Bogolyfalva kezdetben egy utcás település volt, ám, ahogy az iskolából évről évre többen ballagtak el, elköltözni azonban nem akartak, így szükségessé nyílt, hogy újabb és újabb utcák nyíljanak. A Macskabagoly utczát követte a Holdfény, majd a Tündérmanó, legvégén a Mennydörgővel. Minden utca hasonlít és mégis mindegyik más, mindegyiknek megvan a jellegzetessége. Mindegyiket más miatt szeretjük, vagy mindegyiken más miatt bosszankodunk.

Macskabagoly utcza
A Macskabagoly a nagy első, ahol macskaköveken lépkedhetünk, a telkek mérete egyforma, az utcakép a legrendezettebb. Zömében itt laknak azok, akik a város alapítóinak leszármazottai, vagy, ha már el is költöztek, egy-egy emléktáblán a múlt egy szelete velünk marad, jellemzően a házak falán. Az itteni lakóközösség a legcsendesebb, a porták a legrendezettebbek. A lakók jól ismerik egymást, összetartó közösségről beszélhetünk, akiken finoman érződik, hogy a legrégebbi utcában élés egyfajta különleges köteléket is köréjük von. Az utca mögötti szakasz már az erdő széle, a legtöbb birtok szinte az első fánál ér véget, azonban a falusias életre jellemzően nem igazán jelennek meg megerősített kerítések, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek riasztó bűbájok.

Holdfény utca
A második utca átmenet a hagyományos és a modern között. Ahogy a fiatalok, akiknek felmenői nem itt éltek, elkezdtek beköltözni, magukkal hozták a modernebb formákat és épületeket. Azonban itt még megtalálhatóak olyan épületek is, melyek az első utcára emlékeztetnek. Mint minden utcának, ennek is megvan a maga különlegessége, mely, ahogy a neve is sejteti, éjjel bukkan elő. A csillagok ebben az utcában látszanak a legtisztábban, mintha az ember nem is ugyanazon a településen sétálna, emellett, ha szerelmesek sétálnak itt sötétedés után, balról a hatodik lámpaoszlop fénye sejtelmes fénybe burkolózik, megadva a meghittséget. A bűbáj a rejtett érzelmekre is hat, így a titok azok előtt is felfedődhet, akik nem is sejtik, hogy a másiknak gyengéd érzései vannak. Sokak helyzetét könnyítette meg egy séta errefelé, de még többen éreztek a váratlan kinyilvánítás miatt kellemetlenséget. A Holdfény utca vége a vasútállomás előtti kis térbe torkollik, ám szerencsére, és a bűbájoknak hála, az utolsó lakókat egyáltalán nem zavarja az állomás zaja.

Tündérmanó utca
A harmadik utcát a legromantikusabb utcának is nevezik, kora tavasztól késő őszig a legcsodálatosabb színekben pompáznak a rózsák az utca két oldalán. Megbűvöltségüknek köszönhetően, tüskéik nem szúrnak, ám ha valaki nem jó szándékkal szed belőlük - például, hogy kedvesét megajándékozza - kezét förtelmesen bűzös léve locsolja meg, melyet napokig kell elviselnie. A szag hamar elillan, de a tudatból nehezen távozik, ennek oka, hogy a bűnös napokkal később is érzi. Itt már határozottan sík a terep, viszont maga az út nem olyan széles, az egymással szemben élők könnyen átlátnak egymáshoz, és megbűvölt járművekkel is csak óvatosan lehet haladni. A szűk utca a térről kiindulva egészen a temetőig vezet el minket, amit az utolsó házakat követően, balra fordulva érhetünk el.

