegő tökéletes minőségű, szóval kiülhet nyugodtan egy kis rajzolgatásra, olvasásra, na, meg tanulásra, hogy azért jól teljesítsen a vizsgákon, hiszen már elkezdődött az is. Az LLG-n túl volt, szerencsére könnyedén vette azt az akadálypályát, elvégre szereti is az állatokat, ergo szívesen is tanult róluk.
Kicsit sajnálta, hogy egyelőre csak egymaga ücsörgött kint, de nem csodálta, a hétvégét a legtöbb diák henyéléssel töltötte, vagy faluban csámborgott valamerre, neki azonban egyik opcióhoz sem volt kedve.
Ezúttal inkább csak lazulgatott, olvasgatott, a tervezést a pergősebb óráira hagyta. Ilyenkor nem tudta úgy munkába fogni a kreativitását, inkább volt reggeli pacsirta. Korán kelt és korán is ment aludni, és délelőtt tanult jobban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorothy White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
Írta: 2016. február 27. 19:15 | Link

Natá

Végre hétvége! Dorothy kezében egy nagy csomag mindenízű drazséval futott fel a faluból az iskolába. Ismeretei alapján a déli szárny első emeletén járhatott. Először, mikor még nem ismerte ki magát rajzolt egy térképet, és az még mindig ott lapult a zsebében, szóval ha szüksége lett volna rá, elő tudta volna venni. Útközben eszegetett a finomságából. Eddig egész jó ízű drazsék kerültek a kezébe. Eper, vanília... Meg talán evett fűízűt is, de az se volt olyan vészes. Most megint belenyúlt a mindenízű drazsékat rejtő dobozba, és kihalászott egy pirosat. Málnára, vagy csipkebogyóra tippelt, így hát gondolkozás nélkül bekapta. Rossz döntés volt! Úgy égett a nyelve a chilis édességtől, mintha tűzbe dugta volna. Elkezdett futni valami vizet keresve, bár tudta, hogy azt egy folyosón nem nagyon gyakran találni. Találomra befordult egy sarkon, nem is nézte, merre megy. Egyszer csak a friss levegőn találta magát. És nem is egyedül! Ott volt mellette az erkélyen egy vöröshajú, kinézetre vele egykorú lány. Dorothy számára egy kicsit ciki helyzet volt a mostani. Ott állt, lógó nyelvel, zihálva, levegőt kapkodva egy vadidegennel szembe. Nem próbált meg csöndbe elhátrálni, mert az csak még kínosabbra fordította volna a helyzetet. Inkább csak állt, némán, gyorsan behúzta a nyelvét, mélyeket lélegzett, és mint hogyha nem is égne a nyelve megkérdezte a lányt:
-Szia... Nincs véletlenül nálad víz? Bogoly Berti féle mindenízű drazsét ettem, és égeti a nyelvem... Égetően fontos volna-
Utoljára módosította:Dorothy White, 2016. február 27. 19:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 27. 19:25 | Link

Dorothy

Dorothy
A Romeo és Júlia című, közismert és népszerűségéből mit sem vesztett, romantikus olvasmány világából a kislányt egy igen furcsa szituáció zökkentette ki. Szinte virított feje fölött az a hatalmas, japán animékből és mangákból már ismeretes kérdőjel, de azért odanyújtotta készségesen a natúr csapvizes palackját. Ő víz nélkül sosem teszi ki a lábát, elvégre ki tudja, mikor lehet rá szüksége az ember lánya-fiának.
- Szívesen, mégis milyen ízűt fogtál ki? – tette fel az őt olyannyira foglalkoztató kérdést. Ő annyira nem édesszájú, így ez idáig teljesen hidegen hagyta a testvérei által agyonistenített csemege. Na meg, az is közrejátszott, hogy abban előfordulhat hús ízű darab is, az meg egyenesen pfuj. Az állati termékeket ő megette, ennyire nem volt drasztikus. Ő csak vega, nem vegán, a hússal is csak az a problémája, hogy ki nem állhatja az ízét. A zöldet, a tejet és a tejtermékeket jobban szereti. A tojás még az, amit nem hajlandó megenni. Hát, válogatós a kislány, de megteheti, azért gyerek, hogy akként is viselkedjen, amíg még megteheti.
- Ülj le, pihend ki magad! – húz ki egy széket, hogy a másik helyet foglalhasson mellette.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorothy White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
Írta: 2016. február 27. 19:41 | Link

Natá

Megköszönte a lány kedvességét, majd gyorsan elvette a palackot, és felhajtott egy adagot. Így már sokkal jobb volt. Most már közelebbről is szemügyre vehette a lányt.
-Rómeó és Júlia, heh?-bökte oda, mikor szeme a lány könyvére tévedt. Ismerte. Mi az, hogy ismerte?! Nagy rajongója volt!
-Kedveled te is?-Csak ennyit kérdezett még a könyvvel kapcsolatban, azzal lezárta a témát, és kurtán válaszolt a lány előbb feltett kérdésére:
-Chiliset... A piros szín pedig elég biztatónak tűnt... De lám, ez is bizonyítja, nem minden az aminek látszik.-Erre már elmosolyodott, és némán elfogadta a helyet, amit a lány kínált neki. Majd, még mindig szó nélkül, elővette a zsebéből a térképet, és egy radírt meg ceruzát elővéve kiradírozta a kb. tíz méterrel félrerajzolt erkélyt, hogy aztán a jó helyén újrarajzolja azt.
-Egyébként engem Dorothy-nak hívnak. Dorothy White-nak. Dorothy Elisabeth White-nak. Levita gólya. És kit tisztelhetek személyedben? Tán szeszélyes sárkányfiókát? Vagy bátor főnixet? Esetleg szelíd navinést, okos szfinxet? - Mindezt úgy mondta el, hogy fel se sandított a papírjáról. Éppen az utcaköveit szépítgette a falunak. Utána felnézett, és már csak a lányra figyelt. Elvégre tudta ő, mi az az illem! Meg jó benyomást is akart kelteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 27. 19:56 | Link

Dorothy


Nati kissé hátrébb lépett, a levitás lánynak túl nagy a beszélőkéje az övéhez képest. Pedig azért ő is tud, hogyha odakerül a sor, de ő azért ezt így nem tudná megcsinálni, hogy ennyi mindent megkérdezzen egy levegővel gyakorlatilag.
- Huh, ez a chilis jól felpörgetett. Csermely Natália Babett, úgy hívsz, ahogy akarsz – ja, ez jogos volt. Kábé mindenki máshogy hívta, így már szinte majdnem mindenre hallgatott. Egyedül a Bettizést nem szerette, mert bár köze lenne a Babetthez, szerinte az a Bettinával és a Bernadettel könnyen összekeverhető. Egyszóval, nem a legpraktikusabb becézési megoldás.
- Mi van, ha kedvelek egy ilyen évszázados papírköteget? Csak Romeo ne lenne ennyire nyálas és blöee… le ne merd lőni nekem a végét! – célozgatott a könyvre, aminek olvasásában a chili megzavarta. Már most eldöntötte, hogy a chili is a ki nem állható dolgok közé került a kis listájában. – Navine. Te meg Levita, mi?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorothy White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
Írta: 2016. február 27. 20:13 | Link

Natá

Neki valahogy a név hallatán nem esett le semmi becézés. Babett... Név az egyátalán? Na, igaz, Dorothy-nak könnyű volt olyan nevet mondani, amit nem ismert, nevek terén nem volt otthon. Kicsit meglepte, hogy egy navinés lány a jelek szerint megsértődött arra, hogy barátkozni próbált. Pedig ő nem kigúnyolni akarta a könyv miatt. Ő kedvelte azt a könyvet. Ő kedvelte azokat, akik szerettek olvasni. Akkor most mi lehetett a baj? Netán félreérthetően mondta? Nem érti. Vagy ő értette félre? Mindegy, jobb, ha hagyja, még mielőtt vita lesz belőle. Inkább jobb lenne valami másra terelni a szót.
-Na és te, te hogy kerültél ide az erkélyre?- Tényleg érdekelte, hogy a vele egykorú boszorkák mit csinálnak itt egy hétvégén... Meg jó lett volna barátokat is szerezni. Csak az volt a baj, hogy nem nagyon jutott eszébe jó téma, a Natá (mert végre sikerült valami becenévféleséget kiötleni) pedig a jelek szerint nem volt kezdeményező típus. Meg itt tennivaló sem akadt, megzavarni pedig nem akarta túl sokszor a lányt. Ő tudja, milyen, ha olvasás közben zavarják. Aki ikeröcsik között nőtt fel, az tudja, milyen, ha egy nyugodt perce sem lehet az embernek. Ő tényleg nem akart zavarni, és nem tudta, hogy a lány kívánja-e a társaságát, vagy sem. Mert ha igen, akkor nem lett volna szép tőle, ha lelécel. Így inkább, jobb, ha vár.  



Utoljára módosította:Dorothy White, 2016. február 27. 20:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 27. 20:27 | Link

Dorothy

- Unatkoztam, nem volt jobb dolgom, hát sétáltam egy kicsit. A Rellon bulijára szeretnék menni, de még kicsit bátorságot gyűjtök… egyedül menni egy buliba merész ötlet, lehet, hogy végigunom, lehet, hogy nem – közölte Nati a tervét, elvégre 20:30-ig még bőven volt ideje felérni, akkor kezdődik a kis hámból kirúgás.
- Bocs az előbbiért, kicsit izgulok, mert nem tudom, mire számítsak úgy igazán… - kért elnézést a kissé durva hangnemért, de őt is meg lehetett azért érteni. Még ezidáig egyetlen Rellon-bélivel sem akadt dolga, így nem tudja, milyenek. – Te már találkoztál sárkánnyal? Nagyon harapós emberek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dorothy White
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
Írta: 2016. február 27. 20:38 | Link

Natá


-Rellonosokkal még nem akadt dolgom, de biztos kedvesek ők is... Végül is... Miért ne lennének azok? Ha akarod, elmehetünk együtt a bulira, én is bekapnék valamit a chili után.-Őt is furdalta a kíváncsiság, hogy milyenek lehetnek az ő képzeletében elég keménynek elképzelt sárkánytanoncok. De hát ők is csak diákok, és biztos nem harapják le pár ártatlan gólya fejét, csak mert benéznek a bulijukra. Felállt, összeszedte magát, majd ugyanerre invitálta Natát is. Mert ha be akarnak nézni, akkor jobb, ha mihamarabb indulnak, nem?
-Jössz? Mármint... Szóval szeretnél menni? Mert... Én nem tudom, hogy merre van a buli...- Már nagyon izgatott volt, de fogalma sem volt róla, hogy vághatna bele. De ő már ezt elhatározta. És ha Dorothy valamit elhatároz, akkor azt megcsinálja. De nem egyedül. Ő Natá nélkül nem megy sehova. Nem félt, de egy ilyen buliba jobb együtt benézni... Elvégre nem hiszi, hogy hemzsegni fog a hely elsősöktől. Sőt, biztos nem. Ez inkább a nagyobbak party-ja. De nem mondta senki, hogy a gólyák nem mehetnek. Hátha egy rellonos elsőssel is találkoznak. Szóval ő inkább bizakodva fordult az egész felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 27. 21:06 | Link

Dorothy

- Mehetünk, ha gondolod, de én még előbb felviszem azt, ami fölösleges, mert nem hinném, hogy lenne elég fény olvasni, és inkább nem akarok Romeóval találkozni – felelte Nati a kérdésre, miszerint menjenek együtt. – Déli szárny, második emelet, a hangzavarról és a zeneszóról úgyis meg fogod tudni állapítani a buli koordinátáit.
Naná, hogy nem akart Romeót látni, Nati egy Tybaldot remélt inkább, ami azt a bizonyos könyvet illeti. Romeo túlságosan csöpögős volt neki, és inkább egy Tybald típusú hős volt szimpatikus számára, bár az általános kötelezők közül nem sokat kedvelt.
- Ott találkozunk, majd integetek neked.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. április 1. 21:57 | Link

Sebastian Jared Selwyn
Kedd, 4 óra

Pár nappal ezelőtti találkozásukat követően azonnal át is nézte Sebastian aktáját. Azóta már pontosan tudja, hogy nem csak a prefektusok listájáról volt ismerős a fiú neve, hanem az apja miatt is. Tavaly tele voltak az újságok a Selwyn névvel, már csak azt nem érti, hogy nem ugrott be ez akkor és ott. Sebaj. Majd most rákérdez, ahogy arra is, hogy az aktája szerint fiatal kora ellenére máris bejegyzett legilimentor. Ráadásul a bátyja is itt tanult. Szinte sajnálja, hogy az idősebb Selwyn tavaly végzett tanulmányaival, és elhagyta a Tanodát. Innen nézve kifejezetten örül, hogy Sebastian a mesterképzés mellett döntött és nem követte a bátyját ki tudja hová. Írt is neki levelet még találkozásuk másnapján, miután megnézte az iskolai órarendet is a biztonság kedvéért, hogy szeretne vele találkozni. A válaszból ugyan nem tűnt úgy, hogy a fiú örömmel tesz eleget a kérésnek, bizonyára azért, mert megemlítette, hogy kérdései lennének, de azért bízik benne, hogy eljön. Az erkélyt a kellemes időre való tekintettel választotta, meg mert továbbra sem szeretne kifejezetten ráijeszteni a fiúra azzal, hogy beszélgetésük formális kihallgatásra emlékeztető kereteket kap. A rengeteg növény mégiscsak kevésbé feszélyező, mint a papírok tömege az irodában. Bár nem szokása korábban érkezni sehová sem, ezúttal mégis néhány perccel korábban ér ide. Egész pontosan öt perccel négy előtt lép ki az erkélyre, hogy aztán az egyik széket kihúzva helyet foglaljon az asztal mellett és kinyissa a magával hozott aktát, és beleolvasson mellékelt jegyzeteibe, amíg a fiú is megérkezik.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. április 1. 21:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. április 1. 22:44 | Link

Kelemen Farkas
Kedd, 4 óra

Tulajdonképpen valahol számított erre, így nem különösebben érte hideg zuhanyként a levél, amit kapott. Akárhogy is nézzük, ha ő felügyelő lenne, akkor biztosan utánanézne valakinek, aki ilyen fiatalon mestertanonc és még prefektus is. Aztán persze az aktája további érdekességeket is tartogatott.
Óra után még felment a szobájába, hogy lepakolja a holmiját, és csak utána indult el, hogy megkeresse a találkozó kijelölt helyszínét. Nem idegeskedte halálra magát, az nem segített volna semmit, úgyhogy inkább csak azt gondolta át, hogy bizonyos kérdésekre mit lenne érdemes válaszolnia. Egyenletes tempóban haladt közben, úgyhogy bár nem sietett, de négy előtt durván két perccel megérkezett az erkélyhez.
Mivel nem tudta, hogy a másik ott van-e már, így a kopogást hanyagolta, inkább egyszerűen kilépett a szabadba, és csak akkor nézett szét maga körül. Mikor észrevette a férfit egy félmosoly jelent meg az arcán, ami főleg Farkas pontosságának szólt.
- Üdvözletem - szólalt meg. - Remélem nem késtem - szaladt végig a szeme az aktán, ami nyilván az övé volt, és nem is túl vékony, pedig szabályszegést végképp nem tartalmazott.
A múltkori beszélgetés után annyira nem érezte szükségét, hogy feszengve álldogáljon, úgyhogy csakhamar le is telepedett egy székre a férfival szemben. Kényelmesen el is helyezkedett, mert szinte biztos volt benne, hogy ez hosszú lesz.
- Nos, mit szeretne kérdezni? - tért rögtön a lényegre.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. április 1. 23:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. április 2. 00:19 | Link

Sebastian Jared Selwyn
Kedd, 4 óra

Olvasgatja az aktát, meg főként a hozzáfűzött jegyzeteit, amiket egy pergamendarabra rótt fel enyhén krikszkrakszra hasonlító betűivel. Valamikor kifejezetten szépen írt, és most sem mondható, hogy olvashatatlan lenne az írása, csak egyre inkább leegyszerűsödnek a betűi, minél több jegyzetet készít és aktát állít össze. A valamikor szép, íves betűi mostanra elkezdtek sokkal inkább szögletessé válni, bár még mindig gondosan lekanyarít azért minden sarkat. A mappában, amiben az aktát és a jegyzeteit tárolta egészen idáig, egy penna is elfért még, bár nem a szokott díszes, hanem csak egyszerű, minimalista darab, ami inkább emlékeztet golyóstollra. Ujja között tartva ütemesen kocogtatja az asztal széléhez jobbjával, miközben bal kezével felkönyököl és állát tenyerébe támasztva futtatja végig a maga által írt kulcsszavakon és rövidítéseken a tekintetét. Felpillant, amikor meghallja a köszönést, majd hátra is dől a széken, kezét leengedve pedig becsukja a mappát az aktával együtt.
- Jó napot, Sebastian - köszön vissza. - Nyugodtan foglaljon helyet - közli, intve is, hogy a szemközti széken nyugodtan lehet helyet foglalni. Órájára pillant aztán a kérdés hallatán, majd megrázza a fejét.
- Nem, csupán én érkeztem hamarabb. Kellemes környezetben valahogy jobban esik még a munka is - válaszolja körülnézve. A rengeteg növény valóban otthonossá teszi ezt a helyet, mi több, egészen széppé, ami neki kifejezetten tetszik. Hogy mit is szeretne kérdezni? A mappa tetejére helyezi a tollát, majd mutatóujjával megpiszkálja kissé jobb szemöldökét, mielőtt megszólalna.
- Nem is tudom, melyik kérdéssel kezdjem. Talán az a legegyszerűbb, ha csak úgy belekezdek. Azt olvastam, hogy bejegyzett legilimentor ilyen fiatalon. Ez helytálló információ? - kérdezi végül, bár biztos benne, hogy az aktáik nem tévednek, de mégis kíváncsi, noha nem annyira arra, hogy igaz-e, hanem arra, hogy hogyan sikerült ezt elérni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. április 2. 00:54 | Link

Kelemen Farkas
Kedd, 4 óra

Ha nem késett, az jó, bár sanda gyanúja, hogy éppen csak benne volt még az időkeretben, de a felügyelő nem tűnt annak a fajta embernek, aki esetleg öt percért leharapta volna a fejét. Igaz, Sebby is ügyelt rá, hogy lehetőleg ne késsen sehonnan, már amikor rajta múlt.
- Valóban kellemes - bólintott, aztán jó angol módjára elővette az időjárás témát, bármennyire sztereotipikus is. - Szerencse, hogy már ilyen meleg van és így süt a nap - nézett szét maguk körül, megszemlélve a mostanra már szépen zöldellő növényeket. Farkas tényleg jó helyet választott.
Ezután viszont visszavándorolt a tekintete a férfire, aki láthatóan tényleg bajban volt azzal, hogy hol is fogjanak bele. Hát, meg tudta érteni.
- Helytálló - bólintott aztán, mikor elhangzott az első kérdés. Egy pár pillanatot várt, hátha a másik közbekérdez, de akár megtette, akár nem, folytatta, hiszen teljesen logikus volt, hogy mi lesz a következő, amit felvetnek neki.
- Magántanuló voltam, mielőtt az iskolába érkeztem, és ennek köszönhetően már magasabb volt a tudásom, mint azt az évfolyamom megkövetelte. Érdekelt a legilimencia, ezért hát megpályáztam a lehetőséget és úgy döntöttek, hogy alkalmas vagyok legilimentornak. Valamivel kevesebb, mint két és fél év szorgos gyakorlásának hála, januárban végül bejegyeztek - mesélte. Nagyon hivatalos meghallgatás jellege volt az egésznek, növények ide vagy oda, a maga részéről már részt vett nem egy ilyenen titkárként, és tudta, hogy minden hangra figyelnek, amit kiejt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kelemen Farkas
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Illúziómágus, Auror


növénymágus
offline
RPG hsz: 388
Összes hsz: 534
Írta: 2016. április 2. 01:30 | Link

Sebastian Jared Selwyn
Kedd, 4 óra

Nem kell sokat várnia, hogy megérkezzen a fiú is, majd amint helyet foglal vele szemben, máris az időjárást hozza fel. Elmosolyodik a témaválasztásra, miközben az előtte fekvő mappára bámul, majd bólint válaszul a megállapításra.
- Valóban szerencse - egészíti ki szavakkal iménti gesztusát, majd beszélgetőtársára emeli tekintetét, közben pedig megpróbálja eldönteni, honnan is fogjon neki az egész beszélgetésnek. Végül a legilimenciára esik a választása. Figyelemreméltónak találja, hogy Sebastian tulajdonképpen azelőtt lett bejegyzett legilimentor, hogy más még csak nekikezdene éppen a tanulmányainak jó esetben, de egyelőre erre vonatkozó megjegyzést nem tesz, inkább a magyarázatot hallgatja figyelmesen. Közben a toll ismét a kezébe kerül, hogy aztán ujjai között forgassa a viszonylag hosszas indoklás alatt. Végül ismét leteszi, amint a fiú elhallgat, és felüti a mappa fedőlapját, bár nincs kifejezetten szüksége az így elé táruló jegyzeteire. Bizonyára csak berögzült szokás, be azonban mégsem csukja.
- Az aktájából pontosan tudom azt is, hogy hallgatták már ki, de most tekintsünk el az ilyen hivatalos keretektől, kérem - dönti oldalra a fejét, majd futólag lepillant a lapra, bár az végképp nem segít semmit abban, amivel folytatni készül a beszélgetést.
- Nem kell feszengeni, tekintsük ezt inkább baráti beszélgetésnek. Mondjuk... milyen napja volt? - kérdezi végül, és előre dőlve az asztalra könyököl állát tenyerébe támasztva. Figyelmes hallgatóság tud lenni, az nem kétséges.
Utoljára módosította:Kelemen Farkas, 2016. április 2. 05:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2016. április 2. 02:29 | Link

Kelemen Farkas
Kedd, 4 óra

Ő is elmosolyodott, mikor megkapta a tipikus választ, avagy hogy a másik is jóváhagyta, hogy milyen remek, hogy ilyen az idő. Miután ennyire szépen sikerült letudniuk ezt, rá is tértek a lényegesebb kérdésekre. A legilimenciát valóban bőven fejtette ki a fiú, hiszen a legkevésbé sem vágyott rá, hogy mindenre külön rákérdezzenek nála, egymás idejét és idegeit húzva. Éppen ezért lepte meg, mikor a másik azt kérte, hogy ne legyen ennyire hivatalos a beszélgetés. Ő tényleg úgy vette, hogy ez most egy kihallgatáshoz hasonló helyzet, még ha most nem is voltak körülöttük komor, szürke falak és ki tudja hány auror. Egyébként igen, megfordult a fejében, hogy esetleg más is figyeli őket álcázva magát valahonnan, mert a paranoiája nem hagyta az ilyesmit szótlanul, de a logikája hamar jobb belátásra térítette, mondván, hogy nem lenne értelme egy ilyen lépésnek.
- Tudja, könnyebb lenne baráti beszélgetésnek venni, ha nem lenne maga előtt az aktám, és lenne az asztalon mondjuk két csésze tea - felelte egy mosollyal, és egy kicsit valóban szórakoztatónak találta a helyzetet. Ilyesmire nem számított. Mégis, úgy érezte, értékelnie kellene a másik törekvéseit, és válaszolni neki.
- Egyébként köszönöm kérdését, viszonylag laza - felelte hát. - Mondjuk a dupla bájitaltan eléggé fárasztó volt, de az ember nem is vár mást mesterképzésen - tette hozzá. - És Önnek milyen napja volt? - kérdezett vissza, félig illemből, félig meg azért, mert talán valami érdekeset is hallhat a másiktól. Még mindig nem tett le arról, hogy megpróbálja kideríteni, hogy mi folyik itt valójában, de kezdte belátni, hogy az ilyesmi nem fog olyan könnyen menni, hogyha nem kommunikál. A legilimencia használatot pedig nem merte volna még egyszer megkockáztatni az igazgatóhelyettesen sem, pláne nem úgy, hogy ennyi vizsgálódó szem figyeli.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2016. április 2. 02:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint