32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 32 33 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 22. 11:44 | Link

Park Ha Eun

A tanár úr azon volt, hogy a lehető legrövidebb idő alatt sikerüljön kiüríteni elméjét. Bármennyire is igyekezett, úgy tűnt, aznap nem voltak kegyesek az istenek. Fejében megannyi gondolat nyugtalankodott, míg végül a helyzetet tetézte egy diáklány felbukkanása.
Villámcsapásnyi idő alatt sikerült végigmérnie. Könyvet olvas, művelődni próbál. Talán nem a legokítóbb könyv, így a borító alapján, de nem vagyunk egyformák.
Felkapta a fejét, nem tudta mire vélni a hallottakat. Őszintén sajnálta a lány modortalanságát, még ő érezte magát kényelmetlenül emiatt, de jobbnak látta egyszerűbben lerendezni a dolgot. Minek is idegeskedne, ha pihenni jött ide...
- Elnézést, kisasszony. - ült bele ezúttal olyan helyzetben az ülőalkalmatosságba, amelyben garantáltan nem fogja szúrni a leányzó szemét. Abban a reményben tehette ezt meg, hogy a tanár úr - az előbbi kijelentése alapján - nem az a fajta férfi, aki dühbe gurulna egy fiatal, szókimondó lány esetleges provokációjától. Ha az lenne, bizonyára sokkal ráncosabb ábrázattal tartózkodna most az erkélyen. A lány tehát reményei szerint érezni fogja, hogy rossz ajtón kopogtat, és hangnemet fog váltani.
- Remélem nem probléma, hogy kijöttem pihenni egy kicsit. Csak pár percig maradok, amíg szünetem van. Utána itt lesz az egész erkély szabadon... Nyugodtan átadom a helyem, ha azt szeretnéd.
Furdalta a kíváncsiság, vajon ezekre a szavakra megenyhül-e. Talán szemet hunyhat az elrontott belépő fölött.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Park Ha Eun
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 420
Írta: 2014. április 22. 14:33 | Link

Szikszai tanár úr


A könyv varázsa pillanatok alatt szertefoszlik, mikor kilépek az Erkélyre, és megpillantom a tanárt, abban a nem túl szemet gyönyörködtető helyzetben. Véleményem ki is fejezem, bár szó mi szó, nem épp a legkedvesebb módját választottam ennek. Tudom jól, kicsit udvariatlan vagyok, de ez van, ilyen vagyok.Talán be kéne járnom illemtan órákra. Kéne, de mégsem teszem, ugyanis eddig minden órát ellógtam. az az óra egyáltalán nem érdekel, csak anyuék akarják ennyire, mert szerintük egy kis illem-tanulás rám férne. Pedig én teljesen illedelmes vagyok, nem is tudom miről beszélnek. Jó, lehet, hogy néha tényleg kicsit modortalan vagyok, de akkor azok az emberek teljesen jogosan megérdemlik azt a viselkedésem. Bár ez esetben annyira nem, hisz mégis csak egy tanárhoz beszéltem, de... de ő is megérdemelte. Persze ezt valószínűleg a tanerő nem így gondolja, de mindegy is.
Viszont a válasza, az feltűnően kedves volt, és látszólag nem is idegesíti magát az én kivételesen szép modorom miatt. Sőt, kifejezetten nyugodt, ami amúgy engem nem zavar, nekem aztán oly' mindegy, hogy reagál, nem fogom magam idegesíteni ezen. Sőt, még élvezem is, így azt hiszem nem lesz kötelező felvennem a kedves, és aranyos énem. Aranyosnak még így is aranyos vagyok, ezen nincs mit titkolni, de hogy kedves is... Hát, nem feltétlenül. Na jó, talán picit visszaveszek, és egy nagyon picit kedves leszek. De csak egy picit.
- Engem nem zavar a jelenléte, maradjon csak, ameddig jónak látja. És köszönöm, nem kell átadnia a helyét, itt nekem tökéletes - mondom unott hangnemben, és közben még egy percre sem pillantok a tanárra, helyette ismét kinyitom a könyvet, és olvasom. Épp ott tartok, ahol végre beindulnak a dolgok, és elindul a hajsza, a nyomozás, hogy megtalálják a "fő gonoszt", aki amúgy egész szimpatikus számomra. Ahh, nagyon jó...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Vattacukorúrfi Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 24. 20:27 | Link

Adél

Jól tippelem, bár a szavai alapján nem volt nehéz kitalálni, hogy a családja nem varázslókból áll. Ebben hasonlítunk, és szeretném ha tudná engem nem zavar, így érdeklődve figyelem, amit mesél. Ez a rész ismerős, velem is így volt. A különbség az, hogy nekem nincs unokatestvérem...
- Akkor te előnnyel indulsz, ha már van egy unokatestvéred aki itt van - mondom kedvesen, aztán erről kezdem kérdezni - Ő idősebb? Melyik házba jár?
Én is mesélek, próbálom elmagyarázni mit is műveltem az előbb, mert képzelem, hogy festhettem. Vicces, és nem bánom, hogy nevet, én is jól szórakoztam.
- Az elején talán... Később... - az utolsó szónál felhúzom a vállaimat széttárom a karjaimat, és elhúzom a szám. Valószínűleg nem, de amíg sem a könyvek sem mi nem sérültünk meg, addig nem igazán zavart senkit sem.
Mivel a korábbi iskolámról kérdez mesélek neki - bár nem túl részletekbe menően - a szöuli iskolámról, meg arról, hogy kerültem oda, aztán most ide. Érdekesnek találja, ami megnyugtató, mert nem szeretném untatni az újabb kérdését viszont nem értem, pislogok is nagyokat, mire is gondol pontosan.
- Nem értem. Mire gondolsz? - mondom és meg is rázom picit a fejem. Olyanok, mint én. Fiúk? Varázslók? Mugliszármazásúak? Annyi mindenre gondolhat a barátaimmal kapcsolatban, így erre egyelőre nem tudok válaszolni, de ha tisztázza a kérdést akkor természetesen felelek neki, ahogy az eddigi kérdéseire is tettem, és az ez utániakra is tenni fogom.
- Sok minden érdekel, így elég nehéz dönteni... - elgondolkozom, és a szék támláján pihenő karjaimra teszem az állam. Ez a kérdés az, ami naponta többször is megfordul a fejemben. Annyi érdekes szakma van a varázsvilágban, a feléről meg még biztos nem is hallottam. Persze van egy, ami mostanában jobban foglalkoztat... - Szerintem gyógyító vagy pszichológus... Mostanában ez a kettő érdekel a leginkább.
Válaszolom végül kissé megemelkedve, és ismét Adél felé fordulva, mosollyal az arcomon. Amint befejezem újra elgondolkodom, a számat is beharapom közben, de végül aprót biccentek. Valószínűleg ez lesz a legjobb. Ez olyasmi, ami a szüleimnek is tetszene, még ha nem is pontosan értik majd. És persze biztos, hogy kitalálják majd, hogy járjam ki a mugli egyetemet is. De az még odébb van.
- Na és te? Még csak sodródsz az árral, vagy már van elképzelésed? - érdeklődöm, amikor magamban lerendezem a témát. Szerintem tizennégy évesen, még nem sokan tudják, mit szeretnének, de Virág például már évek óta hajtogatja, hogy ő rajzolásból fog élni. Én eleinte kételkedtem, de azóta egyre inkább belátom, az ő esetében, ez egy nagyon jó döntés. Ilyenkor pedig arra is rájövök, hogy a húgom, a látszat ellenére, egyáltalán nem buta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. május 5. 17:31 | Link

Park Ha Eun

Sikerrel járt. Nincs kedve szidnia, sem előadást tartania a helyes viselkedésről, így is naphosszat teszi ezt. Jelenleg a jól megérdemelt szünetét tölti a közeli erkélyen. A lány bizonyára nem fog többet vele szórakozni, a tanár úr ugyanis csak az elején elnéző.
- Ha gondolod... - vonta meg a vállát akarata előtt, majd figyelni kezdte, ahogy a hozott könyvét újból kinyitja és olvasni kezdi.
Persze, a könyv... Attila otthoni könyvállományáról is lehetne áradozni, amire az évek alatt tett szert. Számtalan könyvsorozatot, képregényt, újságot, lexikont csapott már fel, legtöbbjének végére is jutott. Akkor kapott rá, amikor a keresztapjánál lakott, és jobb időtöltés híján mást sem csinált, csak ezeket bújta.
- Amikor nagyjából annyi idős voltam, mint te, én is rengeteget olvastam. Az ott mi, amit most fogsz? - próbált kicsit feljebb tápászkodni, hogy könnyedebben olvashassa el a borítón a címet.
Csak remélni tudta, hogy ezek után nem fog a torkának esni, amiért egy árnyalatnyival kíváncsibbá vette a figurát, de ha az ember olyan témát hoz fel, amit mindkét fél szeret, akkor abból általában nem szokott baj kisülni.
A végén még megkérdőjelezné az ifjúságba vetett hitét, és a saját emberismerő képességét. Tudja, hogy járnak ide nehezebben kezelhető diákok, de velük is olyan jól megtalálta eddig a közös hangot. Miért kell most csalódnia? Mi rosszat tett, szegény Attu bácsi? A remény hal meg utoljára...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 9. 19:33 | Link