Mennydörgő utca
A legújabb utcában találhatóak a legnagyobb telkek is, érezhető, ahogy a modernitás mindent átjár. Kevés telket vásároltak még meg, vagy, ha már el is adták, még nem kezdték meg az építkezést, így olyan, mintha egy rövidebb utca lenne, mint a többi, de ez egyáltalán nem így van. A leterített aszfalt még sima, az épületek vagy nagyon újszerűek, vagy nagyon különlegesek. Annak ellenére, hogy ebből az utcából a legkönnyebb elérni a tavacskát, nem jellemző, hogy az emberek sűrűn átsétálnának rajta, még mindig inkább a Tündérmanó felől közelítik meg. Egészen pontosan innen a csónakház van a legközelebb, és a családok inkább a nagy zöld részt részesítik előnyben, ami éppen a másik oldalon van. Az utca különlegességét az a csend és béke alkotja, ami átjárja az embert, ha belép erre a területre. Mintha lenne valami, ami extra nyugalmat ad azoknak, akik vágynak a békére. A régi feljegyzések szerint egykor egy ritka mágikus növény borította ezt a vidéket, mely régen kipusztult, ám nem kizárt, hogy nem teljesen történt ez.

Van annak valami bája, ha az ember gyűjt valamit. Láttam én már szalvétákat, hangszereket, érméket és a jó ég tudja miket. Meg persze akad, aki mindent IS gyűjt, ami csak szemétté válik és halmozódik. Aztán vagyok én, aki szereti gyűjteni az antikvár dolgait, akármerre jár és... ha szemétté nem is, kellően eltérő étkészletté vagy dekorációvá válhatnak. Így van az, hogy nincs két egyforma tányérom lassan vagy csészém, ellenben vagy rettentő szépek és giccsesek, vagy viccesek. Aztán még az antik lámpákról nem is beszéltünk vagy bármi másról. Persze, nem kell azt hinni, hogy csak ebből áll a lakásom, ó nem, egyszerűen csak vannak, elszórva, elrendezve. A giccsparádét persze nem szeretem én sem. Helye sem lenne nagyon, hiszen nem váltottam le a lakást házra, mint ahogy sokan. Nem illene hozzám, amúgy sem vagyok olyan sokat otthon és persze, egymagamnak felesleges. A fejemben abba családot kell tenni, nekem pedig még nincs.  
Ellenben, egy új faliórám igen. Ezt ugyan nem a faluban vettem, hanem egy mugli boltban, hiszen azoknak is megvan a varázsa. Tetszett, nem volt sem túl díszes, sem túl egyszerű és mellé még bizonyos időközönként valamit zenélt is, a nappaliba pont jó lesz vagy elajándékozom anyámnak, ha mégsem illik a képbe. Csakhogy, ahogy hazavittem, valami nem stimmelt vele. Nem vagyok szakértője, de határozottan nem kellene szinte vérző füllel hallgatni a dallamot és úgy érezni, hogy a mutatók a fejemben ketyegnek. Akárhogy is nézzük, vagy paranoiás vagyok, vagy elátkozott tárgyat vettem mágiamentes területen. Ez pedig gond lesz. Azonban, mielőtt bármerre is indulnék, elzárom azt a vacakot és hívok olyat, aki ebben okosabb. Tudok én eleget, ehhez azonban nincs sok merszem. Nincs pofám Martinnak munkán kívül munkát adni, de elsőre és sokadik gondolatra is ő az, aki beugrik, mint segítség. Így, gyors bagolyváltás után várom őt a lakásomhoz.  
A normál órámra tekintek, amikor az ajtó felől kopogást hallok és már lépkedek is oda, hogy kinyissam. Felszusszanok, hogy nem a szomszéd az, hanem tényleg ő és még csak nem is cukrot jött talán kérni.
- Szia! El sem hiszed, mennyire életmentő, hogy ilyen hamar tudtál jönni. És mennyire ég a pofám, hogy nem valami jó étel, ital miatt hívtalak. Gyere beljebb - invitálom és félre is állok. Persze, inni is tud, enni is, gond nincsen. Vagyis akad, de ezekkel semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=853392#post853392][b]Kállay Bertalan - 2022.09.26. 23:14[/b][/url]

Van annak valami bája, ha az ember gyűjt valamit. Láttam én már szalvétákat, hangszereket, érméket és a jó ég tudja miket. Meg persze akad, aki mindent IS gyűjt, ami csak szemétté válik és halmozódik. Aztán vagyok én, aki szereti gyűjteni az antikvár dolgait, akármerre jár és... ha szemétté nem is, kellően eltérő étkészletté vagy dekorációvá válhatnak. Így van az, hogy nincs két egyforma tányérom lassan vagy csészém, ellenben vagy rettentő szépek és giccsesek, vagy viccesek. Aztán még az antik lámpákról nem is beszéltünk vagy bármi másról. Persze, nem kell azt hinni, hogy csak ebből áll a lakásom, ó nem, egyszerűen csak vannak, elszórva, elrendezve. A giccsparádét persze nem szeretem én sem. Helye sem lenne nagyon, hiszen nem váltottam le a lakást házra, mint ahogy sokan. Nem illene hozzám, amúgy sem vagyok olyan sokat otthon és persze, egymagamnak felesleges. A fejemben abba családot kell tenni, nekem pedig még nincs.  
Ellenben, egy új faliórám igen. Ezt ugyan nem a faluban vettem, hanem egy mugli boltban, hiszen azoknak is megvan a varázsa. Tetszett, nem volt sem túl díszes, sem túl egyszerű és mellé még bizonyos időközönként valamit zenélt is, a nappaliba pont jó lesz vagy elajándékozom anyámnak, ha mégsem illik a képbe. Csakhogy, ahogy hazavittem, valami nem stimmelt vele. Nem vagyok szakértője, de határozottan nem kellene szinte vérző füllel hallgatni a dallamot és úgy érezni, hogy a mutatók a fejemben ketyegnek. Akárhogy is nézzük, vagy paranoiás vagyok, vagy elátkozott tárgyat vettem mágiamentes területen. Ez pedig gond lesz. Azonban, mielőtt bármerre is indulnék, elzárom azt a vacakot és hívok olyat, aki ebben okosabb. Tudok én eleget, ehhez azonban nincs sok merszem. Nincs pofám Martinnak munkán kívül munkát adni, de elsőre és sokadik gondolatra is ő az, aki beugrik, mint segítség. Így, gyors bagolyváltás után várom őt a lakásomhoz.  
A normál órámra tekintek, amikor az ajtó felől kopogást hallok és már lépkedek is oda, hogy kinyissam. Felszusszanok, hogy nem a szomszéd az, hanem tényleg ő és még csak nem is cukrot jött talán kérni.
- Szia! El sem hiszed, mennyire életmentő, hogy ilyen hamar tudtál jönni. És mennyire ég a pofám, hogy nem valami jó étel, ital miatt hívtalak. Gyere beljebb - invitálom és félre is állok. Persze, inni is tud, enni is, gond nincsen. Vagyis akad, de ezekkel semmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=853589#post853589][b]Martin Romberg - 2022.09.30. 21:43[/b][/url]

Talán azért mondtam igent, mert közel lakunk egymáshoz. Vagy azért, mert Bertalant már hosszú ideje ismerem a munkahelyemről, ami egyébként lassan valamennyi régebb óta szolgáló aurorról elmondható lesz. Még nem alakult ki közöttünk mély ismertség, de ez természetesen változhat. Tudom róla, hogy egyedül él, idejének nagy részét a munkájának szenteli, én pedig becsülöm ezt a tulajdonságát. A legtöbb auror mellesleg szintén nagyon elhivatott azok közül, akik a veszélyes varázstárgyak felkutatásakor biztosítják számunkra a terepet. Úgy tűnik, hogy ez a fajta munka áldozatokat kíván. Az előléptetésem viszont azt mutatja, van értelme a befektetett energiának.
Amikor egy kivizsgálásra szoruló tárgyról kapunk értesítést, a kiérkezésünk előtt alapos felkészülés szükséges. Van egy sor biztonsági előírás, amit munkaidő után is alkalmaznunk kell. Tekintve, hogy először minden kétséget kizáróan fel kell mérnem, hogy valóban sújtja-e átok, az ügy veszélyessége megengedi a hivatali időn túli látogatást. A másik indok az ismertség, szívesség, amit ha számító akarok lenni, még kellően felhasználhatok a jövőben. A minisztériumból hazaérve szusszantam egyet, indulás előtt megittam egy erős fekete teát, majd az aktatáskám gyors ellenőrzése után a megadott cím felé vettem az irányt. Essünk túl rajta, ha már ilyen népszerű lettem. Bevallom, jólesett, hogy rám gondolt a varázstárgyvizsgálók közül. Az átoktörői végzettségem is sokat nyom a latba.
Kopogtam. Az ajtó kis hatásszünet után kitárult. Pontosan érkeztem, nem szeretem mások idejét rabolni.
- Szép estét! Jaj, ugyan... Ne érezd magad kellemetlenül. Első a biztonság - léptem beljebb, aztán tanácstalanul megtorpantam a helyiség közepén. A szoba gyors szemrevételezését követően azonnal levágtam, hogy szereti gyűjteni a régi dolgokat. Nekem is tudnának mesélni otthon a tárgyak, ez úgy látszik, közös bennünk. - Szóval nem ellenőrzött helyről vásároltál, igaz? Még a legjobbakkal is megesik, hogy hiba csúszik a gépezetbe. Főleg a varázstalanoktól jött áruk azok, amiket lehetetlenség szemmel tartani. Lehet, hogy hagyaték volt, azokkal szokott még sok probléma lenni - kezdtem rövid magyarázkodásba, hogy megágyazzak a műveletnek. Ő volt otthon, ő diktált, hogy mikor kezdhetem végezni a dolgom, s mikor volt itt az ideje még egy kis beszélgetésnek. A munka ugyanakkor mindig felvillanyoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=853606#post853606][b]Kállay Bertalan - 2022.09.30. 23:14[/b][/url]

Annyi biztos, hogy nem fogom nem meghálálni ezt, legyen bármilyen szívesség, feladat, akármi. Sosem szoktam hálátlan lenni, én adok borravalót is rendesen, még ha nem is akarják elfogadni. Nyitok ajtót, kihúzok széket, vélhetően engem a sors a huszadik századba készített, de elkéstem és ebbe a korba érkeztem. Régimódi, új köntösben? Valahogy úgy. Most viszont az a köntös egy szerencsétlené is, hiszen csak az járhat így, mint ahogy én jártam. Fogalmam sincs, hogy bár Martin nem ellenkezett, ellenkezik és zavart el a búsba, mit gondolhat. Ha lejáratom magam, akkor ez van, viszont kellemetlenséget, azt nem volt akarásom kreálni. Vagy szándékosan, vagy… mindegy. Azt hiszem, ezt hívják úgy: így jártam. Az ajtót kinyitva érzem, hogy kicsit izzad a tenyerem, leginkább azért, mert nem egy teára, kávéra, hanem „munkára” invitáltam meg elsőnek a lakásomba. Bizonyára lettek volna mások, akik eljöttek volna, mind hivatalosan, mind azon kívül, azonban én a bizalmam neki adtam. Nem csak azért, mert „kéznél” van, hanem mert eddigi beszélgetéseink alapján látom benne a precizitást. Így, amint belép, kezet is nyújtok neki.
- Hát pedig sikerül azt éreznem. A biztonság nekem is fontos, elvileg őrzöm is. Erre tessék, kockázatot okozok – nevetek halkan és kínosan, ahogy beljebb terelem a nappaliba. Mutatok a kanapéra, érezze otthon magát nyugodtan, ameddig én őrzöm a pánikot és miegymás. Odatelepszek én is és szusszanva bólintok.
- Nem is az, hogy ellenőrizetlen – kezdek bele és bár értem, hogy tényleg mindenkinek csúszhatnak be balesetek és egyebek, ha ez velem van, zavar. Nem örököltem apám teljes maximalizmusát, de annyit igen, hogy ez most ne essen jól.
- Tudom, tudom, megesik. Csak azért na, akaratlanul bosszantja az ilyen az embert általában. Na mindegy is – legyintek egyet, ahogy hátradőlök. - Első körben, igen. Nem ellenőrzött hely, mert mugli boltból vettem. Én tippelek a hagyaték mellett arra, hogy valakik szándékosan átokkal, megbuherálva vitték oda, hogy aztán muglikézbe kerülve, majd bajt okozzon. Azok meg nevettek volna egy jót. Nem ez lenne az első eset. Az enyém nem harap, szúr, ellenben a hangja… na majd rátérek, de második körben: kávét, inni, enni valamit? - pillantok felé, hogy eldőljön, azonnal kezdeni akar, vagy kicsit azért rápihen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=4178&post=854913#post854913][b]Martin Romberg - 2022.10.21. 22:39[/b][/url]

- Azt hiszem, erre mondják, hogy szakmai ártalom, nemde? - legyintettem nevetve, mely viselkedés egyébként aki ismer, az tudja, hogy egyáltalán nem vall rám, mégis más ember vagyok, ha dolgozni hívnak. Berci ismer valamennyire, tény, és a megszavazott bizalmat nem tudom eléggé megköszönni, még ha a végén ki is derülne, hogy egy pitiáner ügy miatt hívott házhoz. Mégis, amíg nem érzem úgy, hogy szokását visszaélésszerűen gyakorolná, addig szívesen teszek nála látogatást, pláne elnézve a gyűjtött régiségeit. Egy Tárgybűvölésügyin dolgozónak mindig megdobban a szíve, ha ilyet lát.
Kissé beljebb kerültem, leöltöztem, aztán útmutatásának megfelelően helyet foglaltam a kanapén. Nem dőltem hátra teljesen, inkább kihúzott háttal ültem ott, mintha bármikor ugrásra készenlétben vártam volna egy jelre. Új helyeken általában kell idő, hogy el tudjam engedni magamat. S amíg ő is elhelyezkedett mellettem, addig ismételten körbejárattam tekintetemet a szobán, különösképpen a berendezéseken. Lenyűgözőnek találtam, hogy egy lakásban mindez megbújhat, és nem egy aranyvérű palotát díszítik.
- Ne aggódj. Ha szeretnéd, köztünk marad a látogatásom ténye. El tudom úgy rejteni az aktákat, hogy ne derüljön ki a neved - tájékoztattam komoly hangon a lehetőségekről, ha erről fújt volna a szél. Tisztában vagyok vele, hogy egy aurornak mekkora presztízsveszteséget jelenthet, ha egy ilyen incidens kiszivárog, és mennyire ronthat a szakmai megítélésén minden egyes apró folt. Benézett valamit, és ez még nem is biztos, amíg nem vizsgáltam meg. Lehet jobb, hogy én jöttem, mert nem vagyok pletykás fajta. Megtartom magamnak. Számíthat rám. Egyébként létezik diszkréció és anonimitás ilyenkor, nem feltétlenül ütközik jogszabályba az, hogy a neve nem kerül rá az aktára, ebben semmi kivételezés nincs, maximum egy kis játék a helyzettel, mégis érezze magát megtisztelve. - Á, igen. Ilyenekről sokat hallottam. Talán egy bűnbanda nyomában vagy éppen? - tudhatta, hogy nem kellett válaszolnia, mégis szórakozott hangon, finoman puhatolózva érdeklődni kezdtem, hátha megtudok valamit. Az aurorok néha csepegtetnek infókat, amiket a köteléken kívül nem feltétlenül szabad tudni, de mivel egy főosztály alá vagyunk valamilyen oknál fogva vonva, sokan már az állomány tiszteletbeli tagjának tekintenek minket, főleg a terepmunkák miatt.
- Egy teát elfogadok, ha van. Egyébként vacsorázni se volt időm, nem tudom, hogy te hogy szoktál vele lenni munka után. Persze nem most van itt az ideje a pizzapartinak szerintem - mosolyodtam el.