Szeretettel küldeném ezt Ombozi Nellinek, speciálba. XD

Sárika drága újra felfedezőtúrára indult a kastélyban, hogy valami csendes helyet keressen. A lélekszobát most nem akarta, meg amúgy is, voltak ott, ő pedig egyedül szeretett volna lenni kicsit. Az ihlethiány mindig kikészítette, de most nem hagyta magát. Lement a konyhába, magához vett egy bögre finom, illatos teát. Nem, nem itta megy egyből és nem zsibbasztotta le a nyelvét teljesen. Szépen a hóna alá kapta a vázlatfüzetét, ami a rajztáblájához volt rögzítve. A szájába vett egy ceruzát, egyet a füle mögé, egyet pedig a kontyába tűzött. Hozzá tartoztak, szóval biztos volt benne, hogy jól mutatnak majd.
A teával egyensúlyozva, a rajzeszközökkel felpakolva indult meg, hogy megkeresse azt a helyet, ahol majd minden rendben lesz és megszállja az ihlet. Az egyik folyosó végén némi fényt látott, felkeltette az érdeklődését. Közeledve egy nagy, kétajtós kijárattal találkozott. A kerítés, bogolyfalva, a kis kert és asztalok elvarázsolták. Letette a bögréjét, kényelembe helyezte magát az egyik székben. Vett egy mély levegőt, pár pillanatra lehunyta a szemét. A bögréjét a kezébe vette, ivott belőle pár kortyot. Emiatt szájából ki kellett vennie a ceruzát, de nem baj, mert vázlatot készült csinálni.
Ahogy a kis kertre nézett, egyből megszállta az ihlet. Sóhajtott egyet, elmosolyodott. Azonnal látta lelki szemei előtt, ahogy a kis tündér az egyik virág szirmai alá szorult. Az alsó, furcsa világban szomorúan ácsorog, hiszen szakad az eső, ő pedig egyedül van és csak ez a kis virágszál a menedéke. A képzelet pedig szárnyalt, ő meg fogta a ceruzáját, máris felhúzta a lábait, ledobta a táskáját maga mellé és indult az alkotás. A vázlat hamar kirajzolódott a tündérről, aprócska szárnyakat fog majd kapni, hiszen fiatal.
Kicsit meg kellett állnia, elgondolkodni. Addig is ivott még egy kicsit a teából, hogy ne érezze magát lustának. Fiatal kis elveszett tündér, aki magányos és senki nem menti meg. Szíven ütötte a következő gondolat, picit megdermedt, lerakta a bögrét, majd újra kezébe fogta a ceruzát és alkotott tovább. Szorgosan dolgozott, minél inkább bele akart feledkezni a rajzba. Annyira koncentrált, hogy elnyomja az agyában lüktető, dübörgő mondatot, nevet.
Nelli jutott eszébe róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2014. május 10. 18:34 | Link

Satyi

Melankolikus hangulatban sétálgat az iskola folyosóin, ujjai között egy érmét pörget oda-vissza. Arról mereng, hogy vajon van-e Bogolyfalván bármiféle kaszinó, ahol bátyjától lenyúlt pénzét eljátszhatná. Igaz, zsenge kora miatt nemigen engednék be ilyen helyekre, de ez legyen csak akkor probléma, ha már eljutott oda. Viszont Noel valószínűleg őrjöngeni fog, ha rájön, hogy egy knút sincs az erszényében. Az ő baja. Miért nem őrizte eléggé?
Nagyot sóhajt, s ráérősen befordul a következő sarkon. Hihetetlen, milyen unalmas itt mindenki. Bátyjával való zűrös találkozása óta senkihez nem szólt, még akkor sem, ha szobatársai kérdezgették; egyszerűen nem volt kedve hozzájuk. Pedig egyikük még el is kezdett mutogatni és feltűnően artikulálni, hátha Nelli siketnéma. Szerencsétlen. A kisdiák is, de leányunk szintén, amiért el kell viselnie az őt körülvevőket.
Mindenféle inzultus nélkül éri el az erkélyajtót, s ott megáll egy pillanatra. Markába rejti Noel egyik pénzérméjét, amivel eddig szórakozott, majd jobban szemügyre veszi a kint ücsörgő alakot. Nehéz volna összetévesztenie bárkivel is a rajzoló lányt. Kedves nővére, mint mindig, most is szenvedélyének hódol, s ebben esze ágában sincs megzavarni. Vajon hallotta már a hírt, hogy húga is az iskolába érkezett? Nem. Nem valószínű, hiszen akkor felkereste volna. Túl bájos teremetés ő ahhoz, hogy kihagyjon egy üdvözlést. Talán egy darabig még hagynia kéne, addig is nyugta volna tőle, ráadásul már egészen megszokta a némaságot. Nővére mellett ezt természetesen nem játszhatná tovább.
Újabb nagy sóhaj, s halkan lenyitja a kilincset, hogy kislisszanjon az erkélyre. Sára mindig olyan elnéző vele, nem lehet akkora bunkó, hogy oda se köszön neki. Szépen halkan közelíti meg a szőkeséget, s lerak mellé egy széket, amin kényelmesen elhelyezi csontos testét. Lábaival közelebb rúg egy másik ülöalkalmatosságot, és fekete, tíz centis talppal megáldott cipőit felteszi rá. Csak ezután pislant ismét nővérére, miközben szajhavörös ajkait halovány mosolyra húzza.
-Nem gondolod, hogy normális hobbi után kéne végre nézned? - természetesen mi hagyja el először száját? Bírálat. Kedveli nővére munkáit, de ezt sosem kötné az orrára. És úgy egyébként tényleg teljesen feleslegesnek, és annál is unalmasabbnak tartja a művészet ezen ágát.
-Noel meghívott minket egy-egy vajsörre. Lemegyünk a faluba? - hüvelykujjával felpöccinti az érmét a levegőbe, majd el is kapja, mikor aláhullik. Az mellékes téma, hogy bátyja még nem tud róla, milyen bőkezű volt testvéreivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!
Colette Delon
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 12. 18:42 | Link

Zsófi

Annyira hatalmas ez az iskola! Persze hallottam a szüleimtől róla, na de akkor is, hogy semmit se találjak meg az már túlzás. Jó,ezt egy kicsit túl reagáltam, de félek, hogy mik várnak rám, és ilyenkor ideges leszek. Ezért keresek egy helyet, ahol egy kicsit lenyugszok. Ehhez nekem szabad térre van szükségem, de az iskola falait nem esik jól elhagyni.
Az a szerencsém, hogy unokatestvérem is ide járt, vele pedig annyit beszélgettünk, hogy tudok egy erkélyről. Csak ezt meg is kellett találni, ami nem egyszerű feladat. Azért nem adtam fel, és milyen jól tettem, hisz most itt állok előtte. Kilépek a szabadba, és mindjárt jobban érzem magam. Soha nem voltam az a kirándulós, túrázós lány, de most jólesik kijönni a falak közül.
A székeken már ülnek egy páran, de én nem megyek oda hozzájuk, inkább leülök egy külön asztalkához. Tudom, hogy barátokat kéne szereznem, de nem tudok csak úgy odamenni egy idegen társasághoz. Nem vagyok zárkózott, ha hozzám szólnak és beszélgetünk, néha még leállítani se tudnak, de összeszokott társasághoz nem szívesen megyek oda. Ha szeretnének beszélgetni, sajnos nekik kell kezdeményezni.
Most viszont nem próbálkozok, inkább becsukom a szemem, és élvezem hogy itt vagyok, miközben a többiek fecsegése, valamint egy-két természeti hang a háttérzaj.
Utoljára módosította:Szabó-Kelemen Zsombor, 2014. május 17. 21:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. május 12. 19:02 | Link

Colette
ruha


Szeretem ezt az iskolát. Az árvaházban töltött keserű évek után jó volt kicsit elszakadni a mugliktól és végre normális életet élni. Már amennyire ez normálisnak mondható. Mindenhol baglyok repkednek, a folyosókon és az udvaron gyerekek párbajoznak, a tanárok írás és olvasás helyett varázsolni tanítanak bennünket. Ez még is mennyire mondható normálisnak? Az viszont igaz és be is vallom, hogy a kastélyban sokkal jobban érzem magam, mint amikor az árvaházban voltam. Egyenesen gyűlöltem azt a helyet, de szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Bár a nevelő szüleimnél töltött évek sokkal jobb hatással voltak rám, most még is a kastélyt tekintem az otthonomnak. Nem, mintha Annáéknál nem lett volna jó, de az év nagy részét még is csak itt töltöm és itt lakom, itt eszek, iszok és főleg itt tanulok.
A mai napon eldöntöttem, hogy kicsit végigjárom a kastélyt. Hűséges cicám Poszeidón, most is követett. Valahogy a kastély déli szárnyának az első emeletére keveredtem. Miután sikeresen megmásztam a lépcsőfokokat, benyitottam egy nagy ajtón és egy kis erkélyen találtam magam. Megláttam egy egyedül ücsörgő lányt és rögtön odasiettem hozzá.
- Szia! - köszöntem. - Leülhetek? Nem zavarok ugye?
Rámosolyogtam, majd kihúztam a széket és válaszát meg sem várva leültem. Poszeidón az ölembe ugrott én pedig simogatni kezdtem. Aztán jutott csak eszembe, hogy még be sem mutatkoztam, így nyeltem egyet és gyorsan bepótoltam.
- Egyébként Zsófi vagyok - hogy miért nem az Alíz néven mutattam be magam? Egyszerű: nem szeretem, mert olyan furcsa név. De még is, ezt kaptam és ezzel kell élnem.
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2014. május 12. 19:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Manósapka Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 12. 21:34 | Link

Nejji <3

Ő nyugodtan alkot, csendben ül, már kevéssé kell a levelet nézegetnie, inkább a rajzára és a fantáziájára hagyatkozik. Kicsit elkalandozik, szép, dzsungelszerű lenti világot rajzol a kis megszeppent tündér köré, majd jöhetnek az esőcseppek, amelyektől úgy fél. Mosolyogva nézi a művét, persze, érzékeli, hogy valaki itt volt, mégsem néz fel egy ideig. A művészet fontosabb egy másik diáktól és éppen azon gondolkozik, milyen színeket fog használni. Biztos benne, hogy sötét haja lesz, kicsit be is satírozza ceruzával, majd el fog az tűnni. Az ajkát is besötétíti. Kicsit megrázza a fejét, már akaratlanul is úgy rajzolja a vonásokat, hogy egy bizonyos személyre hasonlítsanak.
Aztán meghallja a hangot, ahogy hozzászólnak, egy pillanatra megdermed, megáll a kezében a ceruza a papír felé félúton. A megjegyzés kit érdekel? Egyszerűen el sem jut hozzá, csak a hang, majd ahogy oda fordítja a fejét, a jelenség is letaglózza. A bent maradt levegőt nagy adagban fújja ki, hiszen az agya máris újabb levegőt szeretne. Ezzel együtt széles mosolyra húzódik az ajka.
- Nelli! - Állapítja meg végül vigyorogva és pillanatok alatt dob el mindent, hogy felállhasson a székéből. Azonnal oda is megy a lányhoz, megöleli, majd bele is huppan az ölébe, bár a csontos lábai nyomják őt, nem érdekli. Kicsit megölelgeti a madártestű drágáját. Ki kell élveznie, hogy végre kicsit a hosszú, hullámos, sötét tincsek közé fúrhatja arcocskáját, boldogságában kuncog is. Hiába, annyira hiányzott neki ő is. - Miért nem szóltál, hogy jössz? Elmentem volna érted a vonatállomásra, megmutattam volna a kastélyt, ilyesmik.
Vigyorog, mert szinte biztos benne, hogy Nelli nem fog örülni a szeretetrohamának. Noel mindig jobban viselte az ilyeneket, de sajnos jelenleg a húgocskája sem tud semmit tenni ellene. A testvére és szereti, ha tetszik neki, ha nem. Ha nem...? Maximum beletörődni tud. Még egy puszit is ad a lány halántékára, mielőtt kimászna az öléből, hogy ne fojtsa meg és a lábát se törje el. Aztán amikor a lányka előszedi a pénzt, egyik szemöldökét felemeli és sóhajt egyet.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem kölcsön kértél tőle... - Kuncogott kicsit, ismerte már annyira húgát. És abban is biztos volt, hogy amint egyedül lesz, bemegy Noel szobájába és visszarakja a pénzt, amit Nelli elvett. Nem hiányzik neki egy újabb ok, amiért nyúzhatják egymást, neki meg most amúgy sem kell semmire.
Összeszedi a ceruzáját-radírját és persze a rajzát a földről, ahova került elsőre. Megvolt a sorrend, Nelli sokkal fontosabb, mint a hobbija... munkája. Lelkesen vigyorog rá, hamar megfogja a teáját és iszik belőle kicsit, mielőtt még teljesen elhűlne.
- Nem vagy éhes? Van nálam, nem is tudom, valami sós keksz, meg azt hiszem egy kis süti is, csak a táskám alján... vagy nápolyi volt? Na mindegy, kérsz? - Kérdezte, miközben felkapta a táskáját és kezdett benne kutatni. Lelkes volt, hogy Nelli megjött és jó szokásához híven etetni akarta. Igazából ha rajta és az anyján múlna, tömnék szegény lányt, mint egy kacsát, de ő nem erőszakoskodik, csak megkérdi, hátha. A kedvéért. Bár nem tudja, Nellit ez mennyire hatja meg.


Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Colette Delon
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 13. 14:36 | Link

Zsófi

Nagyon elmerültem a gondolataimban. Én két varázsló gyermekeként nem lepődtem meg semmin az iskolában. Egyetlen dolgot kivéve:saját magamon. Otthon soha nem fordulhatott volna elő, hogy a csendet és a magányt élvezem. Itt pedig tökéletesen kikapcsolt.
Nem sokáig tartott a magányom, ugyanis egy lány huppant le mellém, és vidáman köszönt. Egy igazi energiabombának tűnt, de hát én ennek csak örülök. Remélem, sikerül összebarátkoznunk.
-Szia- köszönök én is. Próbálom a lehető legvidámabbá tenni a hangom,de nem vagyok benne biztos hogy nem érződik rajta,hogy azért nem ez a szó fejez most ki a legjobban.
Persze nem a lánnyal van bajom, egyszerűen kicsit kimerültem. Azért elhatározom,hogy tényleg a legjobb arcomat hozom. Jó, valószínűleg ha elkezdünk beszélgetni, már erőlködnöm sem kell. Közben a lány bemutatkozik, megtudom, hogy Zsófi a neve.
-Örülök, engem Colettenek hívnak - szerintem kicsit hivatalos lett az eleje, de azért remélem, nem ijesztem el. Hirtelen semmi értelmes nem jut eszembe,pedig tudom hogy nekem is ismerkedni kéne. Egy kérdés van ami azonban inkább csak engem érdekel.
-Ugye te Eridonos vagy?- ez inkább csak a természet miatt jutott eszembe. Na nem azért, mintha bármelyik házzal bajom lenne. Nem, én igyekszem mindenkit csak a megismerése után megítélni.
Utoljára módosította:Szabó-Kelemen Zsombor, 2014. május 17. 21:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. május 13. 17:57 | Link

Colette


Mosolyogva simogattam a cicámat, aki hangos dorombolással köszönte meg. A szék kicsit kényelmetlen volt, de meg lehetett maradni rajta. A lányra emeltem a tekintetem és vártam, hogy csinál-e valamit. Megszeppentnek és félénknek tűnt, talán levitás. Piros, vagy zöld házas nem lehet, hiszen e kettő mind-mind nagyon barátságos és hiperaktívbomba. Bevallom, így első látásra nem néztem volna ki belőle, hogy háztársam, vagy akár rellonos. Aztán ott van még a Navine...A gondolatmenetemet Poszeidón szakította meg, aki halkan nyávogott, aztán csendben hallgatta velem a lányt, aki Colette néven mutatkozott be.
- Szép név! - Dicsértem meg. Tudtam, hogy nem magyar származású, hiszen a Colette nem magyar eredetű. Sokat nem is törődtem ezzel, inkább tovább dögönyöztem a puhaságot, aki lassan elaludt az ölemben. Én viszont ezt nem hagytam, egy gyors mozdulattal a földre raktam a cicát. Poszeidón mérgesen tekintett rám, majd elugrált a korlát felé. Talán nem mászik ki ~ gondoltam. Visszafordultam a lányhoz és előredőlve lassan bólintottam a kérdésére.
- Így van, a piroskák közé tartozom. Na és Te? Melyik házba való vagy? Már meg ne sértselek, de nem nézném ki belőled, ha Eridonos, vagy Rellonos lennél, túl csendes vagy. Még mindig nem sértésből, én a kékekhez sorolnálak - rámosolyogtam, nehogy ellenszenvesnek tűnjön ez a sok beszéd, majd következő kérdéseken törtem a buksim. Egy ideig csak csendben hallgattam, majd körülnéztem az erkélyen. Az emberek többsége már elment, de rajtunk kívül még két pár maradt. Szóval két fiú, két lány. Az egyik párocska tőlünk jobbra, míg a másik balra ült. Úgy tűnt, nem foglalkoznak velünk, így vállat vontam és újra beszélni kezdtem.
- Szereted az állatokat? Én nem nagyon. Csak egy cicám és egy baglyom van. Neked van állatod? Hányadéves vagy? Úgy értem elsős? Csak mert nem láttalak még, bár másik házakból nem is ismerek sok embert. Majd megismerem őket - ahhoz képest, hogy árvaházból "szöktem", nagyon megnyíltam és felszabadultan beszélgettem vele. - Ha sokat beszélek, szólj csak rám!
Rákacsintottam, aztán a szememmel Poszeidónt kerestem. A cica mellettem feküdt, de amint meglátta, hogy nézem, felnyávogott és visszakéredzkedett az ölembe.
- Ő itt Poszeidón, egy ragdoll cicus - mutattam be az állatkát, aztán visszaraktam az ölembe és újra simogatni kezdtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Colette Delon
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 13. 18:33 | Link

Zsófi

Miközben halgattam egy kicsit Zsófit, a cicáját is megnéztem. Nem vagyok olyan óriási állatbarát, de azért szeretem őket. Mikor megdicsérte a nevemet egy kicsit csodálkoztam, hogy nem kérdezte meg, milyen név ez. Nem hiányzott, úgyis mindig ezt hallom bemutatkozás után, így felüdülés volt valaki aki nem ezzel kezdett. Kiderült, hogy jól sejtettem ő Eridonos.
Engem kéknek sejtett, és végül is annyira nem áll messze az igazságtól. Igen, belőlem az Eridont és a Rellont nehezen lehetne kinézni. Általában nem szeretek sokat beszélni.
-Nem baj, valóban ezekbe a házakba nehezen illenék.- válaszoltam végül. -De nem is kék vagyok, hanem sárga.-tettem még hozzá,hogy a kérdésre is válaszoljak. Ezután jött csak a kérdésözön. Én mindenre szívesen válaszolok, sőt, örülök ha nem nekem kell a kérdéseket kitalálni.
-Hát nem vagyok nagy állatbarát, de semmi gondom velük, sőt, otthon is van egy Crupom. És igen, elsős vagyok. Na és te ?-kérdeztem vissza.
A macskát, akit úgy megnéztem még beszélgetésünk elején is bemutatta, Poszeidónnak hívták. Aranyos a neve, az én kis crupomat Bubinak hívják.
-Mesélj magadról!-kértem. -Miket szeretsz csinálni? Van testvéred?-kérdeztem, hisz tényleg kíváncsi voltam rá. Ha elmondta, majd én is mesélek, bár az én történetem nem túl izgalmas.
Utoljára módosította:Szabó-Kelemen Zsombor, 2014. május 17. 21:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. május 13. 18:55 | Link

Colette


Colette első látásra jó beszélgetőpartnernek bizonyult, ami a későbbiekben is megmutatkozott. Egy kis ideig Poszeidónt nézegette, aztán válaszolt a feltett kérdéseimre. A második feltételezésem bakot lőtt, hiszen nem a kék, hanem a sárga házat erősíti. Nem sokat tudok az unikornisokról, mármint a házról, de idővel, majd minden házból lesz egy ismerősöm. Még azt is elmondta, hogy nem illene ezekbe a házakba. Ezen kicsit csodálkoztam, de végül bólintottam. Ki tudja miért, de bólintottam. Amikor rázúdítottam egy rakás kérdést, ő úgy láttam, szívesen válaszolt. Elmondása szerint ős sem egy hú de nagy állatbarát, még is van otthon egy crup-ja. A harmadik tippelésem újra bejött, hiszen elsősnek mondtam és meg is erősítette a tényt, amit magamban feltételeztem. Amikor visszakérdezett, boldogan válaszoltam.
- Másodikos vagyok, és bár már említettem, de Eridonos - újra rámosolyogtam, ha az előző mosolyok nem lettek volna elegek. Végül fel tett egy kérés formájú kérdést, amire nem szívesen válaszoltam volna. A múltamról kérdezett. Nem szerettem hangoztatni, hogy milyen sorsom is volt, de nem akartam megbántani, így valamit ki kellett találnom.
- Ne haragudj, de a múltamról nem szeretek beszélni, és most sem mesélném el, ha nem gond. Viszont nagyon szeretek táncolni és énekelni, ezen kívül sokat olvasok, de nem azért, mert annyira szeretnék, csak hogy okosodjak - újra rákacsintottam, aztán folytattam. - Na és te? Honnan jöttél? Neked esetleg vannak hobbijaid?
Szerettem volna a lehető legtöbb dolgot megtudni róla, ha bár ő nem ismeri a múltam, azért még lehetünk jóban. Poszeidón simogatása közben a cica elaludt az ölemben, én pedig óvatosan folytattam a cirógatását. Szerettem ezt az állatot és bár mást nem tűrök meg a közelemben, na jó, ez nem igaz. Elviselni elviselem a másik állatfajtát, de tartani, na azt soha.
Utoljára módosította:Szentesi Alíz Zsófia, 2014. május 13. 19:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Colette Delon
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 14. 14:18 | Link

Zsófi

Végre tudok valakivel beszélgetni, hisz már mióta ez volt a problémám. És most itt a lehetőség, hisz Zsófi nagyon kedves lány, és az én csendességemet is ellensúlyozza egy kicsit. Viszont, most már végre őszintén tudtam mosolyogni, hiszen én is feldobódtam a kis beszélgetésünktől.
Mint következő válaszából megtudtam ő másodikos,vagyis nem is sokkal idősebb nálam. Az sem lenne gond, de azért a saját korosztályommal mégiscsak jobban megértjük egymást. Mikor megkértem, hogy meséljen, látszott rajta, hogy most rosszat kérdeztem. Megértettem, hogy nem szeretne a múltjáról beszélni. Hála istennek, velem még nem történt nagyobb baj, de azért van olyan részlete a múltamnak, amiről még senkivel sem beszéltem.
-Persze, megértem, és bocsi, hogy rosszat kérdeztem.-mondtam neki talán kicsit bűnbánatosan. Megtudtam még azt is, hogy táncolni és énekelni szeret, valamint olvas, de csak azért, hogy okosodjon. Persze a kérdést is visszakaptam, bár nekem fogalmam sem volt, mit mesélhetnék.
-Hát az én életem nem túl izgalmas. A szüleim francia varázslók, én ott is születtem és éltem 12 évig. Két éve anya unokatestvére miatt jöttünk Magyarországra, az okokat viszont most én nem szeretném elmesélni. - mondtam, de azért azt még hozzátettem,hogy nehogy rosszra gondoljon-Nem kell nagy dologra gondolni, csak nekem fájdalmas emlék.-lehet, hogy ez kicsit mentegetőzésnek tűnhetett, de nem ez volt a célom.
-Van két nővérem is ők állnak hozzám a legközelebb. És hogy mik a hobbijaim? Az közös bennünk, hogy én is szeretek táncolni, és ezenkívül, bár nem a legkedvesebb állataim, de otthon voltak lovaink szóval néha szoktam lovagolni-mondtam mosolyogva. Miközben ezt mondtam azon elgondolkodtam,hogy fogom-e ezt a helyet valaha az igazi otthonomnak hívni,mert természetesen az itteni házunkra és akár az iskolára otthonomként szoktam utalni, de ez nem mindig tükrözi az igazi érzéseimet. Mert bár már nem idegen Magyarország sőt kifejezetten szeretem, de mindig Franciaország marad az igazi otthonom.
Utoljára módosította:Szabó-Kelemen Zsombor, 2014. május 17. 22:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2014. május 14. 14:48 | Link

Colette


Az árvaházas évek után tényleg jót tett, hogy végre kiszabadultam a nevelők fogságából és végre új, önállóbb életét élhettem. Szinte úgy, mint most az iskolában. Volt pár szabály, amiket be is tartottam, mind itt, mind otthon. Viszont az a tény, hogy nincs megszabva minden, az nagyon jó volt. Gyűlöltem, ha a nevelők elkezdek parancsolgatni: csináld ezt, csináld azt! De persze, ha valamit is egy milliméterrel arrébb raktam, vagy máshová léptem, már rögtön rohantak a főgondozóhoz, hogy szabjon ki büntetést, vagy ilyesmi. Persze egy ujjal sem mertek hozzám nyúlni, csak azt hitték, hogy az majd megfélemlít. Hát tévedtek...
Amikor Colette mesélni kezdett magáról, viszonylag sok mindent megtudtam róla. Mindig is elakartam menni Franciaországba, de soha nem volt rá alkalmam. Na és vajon miért? Mert két évig abban az omladozó épületben raboskodtam, és amikor végre kijutottam onnan, már jött is a levél. Ez egyben jó dolog is volt, másrészt lemaradtam egy csomó olyan dologról, ami hasznos lett volna az életben. Például sosem voltak barátaim, nem tapasztalhattam meg a játék örömét. Miután az új családomhoz kerültem, Annával egész jól összebarátkoztam és a nevelő szüleimmel is nagyon jó kapcsolatba kerültem.
- Persze, ahogy gondolod - bólintottam, amikor szabadkozva megállt a mesélésben és inkább rátért a hobbijaira. Előtte viszont még elárulta, hogy van két nővére és ők állnak hozzá a legközelebb. Nekem csak egy húgom van, de jó is ez így, hiszen legalább nincs senki, aki parancsolgat nekem. A lány elárulta, hogy ő is szeret táncolni, és lovagolt is. Nem értem mi a jó abban, hogy egy nagydarab állat hátán ülsz, ami körbe-körbe baktat. Vagy esetleg elmész másfelé is, de tényleg: mi a jó abban?
- Hol éltél pontosan Franciaországban? - a témát másra tereltem, hisz az állatok nem voltak az erősségeim, így kellett valami, amit még én is értek. Az otthona pedig biztos valami szép hely lehetett, hiszen a franciák mindig csak szépséges helyeken éltek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Nelli
INAKTÍV


3.0
offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 67
Írta: 2014. május 21. 01:02 | Link

Sanya 3>

Olyan a szíve ilyenkor, mint fagyasztott ponty a karácsony előtti napon. Olvad a mosogatóban. Sára irányába mindig kénytelen megenyhülni, főleg mikor nővére ilyen látható örömmel fogadja. Sosem fogja megérteni, a lány mit lát benne, amiért mindig elnéző vele. Végül is nővére képes lenne egy útszélen kóválygó háromlábú, göthös katicát is megsajnálni és befogadni magához, úgyhogy annyira talán mégsem meglepő a viselkedése.
-Sára! – biccent neki mosolyogva, miután a leány belevágódott az ölébe. Sosem szokta becézgetni testvéreit, csak különlegesen meghitt pillanatokban. Például közös véráldozat bemutatásoknál.
-Nem vagyok már csecsemő, Sára. Nem veszek el egy vasútállomáson – vonja össze rosszallóan a szemöldökét. Ő igenis felnőtt nő már, aki képes gondoskodni magáról, akinek semmi és senki nem állhat az útjába. Ezt jobb, ha nővére is felfogja, különben kénytelen lesz beleverni a fejébe. Nem számít, hogy Nelli valójában csak egy kis csitri, elég sokat képzel magáról.
-De a kastélyt még megmutathatod – teszi hozzá békülékenyen, miközben csontos karjaival gyorsan magához szorítja a szőkeséget, majd azzal a lendülettel el is tolja magától. Ennyi bőven elegendő volt a szeretet rohamból, már kezdi magát kínosan érezni a nagy kirohanás közepette. Gyorsan rásegít Sára távozására, és jószerével kilöki az öléből.
-Például megmutathatnád, hol találok itt valami csendes helyet, ahol nem kell kétpercenként levakarni magamról lelkes kisdiákokat. Vagy itt csak a klotyóra járnak egyedül az emberek? Netán oda se? – nagyot sóhajt, s megpörgeti a levegőben Noel pénztartalékainak egy kis darabkáját. Majd egy percig figyeli némán az ujjai között forgatott érmét, csak aztán néz újra Sanyára, hogy innentől kezdve őt bámulja meredten.
-Honnan gondolod, hogy nem kölcsön kaptam? – bosszúsan ráncolja homlokát, mintha tényleg felháborító rágalom lenne a feltételezés, miszerint kizsebelte a srácot. Aztán csak megvonja vállát, és rúzsos ajkait nemtörődöm mosolyra húzza.
-Noel túl sok felesleges szemétre költ. Egy vagyont érnek a cipői. Hmm… talán azokat kéne eladni. Biztos vagyok benne, hogy egész szép kis összeget tudnánk belőle jótékony célokra fordítani. Már régóta tervezem a muglik és sárvérűek kiirtásának 101 módját könyvben kiadni. A bátyám bizonyára nem állna egy ilyen nemes cél útjába – nehéz úgy elbeszélgetni vele, hogy legalább egyszer ne hozná fel kedvenc témáját közben. Kissé mániákus a hölgy a varázstalanokhoz fűződő negatív érzelmeit tekintve.
-Nem kérek – rázza meg fekete fürtjeit. Immár második napját tölti evés nélkül, de egészen meg is feledkezett róla, hogy ilyen alapdolgok léteznek a világon. Most, hogy nővére szóba hozta, talán lefekvés előtt magába töm pár kiló mazsolát, hogy gyomra ne lázadjon túlzottan a benne tátongó fekete lyuk miatt.
-Neked sem kéne annyit nassolnod – mutat rá csupa jóindulatból Sára hasára. – Hacsak nem kettő helyett eszel mostanában, úgy látom, rád férne némi önmegtartóztatás a bőséges vacsorák közben  - persze a szőkeségnek semmi probléma nincs az alakjával, de Nelli girhes macska létére előszeretettel szól le mindenkit - Sára pedig úgysem haragszik meg rá emiatt.
-Ilyen kis szánalmas teremtménynek gondolsz engem? – kajatéma sztornó, tekintetét a rajzlapra vezeti. Nem nehéz kiszúrni, kire hajaz a kicsi tündér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

WE are the OMBOZIS!
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. május 31. 17:05 | Link

Nellike és a 100. hsz

- Ilyesmit nem is mondtam, csak szerettelek volna üdvözölni. - Vigyorgott a lánykára szélesen, hiszen nem feltételezte ő, hogy elveszne. Csak törődni szeretett volna vele, de ha nem akarta, hát nem. Végül is, ő is meglepetésként pottyant Noel ölébe, most pedig ő van Nelliében, hajj, de még milyen jól érzi magát itt! Még azt is fontolgatja, hogy nem száll ki innen.
- Jó, majd mindenképpen, pár tök érdekes helyet is találtam már. Van egy könyvtár, ahol be lehet lépni egy-egy történetbe és átírni azt. Nagyon jó hely! - Nem olyan lelkes, mint amilyennek tűnik, illetve nem a könyvtár, hanem húga miatt. És persze az is ajándék neki, hogy Nelli kicsit magához szorítja, jól esik neki, aztán a lány hű magához és segíti a távozását. Kicsit instabilan lépked párat, de aztán nevetgélve áll meg a lábán. A húgára jellemző, hogy egyik kezével simogat, másikkal üt, de van amikor csak üt, már megszokta és abszolút nem veszi magára. Visszahelyezkedik a székecskéjébe, onnan pillant a lányra, a kérdésre pedig elvigyorodik.
- Nem, itt sajnos nincs túl sok magánélet, de van egy-két eldugott zug, ahova el lehet vonulni. De járok veled vécére, ha szeretnéd.
Pillogott rá bájosan, bár ez nem túl meglepő, az iskolákban általában mindig párosan járnak az emberek a mosdóba. Talán csak azért, mert félnek, hogy ha egyedül mennek, egy troll támadja meg őket. Na nem mintha két embert nem támadhatna meg egy troll, de legalább van kinek a nyakába ugrani. Na nem mintha Sára nem Nellit védené elsőként, de azért nem lenne boldog egy ilyen látogatástól.
- Nos, tudom, hogy nem kölcsön kaptad. - Jegyezte meg mosolyogva, miközben ivott kicsit a teájával és figyelte húga okfejtését Noel cipőiről. Amikor meghallotta, kissé félrenyelte a teát, gyorsan lerakta a bögrét és mellkasát ütögetve, krákogva rázta helyre magát. - Erre apától is nyugodtan kérhetsz kölcsön, szerintem abszolút támogatni fog...
Ugyan a hangja még mindig rekedt volt a tea miatt, ivott még pár kortyot, hátha attól jobban lesz. Aztán persze egyből ajánlgatni kezdte a nassolnivalóját a lánynak. Olyan rosszul esett neki nézni, hogy ilyen vékonyka. Bár úgy tűnt, egyelőre jól elvan és ereje is van, nem fog végleg elgyengülni a kajahiány miatt, nem tetszett neki. Előjött belőle a jövendőbeli nagymama énje és legszívesebben egy tölcséren keresztül tömködte volna, addig, amíg a durranás szélére nem ér.
- Hát jó. - Mondta, amikor a húga elutasította az ajánlatát. Amikor pedig próbálkozott megsérteni, csak vigyorgott. - Tudom én, hogy csak a díjnyertes popsimra vagy féltékeny, de ne aggódj, egyszer talán lehet neked is ilyen.
Rákacsintott a lányra, majd elnevette magát. Mikor fogja ő komolyan venni Nelli piszkálódását? Soha. Ha komolyan meg akarná bántani Sárát, nagyon jól tudná, mivel kell próbálkoznia. De amíg ilyesmivel nem hozakodik elő, biztos benne, hogy a hármas számú Ombozi gyerkőc csak megszokásból piszkálgatja.
Amikor Nelli a rajzára tesz megjegyzést, felpillant rá, egy kicsit zavartan néz rá. Hogy jött rá ennyiből? Csak pár pillantást vetett rá. Aztán csak elmosolyodott, óvatosan végigsimított a papír szélén.
- Nem volt tudatos. De ne aggódj, nem mutogatom majd, a személyes gyűjteménybe megy, ha kész. - Biztosította róla a lányt, és ha már felhozta a témát, megmutatta neki. - Miért, nem tetszik? - Kérdezte végül ártatlanul rápillantva. Volt egy tippje, Nelli mit fog válaszolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. június 7. 18:14 | Link

Alina


Gyönyörű időnek nézünk ma elébe, mégsem akarok kimenni, mert ma már volt egy edzésünk, futottam is reggel, úgyhogy bőven elég volt a friss levegőből. Ám mégsem tudok a fenekemen maradni és mégis vonzz a levegő és a szabad, így habár nem megyek ki a birtokra, az Erkélyt célzom meg. Szeretem ezt a helyet és gyakran fordulok meg itt. Azt hiszem, hogy elég népszerű ez a hely a diákok körében, nem egy ismeretségem kötődött-szövődött itt. Most is ide tartok és valamiért meglepődök, amikor kisétálva az erkélyre üresen találom azt. Végigmérem a nem túl nagy erkélyt, a korláthoz sétálok, kilesek a birtokra, majd lerakom a füzetemet és azt a két könyvet, amit hoztam. Igen, tanulni fogok, és igen, stréber vagyok. Sajnos ez van, de azért végzős MT-ként már nem tréfa és vicc a tanulás, és nem is szeretnék az utolsó évemben megbukni, így hát sajnos meg kell csinálnom a beadandóimat és hasonló dolgokat. Néha eléggé elegem van belőle, de sajnos meg kell csinálni és úgy vagyok vele, hogy ezt az évet már fél lábon is...
A korlátnál ácsorogva nézelődök, úgy döntök, hogy egy darabig még kihasználom a kellemes időt és a friss levegőt, élvezem a szellőt az arcomon és ahogy a hajamba belekap. Egy egyszerű fekete, rövid ujjú póló van rajtam, fekete farmer, sport cipő, kezemen szokásos bőrkarkötőm, gyűrűm, amúgy meg semmi extra. A hajam kicsit borzosan áll a fejemen, de nekem még így is jól áll. Igen, egoista vagyok, és? A szél kicsit erősödik, és a füzetemet kezdi el fújni, a lapok hangosan dörzsölődnek egymáshoz, így odakapom a fejemet, majd az ajtóra vándorol a tekintetem...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. június 7. 18:32 | Link

Caius


Kellemes nyári szellő fúj be a nyitott Gólyalak ablakán, ahol Alina éppen hőn szeretett könyveivel randevúzik. Minden erejét arra fordítja, hogy a tanulni valóra koncentráljon és ne bámészkodjon kifelé, ám ez időről időre nehezebben megy neki, majd végül úgy dönt, nincs abban semmi kivetni való, ha az este további részét valahol a szabadban tölti el. Összecsapja az előtte heverő könyvet, és néhány pergamen, valamint egy flakon víz társaságában elindul, hogy felkeressen egy tanulásra alkalmas helyet.
Folyosóról folyosóra mászkál, majd maga sem tudja hogyan, de az Erkélynél köt ki. Megáll az ajtóban, maga elé mered, csak néhány pillanat múlva eszmél rá, hogy nincs egyedül. Egy fiú támaszkodik a korlátnál, és Linát nézi. A lány zavarodottan elmosolyodik, majd társalgást kezdeményez.
-Szia! Csatlakozhatnék hozzád?
A srác előtt heverő könyvekre és pergamenekre tekint, majd megemeli az általa hozott tanulni valót. Elmosolyodik, majd folytatja a beszélgetést.
-Elsős vagyok, és írtóra félek a vizsgáktól. Tudom, tudom a vizsgák csak augusztusban kezdődnek, de egy Levitás sosem lehet eléggé felkészült, és sosem tanulhat eleget.-Elmosolyodik.-Egyébként Alina vagyok. És te?
Méregeti a fiút, és biztos benne, hogy nem a háztársa, illetve abban is, hogy jóval idősebb nála.
Mosolyogva ácsorog tovább az ajtóban, hiszen, ha a fiú nem szeretne vele társalogni, illetve tanulni, akkor kénytelen lesz tovább állni, és keresni valami másik helyet.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. június 7. 18:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. június 7. 18:45 | Link


A lágy szellő kicsit megpörgeti a füzetem lapjait, és ahogy arra nézek, egy alakot pillantok meg az ajtóban. Egy fél másodpercre megijedek, aztán hamar meglátom, hogy egy diáktársam érkezett az erkélyre, bizonyára ő is élvezni szeretné ezt a mesés kilátást és ezt a fantasztikus környezetet, amit ez a hely ad. Futólag végigmérem a lányt, aki úgy tűnik, hogy hasonlóan meg van illetődve, mint én, ám ő hamarabb magához tér és köszönt.
- Oh, helló! - szólalok meg én is kicsit meglepődve, majd igyekszem hamar visszanyerni a lélekjelenlétemet és egy kedves mosoly kúszik az arcomra.
- Persze, örülnék neki, gyere csak! - intek a szék felé, hiszen az asztalnál van néhány szék és bőven elférünk ketten az asztalnál. Egy biztató mosollyal fordulok teljes testemmel felé és ismét kicsit végigmérem.  Fiatal, ámde igazán csinos hölgyeményről van szó, úgyhogy tényleg örülök a társaságának. Na persze nem vagyok egy nagy szoknyapecér, de hát azért na! Melyik férfi nem nézi meg a csinosabbik nemet? Úgy tűnik, hogy egy igen beszédes, nyílt hölgyeménnyel hozott össze a sors, aminek nagyon örülök, hiszen én is hasonló jellem vagyok. Elnevetem magam és megcsóválom a fejemet.
- Hát igen, az első vizsga mindig nehéz. A húgom is most elsős és ő is eléggé be van... - harapom el a mondatot, majd szégyenlősen elvigyorodom.
- Szóval ő is eléggé fél tőle. De nem kell aggódni, annyira azért nem vészes, csak hát ja... Tanulni kell - tárom szét a kezemet és vonom meg a vállam, majd lassan az asztalhoz sétálok, ám megvárom, amíg a lány leül. Kihúzok neki egy széket, ezzel jelezve neki, hogy foglaljon helyet. A bemutatkozásra elmosolyodom és biccentek felé.
- Caius Randy Woodrow, hívj ahogy szeretnél, mindhárom nevemre hallgatok! - nevetem el magam és mutatkozok be a szokásos szövegemmel. Kíváncsi vagyok, hogy Isabella mit szólna, ha hallaná ezt a bemutatkozásomat. Lehet eltanulná tőlem.
- Na és most mit tanulsz? - érdeklődöm, és hogyha a lány leül, akkor én is leülök vele szemben az egyik székre, és kicsit összébb pakolom a cuccaimat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. június 7. 19:02 | Link


Úgy tűnik, Alinának mégsem kell másik hely után néznie, ugyanis a fiú meglepő kedvességgel van a lány iránt, még egy széket is kihúz neki, magvárja amíg leül és csak utána foglal helyet. A szőkeség zavartan mosolyodik el, talán egy kicsit el is pirul, mikor látja, hogy a fiú többször is végigpásztázza. Hiába a versenyek, a flitteres ruhák, a közönség és minden egyéb jégtáncos kiegészítő, van amihez sohasem szokik hozzá az ember...
A téma a fiú húgára húgára terelődik, aki szintén elsős, és finoman szólva nagyon fél a vizsgáktól. Alina ezen jót mosolyog, és mivel nagyon is át tudja érezni ezt a helyzetet, gondolatban egy "ne aggódj, menni fog" ölelést küld az ismeretlen lánykának. S végül a beszélgetés végére kiderül a kedves srác neve is: Caius Randy Woodrow. Feladja a szőkeségnek a leckét: kiválaszthatja melyik nevén szeretné szólítani. Alina végül a Caius mellett dönt.
Folyik tovább a csevej, és Caius affelől érdeklődik, amit Linus éppen tanul. Gyorsan megnézi a könyv borítóját, nehogy hülyeséget mondjon majd felvillanyozva megszólal.
-Gyógynövénytan könyvet, illetve bájitaltan jegyzeteket hoztam magammal. Ez a két tantárgy a kedvencem. Már egy ideje rájöttem, hogy a szüleimhez hasonlóanm én is a gyógyítással szeretnék foglalkozni, és azt hiszem, hogy ez lesz a két alaptantárgy, ami ehhez a szakhoz kell. És te? Ahogy elnézlek neked már biztosan nem az ilyen alaptantárgyakkal kell mojolni... Mestertanonc vagy, igaz? Milyen szakon?
Mosolyog, és közben észrevétlenül próbálja megkukkolni a Caius előtt lévő könyvet, hátha lát valami érdekeset.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. június 7. 19:16 | Link



Mindig is udvarias voltam, így neveltek a szüleim és úgy vélem, hogy a nők megérdemelnek annyi tiszteltet, hogy kihúzzak nekik egy széket, és megvárjam, míg ők foglalnak helyet először. Lehet, hogy ez esetleg a mai fiatal korosztálynak baromira furcsa, de eszembe jut, amikor Mercédesz még itt tanult. Ő mennyire elvárta ezeket a dolgokat, hiszen ő olyan közegben nevelkedett. Minden esetre észreveszem a leányzón, hogy zavarban van, és ezen jót mosolygok, de inkább csak magamban. Látom az enyhe pírt is az arcán, ami még bájosabbá varázsolja amúgy is csinos pofiját.
A lány kényelmesen elhelyezkedik és én is leülök vele szemben, majd a könyveire pislogok és rákérdezek, hogy mit is tanul most. Látom, hogy vet egy segélypillantást a könyveire, amire enyhé felszökik a szemöldököm. Komoly tanulási szándékkal jöhetett ide ki, hogyha azt sem tudja, milyen könyveket hozott ki, ám talán én előbb ismerem fel a Gyógynövénytan könyvet, mint ahogy ő válaszol. Elmosolyodom, és megcsóválom a fejemet.
- A húgom is gyógyító akar lenni. Biztos ismered amúgy az órákról. Vagy hát valószínű... - csóválom meg a fejemet és mosolyodom el. Persze elég sok elsős van, bizonyára sokan járnak GYNT-re, vagy BIT-re, szóval nem lepődök meg azon, hogy a lány esetleg tényleg nem emlékszik a húgomra, vagy egyszerűen még nem beszéltek és nem tűnt fel neki.
- A Gyógyító szép szakma, de elég nehéz is. Úgyhogy remélem, hogy nagyon komolyan gondolod, mert ha nem, akkor eléggé szenvedni fogsz vele... - húzom el kicsit a számat, de azért remélem, hogy nem sértem meg vele a lányt, vagy nem fogom elvenni a kedvét. Ezt meg is jegyzem neki:
- Persze félre ne értsd, nem akarom elvenni a kedvedet, vagy ilyesmi... - emelem fel lágyan a kezemet magam elé és szégyenlősen elmosolyodom, majd sóhajtok egyet.
- Honnan jöttél? - próbálom kicsit kivágni magam, és igyekszek témát terelni. Remélem, nem sértettem meg nagyon a lányt, csak ez a véleményem így kijött... közben persze a lány kérdésére is válaszolok:
- Igen, végzős Mestertanonc vagyok, kviddics tehetséggondzó szakon. Elsős korom óta terelő vagyok az Eridon csapatába és imádom ezt asportot, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy erre a szakra jövök. Aztán most várok felajánlásokat csapatoktól, ha meg nem kapok, elmegyek játékvezetőnek.
Utoljára módosította:Caius Randy Woodrow, 2014. június 7. 19:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. június 7. 19:33 | Link

Ismét a már emlegetett hugica kerül szóba, de mivel Caius nem árulja el a lány nevét, így Alina nem tudja megerőltetni a memóriáját, hogy emlékezzen rá, ezért próbál a fiú arcához hasonló leányzókban gondolkodni, de így sem megy neki, végül feladja a küzdelmet, és inkább hallgatja a srác szavait, melyek a gyógyító szakma nehézségeit taglalják. Kicsit sem lepődik meg Caius szavain, hiszen már nem egyszer végighallgatta ezeket a mondatokat. Legszívesebben most felrobbanna, ugyanis nem szereti, ha egy dolgot ismételgetnek neki, de mégsem teszi, túl udvariasnak és kedvesnek ítéli meg a fiút, és nincs szíve hozzá, hogy legorombítsa őt, valamint úgy van vele, biztosan csak jót akar... Végül a téma Alinára terelődik vissza, illetve arra, hogy honnan jött.
-Tudom, hogy a gyógyítói pálya korántsem tartozik a legkönnyebbek közé, sőt! De úgy érzem, az az én világom. Mindig is szerettem segíteni az embereken, és úgy gondolom életem ott fog beteljesülni, amikor, mint gyógyító lépem át valamelyik ispotály küszöbét. Ott fogok révbe érni. Ne aggódj, nem vettem zokon a szavaidat! Igazából már megszoktam, hogy az emberek amint meghallják ezt a szót: gyógyító, rögtön vérszemet kapnak, és kényszert éreznek, hogy megosszák velem álláspontjukat a szakmával kapcsolatban...
Elmosolyodik, visszagondol arra a rengeteg emberre, akinek már végighallgatta a monológját... Tart még egy kis lélegzetvételnyi szünetet, majd belevág a mesébe, ami arról szól honnan jött.
-Pécsről érkeztem, a szülinapom délutánján, április 1-jén. Imádom azt a várost. A családom, a Losonczy-gárda, ahogyan a pécsiek mondják tősgyökeres pécsiek. A szüleim is ott ismerkedtek meg egymással...
Néhány percnyi csönd áll be, majd Caius végre elárulja, hogy Alina jól sejtette mestertanonc, ráadásnak nem is akármilyen szakon: kviddics tehetséggondozó. A lány nem gyengén elképed, de nem azon, hogy sportoló, hanem, hogy ő még sohasem beszélgetett ilyen sportot űző emberrel. Nagyon érdekli a téma, éppen ezért újabb kérdésekkel bombázza a srácot.
-És nem félsz attól sohasem, hogy leesel a seprűről? Ha elsős korod óta űzöd ezt a sportot, biztos nagyon jó lehetsz, és ezer százalék vagyok abban, hogy valamelyik válogatott meg fog keresni egy ajánlattal. Van elképzelésed melyikbe szeretnél menni?
Érdeklődő pillantásokkal vizslatja a fiút, közben belepillantgat a GyNT és BIT tananyagba.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. június 7. 19:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. június 9. 12:19 | Link


Néhány szót ejtek a húgomról, de igazából eszembe sem jut, hogy eláruljam a nevét, vagy valami. No nem mintha olyan baromi nagy titok lenne, de Lina sem kérdez rá, úgyhogy valahogy totál elfelejtem megemlíteni Bella nevét. Látom, hogy a lány nem lepődik meg a szavaimon, és talán egy kis neheztelést is látok kiülni csinos arcára, így gyorsan bocsánatot is kérek, hogy hát baromira nem akarok ám beleszólni a dolgokba, de tényleg! Eszembe jut, hogy vajon hányszor hallhatta már ezt a lány, hiszen a Gyógyító szakma tényleg nagy felelősséggel jár és igen nehéz dolog, ezt mindenki tudja. Úgy tűnik, hogy igazam volt, hiszen Alina megjegyzi, hogy rengetegen mondták már neki azt, amit én néhány perce. Kicsit elszégyellem magam, de figyelem, milyen lelkesen és elszántam beszél az álmáról a lány, így lassan egy kedves mosoly kúszik az arcomra.
- Öröm ilyen lelkes fiatalokat hallgatni, komolyan - csóválom meg a fejemet mosolyogva és legbelül kicsit elszégyellem magam, hiszen nekem kb. negyedikes koromig fogalmam nem volt róla, hogy mihez is kezdjek magammal. Talán még a mai napig sincs, hiszen nem biztos, hogy a kviddicsből életem végéig meg tudnék élni... Kihúzom magamat, majd mosolyogva a lánya nézek:
- Alina Kedves... - szólalok meg ünnepélyes hangon, és lágyan megfogom a lány kezét, két tenyerem közé véve azt.
- Remélem, hogy sikerül megvalósítani az álmodat! - nézek mélyen a szemébe lágy mosollyal, majd bólintok egyet, és elnevetve magamat dőlök hátra a székemen, elengedve a kezét.
- Ja, de tényleg. Hajrá! - kacsintok a leányzóra, akinek tekintete a könyveire siklik. Ja, tanulni kéne...
A lány elmeséli, hogy Pécsről érkezett, és hogy a szülei is tősgyökeres pécsiek.
- Hát, ott még nem jártam, de hallottam már, hogy Pécs szép város - mosolyodom el és raktározom el magamba az infót. Hogyha kell egy idegenvezető Pécsre, akkor már ismerni fogok egy leányzót. Remek! Szóba kerül az is, hogy én mit tanulok, mit keresek még mindig itt huszonéves fejjel. Látom, hogy a lány elég durván elképed, amire kicsit zavarba jövök és nevetgélve vakarom meg a fejemet. A kérdésére őszintén felnevetek és megcsóválom a fejemet.
- Hát, elég régóta repülök már, úgyhogy nem szoktam ilyesmin gondolkozni. Bár vannak néha éles helyzetek, amikor egyik kezemmel ütök, másikkal igyekszem kormányozni a seprűt és kikerülni a gurkókat, vagy épp megvédeni valamelyik csapattársamat. De hát ettől lesz izgi a játék! - kacsintok ismét a lányra és láthatja a szememben, hogy tényleg mennyire imádok kviddicsezni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. június 9. 12:44 | Link

Mintha kicist zavarban lenne...-gondolja magában Alina, hiszen a fiú olyan jeleket produkál, amelyek erre engednek következtetni: zavart tekintet, alig észrevehető fiús arcpír, mosoly. A lány jól ismeri ezt a kombinációt, hiszen ő is szokott ilyen helyzetekbe keveredni, ahol minden akarata ellenére tökéletesen látszik rajta az, hogy picit kellemetlen neki a téma. De hát semmi baj, úgy látszik megesik ez másokkal is.
Linát elemzéséből egy váratlan mozdulat zökkenti ki: Caius lágyan kezei közé fogja a szőkeség apró kacsóit, a nevén szólítja, majd egy bíztató mosolyt küldve felé elmondja, reméli, hogy a lány meg tudja valósítani az álmát. És tádám: Alina az imént említett szégyenlős-jegyek összesét hozza: a pírtől egészen a bugyuta mosolyig. Gyorsan könyvébe pillant, s reméli, hogy Caiusnak nem szúrt szemet az incidens. A fiú végül hátradől, bohókásan nevet, majd a beszélgetés ismerős mederbe terelődik: Pécs és a repülés. Lina pécsiesen háborog magában, mikor azt hallja, hogy Pécs szép város. Minden ott élő tudja, hogy Pécs a legszebb város, ezt nem kérdőjelezheti meg semmi. Zúgolódása hamar lecsendesedik, mikor eszébe jut a mondás, miszerint mindenkinek a saját otthona a legszebb. Elmosolyodik, s mivel már elég régóta csendben üldögél úgy gondolja itt az ideje szólásra nyitni ajkait.
-Mindenképpen látogasd meg ezt a gyönyörű helyet, mármint Pécset. Hihetetlen értékeket hordoz, és nem mellesleg gyönyörű nyitott műjégpályánk is van, amit bár csak télen tudunk használni, de gyönyörű! Esetleg, ha majd tényleg eljössz egyszer, és szólsz nekem, becsempészlek egy jégtáncbemutatóra. Ha szerencséd van, engem is felfedezhetsz majd a táncosok között.
A fiúra kacsint huncutul, majd egy kicsit olvasgatja a tankönyvet. Aztán villámcsapás szerűen nyilalnak belé Caius szavai: vagy éppen megvédeni valamelyik csapattársamat. Elborzad a szavak hallatán. Ugyan már hallotta, hogy a kviddics durva sport, de, hogy ennyire, azt azért nem gondolta volna. Nem tudja magában tartani megdöbbentségét...
-Úristen! És ez legális, mármint megszokott, hogy az embereket megtámadja a labda, meg ilyesmik? És mi történik akkor, ha nincsenek ilyen nagylelkű hősök a pályán, mint te, akik megvédik a többieket? Sokan szoktak a gyengélkedőre kerülni?
Rettenetes rémületét igyekszik csillapítani, majd mikor ezt végre sikerül valamilyen szinten elérni, csendesen hozzáteszi:
-Sajnálom, csak tudod én nagyon félek az ilyen sportoktól. Soha nem ültem még seprűn, repkedő labdákkal meg végképp nem játszottam... És amint láthatod igen aggódós vagyok...
Lesüti szemeit, és reméli, hogy Caius nem könyveli el holmi hepciás tyúkanyónak.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. június 10. 15:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. június 12. 16:40 | Link



Egy picit talán valóban zavarban érzem magamat, de remélem, hogy ez annyira nem tűnik fel a lánynak, vagy ha igen, akkor érti, hogy miért is pirultam el egy kicsit, és miért is sütöm le a szememet. Kicsit kioktatom a lányt, és sejtem, hogy már baromira unja az ilyenféle beszédet, úgyhogy végül is lágyan a kezem közé fogom az ő kezét, és enyhén kihúzva magamat, ünnepélyes hangon kívánok neki sok szerencsét az álmaihoz és ahhoz, hogy sikerüljön minden, amit el szeretne érni az éltében. Lehet, hogy kicsit röhejesnek tűnik ez az egész, de a szememben láthatja, hogy habár egy kicsit humorosnak tartom magam is, tényleg szívből és őszintén kívánom neki azt, amit mondtam. Látom, hogy a leányzó is zavarba jön, talán pontosan ugyan úgy, ahogy én tettem néhány perccel ezelőtt. Lágyan elmosolyodom, és egy pár pillanatig Alina arcán tartom a tekintetemet, megvizsgálva csinos arcát, szép, csillogó szemeit és az apró pírt, mely vörösre festi arcát. Igazán bájos a hölgy, talán jobb lenne kicsit közelebbről is megismerkednem vele. Persze hamar megfedem magam emiatt a gondolat miatt, hiszen mégiscsak elsős...
Szóba kerül az is, hogy ki honnan származik és megjegyzem, hogy Pécsen még nem jártam, de majd ha megyek, akkor mindenképpen szólni fogok Linának, hogy esetleg mutassa meg a város szebb helyeit.
- Jégtánc? Úristen, te jégtáncolsz? - döbbenek le és remélem, hogy nem tűnik sértőnek ez a megmozdulásom, hiszen inkább csodálkozó és ámuldozó fejet vágok. Nem ismertem még eddig jégtáncost, és baromira kíváncsi vagyok, hogy a lány hogyan is táncol.
- Hát mindenképpen szeretnélek látni! - csillan meg a szemem, ami talán kicsit félre érthető is lehet. Vagy nem... Minden esetre tényleg nagyon kíváncsi vagyok a lányra és remélem, hogy egyszer tényleg láthatom táncolni.
~Majd mondom Bellának, hogy kérje meg Linát, hogy tanítsa meg.~jut eszembe egy gondolat és jól el is ültetem a fejembe, hogy el ne felejtsem. Mesélek egy kicsit a kviddicsről is, és úgy tűnik, hogy a lányt eléggé elborzasztja a dolog. Ezen csak mosolyogni tudok, hiszen habár a kviddics tényleg durva sport, azért ha benne vagy, akkor annyira nm vészes. Nem sok olyan embert ismerek, aki azért hagyta abba a sportot, mert egyszer leütötte a gurkó...
- Persze, ez a nehezítés a játékban - nevetek fel és csóválom meg a fejemet.
- Lentről sokkal vészesebbnek tűnik ez az egész amúgy. Odafent egyszerűen csak élvezed. Itt a suliban azért nem szoktak olyan vészes meccsek lenni, bár volt már néhány durvább meccs, amikor a fél csapatnak meg kell látogatnia a gyengélkedőt. Velem még nem történt semmi durva, egyszer a lapockám repedt meg kicsit, és két hétig fel volt kötve a karom, meg néha zúzódásaim vannak. - vonom meg a vállamat, mintha nem is zavarna. Tényleg túl lehet élni az ilyesmit.
- Hát, egyszer gyere ki az egyik iskolai meccsre, és akkor láthatsz hősködés közben - vigyorodom el szélesen, majd a könyvekre bökök a fejemmel.
- Hagyjalak tanulni? Nekem is kéne, de ilyen kellemes társaság mellett a fenének van kedve... - húzom el a számat, és egy kedves mosolyt küldök a lánynak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. június 14. 15:52 | Link

Az este megkaphatná a lepődjünk meg a másik sportján címet, ugyanis Caius teljesen elcsodálkozik azon, hogy a lány jégtáncos. Ezen Lina jót mosolyog, hiszen apró termete és véznasága miatt sokan nem néznék ki belőle, hogy sikeresen helyt tud állni egy ilyen sportágban. Épp ezért büszkén mosolyodik el, és bár eddig is kihúzta magát-hiszen egy táncos sosem görbe-most még jobban feszít, persze nem túl feltűnően. Szemei csillognak, sőt, mikor a fiú lelkesen jelenti ki, hogy szívesen megnézné a lány  bemutatóját ismét zavarba jön egy kicsit, de azért igyekszik értelmesen megszólalni.
-Bizony, jégtáncolok, immár nyolc éve! Az első bemutatóra hat éves koromban mentem el az egyik barátnőmmel. Azonnal beleszerettem a ruhákba, a zenébe, a táncba... Nem volt kérdéses, hogy szeretném-e én is csinálni... Annak pedig külön örülök, hogy meg szeretnél nézni! Rendes tőled! A legérdemesebb télen jönni, hiszen akkor a leglenyűgözőbb a látvány! Tényleg, szólj, hogy mikor szeretnél jönni, és akkor talán még egy meglepetéssel is kedveskedem majd!
Caiusra kacsint, és reméli, hogy a fiú komolyan gondolta ezt az egész pécsi kiruccanást, mert a lány fejében már szinte minden részlet megszületett a táncos előadás kapcsán.
Némi csend áll be a beszélgetésbe, de ez egyik félnek sem okoz gondot, hiszen mégis csak tanulni érkeztek ide, ám ez a hallgatás nem tart sokáig, mert a téma ismét visszaterelődik a kviddicsre és annak veszélyeire. Alinát már a gondolattól is kiveri a víz, hogy repülő labdák elől menekülnek a játékosok. Caius igyekszik megnyugtatni a pánikrohamot kapó szőkeséget, és bár Lina uralkodik érzésein és arckifejezésén belül majd szétveti az ideg, főlg akkor, mikor a srác közli, hogy voltak már kisebb-nagyobb sérülései. A lány arcára ismét kiül az aggodalom. Igyekszik nem mutatni, és csak akkor szólal meg, mikor a fiú kiinvitálja őt egy iskolai meccsre, ahol megnézheti milyen egy igazi kviddics-hős.
-Úristen! Lapockarepedés? És még akkor a jégtáncot mondják veszélyes sportnak a kori éle miatt... Még szerencse, hogy gyógyítónak készülök, legalább lesz egy imserősöd a húgodon kívül, akihez bátran fordulhatsz, ha már minden csontodat sikerült ripityára törnöd!
Itt kis szünetet tart, szemeit összeszűkíti, és igyekszik a lehető legszúrósabban a fiúra nézni, de közben angyalian mosolyog, majd folytatja.
-Oké, kimegyek egy iskolai meccsre, és megnézlek te kis kviddics-hős! De kérlek, a kedvemért azon a meccsen nagyon vigyázz majd magadra, nem szeretnélek darabokban látni!
Mondókája végére kicsit elpirul, zavarában újra a könyvbe menekül. Caius fel is veti, hogy hagyja-e tanulni  a lányt, sőt még azt is hozzáteszi, hogy neki is kéne, de túl kellemes a társaság. Lina szégyenlősen elmosolyodik, majd igyekszik nem hebegve-habogva válaszolni.
-Nekem jó ez így, hogy beszélgetünk is közben. Tudod mostanában úgy éreztem magam, mint egy kalickába zárt magányos madár. A könyveimen kívül alig volt társaságom, és most úgy örülök, hogy végre emberi hangot hallok, nem csak a könyvlapok zizegését! Gondolom neked azért már komolyabb kihívásaid is vannak egy BIT vizsgánál, éppen ezért, ha gondolod csendben is lehetünk, vagy akár le is léphetek. Megértem, ha most fontosabbak a vizsgák, ne aggódj nem vagyok sértődékeny típus!
Íriszeit Caiuséba fúrja, és várja a fiú döntését.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. június 14. 19:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 8. 19:55 | Link


Eléggé meglepődöm, hogy Lina jégtáncol. Nem valami szokványos sport, talán még csak hallani sem hallottam róla, hogy valaki ezt a sportot űzné. Bizonyára gyönyörű a lány olyankor (meg persze máskor sem csúnya) és tehetséges is. Én személy szerint nem nagyon tudok korcsolyázni, nem esek el a jégen és a falnál meg tudok állni, de nálam már ez is valami! Látom a büszke mosolyát és ezért nekem is egy kellemes-kedves mosoly kúszik az arcomra. Szeretem, hogyha valaki büszke magára és arra, amit csinál. Akkor látható, hogy élvezi és jó benne. (Vagy legalábbis azt hiszi...) Mikor kijelentem, hogy szívesen megnézném egy bemutatóját, Lina kicsit zavarba jön, amire elmosolyodom. Nem akarom ennyiszer zavarba hozni a lányt, de tényleg kíváncsi lennék rá. Lelkesen mesél az első élményéről, én pedig kíváncsi tekintettel hallgatom őt. Szeretem, hogyha valaki ennyire odavan azért, amit csinál. Azt hiszem talán én is így beszélhetek a kviddicsről és a zenéről.
- Mindenképpen télen mennék, hiszen a jégtánchoz az dukál. - nevetem el magam és csóválom meg a fejemet. A meglepetésre azonban döbbenten, kíváncsi tekintettel nézek a lány szemébe, majd titokzatosan elmosolyodom.
- Meglepetés? Nocsak. - teszem a kezeimet az asztalra és kicsit előre dőlök a lány felé. Oldalra döntött fejjel, elgondolkozva nézem őt.
- Szeretem a meglepetéseket, úgyhogy ha az nem lenne elég, hogy láthatlak ilyen gyönyörű sportágban, már csak a meglepetésért is megéri elmenni. - a titokzatos mosoly nem tűnik el az arcomról, elgondolkozva dőlök ismét hátra, kezemet a szék karfájára téve. Pár pillanatig elgondolkozom, majd a kviddics veszélyeiről kezdek el mesélni. Elmondom, hogy azért nem olyan vészes, csak lentről tűnik nagyon durvának, és igazából még komoly balesetem sem volt ez alatt a 8 év alatt. Majd eztán, hogyha bekerülök egy komolyabb csapatba... A szívem enyhén hevesebben kezd el verni erre a gondolatra, hiszen mindig izgalommal tölt el, hogy vajon felvesznek-e valahova, hogyha itt végzek. Addig pedig már nincs sok idő, fél év sem... Alina poénjára felnevetek és megcsóválom a fejemet.
- Nem szeretném összetörni a csontjaimat, remélem hogy - ilyen esetben - nem fogunk találkozni. - mosolyodom el és kihangsúlyozom azt a részt, hogy ilyen esetben. Mert ami azt illati, más esetben szívesen találkoznék ezzel a lánnyal, mert igazán kellemes társaság, és persze látványnak sem utolsó. Elidőzik a tekintetem az arcán, a haján, majd a szemébe nézek. A bájos féltésére ismét csak elmosolyodom és észreveszem az apó pírt.
- Bájos vagy, amikor elpirulsz. De persze, igyekszem vigyázni magamra és így, hogy már minimum egy valaki aggódik értem, van értelme! -kacsintok a lányra lazán, majd felnevetek. Persze mindig vigyázok magamra, senki nem akarja a meccs utáni néhány napot/hetet a gyengélkedőn tölteni.
- De már nem sok lehetőséged lesz, hiszen idén végzek, utána megyek el. Nagyon remélem, hogy kapok felkérést valamelyik csapattól... - mondom kicsit halkabb hangon az utolsó mondatot és enyhén gondterhelt ábrázat ül ki eddig vidám arcomra. Rákérdezek, hogy hagyjam-e tanulni, mire a lány elmeséli, hogy eddig nem sokszor volt társaságban és most ezt igazán élvezi.
- Elég stréber vagyok ahhoz, hogy egy kihagyott délutánt bepótoljak. A vizsgaidőszakban általában be szoktam zárkózni a szobámba és nem sűrűn jövök ki. - nevetek fel, hiszen ez valóban így van. Van, hogy napokig ki sem megyek a szobából és okkal hihetik azt, hogy megléptem, vagy a hullám döglik bent, mert a szag is durva szokott lenni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. július 8. 20:29 | Link


Úgy tűnik komolyan gondolta-fut át a gondolat Alina buksiján, aminek hatására elmosolyodik, hiszen még nem volt olyan alkalom, hogy egy felsőbbéves, ráadásnak egy ilyen kedves srác, mint Caius megígérje neki, hogy elmegy és megnézi, ahogy táncol. Szeme felcsillan, és szinte látja maga előtt a gyönyörűen megvilágított jégpályát, a fiút és természetesen magát, ahogy az ugrásokat halmozza, majd egy piruettel zár. Mesés kép... Néhány percig még a jövőben él, majd egy fejrázással visszatér a jelenbe. Mosolyogva nézi Caiust, akinek arcára a döbbenet ül ki, majd ezt felváltja egy titokzatos mosoly, mikor szóba kerül, hogy Lina egy meglepetéssel készül majd neki.
A kviddics újra a téma ura. A fiú elmondja, hogy reméli, hogy csonttörés miatt nem kell majd találkozniuk. Az "ilyen esetben" szavak különös hangsúlyt kapnak. Lina elmosolyodik ismét, és igyekszik nem elpirulni, bár amikor Caius úgy tesz, hogy májos ilyenkor, nem tud mit kezdeni a pírrel. A kviddics-hős megígéri, hogy nem fogja magát összeszúzatni, főleg úgy nem, hogy már most van, aki aggódik érte, így van értelme vigyázni magára. Lina rákacsint, majd mivel már eleget ült csendbe búrkolózva elmakog egy-két mondatot.
-Köszi! De én nem szeretem, hogy mindig zavarba jövök, ha kell ha nem. Egy idő után elég kellemetlen, mert mindig elárul...-Itt tart némi szünetet, majd visszatér a meccshez.-Örülök, hogy most jobban fogsz vigyázni magadra! Bár gondolom eddig sem volt feltett szándékod, hogy félhullán gyere le a pályáról, de azért most megnyugodtam, legalábbis egy kicsit...
Megint elmosolyodik, de ez a mosoly nagyon hamar le is fagy arcáról. Caius ugyanis közli, hogy a szőkeségnek már nem sok lehetősége lesz őt megnézni hősködés közben, mert a tanév végével elhagyja az iskolát. Alina kicsit elszontyolodik, de minden erejével azon van, hogy ez ne látszódjék rajta. Kis idő elteltével megszólal.
-Kár érted, mármint, azért, hogy elmész... Jó lett volna, ha legalább egy évet tudtunk volna még együtt ide járni, mert iszonyat jó veled beszélgetni... De persze, értem én, hogy a karier, meg a szárnybontogatás most fontosabb. Remélem sikerül bekerülnöd az álomcsapatodba...
Caius még néhány szót ejt arról, hogyan szokott a vizsgaidőszakra készülni, de a lány gondolatai egész máshol járnak. Nagyon megkedvelte a fiút, és nehéz neki szembesülni a ténnyel, hogy elmegy. Épp ezért összecsukja a könyvet, igyekszik nem mutatni, hogy legszívesebben sírna, de nem megy valami jól neki. Gyors búcsúzásba kezd.
-Ahogy nézem, elég későre jár. Azt hiszem én most megyek. Jó volt veled beszélgetni... Örülök, hogy megismertelek. Ha az évzáróig nem találkoznánk, nagyon vigyázz magadra, de tényleg! Tudod, megígérted...
Kacsintana, de akkor legördülne a könycsepp, ezért némán felveszi  a könyvet, megöleli a fiút, és elindul.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2014. július 8. 20:43 | Link

Egészen kellemes beszélgetés, társalgás alakul ki közöttünk és a helyzet az, hogy nagyon élvezem. Tetszik ez a lány, a jelleme, a mosolya, az arca és furcsa belegondolni, hogy Úristen, hiszen még csak elsős! Annyi idős, mint Bells, és... Lopva megcsóválom a fejemet és nem hagyok időt, hogy ezek a gondolatok nagyobbra nőjék ki magukat, inkább a lányra koncentrálok. Hamarosan kivesézzük a jégtáncot, illetve a kviddicset is, és mikor megemlítem, hogy idén befejezem a sulit és elmegyek, furcsán szomorkás lesz a lány arca. Nem szeretem hogyha az emberek szomorúak, főleg, hogyha miattam azok, úgyhogy furcsa érzés kezd keringeni a mellkasomba.
-Én is élvezem, köszönöm. - biccentek mosolyogva a lány felé. Tényleg egészen kellemes társaság, és még csak nem is Eridonos. Hah! Egy darabig csak az asztallapot bámulom és újabb témán gondolkodom, de nem lesz szükség rá, ugyanis Alina feláll, összepakolja a cuccait, majd közli, hogy későre jár. Felvonom a szemöldökömet, és lassan felállok. Értetlenül meredek a lányra, nem tudom eldönteni, hogy miért is rohan el ilyen hamar. Az ölelést sem tudom viszonozni, mert teljesen ledöbbenek és már csak a szőke haj suhanását látom, ahogy kirohan az erkélyről és befordul az egyik sarkon a folyosón.
- Hát ez mi mi a fene volt? - suttogom magamba, megcsóválom a fejemet és a könyveimre nézek. Felkapom őket és elhatározom, hogy megkeresem a húgomat, hogy ismeri-e Linát. Nagyon remélem, hogy igen...

//Köszi a játékot, nem úszod meg ennyivel. Wink //  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő

Oldalak: « 1 2 ... 10 11 [12] 13 14 ... 22 ... 32 33 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint